Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)

1887-04-10 / 15. szám

ban vettek részt, de csak azon mérvben, amint a fegyvergyakorlat alatt alakítandó csapatoknak tisztekkel való ellátása ezt igényli.

e) a honvédség legénységi állományába tartozó egyének közűi azok. a kik az 1885-ik, 1884-ik, 1883-ik, 1882-ik és 1880-ik években avattattak fel, továbbá azon szabadságolt állományú legénység, melyafegyvergyakorlatok utánpótlására kötelezve van.

2. A szabadságolt állománybeli honvéd tisztek és honvéd legénység fegyvergyakorlala 35 napig fog tartani.

3. A tüzér- és vonat-csapatok tartalékából a honvéd huszár ezredek szabadságolt állományába áthelyezett tisztek, a fegyvergyakorlat rovására a folyó évi nyár elején 35 napig tartó külön lovassági tanfolyamba fognak behivatni, mely tanfolyam összeállítására nézve külön intézkedés fog tétetni.

4) Ezen körrendelet I-so részének 4 ik, 5-ik és 6-ik pontjaiban foglalt szabályok és figyelmeztetések. a fegyvergyakorlatokra kötelezett szabadságolt állományú honvéd tisztekre és honvéd legénységre nézve is érvényesek, úgyszintén annak 7-ik pontja is azon módosítással, hogy a hadtörvényszéki vizsgálat alatt álló honvédlegénység a meghatározott létszámon felül vezetendő.

Minthogy pedig a fennálló szabályok és uta sítások értelmében, az időszaki fegyvergyakorlatok alól való felmentés az ezen szabályokban kijelölt körülmények fennforgása esetében is csak ^ akkor engedélyeztetik, ha a katonai, illetőleg honvéd iga- zolványi könyvvel s egyéb szükséges bizonyítványokkal felszerelt folyamodványok, a behivási jegyekben, a megjelenésre kitűzött határidő előtt legalább is 14 nappal a nyilvántartásra illetékes hadkiegészítési kerületi, illetőleg honvédparancsnoksághoz benyújtatnak : a járásbeli tisztviselők figyel- meztetendők, hogy a családi tekintetekből fegyvergyakorlat alóli felmentést kérő tartalékos és huza- mosb időre szabadságolt katonák, valamint honvédek részére, a honnmaradásuk szükségét igazoló bizonyítványokat haladék nélkül állítsák ki és egyúttal a fegyvergyakorlat alóli felmentést kérők folyamodványait, melyeket az érdekeltek a járási tisztviselőkhöz benyújtanak, a nyilvántartásra illetékes hadkiegészítési kerületi, illetőleg honvédcsapat parancsnoksághoz késedelem nélkül küldjék át.

Továbbá arra is utasítaudók a járásbeli tisztviselők, hogy a hadkiegészítési kerületi, illetőleg honvédcsapat parancsnokságok által hozzájok megküldött behivási jegyzékben elősorolt tartalékos és huzamosb időre szabadságolt katonák, illetőleg honvédek részére szóló idéző jegyeket a községi elöljáróknak oly meghagyással adják ki, esetleg az illetőségi községen kivül tartózkodókat illető be- hivójegyeket a tartózkodási helyhatóságához^ oly főlkéréssel küldjék meg, hogy azok az idéző jegyeket az érdekelt egyéneknek 24 óra alatt kézbesítsék, s egyúttal az idézetteket figyelmeztessék, hogy az illető hadkiegészítési kerületi, illetőleg houvéd zászlóalj parancsnokságnál s esetleg csapat osztályoknál a kitűzött határidőre pontosan jelenjenek meg, s általában a nyilvántartási utasítások

fu far to a if íltódj ánr^baa7 á hQ n

Felhívom a (czimet) hogy ezen rendeletemet azonnal tegye közhírré és a járásbeli tisztviselőket a fentebb jelzett hivatalos kötelességeiknek pontos teljesítésére, valamiut a községi elöljárók e részbeni teendőinek és eljárásának ellenőrzésére utasítsa s egyáltalában akként intézkedjék, hogy a fegyvergyakorlatok keresztül vitele tekintetében alapos panaszokra ok ne szolgáltassák.

