Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)

1886-08-22 / 34. szám

í

%.TKm évíoljam. 1SSO. M«ik §zám. Veszprém, augusztus 22.

L j

Megjelenik e lap a „HIVATALOS EHTESÍTŐ“-vel

együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli egetekben ifi. lünlap adatik ki. - Előfizetési ér mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 frt; egÓBZ évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések

VESZPRÉM

Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik.

Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szedija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttórban 20 kr.: minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő.

Kiadóhivatal: Kraus A. Fia könyvkereekedége Veszprémközgazdasági*, társadalmi-, helyi* s általános érdekű

reztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el.

Szerkesztőségi iroda: Jeruzsálem-utcza 872. sz. a.

ben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió.

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény.

1

!

>

A történelmi kiállítás.

Budavár visszavételének kétszázadik évfordulójára kegyeletes és szép timieplést terveztek hazánk fővárosában.

Összegyűjtötték hazánknak e mozgalmas korból maradt történelmi emlékeit, s e hó 15-én megnyitották a történelmi kiállítást/ Megnyitották abban a reményben, hogy a magyar nép tömegesen fog zarándokolni a fővárosba, hogy lelkesüljön a múltak emlékén s erőt merítsen nagy elődeink példáiból.

Mert egy népet mi sem emelhet fel erőben és lelkesűltségben jobban, mint a dicső múlt emléke! S Magyarország múltja a dicsőséges idők egész sorozatát tárja szemeink elé; s ha a kiállítás kegyeletre méltó emléktárgyain mereng tekintetünk, úgy tetszik, hogy föllebben előttünk a hazánk múltját takaró fátyol, megjelennek előttünk a lelkes főurak, a hadverő daliák, a virágzó magyar nemesség, mely annyi vért áldozott amaz időkben a veszélyben forgó magyar haza védelmében.

S kinek lelke nem óhajtana bepillantani a múlt e dicső világába?

A történelmi kiállítás egy Pantheon, nemzetünk dicsőségének Pantheonja, s egyszersmind oltár e kiállítás, hol a magyar honfiak a hazaszeretet és kegyelet áldozatát mutatják be. Kötelessége tehát, legszentebb kötelessége minden magyarnak, a ki csak teheti, megnézni e kiállítást, — nagyon elfásult szív lehet az, mely még zemzetiink dicső múltjának emlékei iránt sem tud érdeklődni!

Budavár dicső visszafoglalásának emlékei ékesenszólóbban tanítanak meg bennünket szeretni ez ezredéves hazát, mint akár egy demosthenesi ajak, s ez emlékek megtanítanak egyúttal arra is, hogy a népek élete csak úgy lehet biztos, ha összetartanak.

Budavárt Európának minden nemzete egyesült erővel foglalta vissza, mert bástya volt az, mely egész Európát védte a barbár ozmán hadjáratok ellen; bástya az most is, hol a czivilizáczió, a hazaszeretet s a szabadság zászlóját lengeti az újabb, haladó kornak vidám fuvallata.

Föl, magyarok, ős Buda várába, áldozzunk őseink dicső emlékének!

Polgármesteri jelentés.

(Folytatás.)

VI.

A városi pénztár állása s ügyforgalma 1885. áv folyamán.

Veszprém városának, az 1884 áv végével adóhátruláka . . .

15319 frt 03 V,

kr.

1885. évben állami adó kirovatott és pedig:

földadóban

.............................

8418 frt 75

kr.

házbéradóban.......................

30

516 frt 75

kr.

házosztályadóban ....

11 frt 60

kr.

I. és II. oszt. kér. adóban

11405 frt 50

kr.

III- és IV. oszt. kér adóban

21357 frt 16

kr.

nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójában . .

3629 frt 95

kr.

tőkekamat és járadék adóban

8611 frt 62

kr.

ált. jövedelmi pótadóbán .

20023 frt 44

kr.

fegyveradóban........................

58 frt —

badmentességi adóban . .

1957 frt Veszprém városában közvetlen adófizető van 4.

A városi adópénztárnál fizető adózók összes száma 3206.

A közvetlen adófizetők 1885. évi adója volt 5130 frt 30 kr.

A városi közönséget terhelő 1886. évi adó ösz- szesen 113133 frt 82 kr.

Az adóbeszedési napijegyzék 1885. évi folyó száma 8153 frt.

Ezen tételek alatt összesen befizettetett 95738 frt 48 kr.

Az 1885. év folyamán, adókból behajtatlanság czimén összesen törlésbe hozatott adók összege 10967 frt 42 kr.

Katona beszállásolási pótlék törlesztésére befolyt összesen 1721 frt 22 kr.

