Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)

1901-12-15 / 50. szám

2. oldal

VESZPRÉMI ELLENŐR.

1901. deczember 15.

A volt képviselőre az volt a panasz, hogy vagy nem tudott, vagy nem akart a város érdekében eredményeket kivívni.

Lássuk hát most uj képviselőnket, a ki bizonyára nemcsak puszta formalitásképen fog a deputáczió élére állani, hanem átveszi annak missióját és lelkiismeretesen- nyilvántartja jogos és méltányos kérésünkét, a deputáczió visszatérte után is!

A deputánsok személye ügyesen van megválogatva s bizalommal nézhetünk küldetésének eredménye elé.

A vidéki hirlapirók feladata.

Hogy a vidéki sajtó jogosult, mert hasznos és üdvös is, az túlhaladott álláspont, mely vita tárgyát nem képezheti.

Tudva ezt, ismerve feladatunkat, nem lehet eléggé hangoztatnunk, hogy a vidéki magyar hírlapok a maguk vidékének toliforgatóit, publicistáit, költőit minden módon maguk köré csoportosítani, ezeket az irodalmi erőket együtt tartani törekedjenek. De ne csupán a hírlapnak illetőleg a szerkesztőségnek legyen ilyen tendencziája: ismerjék fői a jelentéktelennek látszó dolog lényegét és fontosságát a vidéki hirlapirók, a vidéken lakó, itt megtelepedett irodalmi férfiak, költők is és teljes erejökből, irói munkásságuk oroszlán-részével a maguk saját vidékének lapjait lássák el és ne a fővárosi hírlapok valamelyikébe küldözgessék első sorban kézirataikat, közleményeiket.

A jó munka, az irodalmi értékkel bíró czikk mindig becses dolgozatul tekintetik, jelenjék az meg bár a legkisebb lapocskában, vagy akár a legelterjedtebb, az ország legnagyobb lapjában. A műnek becséből az előbbi körülmény nem von le semmit, ellenben az uóbbi szintén nem pótolhatja hiányosságait. Tehát egy héttel hamarább, vagy később lásson nyomtatásban napvilágot a mű, az ép oly kevés jelentőségű dolog, mint először jelenjék meg valami fővárosi lapban és az azután a provincziálisban, vagy pedig megfordítva.

Sőt éppen arra kell törekedni a vidéki hírlapirodalomnak, hogy a központi sajtó is elismerje annak tekintélyét; ezért kell rajta lenni, hogy a

A barna Berta? nincs ellene kifogásom.

— A szőke Ilon a legszebb, — vélte egy másik.

A szőke Ilon aranyos kis feleség lessz.

— A vörös Emészti n nagyon veszedelmes versenytárs, — szólt egy harmadik.

Egyszerre hatalmas „Hurrái“ harsant fel.

A nyertest hozták.

Virágot szórtak eléje, kendőket lobogtattak felé, úgy haladt az ünneplő sokaság között, mint egy királynő.

Én készültem a nagy pillanatra.

Mikor azonban az ünnepelt szépségkirálynő közeledett hozzám, majd le szédültem a lábaimról.

Sem a barna Berta, sem a szőke Ilon, sem a vörös Ernesztin nem volt,—hanem a feleségem.

Majdnem agyongratuláltak. Alig tudtam utat törni a szerencsekivánók sürü tömegén, az én gyönyörű feleségemhez.

— Édes, aranyos mókusom, csókolj meg . . .

Az én pályanyertes nőm azonban olyan hidegen nézett rajtam végig, hogy szinte jégszoborrá dermedtem.

— Ah, uram, — szólalt meg végre — Amerika legszebb asszonya csak nem leszek olyan ostoba, hogy egy olyan bolond oldalán szenvedjem végig az életet, a milyen ön. . I Szólt és még az nap megindította ellenem a válópört.

magyarországi vidéki hírlapok is az európai irodalom nívóját elérjék, azon magukat föntartsák. A föladat tehát az, hogy a külföldi lapokkal is versenyezhessenek a mi vidéki lapjaink s hogy a budapesti sajtó ne tekinthessen bennünket félvállól, kicsinylőleg, lenézéssel, annál kevésbbé megvetőleg.