Budapesten, 1887. évi márczius 11-én.

Fejérváry s. k.,

honv, miniszter.

Felhívás hazánk polgáraihoz!

Alulírottak az országos halászati egyesület nevében hangoztatjuk hivó szavunkat. Felhívunk ezennel minden igaz honfit a közreműködésre a gazdaságnak egy oly

ágában, mely kiváló figyelemre érdemes, de hazánkban eddig kellőképen méltatva nem volt.

Ezen gazdasági ág a halászat! A halászat, mely hajdan a magyar ember egyik főfoglalkozása volt, alig űzetik már Magyarországon és hazánk annyira dicsőített egykori halbősége már csak a mesék országában található fel. S miért van ez így? Mert közönynyel néztük a dolgok hanyatlását és nem fogtunk hozzá derekasan, magyar emberhez illően, a haltenyésztés emeléséhez.

Az amerikai, az angol, a franczia, a német, sőt az orosz is hozzá látott már az okszerű vizgazdaság népszerűsítéséhez. A magyar sem maradt egészen hátra; a „Felsőmagyarországi halász-egylet“ elég erélyesen és szerencsésen is mozdította elő a halászat ügyét hazánk felső részében; de ennek működési köre csakis az ország felső részére terjedt. Az országos egyesület azonban az egész országra terjesztvén ki működését : a halászatnak egész terjedelmében való felvirágoztatását tűzte ki feladatául.

A halak okszerű tenyésztése, vizeinknek halakkal való benépesítése által milliókat szerezhetünk meg hazánk népei számára a mellett, hogy még jó és egészséges tápanyagot is nyújtunk népünknek.

Azon reményben vagyunk tehát, hogy nagy számmal lesznek azon tisztelt hazafiak, kik a jót föltétlenül pártolva, sietni fognak, hogy hazánk közgazdasági viszonyainak emelésén velünk közreműködjenek. Különösen a vizek birtokosait, de magukat a gyakorlati halászokat is biztosan várjuk, hogy a haladás kibontott zászlója alá sorakozni fognak.

Az országos halászati egyesület a maga részéről mindent el fog követni, hogy az országos érdekeket minden irány- , ban és minden tekintetben teljes mértékben

I • Í- — ÍJ v I» _ i o li n y o rt f

kellő erélylyel és nyomatékkai megtehesse: minél több közreműködő tagra van szüksége. A tagok közti kapcsot megalkotja a „Halászati Lapok“ czímtí közlöny, mely egyelőre hatszor jelenik meg évenként, nagy nyolczadrét alakban, s a melyet minden tag tagdíjának fejében ingyen kap meg.

„Rendes tagok: 1. oly személyek, kik egymásután folyó 3 évre évenkinti 3 frt fizetésére magukat kötelezik; 2. községek, társulatok, szövetkezetek vagy egyéb testületek, melyek évi 5 frt tagsági díjat fizetnek.

A fegyvergyakorlatok alól \ aló további felmentéseknek csak a nyilvántartási utasítás 1. része 41. §-ában, illetőleg II. rész 26 ik §-ábau felsorolt esetekben van helye.

A nyilvános avagy nyilvánossági joggal felruházott tanintézeteknél alkalmazott tanárok, helyettes tanárok és tauulóknak az időszaki fegyvergyakorlatokra való bebivásáuál ez évben is az eddig fennállott szabály és gyakorlat bir érvénynyel.

3. A folyó évben a tartalékos tisztek fegyvergyakorlatai a törvényszerű négy hétig, a tartalékos legénységé pedig általában 13 napig, a lovasságnál pedig 28 napig fog tartani.

