Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-04-10 / 15. szám
MII« évfolyam. 1887. 15-fk izám. i i i; •I Megjelenik e lap a „HIVATALOS EBTESÍTŐ"-rel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben k&* lönlap adatik ki. — Eliflistiat 4r mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr.; félévre 3 frt; égés* évre 6 frt. Egyes példányok ára iö kr. - Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr, állami bélyegilleték fizetendő, Kiadóhivatal: Kraus A. Fia könyvkereskedése Vessprém- ben. Ide küldendő minden elS- fisetés, hirdetés, melléklet a reclamátió. Veszprém, április ÍO. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. ± Hagácvltáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Jeruzsálem-utcza 872. sz. a. Ide czimzendö' a lap szellemi részét illető minden közlemény# Föltámadunk! Magasztos ünnepet ül a mai szent napon az egész művelt, keresztény világ; az Üdvözitő feltámadásának ünnepét. Majd kétezer évvel ezelőtt történt, bogy az Isten fia a földre szállt, megváltani kiömlő vérével az emberiséget, mely a bűnök fertőjébe etílyedt. A zsarnokság, kevélység, gőg, gyűlölet, irigység, káröröm, babouaság, paráznaság s a bűnök ezer más faja ejté hatalmába az amúgy is gyarló embert, a ki u bűnök ez undok posványából képtelen volt a maga erejéből szabadulni, de eljött a világ világossága és ártatlan vérét ontá, hogy egyedül ő szenvedjen meg a bűnös emberiségért. Az ember kiszenvedett a keresztfán, megmondván előre, hogy : föltámadunk ! S harmadik napon fölpattantak a sziklasír zárjai, mennyei világosság áradt ki belőle s istenségének egész magasztosságában jött elő az Üdvözítő, győzedelmeskedve a halálon. Föltámadunk! A megváltás isteni müvének legszebb eredménye ez. A vizözöa hullámaitól hányt bárkában reszkető Noénak zöld ág-at hozott a kiröppent galamb, jeléül a közel lévő szabadulásnak; a bűnök özönében vergődő emberiségnek pedig a föltámadás ígéretét hozta reményteljes zöld ág gyanánt a földre szállt Isten. Föltámaduuk sírjainkból ama nagy ítéletnapon, de föltámadunk a lelki halálból mindennap a keresztény szeretet, bün- bánat, irgalom, hit, remény erényeinek gyakorlása által. S ez az a nagy kegyelem, melyért a Golgotának minden rémeit és szenvedéseit átszenvedte az Istenember. Fölszabadította a lelket a bűnnek bilincseiből, a tudatlanság vak éjszakáját el- oszlatá tanításának fényességével s a halál A „Veszprém“ tározója. Halleluja! — Az „Iskarióth“-ból. — Hiába járták s{iklasirba, Hiába tettek rá követ: Reá talált a s{irt alatt is A sirtörő fényes követ! Hiába verték a keresetre S szúrták keresetül oldalát: életbontó lándzsa éle Csupán csak testit járta át! A{ emberit megölték benne, De Isten lelke él tovább, És szétszakítja mennydörögve A sírbolt sziklaoldalát! S a harmadik nap hajnalában, A pirkadó kelet felől Két nap sugára kél az égre Az éjnek siri mélyiből: Világot hintő mindakettő: Múló egyik, örök a más; Amaz égi nap, a másik A megfeszített Messiás! S bejárja büszkén a világot ---»ov tanulság s{ó{ata; borongós gondolatát a iöltámadás dicső Ígéretével boldogító reménynyé változtatta. Azóta két ezredév viharjai csapkodták az emberiséget. Nem egyszer borult el a hit világa; nem egyszer földingató rázkódások, lélekháborító világesemények terelték a kétségbeesés örvénye felé a gyarló ember lelkét, de a viharok éjszakájában is ott világolt az égre tekintő szem előtt az a ragyogó csillagfény, az a vezérlő sugár, a hit, remény és szeretet csillag- sugára, mely kivezette az emberi lelket a borús éjszakából és ég felé emelte azon reményteljes ígérettel: Föltámadunk! Védjük a hazai ipart! Ha azok után itélnök meg hazai iparunk jelen állapotát, a miket róla ékes szónoklatokban s még ékesebb czikkekben és értekezésekben az úgynevezett „ipari szaktudósok“ lépten-nyomon hangoztatnak, akkor a magyar iparnak felette virágzó állapotára s irigylésére méltó voltára kellene következtetnünk. Azonban — fájdalom — a helyzet a valóságban nem olyan, a milyennek azt a theoria emberei rózsaszín szemüvegüké“ ai íatjaií. Igaz ugyan, hogy utóbbi időben a kormány dicsérendő tevékenységet fejt ki a magyar ipar