Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)

1887-05-22 / 21. szám

A határhoz. Szőládi István földmives házánál öjyy jó nagy csomó nádiörinelék — mit a házról födés alkalmával le­szórtak — kigyulladt; mar erősen öltögetó a vereskakaa pusztító és romboló nyelvét, midőn észrevették s a nyom­ban ott termett tűzoltó főparancsnok Steinberger Rezső úr néhány tűzoltóval és a községi lakosság segítségével a romboló tüzet csakhamar elfojtotta, s csak a meggyulladt törmelék esett áldozatul — Szerencsénkre szélcsend volt s mindenki, ki csak edényhez juthatott, hoidta a vizet; de ha ez nincs, vagy esetleg csak kis szél is fuj, akkor ki tudja, minő dimensiót ölt a veszedelem, mert három nád- fedelü ház majdnem egymásra van építve, úgyszólván udvar nélkül; a kertek mind náddal vannak kerítve, az udvaron szétszórva hever a szalma- és szénamaradék; mind-zek gyorsan táplálták volna a bősz elemet. Tűzoltó egyletünk sincs valami virágzó viszonyok közt; derék és buzgó fő­parancsnokunk a legnagyobb erőfeszítés mellett birta csak ezen humánus egyletet a végpusztulástól megmenteni és megalakítani. Hogy az egylet nem áll azon színvonalon, melyen egy falusi tűzoltó egylet is állhatna, oka ennek az, mint igen megbízható forrásból tudom, - mert a műveltebb elemek közül sokan közönyösen veszik, a gazdagabbak pedig sem erkölcsileg, sem anyagilag nem támogatják ! — ahhoz pedig, hogy azon szegény ember, kinek semmije sincs, s kit^ a veszélyen kivül észre sem vesznek, — életé­nek koczka/.tatása mellett, felebarátja vagyonának uteg- mentöje legyen, — igen nagy emberszeretet kell. Pedig az ország különböző vidékeiből érkező hírek arra intenek bennünket, hogy elővigyázók legyünk, m-rt senki sem tudhatja előre, midőn fáradt testét pihenésre le­hajtja, hogy mikor koudul meg a vészharang az ő feje fölött. A tüzrendöri felügyelet lazáu lesz kezelve ; építke­zésünk is olyan, hogy a nád- és szalmafedelü házak egy­máson állnak és e mellett elővigyázók sem vaagyunk. „Más kárán tanul az okos “ Sorakozzunk tehát mi is, támogassuk anyagilag és erkölcsileg tűzoltó egyletünket, b hazafias főparancsnokunk vezetése mellett csakhamar olyanná lesz az egylet, minővé kell, hogy legyen ! Ne lohaszszák le azon néhány lelkesült férfiúnak a kedvét fásult közöny által, mert önmagunk siránkozhatunk e fö­lött, ha ismét veszély ér bennünket, mitől a magyarok istene óvjon mindenkit ! A tűzi veszedelem még alig mult el, a felizgatott kedélyek még le sem csillapodtak, már ui vészhelhők kezdtek szemhatárunkon tornyosulni s mintha csak erre irta volna a költő : „Egyszer fázott, máskor lánggal égett.“ Csakhogy mináluuk előbb égett lánggal; délután pedig, még a legnagyobb optimista is fázni kezdett, mert úgy 1— 2 óra közt megnyíltak az ég csatornái, menydördós és vil­lámlás közt, — csakhogy üditö eső helyett jég hullott a magasból. A veteményben nem sok kárt okozott, csak a rozsnak ártott, bár ez sem Jelentékeny, — de a szőlő­hegyünk egy jó nagy részét egészen tönkre tette ; különö­sen a balatonfőkajái i hegyet egészen elverte! — Tanulság ebből: a ki csak teheti, biztosítson, mert nem jó idők járnak 1 Közegészségi ügyünk még mindig nem javult ; a járványos betegség miatt az iskolákban az előadások be vannak szüntetve ; a héten egy dyphteritis betegség is for­dult elő, mely halálos kimenettel végződött. Fogadja tek. szerkesztő úr hazafias