Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-05-22 / 21. szám
megpróbáltatás árán szerzett komoly tapasztalattal bonczolgatta s fejtette ki a szóban levő' kérdést, azt adva válaszul, hogy ez elnöki székkel járó föladat megoldhatásának fényes tehetség, szervezésre képes ifjú tetterő, biztos, erélyes, korrekt föllépés, az irodalom és nemzeti irányú közművelődés terén úgy, mint a közügyekben — elismert tekintély, megedzett kitartás, lángoló hazaszeretet és tiszta jellem a föltétele. E föltételek jelenléteiét — mondá — tudvalevőleg csak az illető jelöltnek bizalomra méltó s egyúttal tiszteletet parancsoló múltja árán ismeri el a társadalom. Mint a kiben — az előkészítő tanács nemcsak hogy mindazon jeles tulajdonságokat fölismerte, melyek az elnöki szék betöltésére alkalmassá, elfoglalására egy férfiút méltóvá tehetnek, hanem egyúttal — a kör megteremtőjét, leglelkesebb zászlóvivőjét volt alkalma minden tagnak tisztelhetni: dr. Vutkovich Sándor pozsonyi kir. jogakadémiai tanárt, pozsonyvárosi képviselőt, képezdei igazgató-tanácsost, a r. kath. iskolaszék világi elnökét stb. ajánlotta a »Toldy- kör“ elnökének, az előkészítő tanács javaslatához képest. Viharos »éljen 1“ hangzott föl a tekintélyes ősz férfiúnak a meggyőződés hangján tartott, higgadt, velős beszéde után s a közgyűlés dr. 'Vutkovich Sándort közfelkiáltással, egyhangúlag választotta meg a „Toldy-kör* elnökének. Elnöklő aleluök felszólítására Bozó Manó, alezredes és Jónás János, kereskedelmi akadémiai igazgató, siettek az új elnöknek a kör egyetemes akaratát megvinni. Ezalatt választatott háznagygyá dr. Roszival József, ügyvéd és könyvtárossá dr. Németh Dezső, árvaszéki jegyző. Kevés vártatra díszes fogaton hozta a küldöttség dr. Vutkovichot, kit, midőn a terembe lépett, a közgyűlés határtalan lelkesedéssel s elnöklő alelnök a tagok érzelmeit hiven tolmácsoló, sikerült beszéddel fogadott. „Mindnyájan érezzük — mondá dr. Hodoly többek között — hogy a kör e választással önmagát tisztelte meg.“ — »Fényes lapon lesz megörökítve a te neved — folytatá később — Pozsony és vidéke nemzeti művelődésének történetében, mert fényes eredmények fűződnek hozzá, azokkal kapcsolatban tanultuk erejét, hatását meg ismerni. Te voltál az, ki egykor e körnek szilárd alapot vetett, zászlóját kibontotta s vezérszövét- neket gyújtott utain. Légy most fölként vezérünk, választott irányadónk s ragadd biztos karjaidba testületünk e lobogóját — ime! mindnyájunk igaz lelkesedése, rendületlen bizodalma, elismerése nyújtja azt neked egy gondolattal, egy szívdobbanással: Követünk !* Hodoly befejező szavai, harsogó »éljen !‘-nel vegyülve, több oldalról élénken visszhangoztak a teremben. “Dr. Vutkovich a közgyűlés ünnepélyes hangulatához méltó, emelkedett szellemű beszéddel válaszolt. Futólagos pillantást vetve nemzetünk történelmi fejlődésére, kifejtette, hogy a magyar nemzetnek mennyi akadálylyal kellett küzdenie, mig a nyugateurópai művelt nemzetek sorában helyet foglalhatott. Vezérelvül hangoztatva ezután a kard és toll hatalmát, elragadó ékesszólással és hévvel emlékezett meg a dicső Zrinyiekről, Hunyadyakról s más — a történelem emléktábláján, ma is világitó betűkkel, megörökített — vezérekről, kiknek a nemzet létét, szabadságát köszönhető. Eleven, megkapó színekkel, nagy vonásokban ecsetelte azt a korszakot, midőn a nemzet, öntudatra ébredve, kibontakozott a dermedtségből s mintegy varázsütésre magyarrá és függetlenné