Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)

1886-10-31 / 44. szám

tornyokon kezdi építeni léggömbjét a kis állat, hosszú fonalat eresztve a levegőbe. Ha megelégelte a hosszát, ügyesen behúzza az egészet, összegöngyöl- geti maga körül. Csak egy kedvező szellőre vár és a kis léggömbös újra ott lebeg a levegőben, folyton szálakat eresztve ki testéből, a melyek körülötte lebegnek, mig végre valamely fa vagy más akadály meg nem állítja őt útjában.

A házaló kereskedés megszüntetése végett kereskedőinknek erélyesen kellene fellépni, mert első sorban ők kötelesek védelmezni érdekeiket. A legtöbb rendezett tanácsú város kereskedőinek sikerült a házalókereskedés betiltását keresztül vinni; miért ne tehetnék ezt meg a mi kereskedőink is? — E hét folyamán 4—5 ily házalót is láttuuk városunkban, kik gyolcsokkal, szövetekkel, kész ruhákkal és fehérneműkkel kereskedtek s valóban bámulatba ejt bennünket kereskedőink azon indolencziája, hogy ezt tétlenül szemlélik, vagy talán már annyira el vannak keseredve, hogy teljes rezignáczióval várják a szomorú jövendőt?!

Szerencsétlenség — vigyázatlanságból. — Magyar László inast elkapta a gépszíj és karjain súlyos sérüléseket szenvedett, most városunk kórházában ápolják.

Fölakasztotta magát — kíváncsiságból. — Bécsben nagy feltűnést kelt egy tizenhárom éves fiú öngyilkossága. Straszberg Szigfrid reáliskolai tanuló szüleinek egyetlen fia volt s a leg- gyöngédebb szeretet környezte, egyebektől eltekintve már azért is, mert gyönge testalkata gondos felügyeletet igényelt. A fiú tegnap délután két nővéré vei otthon volt. Három órakor azt mondotta, hogy átmegy atyja irodájába, feladatait elkészíteni Midőn négy óra után az egyik nővér az irodába lépett, fivérét az egyik ablakszárny kilincsére felakasztva találta. Azonnal zajt ütött, orvost hivattak, de ez már csak a halált konstatálhatta. A kétségbeesett apát csak nagynehezen lehetett visszatartani, hogy fájdalmából az emeletről le ne vesse magát. Az öngyilkos fiú iskolatársai azt beszélik, hogy az nemrég azt mondotta, hogy egyszer megpróbálja .hogyan ízlik az akasztás.“

A jelenlegi városházat nolnapután fogják elárverezni a polgármesteri hivatalban. Az épület városunk egyik legszebb helyén fekszik s megérdemli, hogy érdeklődjenek megvétele iránt azon szerencsés halandók, kiknek a sors módot nyújtott az ilynemű érdeklődéshez.

Halottak estéjén a helybeli iparosifjusági egylet testületileg fog kivonúlni a temetőbe s ott ez év folyamán elhunyt hűséges háznagya Orbán Sándor sírját, melyre díszes emlékkövet állított, meg fogja koszorúzni. Lesz emlékbeszéd is s az ifjúsági dalárda gyászdalokat fog énekelni.

Hajmeresztő szerencsétlenség történt a londoni Gayety-Musical-Hallbau, ahol egy akrobata társaság végzi mutatványait. A társaság tagjai közül Hold Károly nyerte meg leginkább a közönség tetszését. A múlt napok egyikén a trapézt, a melyen Hold mutatványait végezte, közel találták függeszteni az épület fedelének gerendáihoz, úgy, hogy az akrobata egyik mutatványa közben fejét oly erővel ütötte a gerendába, hogy a vér arczát menten elborította. Néhány pillanatig fenn tudta még magát tartani a művész a trapézén, de erejét vesztve, a magasból fejtetőre esett s magát annyira megsértette, hogy haldokolva vitték a kórházba.

Harmadszor akasztotta föl magát Steiner József helybeli szabó segédje, de harmadszorra sem sikerült neki megválni ettől a búbánatos árnyék- világtól. Aztán mondja valaki, hogy nem kell mindenhez szerencse!

