Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)
1886-08-22 / 34. szám
folyó eme munkálkodásában nagyságos Stdhly György ur, kir. tanácsos és Veszpréminegye érd. tanfelügyelője, nemcsak készséggel támogatta, hanem az iskolára vonatkozó egyéb ügyekben is legnagyobb előzékenységgel közreműködött, mi ezen intézmény fejlődésének kiválóan használt De az iskolalátogatás első' és közvetlen ellenőrzését akkor és azóta mindig elnök ur maga végezte és ez gyakran fárasztó és kellemetlen utánjárással volt összekapcsolva. Ezeken kívül többféle üdvös intézkedéseket tett az iskolára nézve. Az előző évben a tanulók számára szerkesztett fegyelmi szabályok újra kiadattak és az 1880. év óta a tanulók szorgalmának ellenőrzése végett félévi értesítők lettek kibocsátva; ugyanekkor iskolai és fölszabadulási bizonyítványok nyomattak. Az 1882/83. évtől kezdve még egy tanerőt nyert meg az iskolának Bák János ur, a róm. kath. iskolának jól ismert tanítója személyével. Azonban bokros érdemeinek egyik kiváló hervadhatatlan szála azon szép tette, melynél fogva az iskolát már a lefolyt évben három egymástól elkülönített osztálylyá kiegészítette. Ugyanis a társulat szorult anyagi viszonyai miatt és idő meg- kimélése tekintetéből az I. és II. osztály eddig együtt nyerte az oktatást, mely viszás állapot és baj a „Veszprém“ czimü hetilapban évről évre rendesen közzétett iskolai jelentésekben kifejezést nyertek. A buzgó elnökség addig fáradozott, mig kieszközölte, hogy a soproni kereskedelmi kamarának és a városi hatóság részéről nyert segélyezésével, nemkülönben a helybeli takarékpénztár nemesszivü adományával az iskola fejlődhetésének útjában álló eme akadály elömozdittatott Az iskolának eddigi részletes tantervét már múlt évben átdolgoztatta, hogy az a minisztérium által legújabban kibocsátott „kereskedelmi iskolák szervezete“ czimü rendeletének megfeleljen; csakhogy viszonyaink tekintetbe vétele mellett az I. osztályba az egyszerű könyvvitel helyett az áruisme fogadtatott be. Ezek után könnyű belátni, hogy az említett miniszteri rendelet megjelenésekor miért nem kelletett a veszprémi keresk. társulat iskoláján mást, mint csak a nevet változtatni, és hogy ez az „alsófoku kereskedelmi iskola“ tantervének és legújabb nevének megfelelhetett, nagy részben az elnök ur müve és érdeme Az iskola most föladatához híven és biztosabban végezheti munkáját, hivatva lévén a kereskedő tanulók szakképzettségét előmozdítani és a társadalomnak hasznos polgárokat nevelni. Ezt ugyan már eddig is tette, mert az utóbbi 10 évi időszak alatt ez iskolából kikerült tanulók közül szép számot lehetne összeállítani, kik nagyobb-szabásu üzletekben nemcsak mint jól képzett kereskedő segédek, hanem mint alkalmas üzletvezetők, tanult könyvvivők gyárakban is, de még mint derék üzlettulajdonosok működnek. Remélhető, hogy ezen utón haladva eme intézmény évről évre még inkább fog fejlődni és igy a Veszprém, keresk. társulatnak megmarad azon érdeme, hogy a keresk. szakmának ő tartja fönn helyben az egyetlen szakiskolát. Szellemi működés kellő anyagi erő nélkül, de még kevésbé iskolai ügyekben, lehetséges nem lévén álljanak itt befejezésül ez iskola fejlődésének három időszakára vonatkozó pénzügyi viszonyaiból is a főbb adatok. Általában a rendes kiadások, mint a tanító, illetve tanítók fizetése, iskolahelyiségre és egyébre való kiadások a