Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)

1901-09-15 / 37. szám

HORÁNSZKY LAJOS

programmbeszéde.

Veszprém, 1901. szept. 8.

Tisztelt Polgártársaim !

Amidón az • a megtiszteltetes ért engemet hogy Önök felajánlották nékem e kerületnek mandátumát s kilátásba helyezték a sikert, hogy azt a zászlót, melyhez én politikai hitvallásomat fűztem, diadalra is vezetik, a hazafias kötelesség parancsolja, hogy engedve T. polgártársaim megtisztelő felszólításának, a jelöltséget köszönettel elfogadjam.

Nem térhettem ki e megtisztelő bizalom elől, fóképen azért, mert mint kötelességtudó polgára hazámnak, az a meggyőződésem, hogy ha polgártársaim bizalma a magánélet csendjéből a politikai küzdtérre hiv és hivatottnak tart arra, hogy az ország törvényhozó testületében érdekeit képviseljem és ezzel kapcsolatosan hazám érdekeit szolgáljam : úgy hazafias kötelességnek'tartom t. polgártársaim bizalmát parancsnak tekinteni és ha ügyünket siker koronázná, minden erőmet és tehetségemet hazánk és nemzetünk ügyének javára és boldogi- tására fordítani.

Nem tagadom t. polgártársaim, hogy teljes mértékben át vagyok hatva ama nagy kötelességtől és az ezzel járó felelősségnek súlyától, mely a mai nehéz viszonyok közt minden komoly hazafira vár a jövőben.

A hazafiaságnak, lelkiismeretességnek, a kitartó munkának minden kis porcikája igénybe van véve, próbára van téve ama nagy hazfias munkában, melynek feladata a mai viszonyok nehézségeiből a helyes kibontakozás útját megtalálva, a minden izében magyar nemzeti államot kiépíteni és annak alapját a jövendő korszak számára tartósan biztosítani.

Hazafiságnak kell munkánkban érvényesülni elősorban azért, mert egy valóban önérzetes, céltudatos nemzeti politika főleg ama törekvésben dombordik ki, hogy hazánkat minden izében magyarrá, nemzetivé tegyük; és ámbár méltányos politikával oda kell törekednünk, hogy megszűnjék végre a torzsalkodás és visszavonás, mely e nemzet külömböző ajkú és nemzetiségű honpolgárai részéről a múltban tapasztalható volt és tapasztalható ma is, és mindent el kell követni, hogy a jogos kívánságok méltányos kielégítést nyerjenek, mégis, ha szükséges a legnagyobb erélylyel is oda kell hatnunk, hogy politikánk nemzeti irányzata a közélet minden ágában érvényesüljön és e nemzet minden polgára végre megértse azt, hogy ezen a földön, ebben a hazában csak egy ur lehet, és ez a Magyar.

Lelkiismeretességre van szükségünk azért, hogy megtaláljuk az önzetlen hazafias munkának az útját, mely semmiféle más szempontot nem tekint, mint egyedül a haza javát és érdekét; mert szomorú ugyan, de abban a létért való küzdelemben, mely minden téren az országban ma már kifejlődött, napról-napra találkozunk oly veszedelmes irányzattal, mely a nagy nemzeti érdekeket figyelmen kívül hagyva, politikai jelszavak és törekvések köntösében egyéni érdekek istápolására és anyagi előnyök elérésére törekszik.; ehhez járul még t. polgártársaim az a csodálatos megfoghatlan érzéketlenség, mely a közéletben ma minden nagy fontosságú ügygyelszemben megnyilatkozik; naponként találkozunk oly nagy jelentőségű kérdésekkel, javaslatokkal és munkálatokkal, melyekben túlzás nélkül mondhatom, nemzeti, főleg anyagi létünk legfontosabb érdekeiről van szó, amidőn egy szerencsétlen eszme, egy meg nem gondolt intézkedés az országnak kiszámíthatatlan károkat okozhat és nem csak, hogy a szakavatott kritika és beható komoly érdeklődés és tanulmányozás jelenségeivel nem találkozunk, de még azt a mindennapi érdeklődést sem tapasztaljuk, melyet az ország ily nagy horderejű kérdések felvetésénél úgy az illetékes körök, mint a társadalom részéről méltán elvárhatna.