A gyalog és vadász csapatokhoz tartozó legénység azon részének fegyvergyakorlati időtartama, a mely az őszi nagyobb fegyvergyakor- latokboz fog bevonulni, később határoztatik meg.

Az őszi nagyobb fegyvergyakorlatokra be- vonulók kivételével, a fegyvergyakorlatokra behívott és a rendszeresített békelétszámon fölül vezetendő gyalogsági legénység, ide nem értve azokat, a kik a fegyvergyakorlat teljesítése végett a törzsállomástól kivételesen távolabb fekvő csapataikhoz; küldetnek, a menet napokat bele nem számítva, a

13-ik élelmezési napon ismét szabadságra fog bocsáttatni.

4. A külföldön tartózkodó s^ fegyver (szolgálati) gyakorlatra kötelezett tartalékos tisztek és tartalékos legénység behívása körül kellő figyelem fordítandó arra, hogy az illetők ideje korán érte- sittesseuek.

5. Előfordulván azon eset, hogy a nyilvántartásra illetékes hatóság területén kivül tartózkodó tartalékos legénységnek azon része, a mely a tartózkodási helyükhöz közelebb fekvő hadkiegészítési kerületnél teljesíti a fegyvergyakorlatokat, nem azon időben vonul be, a midőn a fegyvergyakorlatok ezen hadkiegészítési kerületben megtartatnak, hanem azon időben a mely időre, a nyilvántartási illetőségüknek megfelelő csapathoz beidéztettek, — figyelmesekké tétetnek az érdekeltek: hogy maguk tartoznak tudomást szerezni arról, hogy a tartózkodási helyükhöz közelebb eső csapattestnél az időszaki fegyvergyakorlatok mikor veszik kezdetüket, s ott a kellő időben jelentkezni el ne mulaszszák.

6. Azon idő, melyet valamely tartalékos, vagy huzamosabb időre szabadságolt katona a fegyvergyakorlat ideje alatt, esetleg bekövetkezett betegsége miatt katonai kórházban tölt, a fegyvergyakorlat időtartamába nem fog beszámíttatni.

Fogságbüntetések, melyek a gyakorlatra behívott tartalékos s huzamosabb időre szabadságolt katonákat a fegyvergyakorlat ideje előtt, vagy annak tartama alatti cselekményekért terhelik, a mennyibeu a fegyelem fenntartása megengedi — csak a gyakorlati idő lefolyása után foganatosíttatnak.

7. A legénység azon része, mely ellen büntetés alá eső cselekmény miatt hadbirósági vizsgálat indíttatott, ezen vizsgálat befejezéséig esetleg az egy évet túl nem haladó fogságbüntetés ideje alatt is, az illető hadcsapat megbatározott

II. C4 m. kir. honvédség kötelékébe tartozó havidíjasok és legénység fegyvergyakorlataira né\ve.

1. A fegyvergyakorlatokra behivatnak:

a) a múlt évi deczember 31-ével a közős hadsereg tartalékából a honvéd csapatok szabadságolt állományába áthelyezett tisztek;

b) azok, a kik a múlt évi fegyvergyakorlatok alól oly feltétel alatt lettek felmentve, hogy ebbeli kötelezettségüknek a folyó évi fegyvergyakorlat alatt tartoznak megfelelni;

c) azok, a kik már nem védkötelesek, de azon kötelezettségüknek, mely szerint minden három évben egyszer tartoznak, a fegyvergyakorlatokban részt venni, nem tettek eleget, a mennyiben ezen kötelezettségüknek a folyó évben kívánnak eleget tenni, illetőleg a mennyiben erre már kötelezve vannak ;

d) a többi szabadságolt állományú tisztek közül azok, a kik a fegyvergyakorlatban legritkábGábor urfi mosolyogva közeledett s ezt kérdezte :