tanulók által évenként fizetett tandíjak-, beiratási- és fölszabadulási díjakból fedeztettek. A mi ezekből hiányzott, azt a társulat szokta saját pénztárából megadni Ezen eset rendesen előfordult az iskola fönállása óta majdnem mindig, de leginkább a második időszak mindegyik évében, a midőn a társulat kénytelen volt az iskolát tetemesen segíteni. Csak 'ez első időszak 1858. és 1859. éveiben haladta meg az iskola jövedelme a kiadásokat 12—50 írttal Az utolsó időszakban, a midőn a pénztári kezelés mondhatni mintaszerűen vezettetik, az iskolalátogatás növekedésével az iskola jövedelme, de egyúttal a kiadás is növekedett. Mind a mellett az 1877. 1879. 1883 években az iskola jövedelmének többlete 36 - 66 frt között váriak Legkedvezőbben mutatkozik az iskola jövedelmének mérlege a lefolyt évben, mi a jelen értesítőnek II czime alatt részletesen ki van mutatva. Még fölemlítendő, hogy különösen az utóbbi időszakban 5 éven át a gymnasium t.'igazgatósága tűrte meg ezen , iskolát helyiségeiben és hogy 4 év óta részint a kath. isko- laszék, részint az izr. hitközség enged előzékenységgel helyet egy-egy osztálynak, a lefolyt évben pedig a városi hatóság nyitotta meg egy osztály számára az iparos iskola helyiségét. Az eddig mondottakból kitetszik, hogy a veszprémi kereskedelmi társulat iskolája haladófélben van. Híven jeleztem mind a mozzanatokat, melyek fejlődésére vonatkoznak és melyeknek összegyűjtésében a tárgyat közelebbről ismerő úri emberek előzékenységgel és készséges fölvilá- sításaikkul támogatni szívesek voltak, miéit e helyen legjobb köszönetemet kifejezem. Valamint az emberi testben akkor fejlődhetik egészséges élet, ha annak minden szervezete a természet által kijelölt működést rendesen végzi, úgy egészséges iskolai élet is csak ott lehetséges, hol az iskolai szervezetre mélyen beható fontos tényezők az iskolai munkálkodásból a nekik kijutott osztályrészt híven és jól teljesítik. A veszprémi keresk. társulatnak alsófoku keresk. iskolájában hála Istennek egészséges élet pezsdiil ; azért elvárható, hogy továbbra is szépen fog fejlődni és megerősödni, mi hogy mielőbb megtörténjék, szivünkből óhajtjuk. (Vége következik.) CSARNOK. Tudományos apróságok. (A ezerelem, hűség, liütelenség. Az örökkévalóság. — Meddig tart a legrövidebb csók 1) Nem tudom, a kis Ámor nem boszulja-e majd meg magát rajtam, hogy elemét a tudományos apróságok közé pónáltam, de már mindegy, nyugodtan várom sorsomat, ám jöjjön a nyíl, mérge ellen — be vagyok oltva. A szerelem hatalom, üdvöt és kárhozatot oszt rabjainak: sziveinknek. S a szív majd meggyűl, majd jéggé dermed a hatalmas kényúr szavára. Hol székel e kedves zsarnok? Hol áll trónusa? A szívben ? Hisz néha elrejtőzik egy könnycseppben, megterem némán, szótalan a szív mélyén, mint az igazgyöngy a tenger fenekén, majd meg lopva gyújt tüze a szem sugarában; a játszi mosoly, édes tekintet, mind mind lakóhelye. Mikor a teremtő az embert alkotá, saját lényéből szakított ki egy szikrát s azt adá oda teremtményének az égi üdv zálogául, e szikra gondolkozik, ítél, határoz, ez gyűlöl, — ez szeret. De hát hol a tudományos apróság? Bocsánat, mindjárt rátérek. Egy filozófus véleményét akarom elmondani a szerelemről. Szerinte a rokonszenv vagy ellenszenv nem más, mint — illat. Igen illat, olyan, — mint a rózsáé, vagy a kis ibolyáé, meg a büröké. Mindenki (különösen