Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)
1886-11-28 / 48. szám
m 21. Zalavarmegye közönségének a „Zala vármegye története“ ezimti müvet ajánló átirata. 22. Az Ányos emlék bizottság jelentése. 23. A székházépítő bizottság évnegyedes előterjesztése. 24. A vármegye alispánjának a Budapesten alakult „Országos erkölcsnemesítö egyesületire vonatkozó előter25. Alispáni előterjesztés a törvényhatóság területén létező marhahajtó utaknak az újabb viszonyokhoz mért módosítása tárgyában. 26. Az 1887. évre kivetendő betegápolási pótadó %-ának megállapítása. 27. Az 1887. évi katona beszállásolási pótadónak megállapítása 28. A m. árvaszéknek a mező-komáromi árva értékekre vonatkozó előterjesztése. 29. A legtöbb egyenes államadót fizető bizottsági tagoknak 1887. évi névjegyzéke. 30. Alispáni előterjesztés a községi szegények 1885. évi létszámáról és ellátásáról. 31. A ra főszámvevőnek előterjesztése, hogy a m. főszámvevőséghez egy irnoki állás rendszeresíttessék. 32. Devecser nagyközség képviselőtestülete által a község kötelékébe való felvételért fizetendő díjak megállapítása, biztosítása és behajtása tárgyában alkotott szabály- rendelet. 33. Siófok községnek a községi kézbesítőre vonatkozó határozata. 34. Ajka községnek a község tagosítási térképének és földkönyvének lemásolására vonatkozó határozata. 35. Ügyészi előterjesztés Purgly Sándor kőkuti lakos tulajdonát képező „Kőkút“ pusztának és gróf Nádasdy Ferencz nádasd-ladányi lakos tulajdonát képező „Riki“ és „Besnyö“ pusztáknak önálló pusztákká leendő nyilvánítása tárgyában. 36. Csernye község képviselő testületének azon határozata, melyben a községben létező felekezeti iskoláknál alkalmazott tanítóknak 50 frt segélyt szavazott meg. 37. Reé Jenő ajkai lakosnak kérvénye, melyben az általa bérelt „Csóta“ pusztát önálló pusztává nyilváníttatni kéri. 38. Özv. Kremo Józsefné hajmáskéri lakosnak nyugdíjaztatása iránti kérvénye. 39. Kenessey Géza pozsonyi lakos honvédföhadnagy nemesi bizonyítvány kiadatását kéri. 40. Orel József polányi tanítónak nyugdíj ügye. 41. Réde községnek nagyközséggé alakulás engedélyezése iránti kérvénye. 42. Költségvetési előirányzatok. 43. Községi házi számadások. 44. Községi alap számadások. 45. Alispáni előterjesztés a községi faiskolákról szóló szabályrendelet módosítása iránt. 46. Küldöttségi jelentés, a megye területén érvényes hegyrendszabály megalkotása iránt. 47. A Somlyó hegység h»gyrendszabályai. 48. A megyei gazdasági egyesület előterjesztése, az éves cselédek felmondási és szegődési idejének megállapítása tárgyában. CSARNOK. Visszaemlékezések. — Véghely Dezső barátomnak. — (Folytatás.) Az alispán, mint a főispán helyettese és a megyének első tisztviselője, nagy hatalommal volt felruházva; ez természetes volt, mert sok dologban az államhatalmat gyakorolta, a megyei aduiinistra- tiót pedig végezte; minélfogva miudegyik alispán a fényes álláshoz mért nagyszabású háztartást is vitt, s különösen az évuegyedes megyei gyűlések alatt, s az ezeket követő törvényszéki ülések tartama alatt folyvást nagy ebédeket adott számos válogatott vendégeknek, s ekkor az ügyek és viszonyok megbeszéltettek, s egyszersmind az egyesek véleménye s hajlama már előre a jövő tisztújitás vagy követválasztás iránt pukaioltatott és érzé keltetett. — Az alispáni háztartásra nézve adatúl és statistikai kimutatáséi szolgált az alispán lakásának külső feldíszítése, példái a jelenlegi megyeház udvarán volt egy kisebb emeletes ház, (mely utóbb eldöntetett) ezeu ház a másod-alispaunak lakásúl szolgált. Ezen kis háznak emeletere az utczáról