»Története van?“

„De mekkora — felelte fontoskodva. Igen de én még nem is láttam magát, pedig egy hete van itthon, ugy-e ? Vagy tán elfelejtett? Nem? Vagy a galambról akartam elmondani — mit is ? — Igen, tudom már. Hát tudja Gábor! ez milyen vitéz bolondos kis angyal. Sokszor mondtam már: ne légy vakmerő tubi, mert megbánod. Hiszen meg is bánta (és szép fejével szemrehányólag intett a galamb felé, a melyik ott pihegett a virágok között). Ez a bolondos, ba valaki közeledik hozzá, felfújja magát, szárnyait csattogtatja s roppant házsárt. Ő valami erős vitéznek képzeli magát. Azt hiszi, hogy a vércsével is nem igy csinált? Csakhogy látod tubi, az megfogott, most megtanulhatod: mit ér a haragod, ugy-e? — Felkapta és vitte, hanem maga Gábor, maga (és tapsolt, nevetett), maga itt van s ezt mondja: az a galamb bizonyosan Ettié, a kis

tanító Ettié, ne hagyjuk

..........Milyen jó fiú is

ma

ga, Gábor !

Mind a két'kezét feléje nyújtotta, de hirtelen mást gondolt, s bátra dugta mind a kettőt. Homlokáig felpirult, s elkomolyodott. . . .

„Nos, tanító Etti? hát a keze? — kérdezte Gábor urfi

„Kívánja? Vájjon kívánja? — rebegte a leány. „Egyenesen követelem.* *

„Igen, de hát akkor miért nem is gondolt reám, mióta itthon van?*

„Nem is tudtam, Etti, hogy itthon vagyok, most kezdem tudni, hogy magát látom. A kezét no, vagy meglátja átölelem, mint rég, tudja: tegnap.“ „Tegnap ? Én nagy leány vagyok tegnap óta s most viszem a galambomat és maga fordítsa el a fejét, mig én átszököm a sövényen.*

Azonban még se szökött át a sövényen.

Mert Gábor urfi hátul került ármányoa módon

s megfogta a kezét. Karjába is öltötte s aztán ketten szépen kikerültek a kertkapun (no és a galamb is persze) és ellocsogták mindenféle haszontalan s unalmas megjegyzések kisésetében, hogy: miképen is volt, mikor gyermekek voltak mind a ketten! milyen furcsa, hogy meg is nőttek ! és hogy mint játsztak akkor, s tanító Etti milyen semmi gyermek volt; és hogy ő nagy leány most és Gábor már hazajött, itthon fog lakni örökre, s efféléket, a mik nem érdekelnek a világon senkit, de a minél ők nem tudtak érdekesebbet a világon semmit. . . .

*

* *

A történet folytatását már tudják önök. . .

Most nekem le kellene Írnom egy bájos nyári reggelt. Füttyös madarak szavától tele ringó, illatos léget; suttogó gyapjas erdőt a hegyormon; hullámos vizekben növő sugár sás közt búgó hóda méla hangját, virágos pázsit közt futó ösvényt, a hol találkoznak (bizony csupa véletlenségből) Gábor urfi és tanító Etti, s ujjuk hegyét köszöntésül egymáshoz értetvén, mennek, mennek, egy szót se szólnak s mégis mosolyognak.

Most rajzoluom kellene egy nyári alkouyatot a nagy kertben, a hol a füvön tánczoló holdtényt lesik s a kutya ugatást hallgatják. . . Most beszélnem kellene tervtelen vágyakról, melyekkel tele lesz a kastély s elröppenő sóhajokról, melyekkel tele lesz a tanító háza. . . .

És iruom kellene történet nélkül való történetet . . .

Mert ah! mi se történt, csak hogy a nyár rövid volt, szép volt; a kalászt ringatta a szellő, madarat az ág; virág illatozott s mindez szembe- szőkőleg azzal a szándékkal történt, hogy Gábor urfi s Etti észrevegyék.

A nap azért kelt, hogy egymásnak kívánják, csillag azért ült ki, hogy álmodhassanak egymás felől!