Csőszbérből befolyt összesen 314 frt 47 kr. Adóhátralék maradt az 1885. év végével 12969 frt

14 kr. __

A város költségei fedezésére minden adóforint után .községi pótlék* czimén kivettetett

32 kr. 82634 frt 93 kr. 26480 frt 30 kr.

22458 frt 61 % kr.

2212 frt 75 kr. 6425 frt 37 kr.

A 32 kros pótlék adóalapja A kivetett községi pótlék összege 1885. év folyamán befizettetett községi pótlék

Téves kirovás, bevehetetlenség és egyéb czimén leirt községi pótlék összege Községi pótlék hátralék maradt 1885. év végével Az adóügyosztály általános iktatójába az 1885. év folyamán beérkezett ügydarabok száma 2596 db.

Ezek közül elintéztetett az év folyamán 2540 db. Hátralékban és függőben maradt 56 db.

Adóügyben vidéki hatóságokhoz intézett megkeresések száma 325 db.

Adóhátralékosokhoz kibocsátott intések 4260 db. Végrehajtás foganatositatott adó és egyéb hátralékosok ellen 6300 esetben.

Adóhátralékosok ellen árverés foganatosíttatott 5. Árverés utján befolyt összeg 26 frt.

4455 frt 86 kr.

5382 frt - 1111 frt - 4012 frt 68 kr. 921 frt 09 kr.

Veszprém város kiadásaira a következő jövedelmek szolgáltak födözetül 1885. évben, nevezetesen :

1. ) erdő jövedelem

2. ) helypénzszedési jog haszonbére

3. ) bormérési jog

4. ) ingatlanok évi haszonbére

5 ) adóvégrehajtásokból

6 ) községi pótadóból, múlt évi

hátralék és f. évi kivetésből 22458 frt 61V2 kr.

7. ) csőszbérből 314 frt 47 kr.

8. ) egyéb különböző czimeken bevétel 6860 frt 84V2 kr.

A bevétel összesen : 45516 frt 56 kr. Veszprém város kiadásai 1885. évben:

a. ) tisztviselők illetményeire 13058 frt 48 kr.

b. ) szolgák és rendőrök illetményére 2568 frt —

c. ) rendőrök ruházatára 1911 frt 92 kr.

d. ) tűzoltókra ruházattal együtt 1200 frt —

e. ) utczák és utak javítására 1298 frt 92 kr.

f. ) a város területén levő kutakra 539 frt 36 kr.

g. ) adóbehajtásokra 937 frt 04 kr

h. ) lámpagyujtók fizetésére és az

utczák világítására 1814 frt 03 kr.

i. ) egyébb különböző czimeken

kiadás 22109 frt 42 kr.

A kiadás összesen : 45438 frt 17 kr. Alapítványok:

A kórház melletti temető-alap 647 frt 41 kr.

Felső városi temető-alap 89 frt 67 kr. Mozgósítottak szegény-alapja 715 frt 61 kr.

Ipar alap 148 frt 73 kr.

Szépészeti alap 328 frt 53 kr.

Koldulást megszüntető alap 2812 frt 98 kr. Laszkalner-féle alap 439 frt 10 kr.

Pillitz-féle kórházi segélyalap 1093 frt 05 kr. Jűséges cselédek jutalmazási alapja 2169 frt 40 kr. Kisdedóvó alapja 1223 frt 23 kr.

Szegény alap 407 frt 50 kr.

Csermák emlék-alap 9 frt 65 kr.

Ferencz Teréz-féle temető-alap 210 frt 72 kr. Fülöp József 124 frt 42 kr.

Kozmán Pálné szegény alap 54 frt 79 kr.

Veszprém város gyámpénztárábao az 1885. év folyamán kezeltetett összesen 141659 frt 06V2 kr. mely a veszprémi takarékpénztárban, értékpapírokban adóslevelekben van elhelyezve, s a gyámpénztárban letétileg őrzött arany és ezüstnemüek, ékszerek és drágaságokból áll.

(Folytatása következik.)

V I D É K Ü NK.

Kenese, 1886. aug. 17-én.

A múlt évben megválasztott lámpabizottsági elnök ismét megmutatta életrevalóságát, s ismét tauujelét adta azon már általunk ismert fáradhatatlan tevékenységének, melylyel a közügyeket felkarolni szokta. Kenese község utczáinak világítására évenként 2 tánczvigalom tavtatik ; egy télen, egy pedig a Balatonpartján nyáron. — A nyári tánczvigalom az idén folyó hó 15-én (vasárnap) tartatott meg, melyre az egész falu hivatalos volt. Kiss Jancsi csinálta a talp alá valót. — Mondani sem kell hogy kitünően sikerült. — Az itt tartózkodó fürdővendégek közül igen sokan részt vettek, s a városi szép hölgyek magok szólították fel a rendezőséget, hogy nekik parasztlegény tán- czost szerezzenek. — Ez alkalommal több nevetséges epizód fordult elő. — E sorok Írója is azon megtiszteltetésben részesült, hogy egy budapesti szép kisasszony által felszólitatott egy parasztle- géuy tánczos szerzésére; — s midőn egyet vitt, a többi seregestől megragadta, hogy ő nekik is kérjen fel egy olyan szép pesti kisasszonyt, mint Gáspár Jancsinak van, — mert hát olyan szépek azok a kisasszonyok, olyan gyönyörű kis kezek Kenésén nincsenek, aztán ők nem is merik tánczra hívni őket!

