Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)

1901-09-15 / 37. szám

eddigi fejlődése folytán nem lehet más meggyőző­désem, minthogy a felhők mind jobban tornyosul­nak fejünk felett és nagy lelkiismeretlenségnek tartanám, ha összetett kezekkel várva a jövő ese­ményeket, nem követnénk el már most mindent arra nézve, hogy nemzetünket az anyagi pusztulás végső stádiumába jutni ne engedjük, midőn majd oly rázkodtatás következhetnék be, mely ha talán az ország közgazdasági életére nem is mér halálos csapást, mégis annak egészséges fejlődését meg­akaszthatja és hosszú időre visszavetheti. S miután az események fejlődése azt mutatja t. polgártársaim, hogy közgazdasági életünk mai egyoldalú mezőgazdasági alapokra fektetett rend­szere nem nyújt biztosítékot a jövőben egy állan­dóan egészséges és czéltudatos pénzügyi politika tovább fejlesztésére, úgy feltétlenül elő áll ama kötelesség, hogy közgazdasági életünk számára megnyissuk azt az uj erőforrást, melyből segítséget merítve, exisztencziáját szilárdabb és biztosabb alapokra fektetheti; kimondom határozottan t. vá­lasztó polgárok, hogy ez alatt nem értek mást, minthogy itt az ideje annak, hogy teljes erővel megnyissuk útját egy okos, czéltudatos, iparfejlesz­tési politikának. Hogy eme törekvéssel uj és nehéz küzdel­mekkel telt ösvényre lépünk, t. polgártárskim, elis­merem, sőt teljes mértékben át vagyok hatva ezen kezdeményezés nehézségeitől, melyeket könnyelműen kicsinylenünk nem szabad, de én ily akczió meg­indítását nemcsak azért tartom szükségesnek, hogy közgazdasági életünk számára uj erőforrást nyis­sunk, hanem úgy vagyok meggyőződve, . hogy egyenesen a kötelesség parancsolja azt, miszerint előkészüljünk amaz eshetőségre, midőn Ausztriával való viszonyunkban beállhat a jövőben az az épen- séggel nem valószínűtlen változás, hogy az önálló berendezkedésre egyszerűen utalva vagyunk. Ha pedig ez a változás előkészületlenül találna bennün­ket, úgy meg vagyok győződve, hogy annak következményei hazánk közgazdasági életére nézve, igen súlyosak lehetnének. Szilárd meggyőződésem különben is t. pol­gártársaim, hogy ipar teremtése nélkül közgazda- sági életünk sohasem fog azon az erős alapon nyugodni, melyen biztos és egészséges irányban tovább fejlődhetnék; hiszen nem kell messze mennünk, nézzünk szét bármerre szomszéd álla­maink fejlődése, kereskedelmének is virágzása, iparában leli legfőbb biztosítékát, sőt ismerünk oly államokat, melyek a természettől épenséggel meg nem áldva, a mezőgazdaság fejlesztésére úgyszólván semmiféle feltétellel nem bírnak, mégis kereskedel­mük és iparuk révén első sorban állanak a kultur- államok között; én megvallom t. polgártársaim, hogy mai egyoldalú mezőgazdasági rendszerünk alapján állandóan aggodalommal nézek az ország jövője felé, midőn folyton az a helyzet áll előttünk, hogy a természet esélyeitől vagyunk függővé téve és egy kedvezőtlehHermés az országot a mai vi­szonyok között komoly válság elé sodorhatja. Félreértés kikerülése végett megjegyzem azon­ban t. polgártársaim, hogy egy iparfejlesztési poli­tika proklamálása nem jelentheti azt, hogy azért mezőgazdaságunk fenntartására és további czéltu­datos fejlesztésére ne kövessünk el minden lehetőt a jövőben; hiszen az természetes, hogy csak az elfogultság képes különbséget állítani fel ama ténye­zők között, melyeknek jelentősége egyforma érték­kel és fontossággal bir a nemzet közgazdasági életére s amely tényezők között