Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)
1886-08-15 / 33. szám
C SA RNOK. Egy kis „tere-fere.“ No csakhogy egyszer én is kapok egy kis helyet, már majd kifúrja az oldalamat az a sok érdekes tere-fere, melyen eddig túl nem adhattam. Borzasztó dolgokról kell referálnom ! Voltak-e önök már a délelőtti órákban a helybeli uszodában, ha nem voltak, akkor nem láttak még szépet ; igaz, hogy én sein voltam, de a napokban benéztem városunk jeles festő-művészének „műtermébe“ s ott láttam festői csoportozatban vászonra föstve azt a gyönyörű jelenetet, a mint szépségeink az uszoda tükrének enyhet adó ölében fürösztik lelkűk bájos porhüvelyét. Gyönyörűség látni, nézni, még azon a vászonon is, hát természetben mennyivel szebb lehet! Városunk valamennyi szépségére rá lehet ismerni, olyan jól vannak találva. Nagy szenzácziót keltene, ha tisztelt festő-művész barátunk kiállítaná ezt a festményt, de ismert szerénységénél fogva erre alig lehet kilátásunk. Kivallattam,,bogy mi módon gyűjtötte a „stoff“- ot szép föstményéhez. Úgy tett, hogy belopódzott egy vetkőző kabinba s azt magára zárta s egy kandi-lyukon keresztül ritka élvezettel gyűjtötte az adatokat. De ezt már talán nem is lett volna szabad kifecsegnem ! Megérjük, hogy tisztességben megvénült városunk, még utóbb romantikus és pikáns hírnévre vergődik. Alig múlik el egy éjszaka, hogy egyik-másik szépség szerenádot ne kapna, mely némelykor „Romeo és Julia“-féle szczénák- kal is van garnirozva. Többet is mondanék, de a szerelmes Rómeók veszedelmes boszujától s a szende Júliák neheztelésétől félve, muszáj hallgatnom. Ez még nem minden. A napirenden levő páros- viaskodásokról nem is szólva, hogyan ecseteljem elég liiven egyik polgártársam meglepetését, midőn egy reggel szép feleségének csak hűlt helyét találta a kis családi fészekben. A felebaráti részvét könyeket csal szemembe s vezérczikket szeretnék Írni valamennyi újságba a mai menyecskék könnyelműségéről, de azoknak a hamis szemeknek csalfa mosolya terrorizálná még a szerkesztőket is s az én jeremiádjaim bizonyára a papírkosárba vándorolnának. Magamba fojtom tehát méltó fölháborodásomat s együtt kesergek a megcsalatott férjekkel, mint Márius Kartágó romjain ! Rátóton is történt nemrég egy följegyzésre méltó eset. Egy úri ember, a nevét nem merem kiírni, mert megenne, bort fejtett s már két teljes órán át folytatta a munkát, de az ötakós hordónak esze ágában sem volt kiürülni. Hősünk letörölte arczának verejtékét s körülnézett, hogy micsoda ördögség ütött ahoz a hordóhoz; ekkor vette észre, hogy a bort ugyanabba a hordóba fejtette ; a mit a csapon kieresztett, azt fölülről ismét bele töltötte. Ha ideje korán észre nem vette volna ezt az ártatlan tévedést, akkor talán még most is fejtené. A héten berukkolt katonaság nagy mozgalmat keltett városunk dézsa-tündérei körében. Ki elcsapta, ki meg szabadságra bocsátotta a szeretőjét s az egykedvűen vigyorgó holdvilág tudná csak elmondani, a mit én le nem irhatok. Azt hiszem nem is kiváncsi rá senki. No de az az ember is nagyot nézett ám a múlt szombaton, a ki Eötvös Károly fogadtatására a helybeli állomáshoz „kidiszvonúlt“ százas bizottság egyik — a lelkesedés mámorától ittas — oszlopemberétől a nagy hűhó oka felől kérdezősködött s alapos felvilágosításúl ezt a választ nyerte : — Már kérem ez olyan dolog, hogy itt most minden jóravaló, tisztességes, becsületes magyar embernek le kell szédülni ! Ezen világos magyarázatra a kiváncsi kérdező se tehetett egyebet, mint hogy - leszédült. Figaro. Excursio. Persze hogy RigirőJ, München szépségeiről, Salzburg műkincseiről nem irhatok, már csak azon egyszerű okbői sem, mert a hazában