Meg kell tartani főfeltételként a tisztességes hangot ’és modort, meg az alaposságot és jó forrásokból merített értesülést. A többi az irodalmi erők dolga; mivel annyit ér valamely jó hírlap, a mennyi jó munkatársa van, miután jó hírlapot egy ember huzamosabb időn át egymaga nem csinálhat, fönt nem tarthat. Tehát érdeme az akármely vidéki lapszerkesztőnek avagy laptulajdonosnak, ha a lap szellemi részének kiállítása körül jó irók csoportját bírta összetoborozni, mert nagyon silány tartalmú, rodalmi értéknélküli, vagy azzá válik minden oly hírlap, melynek munkatársai nincsenek.

A jó munkatársak csoportosulásának érdeme mindig nagyobb önmagukra is, ha nem a pénz, a fizetés hozza és tartja össze a dolgozótársakat, hanem a lelkesülés, hazafiasság, a vidék társadalmi helyzetében a föladat megismerése, az ügybuzgalom, a lap iránt jó indulat, a vidék lakossága érdekeinak védelmezése stb. erkölcsi motívumok.

Ilyen munkatársak lelkes csoportja bizonyára versenyképes és diadalmas lehet akármely nagy hirlap ellenében, amelyet zsoldért tákolnak össze, hogy hirdessenek álerényeket vagy egyéb hamisságokat.

A vidéki hírlapoknak az is a feladatuk, hogy a helyi viszonyokat és dolgokat megfelelőleg méltassák, s azoknak a távolabb vidéki ügyekkel szemben mindig elsőbbséget adjanak, hogy minden egyes vidéki hirlap hasonló legyen a főváros, mint irodalmi központ felé irányuló látcsőhöz, melybe beletekintve a legközelebbi tárgyakat legnagyobb arányokban látjuk visszatükrözni, mig a távlat nőttével az arányok kisebbednek s a „központon“ túli tárgyak és viszonyok már alig gyakorolnak ránk befolyásoló hatást. Ilyen a fővárosi sajtó is, mely a vidék és világ legjelentékenyebb eseményeit csak kis dolgoknak, kicsiségeknek szokta feltüntetni, de ha a vidéki sajtó megadja a helyi mozzanatoknak a megfelelő súlyt, és a helyes arányokat igazságosan tünteti föl, akkor a fővárosi hírlapok is bizonyára naponként szentelnének egy pár hasábot a vidéki ügyeknek és kivonatot hoznának a vidék jobb lapjainak jelentősebb közleményeiből, czikkeiből, híreiből, amik hizonyára az olvasó nagy közönség is szívesebben fogadtatnának mint az 1—2 sornyi holmi „vidéki rövid hírek.“ De miután a fővárosi lapokat is jobbára a vidéki előfizetők tartják fönn és gazdagítjuk, jogosan várhatja meg a vidéki előfizető közönség, hogy azok a vidéki dolgokkal behatóbban és részletesen foglalkozzanak a helyi lapok közleményei alapján.

Mindezt úgy és akkor érjük el, hogyha magunk is öntudatosan és egyetértőleg ezen dolgozunk, és akkor, ha a vidék irodalmi erők ily irányzattal és indokolással a saját helyi lapjaik körül tömörülnek és a maguk vidékére rányomják az intelligenczia és irodalmi képesítettség bélyegét. Föl tehát tisztelt munkatársak ! (K.)

Városi közgyűlés.

— Saját tudósítónktól. —

Veszprém város képviselő-testülete folyó hó 22-én több — halasztást nem türőv— ügy letár- gyalása végett rendkívüli közgyűlést tartott, melynek lefolyásáról a következőkben számolunk be:

Szeglethy György polgármester az ülést megnyitván bejelenti, hogy Óvári Ferencz és neje Szilber Vilma az 1902. évben egy szegénynek a városi szegényházban eltartására 160 koronát adományoztak. Mélts. Kentenes Ferencz káptalani nagyprépost ur hasonló czélra szintén 160 koronát adott.

A közgyűlés ezen adományokat hálás köszönettel fogadta és erről a nemesszivü adakozókat jegyzőkönyvi kivonaton értesittetni rendelte.

Bejelentette továbbá, hogy az uj posta épületre és pásztorházra a 15 évi adómentességet kieszközölte és hogy mindkét épületet tűzkár ellen az t magyar általános biztosító-társulatnál előnyös feltételek mellett biztosította. Ezen bejelentéseket a közgyűlés tudomásul vette.

A tüzérségi laktanya ügyében, hogy az Veszprémben épitessék fel, indítványozza a polgármester, hogy a város ez iránt kérvényezzen s e kérvényt, egy küldöttség adja át a honvédelmi miniszternek.

