Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)

1887-02-06 / 6. szám

ágait már nemcsak e megyére, hanem a szomszéd Somogy-, Zala-, Tolna-, Vas- és Fehérmegye területére is kiterjeszti, odatörekedvén, hogy a szegényebb módú földbirtokosokat is lehetőleg kiragadja a kisebb-nagyobb uzsorások kimóletet nem ismerő undok körmei közül; mert tény, hogy az intézet ingatlan jelzálogra tisztán 6%-os kamatláb mellett ad kölcsönt.

S ha most tekintjük, hogy az intézet mérlege szerint annak részvénytőkéje 60,000 frt, alaptőkéje 124,800 frt,értékpapír árkülönbözeti alapja 60,490 frt 27 kr., nyugdíjtökéje 45,515 frt, jótékonysági alaptőkéje 6,902 frt 08 kr., összes betéti állaga pedig 4,094,574 frt 88 kr., s igy az összes vagyon, mely kezelése alatt áll 4,392,282 frt 23 krt teszen s hogy ezen tekintélyes összeg következőképen van gyümölcsözőleg elhelyezve, u. m. jelzálogkölcsönökben 3,637,495 frt 25 kr., előleg kölcsönökben 8,026 frt, váltókölcsönökben csak 147,103 frt 36 kr. házértékben 18,300 frt, s végül értékpapírokban 502,466 frt 87 kr. s ezek között is a legnagyobb részt földtehermentesítési- és szőlődézsmaváltsági kötvényekben, a többi pedig készpénzben van meg, úgy bátran kimondhatjuk, hogy ez intézet bármily válságos időt minden nagyobb megrázkódtatás nélkül képes leend kiállani, a mi az intézet betevőire most annyival inkább megnyugtató lehet, mert ha egy hét óta a tőzsde árfolyamainak jegyzéseit figyelemmel kisérjük, az értékek árcsökkenését, már ily gyenge háború hírekre is oly rendkívülinek találjuk, hogy csakugyan aggodalommal nézhet a jövő elé az, a kinek egy kis értéke van. Méltán büszkék lehetünk tehát e pénzintézetünkre.

A közgyűlés következőleg folyt lel. Ruttner Sándor intézeti elnök megnyitván a közgyűlést, előadja kiváló gonddal és szakértelemmel összeállított terjedelmes exposéját, az intézet forgalmáról, a betétek, s kikölcsönzések állagáról, viszonyítva az előző évi állapotokhoz, — majd felolvastatik a felügyelő bizottság jelentése múlt évi működéséről, végül felolvastatott az igazgató választmány előterjesztése a múlt évi 49,111 frt 64 kr. tisztajövedelem mi módon leendő felosztása iránt. Az alapszabályok által meghatározott összegnek a törzsvagyonhoz leendő csalolása után a közgyűlés a múlt évi nyereményből 33,000 frtot, tehát részvényenként 110 frtot állapít meg osztalék fejében.

A választások titkos szavazás utján következőleg ejtettek meg: a felügyelő bizottságba 3 évre Padi Dénes, Be\erédj Viktor dr., és Kovács Antal. Az igazgatói választmányba ugyan 3 évre

— 5 tagnak évenkint leendő kisorolása mellett,

— megválasztattak titkes szavazás utján : ‘Balogh Károly, Bauer Károly, Jerenczy Károly, Fodor Gyula, Hets Pál, Kenessey Pougrácz dr., Kovács Imre, Kubay Hubert Óváry Ferencz dr., Rothauser Mór, Stoll Miklós, Véghely Dezső, “Vi^ner János, Weisz Elek és Wurda Manó.

