Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-09-04 / 36. szám
Útbaigazítás az iránt, hogyan kell magánvégrendeletet alkotni az 1876. XVI. t-cz. alapján. Készíttetett a kir. igazságügyminiszterium felügyelete mellett. (Folytatás.) II. Az írásbeli magánvégrendeletek alkotásánál követendő eljárás és azokra veretendő járadékok szövege. 1. Ila a végrendelkező a magánvégreudeletet egész terjedelmében irta: szükséges, hogy két vég- rendeleti tanú együttes jelenlétében és az áltatok értett nyelven a végrendelkező élőszóval kijelentse, hogy az okirat az ő végrendeletét tartalmazza, szükséges továbbá, hogy a végrendelkező ugyancsak a két végrendeleti tanú előtt a végrendeletet sajátkezűig aláírja, vagy ha már előzőleg sajátkezűig aláírta a végrendeletet, a két végrendeleti tanú együttes jelenlétében elismerje, hogy az okiratot előbb önkezűleg aláírta. Ennek megtörténte után a tanuk által magára a végrendeletre és nem annak borítékára, a föntebbiok megtörténtét igazoló záradék vezetendő. Ezen záradék mintája azon esetre, ha a vég- rendelkező a végrendeletet a tanuk előtt Írja alá, a következő: Mi alólirt végrendeleti tanuk bizonyítjuk, miszerint az általunk személyesen ismert N. N. végrendelkező ....................lakos együttes jelenlé tünkben kijelentette, miként ezen okirat az ő végrendeletét tartalmazza és azt előttünk aláírta. Kelt Budapesten, 1887. évi julius hó 6-án. f f t azaz X. Y. mint felkért végrendeleti tanú. Y. Z. mint fölkért végrendeleti tanú. és X. Y. tanú névaláirója. Ha pedig a végrendelkező magánvégrendeletét egész terjedelmében irta s alá is irta és a végrendeleti tanuk együttes jelenlétében utóbb ismeri el, hogy a végrendeletet önkezűleg irta alá, a záradék mintája a következő: Mi alólirt végrendeleti tanuk bizonyítjuk, miszerint az általunk személyesen ismert N. N. végrendelkező ..................lakos együttes jelenlé tünkben kijelentette, miként ezen okirat az ő végrendeletét tartalmazza és azt általa már előbb önkezűleg aláírtnak előttünk elismerte. Kelt stb. X. Y. mint fölkért végrendeleti tanú. Y. Z. mint fölkért végrendeleti tanú. Jegyzet, cd fontebbi esetekben a két tanú közül legalább egynek kell írni, olvasni tudni. Q/l\ írni nem tudó tanú a járadékot kézjegyével látja el s nevét az Írni tudó tanú mint névalá- iró írja alá. 2- Ha az olvasni és Írni tudó végrendelkező a végrendeletet nem önkezűleg irta, szükséges, hogy a négy végrendeleti tanú együttes jelenlétében és az általuk értett nyelven a végrendelkező élőszóval kijelentse, hogy az okirat az ő végrendeletét tartalmazza, szükséges továbbá, hogy a végrendelkező ugyancsak a négy végrendeleti tanú előtt a végrendeletet sajátkezüleg aláírja, vagy ha már előzőleg sajátkezüleg aláirta a végrendeletet, a négy vég- rendeleti tanú együttes jelenlétében elismerje, hogy az okiratot már előbb önkezűleg aláirta. Ennek megtörténte után a tanuk által magára a végrendeletre és nem annak boritékára a fönteb- biek megtörténtét igazoló záradék vezetendő. Ezen záradék mintája azon esetre, ha a vég- rendelkező a végrendeletet tanuk előtt írja alá, a köketkező: Mi alólirt végrendeleti tanuk bizonyítjuk, miszerint az általunk személyesen ismert N. N. végrendelkező ..................lakos együttes jelenlé tünkben kijelentette, miként ezen okirat az ő végrendeletét tartalmazza és azt előttünk aláirta. Kelt stb. hamarjában . . . Egy hang szólalt meg lelkében, egy sejtelem, a melyet azonban csak ő hallott egyedül : .