Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-11-10 / 45. szám
VESZPRÉMI ELLENŐR 1901. november 10 2. oldal. időszakot, a mikor a „Veszprémi Független Hírlap“ intézte ügyeiket kilelé! Alapítanak tehát egy uj lapot, a mely hir szerint még e hónapban fog megjelenni a láthatáron; a mely politikai; a mely oh tempora, o mores! * - 48-äs is a háttérben Szabó /níréve-ls Idább- pedig a színfalak rnögött: Szabó Imre urnák ittrekedi klikkjével és mind ezenfelül az egykori „Veszprémi Független Hírlapi-na k tervbe vett tenorjával. Hogy a 48 nem olyan köpönyeg, a mely bárkire is ráillenék, azt jól tudja a publikum! Vannak testalkatok, amelyek akkorán hozzászoktak a lemult időszakban a koncz-leséssel és kegyhajhászó stréber- séggel együtt járó hajlongásokhoz, hogy abban meg is görbiilének. Rájuk a 48-as köpönyeg éppen nem illik. És nem is vehetik lél a nélkül, hogy alóla ki ne lát- szassék az igazi testalkat, — a melyet a megfordított köpönyeggel másformára alakítani lehetetlen. Semmi okunk sincs tehát affölött aggódni, hogy a közönség a hamis jelszóval félrevezethető lenne egykönnyen. De midőn rámutatunk arra, hogy Szabó Imre ur még ebben is Bánffyt majmoljál a ki bukása fölötti haraghevében alapította meg a feíekezeteket folyton lázitó antikatholikus (tessék jól megérteni : nemcsak antikleríkális, hanem antikatholikus) „Magyar Szó“-t: ákkor ne csodálkozzék azon senki sem, ha Szabó Imre urnák innen való további elirtására kötelességünket tovább is te 1 jesitendjük minden irányban, annál is inkább, mert már is közis- meretü tény, hogy a régi klikk ott akarja folytatni az akcziót, ahol legutóbb belefáradod.: a felekezetek föllázitásával, fűszerezve személyek elleni elitélni való támadásokkal, ráfogásokkal és rágalmakkal is, ha úgy kívánják az érdekek és a momentán hatás- vadászatnak taktikája. A lapnak látható vüagT fejét személyében támadni, vagy csak tangájni is nem ezéjunk. De miután ez a világi fej nem más mint Szereday Leó ur ennélfogva nem mulaszthatjuk el, annak az igazságnak konstatálasát, hogy az elmúlt evekben a fentebb méltatott Veszprémvármegyét, a korábbi „Veszprémi Független Hírlapinak folytatását, . a népnek elnevezése szerint: Hausknecht újságot szerkesztő. Nos hát ítéld meg jó magyarom, hogy milyen 48' Itsz az~ dz újság, amelyik nem sokára azzal fog ajtódon kopogtatni, hogy: ő a 48-as! Láttuk ezt a 48-as csoportot az utóbbi hetekben is nem egyszer, midőn Szabó Imre urat a kerületnek kortes-utain .végig kiséré. Láttuk, midőn Szabó Imre emlékének a végtisztességet egy boszu akczióval meg- adá! Ez a boszuakezió volt a 48-as-jelszónak fölvétele s a kerületnek Jelekezeti lármával való teletöltése! Ez hát az a 48-as tábor, amelyiknek orgánuma a most még anyaméhben melegvÖ, de nemsokára megszületendő 48-as féle nevet viselő újság leend. Szabó Imre ur tehát sehogy sem haj- andó békét hagyni e város népének. Sehogy sem hajlandó beérni azzal — ha őt nem bántják. Sehogy sem hajlandó jóleső örömmél fogadni ha feledik. Ergo ő támadni akar minden áron — a hát mögül. Srgó ő Bánfiyt utánozva bosszút szomjazik azok ellen, kik innen való eltávolítására érdekében polgári és hazafiui kötelességből a isztesség és törvényesség korlátái között, mindent megtevőnek, de a kik a magán életbe őt egy lépésnyire sem kisérték! Ergo Bánfiyt utánozva utazik a támádó bosszúra egy város és annak népei ellen, hogy a beket hosszú időre feldúlni megpróbálja újabb eszközökkel. Távol áll tőlünk tervének sikerültétől csak egy pillanatra is tartani. '"A pax itt most már nem üres jelszó, hanem féltett-kincse is e város minden tisztességes polgárának. És a béke élet erejének biztosgarancziája kegyelmes püspökünk, tapintatos főispánunk és nemes ambiczióval telt ifjú követünk; És nincs kétségünk afelől, hogy nem találkozik Veszprémben egyetlen egy intelligens ember sem, a ki dolgukat és annak czélját a maga sötét mivoltában föl ne ismerné. A mai társadalom nemesebben gondolkodó és, érző részének imitt-amott észlelt nyugtalanabb vérlüktetése már nem békétlenséget jelent,, hanem csak a Banffy-idő- szakbeli egy nehány miazmának kiküszöbölésére irányul. Ezek pedig, úgy