Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-05-20 / 20. szám

VIDÉKÜNK,

Pápa, 1883. május lió 16-án.

Városi közgyűlés május 14-én. 78 tisztviselő jelenlétében a népbankkal kötött kiegyezés névszerinti szavazással egyhangúlag elfogadtatott. Reméljük, hogy ezen ügygyei — mely most már ötöd- izben volt a közgyűlés előtt — véglegesen végeztünk. — Antal Gábor beterjeszti kitünően szerkesztett jelentését a Kis-Czellben czukorgyár építése tárgyában tartott értekezletről. Városunk több előnyt nyújthatna a czukorgyárnak, mint a szomszédos Kis-Czell és maga is sokat nyerne a czukorgyár építése által. Ezen ügy figyelemmel kisérés, esetleg a megvalósításhoz szükséges intézkedések megtétele végett egy 6 tagú bizottsághoz utasíttatott. Az állandó szinház részvénytársulat uj öltözdék építését határozta el; az igazgatóság a közgyűléshez fordult, hogy az öltözdékhez szükségelt 14 Qölnyi tért engedje át a társulatnak. A kért terület az eddigi feltételek mellett átengedtetett. — Szeglethy György városi iktató, ki ideiglenesen megyei tiszteletbeli árvaszéki ülnökké neveztetett ki, két havi szabadságot kér. A kérelem megadatik. Egy kilépett tag helyébe megválasztattak, az állandó választmányba: Miszory Perencz, a központiba •• Kis László, a kültanácsba: Dr. Reclinitzer Ede, az árvaszékbe: Pischer Adolf kereskedő. A kereseti adó kivetéséhez bizalmi férfiaknak megválasztattak : Blum Mór és Vágó László mint rendes tagok és két póttag.

Május 14-től fogva van közszemlére kitéve az adófelügyelői közegek által készített III. és IV. osztályú kereseti és tökekamat adójavaslat. A tételek oly borzasztók, hogy megirhatatlan. Tömegesen zarándokoltak az adózók a lajstromhoz. Ha az adófelügyelő ur és közegei — látatlanul — hallották volna a kifakadásokat! Köztudomású, hogy ezen adónemeket az utolsó esztendőkben túlságosan emelték, ehhez jött még az országos pótadó paradox és elastikus kiszámításával; az is szomorú valóság, hogy városunkban minden üzlet rosszul megy, hogy a kereset évről évre apad, hogy vasúti helyzetünk a legrosszabb, hogy tárifáink a legmagasabbak, hogy ezek miatt forgalmunk minden évben kisebbedik és mégis az adófelügyelőség ezt kutyába sem veszi, minden esztendőben új izgágát és elkeseredést csinál. Nem mintha attól félnénk, hogy javasolt tételei megmaradhatnának, hisz ez ő neki sem szándéka, de ép azért frivolitás az ily eljárás, mert ellenkezik az állam jól felfogott érdekével. A tárgyalás május 15-én megkezdődött.

Jakab Lajos 60 tagból álló színtársulatával május 22-én állandó színházunkban megkezdi előadásait. Egyelőre 12 előadást szándékozik tartani.

_________ Polgár.

A P

ünkösd ünnepeinek lefolyása Gvör városában.

Pünkösd napján osztotta ki megyés püspökünk 5 excellentiája mintegy ezeret meghaladóknak a bérmálás szentségét, örömteli arczczal és díszben hullámzott a számos ájtatoskodó, kik közt legmeg- elégedettebbeknek látszottak a bérmálandó fiuk és leányok.

Pünkösd napján reggeli 4 órakor érkeztek meg a gőzhajón Budapestről — a pesti és budai legényegyletek tagjai, mintegy hatvanötén. Kíséretül volt velük ft. Schifter Ferencz ur, a pesti, úgy nemkülönben ft. Lehmann Ágoston úr, a budai legényegylet elnöke.

Mint látogatók, jöttek fel a győri-testvór-egy- lethez, — kikkel együtt egy nemes czél kivitelében fáradoztak, ugyanis: aznap este jótékonyczélu előadást rendeztek a redoute nagytermében. — Az előadás kitünően sikerült, melyre nagy számú díszes közönség jelent meg.

A színdarabok folytonos derültségben tartot— Mond csak hogy is hívják, mindjárt elfeledem. Kazár Imre. Bizonyosan tudod?

— Igen.

— Imre ! Imre! Nem Kázár Imre az édesem, szivem mondja azt, hidd el nekem.

— Nyugodjál édesem, lázad van, akkor beszélsz igy.

A beteg arczát gyenge pir futotta el, s kissé fejét befelé fordította. Az orvos figyelmét e csekély változás sem kerülte el. Most van harmadszor a betegnél. Megmagyarázhatlan érzés hatja át egész valóját, valahányszor a beteg beesett arczára néz, szemébe nem nézhet, mert a beteg előtte lesüti sötét pilláit. Valami azt súgja neki: e nőnek élete ő réá nézve drágább, mint akárki másé. Valahányszor a küszöböt elhagyja, egy-egy kővel terheli szivét, úgy nyomja azt valami; mintha látta volna is ezt az arczot de hol, arra nem emlékszik.

A beteg a leggondosabb ápolás mellett sem javult.

A következő nap az orvos rendelvényt, akar írni, papirost kér. Az ágy feje fölötti asztalkán van egy lap egyik oldalán beírva, azt nyújtja az ápolónő az orvosnak.