értelek téged Antal! . . . Tudom, hogy mit akarsz mondani ezekkel a szavakkal! ... El akarsz küldeni ebből az én kis paradicsomomból, a hol oly végtelen boldognak éreztem magamat ... El akarsz távolítani ő tőle! ... Te kitaláltad szivemnek azt az érzelmét, a melyet én csak sejtve éreztem! . . . Istenem! ... én istenem !• . . . Elfordult, szivére fektette kezeit 8 hallgatagon nézett le maga elé. A kis rukerczek szétoszlott szirmai heverte előtte. Keserűen feléjük mosolygott. Antal megértette a gyermek lelkében kavargó gondolatokat. Odafordult hozzá s mintegy az iménti gondolatok folytatásául kérdezte tőle: — Nem fogod őt látni többet, nemde kicsikém? ... Margit tompán felelte: fnem fogom látni Antal! . . . Soha többé!* . . . Szavai kissé reszkettek, szemei szárazon maradtak. Erős akarattal nyomta el szivének fájdalmát, de Antal jól tudta, hogy e száraz szemek mögött a bú forrása ül, mint a hogy a kemény szikla ölébe rejti a forrásvizet . . . Margit most már tudta azt, a mit eddig csak sejtett: hogy szereti Andrét . . . Kis lelke előtt feltárult a való Látta az okokat is, melyek őt Andrétól elválasztják. Sohasem jutott eszébe Bzáuibaveimi a társadalmi helyzet nagy különbségét, mely közte s André közt létezett, most azonban ez is ijesztő mértékben feltárult előtte. Emberi gyarlóságunkhoz tartozik, hogy nem vesszük előbb észre ajbennünket környező veszélyt, csak mikor az általuk okozott katasztrófa bekövetkezik. Ilyenkor aztán ijesztő megvilágításban tűnik fel előttünk minden legkisebb körülmény, mely vesztünket okozta ■ . . Margit vonzalma André iránt az az öntudatlan odaadás S. T. mint fölkért végrendeleti tanú. f f f azaz T. X. mint fölkéri végrendeleti tanú. f f f azaz X. Y. mint fölkért végrendeleti tanú. X. Z mint fölkért végrendeleti tanú. és T. X. és X. Y. végrendeleti tanuk névaláirója. Ha pedig a végrendelkező a más által irt végrendeletét már aláirta és a végrendeleti tanuk előtt utóbb ismeri el, hogy a végrendeletet önkezűleg aláirta, a záradék mintája a következő: Mi alólirt végrendeleti tanuk bizonyítjuk, miszerint az általunk személyesen ismert N. N. végrendelkező...............lakos együttes jelenlétünkben kijelentette, hogy ezen okirat az ő végrendeletét tartalmazza és azt általa már előbb önkezűleg aláírtnak előttünk elismerte. Kelt stb. S. T. mint fölkért végrendeleti tanú. T. X. mint fölkért végrendeleti tanú. t t t azaz X. Y. mint fölkért végrendeleti tanú. X. Z. mint fölkért végrendeleti tanú és X. Y- végrendeleti tanú névaláirója. Jegyzet. Cd jontebbi 2. szám alatt való esetekben a négy tanú közül legalább kettőnek kell irni, olvasni tudni. Cdz írni nem tudó egy vagy két tanú a záradékot kézjegyével látja el és nevöket az irni tudó tanuk egyike mint név aláíró írja alá. 3. Ha a végrendelkező olvasni és irni nem tud, vagy más körülmény miatt, pl. a (végrendelkező keze sebes) végrendeletét önkezűleg alá nem írhatja, szükséges, hogy a négy végrendeleti tanú a végrendelkező által használt nyelvet értse, szükséges továbbá, hogy a végrendelet a végrendelkező és a négy végrendeleti tanú együttes jelenlétében azon végrendeleti tanuk egyike által, a ki irni és olvasni tud, érthetően, egész terjedelmében föl- olvastassék. A fölolvasás megtörténte után szükséges, hogy a végrendelkező a négy végrendeleti tanú együttes jelenlétében az általuk értett nyelven élő szóval kijelentse, hogy a fölolvasott okirat az ő végrendelkezését tartalmazza, szükséges továbbá, hogy a végrendelkező ugyancsak a