üdvözletemet ! Igaz hive : Kemény S. HÍREINK, Veszprém 1887. évi május hó 22-ón. Kimutatás. Az eperjesi, nagy-károlyi, toroczkói, kurticsi stb. tüzkárosultak javára a megye alispánjához ez ideig a következő adományok érkeztek be: Kopácsy József ur ő méltósága 50 frt. — Főtiszt. Hochmuth Ábrahám 5 frt. — Egy tűzoltó társaságtól 1 frt 60 kr. — Rothauser Sámuel ur (Veszprém) 3 frt. - Babay Kamilla kisasszony a kisdedek között gyűjtött 5 irtot, ehhez járultak : Szalay Feri 20 kr. Nagy Tera 10 kr. Nagy Ella 10 kr. Sándor Béla 10 kr. Krammer Jolán 4 kr. Bornstein Irén 10 kr. Bornstem Ella 10 kr. Ornstein Árpád 5 kr. Ornstein Sándor 5 kr. Szanyik Irma 4 kr. Kövesy Miklós 20 kr. Züsz Lenka 20 kr. Schwarcz Ida 10 kr. Nay Gizi 5 kr. Pubi 10 kr. Kohn Aladár 10 kr. Bruck Irma 10 kr. Gerlics Sanyi 10 kr. Dörgicsei Feri 5 kr. Hoffelder Margit 25 kr, Dobay Viktor 5 kr. Dobay Józsi 5 kr. Veisz Árpád 10 kr. Leitner Mariska 20 kr. Huszár Kálmán 10 kr. Postás Jóska 20 kr. Sülth Ilus 2 kr. Komjáthy Jolán 15 kr. Kohn Eszti 3 kr. Rubrik Gizi 10 kr. Kreuczer Klári 15 kr. Bauer Irma 5 kr. Lobi Margit 5 kr Ungár Berta 5 kr. Ungár Ilus 5 kr. Liez Jani 8 kr, Licz Tera 7 kr. Németh Irma 2 kr. Pekárdy Mariska 6 kr. Steiner Kálmán 10 kr. Steiner Náczi 10 kr. Peperö Géza 1 kr. B. E. kisdednevelö l frt 8 kr. — egy seprő hever a fal mellett, balra a fénylő pad­lón egy halmaz söpredék, egy sárga samovár az asztalon s mellette hálóköutösben phrygiai sipká­ban a leghatásosabb világítás mellett egy karosszók- beu elterülve maga a háziúr. Miféle hosszú se- rényfí kesernyés megvetéssel mosolygó múzsafiak látogatják Őket! Micsoda zöldessárga hölgyek kí­nozzák nálok a zongorát! Mert hát nálunk az már egyszer szokássá vált, hogy nem elég a művészet egy fajához érteni; műértőknek kell lennünk álta­lában. És ekkint nem csoda, ha e műbarát urak kiterjesztik magas pártfogásukat az orosz iroda­lomra is, és kiváló előszeretettel a drámaira. Szá­mukra készültek a „Samnazarar“-féle siralmas rém­darabok. Őket Leikök mélyéig megrendíti a félre­ismert zseniknek az egész világ elleni küzdelme. . . Benevoleuszky ur megérkeztének másnapján Tatjana Boris teázás közbeu felhívta unokaöcscsét rajzainak előmutatására — Oh, tehát rajzol ?! — kiáltott föl meg­lepetéssel Benevolenszky ur s részvéttel tekintett a fiúra. — Persze hogy rajzol; s milyen kedve van hozzá s mindez mester nélkül! — feleié Tatjana Boris. — Oh mutassa, mutassa kérem 1 — vétó közbe Benevolenszky ur. Andriusa mosolylyal s elpirultan hozta füze« tét. Benenolenszky ur kezdett benne műórtő arcz- czal lapozgatni. _ Jól van, nagyon jól van fiatal ember 1 — szólalt meg végre és megsimogatta fejét, mi­közben ez csakhamar kezet csókolt neki. — Milyen talentum! Hisz ez nevezetes, nagyon nevezetes, Tatjana Boris. Fogadja hozzá szerencsekivánatomatl _ Nos igen, igen Mihailovits Péter; de hát itt nem találok mestert számára; a városból ho­zatni pedig sokba kerül. Artamanov szomszédunk­nál ugyan van egy, de asszonya megtiltottta neki az óra-adást idegenek számára. Azt mondja, hogy ízlését ronthatná vele. — Hm ! — hangzott Benevolenszky ur szá­jából és oldalvást vizsgálgatván Andriusát, gondol­Egeralja község; 2 frt 49 kr. — Szilasbalhás község 30 frt.