Nem kutatom most t. polgártársaim, hol van a hiba, de hazafias lelkiismeretünk minden erejével oda kell hatnunk, hogy ostorozva minden törekvést, mely a közpálya terén magánérdekek istá- polását tűzi ki célul, e káros irányzatot megszüntessük és a közvéleményben érdeklődést ébresz- szünk azon ügyek irányában, melyekben a nemzet fontos és életbevágó létérdekeiről van szó.

Hogy pedig kitartó munkára, állandó beható tanulmányozásra, mily szükség van, azon fontos ügyék megítélésénél, melyek napról-napra. elintézésre kerülnek, azt talán bővebben kifejteni teljesen fölösleges, mert hiszen ezen nagy horderejű munkálatoknál, csakis lelkiismeretes tanulmányozás után nyerhetünk helyes képet annak megítélésére, hogy valóban az ország érdekének szolgálnak-e

azok és nem kárositanak-e meg oly tényezőket, melyeknek helyes fejlődésétől és tökéletességétől függ az ország helyzetének ereje és szilárdsága.

Ezek ama magasabb erkölcsi szempontok, melyek engemet t. polgártársaim a mai politikai helyzet mérlegelésénél és esetleges ténykedéseimnél a jövőben vezetnek, és a mely tényezőknek ha csak egyike is hiányzik, szerény nézetem szerint okos, czéltudatos nemzeti politikát csinálni nem lehet.

Ezen magasabb szempontú erkölcsi téyezők- ből kiindulva rátérek most t. polgártársaim annak a szükebb politikai programmnak rövid kifejtésére, melyet én, a velem egyetértő honfitársaimmal kezet fogva, megvalósítani óhajtanék, ha azon szerencsés helyzetben leszek hogy az önök bizalma felém fordul.

Hogy azonban e programmot kellően kifejteni és indokolni képes legyek, mindenek előtt engedjék meg, hogy a jelen viszonyoknak rövid képét nyújtva, rámutassak azokra a bajokra, melyeknek orvoslására első sorban szükség van, s amelyeken, ha nagy erélylyel nem igyekszünk segíteni, komoly válságnak és nagy bonyodalmaknak tehetjük ki az ország jövőjét.

Azt hiszem t. polgártársaim, mindnyájan egyetértünk abban a tekintetben, hogy a mai helyzetet épenséggel nem ítélhetjük meg kedvezően.

Jelen politikai helyzetünk kedvezőtlensége két főbb pontban domborodik ki mülönösen; az egyik az Ausztriával való viszonyunkban beállott némely a múltban már-már komoly válsággal fenyegetett, a másik az az általános pangás, mely közgazdasági életünkre évek óta lidércznyomásként nehezedik és a melynek javulására, fájdalom, még ez ideig semmi kilátás nincs.

Hogy dualisztikus alkotmányunkat a múltban tényleg komoly válság fenyegette, azt t. polgártársaim mindnyájan jól tudjuk, mert hiszen Lajthán túli szomszédaink akczio-képtelensége megteremtette azt a helyzetet, hogy. a békés utón való kibontakozás majdnem lehetetlenné vált.

T. választó polgárok! Minden féreértés kikerülése végett, őszintén, teljes határozottsággal kijelentem, hogy az 1867-iki kiegyezésnek, illetve Ausztriával való viszonyunknak szilárd meggyőződés alapján ez idő szerint feltétlen hive vagyok, de ki kell mondanom egyúttal azt isy hogy ámbár minden lehetőtel kell követnünk arra nézve, hogy dualisztikus alkotmányunkat az összeomlástól megóvjuk, mégis a kibontakozásnak, a helyes megoldás bárminő módjának, sem erkölcsi, sem anyagi téren árát adnunk nem szabad.