négy végrendeleti tanú előtt a végrendeletet saját kézjegyével lássa el, a végrendelkező nevét pedig az okiratra az egyik tanú mint névaláirója Írja alá. Mindezek megtörténte után a tanuk által magára a végrendeletre és nem ennek boritékára a föntebbiek megtörténtét igazoló záradék vezetendő, a melynek mintája a következő: Mi alólirt. végrendeleti tanuk bizonyítjuk, miszerint az általunk személyesen ismert N. N. végrendelkező .... lakosnak ezen végrendelete a végrendelkező és a mi együttes jelenlétünkben S. T. tanú által egész terjedelmében fölolvastatott és hogy ennek megtörténte után a végrendelkező kijelentette, miként a fölolvasott okirat az őt vég- rendelkezését tartalmazza és hogy a végrendelkező az okiratot előttünk saját kézjegyével látta el. Kelt stb. T. T. mint fölkért végrendeleti és a végrendeletet fölolvasó tanú. T. X. mint főikért végrendeleti tanú és a végrendelkező névaláirója. f f f azaz X Y. mint fölkért végrendeleti tanú. Y. Z. mint fölkért végrendeleti tanú és X. Y. tanú névaláirója. Jegyzet, a) A fontebbi esetben a négy tanú közül legalább kettőnek kell irni, olvasni tudni. b) cd fölolvasó tanúnak irni, olvasni kell tudni. c) Az okiratra a végrendelkező nevét az olvasni és irni tudó tanuk egyike mint névaláiró írja alá. volt, mely nem okoskodik, nem számit, mint a hogy nem törődik azzal a virág, hogy kinek számára illatozik, — most azonban élénk, mély vádat érzett önmaga ellen, a miért szivét nem vértezte fel e szerelem ellen eléggé! Belátta a sors igazságos büntetését, és nem zúgolódott ellene. Csak szive szólalt meg néha fájdalmasan: „ily hamar istenem! . . ily váratlanul !* . . . Álom volt az egész . . . gyönyörű, délibábos álom, a melynek csalóka játéka most egyszerre szétfoszlott előtte. Antalnak mélyen érző szive volt. Jól értette a gyermek szivét zaklató mély fájdalmat. Oh ez a néma kin beszédesebb volt minden szavaknál. Magához ölelte a kedves gyermeket, a ki odahajtotta fejét szivére s most már a részvét melegétől feloldva csillapító írként jelent meg szemeiben a köny. Antal megsimogatta Margit fejét s bús hangon kérdezte: — Nagyon szeretted nemde kicsikém ? . . . — Nagyon ! . . . Antal nem igyekezett vigasztalni Margitot. Jól tudta azt, hogy az ő bölcs szavai eltompulnak e fájdalom előtt egészen Mit használna itt a tudomány, a bölcsesség, az ész meggyőző ereje? . . Az ész okoskodik, de a szív szenved! . . . Bús részvéttel csókolta meg a könnyektől ázott kedves arczot s csak annyit mondott halkan: ,Szegény kicsikém !* . . . Másnap reggel Margit elhagyta a körtefás kis kertet — örökre l . . . . . Antal ez nap délután a mébházban ült és olvasott. Szive gyökerében megrezzent, midőn b kertajtó megnyílt s azon Andrét látta belépni. Előre félt e találkozástól s szorongó figyelemmel kisérte, a mint Audré nyughatatlan tekintetével keI d) edz ‘rn‘ dem tudó egy vagy két tanú a{ okiratot kézjegyével látja el és neveiket az irni tudó tanuk egyike mint névaláiró írja alá. 111. Cdz írásbeli magán fiókvégrendeletekről. Az írásbeli magánvégrendeletekről az 1. és II. szám alatt előadottak az Írásbeli magán-fiókvégren- deletekre is alkalmazandók. (Vége következik.) TANÜGI. A veszprémi kereskedelmi iskola. Jelentés az 1886—7. iskolai évről. A veszprémi kereskedelmi társulat „alsófoku kereskedelmi iskolá“-ja a lefolyt 1886—7 iskolai évben két örvendetes tényt konstatálhat. Az első a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi Miniszter úrnak 34154. számú leiratában