Rövid hírek. — Jélegyhá^a városa Kossuth Lajost diszpolgárjává választotta s az oklevelet a közgyűlés küldöttsége fogja a nagy magyarnak átnyújtani. — Sírkő mint váltó. A potsdami temetőben egy elhunyt hű nő sírkövén a következő felírás olvasható„Kelt Golgota, az általános megváltás'napján. E váltó levelemre, melynek értékét én istenfélelemben és hitvesi hűségemben megtartottam, fizeti neked, halálod után rögtön, az örök üdvösséget: szent megváltód, Jézus Krisztus*. — Beust grój, Ausztria egykori külügyminisztere, majd kanczellárja, e hó 24-én 77 éves korában elhunyt. Halála általános részvétet keltett.

— A nő portéka a jónakatepec kerület indiánjainál; vagy egészen eladják vagy csak bérbe adják nejeiket. Lefőzik őket azonban a tenangó kerületbeliek, kik még az anyósaikat is eladják. Az utóbbiaknak a művelt Európában is akadnának utánzói.

— ítéletnap szentjei.* Berlinben egy uj vallásfelekezet alakult, melynek tagjai az Ítéletnap szentjeinek nevezik magukat és fő dogmájuk az, hogy a világ rövid idő múlva elpusztul, és ennek bizonyítására utalnak a kolerára, a földrengésekre és — a bolgár eseményekre. Útalhatnának saját bolondságukra is. —

Elterjedt gyógyszer. — A gyakori kér- dezősködés Moll féle francba bors{es% és só után bizonyítja sikeres használhatóságát a szernek kösz- vény- és csúzbajoknál, úgy meghűléseknél mindenkor. Egy üveg ára 80 kr. Szétküldés naponta utánvéttel A. Moll cs. kir. udv. szállító, gyógyszerész által Bécsbe Tuchlauben 9. A vidéken minden gyógyszertárban és füszerkereskedésben határozottan Moll készítménye ennek gyári jelvényével és aláírásával kérendő.

CSARNOK.

Melyik az igazi?

Bizony, mi tagadás benne, eddig ő nagyságaik, a tanfelügyelő urak, vajmi ritkán látogatták meg a falusi iskolákat, és ha a piripócsi gróf, mél- tóságos Piripócsy Oszkár a tanfelügyelőt a közigazgatási ülésen meg nem hívja így kis murira, még a hires piripócsi iskola sem dicsekedhetett volna azzal, hogy ő nagysága a tanfelügyelő meglátogatta.

így aztán a tanító nem ismerte azt a rengeteg hatalmú férfiút, kit tanfelügyelőnek hívnak és ő

nagysága sem tudta, hogyan néz ki az a féreg, kit a hatalom az ő kénye-kedvére teremtett.

Kopasz Tivadar érdemes tanító volt Bársonyoson. A milyen jókedvű ember volt, soha sem vetette meg a tréfát, nem bánva, ha az bajjal jár is. E tekintetben méltó bátyja volt Kelemen, a ki éppen egy heti vakácziót kért egészségi szempontból (névnap volt öcscsénél), s ez egy hetet nála töltő el. Kelemen szintén tanító volt. de nem falun, hanem sokkal nagyobb helyen, a városban.

— Kelemen, — mondá az első este öcscse,

— holnap meglátogathatnók Székesfalun kollegámat, Kausz Miskát, Jó fiú, szives vendéglátó. Az ut árnyas, szép; — a kis erdőn át fél óra alatt legyalogolhatunk.

— Ejnye, — szól útközben Tivadar, — most jut eszembe, hogy még sem volt jó eljönni hazulról. Azt hallom, hogy a tanfelügyelő most járja látogatni az iskolákat, s hátha nálam állapodik meg először?

Kelemennek hirtelen ötlött valami az eszébe.

— Te! — mondá — ismeri Kausz a tanfelügyelőt ?

— Már hogy ismerné? Még sohse volt ezen a vidéken.

— Jól van. Akkor engem mutatsz be helyette. Engem nem ismer. Meg fogjuk faggatni a szegény embert. Nagyszerű komédia lesz,

Odaértek az iskolaházhoz. A gyermekek éppen tanultak.

