Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)
1886-10-31 / 44. szám
és keresztanyám boldogéit atyámat is Tót-Vá- zsonyba magához hívta. Egy theologus deák volt az átvételre kirendelve. Az ily megbízással megjelent theologust a ház úrnője nem csak szívesen fogadta, de a figyelem minden előzékenységével tüntette ki. így történt, hogy a theologus a diszkért azon elkülönített részébe is bevezettetett, a hol a szegfű, száz és száz cserépben, e czélra felfogadott falusi leányok által gondoztatott. A nagyon egyszerű állapothoz szokott deák a szegfű-telep megpillantásakor nagyon meg volt lepve és ezen meglepetésének kifejezést is adott, mondván e szavakat : mennyi cserép!! A ház úrnője: a szegfű-királynő a meglepetés ezen sajátságos nyilvánulása felett megbotrán- kozott, s jelen volt atyámhoz e szavakat intézte : Kedves uram öcsém; ennek a diáknak átadhatjuk a könyvtárt? Szegény atyám nem kevés munkájába került nagynénémet megnyugtatni és igy a könyvtár még is átszállíttatott. Véghely Dezső. HÍREINK. Veszprém, 1886. október hő 31-én. Memento móri! — Mindszentek és halottak napja azon két nap, melyen bevett szokás szerint kegyelet ünnepet ülünk azon kedves halottaink emlékére, kiket a kegyetlen halál kitörölt az élők sorából. Már hetek óta láthatók a kirakatokban azon gyászkoszorúk, melyekkel holnap kimegyünk a temetőbe, hogy ott fölékesítsük velük a kedves halottaink drága hamvait fedő sirhalmokat. Milyen virágos, fölékesített és mégis milyen kimondhatatla- núl szomorú így halottak napján a temető ! Mennyi bánat! Mennyi gyász! Mennyi köny! Mennyi boldogtalanság! Néha egész élet világa, öröme, mindene romba dűlve. És ismét mennyi szeretet, mennyi hűség és ragaszkodás, mosoly és napsugaras derű, mit ők nem láthatnak, nem élvezhetnek már. Csak a koszorúk, virágok és a többi ékesség tanúskodnak arról, hogy szeretik őket még most is! Óh, szomorú, végtelenül szomorú a halottak országa! A hervadó természet elválásról beszél, a borongós őszi ég gyászol és a fuvalom, mely hajunkkal játszik, mintha elhúnyt szeretteink néma üdvözlete lenne. — Halottak napja, midőn az anya ismét ölébe varázsolja elvesztett gyermekét, midőn sokaknak felzúdúl lelkiismerete a múltért, midőn visszagondolunk azokra, kik annyi örömöt okoztak nekünk. — Halottak napja, midőn az a csöndes kis város, — hol majdan mindnyájunknak fog jutni egy négyszögü ház, ha mélyen lent is a föld alatt, — ünnepet űl; midőn a kísértetiesen pislogó apró lámpák ezrei halványan megvilágítják az örök sötétséget, s az egymás mellett szorosan fekvő kis hantok íelcziczomázva amarantok s babérkoszorúkkal, sokkal barátságosabbak, mint egyébkor. S midőn megindúl a hullámzó tömeg a halottak csöndes birodalma felé, kis leánykák, ártalan mosoly- lyal ajkukon, nagy koszorúkat visznek karjaikra fűzve, s a mint végignéz az ember a sok koszorún, a szerint megtudná már mondani, hogy oly sírra lesz-e az helyezve, melyen fényes márványemlék áll, vagy oly bedült sírra, melyre csak egy kis fakereszt mutat. És a sok apró hantok között mindenki megállapodik egy kis hant előtt s erősen zokognak a még nem rég hantolt sir előtt, egy sóhaj száll az égbe a már bedült, a régi sír felett. Ha tovább megyünk, arra, hol azok nyugosznak, kiknek koporsója után nem ment bánatos rokon, előmozdításán fáradozott. A jó lelkű aggastyán szive pedig még gyászában is magyar volt! A neveléssel és a betegek ápolásával foglalkozó jó szürke nénikék emlékét szerény kő jelöli. Egy-egy enyhítő könycsepp gördül sírjokra. Az