- Lepsény község 14 frt 65 kr. — A veszprémi izraelita elemi iskola tanulóinak gyűjtése összesen 9 frt 51 kr , ehhez járult és pedig az I osztály: Neu Sándor 10 kr. Pilicz Jenő 12 kr Reif József 5 kr. Kohn Emil 3 kr. Eánóczi Zoltán 5 kr. Gärtner Jonö 5 kr. Veisz Géza 4 kr., a III. osztály: Veszprémi Dénes 10 kr. Gärtner Irma 5 kr Wessel Margit 20 kr. Veisz József 5 kr Neumann Etel 2 kr. Kohn Gizella 6 kr. Ungár Gizella 5 kr. Neu Szera 10 kr. Hoffmann Manó 10 kr. Schlézinger Mór 10 kr. Berger Vilma 10 kr. Halassy Andor 40 kr. Papper Lujza 5 kr. Veisz Imre 4 kr. Weisz Móricz 15 kr. Steiner Berta 10 kr! Steiner Riza 10 kr. Weisz Imre 10 kr Schönfeld Róza 10 kr. Banm Ijűlöp 50 kr., a IV- osztály: Wessel Ernő 20 kr. Stern Árpád 10 kr. Schwarcz Laczi 5 kr. R izenfeld Alfréd 5 kr. Gärtner Róza 5 kr. Ditrichstein Hermin 10 kr. Neu Arnold 5 kr. Breuer Géza 5 kr. Weisz Ödön 10 kr. Bánóczi Róza 10 kr. Steiner Gyula 10 kr. Lengyel Lsigmond 5 kr. Wellner Szeréna 10 kr. Oblath Riza 20 kr. Rosenthal V. 20 kr. Wessel Paula 20 kr. Fischer Nelli 10 kr. Policzer Aranka 30 kr Bruck Ilka 20 kr., az V. és VI. osztály: Fischer Jozefin 50 kr. Pener Szera 10 kr. Veisz Aranka 10 kr. Morvái Irén 20 kr. Rothauser Irma 20 kr. Vessel Anna 20 kr. Berger Irén 10 kr, Veisz Vilma 10 kr. Popper Zseni 10 kr. Kolin Gizella 10 kr. Kolin Julcsa 10 kr. Löwenstein Hermina 20 kr. Halasy Elemér 40 kr. Neumann Albert 20 kr. Rosenthál Dávid 20 kr. Ungár Miksa 10 kr. Schwarcz Jenő 5 kr. Ehrenthal Béla 10 kr. Spiczer Jozefin 10 kr. Schönfeld Szeréna 10 kr. Fuchs Ede 4 kr. Szép Lipót az osztály tanítója 1 frt 1 kr. — Nagy-Alásony község 4 frt 53 kr. — A veszprémi gazdák és iparosok h telszövet- kezete által f. é. május hó 19-én rendezett majális jövö- délméből 100 frt. Pillitz Dávid úr (Veszprém) 5 frt. yéghely Dezső kir. tanácsos alispán úr ő nagysága f. hó 14-én a Veszprém városi kórházat hivatalosan megszemlélte s az ott tapasztalt példás rend és tisztaság fölött teljes megelégedését és elismerését fejezte ki. A Balaton egylet küldöttsége Fenyvessy Fereucz dr. orsz. gyűlési képviselő vezetése alatt pénteken ‘Baross Gábor miniszternél tisztelgett, feliratot nyújtván át a Balatonon létesítendő máso­dik gőzhajó érdekében. A miniszter megígérte, hogy a balatonparti vármegyék kir. mérnökeit utasítani fogja a szükséges kikötők költségeinek felvételére, hogy a megvált erről tájékozva legyenek. Képkiállitásunk átköltözött a héten Szom- bathalyre, mint utólagosan értesülünk, a helybeli főt. káptalan egyik érdemes tagja áMagyar János kanonok vásárolta meg az itt levő kiállításon általá­nos feltűnést keltő gyönyörű Madonna képet; ezeu- kívül Be^erédj Viktor dr. orsz. képviselőnk s Csolnoky László, jó Ízléséről előnyösen ismert városi főügyészünk vásároltak képeket. Eljegyzés. — Seefran$ József, a helybeli takarékpénztár közkedveltségben álló derék főkönyv- vivője a múlt héten jegyezte el Márton Gyula polgárlársuns kedves szép leányát Karolina kisasz- szonyt. Gratulálunk. Tüzoltó-egyletünk múlt vasárnap tartotta tisztújító közgyűlését a városház tanácstermében, melyet egészen megtöltött a működő tűzoltók s az érdeklődő közönség nagy száma. Az egylet elnöke Kopácsy Árpád megyei főpónztáros úr megnyit­ván a közgyűlést melegen üdvözölte a szép szám­mal megjelent tagokat s meggyőző érvekben gazdag beszédben fejtegette a tűzoltó-egylet fontosságát s közhasznú voltát, végül maga és tiszttársai nevé­ben eddig viselt állásukról lemondott, kérve a megjelent tagokat ezen állásoknak