az egyenetlenséget szitni nem csak oktalanság, hanem lelkiismeretlen­ség is. Minden higgadt és elfogulatlanul gondol­kozó hazafi előtt tisztán állhat az a tény, hogy épen 1 közgazdasági élet, úgymint a kereskedelem, ipar és földmivelés erőforrásának egyesítéséből és czéltudatos összmüködéséből jöhet csak létre egy valóban egészséges közgazdasági politika. Ezekben a főbb vonásokban nagyjából kifej­tettem Önöknek t. polgártársaim azt a programmot, melyet én törekvésem és munkálkodásom főczél- jául tűztem ki, ha az Önök bizalma módot nyújt arra, hogy annak megvalósításán, minden erőm és tehetségem szerint én is közremüködhessem. Ebből kifolyólag egyúttal kötelességem a mai pártviszonyok alapján nyilatkozni abban a tekin­tetben, hogy melyik az az országgyűlési párt, a melyik hivatva van arra, hogy ezt a programmot meg is valósítsa és amelynek kötelékébe ennélfogva belépni óhajtok, hogy a megvalósítás munkájához csekély tehetségemmel én is hozzájáruljak; mielőtt azonban ezt teném, szükségesnek tartom a jelenlegi országgyűlési pártokra vonatkozólag néhány meg­jegyzést tenni. Az elmúlt országgyűlési időszak pártpolitikai életében kétségtelenül a legfontosabb esemény az volt, hogy a közjogi alapon álló nemzeti párt megszűnt mint ellenzék működni és annak tagjai beléptek a _________ . ^ sza badelvű-pártba, miután a jelenlegi kabinet fejé­nek a képviselőházban annak idején kifejtett prog- rammja ledöntötte azt a válaszfalat, mely e , két, különben egy elvi alapon álló párt között a múlt­ban fennállott. Ezen egyesülésnek eredményeit nem óhajtom itt bővebben kifejteni, de az minden kétségen kívül áll, hogy a szabadelvü-párt száma ezen fúzió következtében 30 esztendős ellenzéki küzdelemben megedzett és kipróbált oly jellemekkel és tehetségekkel szaporodott meg, melyeknek együtt munkálkodásától méltán várhat az ország nagy eredményeket a jövőben. Ezen esemény következtében az ellenzéki szerep két pártnak a kezében maradt, a független­sági alapon állö 48-as pártéban és a csekély idővel ezelőtt megalakult néppártéban. Bármely szilárd meggyőződésem is t. polgár­társaim, hogy az ország boldogulásának és helyes fejlődésének alapja dualisztikus alkotmányunkban biztosítva van, mégis ha nem is osztom e prog­rammot, szívesen látom a függetlenségi-párt törek­véseit, ha azok a szélsőség irányát levetkőzve, parlamentünkben a komoly ellenzéki irányt kép­viselik és az igazi hazafias ellenzéki szerep kritikai magaslatára emelkednek, mert tárgyilagos szakszerű vitatkozásokban és tisztességes elvi harczokban lá­tom én egy egészséges, alkotó-képes parlament legfőbb biztosítékát; hogy nekünk egy egészséges irányú komoly ellenzéki pártra nagy szükségünk van, még ha annak programmja a mienkkel nem is áll egy elvi alapon, az minden kétségen kívül áll. Egy ellenzéki pártnak, egyáltalában egy poli­tikai pártnak létjogosultsága, szerény nézetem sze­rint csak akkor nincs, ha annak alapja, törekvéseinek forrása, nem egy feltétlen nemzeti talajból fakad; hogy a függetlenségi párt pedig ezen alapfeltétellel bir, azt t. polgártársaim mindnyájunknak el kell ismernünk, mert hiszen minden törekvése, politi­kájának legsarkalatosabb elvei, történelmi tradíciókon alapulnak; és én csak azt sajnálom, hogy e párt­nak kebelében a pártoskodás és gyűlölködés már rég megbénítja azt az actió képességet, melyet a múltban eredményesebben kifejthetett volna és őszintén kívánom parlamentünk egészsége és sike­res