vált, Elmondá, hogy mint avatta ez időben magyar Írókká Virág Benedek Toldyt és Bajzát, mint ölelte szivéhez a szépirodalom reformátora, Kazinczy — Toldy Ferenczet, s fejtegetvén egyúttal a benső viszonyt, mely a költők királya: Vörösmarty és Toldy között évtizedekig fennállott, hangsúlyozta, hogy ime, ez az a Toldy, kinek nemzeti irodalmunk legfényesebb korszakával, újjászületésével egygyé forrott nevét körünk lobogójára irtuk! Pozsonyban és vidékén a »Toldy-kör* megalapításakor uralkodott társadalmi viszonyok ismertetésére tért át ezután dr. Vutkovich. Nehéz idők voltak azok. Elszomorító jelenségek mindenütt. Testületeknél, nyilvános és magánkörökben idegen bálványok imádása, idegen érdekek szolgálata, nyelvben, szokásban, jellegben és tettekben a nemzeti büszkeségről, hagyományról, régi dicsőségről, a magyar nép feladatáról, jövendőjéről egyaránt megfeledkező hazafiatlanság dominált, megdöbbentő arányban. Nagy és erős volt ez áramlat, magával sodorni képes mindazokat, kik útjából ki nem térni megkísértették. — Egy, ez áramlatnál hatalmasabb, testületről kellett tehát gondoskodni, olyan elemekből s úgy szervezve, hogy az minden körülmények között szilárdan állani, a társadalom előítéletével, a közvélemény megrögzött ferdeségeivel, nemzeti ügyünk diadala ellen nyílt és alattomos útakon intézett merényletekkel kitartó,^eves csatán megmérkőzni elegendő erővel bírjon. így és akkor teremtette meg a helyzet segélykiáltása a pozsonyi »Toldy-kört*, e — vidékünkön oly nagyfontosságu missiora hivatott testületet, hogy a harczot elszántan, erős hittel fölvegye s kebelében az ébredő hazafiságnak szilárd otthont, az összetartozandóság érzetének meleg családi tűzhelyet és a nemzetiés munkálkodásnak a hullámzó áradat közepén egy darab örökzöld szigetet biztosítson. Kijelentve végül, hogy erejének és a kör nagy hivatásának tudatában, az eljövendő siker és diadal reményében, a fölajánlott elnöki tisztet elfogadja; egyetlen, rövid, de tartalmas mondatban tűzte ki programmját: „oda hatni, hogy a ,Toldy-kör* anyagilag erőssé, erkölcsileg befolyásossá, szellemileg virágzóvá legyen /“ A beszéd minden izében erőteljes, magvas, fenkölt és nagyhatású volt. Minden szava mély benyomást tett a hallgatóságra. Ömlött, mint a zápor a kihalt mezőkre . . . S hallottuk e közben csörögni a láuczot, csattogni a kardokat. Éreztük a nemzet érverésének lázas lüktetését. Részt vettünk a csatákon, harczoltunk, elestünk, föltámadtunk és láttuk lehullni a bilincset. Szavait csak akkor szakította félbe a lélekben egygyé olvadott tagok éljen-kiáltása, midőn az összevált bánat és őröm súlyát, a múlt idők borongó ködét és a jövendő szivárványos égboltozatát szivünkre szakadni éreztük. Ismeretlen — vagy csak rég nem érzett? — vágytól, beunső melegségtől gyűlt ki a hallgatóság tekintete, s öreg emberek, kik a nagy időknek élő tanúi valának, úgy hitték, hogy ez alkalommal sírtak először igazán azóta. Látva e jelenetet, önkénytelenül Attila csarnoka Priscus- rhetor után és a dicső Spárta lelkesedése jutott eszembe, hol valaha szintén ilyen egy gondolat égett valamennyi szívben, valamennyi lángbaborult arczon: »Megyünk veled a halálba is!