Ezzel a közgyűlés véget ért. Jótékonyczélokra az intézet összesen 1526 frt 50 krt adományozott.

inán boly ősit iát ott', ^ez^enkivüi’adatott: a veszprémi kath. főgimnáziumnál az intézet által adományozandó ösztöndíj alapítványra 200 frt, Veszprémben a Cserháton felállítandó elemi iskolára 150 frt, a veszprémi angolkisasszonyoknak 100 frt, a b -füredi szeretetházuak 100 frt, a veszprémi ipariskolára 100 frt a veszprémi szürkenénéknek lüO frt, a veszprémi ref. leányiskolára 100 frt, a lövölde melletti sétányra 100 frt, a veszprémi kereskedelmi iskolára 50 frt, egy szegény családnak 50 frt, a veszprémi népkonyhára 50 frt, a veszprémi tűzoltóknak 45 frt, a veszprémi evang. iskolának 25 frt, a veszprémi izr. segélyegyletnek 20 frt, a veszprémi izr. krajczáregyletnek 10 frt, s végül a pápai ir- galmasoknak 10 frt. Ezen összegek, kivéve a főgimnáziumi ösztöndíj alapítványra, a Cserháton felállítandó elemi iskolára és a b.-íüredi szeretházra tett adományokat, az illetők vagy meghatalmazottjaik által az intézet pénztáránál a hivatalos órák alatt felvehetők, hol vasárnap d. e. 9-től 12 óráig, továbbá hétköznapokon d. u. 2 órától 5-ig, a részvény előmutatása mellett az osztalékot is kifizetik.

Alkalomszerűnek tartjuk ezúttal még megemlíteni, hogy az intézet további határozatig elfogad betéteket 1000 írtig 4‘/2%, 1000 írttól 5000 írtig 4°/0-os kamatláb mellett, 5000 írton felüli betéteknél a kamatláb alku tárgyát képezi. Elfogad továbbá az intézet betéteket folyó számlára 3%-os

tekintete is elmondhatta Emilnek, hogy kérelmét meghallgatta.

M. gróf whistezésbe merülve ült, mikor fiatal neje észrevétlenül kiosont a téli kertbe, mely kissé távolabb esett a lakosztálytól. A bejárónál mintha valaki megfogta volna ruháját. Elma megállott s szive hangosan dobogott. Csak valami ág volt, melybe ruhája siettében megakadt. — Nem tartasz fel! — gondolá magábar a grófné s gyorsan kibontakozott a tüskés ágból. A pálma és narancsfákon keresztülhaladva belépett abba a kis házikóba, moly a téli kerthez tartozott.

Egy kis lámpa vetett csak halvány világot a szobára. Emil gróf megkapta mindkét kezét s oda- vouta magához egy kis pamlagra, mely borostyánlombok között félig elrejtve egy sarokban állott.

— Hogy mondjam én azt el neked — suttogd — menuyit szenvedek, ha arra gondolok, hogy el kell hagynom téged ? Pedig mennem kell. S abból, hogy megyek, megértheted, hogy mennyire szeretlek.

Elma megremegett. Csak azt mondta ki az a szép fiatal ember, a mit ő már régen sejtett.

— Isten veled! suttogta s mig lassan oda borult a gróf vállára, hosszan felsóhajtott. — Miért nem akadtuuk előbb egymásra? Milyen boldogok lehettünk volna?

A gróf Vére lázasan kezdett keringeni. Azok a lázas, tüzes csókok, melyekkel elhalmozta a fiatal asszony kezét, homlokát és ajkát, már nem voltak kifejezői annak a tartózkodó szerelemnek, melylyel eddig a grófné iránt viseltetett. S Elma maga is,

kamatláb mellett, de olyformán, hogy a betét n.ár a betevést követő naptól a kivételt megelőző napig kamatom. Az ily betétek különösen kereskedőinknek nyújtanak alkalmat arra, hogy készpénzüket egy napig sem hevertessék kamatozás nélkül, mert még is jobb a valami, mint a semmi, annyival inkább mivel e betéteknél a szokott felmondás nem szükséges. „

Őszintén kívánjuk, hogy a veszprémi takarék- pénztár városunk és vármegyénk díszére folyton ily szépen virágozzék és gyarapodjék.

