Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-12-25 / 52. szám
mellé azt is, hogy a gyermek anyját mégis • nem kellett volna kiverni az udvarból. A ' hol a gyerek úgy elfért, ott az anyának is , juthatott volna egy kis szöglet bár, ha ,,1 mindjárt Csutakné koldusasszony volt is. !"S Isten előtt a koldus is ember. És ezt tudni kell. Ragyogó karácsonyfákkal köszöntött be az első Karácsony. No, fiú, te se hitted volna. — Hol a fiú ? — kérdé lélekszakadva Kupakné úrasszony, most is valami országos érdekli ünnepélyről kerülvén haza, bársonyosan, selymesen. — Hol a fiú? ugrott fel a czifra karácsonyfa mellől Pál ur, hát hiszen veled volt. És elzöldült, kékült az ember. — Melletted hagytam, én most jövök a gyűlésről s boltokból. S lecsapta a sok drága holmit az úrasszony. Futott, mint a bolond, a gyermekért a szomszédokba fel s alá. — A Patakiéknál láttam — kiáltott be a cseléd — elvitte az anyja. Azt mondta, hogy . . . — Mit mondott, te — futsz mindjárt utána. A cseléd futott és kiabálta: — Hogy a melyik házat annyian átkoznak — ott elhal a gyerek. S ő nem hagyja. Kupak Pál ur is futott, hiszen Patakiék csak itt laktak a szomszéd Tebén-utczában. Most már igazán esett a hó, de csendes hó, szakadatlan lágy sűrű eséssel, a mi egy szép Karácsony estéhez a legjobban illett. Lehetett már tiz óra, de tizenegy, mikor Kupak urék Laza kerülhettek. A gyereket ütve verve, csipve, rúgva, hozták haza. — Teremtő isten — nyögött, Kupakné úrasszony, — hol a láda, láda — a ládám, a pénzem — megmondtam, ennek a koldusvásárnak megadod az árát. — A láda — sóhajtott tajtékzó szájjal az ember, — ellopták, de annak meg kell kerülni. A láda eltűnt, benne a sok teméntelen váltó — és nem került meg soha — soha. Oda lent a rendőrség, főkép Csütör- tökökvásáron, erősen gyenge lábakon áll. De mintha még sokan nem is bánták volna, hogy a láda nem tud megkerülni. Hiába nőtt a fiú, még ugyan szépen: nőtt: Kupakné nem tudott fölkelni betegágyából. Onnan sirt, onnan perelt, temérdek pernyitással, de napról-napra kevesebb lett a mivel pereljen, a per pedig olyan, mint a szekér, hogy nem megy magától. Lassankint mindenki elmaradt a háztól. A kövér eszem-iszom régens, a kinek nem kellett félni a váltói miatt, s a ki most már ily kölcsönöket nem vehetett Kupaktól ; a postás, ki nem bukott meg ezzel a véletlen jó változással s Kérész ur is máshol vacsorálgat és kompánistáskodik. De elmaradtak az egyleti hölgyek is, úgy, hogy mikor a csapás után pár évre meghalt Kupakné, testületi temetésről szó se volt. Azonban Kupak Pál ur levetette kigyó- bőrét, örökre felhagyott az uzsorássággal, bár neje halálos ágyán szivére kötötte, hogy álljon a pénz mellé, ha becsületet akar szerezni az életben. Dolgozzék most már nagyobb perczentre, legyen kegyetlenebb, álljon a gazokon boszut, borzasztó boszut, nem tette. Sőt dicsekedett vele, hogy most már egy krajczlíja sincs kamaton. Egészen Mihálynak él. ' \ Igazán annak, mert még az anyját, a koldus Csutaknét is oda vette. S a mit el nem hinne senki: most szépek igazán a Pál ur szobái, most melegek, világosak, most ragyogók attól a tisztaságtól, a mit a koldus asszonyból lett anya teremtett. Mihály szép fiú, jó fiú, hogy öröm reá nézni, és senki se gondolná, hogy a ki a múlt betekben vitte haza a budapesti egyetemről féuyes doktori diplomáját, az a magas, karcsú növésű, gesztenyebarna ifjú ember nem más, mint a mi Csutak Pál Mihály öcsénk. Rádi uram a szomszédból, látva a Pál ur nagy boldogságát, nem állhatta meg, hogy át ne szóljon. — Hát szomszéd uram sok-e egy gyerek ára? ugy-e? mi? — Nem sokallom, nem sokallom kedves szomszéd ur. S a most már ősz Pál ur kopott barna kalapjával vidáman köszönti ismerőseit, mikor