A közgyűlés az> indítványt elfogadta és a kérvényezésre a megbízást kiadta.

A szinház-ügyre vonatkozólag előterjeszti a polgármester, hogy a szinikerület megállapítása tárgyában Székesfehérvárott legközelebb az érdekelt városok küldöttei értekezletet fognak tartani. Indítványozza, hogy ezen értekezleten Veszprém város egy küldött által szintén vegyen részt.

A közgyűlés az indítványt elfogadta és megbízta a polgármestert, hogy az értekezleten a város képviseletében vegyen részt, s hogy az értekezlet megállapodásairól annak idejében a közgyűlésnek tegyen jelentést.

Végre bejelenti, hogy a megválasztott városi mérnök, Kesselbauer Ágoston megérkezett, hivatalát elfoglalta, á hivatalos esküt letette és működését megkezdte. Hivatalos helyisége az uj posta épületben, a rendőrkapitányi hivatal mellett van.

A napirendre kitűzött tárgyak elseje az alsóerdő kezelésére vonatkozott. A pénzügyi és gazdasági bizottságok javaslatára kimondta a közgyűlés, hogy az eddigi üzemet megváltoztatja; a 80 éves pordák helyett 40 éves pordákra osztja be; a befási- tásra nem alkalmas területeket legelőül használja s e helyett az Aranyos-völgy környékén levő dombos területeket befásitja. Az eddigi erdő területből mintegy 25 hold fog kirtatni és szántóföldnek használtatni.

Rumpel György vízvezetéki vállalkozó szénár különbözet fejében a várostól 3300 korona megtérítését kéri.

Minthogy azonban a vállalkozóval a leszámolás minden hónapban megtörtént és mert követelését a jogügyi bizottság sem találta elfogadhatónak, ennélfogva Rumpelt a közgyűlés is elutasította.

Az átvonuló katonatisztek beszállásolása a folyó évben mintegy 6000 kor. kiadást okoztak a városnak, mert a kincstár egy tiszttől egy napra 26 krt, törzstiszttől 52 krt térit meg, a többit a város kénytelen reáfizetni. Hogy tehát a város e nagy kiadástól a jövőben legalább részben meneküljön, a közgyűlés megbízza a tanácsot, hogy e tárgyban a honvédelmi miniszternél kérvényezzen s a kérvényt küldöttség által adja át.

Nagyobb vitára a városi kávéház bérlet ügye szolgáltatott okot. Ugyanis a jelenlegi bérlő, Penitsek Ármin a bérlettől visszalépési szándékát jelentette be. Erre azután Schwarcz Gyula és neje úgy Klein Jakab és neje jelentkeztek bérlőkul, kik nemcsak a Penitseknek tett évi 250 frt leengedést nem kívánták, sőt 150 frtot az évi bérre reá ígértek és az 1000 kor. ovadékot is letették. Minthogy a vállalkozók mindegyike egyenlő ígéretet tett, ennélfogva a döntés szavazásra bocsátatott (felállással) a midőn a kávéház Klein Jakab és nejének adatott ki, mert biztosítékul még egy életbiztosítási kötvényt is letett, tehát nagyobb biztosítékot nyújtott. Az uj bérlők a kávéházat 1902. évi január 1-én foglalják el. A szeraódés szerint bérlők nem folyamodhatnak bér-leengedésért. A bérlet Penitsek 12 évéből még hátralévő 9 évre szól.

Ezután a flóbert fegyverek megadóztatásáról alkotott szabályrendeletre került a sor, mely ismét nagyobb eszmecserét okozott. Városunkban ugyanis nagyon divatba jött — különösen a tanuló ifjúságnál a flóbert puskák használata, kik ezzel nem csak az éneklő madarakat pusztították, banem az emberek testi épségét is veszélyeztették. Ennek megakadályozására volna hivatva szolgálni a szabályrendelet, melyet annak idején bővebben fogunk -ismertetni. Ezúttal csak annyit említünk meg, hogy 18 évet meghaladott kiskorúak csak szülői vagy gyámi beleegyezéssel tarthatnak flóbert fegyvert. Évi adója minden egyes fegyvernek — a szegényházi alapjára — 10 korona lesz; használata- kertekben és a városban tilos. Ugyanezen aljárás alá esnek a czéllövő és szobapisztolyok.

A szabályrendeletet némely lényegtelen módosításokkal a közgyűlés elfogadta s mert büntető