Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-11-13 / 46. szám
nogy meieg eraeKioaesevet Datornaai es nuzaitam fogja a törekvő ifjúságot, hogy az önképzés ösvényén kitartó szorgalommal haladjon tovább. Az előadásról jövő számunkban hozunk értesítést. Lady patronesse-keringö. — Ily czim alatt szerzett és ad ki — mint a „Pápai Lapodban olvassuk — Kiss (Klein) József ottani zenemester egy igen csinos keringot, melyet a megyeház ünnepélyes első bálján fognak először játszani a bál lady patronesse Esterházy Móricz grólné 0 Méltósága tiszteletére. Kiállítás Pécsett. — A jövő évi augusztus 12-től szept. 9-ig Pécsett általános mű-, ipar-, termény- és állatkiállitást rendeznek. Kiállithatók: a) Baranyamegyéből minden mezőgazdasági, borászati, erdészeti, bányászati és egyéb őstermelési termény, valamint állatok, b) Külföldről az a) pont alatt felsorolt termények csak annyiban, a mennyiben azok Magyarországon csak igeu gyéren vagy épen nem fordulnak elő. c) Kézmű- és gyáripar- czikkek Baranya-, Somogy- és Torontálmegyék, vagyis a pécsi kereskedelmi és iparkamara egész területéről, d) Magyarország egyéb megyéiből olyan iparczikkek, melyek az 1881. évi XLIV. t.-czikk alapján állami kedvezményekben részesülő gyárakban állíttattak elő. e) A Királyhágón túl levő megyékből fonó-, szövő- és bőriparczikkek. t) Háziipari czikkek Magyarország minden vidékéről, g) Uj találmáuyu iparczikkek, uj szerkezetű ipari munkagépek és szerszámok Magyarország minden vidékéről és a külföldről is. h) Művészeti és régészeti tárgyak Magyarország egész területéről, i) Pécs-Baranya tanügyi állapotát feltüntető tárgyak. A kiállításra vonatkozó levelek a pécsi kiáiitás végrehajtó bizottságához iutézendők. A bejelentések ugyanott deczember 15-ig teendők meg s a bejelentett és elfogadott tárgyak julius 20-ig bérmentve küldendők be. Rablóvilág vármegyénkben. — Ügy látszik, hogy a »szegény legéuy*-ek kedvét nem vette el a rablástól a statárium. Siófokról Írják, hogy a napokban négy kőkuti béres összetalálkozott az ország utón egy dohánycsempészszel, a kinek többek közt elmodották, hogy „szegény ember* létükre szerencsét próbálni indultak a világba. A dohány-csempész erre azzal a tauácscsal állt elő, hogy miután Festetics Andor gróf szilasi gazdatisztjénél sok pénzt látott a napokban, tehát annál meg lehetne próbálni a szerencsét. A béreseknek megtetszett a gondolat, rögtön útnak indultak és megérkezésüket azzal tudatták a gazdatiszttel, hogy öt személyre való ebédért s egy kis „apró pénzért* beküldték hozzá a kint álló gazdasági őrt. A gazdatiszt szolgájával kiizent nekik, hogy a kinek bátorsága van, jöjjön be hozzá; a »szegény legények* bátorságot kaptak és befelé indultak, de a mint a lakás ajtaját kinyitották a gazdatisztegy puskalövéssel fogadta őket, a mely az egyik bérest úgy találta, hogy az rögtön összerogyott, a többiek pedig futásnak eredtek. Ekkor a gazdatiszt és a cselédség utánuk rohanva, a béreseket mind elfogták, hanem a dohánycsempész megmenekült. Meggyilkolta a kollégáját. — Zala - Egerszegeu e hó 7 - ike és 8 - ika közti éjjel Korb Gyula megyei Írnokot a Házas-féle korcsma udvarán meggyilkolva találták. A fiatal ember meggyilkolásával Hdri Gusztáv telekkönyvi Írnokot gyanúsítják, a kit már le is tartóztattak. Gyönyörű állapot! Megyeház építési pótadó. — Hirdetmény Veszprém rend. tanácsú város részéről az 1887. évre készített megye-székház építési 