“ Hogy a beszéd s egyszersmind a gyűlés végével fölzúgó tapsvihar minő arányokat öltött : azt leírni elég erővel nem rendelkezem. Ilyen lehet egy, torkolatánál megállított, hatalmas ár moraja, midőn a gátot előle fölszedik s a szabad kifolyásnak visszaadott hullámok a tengerbe borúinak. Gyűlés után a kör helyiségeiben, másnap dr. Vutkovich lakásán a kör tagjai, testületek küldöttségei s más előkelőségek siettek üdvözölni az ünnepelt elnökötA „Toldy-kör* szilárd meggyőződése, hogy vezetését biztos kezekbe tette le. Örvendetes eseménynek tartják e választást városszerte, mint a mely az egyesület életében a legfényesebb eredményekkel biztató fordulópontot képez. Dr. Vutkovich, a kiváló philosoph, nyelvész és irodalmár, elismert taufórfiu és köztiszteletben álló hazafi, eddigi munkásságának kulturális jelentősége, — a közügyek terén hathatós működésével, tanügyi birtokos, a vasmegyei gazdasági egylet igazgatója. Gróf Bethlen Pál, földbirtokos. Bittó Béni, földbirtokos, a pozsonymegyei gazdasági egylet alelnöke. Ifj. Bleuer Lajos, földbirtokos. Csávossy Ignác{, föld- birtokos és kir. tanácsos. Id. Cséry Lajos, földbirtokos. Domahidy István, földbirtokos és országgyűlési képviselő. Forster Gé\a, földbirtokos, a komárommegvei gazdasági egylet alelnöke. Herényi Gothard Sándor, földbirtokos. Báró Gerlic\y Ferenc{, föld- birtokos. Jás\ay Jenő, földbirtokos. Je- s\ens7fiy Béla, földbirtokos. Visontai Ko- vách László, földbirtokos és országgyűlési képviselő. Kalmár Endre, kegyesrendi főnök és kir. tanácsos. Lippich Gusztáv, földbirtokos. Márffy Emil, földbirtokos. Öttömösi Magyar Imre, földbirtokos. Molnár István, földbirtokos Zempléntuegye ) főispánja. Manoilovits Gli{sa, földbirtokos. Muacsevics Vaso, földbirtokos. Nádosy Kálmán, földbirtokos, a baranyamegyei gazdasági egylet alelnöke. Neumann Frigyes, földbirtokos és nagykereskedő. cPálfy Ferenc^, földbirtokos, kir. tanácsos és Szeged sz. kir. város polgármestere. Bonyhádi Perc\el József, földbirtokos. Pscherer Jó{sef, földbirtokos. Dr. Puls\ky Ágost. földbirtokos egyetemi tanár, országgyűlési képviselő és a nógrádmegyei gazdasági egylet II. alelnöke. Rupprecht Lajos, földbirtokos. Skublits Jenő, földbirtokos, a za- lamegyei gazdasági egylet alelnöke. Simay Ede, földbirtokos. Scitovs\ky János, föld- j birtokos, Nógrádmegye alispánja és a nógrádmegyei gazdasági egylet I. alelnöke. S\egedy György, földbirtokos, cs. és kir. kamarás és a vasmegyei gazdasági egylet alelnöke. Sillem Ottó, Gróf Pejacsevics Péter rumai és gróf Eltz vukovári uradalmainak kormányzója. Tolnay Lajos, föld- birtokos és miniszteri tanácsos. Gróf Te- ; leky Jó\sef, földbirtokos. Vásárhelyi László, földbirtokos, az aradmegyei gazdasági egyesület elnöke. Vermes Mihály, földbirtokos. Verebi Végh János, földbirtokos. Vic\- mándy Ödön, földbirtokos, Zemplénmegye főjegyzője és a zemplénmegyei gazdasági egyiet II. elnöke. Gróf Wenckheim Frigyes, földbirtokos. Gróf Zichy Jenő, föld- birtokos, valóságos belső titkos tanácsos i és országgyűlési képviselő. Zeyk Gábor, földbirtokos. VIDÉKÜNK. én Nikolajevics Sándor barátjának testvére vagyok, ki annyit beszólt nekem ön felől, hogy nem valók képes ellenállani többé . . . — Kiváló szerencse, — dadogá az elfogult háziasszony. A vendég letette kalapját, megrázta fürtjeit, leült Tatjana Boris mellé s megragadta őt kezénél. — Tehát ön az — kezdó megindult hangon. Ön az a jó, nemes, önzetlen, tiszta teremtés ! Az az egyszerűsége mellett is olyan mélyen érző asszony ! Mennyire őrvendek! Oh mennyire boldog vagyok ! Hogy fogjuk mi egymást szeretni 1 Lesz hát nyugalmam végre valahára nekem is 1 . . . Épen ilyennek képzeltem önt — tette hozzá susogva s egy epedő pillantást vetve