ezek az uj doktor urnák sok szerencsét kívánnak szép uj állásához. — Nem sokallom, kedves jó fiam, lelkem, mormogja magában derült mosoly- lyal, Isten látja a szivemet, hogy nem sokallom. S az egykori lelketlen uzsorás büszkén kapaszkodik kedves, szép fia karjába. j&.z élet. Tavasz. A fölkelő napsugár addig bujkált, addig keresgélt, mig a hófehér függönyök mellett besurranva, arany fényözönnel tölté el a kis fészket. Az ég derült azúrján egyetlen felhőt sem lehetett látni és a tiszta, illatos légben a madarak ezrei énekeltek. A hajnali szellő gyorsan surrant végig, bohó dolgokat suttogva a kert fái közt, melyek virág- özönnel voltak borítva, s édes illatárral töltötték be a nagy mindenséget. Az ablak alatt terebélyes körtefa állott, annak lombjai közt csattogta, egy kis fülemile szerelmi dalát, melyre miutegy válaszkép felhangzott a szobában: ,Volt szeretőm, de már nincsen* * kezdetű gyönyörű népdal. — Igaz bizony — szólt a dal elnémultával egy igéző szép leány, ízléses fehér ruhában ülve a zongora előtt, éjsötét hajában egy nyíló rózsa- bimbóval. Djjai újra végig szaladtak a zongora billentyűin 8 a legszebb népdalok csendültek meg a kis rózsa-újjak nyomában. — Malvin — szólt a fiatal ember, — fog-e rám várni, míg a szigorlatot leteszem ? Életem a kegyedéhez vau fűzve, kezében van boldogságom és boldogtalanságom. — Hát nem bizik bennem? — szólt a szép leány, szemeit benső szeretettel pihentetve a fiatal emberen. — Egy csókot, édes Malvin, zálogául szerelmünknek 1 S a szellő oly bohókás dolgokat susogott odakint. Övék az élet! Nyár. Tikkasztó meleg volt, s a nap erősen lövelé a földre sugarait. A csinos kis épület a puszta közepén állott, minden oldalról pompásan hullámzó, aranykalásza vetések vették körűi. A lanyha, lomha szellő sziszegve, susogva surrant végig a vetéseken, melyek mint a tenger bullámoztak. A kis pacsirta magasra szállott, mig a fecskék sebesen, körbe forogva, közel a földhöz röpködtek: a levegőben ezer és ezer apró bogárka röpködött csöndes zümmögést és zsibongást hallatva. A közeli vágás mélyéből koronként hallatszott a kakuk madár egyhangú „ku- kuk“-ja, mig a nádasban a békák rendeztek dísz- hangversenyt. A merre a szem tekintett, mindenütt mozgást, életet látott; az aratók sarlójában csillogva tört meg a nap ténye, s vidám danáik mellett rend rend után dűlt. És a lárma, zűrzavar, ének, kiáltozás meg a távol legelő nyáj kolompjának csöngése, kedves harmonikus egészszó olvadt össze. Az épület folyosóján egy halvány kékbe öltözött, magas karcsú nő jelent meg, kezénél fogva vezetve a négy éves kis Malvinkát, lementek a kertbe. A nő aggódva nézett nyugotra, honnan egyre jobban tornyosultak a vészterhes sötét felhők s a távolról olykor elhangzó menydörgés moraja jelzé a vihar közeledtét. — Mamuskám, — szólt a kis Malvin, — még nem jön az apa ? Én szedek neki szép virágot koszorúnak! S feleletet sem várva, fehér köténykéjét ugyancsak kezdé tele tömni virágokkalDe im, gyönge porfőileg látszik az úton, csakhamar rá begördül a kocsi, s kiugrik belőle az oly nehezen várt férj és apa. A kis Malvin elfelejtő, hogy ő koszorút akart kötni a virágokból, kezecskéit összecsapva futott az érkező elé. szerte szórva a köténykéjébe szedett virágokat. A boldog férj édes örömmel zárta keblére nejét s csókolta össze az ő egyetlen kis Malvinkáját. — Mily nehezen vártunk, — szólt a szép nő feddőleg — de csakhogy megjöttél, mielőtt utol ért volna a vihar. Ősz. Nagy sürgés-forgás van az egész házban. Nem csoda, hisz a báz reménye, a szülők szeme- fénye ma megy el az esti vonattal a fővárosba, hogy ott tanulmányait folytassa az egyetemen. Még a vén a házőrző eb, az öreg Czekker is oly búsan huzza meg magát a