foglalt magas elismerés, melyet az iskolai év elején nagyságos Stáhly György kir. tanácsos tanfelügyelő úr által egyrészt a társulat buzgó elnökének, Eszterhay Ferencz úrnak ez iskola anyagi viszonyainak rendezése és biztosítása ügyében kifejtett nemes ügyszeretetéért és buzgalmáért; másrészt pedig ez iskolában majdnem 10 év óta működő tanítójának, Szép Lipót úrnak ez iskola újjá szervezése és emelése körül tett kitűnő szolgálataiért nyilváníttatott. A Miniszter úrnak eme kitüntető elismerése nemcsak deklarálja, hogy iskolánk a haladó kor színvonalán áll, hanem tanúságot tesz arról is, hogy eddigi vezetése helyes irányban eszközöltetett é3 egyszersmind buzdít, hogy a megkezdett utón tovább haladjunk. A második tény inkább az iskola belső életének szabályozására vonatkozik. A tanulók, különösen a gyengék között eddig divatozó gyakorlat, mely szerint fölszabadulásuk után kevés kivétellel oda hagyják az iskolát akár melyik osztályból, ezentúl meg fog szűnni. A jeleu iskolai év végén tudatta ugyan nevezett Miniszter úr 20025. számú magas leiratában a társulat elnökével és a városi hatósággal, miszerint a kereskedők kötelezendők, hogy tanonczaikat a városi hatóságnál az iskola szervezetben kimondott tankötelezettség végrehajtása tekintetéből lajstromoztassák és a 3 éves tanfolyam letelte előtt el ne bocsájtsák, vagyis, hogy az elbocsájtó bizonyítványban az 1884. évi 17. t.-cz. 67. §-a értelmében tartozzanak az iskolai bizonyítvány adatait is fölemlíteni, mely körülmény kizárja az iskolai bizonyítvány kiadása előtti elbocsájthatást. A Miniszter úrnak eme az iskola belső életére mélyen beható magas határozatánál fogva nem fordulhatand többé elő olyan eset, hogy valamelyik tanuló kibujhatik az iskolakötelezettség alól; ezután kénytelen lesz mindegyik az iskolai tanulást jó erkölcscsel párosult szorgalommal végezni, hogy kellő sikerrel léphessen föl egy magasabb osztályba. De különösen nem szabadulhat föl egy sem, mig a 111 ik osztályról kielégítő bizonyítványt föl nem mutathat. Ha a Miniszter urnák eme rendeletét szigorúan végrehajtják, akkor meg lesz rakva ez iskola számára azon szilárd alap, melyre a kereskedelmi szakképzés és művelődés biztosan fölépíthető. Áttérve a lefolyt iskolai év oktatásügyi viszonyaira, az mint rendesen szeptember elején kezdődött és junius végén befejeztetvén teljes 10 hónapig tartott. Az év elején beiratkozott az I. osztályba 16, a II. osztályba 19 és a III. osztályba 11, összesen 46 tanuló, tehát egygyel több mint a múlt évben. Maradt az év végéig az I. osztályban 11, a II. osztályban 14 és a III. osztályban 8, összeseu 33 tanuló. A 13 tanuló között, kik nem végezték az egész tanfolyamot, eltekintve azoktól, kik helyből történt távozásuk és részint betegség miatt maradtak el, van 4 olyan tanuló is, kik évközben fölszabadulván, hátat fordítottak az iskolának, a mi jövőben az említett miniszteri rendeletnél fogva többé meg nem történhetik. A tanulók egész éveu át, egyes eseteket kivéve, rendesen látogatták az iskolákat; akik pedig üzleti teendőkkel igazolták mulasztásaikat, a miniszteri szabályzat értelmében minden hó 1-éu és 15-én mint igazolatlan mulasztások jelentettek resni látszék valamit .... Nemsokára a méhház hoz közeledett s mélyen Antalra tekintve kérdezte tőle: — Hol van Margit? Antal megdöbbent. Megdöbbent attól a feldúlt arcztól, a mely sejtetni engedő az André lelkében kavargó gondokat. Szeretett volna valami hazugságot kitalálni, a melylyel el lehetne altatni André gyanúját, de nem talált. Végre is át kell esnie ezen a kínos jeleneten. Megerősítette hát szivét s aztán határozottan, de halk hangon válaszolta : — Margit elutazott! . . . André szive megdobbant: „elutazott ? . . . miért? . . .