Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886 (12. évfolyam, 7-52. szám)
1886-12-25 / 52. szám
VESZPRÉM köz£az<lasá<ri% társadalmi*, helyi* s általános érdekli MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. JKJtl. évfolyam. I§86. 52-lk szállt. Veszprém, deczember 35. Megjelenik e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍt5"-toí együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli egetekben kJ. lön lap adatik ki. — Elífliotéíi ár mindkét lapra: negyedévre 1 irt 50 kr. ; félévre 3 frt; egáge évre 6 frt. Egyes példányok ára lő kr. - Hirdetések dija: egy hasábos netitgor tere 6 kr.; nyilttérbe.v 20 kr.; minden beigtatágért külön 30 kr. állami bélyegilleték ügetendő. Eiaifikiratal: Kräng A. Fia könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden elö- figetés, hirdetés, melléklet g reclamátió. Magánvitáknak » e*emé- lyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Jeruzsálem-utcza 872. sz. a. Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. Lapunk jelen s{áma lévén a{ utolsó ebben a\ évben, beszámolót kellene tartanunk égési évi működésünkről. Elmondhatnák ugyan hang{atos s\avakban, hogy mennyire síivünkön hordójuk a nagyközség érdekeit s üldö{tük ait, a ki ai ellen vétkeiett; no de e\iel nem fogunk dicsekedni, mert eit tenni kötelességünk volt. Nyílt homlokkal és nyugodt lelkiismerettel lépünk a n. é. köiönség elé, mert beváltottuk ígéretünket; lapunknak tartalmassá, élénkké és váltoiatossá tételére minden tőlünk telhetőt elkövettünk s hogy jeles és önietlen társmunkásainknak síives támogatásával sikerűit is alt elérnünk, arról tanúskodik a n. é. köiönség nagyra- becsült rokonsienve és pártfogása, mely- lyel nemes törekvéseinkben bennünket támogatott. Legyen siabad akkor, midőn elért kösiönetet mondanánk, továbbra is a n. é. köiönség erkölcsi és anyagi támogatását kérni sierény működésünkkel. Aiott édes reményben ke\djük meg jövő somunkkal lapunk XIII. évfolyamát, hogy ai 4 köiönség, melynek érdekeit védelmeim mindig a legnagyobb késiséggel siállottunk síkra, méltányolni fogja siolgálatainkat s erkölcsi és anyagi támogatásával lehetővé tesii, hogy a kÖ\jóra irányuló működésünket továbbra is sikeresen folytathassuk. Siokásban van ilyenkor nagyhangú ígéreteket tenni, mi nem tesiünk ; hanem a helyett iparkodni fogunk, lapunk kitűnő társmunkásainak — minőkkel kevés vidéki lap dicsekedhetik — síives kö{reműködésé- vel, olyan lapot nyújtani a n. é. körűségnek, hogy ai abban mindent megtaláljon, a mit egy tisitességes laptól jogosan elvárni lehet. Lapunk iránya a jövőben is a régi marad, Mint eddig, úgy eiután is Vesiprém A „Veszprém“ tárczája. Karácsony estéjén .... Karácsony estéjén reménykedő síivvel Als{ik el a gyermek, Alma oly mosolygó, előér {étén a Jövő örömeknek. S{ép álmai kö{ben égi angyalokkal Játs{ik enyelegve, Oh mi édes álom, melynek örömétől Boldog s{ive, lelke. Karácsony estéjén van-e s{ív, a mely nem Dobog a{ örömtül, Van-e ajk, a melyen boldogabb élelmek Hangja meg nem {endül? Ellenke{ő lelkek egymást fölkeresve Békességre lépnek, Megs{űnése van ma régi gyűlöletnek, Régi s{envedésnek. Karácsony estéjén mindenkinek lelke Oly vidám, oly boldog, Csak a{ én s{omoru lelkemet nem hagyják Nyugodni a