Tatjana Borisra. Ugy-e, nem neheztel rám, szeretett, kedves, egyetlen barátnőm ? — Kérem, kérem! Sőt inkább szerencsésnek érzem magamat ... De talán innék egy csésze teát? A kisasszony kegyteljes mosolylyal válaszolt. — Mily keresetlen, mily szeretetreméltó! — suttogá mintegy önmagához. — Eugedje kedvesem, hogy megöleljem ! Az aggszűz teljes három óráig ült Tatjana Borisnál a nélkül, hogy egy pillanatra is elnémult volna. Egész leikéből rajta volt, hogy felvilágosítsa uj barátnőjét tulajdonképeni hivatása felől. Ez a szegény asszony, a mint váratlan látogatója fölkerekedett, rögtön fürdő fülkéjébe vonult, hársfa-teát ivott 8 lefeküdt azonnal. De a vén kisasszony megjelent másuap ismét, ült négy óra hosszán át s távozott amaz Ígérettel, hogy ismételni fogja ezt naponkint. E gazdag természetet — a mint magát kifejezni szokta — fejleszteni szándékozott s megérlelni egészen. És tán nem is hagyott volna föl e nemes czélzatával, ha fivére barátnőjének sajátlagos lénye felől két hét teljesen ki nem ábrándítja, és ba egy keresztülutazó serdülő tanulóba nem szerelmeskedik, kivel igen élénk és meleg levélváltásba elegyedett csakhamar. Ezekben az episztolákban — a mint már ez történni szokott — önzetlen, tiszta életről prédikált, feláldozta énjét teljesen, megelégedett a »testvér* megszólítással, belyemélyedt a természet bájainak ecsetelésébe, idézte Gőthét, Schillert, Bettinát, a német filozófiát — és mindezekkel azt a szerencsétlen ifjút a legsötétebb kétségbeesés széléhez sodorta. De megtartotta főlényét az ifjúság mégis. Egy szép reggel ugyanis oly keserves gyűlöletre ébredt „testvérje“ és egyetlen barátnője irányában, hogy első hevében szinte elverte inasát, és még sokáig utána egész dühre gerjedt a fenkölt, önzetlen szerelemnek csupán említésére is... Ettől az időtől Tatjana Boris még inkább kerülte az érintkezést szomszédnőjével. De oh, semmi sem állandó a nap alatti Mindez, a mit az én kedves szomszédnőmről nektek elbeszéltem — régi idők története. A jótékony csönd, mely házában uralgott, őrökre oda! Körülbelül egy éve időz nála egy unokaöcscse. Egy művész Pétervárról. A dolog igy történt. Mintegy nyolcz év előtt élt Tatjana Borisnál egy Andriusa nevű tizenkét éves fiú. Egy elhalt testvérjének gyermeke. A fiúnak nagy, világos, nedves szemei voltak, azonfelül kis szája, szabályszerű orra és magas homloka Beszélt halk, szelíd hangon, csínnal öltözködött, vendégek irányában szeretetreméltó és szolgálatkész volt és kezet csókolt uagyuénjének kiváló gyöngédséggel rendszerint. Alig lépett a szobába valaki, már kezében volt számára a szék. Gyermekes íélszegségek egészen ismeretlen dolgok voltak rá nézve. Alig hallotta hangját az ember. Leült a zugba könyvével csöndesen, szerényen ugyannyira, hogy széke támláját is alig merte érinteni. Ha vendég jött, az én Andriu- sám rögtön fölállt, mosolygott s elpirult szerényen — ba távozott, leült ismét, rögtön előhúzott egy kis tükrös kefét zsebéből és lesimogatta vele haját. Kora gyermekségétől kedvet mutatott a rajzoláshoz. Ha egy papírlap akadt kezébe: Agafiától, a gazdasszonytól rögtön ollót kért. Szabályszerű négyszöggé nyesegette, beszegte széleit s munkához látott azonnal; rajzolt egy szemet, borzasztó nagy golyóval, vagy egy görög orrt, vagy házat kürtővel, 1 melyből bodor füst emelkedett fölfelé, egy kutyát körökben szavának és tevékenységének kipróbált erejével, a társadalomban határozott föllépésével, nemes magatartásával szerzett tekintélye : — egyként igazolják, hogy a ,Toldy-kör“ magasabb fokú várakozása, fényesebb kilátásai egészen jogosultak és alaposak. így a napi sajtó bizonnyára csak a közvéleményt hangoztatta, midőn, az eredményt összevonva, röviden kijelenté, hogy a ,Toldy-kör“ e választásban »Pozsony fényes múltjával összeforrott saját jelentőségének és nimbuszának adott méltó elégtételt.