alkalmas egyé­nekkel való betöltésére. Miután a lelépő tisztikart maradásra bírni nem lehetett, a következő válasz­tások történtek : Elnökké közfelkiáltással egyhangú­lag: Tongrác\ Dániel m. árvaszéki ülnök úr, fő- parancsnokká szintén közfelkiáltással egyhangúlag: Óváry Ferencz dr. ügyvéd úr, titkárrá: Hegedűs János, lapunk szerkesztője, lettek megválasztva, kik megköszönve a nyilatkozó bizalmat, a választást elfogadták. Ezek után a közgyűlés még köszönetét és elismerést szavazott a volt tisztviselőknek. — Délután a működő csapat Ujj óMés\áros Károly alparancsnok úr vezénylete alatt zenekara kíséreté­ben tisztelgett Kopácsy Árpád volt egyleti elnök­nél s tőle a zászlót átvevőn Tongrácp Dániel egyleti elnök lakása elé vonult s azt üdvözölte, ki kodóba esett. — Nos erről még beszélünk, — szólt mintegy rögtőnösen, kezeinek dörzsölése közben. Ugyanez nap még magánkihallgatást kért és nyert Tatjana Boristól. Fél óra múlva behívták Andriusát. Benevolenszky ur könnyű pir borította arczczal és mosolygó szemmel állott az ablaknál. Tatjana Boris egy zúgban ült és szemét törülgette. — Nos, Andriusa, hálával tartozol Mihailo­vits Péternek, ki gondoskodni fog rólad és ma­gával visz Pétervárra. Andriusa állva maradt, mintha kővé meredt volna. — Mondja meg nekem, — fordult hozzá méltó ságteljesen és leereszkedő hangon Benevoleuszky ur, — mondja meg nekem fiatal ember, ha akar e ön művész lenni? Érzi ön magában a művészet iránti szent hivatást ? — Igen Mihailovits Péter, én művész szeret­nék lenni, — felelt remegő hangon Andriusa. — Nos ez esetben igen őrvendeb; de önnek viszont felette nehéz lesz megválni tiszteletreméltó nagynénjétől, ki iránt bizonnyára a legmélyebb bála kötelezi. — Imádom nagynénémet, — vágott szavaiba Andriusa földre sütött szemmel. — Természetesen, természetesen 1 Hisz ez önkényt érthető s önnek becsületére is válik, fiatal ember! De képzelje viszont, mennyi örömet okoz majd neki önnek jövője . . . önnek sikerei . . . — Ölelj meg, Adriusa — szólt hozzá a zo­kogó jó asszony. Andriusa a nyakába esett. — És most köszönd meg jóakaródnak. Ez is megtörtént. Nehány nap múlva Benevolenszky ur elutazott pártfogoltjával Pétervárra. Az első három év folyamán meglehetős sű­rűn Írogatott Andriusa s időnkint egy-egy rajzot is csatolt leveleihez. Néha-néha Benevolenszky ur is tett azokhoz pár kisérő szót, melyek csak dicsé­rőt tartalmaztak felőle. Egyszerre azonban ritkultak a levelek, mig végre kimaradtak egészen. Az unó­igen szép beszédben köszönte meg az üdvözlést s buzdító szavakat intézett a tűzoltókhoz; innét Óváry Ferencz dr. főparancsnok lakásához mentek s ott ünnepélyesen átadták az uj főparancsnoknak az egylet zászlaját, mire az remek beszédet intézett a tűzoltókhoz. — Jelezhetjük, hogy a közeljövőben élénk mozgalom fog megindíttatni tűzoltó egyletünk érdekében, mely valóban megérdemlené, hogy több jóakarattal viseltetnének iránta városunk minden rendű és rangú polgárai. Nagylelkű adomány — Tekintettel azon körülményre, hogy utóbbi időben a szegényeknek a vidékről helyben történő letelepedése emelkedő- félben van, minélfogva a helybeli izr. nő-egylet és krajczár-egylet a fokozott igényeknek saját erejükből nehezen bírnak megfelelni, indíttatva éreztb magát Hochmuth QAnna úrnő, az egyesületi czélok gyáraolí'.