pitvar ajtajában, miutba a válás keservei még az ő kutya szivét is bántanák. A lenyugvó nap búcsú-sugarait küldé a földre s bíbor fényben úszott a táj, majd lejebb és lejebb csúszva a látóhatáron már csak a fenyvesek sötét mélyéből látszott izzó tányérja. A kert lombos, gyümölcscsel dúsan megrakodott vén fái közt végig süvöltött az alkouyi szél, föl-fölkapva egy-egy száraz falevelet, vitte, röpítette sebesen messze — ki tudja, bol teszi le ? .. Együtt ültek mind a vén, terebélyes diófa alatt. Nem igen beszéltek, el volt mindegyik foglalva saját gondolatával, a közeli válással, az igaz fájdalom pedig nem igen talál szavakat. És ott bent a tűzhely mellett főzött a báz régi bútora, az öreg Sári néni, s ő is egyre törlé könnyeit, de hisz nem is csoda — a szél mind leveri a füstöt. — Eredj leányom, mondd a kocsisnak, hogy fogjon be, — szólt az apa leányának. — Már 7 óra s a vonat 8-kor indul. Csakhamar -előrobogott a kocsi. — Jó légy, édes fiam, vigyázz magadra 1 — Szólt az anya; az apa nem szólt semmit — az az erős, maró magyar dohány ette a torkát, nagy pipás volt. — Ne feledkezzél ám el rólunk! — Szólt a szép Malvin — s írj sokszor. Még egy utolsó csók, — no és mehet. Belecsapott a kocsis a lovak közé s csakhamar eltűntek az est sötétlő ködében. Kint álltak addig, mig csak az utolsó porfőileg is el nem tűnt. Végre betértek a néma házba, hol az öreg kakuk- óra, régi szokás szerint, egyhangúan kiáltá megszokott „kukuk‘-ját már 25 év óta. — Tudod-e, édesem, — szólt a férj nejéhez, — hogy huszonöt év előtt, midőn e hajlékba léptél, milyen gyönyörű szép mosolygó tavaszi idő volt; nagy idő, sok idő; a gyermekek megnőnek, mi pedig megöregszünk! Tél. A uéptelen utczákon végig robogott süvöltve zúgva a hideg északi szél, berohant a kapuk fölött, vógigszágúldott a folyosókon, megrázta az ajtókat, ablakokat, s a régi, korhadt ajtók oly keservesen csikorogtak, mintha a végítélet napja lenne. Csúnya deczemberi est volt. A csillagok is elbújtak, s mint valami nagy fekete palást, sötét felhők borították az eget, A hó sűrű pelyhekben hullott alá s a lámpák mint halvány csillagok pislogtak a nagy sötétségben. Bent a meleg szobában együtt voltak mind, a kik egymást szerették. A mama, a jó nagymama, ott feküdt az ágyban, halványan, kimerültén, ajkán szelíd mosoly játszott, hisz a kiket ő szeret, és a kik őt szeretik, mind itt vannak; gyermekeit fölnevelte, megérte, hogy azok is szerető otthont alapítottak, mit várna hát még tovább ? A galambfehér hajú tisztes agg, férje, ott ül az ágy mellett, a nagyvirágú régi családi zsölle- székben, kezébe fogva neje kezét, szemei aggódó bánattal lesik az ágyban fekvő minden mozdulatát. Mintha mondani akarná: ,öreg barátuém, ne hagyj te el engem. Félszázad keserveit és örömeit együtt éltük át; te voltál támaszom az élet göröngyös utain, a csüggedőnek homlokáról te törülted le a gond verítékét, ne hagyj te el engem !* Az a csúf halálmadár egyre kuvikolt odakint. A ház régi barátja, az öreg orvos, meg- tapintá a beteg üterót, s aggodalmasan csóválta fejét. Néma csönd volt, csak koronként hallatszott elfojtott zokogás s a kis Malvin is. ott a sarokban a kályha mellett, úgy elszomorodott, s csöndesen sirdogálva törülgette szemeit; hisz úgy szerette ő a jó nagymamát, ki oly szép meséket tudott mondani a tündérországról s oly sok jó édős ezukrot hozott az ő kicsikéjének. És végre az a jó lélek kiröppent porhüvelyéből, itt hagyva kedveseit. Az öreg férj már sírni nem tudott, csak néma, megmérhetetlen fájdalommal borult a drága halott fölé. — Megyek én is utánad nem sokára, — szólt remegő ajakkal. — Hát csak elhagytál mégis, pedig hogy szerettelek!? .......................................