Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-12-22 / 51. szám
VI. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre . 12 K. (6. —) Fél évre . . 6 „ (3. —) Negyed évre . 3,(1.50) Veszprém, 1901. Deczember 22. VESZPRÉMI ELL Egyes szám ára 24 fillér. FÜGGETLEN ÚJSÁG. 51-ik szám. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetéseket és hirdetéseket kizárólag a kiadóhivatal: Virág ntcza 103. szám, fogad el. Minek jön az vissza, a kit eltemettek? . . . Veszprém, 1901. decz. 21. A haldokló autonómiának utolsó föl- lobbanása immár nálunk is megtörtént. De nálunk nem úgy, mint máshol. Bosszúságot, meglepetést okozhatott imitt- amott, máshol is. De halottjárást csak mi- nálunk. Visszajött Mussiglon ennek a városnak a földjére, hol léptei miatt annyi.sok időn át még csak fü sem nőtt. Visszajött egykori klikkjének, a mostani 48-asoknak nagy gaudiumára, kik az egykori — nem is olyan régi — basáskodó, henczegő és közkorrupcziós világot sírva óhajtják vissza, s kik Mussiglon urnák reaktiválásán fáradhatatlanul törekszenek. Fáradhatatlanul és szüntelenül, de váloga- tatlan eszközökkel és mindennapos megsértésével a magyar nemzet kegyeletének — 48-as üzleti numerussal. Mily naivok valának, akik akként vélekedtek, hogy a közigazgatási bizottsági Felelős szerkesztő : VÁRKONYl DEZSŐ. tagságból Mussiglon urat kibuktatni nem kell, — ő azt úgy sem fogadja el. Mily könnyű játék lett volna részére az újabb csúfos bukást juttatni osztályrészül, ha a közönségnek egészségesebbik felerésze csak egy kicsit is megmozdul. De nem mozdult meg senkisem. Nem is csudáljuk. Nem is kárhoztatjuk. Mert akkora erkölcsi sülyedésről, a mekkorát Mussiglon urnák újból való ide tolakodása jelent ebben a vármegyében, fogalma sem volt senkinek. Ne is csodálkozzunk tehát azon, ha a fölbukott Mussiglon-párt bárójelöltjeinek, az ottani tábor többi tagjaival együtt, sikerülhetett benyomni egy nemrég eltemetett, de soha meg nem siratott Bánffy-lovagot a vármegye közigazgatási bizottságába. Az oknak tekintetbevételével, amely miatt Mussiglon urat elejtették oda fönt, ízlés dolga csupán, hogy a közigazgatási bizottságnak többi választott tagjai hajlandók-e és milyen érzéssel hajlandók egy bizottságban működni ezzel a halkereskedő firmával. Hirdetések egyezség szerint. Nyilt-tér garmond sora 30 fillér. Bérmentetlen leveleket csak ismert kézből fogadunk De legyen az illetőknek Ízlésük bármilyen is, — egy dolog bizonyos. És ez. az, hogy Mussiglon urnák oda történt bekerülése nemcsak általános nyugtalanságot okoz, hanem tanulságot is rejt magában. Most már láthatjuk, hogy akik visszavonulását, jobban mondva: további tolakodásának megszűntét remélték, azok nagyon tévedtek. f Es mert most már láthatják, hogy ennek a firmának a tolakodásától a jövőben sem lehet kevésbbé tartani, mint már most is kellett volna, ez okból a jövőben százszorta jobban kell résen lenni minden jobb érzésű polgárnak, mint e nélkül a tanulság nélkül kellett volna. Százszorta jobban kell résen lenni nemcsak akkor, amikor a hydra legnagyobb fejének tolakodásával találkozunk Bárhol is, hanem résen kell lennünk mindenütt, ahol csak egy atomja is megmozdul annak a poshadó és mégis folyton bizsergő közéleti ülledéknek, a melyik a nép előtt Mussiglön- klikk név alatt ismeretes. A „Veszprémi Ellenőr“ tárczája. (^CaAáedonu éjjelén. Amikor esők engem keresett szép szemed, Amikor még enyém volt mosolyod, enyém, És az ismeretlen jövőbe fényt vetett A sokat ígérő, biztató remény. S mert megbénítottad szerelmének szárnyát, Helyette a távol határain át, Hogy valamiképen elégítse vágyát, Testvérét küldi el hozzád, az imát. Harangzúgást hallok . . . úgy el fog a bánat, Pereg arczomról a könnyem csendesen, Olthatatlan vágyat érzék teutánad, Hogy nem vagy mellettem e szent ünnepen. Újra beköszöntött karácsony estélye, Öregebbek hitünk egy évvel megint, Roskadozó lelkem — nem sok a reménye - Nem előre többé, a múltba tekint. Az volt a szeretet ünnepe igazán. Te voltál a szivem hajnalcsillaga, A minő'nem volt még az ég boltozatán, Aminőt nem látott még az éjszaka. Betölté szivemet madárdalos hangod, — Karácsony estélyén angyali zene — Ma csak az zsong már benn, mit emlekem alkot, Mint a megpattant húr elhaló nesze. Harangzúgást hallóig, hívogat imára, hívogat egyre: „jer, könnyits sziveden /“ Megyek a templomba, ne hívjon hiába, Megkönyörül majd csak tán az Istenem. S imára két kezem összetéve szépen Az az egy könyörgés lebeg ajkamon: Csak még egyszer legyen, a minő volt régen, Csak még egyszer olyan szép karácsonyom. Gyermekéveimnek édes napjaiba Száll a gondolatom . . . Mi boldog valék! Anyám szeretete betölté s az ima Szivemet, e kettő: anyám meg az ég, Mikor felcsendült a betlehemi ének, Hogy meghatottak az ünnepi dalok, Most, hogy elérkezett a karácsony éje, Még jobban érzem csak, mily árva vagyok. Aztán hogy elmúltak a szép gyermekévek, Csak egyetlen egyszer ültem ünnepet, Amikor galambnak, minek nevezélek, S rajtam nyugodott meg hő tekinteted, Olyan most a szivem, mint a hervadt berek, Mit hóval borított a tél hús keze, Mint az erdő, hogyha elmúlt a fergeteg S harmattal borított a fák levele. Elhagyott a jókedv, örökös vendégem A sóhaj, a bánat, a szent éjszakán Semmi örömöm sincs, semmi szint’ azt vélem, Nincs is ma karácsony ünnepe talán? Mennyi megváltozott rövid idő alatt, A karácsony, minden — az egész világ, Csak egy nem, a szivem, ez a régi maradt, Feléd dobog most is, feléd gyöngyvirág. J. B. Fejezetek. i. Átölelték egymást. A nagy, fekete leány arczába korbácsolta a vért Örley szerelme. Fényben úszott a tekintetük, boldog gyönyörtől, szenvedély izzásától. A napon felhő futott át hirtelen s már lobogott is a felhőkből a nyári zivatar villáma. Dörgés rengette az eget. Zuhogott az eső. Tépte, rongyosra tépte a zivatar a fekete gomolyu felhőtábort . . . A szép Vermes Iza kábultan pihentette fejét Elismert sz olid kivitelben s legolcsóbb áron BÚTOR c s a k VEISZ LIPÖT bútor-raktárában kapható, Veszprém, főtér.