pártolása körül. A közoktatásügyi miniszter csak nemrég bocsátotta ki nagy horderejű rendeletét, melyben szi- goruau meghagyja, hogy a tanintézetek felszerelése kizárólag a magyar ipar igénybevételével történjék. A közlekedés- ügyi miniszter a két bizottság által egybeállíttatta mindama vasúti szükségleti tárgyak jegyzékét, melyek a hazai ipar utján fedezhetők s vegyes bizottságot szervezett annak ellenőrzésére, hogy azok tényleg idehaza szereztessenek be. A honvédelmi s legutóbb a népfölkelési felszerelésnél a hazai ipar elsőrangú sőt kizárólagos figyelembe részesül. „Megtörte a halált a szellem! Halleluja! Halleluja !u S kelettől nyugatig rivalva, Mint az ítélet harsona ; Évezredek viharján által Rázengi népek nagy sora: „A gondolatnak nincs halála, Az es\me győzhetetlen áll“; Hiába börtön, zsarnokönkény, Hiába békó és halál! A Golgotákon a keresztek Hiába fognak állani: Feltámadnak, beteljesülnek A Messiások álmai! A sir alul, börtönfenékről Kitör a szárnyas gondolat; S kivívja fényes győzödelmét A föld fölött s az ég alatt! Júdás utódi élni fognak Még ezredévekig talán, De az elárult eszme főikéi A harmadik nap hajnalán, 5 hirdetni fogja glóriával Mutatván átvert oldalág Hogy a bakónak lándzsa-éle Csupán a testet járja át; Hogy az eszmének nincs halála S mindezek daczára mit látunk ? Iparunknak majdnem minden ága csak tengődik, az iparosok, panaszkodnak, hogy nem tudnak megélni. Es e szomorít jelenségnek oka — szinte szégyenlem kimondani — a magyar nagyközönségnek a hazai ipartermékek iránt való megmagyarázhatatlan közönyében rejlik. Mig a hazai ipar jeles és versenyképes termékei, megdöbbentő iudolencziával mellőzve, raktárak fenekén hevernek, addig a külföldről behozott, sokszor silány7 és értéktelen áruczik- kek nagy kelendőségnek örvendenek s készítőjük százezreket hord ki érte az országból ipari előhaladásunk, nemzeti va- gyonosodásunk kárára. Országunk jelenleg a szó szoros értelmében el vau árasztva külföldi iparczik- kekkel, melyek rendszerint rikító formában, a reklám nagyhangú trombitája mellett jelennek meg, s fájdalom nem csak a népnél, kauem a felvilágosultabb, müveit osztályban is nagyszámú hívőkre találnak. Ma, midőn közgazdasági viszonyaink oly ziláltak, midőn körülöttünk minden ország a legszélesebb alapon s a legmesz- szebb menő intézkedések által védi saját iparát az idegen versenynyel szemben, midőn legújabban a csehek a magyar termények bevitele ellen valóságos ligát alakítottak, eddigi tétlenségünkben maradni lanság Teun közönyösség, hanem liazafiatItt az ideje, hogy felnyíljék közönségünk szeme s ne hagyja magát nagyhangú szavak által félrevezettetni; itt az ideje, hogy felismerje azt az óriás egyéni és nemzeti károsodást, mely a külföldről importált iparczikkek indoktalan és hazafiat- lau előszeretetében rejlik; itt az ideje, hogy a hazai ipar pártolására hivatott tényezők s az egész magyar társadalom karöltve, társulva, szövetkezve sorompóba lépjenek a külföldi ipar elárasztó veszélye ellen. Mellőzzük a külföldi iparczikkeket — mint ők mellőzik a mieinket; mellőzzük azokat, a kik ilyeneket kínálnak s ránk erőszakolni akarnak; kérjük, követeljük bevásárlási forrásainkon mindenkor a megs’ kac\agja a bakó-kezet; De útja a föltámadáshoz Mindig latrok között vezet; Hogy Messiás minden nagy eszme, A melynek kész a Golgota .... De bár reá legmélyebb sir borul, Egy sem marad föltámadatlanul. . . Halleluja l Halleluja ! Váradi Antal. A fehér galamb. Irta: Petelei István. Fölolvastatott az „Erdélyrószi Magyar Közművelődési Egylet“ estéíyéu Kolozsvárott. Egyszer egy délután Danó Gábor urfi felettébb megunta igeu tiszteletreméltó őseinek képeit nézni a talon s puskát vetve vállára, átgyalogolt a kastélyával szemben a lankás oldalon fekvő nagy gyümölcsös kertjébe. — Átgyalogolt s hanyatt dőlt a gyepen, hogy lássa a futó bárányfelhőket a kék egen, melyek arra, a város íeló sietnek, a honnan őt haza hivták, hogy bebörtönözzék őseinek gazdag bár, de unalmas örökébe. — A gyepen elhatározta Gábor urfi, hogy az alvás az egyetlen bölcs intézkedés a teremtésben, s behunyta szemeit. Behunyta, de talpra ugrott mindjárt, mert Ugyanakkor éles sikoltás nyilalott át a riugó néma légen. Szétnézett s hát feje felett a tiszta égbolt felé csúf vércse emelkedett, karmai között egy fehér galambot tartva. Gábor urfi felkapta a puskáját, lőtt, s a galamb oda hullott a lábai elé, mig a czudar zsiváuy vigau felelő hazai árut s mást el ne fogadjunk semmi szín alatt. Akkor, de csakis akkor, fel fog virágzani a magyar ipar, erős, nagy és gazdag lesz a nemzet virágzó iparában s boldog úgy maga, mint egyes polgárai, kik határán belül éluek. Jelszavunk az legyen: Védjük a hazai ipart! 