önök, kedves hölgyeim!) különbség nélkül bizonyos illatszerü varázszsal tölti el környezetét, a hol megjelenik. Ha két szív rokonszenvez, okozója az illat, mely a két szivet körüllengi. A kire hatással van az illat, és kellemes hatással, a nélkül, hogy észrevenné, önkénytelenűl vonzalmat érez a kedves lény iránt; ellenkezőleg, ha kellemetlenül hat valakinek .illata* ránk, visszavonulunk — s kész az ellenszenv. E kettő között van a semleges közöny. A szerelem két ellenkező természetű illat elegye, mig a szeretet két rokon illat vegyüléke, hová a testvéri és baráti szeretet is tartozik. Szép teória! Legalább a virágokhoz állunk közelebb a bölcs úr szerint, s nem a medvebocshoz, mint a legújabb Darvinisták kisütötték. A teória még tovább is tart: Ha két külön természetű illat elegye kedvesen hat ránk (szerelem), nem következés, hogy az egyesületből keletkezett új illat megtartsa kellemes hatását (hűség). Lehet, hogy a kölcsönös hatások egymást kielégítik, s a két illat között a különbségei kiegyenlíti az idő, s a két illat hasonló lesz egymáshoz, a mi mindig megtörténik, rövidebb vagy hosszabb idő beálltával, s a szerelmet szeretet váltja fel. Az is megtörténhetik, hogy harmadik illat jő közbe, mely a két meghasonlott illat közül az egyikkel kedves elegyet képez (hűtelenség). Ez az új illat visszataszítólag hat az árván maradottra. (Persze, hogy haragszunk kedvesünk udvarlóira.) Mi hát az a rettegett hatalom? Lenge illat, mit ölén hord az esti szél .... Ha jól emlékszem, a télen leírtam, hogy mikor lesz a világ vége; nem csudálom, abban a csúnya időben nem jutott más eszembe — de jó, hogy még nem közöltem, — most leirom az örökkévalóságot, — de úgy, hogy mi egy gyönyörű ligetben fogunk örökké sétálni, a mi a legérdekesebb, még akkor is, mikor virág nyílik sírjainkon. Majd elmondom hogyan: Ezt a nagy mindenséget, melyet mi végtelenségnek mondunk, honnan esténként annyi ezer csillag ragyog ránk, ezt az űrt egy súlytalan, átlátszó, érzékeink alá nem eső légnemű test tölti be — az „sether* vagy leb. E test parányainak rezgése hozza el földünkre a nap fényét, melegét, a csillagok sugarait; ugyanez viszi el szemeinkhez is a fény- sugárt, a színek harmóniáját, a képeket. Igen helyesen van az mondva, hogy nem vész el semmi, megmarad minden örökké; egy porszem se hullik le a másikról, hogy a mindenség tudomást ne vegyen róla — a leb párányai mindenütt ott vannak, s a végtelenségbe röpitik a pillanat eseményeit. — Mikor mi a mamát megakarjuk „egy kicsit“ csalni este a sétányon, mikor elvesztjük az őr-szemeket, s a nagy keresésben egyik fordulónál ajkaink összeérnek — ah, mily édes, mily rövidke üdv, csitt! senkisem látta, már megtörtént, és tovább sietünk. Bizony megtörtént és az első pillanatban a bokor mögül látta a mama, a második pillanatban látták a felhők, s a fény tovareppen, az „aether* tovarezgi a képet, pár perez múlva látja a Venus, évtizedek múlva már a Syriuson túl is azt ragyogják a csillagok, hogy ... két kis galamb csóko- lódzik. Az a sugárpamat tehát, mely a két szerelmes csókját a mama szeméhez elvitte, elviszi a képet a végtelenbe, viszi örökké. — Az a rövidke üdv örökké tart! Mikor majd már nem is emlékszünk ifjú éveink bohó örömeire, talán föl is hántolták már sírjainkat, még akkor is csókolódzunk valahol — az Andromeda ködfolt körűi . . . Ha kedveseink sörében vagyunk, ne