Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-09-08 / 36. szám
2. oldal. VESZPRÉMI ELLENŐR 1901. szeptember 8. továbbá Ungár Lipót czégek is járulnának. „Ha azután ezen meghosszabbított csonkavágány végében egy homlok rakodót is lehetne létesíteni, ezen munkálat leginkább a vasútnak válnék előnyére és a veszprémi állomás legalább egyelőre minden Igényt kielégítene. Igaz, hogy ezen felsorolt kellékek létesítésére meglehetős összeg kiván- tatnék, azonban egyrészt a veszprémi állomás csakis akkor közelítené meg a szerződésben kikötött I. rendű jelleget; csakis akkor lenne a pályaház a szerződésben foglalt megfelelő „áruraktárakkal* legalább részben kiépítve, másrészt a felsorolt kellékek létesítéséhez szükséges összeg megtalálná egj'enértékét a jelen előterjesztés elején 1. és 2. alatt felsorolt ingatlanok, — azok értékcsökkenése és az erdővéd- szalag kártalanítás nélkül való átengedésében. Midőn még tisztelettel megjegyzem, hogy a 2. pont alatti erdővéd-j szalagra vonatkozólag tehát annak kártalanításához a városnak a szerződésre való tekintet nélkül is feltétlenül joga van, ami szintén tekintélyes összeget képvisel, — ellenben ha a mélyen tisztelt Részvénytársaság a felsorolt kellékeket teljesíteni szives lenne, reményem van arra, hogy a városnál az erdővédszalag díjtalan átengedését is keresztülvihetem ; — egyszersmind kérem a tekintetes Igazgatóságot: hogy a jelen előterjesztésem alapján a tárgyalást a jelzett irányokban megindítani, amennyiben szükségesnek mutatkozik, a helyszínére megbízottat kiküldeni, őt velem és esetleg a vá- 'osi tanácscsal leendő megállapodásokra felhatalmazni és a kifejlendők- iöz képest a Veszprém város képviseletében előterjesztett fenti kérelmeinél a VárOF ícóguálún lyiinHonlrni« I tapasztalt nagylelkűségükből folyólag teljesíteni méltóztassék.* III. Szabó Imre az érintett győr-vesz- prém-dombovári h. é. vasút részvénytársaság igazgatóságának tagja, tehát a város joggal remélhette, hogy jogait a közbenjárásra felkért képviselő megóvni és legalább a tárgyalást kieszközölni fogja. Ennek daczára a vasúttársaság elutasítói ag válaszolt. Ezekből csak kettő következik: Vagy közbenjárt a képviselő ur és nem tudta a város és különösen a kereskedők érdekeit, akiknek ő mandátumát saját beismerése széfint is köszöni, megóvni, vagy nem akart közbenjárni. A első esetben az a kérdás: hol tud tehát valamit kieszközölni, ha ott nem a , hol egyik igazgató ? A második esetet nem tételezhetjük I fel, mert akkor azt kellene gondolnunk, I hogy igazgatói minősége ütközik képviselői minőségével az előbbeni javára. IV. A város vitalis érdekét képező balaton-füredi vasutat programmbeszédében is elejtette, annak kivitelét lehetetlenségek közé sorozta, de lám, a pápa-bánhidai vasút létesítésén buzgón fáradozott. Ezenfelül B.-Füreden a nála megszokott hangon nyíltan hirdette, hogy a veszprémi kiágazás nem helyes, csakis a fehérvári kiágazás az üdvös. Elannyira, hogy ezen még politikai barátja, Reé Jenő is megbotránkozott. V. Mindenki tudja, hogy sem fent, sem lent nem kedves ember. Hogy ezúttal egyebeket mellőzzünk, lám a miniszterelnök ur is, — daczára a bizalomért való sok utánjárásainak és könyörgéseinek a nagy garral előre hirdetett sürgönyében őt egy szóval sem említi. Egyéb állításaink bizonyítására is szolgálhatunk bizonyítékokkal, sőt ha kívántatik hiteles telekkönyvi kivonatokkal is. De azt hisszük Jegyeidre] ennyi is elég. Ha most már más városok, például a szomszéd Pápa emelkedését látjuk, a mely város előre menetelét leginkább befolyásos képviselőinek köszönheti, akkor kétségtelen, hogy a Horánszky-párt tagjait a jelölésnél nem a személyes boszu és az önérdek vezette, hanem a kerület és a város jót felfogott érdeke. Épen ezért fontolják meg a választó polgárok szavazatuk következményeit. Szavazzanak belátásuk szerint. Ha oly nagyon lelkesülnek Szabó Imréért, ám válaszszák meg, de akkor azután legyen bennük annyi önérzet, hogy egyik választástól a másikig ne szidják a suba alatt „szeretett képviselőjüket" és ne panaszkodjanak és ne okozzanak másokat, hogy a város és a kerület tönkre megy. *** Választási mozgalmak. Szabó Imre múlt vasárnap tartotta meg a