A kaszinó bál.

— Saját külön tudósítónktól. —

Kedden este volt az a fényes szép mulatság, mely az idei farsangnak bizonyára fénypontját képezi. Szegény Long Fellow barátunk, a .Veszprém“ kitűnő báli referense gyöngélkedő állapotban lévén, a mi igazán nem szép dolog tőle, nekem jutott a szerencse a bálról referálhatni. Soha sem hittem volna, hogy azoknak a bájos szemsugaraknak olyan észbontó hatásuk legyen! Lássák, kérem, én még most is azoknak hatása alatt állok és minden szépet, nagyszerűt, ragyogót, tündöklőt szeretnék Írni azoknak a bájos szemsugaraknak gyönyörű tulajdonosairól, de annyira megbontották az eszemet, hogy még utóbb benn sülök a referádába. Legalább a reporterekkel irgalmasabban bánhatnának, szép hölgyeim, mert ha annak az eszét is megbontják, akkor ki fogja hirdetni a nagyvilágnak az önök diadalait. A budapesti újságokba is küldtem a bálról tudósításokat, de nagyon vadakat Írhattam, mert egy lap sem közölte tudósításomat. Lássák, szép hölgyeim, ez az önök műve.

Olyan mulatságot rég nem láttak a kaszinó díszes termei, mint ez volt. A hölgyek kedvessége, elragadó szépsége, fényes és Ízléses toiletteje s a kedélyes fesztelenség, dominálták ezt a szép éjszakát

A rendezőség díszes tánczrenddel lepte meg a hölgyeket. A kis könyv alakú tánezrend külső lapján valóságos kis táviró készülék volt felállítva egy jelző haranggal, még pedig igazi haranggal. A mozgásba hozott készülék segélyével azután lehetett vele harangozni. Szép volt, mikor 40--50 szépség egyszerre harangozott. Az én eszemnek is akkor harangoztak be.

Az első négyest 40 pár tánczolta.

Álljon itt most az a szép hölgykoszorú, mely ezt a bált oly fényessé és felejthetetlenné tette :

Bauer Lincsi, Bocsor Vilma, Bohuniczky Ma- tild, Bossányi Erzse, Cserna Karoliu, Dunst nővérek, Ferenczy Margit, Harabosovszky Juliska, Háv- ranek nővérek, Hankóczy nővérek, Hertelendi Mariska, Huszár Vilma. Imrék Izabella, Kocsis Mariska, Kovács Ilona, Kubay Mariska, Keiser Olga, Látos Mariska, Mészöly Szeréna, Óváry Erzsiké, Perlaky Gizella, Rozsos Irma, Stoll Mariska, Zsoldos Mariska urhölgyek. Bauer Károlyné,_ Bocsor Péterné, Bohuniczky Antalné, Bohuniczky Ödönné, Bossányi Józsefné, Cserua Vinczéné, Dunszt Ferenczné, Fe- renczy Károlyné, Györöcskey Györgyné, Haraba—-----v- , i v- -v. ? ...^ aj... a,/ ... o öyivviuBiCU

Istvánná, Hoivath Pálné, Imrék Jánosné, Kocsis Lajosná, Köves Edéné, Kubay Hubertué, Keiser Lajosné, Koller Sáudorné, Látos Ferenczné, Müller Mátyásné, Mészöly Gyuláné, özv. Óváry Ferenczné, ilj. Óváry Ferenczné, Dr. Perlaky Józsefné, Pong- rácz Jenőné, Rozsos Gyuláné, Réthy Edéné, Stoll Miklósné, Zsoldos Bódogné úrnők.

Hogy ennyi báj és szépség körében mily sebesen repült az idő, azt csak akkor vettem észre, midőn már pitymallani kezdett; mert hogy reggelig tartott a bál, az kérdést sem szenved.

A viszontlátásra, szép hölgyeim, a f. hó 15-én tartandó tea estélyen.

Kész rabszolgájuk

Figaro.