ment tel a lépcső, és maradt még egy kis udvar. — Ezen udvar és a háznak az utczara szolgáló csúcsfalas része érdekes látványt szolgáltatott télen át, mely látványon mi miut iskolás hűk gyönyörködtünk ; — ugyanis, a padlásról az udvarra több erős rúd volt kiuyújtva és megszilárdítva, mely rudakon sűrűn egymás mellett lógtak egész szarvasok, Őzek, vaddisznók, vad réczék, foglyok, fáczánok, kappanok tarka vegyületben és mivel mindezen állatok számára nem adott elégséges tért az udvar, tehát ilyen rudak lettek az utcza fölé is kinyújtva, s ezek is teli aggatva szarvasokkal, őzekkel. vadréczékkel, fáczányokkal, melyekre midőn a téli nap reá vetette fényét, szemkápráztató ragyog- ványt nyújtott a nemes vadak gyönyörű alakjai közt a vadréczéuek ragyogó zöld és kék tolla, és a fáczánok tollazata. Mindezek együtt egy hatalmas gyűjteményt és kiállítást képeztek, melyek egész télen át mindig megujúltak oly számban, hogy azokhoz nem hasonlítható jelenben egyik budapesti vadkereskedés készlete sem. El lehet képzelni, hogy ha csak vadból is így volt felkészülve az alispáni konyha készlete, mikép volt az egyéb fogyasztási czikkekből is berendezve. Gyakori eset volt, hogy az alispán neveket irt egy ezédulára és a ezédulát átadta a megyei hajdúnak azzal, hogy ezeket az urakat hívja meg ebédre. így történt azután nemcsak egyszer, hogy az alispán törvényszéki ülést akarván egybehívni, a neveket felirta és a névsort átadta a hajdúnak, s mivel már a nyelve rájárt, azt mondta: ezeket az urakat hivja kend meg mára ebédre és nem vette észre a tévedést, s miután hiába várva az arakat a törvényszéki teremben, és csudálkozott hogy nem jelentek meg az ülésre, boszankodva elment baza ebédelni és mikor már ebédelt, nagyon csodálkozott, midőn azok, kiket törvényszéki ülésre várt, egyeukiut megjelentek ebédre. Ezen alispánnal történt az is, hogy szokása lévén, ha utazott is, pinczetokbau a saját borát magával vinni, egy izbeu Pesten leven, azt mondta huszárjának: Mihály, vigyen kend két butellia bort a Palatínushoz (t. i. a Váczi-utczában levő Palatínushoz czimzett vendéglőbe akarta küldeni) és mondja kend meg, hogy odamegyek ebédelni, majd adják fel! — A jámbor megyei hajdú a boros üvegeket felvitte a budai várba és beadta az üzenettel ; a boldogúlt József nádor pedig minderről értesülvén, megüzente, mikép szívesen látja az al- ispáu urat ebédre. A hajdú elmondta az üzenetet, az alispán pedig noha restellette a zavart, felment ebédre a budai várba, hol az áldott jó nádor elébe tétette a butelliákat, s jóizüeu mosolygott az ártatlan tévedésen. á boldog emlékezetű József nádorról Jevéu szó, nem mulasztjuK el itt felemlíteni, hogy Ő fensége, az egész ország által életében és halála után mindenkor hálával és kegyelettel emlegetett nádor a harminczas években a nyarakat itthon a hazában, Balatonfüreden szokta volt tölteni családjával és udvarával együtt. Az utazás akkép történt, hogy indultak Budáról nagy utazó udvari kocsikon, melyek még akkor vasrudból álió nyújtókkal voltak ellátva, mivel a jelenben szokásos tollas kocsik még nem voltak feltalálva, — a kocsik uagyou magasak és nagyszabásúak voltak, melyeken jöttek Székeslehérvárra, azután,Fehérvárról Szeutmihályon, Kiskeszén, Ladányon, Ősin át Peremarton és Be>. hida között, (hol az esküdt rendezése mellett ismételve új előfogat váltatott minden kocsiba) azután a dakai és fűzfői csárda mellett ment az utazás Vörösberénybe, inuét az Almádi pusztán át Alsóörsre, Lovasra, Palo/.uakra, Csopakra, Arácsra és Balatoufüredre. A tőherczegi család és udvara a Horvátház első