jusson hát soha eszünkbe a múlandóság, hisz örökké tart minden! HÍREINK, Veszprém, 1886, augusztus hó 22-óu. • Sz. István király ünnepét illő kegyelettel ülte meg városunk hazafias lakossága. A székes- egyházban fényes istentisztelet tartatott, melyen jelen voltak az itteni hatóságok és testületek képviselői. Önkénytes tüzóltóink diszcsapata a templom előtt volt fölállítva. A vármegye székházán nemzeti lobogó. — Fájdalom, hogy a mit a múltkor nem akartunk elhinni, megtörtént; honvédeinket ezen a mi legnagyobb ünnepünkön m; siroztatták el városunkból. Ö Felsége a király születésnapját a szokott módon ünnepelték meg városunkban. A székesegyházban tartott istentiszteleten a helybeli hatóságok és testületek képviselve voltak s a Szt. Háromság-téren a honvédség egy dísz-százada volt fölállítva. Délben a „Korona“ szállóban banketre gyűlt össze a honvéd tisztikar. Vármegyénk székházán nemzeti zászló volt kitűzve. t Kovács Pál dr. szépirodalmunk egyik jeles veterán harezosa hunyt el Győrött, hol a múlt vasárnap helyezték nagy részvét mellett örök nyugalomra. Győr város legnépszerűbb férfia volt a boldogult, ki Déghen született, Veszprém megyében, 1808-ban s 1835 óta mint orvos működött Győrben. 1846-ban Hazánk czimü lapot indított. A színészetnek hatalmas támasza, nemzetiségünk szent ügyének buzgó apostola volt. Egészséges humortól pezsgő novellái és színművei a magyar olvasó közönség egyik kedvelt Írójává tették őt. A magyar tudományos akadémia és a Kisfaludy-társaság siettek őt már fiatal ko- rábau tagjaik közé bekebelezni. Áldásos és tevékeny élete után legyen nyugalma csöndes ! Kossuth Lajos névnapjának elő estéjén, f. hó 24-én, a felső-városi Népkor kegyeletes ünnepélyt rendez. Fenyvessy Ferencz dr. vármegyénk ugodi választó kerületének népszerű országgyűlési képviselője, mint minden évben, úgy az idén is bejárta vál. kerületének minden községét. Mindenütt lelkesült óvácziókkal fogadták. Kedves vendégei voltak lapunk szerkesztőjének f. hó 19-éu Távay Vájná Gábor dr. a pozsonyi országos kórház főorvosa, országos egészségügyi tanácsos és apósa Suján Jerenc{ kir. tanácsos úr ő nagyságaik személyében. Megtekintették városunk nevezetességeit; az épülő új megyeház, — melynek megszemlélésénél az építést ellenőriző Gyurkovics Kornél főmérnök úr szokott előzékenységével kalauzolt bennünket, — Igen meglepte őket. — Örömmel jelezzük ez alkalommal, hogy ‘Pávay Vájná Gábor dr. lapunk társmunkásai közé lépett s legközelebb több közérdekű közegészségügyi dolgozatokat lesz alkalmunk tőle közölhetni. Családi öröm. — Kőrössy Antal városi árvaszéki ülnök urat kedves neje egy egészséges fiúcskával ajándékozta meg. A boldog szülők örömében szintén osztoznak nagyszámú ismerőseik és tisztelőik. Mi is melegen gratulálunk! Eljegyzés. — Lovagi Sándor úr, a zirczi királyi járásbíróság telekkönyvvezetője, eljegyezte télé s az uj áldozárnak erőt és áldást kért annak betöltéséhez. Két óra volt már délután, mig ujmisés áldozá- runk megáldotta mindazokat, kik jelen voltak. Ezután nagy ebéd volt az ujmisésnek szüleinél, mintegy ötvenen lehettek a meghívottak s a háznak minden szobáját elfoglalták. A dús ebédnél Hereud szépei szolgáltak fel s a czigányok nyirettyűje segítette fokozni a jó kedvet. S a jó kedvben, vidámságban nem volt hiány, egyik felköszöntő a másikat érte, melyek majd az ünnepeltre, majd derék szüleire, majd