Hogy mily helyzet állhat elő t. polgártársaim a jövőben, azt én önöknek ki nem fejthetem, mert hisz e tekintetben egy határozott kombinácziót fel- állitani nem lehet; de nem győzöm eléggé újra hangsúlyozni, hogy komoly belátással kell mérlegelnünk a jövő helyzetét, el kell készülve lennünk a legmesszebb menő eshetőségekre 1 és az ország érdekeinek hátrányára, főleg anyagi kárára elalkudnunk egy hajszálnyit sem szabad. Ne feledjük e tekintetben hazánk bölcsének, Deák Ferencz- nek jelszavát: „A hazáért mindent koczkáztatha- tunk, de magát a hazát koczkára tenni nem szabad. “

Áttérve t. polgártársaim politikai helyzetünk másik kedvezőtlen jelenségére, a gazdasági válságra, nem tagadom, hogy komoly hazafias aggodalom fog el, midőn e kérdésről nyilatkoznom kell, és mérlegelni vagyok kénytelen azokat a következményeket, melyek hazánkra várnak, ha minden erőnket mefeszitve, nem igyekszünk e bajoknak elejét venni.

Ha közgazdasági helyzetünk mostani kedvezőtlen állapota azzal a jelenséggel állana szemben, hogy az ország pénzügyi helyzete, teljesitö képessége alapjában különben kedvező volna: úgy nyugodtak lehetnénk, hogy ezen általános válság elmúltával, közgazdasági életünk egészséges fejlődése, —I ha áldozatok árán is — biztosítva volna a jövőben.

Ámde mérlegelve helyzetünket, azt látjuk, hogy közgazdasági életünk ama fontos tényezői, melyeken az állam anyagi jóléte nyugszik, a legkomolyabb betegségben sínylődnek; pang kereskedelmünk, pang mezőgazdaságunk, mely utóbbival karöltve jár a földbirtok óriás mérvű eladósodása, valamint a termények értékesítésének állandóan kedvezőtlen helyzete a piaczon; iparról t. polgártársaim pedig fájdalom, szólani sem lehet, mint ahogy nem lehet arról beszélni, ami nincs; a külföldi tőke beszerzése pedig, mely oly jótékonyan hatott a múltban kereskedelmi életünlőre, majdnem lehetetlenné van ma már téve ama körülmény következtében, hogy legfőbb pénzbeszerzési forrásunk: Németország elzárta a zsüipet előlünk amaz óriási

ipar-fellendülés következtében, mely ott az utóbbi időben létrejött s amely minden hazai tőkét maga fölemészt.

Saját képességünkre, saját erőnkre vagyunk ma már utalva és mindezen tényezőkhöz csatlakozik még az is, hogy az ország nagymérvű eladósodása és a nép vállain nyugvó óriási terhek mellett a velünk szemben támasztott igények és követelések évről-évre szaporodnak.

Ezt az állapotot, t. polgártársaim, lehet még ez idő szerint összetett kezekkel nézni, de csak a könnyelműség képes arra, hogy ne lássa ama következményeket, amelyek az országra várnak, ha nem igyekszünk e bajoknak sürgősen elejét venni.

Fokozni utóvégre is mindent lehet, de a húr is csak addig feszül, . mig el nem szakad és ne feledjük el t. választó polgárok, ha beáll az a helyzet, hogy az ország szegényedik, akkor államéletünk legfontosabb alapja i van megtámadva, mert ezzel karöltve jár a társadalom és a nép .elszegényedése, mely jelenségek ha egyszer megvannak, önérzetes, czéltudatos nemzeti politikát nem leseünk képesek többé csinálni, mint ahogy mocsaras, süp- pedékes talajra a legszebb, a legerősebb épület sem építhető fel.