és ennek is csak egy kis részében, Zalamegyének a magyar tengerre eső vidékében fordultam meg. Féltem előre ezen utazástól, hisz csak egy éve annak, hogy Savanyú József ,geniestreich“-jait e| kies vidéken hajtotta végbe, de megvigasztalódtam erszényem laposságának tudatában. Meg ha egy egész banda garázdálkodott volna is, Nagy-Vázsonyban, hol minden nagy hősünkre s az általa járt toborzóra emlékeztetett, oly Kinizsy-bátorságra tettem szert, hogy kész lettem volna magam is akár egy egész sereg törökkel harczra kelni, ha a muszkák, kik igy a nyár derekán meglehetősen szemtelenek, a szuette tölgygyei amúgy is el nem bánnának. De hát a múlt reminiscentiáiből a jelen szépsége csakhamar felrázott. Leereszkedtünk a Kapolcsvölgyre (mert hát tetszik tudni Szabó György ő Nagyságé nak kegyességéből használhatom a többest) s ime lábaink előtt a kacskaringós utón dőczög az oldal nélküli szekér s rajta két díszes polgár csak azért is járja oly erősen a kállai kettőst, mert a természetet nem hozzánk hasonlólag gyalog, hanem csak kocsiról szereti bámulni. Jó étvágyat kívántam e finom élvezethez, a melyért könnyen bőrükkel adózhattak volna, de hát adózik mindenki azzal a mije van s addig a mig lehet, ezentúl még gr. Szapáry capacitása is csütörtököt mond. Valóban pazaran halmozta el a jó Isten Zalát a természet szépségeivel s nem igen tudnám megmondani, vaj jón a Kállai-, a Tapolcza- vagy a Kapolcs völgy-e szebb? Föltéve hogyha nyárshuzással nem fenyegetnek, mert már ilyen tortúrától való félelmemben csak bevallanám őszintén, hogy szerény személyiségemre a legnagyobb hatással az első volt. Mindamellett a másik két völgyre is azt mondhatom, hogy uraim le a kalappal! A hazai turisták hálás téren mozognának, ha először is hazánk szépségeivel ismerkednének meg, s csak azután emelkednének fel röpke szárnyaikon Schveic havasaira, mert szavahihető emberektől tudom, hogy Helvétia bérczeiről a kilátás épen nem fölözi a magas Tátráról látható tájképet. Avagy képzel- hetui-e a szebb panorámát, mint a melyet Kapolcs völgye nyújt, Talliau-Dörögd, Öcs az egyik oldalon, a másikon pedig Petend, Kapolcs faluk körözik a völgyet. Kapolcsban láthatni a rheimsi torony mását, azzal a különbséggel csupán, hogy nem ennek, hanem egy közvetlen szomszédságában lévő kémény mintájára készült, a melyet az ügyes műépítész (alias pallér) csak azért födött be oly laposan, nehogy a csűrik kikerülhessék az apró nemzedék cselvetéseit. Innen Monostor-Apátin át ereszkedtünk Zala- megye legszebb völgyébe, a Kálla völgyébe alá, természetesen nem kerülhetvén el a regényességgel velejáró oldaldöféseket sem. Mint akár a Balaton hullámain, úgy buktunk hol orrunkra a hintóbán, hol a hátunkra, jó hogy egyik testrészünk se volt aczél- ból, mert különben merevségüknél fogva aligha megfogyva nem érkeztünk volna vissza kiindulási pontunkra De tudtak nagyon jól, hogy valamint a tündérek lakába csak bétfejü sárkányon át, s valamint az Eldorádóba is csak rengeteg kása hegyen át lehetett jutni: úgy nekünk is ki kell állnunk a penitencziát s csak akkor tárul fel az aranyszöszke tündéidének szép völgye, melyet egy Ott járó külföldi tudós a paradicsomhoz hasonlított. Valóban a Balaton viliiéinek csak Kálla völgyében lehet tanyá- jok. Hátha még valaki azt a fáradságot veszi magának, hogy megmászsza a Mout-Blancot, akarom mondani a Fekete hegyet mint szerény magam, akkor áll csak igazán a vidék varázshatása alatt. Képzelmi erőm megszűnt működni s még álmomban se láttam szebb vidéket. Lábaink alatt Szt Békkália hol a gondos gazda mikor búzát vet, csak azért se nyitja meg ajkait, nehogy az elvetett magot a madarak elhordják. Megtörtént. Szt.