2% pótadó kivetési lajstrom a városi adóügyosztály hivatalos helyiségében folyó 1887. évi november hó 14-től 21-ig bezárólag közszemlére kitéve leend. Felhivatik a t. ez. adózó közönség, hogy netáni észrevételeinek megtehetése czéljából a lajstromot betekintheti. Veszprém, 1887. november 11-én. Kováts Imre, polgármester. öZ.t3gyemeu;» uuiugrui enesii nemimmel a városlődi képviselőtestület egy derék magyar tagja. Megbotránkozással Írja ugyanis, hogy midőn a községi gyűléseken valaki magyarúl kezd beszélni, a képviselőtestület sok tagja tüntetőleg eltávozik, kijelentvén, hogy oly gyűlésben, melyben még a magyar szónak is jogosultsága van, részt nem vesznek. Nem akarjuk e felháborító dolgot bővebb kommentárral kisérni, de ki kell jelentenünk, hogy az oly emberek, kik a magyar honpolgárság jogait élvezik s mégis a magyar államnyelvet gyűlöletesnek tartják, nem érdemlik meg, hogy a magyar kenyeret egyék. Más idegen ajkú községek lakossága arra törekszik, hogy a magyar hazának nyelvét is mielőbb elsajátítsa, és ezek a városlődi urak még zokon veszik, ha valaki magyarul merészel beszélni Felhívjuk e magyarfaló urakra az illetékes hatóságok figyelmét! Oroszlán Pali hírhedt haramiát két fegyveres börtönőr szállította a múlt héten innét Kaposvárra a vasúton. Midőn Köves János vizsgáló biró úr tudatta vele, hogy elviszik, megköszönte az irányában tanúsított szívességét. Elindulásakor pedig Németh László togházfelügyelőhöz így szólt: .Tekintetes fogházfelügyelő úr 1 Fogadja hálás köszönetemet azon emberies bánásmódért, melyben engem ittlétem alatt részesített, mert itt nem úgy bántak velem, mint rabbal, hanem mint emberrel.* — Aztán mondja valaki, hogy nincsenek emberségtudó zsiványok ! Elmebeteg honvédtiszt. — Lapunk múlt számában említettük, hogy Bősendorjer János főhadnagy, a helybeli tisztikar egyik rokonszenves tagja, elméjében megzavarodott. Győrbeu lakó szüleinél volt szabadságon s ott mutatkoztak rajta nagyobb mérvben az elmebetegség tünetei. A parancsnokság Thaly László ezredorvos úrat a vett értesülés után nyomban Győrbe küldte s az, mint halljuk, Budapestre szállította gyógykezelés végett a szerencsétlen fiatal embert, kinek szomorú sorsa úgy Győrött mint városunkban általáuos részvétet keltett. Vandalizmus. — Pénteken este Kiss István polgártársunk lakatos-műhelyében borzasztó vandá- lizmus történt; az egyik segéd a tüzesvasat bele- szurta egy fiúba, ki most iszonyú kínok közt fekszik betegen. Ajánljuk a hatóság figyelmébe a szigorú vizsgálat megindítását. Nyolcz csikó van bitangságban a jutási új-pusztán, hol a tulajdonos azokat átveheti. Ismét egy elmebeteg. — E hó 10-én egy Pék Zoltán nevű fiatal emberen ütöttek ki aggasztó mérvben az elmebetegség tünetei. A szerencsétlon ifjú miskolezi születésű s itt lakó édes anyjánál volt látogatóban. Foglalkozására nézve tanuló. Az idén végezte Székesfehérvártt a 8 ik reál-iskolát, de az érettségi vizsgálaton megbukott s ez a balsiker búskomorrá tette, mely búskomorság megzavarta elméjét s üldözési mániába ejtette. Alig bírták megfékezni, midőn a dühöngési roham kitört rajta. Budapestre szállították gyógykezelés végett. Szerencsétlen édes anyja is vele ment, kinek kétségbeesett fájdalmát nem is kisértjük meg ecsetelni. Adjon neki a Gondviselés erőt fájdalmai elviseléséhez. Unikum, sőt ha lehet még több annál, hogy Tamássy Béla, a fejérmegyei kir törvényszék elnöke, az ottani törvényszéki