emeletén vett szállást, s patriar- cbaiis kedvességgel és háziassággal töltötte el az idényt. A boldogult nádor uapoukint Kisfaludy Sándorral sétálgat ott, s a fürdőveudégek közt levő egyéb urakat is gyakran körébe engedett. — Midőn pedig a harminczas évek egyikének nyarán (1837. vagy 1838-ban) Füredről Veszprémbe vette útját, hol délután 1 óra körül érkeztek meg a kocsik a püspöki palota elé, hol Kopácsy József püspök fogadta, — azonual elterjedt a vélemény Veszprém városában, hogy Kopácsy József veszprémi püspök fog az esztergomi érsekségre kiuevezietui. A vélemény nemsokára meg is valósult. — Emlékszem rá, hogy a hírre, miut gyermek én is a püspöki palota elé fölszaladtam és én is a uézők közt álltam, midőn az ősz feuség fekete magyar ruhában, asztrakán prémes fekete pauyókával szállott le családjával együtt a magas utazó kocsiból. Karátoson János Ez már nem „tere-fer©.“ Tekintetes Sterkesttő ur ! Becses lapja múlt számiban, ön, tisztelt szerkesztő ur, oly kegyes volt, hogy engem kiválóan szellemes ötletei központjává téve, ügyes tere-ferével lepte meg olvasó- közönségét, mely, ha egyéb tekintetben nem is, de pikantériájánál fogva, a párisi pornografikus irányú irók müveit sok tekintetben eléri. Fogadja elismerésemet a sikerült közleményért s fogadja köszönetemet ama kiváló lovagiasságért, melyet Figaro ur, e közlemény kapcsán, bemutatott a közönségnek. Ön tisztelt uram, hogy a „Veszprém“ nagy olvasó- közönségét ilyen kiváló szellemi élvezetben részesítse, félre tett minden együgyü etiquette-szabályt, s inkább feláldozott egy lényt, hogy a többi tízezer ilyen „pikáns* szellemi csemegében részesüljön. De engedje meg, hogy én, az áldozat, még mondhassak néhány szót erre a minden tekintetben lovagias támadásra, melyben az ön nagyhirü Figarója oly fényes tanúbizonyságát adta elmésségének. Éjfél után volt, midőn az önök kiváló figyelme folytán pompás szerenádban részesültem. A szerenáde után egy csöngetés hangzott el az éjszakában, a mire a cseléd, ki a távollevő házigazdát várta, kinyitotta a kapuajtót. A szoba sem volt zárva, hiszen a háziúr távol volt még, s azért, legalább a szó szoros értelmében, semmi technikai akadály sem volt, mi önöket meggátolhatta volna abban, hogy a „pikáns szép menyecske* hálószobájába jöjjenek. Lett volna ugyan némi akadály, a mi a komoly gentleman- neket meggátolhatta volna, hogy egy idegen s tisztességes nő hálószobáját átlépjék, de hát Figaro ur szellemes közleménye szerint nehányan egy kissé sokat szedtek be abból az italból, mely az embert józan ítélőképességétől megfosztja. Ily körülmények között hiábavaló lett volna minden szó, s én mindenesetre okosabbnak tartottam, ha udvarias, de távoltartó arczczal fogadva önöket, alkalmat szolgáltatok, hogy gyorsan távozzanak, mintha illumiuált urakkal szemben daczos arezokat vágva, kiteszem magam annak, hogy a boros emberek szokott tulajdonsága, az erőszakosság feltámad. Eddig hát megvolnánk valahogy. De Figaro ur, ki a hírlapirodalomnak valósággal leglovagiasabb munkása lehet, azt a szellemes felfedezést teszi, hogy „ez a jelenet a Zola tollára és a Makart ecsetére volna méltó* s hogy lehetetlen, miszerint szép asszony szobája ilyen állapotnak lett volna színhelye valaha. Mindenek előtt megjegyzem, hogy én napok óta betegen feküdtem az ágyban, s hogy egy vastag téli dunnán kívül egy nagy ágyi paplannal voltam egész nyakig betakarva. Ennél a helyzetnél mindenesetre sokkal pikansabbakat láthatott Figaro úr, ba a báli decolletirozott ruhákat látta már, s ha ugyan magát az ágyat nem találta pikánsnak. De a mi