érezzük, ki is lesznek küszöbölve rövid idő alatt, mert a tiszta organizmusban a fejét vesztett kóranyag a maga fejlődésére és újabb elhara- pózhatására alkalmas talajt többé már nem talál. De midőn ennek daczára is látjuk az egykori Hydra rrtegmaradt fejeinek mozgolódását, akkor a közvélemény, tájékoztatására és felvilágosítására irányuló kötelességünket teljesítetlenül nem hagyhatjuk. Annál kevésbbé, mert á tervbe vett álnegyvennyolezas akczió — nem titok, mindenki tudja már — egyenesen antikatholikus intencziókkal, tehát megint csak miként 1896-ban, a nem katholiküs felekeV zeteknek föllázitásával törekszik talajra találni minálunk. Hogy Szabó Imre ur bosszút esküdve ellenfelei ellen, a titkos ortodox szabad kőműveseknek babonás társaságába is fölvétette magát, azt jobbról-balról egy formán lehet ugyan halläni, de ez mit sem változis csak ember vagyok, szerethetek mást is, — és mégis remeg a keze a fölindulástól, midőn a borítékot felszakitja. . « Kedves felejthetetlen jóm, édeá; mindenségem Sanyikám! Hát hittél nekem, elhitted igazán hogy én, a ki tégéd oly őrülten, oly feláldozóan, oly igazán szerettelek, feledni tudlak ? Pedig elhitted Sanyim, mutátta azt könyti modorod; rideg búcsúd, convencionális kézcsókod, és azt képzeljed hogy most már minden jól van. Úgy ismersz, úgy tanultál meg ismerni, hogy te elképzelted, elképzelhetted egy perezre is, hogy én oly könnyen feledek? Feledem azt a sok édes órát, drága, perczet, mit veled tölthettem,- a midőn együtt voltunk, együtt utazgattunk és fiatal párként jártuk végig Berlin szállodáit. Hát igazán oly léha, oly konyelmü, oly kicsapongónak ismersz engem,' engem Sanyi, ki egyszer éltető erőd egyetlen boldogságod^ mindened voltam ? i V* . ,if t9 * v *.. I .* i.,. , Férjemet, ki engemetannyira szeretett, tenyerén- hordozott, imádott, =— férjemet nem sirattam, nerp .gyászoltam, nem nélkülöztem. Téged gyászoltalak, téged sirattalak, te utánad vágyódjam i- még a koporsónál is. i 4 Azt hitted, hogy azért járóm a temetőt és azért jövök .hetegen onnan haza, mert ő elköltözött? Bűnbánóan, szégyenkezve ismerem be, hogy nem érte, hanem érted. Téged hívogattalak, a te beteged voltam, téged látogattalak a sirkertben. Hisz meg voltál és meg vagy számomra halva most is, hisz férjemmel együtt szeretőmet is bele- ;ástam a fekete, hideg földbe. Hisz azóta nem jöttél hozzám, egy résztvevő szóval sem vigasztaltál, egy betű írásra sem méltattál, mióta eltemettem uramat. A meddig ő volt, addig te is voltál ne- 'kem. Most egyik sincs, itt hagytatok egyedül, árván, elhagyatva. Féltél ugye hogy követelni fogom hogy feleségeddé tégy ? vágy terhedre voltam tán ? Akár egyik akár másik nekem most már mindegy lehet. Mire való volt mai látogatásod, úgy érdeklődtél hogylétem iránt, vagy csak tudatni akartad velem, hogy nem vagy szabad, hogy beláthatom hogy nem tehetsz semmit, hogy nem mozdulhatsz? ! Hát kértelek, kérdeztelek ?! * 'iiVagy összéaszott testem mégis - lelkifurdálást okozott neked ? Ne haragudj reá, nem akarva történt. Hisz,láttad mily jó kedvű, mily könyelmü voltam ma, azt hitted hogy - rég- felejtettelek és hogy Ostende, a tenger, a fiatalság csábított. Őrülök hogy jól játszottam szerepemet. Meghalok de meg nem alázkodom ! Hát.nem vagy szabad, szegény ?! Van meny-f asszonyod, persze, igaz ! De volt akkor is midőn ; még csábítottál, szerettél, könyörögtél, hogy legyek a tied. Akkor nem állott utadban a „menyasszony/'I most igen ? Ij nein vagy szabad, igazad van, az az j nekem már nem vagy az. Ne is szabadíts ki magad rózsalánczaidból, minek ?! Jól érzed magad békoddal, érdekesebb vagy azzal az asszony- j világ szemeiben. Egy ember, ki mártirumból vő-I legény ! - - •. ■ Eh, de félre ezzel! nem ezt akarom levelemben kifejezni. Hisz búcsúzni jöttem, búcsúzni tőled örökre 1 —* — mindörökre--------— édes ! Zo kogva, fuldokolva búcsúzom és zokogva, jajgató' szorítom a hideg aczélt halántékomhoz, j téged még csak arra kérve, hogy utolsó búcsúzóul csókold Írásomat és gondolj olykor egy keveset arra, ki nagyon is szomjuzott edes, éltető, forró | puha, ajkad, felejthetetlen hosszú csókod után. Bella.
