Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)

1886-09-26 / 39. szám

XLIK. évfolyam. 1§§6.

S94k izám.

Veszprém, szeptember SO.

Megjelenik e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ‘‘-vel

együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli egetekben kü- lSnlap adatik ki. — Előfizetési

ár mindkét lapra: negyedévre 1 Irt 50 kr.; félévre 3 írt; epés* évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nvilttérben 20 kr.: minden beigtatásért Idillin 30 kr. állami bélyegilleték fiietendö.

Kiadóhivatal: Kraus A. Fia kOuyvkereskedese Veszprémben. ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió.

A

küzgíizdasájri-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

Magánvltáknak 8 személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik.

Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el.

Szerkesztőségi iroda:

Jeruzsálem-utcza 872. sz. a.

Ide czimzeudő a lap szellemi részét illető minden közlemény.

Táncsics emlékszobra.

A Táncsics-bizottság által megindított lelkes mozgalom elérte czélját: Táncsics emlékszobra készen van s pár nap óta az érezöntő műtermében mindenki által megtekinthető. Kik Táncsicsot ismerték, egyhangúlag úgy nyilatkoznak, hogy a mellszobor a mily sikerült, ép oly találó is egyúttal.

A leleplezési ünnepély megtartását e hó 26-áról október 10-ére halasztotta el közbejött akadályok miatt a bizottság, mely gondoskodik ezen idő alatt a hely földiszitéséről, s tekintve az ünnepélynek közmüvelődésileg is fontos voltát, iparkodott az ünnepély programmját is a lehető legérdekesebbé tenni.

Ugyanis a leleplezési ünnepély programújának pontjai a következők :

1. Ünnepi szent mise.

2. Hymnus a szobornál.

3. Bokros József bizottsági elnök megnyitó beszéde és a szobor átadása a községnek.

4. A szobor átvétele a község elöljáróságának egy tagja által.

5. Alkalmi költemény Inc\édy Lászlótól, szavalja Kis Nándor biz. tag.

6. Eötvös Károly emlékbeszéde.

7. A szózat eléneklése.

A mint látható, a programm igen érdekes s az ünnepély méltó lesz Táncsics emlékéhez, s épen azért vármegyénk közönsége is kell, hogy képviseltesse magát ez ünnepélyen, s ezenkívül hazafias kötelessége minden községnek, egyesületnek, kaszinónak Veszpém megyében elküldeni a maguk képviselőit Ácsteszérre, az ünnepély színhelyére, hogy méltóképen legyen megülve a lelkes iró emlékszobra lelepleztetésének napja és hogy ne érjen bennünket a súlyos vád, hogy Veszprém vármegye hálátlan azon nagy fiának emléke iránt, a ki hírnevével vármegyénknek mindenkor dicsőségére szolgál.

S ezenkívül menjen el mindenki, a ki csak teheti és a ki csak érdeklődik a magyar irodalom, a magyar szabadság és függetlenség szent Ugye iránt, melynek az elhunyt agg iró egyik leglelkesebb harezosa volt.

A központi Táncsics-bizottság lapunk

i«—^——

A „Veszprém“ tárczája.

Vigasztalás.

— Auerhammer Ferencz barátomnak. —

A világ folyása rohanó áradat,

Repülnek a\ évek, mint száguldó lovak,

S a\ alatt fenékkel minden felfordúlva, Kiesve sarkából, halomra omolva.

Iszonyú munka megy, mint a vad fergeteg,— Nem is ismerik már egymást a\ emberek, Mindenkifút, lármá\, mint a veszett s{élvés{, Öss^eroskad a láb, kifárad a két ke\.

E démoni hűhó els\aggal mindenkit, Leroskadnak holnap, a kik még ma győzik, Ki nem rég ifjú volt, most már roskadt öreg, Ki pedig fiatal, már erőtlen beteg.

És e bódúltságban nem les{ senki boldog, — Hogy is lenne, midőn botlik hanyatt homlok, Nem pihen a lélek, a kedély kiszáradt,

A\ i\mok ereje kimerült, kifáradt. —

— Barátom, Istennek adjunk hálát érte, Hogy megöregedtünk jobb időket érve, Így előbb jutunk el oda, hol béke és Nyugalom leend a végkielégítés.

utján fölkéri mindazon községeket, testületeket, kaszinókat stb. a melyek az ünnepélyen magukat képviseltetni óhajtják, hogy ebbeli szándékukat Makkay József suúri jegyzővel, vagy a központi Táncsics- bizottsággal (Budapest, VIII. Zerge utcza 5. sz.) közölni szíveskedjenek s egyúttal fölkéri a gyűjtő ivek birtokosait, hogy a mely iveken bármi csekély összeg is befolyt, f. hó 30-ig, azokat pedig, melyekre még nincs aláírva, de remény van aláírásokra, október 7-éig a bizottsághoz küldjék be.