a jelenlévő szépekre szóltak. Egy szóval volt „magnum áldomás“, melynek bizony nem egy hamar szakadt vége. Kívánjuk, hogy kedves ujmisés papunk mindig ilyen boldognak érezze magát egész életében. Kaifás. T A N Ü G Y. A veszprémi kereskedelmi iskola. i. qA\ iskola fejlődésének története. (Folytatás.) Az első évben azonnal magyaros jelleget öltött az iskola és azóta azt mai napság híven megőrizte. Igazi magyar szellemtől áthatva nyujtatik mindig az oktatás és igy mint egyik magyar intézmény édes hazánk érdekeit iparkodik szolgálni. Azonban a csak rövid tartamú iskolai évben nem sokat lehetett lendíteni a tanulók kiképezteté- sén. Ezek két csoportban taníttattak; az első három órában együttesen, a negyedik órában csak a haladók, vagy kilépők nyertek külön oktatást könyvvezetésben és keresk. számtanban. De nagyobb fontosságú volt azon tény, bogy ez iskola tanítója még azon évben kidolgozott az 1868. 38. t.-cz. és az 1872. évben a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által kibocsátott „keresk. iskolák szervezete“ értelmében egy részletes tantervet és szabályzatot a „veszprémi keresk. ismétlő iskolau számára, mely irányadóul szolgált ugyanazon minisztérium által múlt évben kibocsátott újabb „keresk. iskolák szervezete“ czimü rendelet megjelenéséig. Ezen tantervben részletesen szó van a tanidöi öl, mind a három osztály számára hetenként külön- külön három óra, a tanczél és tananyagról, mely czimek alatt csak a kettős könyvvitel kivételével mind az föltalálható, mi az újabb e tárgyra vonatkozó miniszteri utasításban áll ; függelékül egy szabályzat is vau hozzá kapcsolva. A veszprémi keresk. társulatnak legújabb alapszabályaival együtt ezen tanterv a magas minisztériumhoz föl lett terjesztve, a honnan mindkét dolgozat 1878. év elején jóváhagyatva visszaérkezett. így tehát jogosan állíthatjuk, hogy már az 1877/78. évben bírt a veszprémi kereskedelmi társulat egy felsőbb helyen nyilvánosnak elismert kereskedelmi iskolával, mert midőn az említett miniszteri rendelet megjelent, iskolánkon csak a nevet kellett változtatni és a kettős könyvvitelt befogadni, a többi t. i. az iskola szervezete és a tanítás eredménye megfelelt már annak, miután a minisztérium által jóváhagyott tanterv szolgált alapul az iskolának. Ezen tantervről még egy másik kitüntetést kell e helyen fölemlíteni. A társulat derék elnöke, Ruttver Sándor ur, ugyanakkor ismert munificzencziájánál fogva saját pénztárából 5 darab aranyat ajánlott föl, hogy a társulat evvel a tanterv készítőjét díjazza, mi egy elismerő jegyzőkönyvi kivonat kíséretében meg is történt. Azon tanterv alapján a tanítási idő hetenkint egyelőre csak két órával toldatott meg és igy az 1877/78. iskolai év óta az I. és II. osztály együttesen és a III. osztály külön nyerte az oktatást fölváltva vasárnap és szerdán délután 3 3 órán át. A tanitó személyzetben annyiban történt változás, hogy Szép Lipót ur mellé, ki hitközségi iskolájánál lett 3 éven át részbeu elfoglalva, tanitótársa Baum Fülöp ur is alkalmaztatott. Ilyen kedvező viszonyok között állt ezen iskola- ügy, midőn az 1879. év elején a társulat eddigi elnöke ezen tisztségéről leköszönt és alig, hogy veszendőbe nem indultak volna az e téren fölmutatott vívmányok, ha nem találkoznak az iskolaügy körül szintén lelkesedni biró úri emberek, kik gondos istápolói lettek a kereskedelmi