Szóval a vigalom a legjobb kedvvel folyt le. Befolyt összesen : 75 frt 75 kr. Kiadás volt: 32 frt 41 kr. Tiszta jövedelem: 43 frt 34 kr.

Felülfizetni kegyesek voltak: Rosenberg János 50 kr. Lángi .Lajos 20 kr. Kovács Gyula 50 kr. Horácsek Lajos 20 kr. N. N. 10 kr. Novotni Károly 15 kr. Nyúl István 10 kr. Nay Jakab 50 kr. Volf Ignácz 1 frt. Szántó József 70 kr. Jánosi Boldizsár 1 frt 40 kr. Sonnenberg Kálmán 30 kr. Sonnenberg (Bpest) 1 frt. Kovács Ferencz (Pap- keszi) 50 kr. Jánosi Ágoston 4 frt 70 kr. Skul- téti 70 kr. Rósenthal Jakab 20 kr. Rósenthal Dávid 20 kr. Nagy Károly 4 frt 70 kr. Öcsi János 70 kr. Kenessey Zoltán 1 frt.

A télen megtartott lámpa bál tiszta jövedelme 35 frt; a jelenbeu 43 frt 14 kr. — van tehát remény, hogy a télen nálunk nem lesznek sötét esték.

Dumnorix.

Herend, 1886. aug. 19-én.

Tekintetes Szerkesztő Ur !

Valahára történt már falunkban is valami, a miről érdemesnek tarthatom becses lapjának olvasóit tudósítani.

E hó 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén tartotta első miséjét ‘Boross cental, fiatal, kegyesrendi áldozó pap, falunk szülötte, ki annyi távoliét után sem feledkezett meg falujáról, hanem visszajött az ősi fészekbe, hogy azokra oszsza először is áldását, kik őt gyermekkora óta ismerték és szerették.

Az ünnepély hire tulment falunk szűk határain s a közeli és távoli falvakból is nagy számmal jöttek az ájtatos hívek, meghallgatandó'« az új misét. A fiatal áldozó papnak rendtársai közül is többen eljöttek, úgy hogy a templom zsúfolásig megtelt s nivül is igen sokan állottak. Evangélium után főtiszt. Mentes Dénes márkói plébános ur tartott nagyszabású, valóban remek egyházi szónoklatot, melyben a papnak magasztos hivatását ecseA „Veszprém“ tárczája.

Vége már . . .

Vége már a temetésnek,

Elhalt már a fájó ének,

Bús föllegek fenn az égen Megkönye\ik szenvedésem.

Leborulok sirhalmodra,

Lelkem tőle tudakolja,

Tioldog lelked merre szállá,

Hogy mehessek én utánna.

LOVÁSZY NÁNDOR

Azok a jó falusi parasztok.

y Mikor Bedegi Balázs a szeg fejére koppantott

•— De aztán kedves komámasszouy el ne mondja ám senkinek sem az Isten szent szerelméért !

— Ugyan Kövesné asszony, hogy gondolhat ilyent. Itt sülyedjek el ezen a helyen, ha valaki meghallja tőlem!

Azonban tanácsosnak látta Kakukné asszonyom rögtön odább lépni, nehogy megfogja valahogy a maga átka, mert bizony mig hazaért, nem tudta \ megállni, hogy be ne térjen Kerekes Zsófihoz s el ne mondja mi történt Tamási Imrével.

— Aztán lelkem tudod . . . csitt . . . még az uradnak sem 1

— Ugyan mit gondol kigyelmed 1 . . .

S meg is tartotta a titkot úgy mint Kövesné asszonyom. így aztán nem csuda, ha a tekintetes Vármegye füle is meghallotta.

Még el sem temették Tamási Imrét, bánatos anyja még ott sirt egyetlen gyermeke hideg ágyánál, midőn Bedegi Balázs portájára beállítottak a félelmes kakastollas zsaudárok, s a szegény gazdát magukkal vitték hüsselni . . . (hiszen épen kánikula volt!)

A megtört bánatos asszony pedig ott üldögélt odahaza beun a tulipános menyasszonyi ládán — mert szégyelt kimenni az utczára — és két kezébe hajtva halvány arczát zokogott keservesen.