Hiszsztik, hogy a szép ünnepély egész vármegyei közönségünk tömeges részvéte mellett oly fényesen fog megtartatni, a mint azt Táncsics emléke valóban megérdemli.

Veszprém vármegye rendkívüli közgyűlése.

—jggg----- Veszprém vármegye alispánjától.

Me

ghívó.

Vármegyénk törvényhatósági bizottságának folyó évi szeptember hó 6-án és folytatva tartott közgyűlésében 356/12202 szám alatt hozott határozatával nyert megbízatásomhoz képest, fölkérem a törvény- hatósági bizottság t. tagjait, hogy a hivatkozott határozattal folyó évi október hó 4-ére kitűzött rendkívüli közgyűlésre folyó évi október hó 4-én d. e. 9 órakor a megyei székházban megjelenni szíveskedjenek.

A rendkívüli közgyűlés tárgyai:

1) A községi általános szabályrendelet megalkotása.

2) Az 1886: XXII. t. ez. 142. §-a értelmében a községek háztartásának ellenőrzésére kellő számú törvényhatósági tagok kijelölése.

3) Az ebek tartásáról szóló szabály- rendelet megalkotása.

5) Veszprém város képviselőtestületének a város tulajdonát képező és jelenleg városházi helyiségül használt 66 nép sor számú ház eladása tárgyában hozott határozata.

Veszprém, 1886. szeptember 22-én.

Véghely De\ső', m. k.

kir. tanácsos alispán.

Kik pedig utánunk fognak még küldeni — Ha néha rá érnek egy pohár bort inni, Nevünket említve, sóhajtanak egyet, Mondván: Hej! e\ek még éltek jobb időket!

KARÁCSON JÁNOS.

A szép Idália.

Elmondta if ja rózsaszálnak,

Kit üdv lesz bírnia,

Ah, nincs e földön szebb leány, mint A szép Idália.

„Oh, légy enyém/“ így ostromolja Szivét a dália, —

„ Tied leszek /“ — felelte lágyan A szép Idália.

Holdtöltekor nagy esküszó zeng,

Örök hűség szava,

Oltár előtt elesküvé azt A szép Idália.

Eljött az újhold, — holdvilág és Lányhüség elfogya,

Férjétől akkor megszökött már A szép Idália I

MASERTHIM.

Irén.

— Karczolat. —

.... Irénnek hívták.

A kis szárnyaszegett, vonagló lepkét tenyerében tartva, így szólt hozzám:

— Mondja meg ön nekem, barátom, miért rohant ez az állat a tudott, kész veszedelembe? Akkor én is megfelelek öunek azon kérdésére, hogy miért jöttem én ide? . . .

13984 IV.-1886.

A kolera.

Körrendelet

a járások fős\olgabiráiho\ és a r. t, városok polgármestereihez

Az ország fővárosában, és a legutóbbi időben vármegyénk területén Ó-Bánya pusztán a kolerának járványszerfí fellépte constatáltatván, hivatkozással folyó évi julius hó 1-én 9435. és folyó évi julius hó 7-én 10207. szám alatt kelt rendelteimre utasítom Srmeíter uraL h°gy hatósága területén az egészségügyi viszonyokat a legéberebb figyelemmel kisérje, a bucsujárásokat haladéktalanúl tiltsa be, s a hatósága területén netán előforduló sokadalmak avagy vásártartások határnapját hivatalomnak jó eleve és oly időben jelentse be, hogy azoknak esetleges betiltása iránt kellő időben intézkedhessem.

Ugyanezen alkalomból a legelterjedettebb módon leendő közzététel czéljából hivatalos tudomására hozom urnák, hogy a folyó hó 28

és 29. napjaira kitűzött zirczi országos vásárt, tekintettel a járás területén létező kolera járványra, betiltottam.