a Zola tollát s a Makart ecsetét illeti, szabad legyen egészen komolyan kérdeznem : tudja-e Figaro úr, uiit siokutt leírni Zola F.mil s mit foatett Makart ? s ha igen, értette-e annak a röpke mondatnak a jelentőségét, amit oly könnyű szellemességgel leirt a papirosra? Uram ! hadd szóljak valamit igazán. Tudja-e ön, hogy a férfinak első kötelessége a lovagiasság, s hogy igen nagy mérséklettel szólva, legalább is illetlenség az, ami az ilyen természetű leírásokban nyilvánul ! Férfinak, tisztességes növel szemben még hírlapíró létére is vannak bizonyos kötelességei, s hogy a ki ezeket az elemi dolgokat nem tudja, az nem is méltó arra, hogy komoly társaságokba befogadják. Én, illuminált emberekkel szemben, nem mutathattam ajtót, mikor önök szobámba léptek, már csak azért sem, mivel nő vagyok s mivel egyedüli menekvésem csak a tisztességtudás lehet, a minővel másoknak kell az én személyemhez közeledniök. Önök illuminált állapotban voltak akkor este ; de ezt hajlandó voltam elfelejteni. Hanem az ilyen pikantéria, a mit Figaro úr kijózanodása után elkövetett, s a mivel mesemondó képességét, tisztességes növel szemben gyakorolta, ez már minden inkább, csak illemtudás nem. Valóság, a mit ön mond, hogy ilyen jelenetnek „szép asszony szobája* még aligha volt tanúja ; de ennek valószínűleg abban rejlik az oka, hogy más urak, még ilvolt rendelve, te mindjárt szerelmedet hitted meg- mérgezve és kíupadra vonva érzékeny szíved 1... Mit mondottál volna arra te, ha én komolyan elhiszem soraidat, melyekben megtagadtad azt, hogy szeretsz ?. . . És te, a női szívnek, talán ezer között kivétele, te, elhitted azt, a mi csak orvosság gyanánt volt írva, holott szemeimből olvashattad volna, hogy nem volt hazugság sohasem, mert azokon át lelkemben olvasdl ! .. . Judásnak tartasz, ki csókkal árul el, pedig hát jól tudtad azt, hogy szemedben mtndeued vagyok! Hányszor susogtad azt, hogy szavamnak htszesz föltétlenül, mert bizalmad határtaiau — és most? . . . Vond vissza minden szemrehányásodat, hisz goudolhattam-e arra, midőn lázad csillapítására törekedém, hogy te még a haláltól se rettegsz, ha igát a\> a mit olvassál V Megvallom hát, hogy mindet nem igát! • • • Nézz a szemembe és kérdezd teuszivedtől, hazudnak e hát e fényes sugarak?... Vizsgáld arezomnak minden vonását s ítéld meg, hogy rút hazugság bujt-e mögéjük el? .. . Tekintsd homlokom sima tükörét, énutsd ajkamnak égő parázsát, szorítsd meg kezemet, melylyel leírtam akkor s most gondolatimat, hallgasd szívemnek nyugodt dobogását és kérdezd magadtól: hazuduak-e ezek ? . . . Goudolj vissza a ieíolyt éveknek örömmel átélt édes perczire, találsz-e bennök csak egy hangot is, mely négy szem között hazudott neked?... Oty Őszinte volt hot\dd mindez, miként szerelmed az volt én irántam 1. .. Sokszor láttál már nyáron át havazni 1 Láttad télen is a verőfényes napot! No lásd ilyen szokatlan volt rád múlt levelemnek mindeu gondolata ! A természet is botltk uéha és még sem lurninált állapotban is, nem felednek el bizonyos illemszabályokat, melyeket szemmel kell tartaniok. Elvárom az ön lovagiasságától, (de nem Figaro úrétól) hogy e soroknak tért ád b. lapjában s maradtam Veszprém, 1886 nov. 2 >. teljes tisztelettel Cdt a hiányos menyecske. Asszonyom! Fényes replikája s kegyetlen gúnyolódása tönkre siláuyítanak engem s ha ennek bevallásával örömet okozhatok önnek — ime élvezze. Hanem, megbocsásson, ha már az éj vakmerő lovagjaira úgy ráterítette a vizes pok- róczot s engem annyira belecsavart, hogy csak a nagy füleim látszanak ki belőle, hogy akkor az a dr&galátos