együttmunkálkodása érdekében, hogy e párt­ban a béke és nyugalom mielőbb helyre áUjon. Az ellenzék másik árnyalatára a néppártra vonatkozólag t. polgártársaim csak annyit jegy­zek meg, hogy ámbár törekvése és politikája tőlem távol áll, mindazonáltal ellenzéki működésé­nek jogosultsága ellen kifogásom nincs mindad­dig, mig azok a társadalmi és felekezeti békét meg nem zavarják. A harmadik országgyűlési párt, mely egy- szérsmind az aktiv politika vezető pártja, az or­szágos szabadelvü-párt. Egész beszédem fonalán kerültem és kerülni óhajtom ez úttal is a múlt eseményeinek elbírá­lását, mert ha talán merültek is fel a múltban, úgy a kormányzás szellemében, mint más egyébb téren oly momentumok, melyek talán nem harmóniáitak teljesen az ország érdekével, mégis a múltnak kritikáját mellőzhetjük egyfelől azért, mert bevégzett tényekkel állunk szemben, melyek­nek elbírálása ma már nem reánk tartozik, más­felől egy kritika csak féreértést szülne, mely a jövő együtt munkálkodás érdekeit veszélyeztetné. Teljesen elégnek tartom tehát, ha e pártot a mai helyzet alapján vizsgálom oly tekintetben, hogy bir-e ama garanciákkal a jövő vezetésében, melyek egy okos, czéltudatos, nemzeti politika fej­lesztéséhez és a megoldásra váró fontos kérdések keresztülviteléhez szükségesek. Én t. választó polgárok előre is kijelentem, hogy e pártban a helyes irányban való kormány­zás és vezetés feltételeit ez idő szerint biztosítva látom — biztosítva látom pedig, nem csak szám­beli erejénél és összetartásánál fogva, hanem ama körülménynél fogva is, hogy ezen pártban mint már emlitém, összetömörülve látom ,67-es alkot­mányunk amaz őszinte barátait, kiknek együttmun­kálkodása biztosítékot nyújt a jövő vezetés helyes irányzatára nézve, valamint egyúttal arra is, hogy az ország kormánya az alkotmányosság és szabad- elvüség útjáról le j nem térve a mai pártvezér prog- rammjában a sokat hangoztatott törvény, jog és igazságnak szellemében fogja vezetni az ország ügyeil. Mert, hogy ezen szépen hangzó jelszavak, ma már nem az üres frázis értékével bírnak, erről meggyőződhettünk t. polgártársaim azon rövid idő alatt is, mióta a jelenlegi ministerelnök ur Széli Kálmán áll az ország és a kabinet élén. Ezen rövid idő alatt, sem a törvény megke­rülésének, sem a magánérdekek érvényesülésének, sem az alkotmányos útról való eltérésének jelen­ségeit nem láttuk, hanem igen is tapasztaltuk és tapasztaljuk a törvény tiszteletét a vezetés minden i ágában, a parlament munkaképességét. s azt | szabadelvű kormányzati széliemet,' melynek minden téren érvényesülni kell, ha hazánk jövő fejlődését és boldogulását igazán szívből óhajtjuk. Én tehát t. polgártársaim az országgyűlési szabadelvű-pártot és annak kormányát látván a mai viszonyok között hivatva ama programm megvaló­sítására, melyet én itt Önöknek kifejtettem s amely programmtól szerény nézetem szerint függ az or­szág jövője, — ezennel kijelentem, hogy politikai hitvallásom alapján ennek a pártnak a kötelékébe lépek be, hogy a megvalósítás nagy munkáját, csekély erőmmel és tehetségemmel én is érvényre jutni segítsem. Ezzel szemben azonban t. polgártársaim tar­tozom annak a kijelentésével is, hogy ne higyjék miszerint én jövő politikai pályám folyamán akár meggyőződésemet és elveimet, akár pedig a haza érdekét párttekinteteknek, vagy egyéb kicsinyes szempontoknak valaha alávetném, sőt legyenek meggyőződve, hogyha azt látnám, hogy az a párt melynek ma soraihoz