Várta türelmetlenül, mikor eresztik már haza a gazdát, már az első hó is leesett, el is olvadt szépen, s a bükkösi határ már olyan szépen zöldéi, a gazda még se jő.

Az bizony haza jött volna szívesen, de hát mikor annyira marasztották ... (s az a várnagy olyan vendégszerető ember! . . .)

Még előbb el kellett valamit végezni, s ez a valami volt, a mi nem hagyta Bedeginének a lelkiismeretét megnyugodni, s ez a valami rémitette őt fényes nappal, csendes alkonyattal, holdvilágos éjjel, szép harmatos reggel.

S ezt a valamit a tekintetes vármegye elvégezte hamarosan.

A komoly képű ítélő bírák elfoglalták helyeiket a nagy zöldasztal körül. A szigorú ügyész féltévé pápaszemót (azt mondják róla, e négy szemű ember sokat lát) s gyorsan végig futotta a poros aktákat.

— Bedegi Balázst vezessék elő, szólott oda a börtönőrhőz.

A tanácsterem kétszárnyu ajtaja felnyillott s egy megtört, 9ápadt képű paraszt lépett be rajta lecsüggesztett fővel, utána úgy zörgött az a durva láucz, a gazdáját siratta

— Bedegi Balázs maga ütötte agyon Tamási Imrét?

— Nem tagadom kérem alázattal.

— És miért tette azt ?

— Miért szerette azt az asszonyt, kinek szivéhez nekem volt jussom, nekem fogadott örök hűséget, miért zavarta meg a csendes kunyhóm boldogságát!

S Bedegi Balázs széles ingujjával letörölte azt a nehéz könycseppet, mely beszéde alatt gördült ki bánatos szeméből.

A bírák pedig kimondották felette a kemény ítéletet.

Bedegi Balázs megnyugodott benne, nem föllebbezett, csak szivekig ható bánatos hágón mondá a megindult bíráknak :

— Instálom alássan kegyelmes uraim, mindig mondottam én annak az asszonynak, hogy egyszer a szeg fejére koppantok, de nem akarta elhinni. Ó bárcsak elhitte volna! . . .

II.

Még sem volt olyan rossz az a lány.

— Menj, vidd azt a siró porontyot s többé át ne lépd a küszöbömet! . . .

— Inkább itt tiporj össze apám, ne kergesd el bűnös leányod a nagy világba.

— Pusztulj a szemem elől gonosz leány, ki meggyaláztad a tisztes Kéri nevet.

— Ha irgalom van benned, bocsáss meg bűnös lelkemnek! . . .

— Nem . . . nem . . . takarodjál a szemem elől, nem akarlak többé látni sem. S dühösen vágta be Kéri Gábor a kis utcza ajtót, s morogva ment végig a pitvaron. Aztán befordult a szobába, boszusau a földhöz vágta kalapját, odakönyökölt

az asztalra, s merően a szoba egyik szögletébe bámult.

— Szegény, áldott lelkű anyjuk, ha most élne, dehogy tudná elviselni ezt a gyalázatot, milyen jó, hogy az ott a földben nyugszik, mért nem lehetek hát én is ott ? . . . sóhajtott fel keserűen, aztán ismét néma lett, mint a sir mélye.

Szegény Julis pedig búcsút vett a kapufélfától, betakarta azt a mosolygó porontyot, s elhagyta az apai házat.

Minden lépésnél visszanézett, olyan nehéz volt megválni attól a háztól, melyben oly szépen fejlődött a falu legszebb leányává, hol az egyszerű szülők oly nagy szeretettel halmozták el.

Az utczán nem volt egy lélek sem, jól esett ez szegény Julis lelkének, legalább nem látta kínos vonaglását senki sem. Csak a hideg őszi szél süvöltött, s a távozó könnyes szemei közé verte a lehullott faleveleket; de Julis nem vette észre, hanem kebléhez szorította didergő gyermekét, sietett ki a faluból egyenesen a temetőbe s ott lerogyott édes anyja sirhalmára.

Halkan rebegtek ott valamit piczi ajkai, azután fölkelt, s megindult a nagyvilágba, lábát sebzé a durva göröngy, szép fekete haját összekuszálta a fagyos őszi szél s lábai nyomát befödte a széltől főikavart fonnyadt falevél.

S a szép Julisnak hírét se hallották többé.

A büszke Kéri Gábor gazdag portáján nem sokára meglátszott, hogy hiányzik a szép Julis gondos keze. A gyöpös udvart fölverte a dudva s bojtorján, a ház előtti virágos kert elpusztult, a szép Julis kedves nótái helyett csak a korcsmából hazatérő Kéri Gábor durva kiáltásait hallhatták az álmaikból felzavart szomszédok.