ása végett kérvényt intézni az ál­talánosan ismert nemes filántropboz, a Párisban lakó Hirsch M. báróhoz, ki munificzeucziájánál fogva egy jelentékeny összeget, 600 frt o. ékül­dött e napokban a kérelmező úrnőnek a nevezett egyesületek számára. Valóban ilyen jótékonyság bizonyltja: „Igazi emberszeretet istenszeretet!“ Kinevezések. — Az igazságügymiuiszter Tlihál Dezső helybeli kir. törvényszéki irodatisztet ugyanide irodaigazgatóvá nevezte ki Melegen gratulálunk az előléptetéshez, mely törvényszékünk­nek is csak előnyére történt, mert Plihál úr, ki már évek óta volt itt helyettes irodaigazgató, e kényes hivatalt a legnagyobb szorgalommal, becsületesség­gel közmegelégedésre tölté be. •— Ugyancsak az igazságügyminiszter a megüresedett irodatiszti állásra Sándor Dezső helybeli törvényszéki írnokot nevezte ki. Szintén gratulálunk. Követválasztási mozgalom a nagy­vázsonyi vál. kerületben. — Csütörtökön, e hó 19-én d. u. 3 órakor Nagyvázsonyban Reé Jenő ajkai birtokos elnöklete alatt népes értekezletet tar­tott a vál. kerület szabadelvű párti választó közön­sége, melyen 19 község több mint négys\á\ választó polgárral volt képviselve. Ezen értekezleten — mint tudósítónk írja — közlelkesedéssel, egyhangúlag Kopácsy Árpádot, vármegyéuk népszerű főpénz­tárosát kiáltották ki képviselő jelöltül; ezután a jelölt nagy számú küldöttség által az értekezletre meghivatván, a választók közé jött s ott igen szép beszédben megköszönte az osztatlan s rá nézve fölötte megtisztelő bizalmat, mely személyében összpontosul s kijelentette, hogy a jelöltséget elfo­gadja s prograinmbeszédét az országgyűlés berekesz­tése után fogja a kerület községeiben megtartani; mire a választó polgárság szűnni nem akaró éljen­zéssel tüntette ki jelöltjét. — Kilátás van rá, hogy Kopácsy Árpád közkedveltségü egyénisége meg fogja nyerni a választók bizalmát s megszerzi a kormánynak a nagyvázsonyi vál. kerületet. Népünnepélyt rendezett az eperjesi, torocz­kói és nagy károlyi tüzkárosultak javára áldozó csütörtökön, a gazdák és iparosok helybeli hitel- szövetkezete, a vasúti állomás mellett elterülő er- döcskében. — Daczára a kedvezőtlen időnek, igen szép közönség vett részt a mulatságban, mely a jótékony czélra bizonnyára tekintélyes összeget jö­vedelmezett. Egy emléklapot is adtak ki ez alka­lomból, melybe városunk iutelligencziájának számos tagja, mindkét nemből, irt szebbnél szebb emlék- sorokat. Nemes tett. Beöthy Ákos, a somlyó-vásár­helyi választó kerület képviselője — mint nekünk írják — Devecserben léte alkalmával az ottani róm. kath. elemi iskolát is meglátogatta s a gyer­mekekhez kérdéseket intézett s miután azok szép szellemi elhaladásáról magának személyes meggyő­ződést nyert, a jobb tanulók között leendő kiosztás végett 10 irtot adományozott. — Szép tett, mely maga magát dicséri. A devecseri »Polgári lövész egylet* — mint értesülünk — folyó hó 15-ikóu nyitotta meg kaöcs hallgatott egy teljes éven át. Tatjana Boris már nyugtalankodott nagymértékben, midőn egy­szerre csak ily tartalmú levelet vesz : — Kedves nagynénérn! Pártfogómat Mihailo­vits Pétert tegnap guta ütötte és meghalt. Meg vagyok fosztva egyetleu támaszomtól! Persze elér­tem már 20-ik életévemet, hét év alatt jelentéke­nyen haladtam, egyedül talentumomra építek s nem kételkedem, hogy ez fogja megállapítani existencziámat; mindemellett is azonban küldjön kérem rögtön 250 rubel pipirpénzt. Csókolom ke­zeit és maradok