csatlakozom, vagy az a kor­mány, melyet ma támogatok, elhagyná a szabad- elvüségnek és az igazi nemzeti iránynak azt a tiszta lobogóját, melyre én politikai hitvallásomat írtam, úgy ugyanazzal a lelkesedéssel, azzal a tör- hetlen akaraterővel, melylyel ma az igazi ügy szol­gálatába állok, ugyanazzal az erélylyel foglalnék állást minden oly törekvéssel szemben, mely nem egyedül és kizárólag a haza javát és érdekét szolgálja. Ez az a programm, melyet én hazám és nem­zetem ügyének javára óhajtanék megvalósítani; ezzel a hazafias kötelességgel karöltve jár egy másik kötelesség, még pedig az, amelylyel én e vérosnak, e város és kerület kulturális fejlődésének és a választókerület minden egyes polgárának legyen az szegény, vagy gazdag, hatalmas, vagy nem hatalmas, ellenség, vagy jóbarát, egyaránt tartozom nemcsak a választások idején, hanem tartozni fogok mindenkor a jövőben is ! Én e tárgyról nem óhajtok bővebben nyilat­kozni és a kérdések hosszú sorozatára sincs szán­dékom részletesen kiterjeszkedni, hanem ezennel határozottan és férfiasán kijelentem Önöknek, hogy én mindenkor becsületbeli kötelességemnek fogom tekinteni azt, hogy e kerületnek, e városnak és minden egyes polgárának jogos és igazságos érde­keit felkaroljam és tőlem telhetőleg előmozdítsam. Ezekben beszámoltam volna ama programmal t. polgártársaim, melyet az Önök megtisztelő bizalma folytán megvalósítani óhajtanék a jövőben s immár elveink diadala reményében zárhatnám beszédemet, ha nem tartanám még szükségesnek azt, hogy hálás köszönetét mondjak Önöknek azért a meg­tisztelő bizalomért, mely az én csekély személyem iránt Önök részéről ily kitüntető módon megnyi­latkozik. Érzem s tudom nagyon jól, hogy ezen meg­tisztelő bizalommal szemben a hazafias kötelesség­nek súlya kettős erővel nehezedik vállaimra, midőn én sem múltamra, sem érdemeimre ma még nem hivatkozhatom s az Önök bizalmát, az Önök jóin- dálatát nem tekinthetem egyébnek, mint előlegnek jövendő politikai pályafutásomra. Érzem, hogy ez által hazámnak tartozó kö­telességemen kívül még egy nagy kötelesség vár reám és pedig az, amellyel én e kerület polgár­ságának tartozom, akik részéről ez a bizalom sze­mélyem iránt megnyilatkozik. Legyenek Önök meggyőződve t. polgártársaim, hogy azt a zászlót, melyet Önök diadalunk esetén kezembe adnak,’ cserbenhagyni soha nem fogom s legyenek egyúttal meggyőződve arról is, hogy éle­temnek nem lesz és nem lehet egyéb czélja, mint­hogy hazám javát, hazám boldogságát, szolgáljam megalkuvás nélkül, önzetlenül, szivem utolsó dob­banásáig. Én tehát az Önök kezébe teszem le politikai hitvallásomnak, elvhűségemnek, férfiúi becsületem­nek tiszta lobogóját, vigyék azt Önök diadalra, de bárminő kemény és elszánt legyen is a küzdelmünk, vigyázzunk arra t. polgártársaim, hogy zászlónkat és fegyvereinket a legcsekélyebb folt ne érintse; becsületes harczbari megütközhetünk, de legyen annak eredménye bukás vagy diadal, tövisnek vagy fájó sebnek senki szivében visszamaradni nem sza­bad ; törekedjünk arra t. polgártársaim, hogy ama nagy feladatok küszöbén, melyek ma elintézésre várnak, harag vagy gyülölség meg ne bénítsa ka­runk erejét, mert ha bármikor, úgy most van szükség arra, hogy nagy nemzeti érdekeink meg- védelmezése körül e hazának polgárai vállvetve tömörüljenek. Ez az én hitem, ez az én hitvallásom, imá­dott hazánk javára, Isten nevében előre ! Nyom. Pó$a Endrénél Veszprém. 1901. (50)

Next

/
Thumbnails
Contents