épület falait elborító szőlőt az ottani díjnokokkal nemcsak leszüreteltette, de még meg is traktálta őket pecsenyével és borral, úgy, hogy az egyszer úri módon jóllaktak. Úgy a nemes tett, valamint az a csoda, hogy egy Sauyaró Vendel egyszer jól is lakott, megérdemli, hogy örök emlékezet okáért Clio táblájára fölvésettessék. A lCgi VUUilUH/auiV. -- a Uivaiaiuo o hi rdetményt közli: Az 1886. évi julius hó 7-éről keltezett 1. kibocsátású 5 forintos államjegyek beváltása már csak az 1887. évi deczember hó végéig, a közös pénzügyminisztériumhoz intézendő, szabályszerűen bélyegzett folyamodvány alapján lévén megengedve ezen körülmény oly megjegyzéssel hozatik emlékezetbe, hogy ezen batáridő letelte után a bevonandó I. kibocsátású 5 frtos államjegyek többé sem beváltatni, sem kicseréltetni nem fognak. Kelt Budapesten, 1887. évi október hó 16-án. — Am. kir. pénzügyminisztérium. A gyermekek és a vasutak egymásra gyakran veszedelmesekké válnak. Nem tartozik a ritkaságok közé, hogy a falusi gyermek kimegy játszani kavicsokkal a vasúti töltésre a sínek közé, a nélkül, hogy sejtené, mily veszedelmes helyen folytatja játékát. De viszont az is gyakran megesik, hogy az ilyen fölügyelet nélkül hagyott gyermekek csupa játékból a síneket rakják meg kövekkel s ezzel a vonatot dönthetig esetleg veszedelembe. A belügyminisztérium most, hogy e dolognak elejét vegye, a közlekedésügyi minisztériummal egyetértő- leg a hatóságokhoz körrendeletét intézett* melyben a 12 évet elért vagy annál fiatalabb gyermekek é fajta veszélyes játékaiért a szülőket és gyámokat teszi felelősekké s 12 órától 10 napig terjedő fogságot vagy 2 írttól 100-ig terjedő bírságot szab ki rájuk. A vasúti vonalak mentén fekvő községekben falragaszok és kidobolás utján tudatják a néppel a rendeletet. Mire tanítsa a gazda leányát? — Tanítsuk arra leáuyuukat, hogy saját erejében bízzék, hogy tudjon kenyeret sütni, hogy tudjon inget varrni, hogy maga nézzen be az éles kamrába. Tanítsuk arra, hogy hamis hajat ne viseljen, hogy jó, erős, meleg czipőben járjon. Tanítsuk ruhamosásra és vasalásra. Tanítsuk arra, hogy maga készítse ruháit. Tanítsuk arra, hogy 1 forint száz krajezár. Tanítsuk arra, hogyan kell jó rántást csinálni. Tanítsuk arra, hogyan kell harisnyát foltozni és fejelni. Tanítsuk arra, hogyan lehet karton ruhában járni, mégis királynéra emlékeztetni. Tanítsuk arra, hogy behatóan és helyesen gondolkodjék. Tanítsuk arra, hogy a piros pozsgás arcz többet ér száz halaványnál. Tanítsuk arra, hogy nem a pénzben, hanem a jó erkölcsben van a gazdagság. Tanítsuk arra, milyen nagy istenáldás, mikor a konyhát, szobát rendben tudjuk tartani. Tanítsuk arra, hogy minél okosabban osztjuk be jövedelmünket, annál többet lehet meggazdálkodni. Tanítsuk arra, hogy a léha fiatal embernek feléje se nézzen. Tanítsuk arra, hogy minél bővebben költünk, annál közelebb jutunk a szegények házához. Tanítsuk arra, hogy leginkább az asszonyon fordul meg az utódok boldogsága. Amennyire tehetségünk engedi, tanítsuk a művészetre is. Tanítsuk arra, hogy Isten az ő képére teremtette, de úem a\ erős fűtésben áll a hasonlatosság. Eladó zongora. — Egy jó karban levő Bőzendorfer-féle zongora jutányos áron eladó. Hogy hol, megmondja a kiadóhivatal. — Őszinte szó magyar háziasszonyainkhoz. Az utóbbi időben többször volt szó a lapokban a hazai pótkávé-ipar föllendüléséről. El volt mondva, hogy pótkávéért még a múlt évben is