szakoktatásnak helyben. Ezen a népnevelés fejlesztésén serényen munkálkodó férfiak élére megválasztotta akkor a társulat elnöknek : Eszterhay Ferencz, alelnöknek Krausz Armin, jegyzőnek Bokrossy Viktor és pénztárosnak ismét Nay Jakab urakat, kik a közbizalomnak engedve azóta a társulat és iskolájának ügyeit vezetik. Az uj elnök azonnal és megválasztatása után azóta több ízben bebizonyította, milyen lelkes pártolója és nemesen érző barátja az iskolaügynek, mert az ő tapintatossága, ritka erélye, fáradhatatlan utánjárása eszközölte első sorban, hogy az iskola évről évre fejlődhetett. A társulatnak akkor távozó elnöke segítette maga az uj társulatnak és ujonan szervezett iskolájának alapját megvetni és igy ezeknek egyik megteremtője lön ; az uj elnök a megteremtett alapot, melynek lerakásához saját maga is közreműködött, nem engedte pusztulásnak indulni, hanem lankadhatatlan ügyszeretettel és kitartó .buzgalommal tovább dolgozva a népoktatás ezen ágának kiépítését befejezni, kellő betetőzését előmozdítani iparkodik, Ezen elismerésre méltó munkálkodásával az elnökség többi tagjai által táraogattatva valóban már szép eredményt bir eddigelé fölmutatni. Sikeres működésének első évében azonnal az iskolalátogatás szabályozására fordította kiváló figyelmét és erélylyel azon volt, hogy egy tanuló sem vonassák el a pontos iskolalátogatás jótéteményétől. Igaz, hogy az iskolai oktatásra jótékonyan bePusztul . . , egyre pusztul a csöndes ember gazdag portája! sugdozták egymás közt a meglepett falusiak. — Nem sokáig viszi ezt az életet a Kéri gazduram! — szokta volt mondogatni Cserepesné asszonyom, ha a falu kocsmája előtt el ment. S igazat is mondott (most az egyszer!). A betegség eljött vendéglátóba a csöndes emberhez is s Kéri Gábor ott virrasztóit álmatlanul mindenkitől elhagyatva a keskeny lészán. — Csak az a lány volna most itthon — sóhajtott fel szemrebányólag fájdalmában. S mikor már a szívtelen halállal küzdött a tehetetlen ember, akkor tárult fel ajtaja ... s az a gonosz leány lépett be rajta, oda térdelt a kínlódó beteghez, összecsókolta annak lázas homlokát, ápolta önfeláldozóig, ott virrasztott éjeket át apja beteg ágya mellett. Kéri Gábornak ily önfeláldozó ápolás mellett nem lehetett meghalnia ! Mikor pedig meggyógyult, akkor megcsókolta apja kezét a szép Julis. — Mit akarsz kedves lányom ? kérdó Kéri Gábor. — Most már nincs ugy-e bajod, apám ? — Nincsen, szép világom! — Úgy nekem sincs már többé semmi dolgom házadnál, megyek, Isten veled! — Nem! . . . nem! . . . Neked nem szabad el menned, te itt maradsz, mindenem a tied, nem, nem eresztlek, s keblére szorította azt a gonosz leányt, hogy még a halál sem ragadhatta volna el onnan és sírtak mind a ketten . . . sírtak mind a hárman! Újra szép lett a gyöpös udvar, újra felvidulhattak a jó szomszédok a szép Julis kedvelt nótáin, újra a legszebb rózsák nyíltak a ház előtti kis virágos kertben. Ott szeretett Kéri Gábor legjobban üldögélni, térdeire vette azt a kis, okos, gagyogó leánykát s oly sok bohóságot össze vissza beszélt neki az az öreg ember, s úgy örült mikor eljátszott ősz fürtjeivel és megcsókolva oly sokszor mondogatá öröm- könyüi között : — Még sem volt olyan ross\ a\ a lány ! .. III. Mikor a Bandi bojtár tilinkója elhallgatott. Nem volt az egész faluban olyan gyönyörű teremtés, mint a kövér számadó gazda szép leánya, a bogár