*

Felül fizetések: Tek. Kéler Napoleon Bpestről 5 frt. Mélt. báró Bésán János Giczről 5 frt. Ngs. Vogronics Antal kanonok 2 frt. Tek. Stoll Miklós ur 2 frt. Főtiszt. Lévai Imre igazgató ur 2 frt. Tek. Berger József ur 1 frt. Tek. Müller Mátyás ur 1 frt. Ngs. Devics József kanonok ur 3 frt. — Bevétel a felülfizetésekkel együtt 312 frt, kiadás 261 frt 63 kr., tiszta maradvány 50 frt 37 kr. 2 drb. tánezrend elárverezéséből 6 frt 6 kr., összesen tiszta maradvány 56 frt 43 kr. Ezen összeg a kaszinó elnökségének a könyvtár javára átadatott.

mig testén érezte a szeretett ifjú forró ölelését, szinte elvesztette eszméletét s csak egy őrült, féket- bontó vágyat érzett; szeretni és boldognak lenni. Öntudatlanul, lázban égve tűrte a gróf ölelését, égő csókjait.

— Mi az a boldogság? Éu sohasem éreztem — suttogta halkan.

— A szív szabadsága, szeretni azt, a kiért a

szív dobog, üdvözülni és üdvözíteni — ez a boldogság ! felelte a gróf s szeme felragyogott, keble erősebben zihált. Már nem szólott, csak őrült csókokkal borította szerelmesét s a mit néhány perez előtt még a legnagyobb gyávaságnak mondott volua, a fellángoló szenvedély, a fiatal asszony testének áradó melege, az ereiben nyargaló vér most meg- tátették vele. Az istenitett férfi karjaiban ott nyugodott az istenségéből kivetkőzött asszouy

............

A mámor e pillanatában kikerülte figyelmüket az a halk zaj, mely a téli kert felől behangzott. Elma férje egy oszlophoz támaszkodva bolthalavá- uyan állott ott. A véletlen, a szerelmesek e gonosz ellensége, idevezette őt. A whist-játszma után S. herczegné valami ritka virágot kért tőle s ő kisietett a téli kertbe, hogy onnan hozzon. Ekkor a kerti szoba felől halk suttogást hallott. Már el akart távozni, nehogy valamelyik vendégének találkáját megzavarja, mikor a bejáró előtti cserjén valami odaakadt csipkefoszlányt s azon egy fényes rubintot vett észre. Mint a villám czikázott át lelkén a gondolat, hogy ez a felesége ruhájáról való. Holthalaványan sietett a kerti szoba felé s az első hang, mely füléhez ért, az Elma hangja volt. Az

Hol állítsuk fel a harmadik egyetemet?

Irta: Dr. Pávai Yajna Gábor,

a pozsonyi országos kórház főorvosa, az országos egészség- ügyi tanács rk. tagja, Pozsony sz. kir. város bizottsági tagja stb. stb.

Billrothnak „Aphorizmen zum Lehren und Lehmen der medieinischen Wissenschaften* czímű röpirata, mely az orvosi szakkörökben s különösen nálunk a politikai világban országszerte élénk megbeszélés tárgyát képezte,|a „Nemzetiben (október 29. sz.) egy érdekes czikknek vetette meg alapját, mely könnyű és világos előadással alaposan fejtegeti a harmadik egyetem szükségességét.

A tárgy fontossága mélyen meg ragadta lel- kemet, s csakis halmozott teendőim akadályoztak meg abban, hogy még eddig nem szellőztettem orvosképzés kérdéséhez“ czímű feltűnést keltett vezérczikket, melynek Írójában nemesen lobog a legszentebb vágy, hogy hazánkban mielébb egy új egyetemet állítsunk, mely hivatva van a tudománynak uj központot teremteni, tudományos életünknek s közművelődésünknek pedig hatalmas lendületet adni.