angolkisasszonyok emlékkövén „Ki bennem hisz, ha meghal is, élni fogu czímű jelmondat olvasható, mely a jobb világot hirdeti. Eszünkbe jutott e sorok olvasásánál Bajza szép költeménye: „Nem lehet, hogy alkotandott A sora érző sziveket, Ha torlatlauúl hagyná a Méltatlan keserveket. Lenni kell egy jobb világnak, Itt, vagy más bolygó tekén, Ébren, alva ezt sugalja Fájó szívnek a remény, Képtelen, hogy a halálban Eltűnjék minden jövő, S üdvét meg ne nyerje a jó És a vétlen szenvedő. Képtelen, hogy volna isten E nagy mindenség felett, A ki csak gyötrelmül adna Érző lénynek életet.“ Ki tudja, háuy jelesünk van itt eltemetve, kiken a bús teledékenység koszorútlan alakja lebeg ? Jól mondta a költő: »Sok jeles sírján ingatja vándor fuvalom a feledésnek tüske-bokrait." Majd minden családnak van itt ugyanis egy- egy kedves embere, kinek emlékezetét kegyeletesen ápolja, kinek neve hozzáolvadt érzelmeikhez. Én atyámat gyászolom, ki 1848 óta porlik az enyészet lakhelyén. E hely felé röpítem én is a távolból ama kívánságomat, hogy a béke áldása övezze a sírt, melyben nemes hamvai pihennek!! Dr. Vutkovich Sándor. kik után nem fohászkodik senki, ott már hiába keressük a fényt, a csillogó mécseket — sötétség terűi el felettük s csak az a néhány összetörött, korhadt fakereszt mutatja, hogy itt még nincs vége a temetőnek ... Ez a sok koszorú, az apró lámpák ezrei, a drága hímzések: a halottak fényűzése... De azt nem irigyli senki, mindenki újjászületve lép a halottak csöndes birodalmába, hol az a sok kereszt, azok a néma hantok többet beszélnek, mint a világ összes bölcseletéi, pedig csak e két szó az, mit még a szellő is rezegve susog: Memento móri! Döbröntey Gábor jeles magyar iró születésének századik évfordulóját már nem lehet megünnepelnünk. Szalay Sándor nagyszőllősi ág. evang. lelkész ur ugyanis a következőket tudatja Fraknói Vitmossal, a m. tud. akadémia főtitkárával: »Mint a veszprém-nagyszőllősi ág. hitv. ev. gyülekezet lelkésze, a nevezett egyház anyakönyvébeu a következő adatokat találtam Döbröntey Gábor születési idejére vonatkozólag bejegyezve: „Az 1785-ik évben születtek és kereszteltettek: Idő 1785. decz. 1-én. Újjászületett: Gábor. Szülék: Tisztel. Döbröntei Lajos s Társa Erhard Susánna. Bizonyságok: Tiszt. Sebestény András és felesége Vajda Susánna; Nztes Noszlopi Gábor ur Ifjú Legény és Noszlopi Juliánná Leány-asszony." Egyúttal nem hagyhatom megemlítés nélkül azt, hogy Döbröntey Gábor szülőháza, mely evangélikus lelkészlak volt, a nagyvenes években összeromboltatott, s helyette ugyanabban az udvarban uj lelkészlak épült." — így tehát a kegyeletes ünneppel elkéstünk. De ez nem a mi hibánk, hanom azon irodalomtörténet-iróké, kik elég felületesen jártak el, midőn vármegyénk eme jeles fiának születése idejét 1786. évi deczembér elsejére tették. Mindez azonban nem zárja ki, hogy a jeles iró szülőházának helyén épült uj lelkészlak emléktáblával meg ne jelöltessék. Mi kész örömmel indítjuk meg ez irányban a mozgalmat s vármegyénk lelkes közönségének áldozatkészségétől függ, hogy azt siker koronázza. Szép jótékonyság. — Vármegyénk szeretett főispánja Esterházy Móricz gróf úr ő méltósága, a legutóbb Pápán tartott ev. ref. egyetemes kouvent alkalmával megígérte, hogy a jövőben évenként 12 öl tüzelő-fát fog ajándékozni a pápai ev. ref. főiskola javára. Ezen szép Ígéretet nagy lelkesedéssel fogadta a konvent. Simor János herczegprimás jubileuma alkalmából f. hó 28-án tisztelgett nála vármegyénk küldöttsége Véghely Dezső kir. tanácsos alispán