-Békkála egyik káplánja előtt rég gyanús volt bizonyos jómódú polgár eme 13 próbás babonaságáról, ép ezért arra vette útját, midőn az búzát vetett. Köszönti a gazdát szívélyesen. Egy pukedli a válasz. Ugy-e bár búzát vet ? Újra néma csend Hallja kend, tavaly Szökcső Jankó basonlókép búzát vetett, egy hangot se adott, nyelve alatt volt a buzaszem, sőt ki is köpte azt a harmadik határban, — ----------- i ™ az ért mégis elvitték a madarak az elvetett búzát az utolsó szemig. — De iszen káplán uram ezt már nem állom, mert ez nem lehet igaz. — Elszólta magát, kiesett a szem a szájából, szép búzája lett, de azért e babona mégis csak ott gubbaszkodik kebleikben, ép úgy tartja magát, miként Veszprémben a szemfödő egy darabjának az elcsenése, vagy miként a hanttal az ember háta mögé való kanyarítás, a jó Isten tudja miért s minek. A Kálla völgy déli részén van Salföld, Mélykút savanyú vizével, a nyugaton Mindszentkálla, a hol Szabó György kananok úrtól, akkor még veszprémi káplántól imigyen búcsúztatta el a halottat az ottani kántor: „Végtére búcsúzik tőled is György sógor, Ki a káptalanba törekszik fel jókor“. Éhez is kell egy kis Malachiási ihletettség! Keleten Kővágörs egy régi templommal, a melynek faláról még mostanáig se tudta lemosni az idő szt. László másfél öles daliás alakját, sem ama római korból származó szavakat a mészkőről: Cajus Quintus Fibronius iustae filiaepietissime! Ép a papütőnek (tolerantia reformatiae) mentünk el az ottani plébános úrral, midőn egy velünk szemben jövő kis zsidóasszony erősen hajlongott felénk. Tudja-e öcsém, mit jelentett ez a mély meghajtás ? — Nem én Urambátyám. — „Annyit, hogy nesze pénzednek a kamatja.“ Éjszakon pedig Köveskálla terűi el szép szerényen. S ez a hat község egymástól egy kőhajítás no meg egy darabnyira van a talán hatezer holdnyi területen elhelyezve. Köröskörtíl gyönyörű szőlőhegyekkel körözve. Hegy, völgy, lapály, falu, pincze szóval a természet annyi változatosságban terül el előttünk, hogy a szem nem győz eléggé bámulni. Urahosszat ültem elmélázva a hegyormon, mig bajtársam fészkelődésére figyelmessé lettem. Hát ezt nem érdekli ez a gyönyörű vidék, mert úgy látszott ő meg csak elragadtatásomban gyönyörködött ? De hogy nem! Hanem úgy van vele, mint a tihanyi benezés a Balatonnal. Egyszer ugyanis valamelyik főherczeg vetődött be hozzá, s a mint az ablak előtt elterülő szép magyar tengert látja, a legboldogabb halandónak mondja a szerzetest: — „Szép, szép fenséged“ hangzott a válasz, „csakhogy téleu-nyáron, sűve, lőve s mindig csak ezt látni egy kicsit sok“- A falusiak egy darab városkáért sopánkodnak, mi meg egy kis falusi leve- vegőért sóhajtozunk. Szóval soha sincs egészen jó úgy a hogyan van. Meg olyan embert nem ismertem, kinek minden vágya beteljesült volna, meg ha állítja is valaki, se hiszem el neki. A Tapolcza völgye impozánsabb, csakhogy nem oly szép mint a Kálla völgye; gyönyörű hegyek itt-ott várromjaikkal ölelik át, de épen nagyságánál fogva egyhanguabb. Szinte meg voltam lepetve, látván a tapolezaiak nagyszerű góth stylben felépített templomát, ott láttam a merész építkezést a művészi kivitelű ablakrózsákkal, a góth-stylnek sajátos levélcsomókat, pilléreket, a félhomályt, a mely az embert oly annyira meghatja: s ime egy erős szélroham s felébredek a puszta valóra. Egy egyszerű templom az egész, a mely a hívek befogadására se képes, a melyre ráillenek Pató Pál ur szavai hogy „hámlik le a vakolat*, csak az a szerencséje, hogy a vele összeépített s Ranolder által alapított apáczazárda még egy kis fényt kölcsönöz neki, mert különben még könnyen lomtárba kerülhetne. Itt az egybegyűlt „Fábiánok“ közt volt szerencsém Veszprém második káptalanával találkozhatni, a mennyiben a sümegi prépost erősen dominált kanonok vazallusai felett a despota minden jellege s az irigység minden árnyalata nélkül. Egybegyültünk, igy kezdődik egyik egyházi énekünk, s mi valóban egybe is gyűltünk szép számban. A Szt.