— Nagyságos Kátóti Ezekiel ur, a tanfelügyelő, — szólt Kopasz Tivadar.

Kausz Miska, a ki nem volt valami bátor ember, s még nem is régen verte a hetüket a rakou- czátlan kölykek fejébe, elpirult, majd elhült. Ilyen nagy úrral még nem volt alkalma közelről, veszedelmes közelről beszélni.

Kelemen szigorú arczczal tekintett a tanítóra s vallatni kezdő:

— Hány éves ?

— Huszonnégy.

— Milyen a lakása?

— Köszönöm alásan, megférünk benne feleségemmel.

— Feleségével! Hát magának felesége is van? Ilyen fiatal embernek. S bizonyosan gyermeke is. Azért nem tuduak semmire sem jutni a fiatal emberek. Családot alapítanak, mielőtt valamit kerestek volna.

A megrémült tanító uem tudott felelni.

— De jól van, — folytatá Kelemen, — lássuk, mit tanulnak az iskolában.

Semmi sem tetszett a pseudo-taufelügyelőnek. Olyan kérdéseket adott, melyek összezavarták a fiukat. A tanító meg volt zavarodva, s mindig jobban és jobban keveredett az ellenmondásokba.

— Most megnézem a lakását, — szólt végre Kelemen.

Rausz örült, hogy megszabadúlhatott s majdnem ugrálva ment a vélt tanfelügyelő után.

Künn aztán megölelte őt Kelemen, bocsánatot kért tőle a tréfáért, a minek fejében a lidérez- nyomástól megszabadult tanító Ízletes ebédre fogta ott mókázó társait. Itt legalább megboszulhatta magát, mert Kelement leitatta szüz-szilvapálinká- val még a leves előtt.

Azonban ugyanekkor leüt a menydörgos menykő egy ukáz alakjábau, hogy hát nem azért tanfelügyelő valaki, hogy tanlefülelő legyen. Méltóztas- sanak ő nagyságaik meglátogatni minden iskolát.

Alig egy hét múlva megérkezett Bársonyosra az igazi tanfelügyelő, Kátóti Ezekiel. Megvizsgálta Kopasz Tivadar iskoláját s teljes megelégedését fejezte ki. Kopasz Tivadar megkérte ő nagyságát, lehetne-e szerencséje ebédre? de ő nagysága azt felelte, hogy siet, délután tovább akar menni.

— Hanem egy szívességet elfogadnék, mondá.

— Kérem, kérem, — felelt az érdemes Kopasz Tivadar.

— Kocsimat előre küldtem. Egészen meg- zsábásodtam annyit ültem már. Azt hallom, Székesfalu nincs messze, csak félóra. Gyalog is íemehet- néuk. Nem volna szives elkísérni?

(Tyhii milliomadta! Ha most erről meg nem hiszi el Rausz, hogy az igazi!)

Megrázkódott Kopasz, de nem volt mentség. Le kellett menni a tanfelügyelő úrral a kollegájához.

Bekopogtattak az iskolába. A tanító kijött.

— Van szerencsém, tisztelt kartárs ur, bemutatni Rá —

— Rátóti tanfelügyelőt! Pompás! Ez a második. Szervusz pajtás. Hát téged honnét hozott a szél, faluról vagy városról?

És Rausz uram megölete a tanfelügyelőt. Két olyan csattanós puszit nyomott a képe kellő közepére, hogy a felesége kikiáltott a konyhából: te Gyuri, nem hagyhatod most sem békében a Pannit? (Azt hitte, a tehenes csókolta meg a szolgálót).

— Megbolondult az ur? —■ kiáltott fel a tanfelügyelő a tanítóra — Én — —

— Jól van, tudom már ki vagy, imposztor!

— válaszolt Rausz s karon akarta fogni.

Hiába integetett neki Kopasz Tivadar.

— Az ur megbolondult! — főrmedt rá most a felháborodott tanfelügyelő. Én a tanfelügyelő vagyok, tudja, és esetlen tréfája miatt —

— Ne büntesse tanfelügyelő ur, — vágott közbe a hüledező Kopasz, én vagyok a félreismerés sajátképeni oka.