gondok; / »Vf «l’tdiom is H-TVí'i vármegye, Ves{prém város és a társadalom érdekeinek iparkodunk has{nos s{olgálato- kat tenni. A botrányokat, a mint nem , hajhás\tuk a múltban, úgy jövőre is kerülni fogjuk; de a {ért ott, a hol s{ükséges, bátran s{emébe mondjuk bárkinek is a{ iga{at. Ettől a{után semmi sem rias{t viss{a bennünket. Nem vagyunk senkinek sem lekötele{ve, s így s{abadon hango{tathat- juk a saját meggyő{ődésünket, melytől sem nagyúri kegy, sem a népsűrűség hajhás{ata nem fog eltántorítani soha. E{eket tartottuk szükségesnek elmondani, melyek után magunkat a n. é. közönség s{ives jóindulatába ajánljuk. Ves{prém, 1886. december 25. Kitűnő tis{teletiel A szerkesztő A „Veszprém“ és a „Hivatalos Értesítődre előfizethetni: Évnegyedre . . 1 frt 50 krral. Félévre ... 3 t — , Égés* évre . . 6 „ — , A megváltó születése napján. A keresztény világ nagy ünnepet U11-. nép el: a megváltó születésnapját. A kegyelet, a bit és a remény e gyú- pontjának: a karácsonynak sugárvetései is vannak, melyeknek szétáradó fénye minden nemzet, minden ország fölött világít. Az egj7es csak paránya az egésznek ; egy nemzet csak része az emberiségnek és ba a világegyetemnek megváltóra volt szüksége, tűnd és támadó nemzetek, haladó és hanyatló népek szintén várják vagy ünnepük a saját megváltójukat. Az, a ki az emberiséget képes vala bűneitől, nyomasztó helyzetéből, erkölcsi tespedéséből kiemelni: az a megváltó a nagy mindenség megváltója. Áldott legyen hogy született, áldott legyen hogy meghalt értünk, és imádva borulunk le oltára előtt s lelküuk mélyéből dicsőítjük nevét. De mikor szivünk hálára fakadó érzelmeivel felemelkedik az elmerengő emlékezet szárnyán a csillagok régióiba, a A karácsonyfa. — Rajz, — A kereszténység legnagyobb ünnepének előestéje vaD. A vallásos érzés megszenteli a perczeket az istenember születése évfordulójának előestéjén; a régi ember újjá lesz s a fájdalmakat feledve, öröm sugárzik minden arczról. „A fa szülte a halált, a fa idézi elő az életet* — tanítja a vallás. A paradicsomi fa megölte az emberi életet, a Golgotha fája örökéletet teremtett; a bűn fészke a fán készült, az örökélet a fán lett megváltva. A paradicsomi fától a Golgotha keresztfájáig végtelenség nagybirodalmába, mikor az ajk fohászra nyílik annak nagysága előtt, a ki értünk született, hogy érettünk is ! megfeszíttessék, ne jussanak-e eszünkbe öu- kénytelenül azok is, a kik csak értünk születtek, csak érettünk haltak meg, csak érettünk szenvedtenek! Mert a magyar nemzetnek is voltak megváltói! Ki tehet róla, hogy minden támadó Messiásunkat megkövezték, megtámadták a faraziusok és az Írástudatlanok, ha elárulták s eladták a Judások. Ha megfeszítették a Pilátusok! Ki tehet róla, ha a megváltóknak közös sorsuk a vértanúság! Ki tehet róla, ha sohasem az az igazság, a mi a jog s a jog is kénytelen a durva erő előtt meghátrálui. Ki tehet róla, ha Hunyadi László, Zrínyi Péter, Wesselényi, Rákóczy és Kossuth sorsa is ugyanaz ! Ki tehet róla, ha egy eszmén egy végzet átka nyugszik? Ki tehet róla, hogy ott, a hol megváltó támad, utána nő a „feszítsd meg“-et ordítók serege ? S ki tehet róla, hogy a megváltók csak az igazság fegyverét villogtathatják, a mely csak akkor győz, a midőn a nyers erő