férjecske, a ki mindennek oka és rendezője volt, teljesen szárazon hagyatik — ezt képtelen vagyok megérteni. És hogy az ön ellen elkövetett sérelem boszulatlanul, büntetlenül ne maradjon, kénytelen leszek azt a drágalátos főrendezőt provokálni. Fogadja kézcsókomat! Figaro. Monsieur Figaro! Hát kellett az magának, hogy fölnyissa meggondolatlan kézzel Pandora szelenczéjét és az én ártatlan fejemre zúdítsa a vihart és förgeteget ? A nagyhatalmak kardeaörtetése már-már elnémúit, a keleti kérdést a békés megoldás kikötője felé terelik a kedvező szelek, és ön as, a ki üszköt dob a löporos hordóba és egy kellemetlen téli háború viszontagságainak dobja martalékúl békés városunk csöndes nyugalmát ? A mit öu tett, az menthetetlen. Viselje már most annak minden ódiumát is. Rám ne számítson. Én önt ezennel kiszolgáltatom a boszuálló Nemezisnek, Adieu ! qA sterkesttő. HÍREINK. Vogisprém, 1886. november hó 28-áu„ Döbröntey Gábor, Veszprém vármegye jeles szülöttének születése századik évfordulója lesz deczember elsején. Száz éve annak, hogy bölcsőjét ringatták és har- minezöt, hogy kozorsóját a sírba eresztették. A gondos anya altató dalától a temetőben elhangzott halotti búcsúztatóig mily változatos események közt folyt le e jeles magyar író élete! Érte öröm, érte megtiszteltetés és elismerés, de bőven kijutott részére a nyomor, a csalódás, a tövis is, mely a magyar írók osztályrésze volt abban az időben, midőn ő élt. —• Mint költő, nem emelkedik magasra Döbröntey, mind- azáltal verseit kedvelték az akkori időben, tetemes prózai dolgozatai pedig, melyekben buzgó hazafíság, sok jóindulat s a magyarnyelv hő szeretete nyilvánul, érdemeit elévülhetetlenekké tették, igy különösen a „Régi magyar nyelvemlékek“ négy kötete. Tagja volt a magyar tudományos akadémiának, több megye táblabirájává választotta, és 1844-ben királyi tanácsossá lett. Muukás lelke nem pihent sohasem, folyton dolgozott egész hévvel, lelkesedéssel, mígnem a halál véget vetett életének 1851-ben. Hazaíiságát szépeu jellemzi végrendelete, melyben azt kívánta, hogy a Buda ostrománál elesett vitéz honvédeink mellé temessék. Bdkassy Károly elhuuytáról, melyről már lapunk múlt számában megemlékeztünk, a következő gyászjelentést adták ki hozzátartozói: Békássy Károlyné született Húsos Izabella bitvese, Békássy Izabella férjezett Bezerédj Viktorné és Békássy Mária gyermekei, Bezerédj Viktor veje, biszszük el, hogy a nyári hóesés már telet jelent! Hihettem-e, hogy te szíuaranynak nézed szavaimat, holott jól tudod, hogy neked még nem hazudtam soha!... Megmondtam sokszor, ezt mondom most is, hogy az a való, igaz, a mit ajkamról hallasz bizalmasan! Volt e rá eset, hogy hazugságon kaptál, mikor csupán neked susogtak ajkaim?... Nem volt soha! No lásd, szemembe kellett volna nézned és megkérdeni, hogy e\ hazudik-e ? És akkor láttad volna azt, hogy Őszinte vagyok ! . .. Hittél nekem és átadtad a mérget, hogy kivessem azt az ablakon, nehogy ismét bevedd!... Most őszintén, igazán beszéltem, hidd el nekem, hogy ez valódi hang! ... Nyugtalan szíved megérezte előre, hogy az szomorít meg, kit legjobban szeretsz. Eszembe jut erre a költő szava, mely szerint „Meg lehet a «sírét csalni, De soká es nem tart; Megérzi, mint a tengerssem A köselgö vihart.