Elmondta a múltkori tréfát és Rausz meg bizonyította.

A tanfelügyelő mosolygott és megbocsájtott. Jelentésében csak annál jobban megdicsérte a fiatal tanítót, a kinek mintaszerű volt az iskolája. De lelkére kötötte Kopasznak, hogy ilyen tréfa többé ne legyen, különben megbánja a — haja.

xx X

KÖZGAZDASÁG.

Öszszel szántsuk föl a tavasziak alá a földeket.

A tavasziak alá szánt földeknek még őszszel, érdes barázdákba szántása oly fontos művelet, hogy nem lehet erről éppen most, mikor még ideje van, eleget beszélni s eléggé figyelmeztetni a gazdákat arra, hogy a tavasziak alá szánt földeket szántat- lauul ne hagyják.

Ugyanis a növények termesztésére használt talaj ásványi és szerves anyagok keverékéből állván, abban a melegségnek, nedvességnek s a levegőnek behatása igen sok nemű vegyi folyamatot képes előidézni, melyek mindenikéuek végeredménye egyes ásványi vagy szerves anyagnak növénytápszerré való felbontása, átalakítása. Minél inkább előmozdítjuk tehát a nedvességnek, s a levegőnek behatását a talajba, annál erősebben működnek abban eme vegyi folyamatok is s ennek folytán annál több növónytápszer is lesz a talajban feloldva. A melegségnek, s a levegőnek eme behatásán a talajra alapszik az ugarnak a talajra termékenyítőleg ható ereje.

Ámde a fagynak is van a talajra ilynemű behatása és épen ez az, melynek minél nagyobb mérvű befolyásának teszszük ki a talajt, ha azt még őszszel érdes barázdákba szántjuk.

Tudjuk ugyanis, hogy mint minden test. a talaj 'is bir és pedig nagyobb mérvű likacsossággal. Eme likacsok a talajban részint gázokkal, részint vízzel telvék, őszszel főleg ez utóbbit találjuk, már most tudva, hogy a viz 4 fok Celsius mellett éri el a legnagyobb tömöttséget, vagyis, hogy abból egy bizonyos rész a legkisebb térimével ekkor bir, természetes, hogy a talaj likacsaiban lévő viz hőfoka, akár alantabb szálljon, akár magasabbra emelkedjék az, az ezt környező részekre feszítőleg hat. S miután tudjuk, hogy a víznek ezen feszítő ereje oly nagy, hogy azzal vasgolyókat is szét lehet repeszteni, természetes, hogy ez a talaj alkatrészeire is ily módon, tehát porha- nyitólag hat. S ha elgondoljuk, hogy egy télen át hányszor enged ki s fagy meg újra a talaj, elképzelhetjük, milyen rombolólag képes ez az apró talaj részecskékre hatni, mennyire szétporlasztja az azokat s ennek folytán mennyi uj felületet teremt a talajban végbemenő további vegyi folyamatok behatásának. Azért kell tehát még őszszel a talajt érdes barázdákba szántani a tavasziak alá, hogy az minél több vizet legyen képes magába venni, s minél jobban ki legyen téve a fagy behatásának, melynek a mint épen felsoroltuk, oly jótékony behatása van a talajra. S ha valaki fáradságot vesz magának, figyelemmel kiséri, hogy mennyivel több vizet képes magába venni a felszántott, mint a szántatlan talaj és mennyivel mélyebben hat a felszántott talajba a fagy, bizonyára be fogja ismerni az őszi szántásnak a talaj termékenyítésére való behatását.

Mert igaz, hogy a fagy nem közvetlenül hat ugyan a talaj termékenyítésére, csupán közvetve az, által, hogy egyrészről a növények finom gyö- kérzetének a talajba való behatását, elágaztatását könnyíti, továbbá hogy a talajban végbemenő vegyi folyamatoknak uj felületeket teremt, ámde mindez képezi tulajdonképeni alapját annak, hogy a talajban az éleny, szénsav s más gázok, továbbá a melegség, nedvesség s levegő behatása alatt annál élénkebb lehessen az ásványi alkatrészek felbontására ható elmállási s a szerves anyagok felbomlását előidéző korhadási folyamat s ezen folyamatok azok, melyek a növények gyökereit tápszerekkel ellátják.