10093. sz. XfVT' Hagy. kir. Honvédelmi Miniszter. Veszprém vármegye közönségének. Az 1882-ik évi XXXIX. törvényczikk 10-ik szakasza, valamint az 1873-ik évi XXXII. törvényczikk értelmében fegyvergyakorlatokra kötelezett tartalékos tisztek és katonák, úgy szintén szabadságolt állományú honvéd tisztek és honvédek folyó évi fegyvergyakorlatai tekintetében a következők tétetnek közhírré, és pedig: I. 0A ko^ös hadsereg kötelékébe tartozó havidíjasok és legénység fegyvergyakorlataira né^ve : 1. A fegyvergyakorlatokra behivatnak : a) az 1882., 1880. és 1878. sorozási évfolyambeli tartolékos tisztek; b) a többi sorozási évfolyambeli egy évi önkéntesekből előléptetett oly tartalékos tisztek, kiknek tartalékbeli szolgálati kötelezettsége, a tényleges szolgálatnak huzamosb időre történt elhalasztása következtében, a szabályszerű hét évnél rövi- debb időre terjed, és a kik ennélfogva még több fegyvergyakorlatra köteleztetnek, mint a velők ugyanazon Borozási évfolyamba tartozók; c) azon tartalékos tisztek, a kik az elmulasz- tartoznak * d) az 1882., 1880. és 1878. sorozási év- folyambeli tartalékos legénység; e) a többi sorozási évfolyamokba tartozó és a tartalékosok legénységi állományába áthelyezett volt egy évi önkéntesek, a mennyiben azok a fennebbi b) pont alatt jelzett körülmények között vannak; f) a tartalékos legénységnek azon része, a mely az elmulasztott 1886 ik évi fegyvergyakorlatot után pótolni tartozik. A fentebb jelzett osztályokba nem tartozó egyének a fegyvergyakorlatokra nem hívhatók be. 2. Az egészségügyi csapatok azon tartalékos tisztjeinek, a kik a gyalogsági lovaglási tanfolyamot (equitatiot) megfelelő sikerrel saját költségükön elvégezték, ezen idő egy tartalékbeli fegyvergyakorlat gyanánt számittatik. Az 1886-ik évben beszüntetett fegyvergyabor- latot, az illető tartalékosok ezen évben után pótolni nem kötelesek. szárnyalt fel, hogy akkora lett mindjárt, mint egy kis leány ökle. A galamb oda hullott — s akkor, mintha csak épen valamelyik báráuyfelhő csúcsáról szállt volna le, a galamb mellé omlott egy szépséges kis szőke gyermek-leány és odaborult a földre és rózsás arczájához szorította a pihegő madarat és igy szólt: „Te, te tubi, te édes boloudocskám,.. . látod, látod! . . . És mindenféle hízelgő szókat mondott és aztán korholó, boszus, de főlsirásbau végződő szavakat és bevette a galamb kis piros csőrét a maga piros ajka közé, s mekkorát tapsolt, mikor a madár pislaugatni kezdett s kerek szemecskóit felnyitotta aztán. ölébe is kapta, kebeléhez szorította s futva- futott vele a kis tóhoz. Szoknyáját kissé felemelte, bátran a vízbe lépett s úgy rá harmatozott a galambra, mint a hogy a szerencsétlenség-üző szén- telt vízzel az anya szokott gyermekére. A galamb kinyújtotta szárnyait, meglibegtette, — hát Bemmi baja sem voltl A leányka akkor körülnézett s kegyeskedett észrevenni Gábor urfit. Jól megnézte, némi zavarral végigtekintett magán; önkényteien mozdulattal megigazftgatta kartou- rubácskájának ráuezait s aztán még mindig félig nevetve, félig sírva odafutott hozzá s igy beszólt s „Bizony elvitte volna maga nélkül, Gábor, ezt a kedvest, ezt az édest az a gyalázatos és széttépte volna. En mind kiabáltam, de ügyelt is reám ? Hiszen látta. Akkor itt van maga és meglövi, ügy e meglőtte ? Tudta, hogy az ón galambom, Gábor 1 Én ott álltam a sövényen túl, láttam, mikor maga idejött. Nem ügyeltem erre a gyerekre egy perczig (egy kissé elpirult, a mint ezt moudta 1) s mi lett, látja? Aztán leesett szegény, de már semmi baja sincs. Akarja, hogy elmondjam, miut történt ?