stb. stb. . . . Tatjana Boris küldött 250 rubelt uuoka- öcscsének. Két hónappal később többet kórt. Nagy­nénje összegyüjtögette az utolsókat és elküldőite neki. De alig múlt el hat hét a második külde­mény után, midőn harmadszor is pénzt kért, állító­lag festékre egy képhez, melyet Tetersevua herczeg- nő rendelt meg nála. Tatjana Boris megtagadta. Ez esetben — válaszolá az unokaöcs — falura jő, hozzá, megtámadott egészsége helyreállítása végett. És Andriusa amaz óv májusában csakugyan vissza­tért Kis-Brykinbe. Tatjana Boris nem ismert rá első pillanatra. Leveléből Ítélve, egy vézna, sápadt ifjúra várt és helyette egy vállas, erős ficzkó jelent meg, széles, vörös arczczal és bozontos, sürü hajzattal. A gyön­géd, halvány Andriusa bárompróbás BelovBorov Ivanovits Andrássá nőtte ki magát. De nemcsak külseje alakult át. Gyermekkorának mórtékenfelüli szégyenlőssége, gondossága és tisztasága helyét hanyag hányavetiség és visszataszító piszkosság foglalta el. Járás közben jobbra-balra hánytorgatta magát, elterült a székeken, asztalokra ült, harákolt egész erejéből s durván viselte magát úgy nagy­nénje, mint a cselédség irányában. Mintha csak ezt látszott volna mondani: — „Én művész és szabad ember vagyok. Értsétek meg, kivel van dolgotok!* — Ecsetet napokig sem vett kezébe, de ha meglepte az úgynevezett ihlet, ilyenkor bőszült vad módjára robaut fel-alá, ordítozott, lár­mázott éktelenül, arcza kivöröslött rutul, szemei zavartak, batározatlauokká lőnek és szüntelen lövöldéjét. Az ünnepélyen nemcsak maga az iparos osztály, heuem az intelligent is nagyszámmal részt vett. Az idő igen kellemes volt, tehát seregestől özönlött ki a közönség szabad levegő élvezése s szórakozás végett Jelen voltak : Méltó- ságos dr. Laky Kristóf cs. és kir. kamarás, veszprémi kir. törvényszéki elnök, Beöthy Ákos képviselő, Gál Lajos kir. jbiró, Noszlopy Viktor főszolgabíró, Ihász Lajos lőrintei nagybirtokos, Takács Lajos kir. aljbiró, Barcza Béla, Szelestey Lajos, Iíencz József ügyvéd, Tima Lajos, Puskás Sándor, dr. Ács Fe­rencz, dr. Rákossy Mór, Steuer József városbiró, Szagmeiszter Lajos, Gaspauis Vincze, Nágy Sándor urak s többen. Igen szép társas ünnepély volt ez, mely méltó a dicséretre, azért, mert a devecseri intelligent megmutatta azt. hogy a polgárok sze­rény körében is jól érzi magát. Uj menetrend. — A „Magyar Nyugati Vasutu menetreude folyó évi juuius 1-én megváltozik és pedig ránk nézve előnyösen, a mennyiben az eddigi vonatokon kívül Budapestről dél után 6 órakor is fog indulni egy vonat, mely esti 9 óra 40 perczkor ér Veszprémbe s így lehetővé vau téve, hogy a ki Veszprémből reggel lemegy Budapestre, ott d. u. 6 óráig elvé­gezve teendőit, még ugyanaz nap haza is jöhet. — Mindenesetre elismerés illeti a társulat vezérigazgatóságát a menetrendnek ezen czélszerti s ránk nézve igen előnyös beosztásáért. Az új menetrendet és a vitel­díjakat feltüntető táblázatot lapunk jövő számára már összeállítjuk 8 állandóan közölni fogjuk. A czakunipak, mint tudjuk a laktanyák egyik nevezetessége. A legtáplálóbb étkek: bab, hús. tészta összefőzve valami bizonytalan szinü habarékká, mely sem leves, sem főzelék, hapem mind a kettő, ezt hívják bakanyelven: czakumpak- nak. A czakumpak tehát mint neve is mutatja, egy ebédet képvisel, még pedig olyan ebédet, melyben a vacsora is meg, a reggeli is benne foglaltatik. Igazi baba gyomor