Azt fogják talán erre mondani némelyek, hogy tehát igenis elismerjük a kötöttebb talajoknál az őszi szántás szükségét, de mi szükség van arra a jobb talajoknál. Ez ellenvetésre is azonnal felelünk.

Itt, vagyis a lazább, homokos természetű talajoknál az őszi szántást más okoknál fogva lehet ajánlani, kell megtenni, t. i. azon oknál fogva, hogy az minél több vizet legyen képes az ősz és tél folytán magába venni, hogy azután a tavaszi és nyári szárazabb időszak alatt legyen abban a növényeknek magokat miből ellátni. Az ily talajokba ugyanis a száritó levegő mélyebben lévén képes behatni, az hamarabb ki is szárad, tavas zszal tehát az ily talajokat sokat bolygatni nem szabad, de miután megszántani mégis meg kell, szántsuk meg tehát azokat őszszel, tavaszszal, azután megteszi a többit a borona meg a hengeritő.

Az elmondottakból önként következik azon tanács helyessége is, hogyha a talajt mélyíteni akarjuk, azt mindig csakis őszszel szabad tenni, mert ekkor vagyunk azt leginkább képesek a természeti hatányok megtermékenyítő erejének kitenni s elkerülni ezáltal mindazon károkat, melyek a holt talajnak a felszínre való hozatalából következnek.

Igaz, hogy a legkevesebb gazdaság van ma még annyi igás erővel ellátva, hogy minden tavasziak alá szánt földet fel lehetne őszszel szántani, de mivel az őszi szántást bármely időben meg lehet tenni, és mindaddig folytatni, mig csak ki nem fagy a főidből az eke, mégis csak egy kissé gondosabb után nézéssel is, sokat lehet e tekintetben minden gazdaságban tenni.

S kivált a kötött talajú birtokokon ne mu- laszsza el a gazda az őszi szántást, mert oly porhanyóvá háromszori szántás által sem lehet az ily talajokat tenni, mint az őszi szántás által.

Lehetőleg minden földet fel keli tehát a tavasziak alá még az őszszel szántani, de kivált a kötött talajokat. T. H.

Üres hordók tisztán tartása.

Oly hordók tisztán tartására, melyek hosszabb ideig nem lesznek megtöltve, de melyeket mégis a rögtöui használatra alkalmasakká akarunk tenni, a következő eljárást ajánljuk: A hordókat minden hónapban jól meg kell kénezni és minden három hónapban néhány liter borral kiöblíteni. Ez utóbbit

azért kell tennünk, hogy a hordók kissé átnedvesedjenek.

A penész eltávolítása pinczékböl.

Pinczék, melyek nem szellőztethetek, tehát erős penészképződésnek vannak kitéve, ezen kellemetlen vendégtől az által szabadíthatók meg, hogy minden 100 köb méterre egy kénrúdat számítva, e kénmennyiséget egy vascsészében felfüggesztve, elégetjük. Ezen eljárás által nemcsak a penészt távolíthatjuk el, hanem pinczénket szárazzá is tehetjük.

A fa csapokat,

hogy tartósabbak, könnyebben tisztán tarthatók legyenek és a szétrepedésuek kevésbé legyenek alávetve, akként konzerválhatjuk, hogy három rész paraffin és egy rész stearinból álló vegyüléket tűz fölött feloldunk és a csapokat belé mártva rövid ideig e folyadékban ázni hagyjuk, hogy az meg- telíttessék.

A burgonya télire rakása.