Mi különöst sem mondtak egymásnak, Ígéretet

nem tettek, nem esküdőztek. Megmutogattak egymásnak valamely csodát a természetben (teszem azt, hogy a nap süt, vagy beborult . . .) s csodálkoztak, hogy meglátták mind a ketten. Ezenfelül azt a megdöbbentő tapasztalatot tették, hogy rendszerint egyformát gondoltak. Beszéltek a falubeli vigságokról, a falubeli szomorúságokról s uagyszerü tréfákat csináltak az öreg tanítóval, ki sem haragudni, sem nevetni nem mert a nagyságos urfi előtt, mint az eklézsia kegyes patronusa előtt. — A patronusokat semleges hódolat illeti — akár játszadoznak az ember leányával, akár nem.

Szóval, Írnom kellene olyan dolgokról, a mikről nem lehet irui, s azért inkább azt a meglepő tényt mondom el, hogy mikor már őszülni kezdett az idő, egy nap tanító Etti hiába nyújtogatta kis fejét a sövény sárguló lombjai között át a nagy kert felé — mert Gábor urfi nem volt ott, hogy jó reggelt kívánjon.

Sőt délben sem volt ott, sőt este felé is, mikor átjött, másodtuagával érkezett. E szokatlan cselekedete pedig annál kellemetlenebb volt, mert a kísérője egy kurta kabátos urfi volt, szőke pofaszakállal, fólrecsapott kicsi kalappal, melybe egy ártatlanul kimúlt mátyás-madár tarka tollai voltak bedugva. Hogy milyen kiállhatatlan hangja volt e ficzkónak és milyen utálatos volt ha lépett, ha ült, azt ember nem hiszi el.

Bizonyos, hogy Etti, bárha nagyon félt a békától, szívesebben találkozott volna egy ujjamnyi széles padlóu akármilyen zöld szemű nagy szónokló békával, mint e ficzkóval. Bizonyos, hogy elmentek az utón és visszatértek és aztán Gábor urfi bár meg se nézte: ott van-e tanító Etti a sövény mellett?

Másnap pedig a tanító törpe kis báza előtt haladtak el karonfogva, s Gábor Urfi hidegen, udvariasan köszönt — de bár azt se kérdezte: „miről álmodott kis leány ?* Az idegen ficzkó szemtelenül méregette végig Ettit, s valamit (ki

Alapító tagok azon egyének, kik legalább 50 frt, községek vagy testületek, melyek legalább 100 frt alapítványi tokét az egyesület czéljaira biztosítanak vagy lefizetnek.“

Midőn tehát kérésünket a jó és nemes czél elérhetése iránt való tekintetből ismételjük, s a halászat ügye iránt érdeklődő honfitársakat a tagok gtíjtésere fölkérjük: egyszersmind a kitöltött aláivási íveket Kriesch János műegyetemi tanárnak Budapesten megküldeni kérjük.

Hazafiui üdvözlettel:

Gróf Miga\\y Vilmos, elnök. Andahá\y Tál, alelnök. Kriesch János, ügyvezető alelnök. Dr. Ruffy Pál, I. titkár. Ha\ay Gyula, II. titkár.

HÍREINK,

Veszprém 1887. évi április hó 10-éa.

Lapunk igen tisztelt társmunkásainak és olvasóinak boldog ünnepeket kívánunk.

Lapunk jelen számához féliv szép- irodalmi melléklet van csatolva.

A nagy heti ájtatosságok magasztos pompával s az ájtatoskodók tömeges részvéte mellett tartattak meg városunk templomaiban. A szerdán, csütörtökön és nagypénteken székesegyházunkban tartott gyászvecsernyék igen meghatók voltak. A szent sírokat nagypénteken nagy számban látogatták az ájtatoskodók. Tegnap este a föltámadási körmenet a kivők ezreinek jelenlétében tartatott meg.

Vármegyénk közigazgatási bizottsága e hó 4 én tartotta Esterházy Móricz gróf főispán úr ő méltósága elnöklete alatt rendes havi ülését, melyen a szokásos havi jelentések tárgyaltattak.

•J* Tarányi Ferencz, a veszprémi székes- egyházi káptalan nagyprépostja, 1. hó 3-án elhunyt. Ő a zalamegyei előkelő Nyirlaki Oszterhueber család sarja volt; rokona, gyermekkori játszótársa és mindvégig meghitt barátja Deák Jerenc\nek, kivel egy hónapban. 1803. októberben születtek. Áldozó pappá még 1823-ban szentelték föl és 1850. óta, 37 éven át, a veszprémi káptalan kanouokja. Az igazi pap mintaképe volt; szelídsége, áldott anVjAaága, pafárialaii jrttókonyaága, őszinte Hit - búzgósága mindenkiben, ki őt csak távolról is ismerte, önkéuytelen tiszteletérzetet gerjesztett; püspökétől le a legifjabb káplánig az egész veszprémi egyházmegye tisztelte és szerette Tarányi Ferenczet. Végrendeletében ko\el 30 e\er forintot hagyott jótékony c^élokra. Temetése e hó 6 án d. e. 10 órakor nagy részvét mellett ment végbe. Koporsójára rokonai és tisztelői szép koszorúkat helyeztek. Az örök világosság fényeskedjék neki! A rokonok a következő gyászjelentést adták ki: Nvirlaki Tarányi Ferencz és Nagyszigethi Özily Kálmánná: Egybázasbükki Der- varies Róza, Dervarics Imre, Dervarics János, Vidornya-Laki és Hertelendi Uertelendy József, Hertelendy Andor, Kalicic Ivánná: Galanthai Bes- senyey Irén, Hild Gyuláné: Bessenyey Róza mély fájdalommal jelentik szeretett nagybátyjának, illetőleg nagybátyjuknak, nagyságos és főtisztelendő Nyirlaki Tarányi Ferency úrnak, a veszprémi székesegyházi káptalan nagyprépostjának, arany- misés áldozó papnak élte 84-ik, áldozó papsága

tudja mit) mondhatott Gábornak, s utálatosan kaczagott.

Tán e kaczagás tájt Ettinek, — de a szeme megtelt könyuyel, s az ajaka remegett. Hát ig.v van ? Hát kaczagnak rajta? Hát őt meg se ismerik ? Hát az ő ismeretségét szégyenük? Igen szeretett volna karmolni, zokogni, valami szörnyűt tenni és meghalni. A szive összeszorult. Istenem! mire is való igy élni!

S a következő nap is eltelt és el azután még egy.

A nap csak olyan vígan kelt és hunyt le, mintha semmi rettenetes dolog se történnék a földön. Sőt szüretelők mulattak a szőlőhegyekben, s nagy, csúf dőzsölés folyt a Gábor urfi présházában. A czigánymuzsika végig jajgatott az egész falun.

Jó 1 még egyszer, utoljára tanító Etti átmegy a nagy kertbe búcsúzni Most nem háborgatja senki, mert vele nem gondol senki, mert kaczagnak, mig ő sir, sir, sir. . . .

Végig járja még egyszer az ösvényeket, a hol boldog volt, azután haza megy és meghal. . .

*

A holdfény a lombok között apró darabokban esett a harmatos pázsitra, s ezüst petytyekkel hintette be Ettike csecsés alakját, a mint ott ült búsan a tó partján, a hova a fehér galamb hullott, mikor Gábor megmentette.

Álmos nyugalom mindenfelé, a kutyák se ugattak, a tehenek se bőgtek. Tán szüreteznek ők is. . . Az egész világ szOretezik, egyedül Etti . . • Etti . . .

Egyszerre megzördült a bokor, s idegen hang igy szólott:

„Min tűnődik, szép leány?*

Etti rémülten nézett fel. A kurta kabátos urfi volt. Felugrott, s kezét eléje tartotta, de nem felelt. A ficzkó melléje lépett, s igy folytattaj