szemű Julis. Meg is nézte ám minden ember, mikor vasárnap a templomba ment, abban a bokorugrós kis babos szoknyában, a legényeket úgy elbűvölte, hogy csak úgy bomlottak utána, de ő aztán nem hallgatott egyikre sem, hanem kifizette őket amúgy magyarosan. Csak egy volt, a . ki szivéhez férhetett, a számadó gazda bojtára, a Bandi. Este, ha a fáradt nyájat haza terelte az akolba, lement a virágos kis kertbe, leült az összehajló bokrok alá, elővette tiliukóját s elfujta azon örömét, búját, panaszát. Oly szépen sirt az a bánatos tilinkó, a méla holdas estéken oly messze elhallatszott az az epedő dal: „gazda uram, gazda uram az egekre kérném.* A szép Julis aztán nem késett sokáig, kinyílott a kis léczaj tó s oda szaladt a szép leány, honnan a bánatos dallam hallatszott. A szerelmes bojtár keblére zárta szive választottját, azt a kipirult leánykát, ajk ajkra tapadt s halkan suttogtak egymásnak szerelemről, boldogságról. Máskor ismét szólt a bánatos tilinkó, még szebben mint azelőtt, de a szép Julis sokáig késett. Végre jött kisirt szemekkel s zokogva borult oda az egyszerű bojtár ölébe. — Ki bántott szép virágom, mondd, ha ezer élete van is meglakol érte ! A szép Julis csak zokogott. — Beszélj virágom, lelkem, mi történt veled, mert az én szivem meghasad, ha még tovább is hallgatsz. — Az istenért Bandi, bocsáss meg, nekünk válnunk kell — zokogá a szép leány — mi nem lehetünk egymásé soha . . . soha . . . — Beszélj, beszélj — mondá Bandi lehajtott fővel. — Barna Ferkó megkérte kezemet, tudod ő gazdag, telkes gyerek, az apjának három szessziója van, apám neki is adott; de jó isten látja lelke- met, én nem szeretem, én gyűlölöm őt. Szivemnek szent szerelmére esküszöm, hogy én csak téged szeretlek. — Megölöm azt a kölyket — mondá vadul forgó szemekkel a bánatos bojtár. — Bandi, az élő istenre kérlek, légy nyugodt, ha szerelmem szent előtted, ne tedd, az a vér, mely a te kezedre folyna, örökké égetné az én lel- kemet! — Menj tépett szivemnek hervadó virága, legyen e csók, ez ölelés az utolsó, te boldogtalan lélek, áldjon meg az én istenem. A hold elbújt a felhők alá, ők elváltak s elnémult az a siró tilinkó is. Mikor a lakodalom közelgett. beállított Bandi a számadó gazdához, hogy elmegy. Mikor pedig a gazda úgy marasztotta, szomorúan sóhajtott fel : „Szép Juliskát odaadták másnak, Viselje' hát gondját más a nyájnak“. A bére sem kellett, nem azért szolgált ő, nem is volt rá szüksége többé, szemére húzta kis pörge kalapját, kezébe szorította fokosát s gyorsan elsietett a nagy erdő felé, hol a szegény legények tanyáztak. Nagy a világ, elbujdoshatott benne. Mikor a szép Julis lakodalmát ülték, szép holdvilágos éjjel volt s a virágos kert végéből a siró tiliukón egy bánatos dal zokogott fel, a menyasszony elhalványult, megismerte a zokogó dalt, kiment, a kis léczajtóra hajtá lázas homlokát, a menyasszonyi kendő megtelt a bánatos könyekkel... Másnap rémülve futotta be a falut az a hir, hogy a tőközi csárdában az éjjel szegény legények voltak s egyik vadult kedvében veszettül mulatott... (Kajsza csapos a Bandira ismert benne, kitől neszt vettek a zsandárok is . . .) ... A tóközi temető árkában egy sirhalom domborul, egy szegény legényé az, kit az őrmester éles golyója szivén talált, a legszebb virágok nyílnak rajta, és senki sem tudja, hogy a hervadó Julis könnyei öntözik azokat . . . S\alay Gyula,