Sokan azt hiszik, hogy a burgonya egy külön anyagot tartalmaz, mely azt bármely körülmények közt is épségben tartja; az ilyenek aztán kimennek a burgonyaföldre eső után, kiássák és pin- czébe rakják a burgonyát azon sárosán és nedvesen, mi elegendő arra, hogy a burgonyát még a tél kezdete előttt rothadásra bírja. Ilyenkor aztán nem tudnak egyebet, mint szidni a burgonyás pinczét, az időjárást, sőt magát az illető burgonyafajt is. Nagyon hibás eljárás a burgonyát nedvesen ásni lel és úgy rakni el, minthogy a nedvesség igen előmozdítja a rothadást. Ha ezen bajt el tudja a gazda mellőzni, burgonyájának értékét nagy mértékben fogja emelni, mert a szép, egészséges burgonyát bárki is szívesebben vásárolja meg, mint az olyat, mely félig el van rothadva. Ha pedig már a hibás elrakás megtörtént, jobb legalább a későbbi néhány derült napot felhasználni és kiszárítás végett kiteregetni az izzadni kezdő burgonyát, a mikor egyszersmind a romlani kezdők is eltávolíttatváu, egy pár napszám

8—10 forint értéket megment.

IRODALMUNK.

„Élő halott.“ Az Egyetemes Regénytár, ez országszerte oly előnyösen ismert vállalat második évfolyamának harmadik és negyedik kötete, a hírneves angol regényírónak, Hugh Conwa y-nek egy újabb hátrahagyott művével lepi meg az olvasó-közönséget. Az Élő halott ismét egyike azoknak a szeretetreméltó műveknek, melyek mulattatják és gyönyörködtetik az olvasót, a nélkül, hogy akár erkölcsi érzékét sértenék, akár figyelmét hosszadalmas mellékrészletekkel fárasztanák. Elejétől végig érdekes regény, bonyodalmakban és változatokban gazdag, és mégis oly egyszerű folyású, hogy az elbeszélés fonala sehol sem szakad meg. — A kik Hugh Conway -nek ugyancsak az Egyetemes Regénytárbau megjelent előbbi regényét a Beatrice házasságát ismerik, méltó kíváncsisággal fogják ke- zökbe venni az Élő halottat, és várakozásukban nem fognak csalódni. Mi csak szives elismeréssel adózhatunk annak a gondos figyelemnek, melyet a vállalat kiadója, a budapesti Singer és Wolfner czég az olvasóközönség igényei és szükségletei iránt tanúsít, s hiszszük, hogy az Egyetemes Regénytárnak az eddig elért szép siker után is számos uj pártolója lesz még. Az Elő halott mindkét kötetének ára, külön-külön csinos piros vászonkötésben, 1 írt. Egy-egy kötet, mint eddig is, 50 kr.

— Uj zeneművek. .Sir a kis lány a Balaton partján“ és „Pihenj kis lány az ölembe* legújabb kedvelt népdalok a „Hódosi biró leánya* czimű népszínműből, melyeket Nagy Sándor zongorára átirt, megjelentek a „Harmonia“ nemz. zeneműkereskedésben, váczi-utcza 8. Ára 60 kr.

— Simor herc\egprimás aranymisés jubileumának van szentelve csaknem egészben az „Ország-Világ* legújabb, okt. 23-án megjelent száma. A prímás életének minden nevezetesebb momentumát művészi kivitelű rajzok tüntetik fel s itt találjuk a bazilika új kupoláját is először bemutatva. A prímás életéről, pályafutásáról két nagy- érdekű czikk van: az egyiket Kőrössy László dr. írta, sok érdekes aprósággal fűszerezve czikkét, a másikat Szentirmai Geyza irta a prímás gyermekkoráról, Székesfehérvárott szerzett új és hiteles adatok alapján. A lap többi része is sok jó olvasmánynyal szolgál. A rendes két regényen kívül Reviczky Gyula .Rossz istenek* czimü költeménye, Kacziány Gézától „Akadályverseuy“ czimü novelette, Székely huszár-tói a hét története s végül a változatos nagy gonddal szerkesztett rovatok. A képek közt különösen felemlítést érdemel Manheimer Ágost rajza: „A mosókonyhábau*. Előfizetési feltételek : január—deczemberre 10 frt, január— júniusra 5 frt, julius—szeptemberre 2 frt 50 kr., júl.—deczemberre 5 frt. Az „Egyetértés*-sei együtt: egész évre 28 frt, félévre 14 frt, negyedévre 7 frt, égj hóra 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek a Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársasághoz küldendők, kecskeméti utcza 6. szám.