“ Mélyen tekintett Antalra, a kinek szemeiben újra megjelent az a résztvevő tekintet, a mely hasonlít a megvert hű kutya pillantásához, a mely kérő szemekkel igyekszik kiengesztelni gazdáját. . . Talán André sejteni kezdi a valót. Mindazonáltal egy halvány reménysugárba kapaszkodva kérdezte ismét tőle: — Mikor fog ismét visszajönni ? . . . — Soha !!!.,. Ez a bús hangon kiejtett rövid szó mindent megmagyarázott Andrénak. Ingadozva esett le a kis gyeppadra s úgy érzé, hogy szemeiből egy égető könycsepp gördül le arczára. Vannak szent fájdalmak, a melyekre méregként hat az írül szándékolt vigasz-szó. Antal egyetlen szóval sem igyekezett megnyugtatni Andrét . . Sőt úgy gondolkodott, hogy hiszen André férfi, a ki nem roskadhat le a sors váratlan csapása alatt. Férfi s nem gyönge nő . . . Férfi, a kinek lelkében az ész, a szellem, az akaraterő lakozik. A kinek kötelessége szembeszállni a sorssal s nem be a polgármester úrnál, ki a törvény értelmében mindig a legnagyobb készséggel eljárt. A tanulók erkölcsös magaviseleté és szorgalma általában kielégítő volt; mégis némelyeknél maradt kívánni való. Különösen az I. osztálybeliek között, kik közönségesen különféle előkészültségü és nem egyforma művelésű tanulókból kerülnek össze, sűrűbben fordultak elő esetek, a midőn az elnök úr közbenjárása volt szükséges. De a II. osztálybeliek mindenikére sem lehet mondani, hogy viseletűk és és szorgalmuk egész éven át kifogástalan lett volna. Azonban a III. osztálybeli tanulók kivétel nélkül többé-kevésbbé elismerésre méltó viseletét és fáradhatatlan szorgalmat tanúsítottak úgy, hogy a többieknek mintaképül szolgálhatnak A tanulók között erkölcsi és szorgalmi tekintetben észlelt eme különböző eredménynek egyik főoka azon körülményben is keresendő, hogy a tanító erkölcsi kényszert nem gyakorolhat azokra, mert a kereskedő urak saját kedvtelésük szerint járván el, a fölszabadításhoz az iskolai bizonyítványt csak szórványosan kívánták, minélfogva a tanulás és erkölcsös viselet a tanuló jóakaratától függött. Ezen bajon a föntebb említett miniszteri rendelet hihetőleg gyökeresen fog segiteui. Az évzáró vizsgák az I. osztály számára junius 26-án és a II. és III osztály számára 29-én több intelligens vendég, közötte nagyságos Stáhly György kir tanácsos tanfelügyelő jelenlétében mentek végbe. A tanulók úgy az I. mint II., de külöuösen a III. osztálybeliek szép előmenetelt tanúsítottak nemcsak a közönséges polgári műveltséghez szükséges, de a szakismeretre vonatkozó tantárgyakban is. Szép ismereteket visznek magukkal a III. osztálybeliek a váltóisméből, a kereskedelmi számtan, könyvvezetés, kereskedelmi levelezés és más egyéb tárgyakból. A tanfelügyelő elismeréssel adózott a tanulók határozott és jó feleleteikért és a társulat elnöke megelégedését fejezte ki a felmutatott szép sikerért és buzdította az iskolából kilépő tanulókat, hogy az itt lerakott alapon tovább dolgozzanak önművelésük érdekében. Az iskolai jelentés teljessége tekintetéből nem szabad itt elhallgatnunk azon kitüntetést sem, melyben a kereskedelmi társulat elnöksége S\ép Lipót tanító urat a lefolyt évben részesítette. Egy hozzá intézett átiratban tudomására hozta, hogy a kereskedelmi társulat múlt évi augusztus hóban tartott közgyűlésén az iskola újra szervezése óta lefolyt ti/, évben a tanuló ifjúság művelése körül tanúsított fáradhatlau buzgalma, úgy az iskola újjá szervezése körül szerzett bokros érdemei elismeréséül neki egyhaugulag köszönetét szavazott; továbbá az iskola első értesítőjét kellemes meglepetéssel fogadván, 5 aranyat az átirat kapcsán mint szerzői honoráriumot neki kézbesített. Az iskola pénzügyi viszonyai annyiban nevezhetők kedvezőknek a lefolyt .