két millió forint magyar pénz vándorolt ki a külföldre. Hogy e nagy nemzetgazdasági kárnak elejét vegye, több magyar gyáros vette föl a versenyt a külföldi gyárakkal. S ez rendén is van. De már most az a kérdés, hogy melyik magyar gyártmányt vegyék gazdasszonyáink ? A felelet e kérdésre az, hogy bármelyik magyar gyártmány jobb, mint a legjobb külföldiek. A magyar pótkávé-gyárosoknak nincs okuk egymásra agyarkodniok s ha mégis akad, ki »mixtúrákról* és »nyereséghajhászatról* beszél, az ozmKav«/iuovgvw>u ivnvuij *-*t* “* gyárosok testvérileg megosztoznak az eddig külföldre vándorolt két millión, még akkor is hasznukat látják ők is, az ország is. De az a kérdés is fölmerülhet: melyik hát a magyar pótkávékék közt a legjobb ? Erre a feleletet már megadta a fo; gyasztó közönség azzal, hogy aránylag rövid idő alatt bámulatos mértékben a Lenck-kávét karolta föl, mely úgy iz, valamint aroma és az alkatrészek kifogástalan minősége tekintetében jóval fölülmúlja versenytársait. A mi tanácsunk tehát ez: vegyenek háziasszonyaink mindeneserre magyar pótkávét, ha pedig a legjobb e nemű hazai gyártmányt akarják, úgy kérjenek füszerkereskedőjüktől Lenck-kávét. IRODALMUNK. Tizennégy magyar iró.*) Az ódivatú, feledésbe ment, sőt nálunk talán meg sem is igen honosodott Almanach czim alatt egy rendkívül díszes kiállítású kötet jelent meg, mely kétségkívül egyike lesz, a karácsonyi könyv- piacz legérdekesebb és legkeresettebb termékeinek. Az »Auróra* korára, a mai magyar irodalom szárnybontogatásának ez igazi hajnalára gondolunk önkénytelenül is, midőn kezünkbe vesszük és lapozzuk e könyvet, mely tizennégy legkiválóbb magyar próza- irót egyesit magában — arra a korra, melyben az irók vállvetve álltak össze, hogy cgy-egy kötetnek a benne foglalt nevek és művek sokaságával szerezzenek népszerűséget s rászoktassák közönségünket az önálló művek olvasására is. Ha van, — és kétségkívül van, mert sokan és ismételten mondogatják, — jogosultsága a panasznak, hogy a magyar irók művei nem kelendők, ez a panasz az előttünk levő kötetre aligha fog megállani, nemcsak azért, mert kissé talán túlzott is a vád, melylyel közönségünket az irodalom termékei iránt való egykedvűségéért illetik, hanem azért is, mert e kötetben egyszerre és együtt tizennégy iró lép sorompóba, annyi jelességet, fényes irói tulajdonokat hozva magokkal, hogy bizonyára megtörnék a jeges közönyt, ha csakugyan megvolna is. Tizennégy magyar iró! Egy fényes sorozat, mely Jókaival kezdődik és Mikszáth Kálmánnal végződik. Nem mintha Mikszáth, ez a pompás elbeszélő érdem szerint jutott volna utolsónak a sorozatba. Csak szerénységből került ő oda; tudniillik mivel hogy ő szerkesztette az Almanachot. Egyébként eszünkbe sem jut, hogy érdem-sorozatnak tekintsük azt a rendet, melyben a tizennégy iró egy-egy elbeszélése vagy rajza a kötetben egymás után következik. Együtt van itt vegyesen az irodalom örege, ifja, régi gárdája és fiatal nemzedéke, s bizony lehetetlen volna őket osztályozni, hogy ki mint sorakozik a másik után. Egyik darab csinosabb és szebb a másiknál, s még válogatni is nehéz lenne bennök. — Nincs alja; csupa »eleje* valamennyi. A sorozatot, mint említők, Jókai Mór nyitja meg ,Barak Hageb asszonyai* czimü történeti elbeszélésével, egyikével azoknak az utánozhatatlan *) Almanach az 1888. évre. Egyetemes regénytár II. évfolyam V. és VI. kötet, Singer és Wolfner kiadása Bpest. — Pál! — Vértesy