A harmadik egyetem felállításának eszméje már több mint 10 óv óta vár a megvalósításra. Tíz év éta hangzik föl a kiáltás, hogy a halogatásra nincs időnk s hogy tennünk kell, de hiába! ennek foganatja éppen nincs. Igaz, hogy az egyetemi kérdés ügye mondhatni évenkint szőnyegre kerül, de mindannyiszor eltűnik a nélkül, hogy komoly akarattal, egyesült erővel szövetkeznénk a nemzeti kultúrának egy új otthont alapítani.

Az intézkedésnek pedig gyorsnak kell lenni, ha csak azt nem akarjuk, hogy a nemzet vallja kárát s hogy a magyar ifjúságnak a külföldi egyetemekre való özönlése még nagyobb arányokat ne öltsön.

Ha a képviselőház a harmadik egyetem felállítását törvényhozás útján biztosítja : úgy Horatius büszke szavaival emelt fővel mondhatja el magáról, hogy ,Exegi monumentum aere perennius ‘ Nem szorul bizonyítgatásra, hogy hazánk éppen sajátságos földrajzi fekvésénél fogva arra vau utalva, hogy nemzeti létének, s önállóságának fennmaradása és megtartása szempontjából, a hatalom, vagyonosodás, és főleg a közművelődés terén versenyre keljen a szomszédos népekkel. E verseny, hogy úgy mondjam „létért való küzdelem“ annál nehezebb, minthogy a művelt s gazdag külföld már megelőzött bennünket. Nekünk tehát nemcsak haladnunk kell, de egyúttal arra törekednünk, hogy őket utolérjük. B nemzeti uagy versenyre egyedül a művelődés teremti meg a képes egyéneket. Mennél általánosabb s tartósabb ugyanis valamely nemzetnek műveltsége és mennél fejlettebbek az egyes tudományszakok : annál biztosabb alapon nyugszik annak létjoga és életképessége. A nemzetek nagyságát, életrevalóságát, tudományuk fejlettségéből és művészetük színvonalából Ítélhetjük meg ieg- ií>KhQn Pvf tudva Maí/varorszáera , nézve a tudományok művelése és tovabbfejlesztese, nemkülönben a magasabb fokú műveltség terjesztése és maradandóvá tétele necsak rendkívül fontos, de éppeu a mai politikai viszonyok közepette, a nemzeti önállóság fenmaradása szempontjából életkérdés.

Nemzetünknek erkölcsi hitelét, politikai súlyát és jó hírnevét, az általános műveltség és tudományosság állapítja meg első sorban, mert az a nemzet belértékének fokmérője. Ennek nevében indulnak meg korunkban a legjelentékenyebb mozgalmak, A műveltség és tudomány hatalom! Ezt tűzték zászlójukra az angolok. E jelszó alatt kell nekünk is küzdenünk, ha győzni akarunk. Lángra kell azért lobbantani a tetterőt s felébreszteni a nemzeti szunnyadó önérzetet és hazafiságot.

Magyarország Európának közepébe mintegy beékelve, oly nemzetektől van környezve, kik számra nézve jóval meghaladják hazánknak nyelvre és nemzetiségre oly különböző lakósait. Ilyen viszonyok között aztán a nemzeti műveltség magas foka a leghatalmasabb tényező, melylyel mig egy részt biztosítjuk a nemzeti önállóságot, addig más irányban megszerezhetjük más népek rokouszenvét. Mi alkalmasabb a tudomáuy é3 műveltség terjesztésére és tovább fejlesztésére mint az egyetem, melynek körében Összpontosulnak az egyes tudományszakok legjelesebb művelői és fejlesztői, mely a köz- művelődés szempontjából mindazon eszközöknek és

első pillanatban be akart rohanni, de azután megállott, mintha lába gyökeret eresztett volua. Becsületén nyilvános botrány ne ejtsen foltot. Nyugalomra, hidegvérre volt szüksége. Elmáuak a bálon végig ott kellett lennie, aztán hadd döntsön egy golyó: ő-e vagy a vetélytárs. De a feltűnést kerülni kell. Noblesse oblige! — csitította magát kétségbeesve a gróf.