-Györgyi hegy nedűje Szt.-Békállai alapon megoldotta nyelvünket. Akadt közöttünk fekete sörényes no meg törött derekú „Fábián“ is, ez a legutóbbi avval nyerte el e szép homéroszi jelzőt, mert egész alakja nagyban hasonlít a nyomtatott s-hez. Vele történt. Előtte egyik szépszálú bajtársa mértéket vetetett ruhára, utánna a törött derekú „Fábián* szólalt fel, hát erre a testre tudna-e valami módikás ruhát önteni. A pesti szabó megforgatja egy párszor a nyomtatott s-et s a sértett önérzet hangján csak ennyit mondott Ilyen testre, pesti szabó! . . .“ Mintha csak Vörösmartyt hallottam volna, midőn Petőfi ama költeményére, melynek „refrain“-je igy hangzik: Nem én tépem le homlokodról, magad téped le a babért“ csak annyit mondott fölényének tudatában: „Ki az a Petőfi.“ Láttam a szép Badacsonyt, láttam Csobáucz, Szigliget romjait, élveztem a magyarok hagyományos vendégszeretetét, a mely a beduinok vendégszeretetét is túlszárnyalta, megittasúltam Zala szép vidékétől s gyönyörködtem a kegyesrendiek oecouomice kezeit szép szőlőjében: csak azt nem tudtam, hogy a kegyesrendiek ispánjának nincs szüksége a jó Isten két áldó kezére, mert hát az egyik kéz tán esetleg hiányzik onnan a sághi temetőben álló keresztről. De most már azután elég lesz! Ezeket is csak azért közöltem a „Veszprémében, mert a zalaik úgy is ismerik Zalát s még el is bízhatnák magokat elanuyira, hogy a somogyiaknak végre egy darabig nyugtot se hagynának, de nekünk veszprémieknek tudnunk lehet, hogy Zalamegye gyönyörű, mert mi szellemi főlényt gyakorolunk mindkét megye felett, hisz nekünk : egyetemünk is volt. Scherer István. IRODALMUN K. — Hogyan kell desinficiálni? — Ez a czime egy hézagot pótló művecskének, melyet magyar és német nyelven Pozsony szab. kir. város egészségügyi bizottságának megbízásából szerkesztettek Dr. Pávay és Dr. Dobrovits az egészségügyi bizottság tagjai s országos kórházi főorvosok. E művecskét, mely népies, könnyen érthető modorban tárgyalja a helyes desinfectió szabályait, a legmelegebben ajánljuk a nagy közönség figyelmébe. E művecskének hasznát veszi mindenki, a ki megakarja magát védeni a fertőző betegségektől, s véleményünk szerint e műnek egy családból sem volna szabad hiányozni. A sikerült dolgozat értékét jelentékenyen emeli az a körülmény, hogy a kolerával szemben való védekezés is tüzetesen le van benne Írva A jeles művecske eme részét lapunk mai számában közöljük. E mű a kiadó Stampfel Károly kir. udvari könyvkereskedésében Pozsonyban s minden hazai könyvkereskedésben kapható. Ára 20 kr. Szerkesztői -üzenetelc. „Az árva leány“. Jól van megírva, de a tárgy már nagyon elkoptatott. Ha tehetségét érdekesebb meseszövéssel párosítja, dolgozatait örömmel közöljük. — G L. KenCSC* Köszönjük. M - m várja önt ígéretéhez képest — Dr. Bi. A posta itt volt. Bővebben levélben. Felelős szerkesztő: HEGEDŰS JÁNOS. Laptulajdonos és kiadó: KRAUSZ ARMIN FIA* ff # II n K TU Mii 1 TMB Iá. 3129. sz. 1886. Örökeladási hirdetmény. oooooooooo ooo ooooo oooo ooo oooooooooo o o 8 o o o 8 o A Nagyinéltóságu vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium f. évi julius hó 10-én 26215. sz. a. kelt rendelete folytán a rokolányi vallás alapítványi urodalom tulajdonát képező és összesen Tizenkétezerkétszázharmincznégy (12234) írtra o. é. becsült barátszigeti urodalmi szeszes italmérési jog és korcsmaépület a