úr! — dadogá zavartan Elvira, és pirúlva nyújtá jobbját az érkező felé. Pál szenvedélyesen szorítá ajkaihoz a kis kezet. — Elvira! Meg tud-e bocsátani? — szólt esengve. — Megbocsátja-e, hogy kételkedtem szerelmében ? Elvira alig tudott magához térni bámulatából!; nem értette, mit jelent e gyors változás. Pirulva sütötte le szemeit és hallgatott — Eljöttem, — folytatá Pál, — eljöttem megkérdezni, akarja-e ismételui a vallomást, mit e könyvecske tartalmaz? Elvira ijedten tekintett oda. _ Naplóm ! ? — kiáltá csodálkozva. — Hon- nét került ez önhöz? - Olga! ennyire visszaélni bizalmammal!! Sűrű könyhullatás követte ezt a heves kifa- kadást. — Neheztel? — kérdé Pál szomorúan, — ne tegye azt. Lássa, ha e könyvecskét nem olvashatom, még most is a kétely homályában tévelyeg- nék, mig így nyitva áll előttem a mennyország. Elvira! úgy-e szeret? úgy-e akar az én édes kis feleségem lenni ? akar boldoggá tenni ? Elvira ráemele nagy fekete szemeit, melyekben szerelmének egész mélysége tárult fel; némán nyujtá feléje kezét, arcza átszellemülten ragyogott. Pál gyöngéden átkarolta az ő édes mennyországát s egy forró csókkal pecsételte meg e néma vallomást. * * * Egy hét múlva megtörtént az eljegyzés. Olga végtelen boldog volt, mikor megtudta, mily nagyszerű eredményre vezetett az ó ötlete. Elvira és Pál kegyelettel őrizték meg azt a kis naplót, melynek titka volt az ő boldogságuk megalapítója. Halottak estéjén. — Elkésett tárcsa. — Zsuska te! Én vagyok; elhoztam a koszorúdat .................. Csodálkozol ? Hát az igazat megvallva: nem is azért hoztam el, mintha telve volnék irántad való áhitatos kegyelettel, hanem mert ezen a földön így szokás, s a szomszédok nagyon megszólnának érte, ha nem tenném! Úgy megindulna a pletyka, hogy bőrig áznám tőle 1 Elkezdenének téged dicsérni: hogy milyen jó, milyen kedves, milyen hűséges, milyen önzetlen voltál, és szidnának a mellett engem úgy, hogy visszhangzanék tőle a Plosszer-sétány . ,........... Pedig hát te a dicséretnek semmi hasznát sem veszed már, de annál nagyobb kárát vallanám én a gyalázásnak .............. Mi t gondolsz ? Hiszen úgy tönkre silányítaná- nak a szappan nélkül való mosással, hogy alig tudnék második feleséget kapni, a mi pedig nagy baj volna a mai világban, a hol a hozományhoz ráadásul még el kell venni az asszonyt is! El ám! Néhány ezer forintra pedig olyan szükségem van, mint egy falat kenyérre!! Hiszen tudod, hogy még a te idődből derekasan úszom!! Elhoztam hát ezt a szép koszorút, (a virágkontódon még elfér!) leteszem itt sírodra, hogy megmentselek téged a dicsérettől, magamat a gyalázattól, melyet — köztünk legyen mondva — egyikünk sem érdemelt meg! No, no! ne haragudjál! Hiába! még most is megvan az a régi szokásod, hogy nem hagysz mást beszélni! Hiszen nem szemrehányásképen mondom: de hát az igazat — legalább most már — neked is el kell ismerned, s nem szabad rossz néven venned, ha magamat a te látszatod rovására mentegetem ............. Hiszen neked most már mindegy lehet, s azért elismerheted, hogy abból a hires szépségedből nagyon sok volt a talmi ...........Valid be no, hisz úg yis tudom, hogy őt első, felső fogad pénzedet kóstálta! Úgyis tudom, hogy az a szép fekete hajad nem volt tulajdon termésed! Úgyis tudom, hogy a festészetben igen jártas voltál! Úgyis tudom, hogy ...............No de több gavallér vagyok, semho gy összes toilett-titkaidat eláruljam ! Hu eddig el tudtad