Elma eltávozott a kerti szobából s nem is sejtette, hogy alig két lépésnyire tőle egy bokor mögött férje mindent látott, mindent hallott. Visszatért vendégeihez. Arczára ragyogó mosolyt varázsolt az üdvösség. Megbánást nem érzett. Megizlelte egyszer a boldogság, a gyönyör italát, most már bátran el fogja viselni szerelemtelen életének minden bánatát. A szenvedély izzó vágya lemosódott arczárói s szeme egy árnyalattal sötétebbnek tetszett, mikor férjét kereste. De sehol sem tudta megtalálni, Megkérdezett hát egy szolgát.

— 0 méltósága éppen az előbb ment a téli kertbe — szólt ez nyugodtan.

— A téli kertbe ? — suttogta Elma elhalványodva..

— Igen. S onnan az előbb a könyvtárszobába ment Emil gróffal.

Elma úgy érezte, hogy a vére megfagy. Talán megleste volna őket férje ? Nem, nem — hisz éppen itt jő karonfogva öcscsével, vidám beszélgetésbe merülve. Odalépett nejéhez s karját nyujtá neki.

Érintésénél ugyan megremegett, de azért ajka mosolygott. Emil gróf is mosolygott s látszólag nyugodtan, gondtalanul beszélgetett,

tényezőknek birtokában van, melyek a tudományok továbbfejlesztésére leginkább alkalmasak és feltétlenül szükségesek ? Magyarországnak tehát ez idő szerint, egy harmadik egyetemre okvetetlenül szüksége van, hiszen nekünk nincsenek rokonnyelvü testvéreink, a honnan a tudományt készen vehetnék át, idegen tudományos erőket és egyetemeket pedig már csak nemzeti szempontból sem szabad dédelgetni,azért a tudományosságot és műveltséget magunknak kell itthon megteremtenünk, ápolnunk és tovább fejsztenünk. A tudomány sem mindig kosmopolitikus jellegű, annak is meg van a maga nemzeti iránya, sőt meg is kell lennie a mi különleges viszonyaink közepette.

De lássuk immár, mily körülmények sürgetik a harmadik egyetemnek mennél előbb való felállítását? Magyarországban az uj egyetem felállítását sürgősen megkövetelik:

a) a királyi jogakadémiák s a hasonló jellegű főiskolák tarthatatlansága; b) a budapesti egyetem túltömöttsége, melyen keveset segítenek a parallel tanszékek. Hogy ezen túltömöttség, különösen a demonstrativ szakoknál a sikeres tanításnak és elo- haladásnak mily kárára van, azt bizonyítgatni nagyon is felesleges; c) hogy legyen a meglevő két egyetemen kívül Magyarországon még tér, hol a már kiképzett szakférfiak állást nyerve, tudományukat tovább művelhessék és fejleszthessék. Hány jeles ambitiosus fiatal tudós züllik el így, nem találva e hazában tudományos műveltségének megfelelő állást és teret? — d) de különösen elodáz- batatlanul szükséges az új egyetem felállítása első sorban úgy nemzetiségi, mint nemzetgazdasági szempontból is.

Mint Billroth röpiratából kitűnik, Magyar- országból évenkint 8- 900 orvostanuló — nem is számítva a más karok hallgatóit —• özönlik a bécsi egyetemre. Most ha felteszszük, hogy ezek min- denike fejenkint egy iskolai éven át átlagosan számítva csak 500 frtot költ is, már közel félmillióra rúg azon összeg, mely Magyarországból idegen érdekeket támogatni kivándorol, de ez még hagy- ján! Sokkal komolyabb oldala a dolognak azon szomorú tény, hogy e tanulók legnagyobb része hazáján kívül az egyetemi évek alatt oly szellemet és műveltséget szív magába, melynél fogva ő és vele különösen az orvosi rend igen nagy része elidegenedik hazájától.