* Györffy József. KÖZGAZDASÁG. Fölhívás a magyar gazdaközöaségliez! Alakuló ülésüukből február 28-án már volt szerencsénk felhívást intézni a tisztelt gazdaközönséghez. A mai napon tartottuk teljesen kiegészített számban második ülésünket és szerződésileg megállapítottuk az első magyar általános biztosító társasággal mindazon külön kedvezményeket, melyek a szövetségi tagot a törzsbevaílásban foglalt kedvezményeken lelül megilletik. Ezen előnyöket elősoroltuk már első felhívásunkban, és mint újabb intézkedést felemlítjük*, hogy birtokváitozás, bérbeadás és halálozás eseteiben az uj birtokos, bérlő vagy örökös nem köteleztetik a szövetségi tagság folytatására. Teljes autonómiát nyervén a jégszövetség, most újra a magyar gazdaközöuség- hez fordulunk, hogy rokonszeuvét, bizalmát kikérjük a jégszövetség részére. Az eddigi eredmények már is a legszebb reményekre jogosítanak. Az ország minden részéről nagy számmal sorakoznak jeles gazdák e szövetséghez, és hisszük, hogy az üdvös eszme mindinkább nagyobb elterjedést nyereud. Most a jégbiztosítás megkezdésének idejében, kivált miután az országszerte beállott áldásos eső jó termést enged remélni, és az itt-ott már is előfordult jégverések az előrelátó gazdát óvatosságra inti, újabban felkérjük gazdatársainkat, vegyék fontolóra a szövetség által nyújtott számos előnyöket és lépjenek be jégbiztosításaikkal. Minél többen leszünk, annál többen részesülünk a szövetség jótéteményeiben és annál parányibb lesz a viselendő teher. Budapesten, 1887. május hó 11-éu. A magyar gazdák jégbiztositási szövetségének felügyelő- és vizsgáló bizottsága: Gróf Jankovich Lás\ló elnök, valóságos belső titkos tanácsos, a somogyme- gyei gazdasági egylet elnöke. Melc{er Gyula alelnök, Borsodmegye alispánja és a borsodmegyei gazdasági egylet elnöke. Herc\eg Thurn-Taxis Egon, alelnök. Ányos László, földbirtokos. Bertha György, föld,en face“ melynek föltűnő hasonlatossága volt a zsámolyhoz, vagy egy fát két galambbal . . . s aláírta rendszerint: »Rajzolta Belowsarow András ezen s ezen a napon s évben Kis-Brikyn faluban.“ Különös hévvel dolgozott néhány hétig Tatjana Boris nevének ünnepe előtt; a mikor első üdvözlőként jelent meg, és átnyújtott neki egy rózsaszín szalaggal átkötött papírtekercset. Tatjana Boris homlokon csókolta ót s kibontotta a tekercset. A szemlélő kiváncsi tekintete elé egy gömbölyű, sötét hátterű templom tárult, oszlopokkal s egy oltárral a közepén. Az oltáron egy koszorú és lángoló szív feküdt; keresztben egy lobogó szalaggal, melyen ez volt Írva igen olvashatólag : »Nagynéujének és jól- tevőjének, Bogdanow Tatjana Borisnak ajánlja legmélyebb ragaszkodása jeléül tisztelő és szerető unokaöcscse.