évben, a mennyibon a bevétel a kiadást fedezte. Ä bevétel: városi segélyezés 140 írt., a helybeli takarékpénztártól 50 írt., más forrásból 366 írt., továbbá rendkívüli bevétel Rutlner Sándor ur nemeslelkü adománya 2 drb. arany és 18 írt., összesen 586 frt. — A kiadás: a tanítók díjazása 450 frt., fűtés és tatarozásért 30 frt., szolgának 30 frt., könyvek és világításért 10 frt., továbbá rendkívüli kiadás az első értesítő kinyomatásáért 36 frt,, az első értesítő szerkesztéséért 30 frt, összesen 586 frt. Jelentésünket előrebocsájtva köszönetét mondunk mindazon nemeskeblü pártfogóknak és áldozatkész jóltevőknek, kik a lefolyt évben iskolánkat gyámolították. Első sorban hálásan megemlékezünk a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi Miniszter úrról, ki becses figyelmét iskolánkra terjeszteni és hathatós rendeletével annak belső fejlődhetését biztosítani kegyeskedett. Hálás köszönetét mondunk nagyságos Stáhly György kir. tanácsos tanfelügyelő úrnak, hogy iskolánk czélját mindig a legnagyobb készséggel támogatni és a fölmerült ügyekben közreműködni szíveskedett. Köszönetét mondunk az iskola nemeslelkü jóltevőinek, mint a városi natóságnak, a helybeli takarékpénztárnak, a kereskedelmi társulatnak, a polgármester úrnak és az iskola állandó jóltevőjének Ruttner Sándor úrnak, kik részint segélyezésükkel és adományaikkal, részint szives közbenjárásukkal az iskola föntartását, elcsüggedni hatalma alatt! . . . E gondolattól indítva, mintha André szivét egy keserű okoskodással még mélyebben akarta volna terhelni, lehajolt hozzá, kezét fejére tette s megszólalt: — Édes fiam! . . . a sors akarta igy l . . ... A sors akarta így!!! . . . Az emberi életben nem a szivek öszhangja, hanem a sors az uralkodó. Világokat gyújt s világot olt el egyszerre. Megnyitja lehével a virág titkos kelyhét s viszont letépi szirmait. Fényt ád és megvakít! . . . Mért hogy az a kis bimbó örökre zárva nem maradt ? . . . Avagy ha megnyílt, mért nem viríthat örökre ?! . . . Az egymásra néző fényes csillagoknak mért kell évmilliókon íutniok egymás mellett a nélkül, hogy valaha egymással találkoznának ? . . Mért ? én istenem ? . . . . . . . Lassankint egészen bealkonyodott. Homály terült el a kis kert minden zugába s nemsokára feliüuni kezdtek az éj titokzatos költészetének mosolygó pontjai: a csillagok ... A körtefa lombjain keresztül egyik Andréra rogyott. Az a szép csillag volt az, a melyet együtt néztek Margittal azokon a szép estéken, a midőn Antal bölcs szavaival a természet titkait elemezte . . • Látja-e ez a csillag vájjon most Margitot ? . . • Kiséri-e őt álmatag fényével útjában ? . . . Tudja e merre jár ? mit érez ? mit gondol ? — Elviszi-e hozzá azt a vágyteljes bús tekintetet, a melyet most André feléje vet? . . . André a csillag felé fordított arczával sokáig merengett. Azután mifcént ha üdvözletét küldene a ragyogó fénysugár utjáu Margithoz, megszólalt: — Istenem! . . Szerettem őt!!! . . . Aztán odahajtotta fejét a vén körtefa kérgéhez és zokogott!! . . .