ur ő nagysága vezetése mellett, ki a következő üdvözlő beszédet intézte a jubiláns főpaphoz: Főmagasságu és Főtisztelendő Bibornok, Herczegprimás Ur! Kegyelmes Urunk! Veszprém vármegye közönsége történelmi fej»* lődésünk biztos kalauzolása mellett benső készséggel jutott azon meggyőződésre, hogy Eminencziád jubiláris napja, reá is kiterjedő örömünnep. Ezen mély meggyőződése alapján teljes őrömmel ragadta meg az alkalmat és egyhangúlag határozta el, hogy magát Eminencziád jubiláris örömünnepén küldöttségileg képviseltesse. így jelentünk meg Veszprém vármegye nevében Eminencziád előtt és midőn a mai örömünnep alkalmából vármegyénk hódolatteljes üdvözletét tolmácsolnánk, kérjük a mindenható Istent, hogy Eminencziád drága életét a haza és trón s az egyház javára igen soká tartsa meg. Éljen! Ezen üdvözletre a prímás igen meleg hangon válaszolt. — Megemlítjük, hogy a küldöttség vezetője s több tagja diszmagyar öltözetben voltak. — Ugyanezen napon a helybeli székesegyházban ünnepélyes „Te Deum“ tartatott, melyen a hatóságok és testületek képviselői is jelen voltak. f Felsöbükki Nagy István. Tehát ő is elköltözött az élők sorából s immár odalenn nyugszik, a hol nem fáj semmi, •— a hol a nyugalmat nem zavarja semmi nesz és semmi zaj! Elköltözött és pedig oly fiatalon, szív és lélekben a legszebb reményekkel telve, egy boldogsággal biztató uj élet tavaszán, mely neki azonban kevés örömet, s betegsége által annál több bánatot és szenvedést hozott. Mindháromban hűségesen osztozott vele egy ifjú nő, ki most fájdalomtól lesújtva gyászolja azt, ki neki életére támaszul lett volna rendelve. Nem lehet szándékom e rövid sorokban a társadalmi életben kifejtett érdemeit részletesen felsorolnom. Hisz ezekből sokkal nem is rendelkezhetett, mert szerzéséhez még fiatal volt. De városunk fiatalságának igen nagy része s magam is egy önzetlen és igazán jószivü és őszinte barátot vesztettünk bold. Nagy Pistában, egy oly barátot, ki e szónak magasztos értelmét helyesen felfogva, magának jó és balsorsban egyaránt, mindenki szeretőiét és becsülósét tudta kivívni. A balsors az idén összehozott bennünket Gleichenbergben, s mondhatom mindketten igen szomorú napokat is töltöttünk együtt, melyekben a közös baj és betegség s az, hogy régi barátok is valónk, közelebb hozott egymáshoz. Én akkor érkeztem Gleichenbergbe, mikor ő ottani első nagy betegségéből már felkelt. Nehezen tudott járni, s a kútról felvezető dombon 3—4-szer is meg kellett pihennie, mig a Vereinshaus-ig tudott menni, — ifjú nejének karján. Egy hét múlva ő csodálatosan jól érezte magát, a fiatalság sokat bíró ereje felülkerekedett a betegséggel való küzdelemben s mosolyogva mondá nekem, ki ép akkor érzem magam leggyengébben, hogy birkózzunk, ő engem legyőz. Dr. Vutkovich Sándor, pozsonyi kir. jog- akadémiai bölcsészeti s irodalmi tanár, lapunk állandó vezér- s tárczaczikkirója, városunk jeles szülötte, tavaly egy szép vezérczikkel köszöntött be halottak napján, az idén pedig egy érdekes tárczaczikkel tisztelte meg lapunkat, mely annál kedvesebb, mivel a veszprémi temetőt Írja le. Midőn ezért kö- szönetünket fejezzük ki, nem mulaszthatjuk el, hogy azon hazafias működéséről meg ne emlékezzünk, melyet Pozsonyban a magyarosodás szent ügyének érdekében fáradhatatlan kitartással folytat s melyről legújabban a »Pesti Napló" keddi számában levő következő tudósítás tanúskodik: A pozsonyi Toldy-körnek múlt vasárnap volt az őszi évszakban első ülése, melyben dr. Vutkovich Sándor, kir. jogakadémiai