titkolni: hát éntőlem ne tudja meg a világ!! Hogy milyen lábon állt a jóságod és kedvességed : azt talán fölösleges is eszedbe juttatnom ....? Hiszen jól emlékszel még, hogy egyszer fejemhez dobtad a pecsenyés tálat, a miért azt mertem mondani, hogy kozmás a leves; jól emlékszel még, hogy egyszer kicsuktál a házból, a miért tiz óra után jöttem haza;.............jól emlékszel még, bo gy majdnem mindennap pöröltél, a miért ebéd után a kaszinóba jártam;..............jól emlékszel még, hogy egy ízben két hétig nem szóltál hozzám, a miért a megyebálon két négyest tánczoltam egy szép asszonynyal; ..... jól emlékszel még, hogy válni akartál tőlem, a miért haza kisértem egyszer egy elhagyatott magányos árvát! ! !............. Pe rsze mindebből senki sem sejtett semmit, mert óvakodtam valakinek dicsekedni a papucsommal. s így házasságunk mindig a legboldogabbnak hírében állott!!.... Hogy a hűséged is sántikált; azzal szintén tisztában voltam a nélkül, hogy csak egy perezre is elárultam volna magamat!.............. Va gy azt hiszed, nem vettem észre, hogy a színházban mindig kokettiroztál azzal a barna huszárbadnagygyal ?! Hogy a bálokon mindig vele tánezoltál, hogy az utczán mindig elkísért, hogy mikor otthon nem voltam : rögtön.............No de ne m árulom el, hogy biz én leselkedtem is egy kicsit utáuad! Az önzetlenségeddel pedig épen nem dicseked- hetel! Vagy talán önzetlenség volt az, hogy nekem folyton szememre hánytad: mennyit elfizetek kaszi- • nóba, egyesületekbe, mennyit elpipálok, eliszom, elkártyázom, magad pedig tízszer annyit költöttéi báli ruhákra!! Hiszen még most is tartozom vagy hatszáz forinttal a szabódnak, s vagy négyszázzal az ékszerészednek! Vagy.............no de nem rontom a hitelemet, hanem — ha már végre szóhoz jutottam, — azt mégis megmondom, hogy sem a trafikban, sem a korcsmában egy krajczárral sem tartozom! Önzetlenség az, hogy mindennap a színházba mentél akár velem, akár nélkülem, de ha én csak egyszer el mertem menni egyedül, hát ugyancsak beborult az ég felettem?! Igen bizony ! És mégis: csak ne koszorúznám meg a sirodat, hát volnál mindjárt a szép, a jó, a kedves, a hűséges, az önzetlen; s én, a ki elhallgattam testi hiányaidat, a ki palástoltam lelki szegénységedet, a ki eltitkoltam zsarnok jellemed félszegségeit, a ki óvakodtam feltűnővé tenni jól ismert léhaságodat, a ki fizettem szenvedélyeid pazar költségeit; én volnék a kegyelet nélküli, a hálátlan, a zsarnok s tudja Isten még mi?! Csak ne koszoruznám meg sirodat, s mernék maholnap megkérni egy kisleányt: tudom én istenem, hogy egész zápor névtelen levél zúdulna reá, még gyilkossá is megtennének!! No de, ha a mig mit sem használt volna: nem ütöttem dobra, hogy házasságunk minden egyéb volt, csak boldog nem; hát most, mikor még ártanék is vele magamnak : a világért sem árulom el! Nem ón! hanem megkoszorúzom én is sírodat úgy, mint a többi gyászoló özvegy 1 Hiszen virágot kapnak sokan, nálad érdemetlenebbek is!! Most hát úgy-e nem lep meg többé ez a koszorú ? Úgy-e nem csodálkozol már fölötte? Úgy-e nem teszed meg, a mivel még halálos ágyadon is fenyegettél: hogy megfordulsz sírodban, ha közelébe merek jönni ?! Ügy-e nyugodtan fogod folytatni örök álmodat ? Hiszen most már ott vagy, a hová mindig kívánkoztál az én szörnyetegségem mellől: fiat lábnyira a föld alatt!! ■Nyugodj hát békével; jobb neked ott, jobb neked így, s nekem is! ----------- X.