kell hozzá, hogy egy huszon­négy óra alatt megbirkózzék vele. A kaszárnyái szakácsművészet eme vívmányának tiszteletére múlt héten a népfölkelő tiszti iskola növendékei is ösz- eszegyültek a laktanyában, s úgy hozzá láttak, mintha csak napi parancsban lett volna nekik elő­írva. Közben egy üveg bor is került a baka-fehér- neraüvel ékesen terített asztalra, s a laktanyai zenekar alig győzte huzni a tust a sok felköszöntő után, melyek természetesen az iskola jeles vezetői­re egymás után felhangzottak A vitéz népfölkelők széles kedvét a délutáni két óra persze eloszlatta, mert ekkor előadásra kellett menniök. Minta-biróság. Méltóságos dr. Laky Kristóf cs. és kir. kamarás, veszprémi kir. törvényszéki elnök ur — mint nekünk Írják — e hót folyamán tartá a devecseri kir. járásbíróságnál a szokott évi ügy­vizsgálatot. Jóllehet az elnök ur, mint mindig, úgy most is a legnagyobb szigorral s lelkiismeretesség­gel járt el a vizsgálat teljesítése alkalmával, úgy, hogy a legparányibb részletekre is kiterjesztő éber figyelmét, de csak rendet s pontosságot talált s a személyzet előtt ünnepélyesen kifejezi teljes meg­elégedését 8 elismerését. — Valóban örvendhet az elnök úr s vele a járásbiró úr, hogy ily lelkiisme­retes s szorgalmas fogalmazó. segéd- s kezelő- személyzet felett főnökösködhetik. — Mi is gratu­lálunk ! Megjárta a szép hangjáról és furfangos öltözékéről hires és megyeszerte ismeretes Bíró Vincze. Mig az ugodi kerü­let képviselője Fenyvessy Ferencz dr. helyt áll Budapesten az országházban, mig csak talentumáról, sikereiről, fejlődéséről s nagy jövő­jéről fecsegett össze-vissza. Valójában azonban ez a ficzkó kicsi arczképek rajzolásához sem birt elég képességgel. Tudatlan volt teljesen és nem is olvasott semmit. De hát mire is ez egy művész­nek! Természet, szabadság, költészet: ezek az ő elemei! Elég, ha sörényét tudja rázni valaki, ha fecseg feltartóztathatlanul s ha képes orrán át ki­eregetni a subovi dohány füstjét. Igazán szép ez az orosz zsenialitás, csakhogy kevésnek áll jól. A mi Ivanovits Andrásunk pompásan beleélte magát nagynénje házi körébe. A semmittevés, úgy látszik, egészen Ínyére volt. A vendégeket halálra untatta. Ilyenkor zongorához ült s eljátszotta a »Háromfogatu* melódiáját; ütötte-verte a billen­tyűket s bőgött hamis hangokon óraszámra War- lamow világfájdalmas dalaiból, miközben szemei zsirosas fényben úsztak és arcza majd kipuffadt a vörösségtől . . . majd ismét felordított rögtönösen: „Némuijatok el szivem vad viharai* úgyhogy Tatjana Boris szinte belerémült. — Sajátságos, — mondá nekem egy ily al­kalomkor, — miféle dalokat költenek most. Mind­annyi oly egetrendítően kétségbeejtő. Az én időm­ben mást daloltak. Voltak ugyan ábrándteljes, mélabus dalok akkor is, de kellemesen hatottak a kedélyre . . . Tatjana Boris hamiskásan mosolygott. »Szenvedek, szenvedek 1“ — ordított az unoka­öcs a mellékszobában. „Bucsu-kinoktól ég a szív* — nyögó a fárad­hatatlan énekes mindtovább. Tatjana Boris fejét csóválta. Egy év múlt el ezóta. Belovsorov még mindig nagynéujónél lopja a napot s állandóan Pétervárra való* visszautazásáról beszél. Falun ép oly szélessé vált, mint a mily hosszú. A nagynéne — ki hiuné — isteníti őt £ a szomszédos fiatal lányok belé8zerelmeseduek. Sok régi jó ismerőse megszűnt látogatni Tatjana Borist.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents