Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-12-25 / 52. szám
s ez erények leguemesebhike a szeretet. A ki polgártársait nem szereti, az hazáját sem szeretheti, s a ki szítja köztünk a viszált és gyülölséget, az ellensége a hazának. Csak a béke és munka lehet áldásthozó, mint azt bizonyítja nekünk a kereszténység, mert annak dicső alapítója azért jött e földre, hogy békességet hozzon az emberiségnek. Legyen e nap az ő emlékezetének szentelve. Karácsony napján emeljünk oltárt szivünkben a feleberáti szeretetnek, melyet a Megváltó tanított. Áldás kisérje e szent ünnepet és szeretett hazánkat s legyen boldog ünnepe mindnyájunknak! Felhívás Veszprém város tisztelt polgáraihoz! Az éhező iskolás gyermekeknek a tél folyamán a meleg étellel leendő ellátására a bizottságilag tett számítás szerint 600 forint igényeltetib. Minthogy ezen segélyösszegre alap mindez- ideig nem létezik, a házanként való gyűjtés mellőzésével azon nyilt kérelemmel fordulok a nagylelkű közönséghez, tisztelt polgártársaimhoz, és teljes tisztelettel felkérem, miszerint eddig is már oly sokszor tanúsított nemes áldozatkészségüknek újabb bizonyítékát adni, az alap létre hozását elősegíteni s kegyes adományaikat mielőbb hozzám juttatni szíveskedjenek. Veszprém, 1887. deczember hő 19-én. Kováts Imre s. k., polgármester. A marczaltöi rablógyilkosság. E hó 19-én kezdte meg kir. törvényszékünk a marczaltöi országúton f. évi szeptember hó 29-én kóbor-czigányok által elkövetett borzasztó rablógyilkosság végtárgyalását, melynek lefolyását városunk közönsége is ritka érdeklődéssel kisérte. Azon kedvező helyzetben vagyunk, hogy ezen végtárgyalásról, melyen lapunk szerkesztője, mint az „Egyetértés“ budapesti legtekintélyesebb napilap veszprémi képviselője és külön tudósítója, elejétől kezdve végig jelen volt, kimerítő s hü tudósítást hozhatunk a következőkben : Első nap. — Deczember 19. — A régi vármegyeház nagytermében d. e. 9 órakor vette kezdetét a végtárgyalás. A törvényszék Laky Kristóf dr. cs. és kir. kamarás elnöklete alatt Tóth László és Takács Lajos bírák és Vlassich Károly jegyzőből állott. A vádló hatóságot ‘Pongrácz Jenő kir. ügyész képviselte. Mint védők : Steiner Kálmán dr., Ányos Pál, Csete Antal dr., Rassy József. Spitzer Mór dr, Fodor Mihály dr., Mattisz Dezső dr., Cserny László, — Ni mindjárt kialszik a mécs! Feküdjünk le, feküdjetek le gyerekek. Ha elalszotok meglássátok milyen szép Karácsonyfát mutat nektek a kis Jézus! Lesz rajta czipő, mézeskalács meg sok meleg ruha. És a gyermekek szó nélkül kuporodnak össze a szalmavaczkon. Anyjuk egy piszkos fehér abroszt térit föléjük. — Aludjatok kicsinyeim! — Elalszik az egész ház, csak a gazda nem tud elaludni. * Haldoklik a pislogó mécs lángja. — Hej atyafi, nem jönne ki hozzánk egy szóra. — No mi a' no! — Elakadt a szekerünk a hófúvásban és nem tudunk tovább menni. A nagyságos urat viszem a szomszéd faluból. — Bizony ha ki nem segít bennünket nem tudom hogyan érünk haza födél alá. Itt van a szives fáradságáért, fogja kigyelmedjl — Kelj föl boltos, nyisd ki az ajtót. Váltsd föl ezt a nagy bankót, aztán adj nekem apró gyertyákat a karácsonyfára, égett czukrot a feleségemnek, meg meleg ruhácskákat a gyerekeimnek! Magasra csapkodó szalmaláng tüze nyaldossa körül a kernencze belső oldalát. Kellemes meleg olvasztja föl az ablak dérvirágait. A karácsonyfán apró kis gyertyák égnek. A fényes,sóg világa felnyitja a szunnyadók szóméit és örömmámorban úszva állják körül a imdeg szobában a szent karácsonyfát. — Most született a kis Jézus. — Hiszek benned Megváltói!! Tó-Almási. | Kihallgatták ezután Sztojka Sándort, écsi \ származású, 35 éves, r. kath. nős czigányt. ,Nem kóborczigány, hanem dolgos-czigány vagyok, masi- | názásnál dolgozom.“ Elmondja, hogy ő beteg volt fi s igy nem vett részt a .munkában.* Hogy vol-e már büntetve, arra azt mondja, hogy volt becsukva - , lopott malaczokért, de más helyett ártatlanul szén- vedett. Az eset után, melynél ő nem volt, Csibók- K tói kapott 30 krt, melylyel az neki tartozott. Arra a kérdésre, hogy tudta-e, hogy az rablott pénz, igy válaszolt: .Meglehet, hogy tudtam.* Biharival szembesíttetvén, az szemébe mondja, hogy ő is velük volt, majd fölpattanik : ,Hát hun voltam én, hun voltál te ? Egyik olyan hunczut, mint a másik.* Mikor a béresnák Biharival szembe- állnak s azt mondják, hogy négy pár csizmát vettek tőle, ez az egyik asszonyhoz oda fordul s hízelgő hangon így kezdi: .Lássa ides ereg anyám — — — *, de a béresnék addig erősítik, mig ufóljára aztán maga sem tagadja. Sztojka Mihály is szembesíttetett s az azt 1 mondja, hogy Csurka, meg Ráfael ha nem biztatják őket, nem mentek voltak. — „Megengedem!* Szólt erre Bihari félvállról. Utóbb Bihari is beismeri, hogy ő is ütött a többivel, .mert hiszen azt gondolni lehet, hogy miért ütöttem!* Ppsenthal Sándor dr. helybeli ügyvédek s Kenessey Pongrácz dr. képviseletében segédje Vadnay Béla dr. szerepeltek. Az elnök figyelmeztetvén a hallgatóságot, hogy a tárgyalás folyamán érzelmeinek hangos nyilvánításától tartózkodjék, elővezettette a fogva levő vádlottakat. Sztojka Mihály, Karvaly Basnu alias Krajczár Csibók, Karika Vendel, Bihari Boldizsár, Sztojka Géza, Sztojka Sándor, Karvaly Bandi alias Krajczár József Csurka és Ráfáel János oláh- czigányokat, Karika Bora és Sztojka Juli czigány- asszonyokat kisértek be fegyveres őrök a terembe mint vádlottakat. Közönséges kóborczigány típusuk van s benn ülő apró fekete szemeikből ravasz pillantásokat vetnek maguk körül. Ezután behivatnak a megjelent panaszosok és károsultak. Az elnök ekkor a vád előterjesztését rendeli el. Pongrácz ügyész elmondja, hogy ez évi szeptember 28-án Győr alól — Ikrény községen át egy csapat kóbor czigány érkezett Bodonhelyre s ott elhatározták, hogy a csornai vásárról másnap hazatérő pápai iparosokat agyonverik és kirabolják. A megbeszéléshez képest másnap elindultak Bodon- helyről Pápa felé. Délután 5 óra tájban Soboron, Heller József korcsmájában^ tartottak pihenőt. Hat óra tájban már Sobor és O-Malomsok közt látták Őket s Girtl Lajos erdészsegéd 6—7 óra közt látta őket a marczaltöi erdőbe bemenni s onnét tanakodás után a Tapolcza malom és pápai országút felé távozni. Az asszonyok visszamaradtak a Rába töltésénél, hogy majd ba az emberek végeztek, a rablott tárgyak elszállításában segítségükre legyenek. A czigányok öten, a marczaltöi országúton levő kőhíd alá bújva, várták a vásárosokat. Este 8 óra tájban egy kocsi érkezett, melyen Csanaky Istvánná és Rozs Ferenczné pápai csr/madiánék ültek a fuvarosukkal Bálint József nórápi földmives- sel, ki a lovakat hajtotta. A mint a hídhoz ért a kocsi, az öt czigány előugrott s öles dorongokkal egy pillanat alatt agyba-főbe verték a kocsin ülőket s midőn már halottaknak hitték őket, pénzüktől s egyéb aprólékos ingóságaiktól megfosztották. A csizmás ládákat feltörni azonban már nem volt idejük, mert egy kocsi érkezett, erre ők a földeken keresztül elszaladtak s lesték, hogy mi történik. Az érkező kocsin lévő pápai vásárosok az eszméletlenül vérükben fekvő két csizmadiáuét és a már kiszenvedett kocsist Pápára beszállították a kocsin levő holmijukkal együtt. A czigányok erre visszatértek az országút mellé s az árokba húzódva újabb áldozatra lestek. Rövid idő múlva jött egy kocsi, melyen Dukics Ignácz és Holy László pápai csizmadiák voltak Császár Ferencz József dákai fuvarosukkal, ki hajtotta a lovakat. Ezekkel is az előbbihez hasonló módon bántak el a czigányok s mikor már leverték őket, kifosztották, a ládát feltörték, s a mennyi csizmát el tudtak vinni elvitték, elvittek még sok egyéb apróságot, mit elfogatásuk alkalmával náluk meg is találtak. A rablott zsák - mánynyal visszamentek Bodonhelyre, útközben az asszonyok is segítették vinni a rablott tárgyakat s a Bodonbelyen visszamaradt Krajczár Csurka és Rafáel Jánossal egyetemben megosztoztak a prédán. Holy Lászlót és Császár Ferencz Józsefet halva találták a később odaérkező vásárosok, Dukics Ig- náczban még volt élet. Beszállították őket Pápára. A czigányok a rablott csizmák egyrészét a szalacsi pusztai cselédségnek eladták, kik ezért szinte vád alá vannak helyezve. Október 5-én a czigányok egy részét Győr alatt, a többieket pedig 12-én Esztergom körül az országúton elfogta a csendőrség. Az ügyész az öt czigány ellen rablógyilkosság s a többi ellen abban való bünrészesség és orgazdaság büntette miatt kéri a törvényszék Ítéletét. A sértett felek Csanaky Istvánná és Rozs Ferenczné azóta sebeikből kiépültek s a végtárgyaláson megjelenvén, kihalgaftattak s egybehangzóig úgy adták elő a borzasztó gyilkosságot, mint föntebb elmondottuk, Dukics Ignácz még annyira nyomorék, hogy Pápáról nem jöhetett el a felmutatott orvosi bizonylat tanúsítása szerint a tárgyalásra. A károsultak s a meggyilkoltak nejei fölismerik a törvényszék előtt, levő »corpus delicti‘-k közt portékáikat s kiválasztják a halmazból s készek rá esküt teuni, hogy választásukban nem tévednek. A vád előadása után először Stfojka Mihályt halgatták ki. Czigányos kiejtéssel, mindeu harmadik szónál „kezsit lábát“ csókolva a tekintetes törvényszéknek, elmondja, hogy Bodonhely körül egy »deglett malaczot“ föllak- mározván, bészélték meg ezt a rablógyilkosságot s eleinte azt állítja, hogy mind a heten részt vettek az elkövetésben, de később bevallotta, hogy Csurka és Rafáel nem mentek velük csak biztatták őket s a rablott zsákmányból is legnagyobb részt kaptak. Hogy ki ütötte a szerencsétlen áldozatokat, arra azt feleli, hogy ütötték mind az öten, kiki úgy, a hogy ereje engedte. Hogy a Csurka milyen gazember az abból is látszik, hogy most is a rablott csizma van a lábán, olyan ügyesen vitte a dolgot. A lővádlott komikus részletekben gazdag őszinte vallomása igeu nagy hatást keltett. Kereszt-kérdésekkel faggatták minden oldalról, de nem jött ellenmondásba s látszott rajta, hogy igazat mond. D. u. 3 órakor folytatták a végtárgyalást. Kihalgatták Krajczár Csibókot (alias Karvaly Basnu), ki tagadja, hogy előre elhatározták volna a rablógyilkosságot s ő csak az első kocsinál vett részt, oda is két társa vonszolta. Annyira ment ravasz és konok tagadásában, hogy még azt is kereken visszautasította, mintha Krajczár Csurka Karvaly Bandi az ő édes apja s Csurka Malaczka az ő nővére volna. Számtalanszor „kezsit lábát* csókolja a törvényszéknek. ,Nem drágább áz életem* — ez a szavajárása. Szembesíttetvén Sztojka Mihálylyal, az min- bent szemébe mond, de Csibék ennek daczára is konokul tagad. Karika Vendel vádlott hallgattatott ki ezután. 36 éves, pápista, 4 Ízben volt lopásért büntetve, legutóbb három évet ült s csak nem rég szabadult ki a börtönből. Elmondja, hogy Csurka meg a P{ájáel biztatták őket a rablógyilkosságra. Az elnök azon kérdésére, hogy ütötte-e ő is az áldozatokat ? — így válaszol: ,Ugy fordul, hogy ütöttem.* Eleinte ő is azt állítja, hogy két társa vonszolta a kocsihoz, de aztán megmagyarázták neki, hogy ha Csibókot is ketten vonszolták, meg őt is, akkor nem maradt volna, a ki elkövesse a rablógyilkosságot. Arra a kérdésre, hogy volt-e a Csibók kezében dorong? így válaszol: »Csókolom a kezsit lábát, nekem nem mutatta meg, mi vau a kezében.“ A már kihallgatott vádlottak szembesítése után Bihari Boldizsár vádlottat hallgatták ki. Ez hegykői származású, 32 éves, nemhogy büntetve, de még biróházhoz hajtva sem volt — azt akarja elhitetni. Kézit lábát csókolva a nagyságos császári királyi főtőrvényszéknek, elmondja, hogy csak ő rá halgassanak, mert ő világosította föl ezt az egész ügyet a pápai vizsgálóbíró előtt is. Mikor a tör véuyszék valamit nem akar neki elhinni, czigány gorombasággal odaveti: »Maguk nem bírják azt fölgondolni !* Eleinte azt állítja, hogy a csizmákból csak egy kis kölyökcsizmát kapott s mikor azok az asszonyok, kik tőle csizmát vettek fölismerik benne az eladót, hetykén oda veti: »Szónak minden jó. Az erdegnek nem ádhátom á lelkemet.“ Hogy ütött-e? — arra azt mondja, hogy ütött ott valamennyi, mert ha valamelyik nem ütött volna, akkor azt ütötték volna le. A szembesítéseknél sok mindent beismer, a mit előbb tagadott, de csupán abbeli udvariasságból, »hogy ne legyen ánnyi ve- sződsége a császári királyi törvényszéknek.* Ezután elnök a tárgyalást este 6 órakor felfüggesztette. ^Cásodils: nap. — Deczember 20, — Reggel 9 órakor folytatták a tárgyalást. Leg- elébb az ötödik vádlottat, Sztojka Gézát, hallgatták ki. A vádlott 17 éves, czigáuy suhancz, büntetve nem volt. Részletesen elmondja a bűntényt, attól kezdve, a mint azt Lándzsán és Bodonbelyen tervezték, a mint onnét őket az öregek (Ráfáel és Krajczár Csurka) elküldték azzal az utasítással, hogy a csornai vásárról jövő pápai ,kalmár“-okat gyilkolják meg s azután rabolják ki. Részegek nem voltak, csak félborosak; csak öten voltak. 0 a rablott értékből 5 irtot és egy pár csizmát kapott, melyet másnap eladott. Kovácsics Veudelné, Szalacs pusztai béresné szembe áll vele s öklével a világosan fölismert vádlottat, kitől a czizmát vette, megfenyegeti. Az öregek azért nem mentek velük, mert Ráfáel este nem lát, Krajczár Csurka pedig nem birja a futást. Krajczár Csibók részt vett a második rablásnál is. Mikor mind az öten leütötték Holy és Dukics csizmadiákat, a kocsis a lovak közé csapott, de Csibók egy pillanat alatt elérte a vágtató kocsit s a lovak elé állt, megállította őket, 8 ezután követték el a rablógyilkosságot. Egyik úgy ütött s rabolt mint a másik. Hogy most mégis nem mind úgy vallanak mint ő, az onnét van, mert a vizsgálati fogságban Pápán összebeszéltek, átkiabálva egyik czellából a másikba. Csibók ekkor azt is megkérdezte édes apjától, Csurkától, hogy bevallja-e azt a 40 frtot is, melyen az öregekkel megosztozott, mire az öreg azt válaszolta : »Csak mondd meg!* A szerencsétlen fiú rokonszenves alakja és őszinte, mesterkéletlen vallomása úgy a törvényszékre, mint a hallgatóságra igen nagy hatást tett. Szembesíttetvén Biharival, az bizonyíttatni akarja vele, hogy részeg volt, de a fiú azt erősíti, hogy Bihari is csak »félboros* volt, mint a többi. Biharinak mindent szemébe mond s az lényegtelen dolgokat és körülményeket nagy garral beismer, kérkedve az ő töredelmes beismerésével, de hogy gyilkosságot követnek el az országúton, azt nem mondták előre. »Egy istenem, egy lelkem, minek hazudnék? Én ezen jelenségekről már föladtam a szavazatomat a pápai járásbiró előtt, ha ütöttem volna őket, hát mért tagadnám, furcsa, a mit tettem én elfogadom egy halálig,* Figyelmeztetik, hogy a vizsgáló biró előtt mindent beismert. »Hivassák szembe, meghazudtolom azt is a szemébe ; hanem akkor nekem itt mindjárt állítsanak egy akasztófát, ha ezek nem beszéltek össze.* Mondják neki, hogy lássa ez a Sztojka gyerek egészeu más kép beszél. „Mit tud ez a gyerek !* — szólt fitymálva. »Kis faluba nagy pint pálinkát vettünk.* Hogy ő a második kocsin ülőket miért nem ütötte, arra Bihari igy szól: »Nem vitt rá, csókolom kezsit lábát a lelkiismeretlenség !* Csibókot is szembesítették velük, de ő konokul tagadja, hogy rabolt é3 gyilkolt volna, csak azt fogadja el, hogy ott volt velük. Kihallgatták ezután Karika Bora, győri származású, 40 éves, pápista kóborczigány hajadont, 9 gyermek anyja. A vádlott kezdetben miudent tagad, de később elfogadja a vizsgálóbíró előtt tett beismerő vallomását. Ezután Sztojka Juli vádlottat vezették elő Ez győri származású, 24 éves, pápista kóborczigány hajadon, 4 gyermek anyja, jelenleg nincs »embere*, mert a Bihari Boldizsár, a kivel együtt volt, elhagyta. — Az elnök: Mondja el, hogyan határozták el a rablógyükosságot ? — A vádlott: Hallottuk, csókolom a kezsit lábát, hogy deglik arra Pápa felé a disznó, azért mentünk arra; de hát a disznó nem deglett. A férfiak csak annyit mondtak, hogy szerencsét próbálni mennek az országúira.“ így kezdi vallomását, de később mindent beismer, hogy ők is tudták a rablógyilkosságot előre. Szembesíttetvén Karika Bora, Sztojka Juli, Sztojka Mihály, ez utóbbi azt mondja, hogy az asszonyok hallottak ugyan beszélni a rablásról, „de hogy embert ölünk a posta-uton, azt nem tudhatták előre.* Krajczár József Csurka Karvaly Bandi, ez >\j egy 56 éves kóbor czigány, ki bárom évig volt Lipótváron is, de onnét megszökött, úgy látszik ő a főbünszerző. Kitűnő iskolája van a kriminális téren. Kérdezték tőle, hogy miért akarta magát a börtönben felkötni, de már erre nem ad feleletet. Valamennyi eddig kihallgatott vádlottat . szembesítik, de ő mindent tagad. Érdekes Bihari Boldoz8ár közbe-közbe szólása, mikor valaki nem kedve szerint beszél: »Már hányszor mondom az úristen szerelméért, minek azt most ide belekeverni?* Szemébe mondják Csurkának újra valamennyien 1 bűnösségét de ő mégis tagadja. JP Félegy órakor az elnök a tárgyalást félbeszakítja. J D. u. 3 órakor a törvényszék folytatta a tárgyalást. A beidézett tanukat halgatták ki. Lóskai Béla, pápai lakos, 23 éves r. k. nős, csizmadia, az elnök -kérdéseire elmondja, hogy társával Németh János csizmadiával kocsin haladt a marczaltöi országúton a csornai vásárról jőve. Segélykiáltásokat hallottak, mire ő Csanakyné hangját megismerte, nyomban leugrott a kocsiról s az országúton előre futott, de mire a vérengzés színhelyére ért, már a megtámadottak ki voltak rabolva, a kocsis halva volt, s a két asszony súlyos v sebektől vérzett. Beszállította őket Pápára. A kocsi körül két ákácz-dorougot talált, a tetteseket azonban nem látta. Eperjesi János, pápai lakos, 31 éves r. k. nős, kalaposmester, szintén a csornai vásárról ment Major Pál fuvarossal hazafelé. Mikor a marczaltöi hídhoz értek, egy kocsit talált félig az árokba dűlve. \ | »Zsidó vagy keresztény — gondoltam, — de itt segíteni kell!* Leszállt a kocsiról s ekkor látta, hogy a kocsin levő vásáros láda föl van törve s a kocsitól nem messze a kocsis halva fekszik az országúton, a kocsin levő Holy László és Dukics j Ignácz csizmadiák is agyon vannak verve; — Dukicskicsban még volt egy kis élet, de szólni már nem tudott. Beszállította őket Pápára. Heller József korcsmáros Soboron (Sopron m.) elmondja, hogy szeptember 29-én őt kóborczigány és egy czigány asszony vetődött kora délután a korcsmájába s ott két liter bort s néhány deczi pálinkát ittak, sajtot ettek s egy pintes üvegben pálinkát vittek. Becsipve nem voltak. Az elnök ama kérdésére, hogy íölismerné-e őket, azzal válaszol, hogy annyira nem vigyázott rájuk, hogy alakjukra emlékeznék. Dr. Spitzer védő kér- '■ dezi tőle, voltak-e az nap a korcsmájában más kóbor czigányok is ? Erre határozott nemmel vá- i. laszol. A teremben sorban fölállított vádlottakat még egyszer végig nézi, de nem meri állítani, hogy az az öt czigány ezek közül való lett volna. Bősze János, sobori lakos, kocsis Hellernél, a hozzá intézett kérdésekre elmondja, hogy kocsival ment a sobori országúton s ott látta gyalogosan menni a czigányokat, de nagyon álmos volt s nem ügyelt rájuk. Németh Gergely József sobori főldmives, Soborról Ó-Malomsok felé látott menni szept. 29 én egy csapatban 5—6 oláh czigányt. Fehérnép is volt köztük. Igen vigan voltak. Varga Mihálynó szül. Horváth Erzsébet napszámosáé szintén látta a czigányokat. lakács István ó-malomsoki földmi- ves, öt czigányt látott Ó-Malomsokon keresztül )’ menni szept. 29-ón d. u. 5—6 óra tájban. A vádlottak felé fordulva, Karikára rámutat, hogy ez tánczolt a többi négy meg fűtyölt; fölismerte továbbá Bihari Boldizsárt s Csibókot. Grősz József czipész O-Malomsokon szintén látta őket. Sztojkát és Biharit fölismeri. Girtl Lajos erdészsegéd látta az öt oláhczi- gányt szeptember hó 29-én este hét éra tájban a marczaltöi erdő szélében tanácskozni s onnét a tapolcza malom felé fekvő ákácz erdőcskébe behúzódni. (Ott tördöltók a dorongokat). Ferencz István, erdőőr az árhelyi pusztán szept. 30-án látott két oláhczigányt. A tanuk által felismert czigányok nem tagadták a tanuk által elmondottakat. A tanuk letették az esküt. Tíz percznyi szünet után Ráfáel János kóbor- czigányt hallgatták ki; Ráfaelt mint egyik főbün- szerzöt és felbujtót vádolták bűntársai. Vádlott zömök, erős testalkatú ember, a legravaszabb valamennyi közt. Semmit se vall, még azt is tagadja, hogy tudta volna mikorra esik szt. Mihály napja s azt se tudja, hogy van-e Csorna nevű falu a világon, nemhogy azt tudná, hogy ott vásár szokott lenni. Vakmerő tagadásával még bűntársait is megnevetteti a ravasz czigány. Arra a kérdésre, hogy miért biztatta társait a rablógyilkosságra, azt