hozzá tartozó 0-40 kát. hold belsőséggel, továbbá a barászigeti 66 61 kát. holdföld, rét, legelő a hozzá tartozó 101 kát. hold közös csapással, zárt ajánlati verseny utján összesítve fognak örök áron eladatni. A versentárgyalás a Pécsváradon székelő pécsvárad-somlővásárhelyi kerületi főtiszti hivatalban f évi szeptember hó 6-án fog megtartatni, hol is a mondott nap d. e. 10 óráig fognak a zárt ajánlatok elfogadtatni. A benyújtandó ajánlatok csak az egész összvagyonosságra tehetők, az Ígéretek pedig számokkal és betűkkel kiirandók, és annak is világos kifejezés adandó, hogy az ajánlatot tevő az eladási feltételeket ismeri, elfogadja s magát azoknak aláveti. Szabályszerűen kiállítandó, 50 kros bélyeggel ellátandó zárt ajánlathoz a fenti becsárnak 2O0/0-tolija mint bánatpénz készpénzben vagy elfogadható értékpapírokban melléklendő. Az ajánlatok benyújtására kitűzött fenti záros batáridő elteltével a zárt ajánlatok a jelenlevő felek előtt fognak felbontatni, és a tárgyalásra alkalmas legkedvezőbb ajánlat a letett bánatpénzzel visszatartatik, mig az el nem fogadható ajánlatokhoz csatolt bánatpénzek azonnal visszaadatnak. Ezen örökeladásra vonatkozó feltételek a Pécsváradon székelő főtisztségnél és a somlyóvásárhelyi számtartóságnál a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Hibásan, vagy nem az összvagyonosságra szerkesztett későn érkezett, avagy utó-, vagy távirati utón tett ajánlatok figyelembe vétetni nem fognak. Pécsváradon 1886. évi julius hó 22-én. Pécsvárad-somlyóvásárhelyi m. kir. közalapítványi kér. fötisztség. 132 3—3 ^xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx: X A Tavaszi yógyitás Nyári yógyitás Őszi gyógyítás Téli yógyitás ■szer mr köszvény esűz és minden ellen. MOLL SEIDLITZ POR Csak valódi, ha minden dobozon a gyárjegy, egy sas sokszorosított ezég nyomata látható. MOLL A. Ezen porok gyors gyógyhatása makacs gyomor- és béibeteg8égek, emésztési nehézségek, aitestbajok, gyomorgörcs, dugulás, májbaj, vértolulás, aranyér és a legkülönfélébb női betegségek ellen évtizedek óta folytonosan növekedő elismerésben részesül. Egy eredeti doboz használati utasítással I frt. Raktárak Magyarország minden nevezetesebb gyógyszertárában. Csak Moll-féle készítmény kérendő. MOLL A. gyógyszerész cs. kir. udvari szállító, Becs, Stadt, Tuchlauben 9. Naponta szétküldés utánvét mellett. — 2 doboznál kevesebb nem küldetik. Köszönöirat MOLL A. úrhoz Becsben. Ülő foglalkozásomnál fogva az ön Moll-féle Seidlitz-porai igen jó hatást gyakorolnak ; elismerem ezt egyszer s mindenkorra s kívánok érte szivélyes „Isten fizesse meg“-et; ezek a gyomrot jóvá, és a főt könnyűvé teszik. Tisztelettel Stelnko Ján. F. lelkész Ilonnetschlag-ban. MOLL-FÉLE FRANCIA BORSZESZ ES SÓ 125 52 5 Csak valódi, ha minden üveg MOLL A. védjegyét és aláírását _____ viseli. IC öszvény, csúz, mindennemű testszaggatás és bénulásnál; buroyatás alakjában minden sérelem és sebnél, daganatok gyuladásánál. Belsőleg vízzel vegyítve rögtöni roszullét, hányás, kólika és hasmenésnél. Egy üveg ára használati utasítással 80 kr. o. é. Raktárak az ország minden nevezetes gyógyszertár és ásvány-áru kereskedésében. Csak Moll-féle készítmény kérendő. MOLL A. gyógyszerész cs. kir. udvari szállitó Bécs, Stadt, Tuchlauben 9. Elismerés Moll A gyógyszerész úrhoz Bécs. Kitűnő Moll-féle frauezia borszesz és sója vidékemen hihetetlenül működik. Küldjön nekem 50 üveggel, mivel az emberiség segítségére készletet óhajtok tartani magamnál. Mély tisztelettel Homof lelkész Micholnp-ban. :xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx: Veszprémben, 1886 Nyomatott a laptulajdonos Kransz Armin Fia könyvnyomdaiáDaii.