Szükségesnek tartom még ur figyelmét az áziai kolera tárgyában 44382/1884. szám alatt kibocsátott és minden egyes községgel még az 1884-ik év folyamán közölt utasításra felhívni és az abban foglalt hatósági intézkedések szigorú keresztülvitelére utasítani, megjegyezvén, hogy kolera betegfllés avagy halálozás esetén hozzám azonnali távirati jelentés teendő.

Mindezek után kifejezést adva abbeli reményemnek, hogy úr törvényes kötelességének teljes tudatában saját hatáskörében minden ieuetőt elkövet arra nézve, hogy hatósága területén a kolera veszély kitörésének meggátlása czéljából fennálló rendelkezéseknek a legnagyobb erélylyel érvény szereztessék, szükségesnek látom kijelenteni, hogy e téren a legcsekélyebb mulasztást is a törvény teljes szigorával leszek kénytelen sújtani.

Veszprém, 1886. szeptember hó 19-én.

Véghely Ve^ső m. k. kir. tanácsos alispán.

14119. IV. 1886.

Körrendelet

a járások fős\olgabiráiho\.

Az Ó-Bánya pusztán fölmerült kolera-járvány alkalmából, vármegyénk közegészségügyi bizottsága azon indokból, hogy kétségbe vonhatatlau és szomorú tapasztalatokkal be van igazolva, mikép mindenféle járvány ott uralg legjobban, s ott talál legkedvezőbb talajra, hol sok egyén van szűk lakásokban összezsúfolva, — elérkezettnek látván az időt, hogy a közegészségügy rendezéséről szóló 1876. XIV. t.-czikknek ide vonatkozó rendelkezései a legszigorúbban foganatosíttassanak, f. évi szeptember hó 20-án megtartott üléséből felhivott, hogy ez irányban a szükséges intézkedéseket tegyem meg.

Sötét, mély tűzü szemeivel hosszasan rám nézett, s azután újra abba a semmit-mondó, merev gondolkodásba esett vissza, melyből kérdésem felriasztó . . . Nem háborgatott bennünket senki. A füstgomolytól körülvett lámpafény gyér világot árasztott szét a teremben a az eldugott szeglet mélyét alig zavarta egy-két odatévedő alak. Távolabbról lángözön által világított asztalok mellett szilaj kedvű párok vihogása hallatszott s a nagy csarnok oszlopaihoz odacsapódott néha egy-egy tán- czoló nő uszályos ruhája. Ólálkodó sötétség tekintett be a befüggőnyzött ablakok hézagain s oda- künn napok óta tartó szélvihar vágta az ablak üvegéhez a zuzmorás esőt ....

Milyen kép! Szilaj kedv hangja verte át a buja illattal terhelt levegőt; az asztalok körül mámoros alakok üldögéltek. Szivarfüst s mámorító szerelmi susogások szálltak el az ajkakról s a zűrzavaros lárma közé bevegyült a keringő andalító, gyönyörű dallama ....

Nem tudom, miért jöttem ide. Menekülni akartam e a vihar hidege elől erre az egyedül nyitva volt helyre ? Látni akartam e a pénzen árult, tettetett szerelmet? Őrjöngő, észnélküli alakok szenvedélyét? Képeket, melyeket az állati szenvedély eltorzított ? Bűnt, mely lelket öl, vagy féktelen, szilaj kedvet, melynek nyomában a kárhozat terem ? . . . Nem tudom! . . .

Az idő hajnalra járt . . .

Irén előttem ült s nem nekem, magának látszott susogni.

— Űzött valami. Nem tüdőm én, hogy mi. Csak azt éreztem, hogy menekülnöm kell a tűrhetetlen élettől, mely körülvett. Állt-e ön szédítő örvény felett valamikor? Nem talált-e annak iszonyatosságában valami borzasztóan vonzót? Mint