tanár elnöklete alatt részt vettek: Thaly Kálmán orsz. képviselő s a tudományos akadémia rendes tagja, dr. Ortvay Tivadar akadémiai levelező tag, Bozó Emánuel alezredes, dr. Kanka Károly orsz. kórházi igazgató, dr. Barts József orvostanár, dr. Rentmeister Antal jogtanár, Jónás János kereskedelmi akadémiai tanár, Ardényi Dezső lapszerkesztő, dr. Lendvay Benő megyei főorvos, dr. Pávay Gábor egészségügyi tanácsos. Elnök emelkedett szellemű beszéddel nyitotta meg az ülést, kifejtve, hogy itt a határszélen a hazafiságot nemzeti irányú művelődés által beli fejlesztenünk s hogy törekvése főleg arra lesz irányozva, hogy az itt élő magyar, de szunnyadozó értelmi erőt mint egy családdá egyesítsük. ,A magyar társadalom, úgymond, minősíthetetlen apathiában szenved, nincs közhangulat, nincs lelkesedés, hiányzik a pezsgő buzgalom. Hozzájárul még ehhez, hogy a legnemesebb törekvésnek is szárnyát szegi a gáncsoskodás, mely igen gyakran félreértésből, hiúságból vagy tehetetlenségből táplálkozik." Majd a közművelődésről szólva, kiemeli, hogy a Toldy-kört a magyar művelődés iskolájává kell tenni s ez irányban kéri a bizottság hathatós támogatását. Thaly Kálmán az elnök megnyitó beszédének befejezte után, az irodalmi bizottság nevében hosszabb beszédben a legrokonszenvesebben üdvözölte dr. Vutkovichot, kifejezve különösen abbeli őrömét, hogy neki és dr. Kelemen honv. főtörzsorvosnak sikerült mint kiküldötteknek, őt a bizottság elnökéül megnyerni, mert nézete szerint csak ő képes példaadó ügyszeretetével és kitartó lelkes munkásságával a körben uj szellemi, pezsgő életet teremteni. Majd bemutatta elnök a felolvasások programmját. A felolvasások nov. 7-én kezdődnek s minden héten, vasárnap d. u. 5 órakor lesznek. Elnök szépirodalmi matinéét is fog rendezni s a nőket is törekszik felolvasásra és szavalatra megnyerni. A felolvasók közt vannak: Thaly Kálmán, dr. Tóth Sándor, Jónás János, dr. Barts József, Pávay Gábor, dr. Schönvitzky, dr. Pisztóry. Matkovich Tivadar vármegyénk enyingi vál. kerületének orsz. képviselője, mint nekünk írják, f. hó 24-éu tartotta meg Enyingen beszámolóját nagyszámú választók jelenlétében, kik a rokonszenves fiatal képviselő beszédét nagy tetszéssel fogadták. Ott volt ez alkalommal Herman Ottó orsz. képviselő is, ki szintén hatásos beszédet tartott, mely után Krisztinkovich Aladár az enyingi függetlenségi párt egyik oszlopembere a képviselők tiszteletére fényes lakomát adott. Gyászhir. — Felsőbükki Nagy István, vármegyénk egyik ismert fiatal földbirtokosa vasárnap e hó 24 én hosszas szenvedés után jobblétre szeuderült. Temetése, melyen a nagyszámú rokonságon kívül, városunk fiatalsága is nagyobb számban jelent meg, kedden, e hó 26-án .volt Rostáson. Az elhunytat, családtagjain kívül, egy ifjú özvegy is gyászolja, kit a veszteség feletti fájdalom teljesen megtört. A kiadott gyászjelentés igy szól: Felsőbükki Nagy Károly mint apa, Sidó Mária mint édes anya, úgy özv. felsőbükki Nagy Istvánná, szül. Lakat Mária, az összes rokonság nevében fájdalmas és megtört szívvel jelentik forrón szeretett feledhetetlen kedves fiuk, a legjobb férjnek Felsőbűkki Nagy István urnák hosszas szenvedés s a halotti szentségek ájtatos felvétele után, folyó évi október hó 24-én esti 9 órakor, 28 éves korában bekövetkezett gyászos elhunytét. A beszentelés Az élethez való ragaszkodás s az ahoz való remény nem hagyta el soha. Midőn úgy néha a kút körüli sétáuyokon együtt szemléltük az ott járó vendégsereget, egyik vagy másikra mutatva, gyakran mondá: »nézd, ez sem éri meg a telet," vagy »ebbe is a lélek már csak hálni jár,“ azután hozzá tévé: ,de jó, hogy mirólunk, Józsi, igy még nem beszélhetnek." — Pedig a halál irgalmat nem ismerő könyörtelenségével ő rája is már rátette sováuy kezét. A Kurhaus mögötti parkban volt egy kis íenyőbozótos fülke, hova a nap forró sugarai csak ritkán hatottak be. Itt szokta tölteni ilju nejével jó időben a napnak nagy részét. Neje kézimunkával, ő újsággal kezében órákig elbeszélgettek egy boldogabb jövőről s hogy én is többszőr harmadiknak odaszegődtem, egy bizonyos nyomott víg- sággal ugyan, de mégis elkezdtünk pletykázni. S igy a régi jó időkről beszélgetve, arcza sugárzott annak említésén, hogy ha majd ismét Rostáson lesznek. — Mindig haza vágyódott s midőn én augusztus elején sajnálkozva hagytam el Gleichenberget, ő irigyelte jó dolgomat. Akkor már folytonos láz gyötörte. S im még ifjú nejének igazán önfeláldozó, gyengéd s legfigyelmesebb ápolása sem volt képes életét megmenteni. S neje, ki házasságuk első bol dog napjaiban vele örvendett, most vele szenvedett, — az ő arczán lehetett reggelenként észrevenni, hogy a betegnek mily éjszakája volt. — De hát sem a gondos ápolás, sem az orvosi tudomány, sem pedig Gleichenberg balzsamos levegője nem használt. S most már ott nyugszik a hideg földben, magával vívén az ifjú élet boldogságát, — saját s másoknak is hozzáfűzött szép reményeit. Legyen neki a föld könnyű ! Long-Fellow. a megboldogultnak lakóhelyén Rostáson, október hó 26-án d. u. 3 órakor fog végbemenni, hült tetemei aztán Berhidán a róni. kath. sirkertben tétetnek örök nyugalomra. Az engesztelő szentmiseáldozat pedig a következő napon d. e. 8 órakor, a peremartoni róm. kath. templomban fog az Urnák bemutattatni. Kelt Rostáson, 1886. okt. hó 24-én. Az örök világosság fényeskedjék neki! Katonai előléptetések. — Laky Károly cs. és kir. kamarás honvéd lovassági alezredes, törvényszékünk jeles elnökének fivére, ezredessé, Forster Béla honvéd őrnagy a jászberényi központi honvéd lovassági iskola parancsnokává, fia László pedig hadnagygyá lettek előléptetve. A helybeli honvédségnél Szemerey János hadnagy-kezelőtiszt fő- hadnagygyá, Rostásy Károly törzsőrmester hadnagykezelőtisztté lettek előléptetve. Gratulálunk. Kinevezés. — Kántor Ferencz urat, a veszprémi kir. adófelügyelő helyettesét, pénzügyi titkárrá és új-gradiskai kir. adófelügyelővé nevezte ki a pénzügyminiszter. Gratulálunk. Mészáros Nándor a pécsi taukerület főigazgatója, holnap d. u. városunkba érkezik főgimnáziumunk hivatalos megszemlélésére. Péter-filléreket gyűjtenek Mindszentek napján városunk összes r. kath. templomaiban. Figyelmeztetés. — A vármegyénk területén lakó legtöbb adót fizetők 1887. évre szóló névjegyzékének kiigazítására alapul szolgáló adóhivatali kimutatások vármegyénk alispáni hivatalában f. évi november hó 8-ig közszemlére lesznek kitéve. Kinevezések. — Dr. Laky Kristóf cs. és kir. kamarás, törvényszéki elnök úr ő méltósága, Gulden Kálmán devecseri kir. járásbirósági díjtalan joggyakornokot a veszprémi kir. törvényszékhez sególydíjas joggyakoruokká, Sólyomy István végzett jogászt pedig a veszprémi kir. törvényszékhez díjtalan joggyakornokká nevezte ki. Horváth Sándor építész, kiről az a hir volt városunkban elterjedve, hogy hirtelen meghalt, — mint részvéttel értesülünk — elmebetegség miatt a budapesti Rókus kórház megfigyelő osztályán gyógykezeltetik. Egy szerencsétlen teremtés érdekében emeljük esdő szavunkat városunk jólelkü emberbarátaihoz. Egy 19 éves