“ Arra Tatjana Boris még egyszer megcsókolta és megajándékozta őt egy ezüst rubellel. Valami nagy vonzódással különben nem volt iránta. Csuszó-mászó modora nem tetszett neki sehogysem. E közben nőtt a gyermek s jövője kezdé foglalkoztatni nagynónjét. Egy váratlan eset azonban megmentette gondjaitól, Körülbelől nyolcz évvel ezelőtt látogatást tett nála bizonyos Benevolenszky Mihailovits Péter iskolatanácsos és több rendnek lovagja. Benevolenszky ur egyidőben a szomszédos kerületű városban volt alkalmazva és szorgalmasan meg-megkereste Tatjana Borist. Inuét Pétervárra jutott a minisztériumhoz, s csakhamar meglehetősen befolyásos állásra vergődött. Gyakori hivatalos kiküldetéseinek egyikén megemlékezett Tatjana Borisról s elhatározta, hogy az ő csöndes falusi magányában felejteni fogja pár napra hivatalos gondjait. Tatjana Boris szokott Bzivélyességóvel fogadta őt s Benevolenszky ur.... De mielőtt tovább mennénk, mutassuk be ezt az urat. Benevolenszky ur középtermetű és meglehetősen jól táplált egyéniség volt, rövid lábszárakkal és gömbölyű kezekkel. Kiválóan tisztára kefélt frakkot, széles nyakkendőt, hófehér inget, selyem mellényén arany lánczot, mutatóujján pecsétgyűrűt viselt, és szőke parókát fején. Szelíden, de a teljes meggyőződés hangjáu beszélt, föllépését mindig eloLepsény, 1887. május hó 17-én. (Levél a „Veszprém“ tek. szerkesztőjéhez.) „Nem jó idők vaunak, Gonosz napok járnak ; Isten óvja minden rossztól | Mi magyar hazánkat.“ Mi is elmondhatjuk ezt a mai napra, az időre; mert sem jó időnk, sem jó napunk nem volt ma. — Alig ébredtünk föl, még a munkások alig értek ki a mezőre : meg- kondultak a vészharangok és rémes k ál tások : tűz van! ; tűz van ! hangzása, hazaszólitotta azokat, kik közel voltak vigyázat kisérte, mosolygott kellemesen, hunyorga- tott kellemesen 8 ajkát is bizonyos kellemmel temette el széles nyakkötőjébe. — Szóval minden : kellemes volt rajta. Ezenfelül a legjobb szivvel voít megáldva. Könnyen sirt, könnyen lelkesült. És a művészet iránt valóban önzetlen szemvedély hevitette, mert hát az igazat megvallva, épen a művészet az, a miről Benevolenszky urnák egyátalán semmi fogalma. Nem lehet tudni miért s micsoda titokteljes és felfoghatatlan törvények alapján vett rajta erőt épen ez a szenvedély. Egyóbkint igen tartalmas egyéniségnek látszott, mint a milyen több is van. Szóval — mondjuk ki — bővében vagyunk mi ezeknek a tartalmas egyéniségeknek Oroszországban. , Ezek az emberek szeretőtökben a művészet és művészek iránt egészen kiállhatatlanok. Kfín velők érintkezni — mézzel bekent tuskók. — Rapbaelt és Oorregiot például sohasem nevezik Raphaelnek és (Jorregionak, hanem azt mondják: az isteni Sanzio, az utánozhatatlan Allegris és minden hangzót J ó-nak ejtenek ki. Minden újdonsült, önbizott, közepes tehetséget megtesznek genienek, jobban mondva ,Chenie*-nek. Szájuk telve Italia azúrkék egével, dél narancsaival s a Brenta partjának illatos páráival. Oh 1 — sobajtoznak ismételten is egymáshoz, — délre, délre vándoroljunk, hisz mi görögök, antik < görögök vagyunk egész lelkűnkből 1 Minden kiállításon orosz művészek termékei előtt találjuk őket, mert mellesleg megjegyezve, ezek az urak rettentő nagy hazafiak közönségesen. Ilyenkor azután majd hátráluak egy két lépést visszavetett nyakkal, majd ismét a kép elé állnak; szemecskéik olajszerü nedvességtől csillognak . . < »Istenemre — törnek ki felindulástól remegő han- ( gon, — ez aztán kedély! ez aztán kedély! A szív- v hez szól egészen! És mennyi lélek benne! Egy világ lelke van bele lehelve ! És mily átgondoltság 1 ^ mily átgondoltság !* Azután meg miféle képek függenek szalonjaikban ! Miféle művészek nyitnak be hozzájok estén-* kint teafogyasztásra s beszédeik meghallgatására! És minő az a képekkel beraggatott szalon ? Jobbra t