• ••••* És ez így megy ezen a világon. A gyermekek folytatják, mit a szülők kezdtek, hogy idővel ők is pihenni térve, gyermekeiknek adják át a munkát. Hosszú, soha véget nem érő harcz ez a létért, szakadatlan munka és fáradság, melyért az élet cserébe oly kevés örömöt ád. — Jelhívás előfizetésre. , A szabad ég alatt* czímmel egy körülbelől tiz nyomatot ívre terjedő kötetet adok ki, melynek összeállításánál mindeuekfölött arra törekszem, hogy irodalmi színvonala legyen s ezenkívül, mint olvasmány, szórakoztasson. A kötet tartalma benne vau a czimben. A mi a szabad ég alatt, a természet szépségével hatott rám, annak egy részét irom le, úgy, a hogy láttam. Ha az olvasó, könyvem átlapozása után, abban a véleményben lesz, hogy jól láttam, akkor a czélomat elértem. A könyv 1888. év február elején jelenik meg a .Pallas* részvénytársaság nyomdájának díszes kiállításában. Előfizetési ára egy forint, vidékre küldve, a postai szállítási díj beszámításával, egy forint és húsz krajezár. Felkérem azokat, a kik a kötetet megrendelik, hogy az előfizetési pénzt akár egyenesen hozzám: Budapest, Kecskeméti-utcza 6. sz. az .Egyetértés* szerkesztőségébe; akár pedig a .Pallas* részvény- társasághoz: Budapest, Kecskeméti-utcza 6. szám, legkésőbb január hó 10-ig küldjék be, hogy a kinyomandó példányok száma iránt intézkedhessen!. Gyűjtőknek már nyolez példány után egy ingyen példányt adok. Budapest, 1887. deczember 1-én. ‘Bársony István az .Egyetértés* belső dolgozótársa. — Bársony István az ifjabb irói nemzedéknek egyik jeles tagja. A ki munkáit olvassa, lehetetlen, hogy föl ne ismerné bennük azt a pompás hangulatot, mely azokat a nagy Turgenjev gyönyörű vadászrajzaihoz teszi hasoulóvá, de nem az eredetiség rovására. A jeles iró ezen első könyvét a legmelegebben ajánljuk t. olvasóink figyelmébe és pártolásába. — Képes Jolyóirat, a Vasárnapi Újság füzetekben. Ezen uj vállalat huszonharmadik füzete a következő érdekes tartalommal jelent meg: Utazás ismeretlen állomás felé. — Fejodelmek összejövetele Kopenhágában. A német trónörökös. — Dr. Mackenzie és San-Remo. — A Riviérán. A.- tól. — Az olasz trónörökös. — A franczia elnökválság. — A jövő háborúja és a Mannlicher. — Felejteni. Költemény Varsányi Gyulától. — Osztályrész. Költemény Dura Mátétól. — Emlékezet. Költemény. Baróti Lajostól. — Emlékkönyvbe. Költemény. Baróti Lajostól. — Tisza Kálmánná, az országos kisdedóvó egyesület elnöke. — A kereskedelmi minisztérium uj palotája. — Verdi .Othello“ ja. — A svéd csalogány (Lind Jenny). — Orosz életképek. — Feltámasztott növények — Női munka és divat. — Rákhel. Baksai Sándortól. — A mosás. M-th K-n-tól. — Tanulmányok az aszfaltról. V. S - tól. — A londoni köd. — Leánykérés Keleten, Thúri Józseftől. — A rendjelbotrány Páriában. — Irodalom és művészet. — Egyveleg. — Sakkjáték. — <Baj{ok: Tanulmányfő. Fénynyomat Knaus Lajos eredeti festménye után. (Melléklet.) — A czár, a czárné és a walesi herczegné a czár dolgozó-szobájában, Kopenhágában. — A dán király és királyné a király dolgozó szobájában Kopenhágában. —- Frigyes Vilmos német trónörökös. — Viktória német trónörökösné. — Dr. Morell Mackenzie. — A Zirio-villa San-Remóban, a német trónörökös tartózkodási helye, — Mentone a franczia Riviérán. — Viktor Emmanuel, nápolyi herczeg, olasz trónörökös. — A franczia elnökválság: A franczia nemzetgyűlés Versaillesban. Sadi-Carnot, a franczia köztársaság elnöke. Grévy, a franczia köztársaság volt elnöke. Freycinet. Ferry. — Tisza Kálmánná, Roskovies Ignácz rajza. — A kisdedóvóképző intézet épületének régibb része. — A kisded- óvó-képző intézet épületének újabb része Budapesten. — A főlépcső a kisdedóvó-képző intézet épületében. — A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium uj palotája. — Verdi arczképe. — Verdi ,Othelló‘-ja: A 2-ik felvonás 5-ik jelenete. — Verdi ,Othelló‘-ja: A 3 ik felvonás utolsó előtti jelenete (Othelló rá akar rohanni Desd^mo- uára). — A svéd csalogány: Liud Jenny, mint hangverseny-énekesnő. Lind Jenny, mint az Ezred leánya. Lind Jenny, mint Lammermoori Lucia. Lind Jenny, Verdi .Masnadieri* czimű operájában. — Női munka és divat : Bécsi estélyi öltözék. Újabb kalap-divatok. A műcsarnokban : Divattanulmányok. — Sárközségi leány. Fénykép után. — A mosás. Szobonya Mihály rajza. A rendjel-botrány Párisban: Caffarel tábornok. Limousin asszony. D, Andlau tábornok. A párisi rendjelbotrány tárgyalása. — A Képes Folyóirat, mint a Vasárnapi Újság füzetes kiadása, nyolez nagy negyedrétű ívre terjedő félhavi füzetekben jelenik meg számos képpel és képmelléklettel. Az egye3 füzet ára 30 kr. ; előfizetési ár egész évre (24 szám) 7 20 kr., félévre (12 szám) 3 frt 60 kr., negyedévre (6 szám) 1 frt 80 kr. Előfizetéseket minden könyvkereskedés utján, valamint közvetlenül is elfogad — úgyszintén mutatváuypéldányt levelező lapon történő megkeresésre küld a kiadó tulajdonos Franklin-Társulat, Budapest, egyetemuteza 4. sz. Melegen ajánlhatjuk az olvasó közönség figyelmébe. — Pesti Hírlap. Magyarországnak ez idő szerint legelterjedtebb, legkedveltebb napilapja, mely még a kisebb néplapoknál is néhány ezerrel több példányban jelenik meg naponta; szóval a napilapok versenyében kétségbevonhatlanul az első helyet vívta ki, főleg jól megválogatott tárczaközleményei, páratlanul álló karczolatai s valamennyi budapesti lap közt leggazdagabb távirati rovata által. A Pesti Hírlap politikai pártoktól független lévén, mindenben csak az igazságot keresi s azt megmondja minden részre. Vezérczikkeit különböző pártállásu jeles publiczisták, tárczáit, karczolatait a ma legkedveltebb. legnépszerűbb tárczairók és humoristák Írják. Távirati rovata azért leggazdagabb, mert úgy Magyarországon szerte, mint a külföld minden nagyobb városában saját tudósítói vannak a Pesti Hírlapnak s azok táviratokban közlik a nevezetesebb eseményeket. Regényközleményeit úgy választja meg ezentúl a Pesti Hírlap, hogy minden negyedévben 2-3 regényt közölhessen. így Wilkie Collins órdek- feszitő regénye: A holt viz partján, melyet decz. 20-án kezdett, január első napjaiban már véget ér s nyomon követi Sziklay János eredeti regénye: A kisértetes ház, mely szintén csak egy hónapig fog tartani. Ezeket követi Csiky Gergely egy eredeti regénye, melyet a Pesti Hírlap számára ir. Mindezeken kívül az eredeti értesülések nagy mennyisége s az élénken szerkesztett rovatok változatossága két oly főtulajdonsága a Pesti Hírlapnak, mely teljesen érthetővé teszi rendkívül elterjedtségét s a magyar olvasóközönség jól kiérdemelt rokonszenvét. Különben a lap olcsó ára (egy hóra csak 1 frt 20 kr., negyedévre 3 frt 50 kr.) szintén sokkal járult ahhoz, hogy ma a magyar nyelven megjelenő napilapok közül a .Pesti Hirlap*-ot nyomják legtöbb példányban. Mutatványszámokat egy hétig ingyen küld bárkinek a kiadóhivatal. (Budapest, Y , Nádor-utcza 7.) r> ARROSAG<0 K, MEGFELELT. Úrnő: Ó, manapság már tiszta lehetetlenség jóra- való cselédet kapni 1 Szaká.sné: De hiszen lenne csak a nagysága szolgáló t Tudom, még hamarább kergetnék el mint engem 1 * EL KELLETT KÜLDENI! Bárónő: Képzelje csak, grófnő, az utolsó öreg szolgánkat is el kell küldenem ! Grófnő: Miért ? Hisz úgy tudom, hogy nagyon meg voltak vele elégedve. Bárónő: Az utóbbi időben igen is bizalmaskodó kezdett lenni. Igen ! A minap a mint a czipőket tisztogatta, gondolja el csak, mit láttam ? A mi czipőnk mellé odaállította az ő csizmáit is! ÜK!. I -'V,. pC.