már megfeszítő az eszmék bajnokát. Ki tehet arról, hogy joga van annak, a kinek ereje van ? Ki tehet mind §rről? Fussuk át nemzetünk történelmének lapjait, s megtaláljuk a kérdésre a feleletet. Megtaláljuk ott a sötét lapok gyászos regéit: családi gyíílölségekrői, az érdekhaj hászat szította pártviszályokról, a lovagiasság gyöngeségéről, s e gyöngeség lovagiatlanságáról; a haza sorsát fitymáló közönyről, az egyenetlenkedésről, a tétlen tespedésről, az összetartásról s a tettre készségről akkor, a mikor tenni nem lehet. Oh nagyon szomorú regék ezek! Szomorúak azért, mert megczáfolhatatlan valóságot tartalmaznak s mert nagyon nagyon sokat jelentenek. Az emberiség megváltójának születése ünnepén emlékezzünk meg a magyar nemzet megváltóiról is. S mig örömrepesve zengi ajkunk „Dicsőség mennybeu az Istennek ! “ — fogadjuk meg, hogy azt a szabadságot, jogegyenlőséget, testvériséget, a melyet a magyar nemzet számára hosszú tragédia folyt le az emberiség élettörtéue- tében. Az elbukott embert az istenember emelte föl ismét. Ott fekszik a betlehemi jászolban, pólyába takargatva, szelíd mosolylyal tekint az istenanya sugárzó arczára, mintha sejtelme sem volna arról, hogy születése a tragédia első jelenete. Csaknem kétezer éves e történet s mégis oly élénken látjuk, mintha ott lettünk volna az üdvözlő pásztorokkal. Külső jelekkel tartja fenn az emberiség a kétezer éves eseményt s belsőleg érzi annak jelentőségét Az istenember születésének jelenetével kezdődik a nagy történet, melynek évfordulóját a karácsonyfa jelzi. Talán nincs egyetlen ház se, melyből az, karácsony előestéjén hiányzanék. Es mit jelez az? A paradicsomi fát, melyen az ármány az első bűnre vezérlé az embert, — de jelzi már amaz örömet is, melyet annak tudatában érezünk, hogy a halál nem tart örökké, mert a Golgotha fája megtörte annak hatalmát s visszaállította az örökéletet. Ebben a boldogító tudatban örömmel készíti mindenki a karácsonyfát. A palota termeitől a kunyhó rozzant szobájáig, mindenütt elkészül a karácsonyfa. De mily különbség van ezen karácsonyfák között 1 Amott a büszke palotában óriási fenyő áll a csillároktól megvilágított terem közepén; a gályák meghajlanak a sok csecsebecsétől; az aranyalma fénye a százakra menő gyertyácskák lángjában törik meg, míg a drága szövetek földig hullatják reft magyar nemzet megváltói kivívtak, azt az önállóságot, függetlenséget, alkotmányosságot, melyet vérükkel megpecsételtek, azt a szellemi haladást, műveltséget s felvilágosodást, a melyre lángeszűk oktatása, útbaigazítása képessé tőn : megvédjük, megtartjuk s tovább fejlesztjük. Az emberiség megváltójának születésnapján Ígérjük meg, hogy ott, a hol a magyar társadalomról van szó, nem ösmerünk semmiféle érdekeket; Ígérjük meg, hogy a nemzetünk létét feuyítő vész pillanatában nem lesz közöttünk visszavonás ; Ígérjük meg, hogy megadva az Istennek, a mi az Istené s a királynak, a mi a királyé, hazánk újabb ezredévét biztosítandó hű apostolai leszünk nemzetünk megváltóinak ép úgy, mint az emberiség megváltójának ! E fogadást beváltva, ez ígéretet megtartva, béke lészen e földön az emberek között! Hallelujah! Úgy legyen! Brankovic8 György. A veszprémmegyei honvéd- segélyezés Ugye. Midőn a hatvanas évek elején