A közegészségügyi bizottságnak ezen felhívása folytán, úgy felelősségem tudatában, és az 1876 XIV. t.-cz. 157. § ába foglalt jogom illetve kötelességemnél fogva is felhívom t. főszolgabíró urat, hogy a hatósága alá tartozó puszták és .majorokban levő cselédlakásokat haladéktalanul vizsgálja meg, és szerezzen mágának meggyőződést arról, hogy ezen lakásokban a cselédség nincs-e túlságosan összezsúfolva ? és hogy ez irányban az 1876. XIV. t.-czikknek nagy horderejű rendelkezései pontosan betartatnak-e ? És ha azt tapasztalná, hogy egyes lakásokban a cselédség nagyobb számmal van elhelyezve, mint a mily számnak befogadására az a közsegészség veszélyeztetése nélkül elégséges, szólítsa fel az illető birtokost, illetve annak meghatalmazottját, hogy a cselédség részére elegendő tágas, egészséges lakásokról záros határidő alatt s a törvényes következmények terhe mellett gondoskodjék, és a mennyiben ezen felszólítása a kivánt sikert nem eredményezné, vagy pedig egyáltalán a közegészségügyben tett óvintézkedéseknek végrehajtása körül oly akadályok merülnének fel, melyeknek elhárítása a főszolgabíró ur hatáskörét túlhaladná, haladéktalanul tegyen hozzám jeléntést, hogy a mái többször idézett t.-cz. 157. §-ában foglat jogommal élve a szükséges intézkedéseket, mindenkor ideje korán megtehessem.

S midőn megjegyzem, hogy ezen rendeltemnek pontos végrehajtására különös súlyt fektetek s midőn a t. főszolgabíró urat is felelősségére figyelmeztetem, felhívom, hogy eljárása eredményéről 14 nap alatt az egyes intézkedéseket részletesen feltüntető s kimerítő jelentését hozzám beterjeszsze.

Veszprém, 1886. évi szeptember hó 21.

Véghely ‘De^ső m. k. kir. tanácsos, alispán.

A szegény-ügy.

A „Veszprém“ ez évi 35-ik számában egy figyelemre méltó s városunk szegényeinek javát akaró czikket olvastam; mely engem is arra indított, bogy városunk szegény-ügyének rendezéséhez hozzászóljak, annál is inkább, mivel Veszprém város közegészségügyi bizottságának egyik legutóbb tartott ülésén, Pillic{ Benő dr. azon indítványt tette, hogy kéressék föl a helybeli jótékony nőegylet elnöksége egy felállítandó népkonyha kezelésének elvállalására, a mely népkonyha fentartási költségeit a város és a városunkban levő jótékony egyletek s a jólelkü emberbarátok kegyes adományai fedeznék.

Ezen indítvány egyhangúlag elfogadtatván, most a kivitel stádiumában van. Tudtommal a nőegylet elnöksége még nem nyilatkozott, egyedül a vörös-kereszt-egy- let veszprémi fiókja sietett tudatni a városi

egy vipera bűbája, mely leigézi az embert ? Ez űzött engem . . . Szerettem! Szeretett-e ön valaha? Igaz leikéből ? Lelke mélységéből ? . . . Én úgy szerettem. Varrónő voltam, az, kinek életéhez annyi szenyfolt van fűzve. Nekem ezek ellenében csak az önérzetem és szerelmem volt a bírám. Az, a kit imádtam, egy tanuló volt, ki házasságot Ígért, ha befejezi tanulmányait. Talán meg is tartotta volna, ha közbe nem lép egy hatalom, melynek — úgy mondják — szent engedelmességgel tartozik a gyermek ; a szülők akarata erősebb volt, mint az o szerelme, parancsuk több, mint az én szivem... Ön tudhatja a többit . . . Elváltunk, elfeledtük egymást! Talán ő igen, de nem én ! . . .

Nem tudom, mi ragyogott a lány ujjain, nem láthattam a homályban. A lámpa fénye megtört ragyogással verődött vissza róla. Talán gyűrűjének köve volt. Talán egy köuycsepp. Nem tudom.

Irén folytatá;

— Hosszú idő telt el. Azt hittem, meg fogok gyógyúlni, pedig egyre betegebb lettem. Éreztem, kogy el kell vesznem. Nem lehetett így élnem tovább. Zivataros téli éjszaka volt, midőn kiléptem kisded szobám ajtaján. Késő éjjelT Csak akkor ébredtem eszméletemre, midőn a Duna mellett álltam. Előttem harsogó zaja a hömpölygő árnak — mögöttem az elpihent házak sötété közül fényesen világított ablakokból haugzott a zeneszó . . . E\ a ház volt az! Megborzadtam a bennem megfo- gamzott gondolatra s mindennek daczára közeledtem feléje. Ez az a viperái bűbáj 1 . . . Mosolyogtam is ... Ez lesz a legjobb, itt el leszek temetve örökre. Mélyebben, mintha a föld öle zárna magába rám boruló porával . . . Előttem ötven lépésnyire hömpölygött a szél által felkavart hullám, itt mögöttem tíz lópésuyire a vig zene . . . Hivő-