fiatal leány, szegény napszámos szülők mostoha gyermeke, még igen fiatal korában himlő miatt elvesztette szeme világát s azóta folyton vak. Az orvosok biztatják, hogy a fővárosi klinikán visszanyerhetné látó képességét, de ehhez a szerencsétlen leánynak költsége nincs, e nélkül pedig még el sem indulhat a városból. E szegény teremtés érdekében kérjük tehát azokat, kiknek jól esik a szegények titkon folyó kö- nyeit letörölni, hogy ne sajnáljanak ezen Istennek tetsző czélra tőlük telhető segélyt áldozni. A jutalmazó Isten kegyelme fényes sugarát fogja árasztani azokra, kik segítenek megnyitani egy ártatlan világtalan bezárult szemei előtt az Istennek fényes napvilágát. Könyöradományokat a legnagyobb köszönettel elfogad és hirlapilag nyugtáz szerkesztőségünk. „A phylloxera és phylloxera elleni védekezés" czim alatt egy tüzet jelent meg. Ára 50 kr. Megrendelhető Miklós Gyula orsz. borászati kormánybiztosnál Budapesten. Ajánljuk az érdekeltek figyelmébe. Az orosz czár elmebeli állapota, mint a lapokban olvassuk, komoly aggodalmat okoz környezetének, a mennyiben gyakran rémlátományai vannak s ilyenkor elkezdi magát védelmezni a képzelt orgyilkosok ellen s környezetének testi épségét veszélyezteti. Körmendi József, jó nevű zeneszerzőnk, ismét három uj darabbal gazdagította szépen fejlődő zeneműirpdalmukat. E darabok egyike egy szalondarab »Ábránd" czimmel, a másik egy rezgő polka, a harmadik egy keringő. E jeles darabokat hallottuk a szerző mesteri előadásában, s nem tudtuk, hogy az uj kompozicziók báját, vagy a remek eljátszást csodáljuk-e inkább. Az uj szerzemények egy bécsi hires czég kiadásában jelennek meg, s a magasabb zenekedvelők figyelmébe melegen ajánljuk, szerzőjüknek pedig sok sikert és tehetségéhez méltó elismerést kívánunk. Azt azonban még sem hagyhatjuk zokszó nélkül, hogy szerzeményeire Bécsben keres kiadót, mikor Budapesten is kapna; ez nem hazafiság! Esküvő. — F. évi november hó 7-én d. e. 11Y2 órakor lesz Köves Béla helybeli fiatal kávés esküvője városunk egyik kedves szépségével ‘Rosenthal Emília kisasszonynyal a helybeli izraelita imaházban. Tartós boldogság legyen kísérőjük az élet rögös utain. A népkonyha ügye városunk lelkes hölgyei által íölkaroitatváu, nagyon természetes, hogy gyorsan halad előre. A vörös-kereszt-egylet helybeli fiókja adott rá 200 irtot, a jótékony nő-egylet átengedte 134 irtot tevő népkonyha-alapját, az izr. nőegylet adott 50 irtot. Ezen adományokon kívül a jótékony nőegylet jószivü tagjai városszerte gyűjtenek a népkonyhára. A városi egészségügyi bizottság elhatározta, hogy három népkonyha fog fölállíttatni, a cserhát, csapószer és Jeruzsálemhegy városrészekben. A népkonyhákat november hó folyamán meg fogják nyítani. A jótékony adakozók névsorát lapunk jövő számában lógjuk közölni. ’ Az uj városház átalakítási munkálatai már belejeztettek s a jövő hót folyamán már megkezdődik az átköltözködós. Nagy riadalom volt csütörtökön egyik piaczi üzletben, a hová egy valóságos bika belátogatott s miután ott szétnézett, eltávozott az üzletből a nélkül, hogy ott valami rombolást követett volna el. Képzelhetjük a kereskedő ijedelmét, a szokatlan ,kund- schaft" megpillantásakor 1 Léghajósok az állatvilágban. — Mindenki ismeri azokat az őszkor a levegőben úszkáló ezüst szálakat, a melyeket a nép »ökörnyálnak" nevez; nem is sejtve, hogy azokon parányi kis pókok utazgatnak, a melyek a Thomisus, Lycosa és Théridium nevű nagy pók családok kis tagjai. Magas, kimagasló épületek kiszögellő helyein, vagy