az alkotmányos élet sorompói föluyiltak, s a megyei élet erős mozgalmakban kezdett nyilvánulni: a hazafias működés minden irányban megindult, s az ötvenes évek mulasztásait mindenkép igyekezett pótolni. így történt, hogy a nemzeti közérzület az 1848/9-ik évi magyar barezosok ügyét is fölkarolta. Élőbb országos elismerés és méltatásról volt szó, de midőn ez állami viszonyainknál fogva érvényesíthető nem volt, társadalmi utón igyekezett a nemzet, harezosai iránt hála-áldozatát leróni. Az elesettek hátrahagy ottjai és a harcz viszontagságai által segélyre szorultak részére országszerte megindultak a gyűjtések. Ezt cselekedte Veszprém vármegye is a területéről he$oro{Ott vagy önkényt vállalkozott 18d8/9 ik évi harcisai részére. Az áldozatok, melyek a társadalom minden rétegéből történtek, az évekre szóló ajánlatok, a készpénzben befolyt összegek igen tekintélyes mennyiséget képviseltek. Nagy része ugyan ezeknek elkallódott. Miért? és kik által? ezt most már gyümőlcstelen dolog lenne hánytorgatui: de legyen tisztelet és /-hála azoknak, kik a még meglevőt ez ideig megőrizték! S legyünk rajta, hogy ez a czélnak megfelelően s a lehető legjobban használtassék. Ha jól judom, most van egy úgy nevezett ,Ves;prémmegyei honvédsegélyeiő-egylet* s ennek egy választmánya, mely a még meglevő s mintdőiket a meghajlott gályákról. A ház úrnője suhogó selyem öltönyében vezeti kézen fogva gyermekeit s elégűlten mutatja, hogy mit hozott a Jézuska, s a gyermekek örómujongása tölti be az illatos levegőt. Szép kép! Vajha mindenütt ilyen volna a kerete. A szalmával födött viskó félhomályú kamrácskájában kis bölcső ring; a bölcsőben gyermek nyugszik, mig a jó anya rozzant kis széken ülve, egyik kezével a bölcsőt ringatja, a másikban imakönyvét tartja. Tekintete mindig a bölcsőben alvó gyermeken csüng, mig kebléből hosszú sóhaj tör elő. Ki tudná megfejteni a szegény anya gondolatait? Karácsony este van; a távoli házakból áttör a meggyújtott karácsonyfa világa .... de az ő kisdedének nincs karácsonyfája, őket nem keresi fel a kis Jézus, hisz ő szegény, elhagyott özvegy s a gyermeke árva. A bús anya feledi, hogy a uá- zárethi is jászolban született és mégis angyalok röpködtek fölötte l Az óra éjfélt üt; a templom ércznyelvtí hirdetője megszólal, figyelmeztetve a világot a megváltás nagy történetének első perezóre .... A szegény anya föleszmél gondolataiból; a bölcső megszűnt riugani s a nő tekintete az ablakra téved. — Mosoly száll ajkaira, fölkapja gyermekét .... csókokkal árasztja el a mosolygó árvát s az ablakhoz siet .... — Lásd, édes gyermekem, elhozta a kis Jó- zuska neked is karácsonyfádat — szól, az ablakra mutatva. Az üvegtáblán ott áll a karácsonyfa. A kemény fagy szeszélyes galyakat rajzolt oda, hegyes, tűlevelű galyakat, melyen az almák nem pirosak ugyan, de a hold világától megaranyozvák ; az Lapunk mai számához félív melléklet van csatolva. Mert a\ én lelkemben kietlen értelmei Kélnek bús csatára, S tes\i ijesztővé búmnak éjjelét a Fegyver csattogása. Karácsony estéjén régi boldoságom Romjain kesergem, Tovas\állt s\ép múltat a sivár jövővel Veti egybe lelkem, S mig fájó szivemnek, elhagyott s{ivemnél S{ámlálom verésit, Örömtelen lelkem újra általér{i Minden s{envedésit. M.