Elérkezett az idő t. polgártársak, hogy komoly és kitartó munkával elejét vegyük e bajoknak és ez ország közgazdasági életét szilárd alapokra fektetve, nemzetünket az anyagi romlás örvényének szélétől visszarántsuk; az üres frázisoknak, meddő vitatkozásoknak korszaka lejárt, tetterős, alkotó-képes nemzedékre és törvényhozásra van szükségünk, mely hazafias, körültekintő inten- czióktól vezéreltetve képes leend oly üdvös törvényeket hozni, melyek az ország' anyagi helyzetét állandóan megvédelmezik és annak szilárd alapokra fektetett egészséges jövőt biztosítanak.

Ebből kifolyólag tehát kötelességemnek tartom kijelenteni t. polgártársaim, hogy az én program mom legsarkalatosabb részét a közgazdasági politika fogja képezni, mert erős meggyőződésem, hogy az ország szilárd helyzetének, egy czéltudatos. nemzeti politikának és anyagi létünk-erejének (legfőbb biztosítéka a mai viszonyok között egy . egészséges közgazdasági politikában van lefektetve.

Rá kell vetnünk magunkat teljes erővel t. polgártársaim ; erre a térre, ahol annyi elintézni, javítani és alkotni valónk van és ezzel szemben a leghatározottabban kell állást foglalnunk mindama tulkövetelések ellen, melyeket az ország a különben is folyvást szaporodó jogos szükségletek mellett ma már el nem bírhat, pénzügyi politikánknak pedig oly egészséges irányt kell szabnunk, i hogy kerülve minden felesleges kiadást, azon beruházásokat teljesítsük első sorban, melyekre az országnak feltétlen szüksége van.

Mert, hogy csak egyebet ne említsek t. polgártársaim, a küszöbön álló és feltétlen sürgős megoldást igénylő szükségletek közül, ott van a közoktatási-ügyünk szegénysége, mely téren, ha a szükséges alkotásokat keresztül vihettük volna, sok bajnak vehettük volna elejét, különösen a nemzetiségi politika terén; ott van közegészség-ügyünk mostoha helyzete, melynek szomorú adatait láthatjuk, ha egy pillantást vetünk a statisztikába, ott van az adó-reform kérdése, melynek egyik főozélja volna, a nép vállain nyugvó nagy tehernek részbeni megkönnyítése; s ott van a tisztviselői kar helyzetének javítása, melyről okvetlen gondoskodni kell, már csak méltányossági szempontból is, miután a hadsereg tisztjeinek fizetése javíttatott; a tisztviselői kar fizetésének javítását azonban nem úgy vélem megoldandónak, hogy e kérdés felett üres ígéretekkel, avagy fél rendszabállyal < napirendre térjünk; itt oly pozitív gyökeres megoldásnak kell történnie, mely ezen társadalmi osztálynak a nemzet egyik létfenntartó oszlopának exisz- tencziáját egyszer s mindenkorra biztosítja.

És győzném-e, t. polgártársaim, felsorolni a még elintézésre váró fontos, életbevágó reformok sorozatát, nem is térve ki a jövő helyzet szükségleteire, midőn, hogy csak többat ne említsek, oly fontos akczió, mint közigazgatásunk reformja, áll küszöbön.

Mindezen fontos munkálatokra nézve természetes, hogy én Önöknek egy teljesen részletes programmot nem adhatok, mert hiszen ezen napról-napra felmerülő kérdések esetről-esetre fognak elintézést nyerni, de az kétségen kívül áll, hogy mindezek tekintetében, mint már emlitém, csak egy szempont lehet irányadó: a leghatározat- tabban állást foglalni minden oly törekvéssel és igénynyel szemben, mely nem egyedül és kizárólagosan hazai érdeket szolgál, valamint oly tulkö- vetelésekkel szemben, melyeket az ország mai terhei mellett már el nem bírhat.

Megengedem t. választó polgárok, hogy talán kissé sötéteben látom a jövőt, de az események