Korona vendéglőben beszámolóját és egyúttal programmbeszédét. Sem a beszéd, sem az ott összegyülekezett hallgatóság nem érdemes érdeklődésünkre. Fiasco volt biz’ az a gyűlés minden tekintetben, a mit megkoronázott a Széli Kálmánnak előre hirdetett „meleghangú“ távirata helyett érkezett hűvös és semmitmondó sürgöny. Es hogy ilyen elkopott kortesfogásokkal, mint a milyenekkel Szabó Imréék a „hivatalos jelöltek“-ről és kilátásba helyezett „meleghangú miniszterelnöki sürgönyökről" dolgoznak, ma már csak a sötétben ijedező gyerekeket lehet elbolonditani,» annak igaA „Veszprémi Ellenőr“ tárczája. ÚGY VAN MEGÍRVA . . . Úgy van megírva, . . . úgy igaz valóság: Tavasz ha jő, — égőbb a napsugár Hervadt virág kelyhét kibontogatja, Enyhe szellő ha ott körülte jár. Madár dalától lesz hangos az erdő S megéled róna . .. bérez .. . mező... liget, — A rajta fagyva nyíló jégvirágot Ha tüzesókjával nap érinti meg. Úgj~ volt megírva . . . láttam elközelgni, — Láttam fakadni én is a tavaszt ... Hideg közöny . . . fagyott érzés nyomába Hozott e látás enyhülést, — vigaszt, — ß édes borzongás járta át valómat . . . Aztán a szikra égő lángra gyűlt, — Fagyos telének fényes napja támadt, S a szív szeretni . . . hinni megtanult I Fagyos telének fényes napja támadt Ragyogva égő szempár képibe' ß azóta egy édes . . . boldog jövőnek Abrándvilága népesíti be .. . Az est magánya most ha elközelget, S a nyugalomnak enyhe vesz körül, — A daltermő ezernyi gondolattól Az álom messze . . . messze elkerül . . . Jfí’ más világ ? / . . . nyíló tavasz világa, Melyet nem érhet őszi hervadás . . . Idő árjába füló pillanatnak Minden paránya édes látomás I . . . Emlékezet, — mit nem lehet feledni, Itt ég a vágya szomju ajkamon, S mámorba ringat eltűnt múltba nézve Elmúló éjen . . . kelő nappalon ! . . . Emlékezem ! . . kicsiny kezed kezemben . . . Rajtam pihent szelíd tekinteted, 8 kinyílt az az arezod égő rózsabokra, S a zajló szív úgy , . . úgy megreszketett,. Emlékezem ! ... és ébren álmodozva A lelkem vágya arra száll feléd, — S mig álmodom, — a csendes éj fuvalma Súg . . . búg . .. regél — valóra vált regét! Ki felgyújtottad a szikrát szivemben, S tanitál hinni rendületlenül, — Angyal arezod égő szivembe zárom Örökkön élő oltárképemül! . . . iS járjam bármerre ezt a nagyvilágot, _ Ez angyaloméi ott lesz mindig velem; Örömben—búban . . . alva—ébredéskor Szerelmem . . . álmom ! . . látlak szüntelen! S e látástól megujhodik reményein Es dal terem elnémult lantomon, Melyben elhal az élet búja, — gondja S fájó emlékim benn elhantolom . . . S hogy édes álmunk szép valóra váljon, A várt jövő örök jelen legyen . Dal szárnyain kéklő egedre szállva Ezt kérem tőled édes Istenem ! Csajághy Károly. A syémolial Msio&y. Irta: Csehov Antal. Bár a köszvény nagyon kinozta az éjszaka s e miatt az idegei nagyon izgatottak voltak: Krisztunov reggel mégis elment a hivatalba s rendesen fogadta a bank klienseit. Meglátszott rajta, hogy beteg és fáradt s elhaló hangon beszélt. — Mi tetszik ? — szólt egy asszonyhoz, aki vizözön előtti divat szerint készült köpenyt viselt, amelyben hátulról olyan volt, mint egy nagy lóbogár. — Kérem szépen, kegyelmes uram — szólt az asszony szaporán — az én férjem, Scsukin árvaszéki ülnök, öt hónapig beteg volt s bocsánatot kérek, amig otthon volt és gyógyították a doktorok, elbocsátották a szolgálatból s mikor elmentem a fizetéséért, kegyelmes uram, huszonnégy rubelt és harminczhat kopeket lehúztak a fizetéséből! Krisztunov elvette az asszonynak az írását és elolvasta. Engedjen meg — szólt végre vállát vonva én nem értem ezt a dolgot. Nagyságos asszonyom nem az illetékes hatósághoz fordult. Nekünk semmi közünk a dolgához. Tessék ahhoá a szakaszhoz fordulni, amelyben a férje alkalmazva volt. Én, uram, már öt helyen voltam és sehol sem akarták még csak elfogadni se a kérvényemet ! . ; . Segítsen rajtam kegyelmes uram. Mi nem tehetünk önért semmit .... Nézze csak, kérem, az ön férje, ha jól tudom, a a belügyminisztérium árvaügyi szakosztályába volt beosztva, mig a mi intézetünk egészen magánjellegű, kereskedelmi intézet. Közönséges bank. —* Nem tudom, hogy lehet ezt nem érteni! Kegyelmes uram — szólt siránkozav