“ Jó szellememre kellett volna hallgatni és akkor nem szereztem volna azt a bánatot. No lásd, most már többet tudok, mert új világításban látom lelkedet! De hát mondd csak, mind fájt-e az, a mit olvasál ? nem volt-e ottan őszinte hang is? Keverve jó és rossz, mint az élet ötömé és ezernyi szenve- * dése! Az Qróm több volt, mint a méz éa íze keserű lett, ezért kellett volna mindent ajkamról hallanod 1. . . Elmondtam akkor sok igazat is- 1 mert, hogy én gonos\ vagyok, azt te jól tudod, a női szív iskoláit s a kinek az életben csak a kínzó és gyötrelmes csalódás jutott osztályrészül, a ki csak könyvekben olvasott oly ön\éstelen és számítás nélküli érzelemről, milyen a tied ! Ó ha volna hatalmuuk arra, hogy megismerhessük a női szívnek ezernyi érzelmét, melyek fölött a szerelem uralkodik ! Ha nem volnáuk mi t'éitiak olyan nyersek, kik nem bírunk annyi tinóm érzékkel, hogy a női szívnek sajátos alkotását felfogni tudjuk es ítéljünk legszebb, legékesebb érzelme fölött: ó akkor nem Írtam volna én sem hozzád azt a levelet, mely telkednek tükörsima tavát hozta veszélyes hullámzásba és oly érzelmeket vetettek a leikorbácsolt habok a felszínre, melyekre én gondolni sem merek! Azt tudom csak, hogy vétkeztem nagyot és bűuös vagyok, kinek vezekleni, bűnhődni keil, hogy a megszomorított szív szenvedései enyhüljenek 1 Azt hittem orvosa leszek lázas szívednek, rajongó és heves szenvedélyednek, költői indulatod tm- csapougasauak, ha majd szavaimmal kissé csilla- pítni igyekezlek! Ne hidd, hogy báutani, elszomorítói vagy megcsalni akartalak; ne hidd, hogy gyötörve vagy szenvedve látni óhajtottalak, hisz csak nem képzeled, hogy tudva és akarva kegyetlen vagyok V Orvos akartam lenni, ki a lazt csillapítsa, de ügyetlen valék, mert rosszul hazudtam s midőn azt állítám, hogy neked mindig hazudom, magam is nagyon megdöbbenek s a kiszaladt szó keserűen boszulta meg könnyelműségemet ! ... Te is akartál egyszer Így engem félrevezetni, midőn tagadtad azt, hogy forrón szeretsz 1 No lásd, én nem hittem neked, midőn olvastam vailomásouat, pedig hát mily óriás távolságban éltem akkor tőled és nem nézhettem szemed mélyébe se! És te, ki ma is, midőu köuuyek közt vergődéi érzelmednek emésztő súlya alatt és rémülettel eltelve láttad előtted eszményképednek büszke alakját ; jól láttad azt, hogy szeme, tekintete valóban nem hazudik, mert hittél neki: te elhitted azt, hogy neked mindig hazudott tekintete, szava, ajka és minden mozdulata! Lásd, én a nyers, a durva férti, jobb voltam nálad, mert inkább hitteiín szívednek, ajkadnak és tekintetednek, mint a! tolinak, mely nem mondott igazat 1 Nem hittem el, hogy kihalt szívedből az igaz érzelem, mely' átjárja szívecskéduek minden kis zugát, hanem osodáltam benned az öumegtagadást, azt az eszményi szerelmet, mely ilyet is megtesz, hogy enyhítse esetleges báuatát annak, kiért rajong 1 ... Te nép hitted ezt rólam, mert a rosszul alkalmazott orvosságot bevetted egyszerre, a helyett, hogy az^ orvostól személyesen, bizalmasan kértél volna magyarázatot!... Szemrehányást tegyek talán, a miért e néhány sor egy pillanat alatt lerombolta több éfies bizalmadat bennem s inkább hittél a holt betűknek, mint az élő, rád tekiutő szemnek, mint a mosolygó és szenvedélyes arczuak, melyen a lélek való bizalma integet feléd Hitted, hojgy György csak játékszernek tart, melyet mássad akar íöi- cserélm és azért tette e vallomást, hogy kimondhatatlan fajdalmát okozzon és kényszerítsen a válásra téged ? ... Hol vau régi bizalmad édes kis jószágom ? hol az a határtalan o'daadás, mely mindenét rám bízta, mert Györgyben egy félistent látott V . .. Hol vau adott szavad, mely szerint nem hiszed, hogy én megcsaljalak ? .. / Lásd, milyen túshuü vaiall Azt kellett volna mosolyogva mondanod: „Én nem hiszem, a mi itt árva van! mert szemed még nem hazudott nekem soha 1* De egy kis keserű orvosságtól, mely lázad csillapítására