Az orvosok nagyrésze ugyanis a nemzeti szellem és kultúra legnagyobb kárára Bécsben tanulva, már korán megszokja, hogy ignorálja Magyar- országnak kultúrintézményeit, melyeket vagy egyáltalában mem ismer, vagy ha igen, de nagyon felületesen. Minden iránt közömbös s azonkívül az utálatig pöfleszkedő, kicsinyli és becsmérli a mi magyar, s minden csekélységért Bécsbe fut. Saját orvosi tapasztalataimra támaszkodva, nem csekély szomorú adatot tudnék felhozni, hogy hányszor volt meddő dolog a csalatkozhatatlan kútforráshoz való futkosás. Ismerem a külföld nevezetesebb egyetemeit s elfogultság nélkül merem állítani, hogy a budapesti egyetem orvosikaráu a tanítási rendszer JO es er edmttriyca, felszerelése pedig megfelel a tudomány követelményeinek s e tekintetben is méltán kiállja a versenyt Európának akármelyik egyetemével. Csak egy hibában leledzik, hogy már itt is sok az orvostanhallgató, ép úgy, mint a külföldi egyetemeken.

(Folytatása következik.)

HÍREINK,

Veszprém 1887. évi február hó 6-án.

Kossuth Lajos nagy hazánkfiának Veszprém város díszpolgárává való választása érdekében köz- lött felhívásunk nemcsak városunk és vármegyénk közönségénél talált meleg fogadtatásra, hanem azt t. laptársunk a Zalai Közlöny is magáévá tette s Nagy-Kanizsa város polgárait felhívta, hogy Kossuth Lajost válaszszák meg a város díszpolgárává. Örülünk, hogy lelkes felhívásunk ily meleg fogadtatásra talált.

Vármegyénk köz gazgatási bizottsága

holnap d. u. 3 érakor tartja rendes havi ülését.

Véghely Dezső kir. tan. alispán, csütörtökön a megyei székház építése ügyében Budapestre utazott.

Gyászhir. — Városunk egyik köztiszteletben álló agg úruője hunyt el e hó 3-án, özv. László Dávidné szül. Kazay Borbála. Első férje Cseresnyés

Szinte emberfeletti erővel csalta mindkettő a világot, csakhogy az M. család becsületén folt ne essék. A bucsuzásnál, mikor Emil egy pillanatra megfogta az Elma kezét, egész lelke ott volt abban a tekintetben, melyet reá vetett, de ajka néma maradt. Pedig mennyi mondani valója lett volna! A grófné utána akart sietni, de férje visszatartotta s mosolyogva figyelmeztette háziasszonyi kötelességére. S Elma sírva szeretett volna fakadni, mert úgy érezte, hogy soha, sohasem fogja viszoutlátni a szeretett ifjút.

S úgy is volt. Már néhány nap múlva hire érkezett, hogy M. Emil gróf amerikai párbaj következtében agyonlőtte magát. Ellenfelének neve nem tudódott ki, de Elma sejtette, hogy ki volt az, 8 férje hideg magaviseleté megerősítette sejtelmében. Nemsokára aztán megkapta Emil utolsó levelét, melyben tudatta véle, hogy M. gróf megleste őket s az amerikai párbajban ő húzta a fekete golyót. Azt a pillanatnyi üdvöt életével kellett megfizetnie.

Elma ma is férjével ól, mert az M. család becsülete nem engedi meg a válást. Szerelemtelen házasság súlyos lánczát viselik mindketten s ez a láncz napról-napra terhesebb, gyilkosabb Látszólag jó egyetértésben élnek s csak kevesen tudják, hogy ez a két ember halálos ellensége egymásnak.

Elma szenvedélyesen lovagol. Mindennap láthatja az ember, a mint őrült gyorsasággal száguld tova paripáján. Az orvosok azt mondják, hogy halálra lovagolja magát.

Azt is akarja 1