Megírta. Már leteszi a tollat, mikor megpillantja a túloldalon levő irat czimét.

Elolvassa.

Ez a tartalma:

Kifakadás a sors ellen.

Ez a szív csak szenvedni Tan Istenem teremtve A boldogság örökre El van benne temetve.

Számodra nincs e földön Öröm és segedelem Szép volt a múlt, s mostan már Bánat fészke kebelem.

ták a vendégeket, „A légyott,“ „Doktor és inasa,* * úgy a „Macska“ — kettős, zajos tapsot arattak. — Az érdekes előadás után következett a táncz, mely reggeli 5 órakor ért véget.

Pünkösd hétfőn a győri önk. tűzoltó-egylet kapott vendégeket. Ünnepet ült e derék egylet e napon, melyen keblére öleié soproni bajtársait. Örömmel ragadom én is meg az alkalmat, hogy a soproni önk. tűzoltó-egylet eljövetele czélját a t. olvasó közönséggel közölhessem. Ezen életre való egylet az árvíz alkalmával a győri bajtársak által kifejtett buzgó és sikeres működés elismeréséül ezüst serleggel lepte meg a győri egyletetet. Diszgyülóst tartottak a városház nagytermében, hol lelkes szavakban üdvözöltettek a soproni társak, kik ezelőtt 13 évvel, midőn a győri egylet alakult, oly szivesek voltak segédkezet nyújtani és útmutatással szolgálni — szóval ezen egylet vezérlete alatt alakult meg a ma már oly kitünően szervezett és Győrváros közönsége nyugalmára s védelmére álló egylet.

A soproni egyletnek főparancsnoka Rősch Frigyes ur. ki a szives fogadtatásért mondott köszönetét és felkérte Haner Gyula segédtisztet, hogy terjessze elő eljövetelük czélját. Haner ur a következő lelkes beszédet tartotta:

Elhangzott a vészharang kongása, mely ez év január 8-án Győr városa lakosságát nyugalmából felriasztó; lezajlott a zúgó ár, mely a vódgáton áttörve, pusztító hullámaival elborító a város nagy részét; elmúltak ama komor napok, midőn az árvízkárosultakat csak a haza közrészvéte óvta meg a végkétségbeeséstől.

Elmúltak; — de őrökké fenn maradand dicső emléke azon hősies önmegtagadásnak, melylyel ti derék győri tűzoltó bajtársak, emberfölötti erőmegfeszítéssel polgártársaitok életének és birtokának megmentéséért élet-halálharczot vívtatok a fékvesztett bősz elemmel.

E küzdelem, melyet mélyen sújtott polgártársaitok forró hálájától, honfitársaitok meleg rokon- szenvétől kisérve, vívtatok, ismét fényes tanúbizonyságát szolgáltatta azon szorgalomnak, önfeláldozásnak és lelkesedésnek, mely a magyar tűzoltó csapatok működését mindig áldásos sikerrel koronázta; uj babérlevelet fűzött dús érdemeitek koszorújához és fényt árasztott az összes magyar tűzoltó csapatokra.

Büszkén és lelkesedve tekintettünk felétek különösen mi soproni tűzoltók, kiket 1870 óta szorosabb bajtársi és baráti kötelék fűz hozzátok, és e lelkesedés szülte emelkedett hangulatban elhatároztuk, hogy az 1883-ik évi győri árvíz emlékét meg- örökitendjük.

Fogadjátok e serleget; kívánjuk, hogy minden ünnepélyes alkalommal, magyar szőlő nedvével megtöltve, kézről kézre járjon, hogy Titeket a győri árvíz komoly napjaiban szerzett érdemeitekre emlékeztessen s a tüzoltóügy lankadatlan felkarolására serkentsen, utódaitokat pedig dicső példátok és magatok tartása követésére buzdítsa és későbbi nemzedékek előtt is a győri és soproni tűzoltó bajtársak barátságáról tanúskodjék.

Ha pedig a viszonyok úgy változnának, hogy

« cfsrnri nntr^nfoa aaajvaf. falovvr» LA

rünk: adjátok át e serleget szülővárostok közönségének, hogy a városnál híven megőröztessék, úgy, miként érdemeitek dicső emléke.

Óhajtjuk, hogy bajtársi viszonyunk terebélyes fája minél mélyebb gyökeret verve, megteremje az egyetértés hervadhatlan virágait, hogy mindig ma- gasztosabb czél felé törekedve, úgy mint eddig ezentúl is ernyedetlen buzgósággal működjetek:

„Isten dicsőségére,

Embertársaink védelmére,

Mindegyik mindnyájunkért,

Mindnyájan mindegyikért!“

E zajos és lelkesült éljenzéssel fogadott beszéd után Rösch Frigyes főparancsnok meleg szavak kíséretében átnyujtá a serleget és adomány levelet, mire a diszgyülés szűnni nem akaró éljenzésbe tör ki.

Ezek után Hauzer György a győri önk. tűzoltó- egylet főparancsnoka ékes szavakban mondott köNem! nem okozok senkit.

Miért ? magam kerestem ;

Bűnös vagyok, elhagytam,

Megcsaltam, kit szerettem. (K. P.)

Az orvos összehajtotta a papirt és eltette.

Az ápolóuő figyelmeztetvén az orvost, hogy a láz lelentkezik a láz fokát megtudandó, annak lefolyását bevárta. Mind a legtöbb lázbeteg, az ifjú asszony is összefüggés nélkül többször beszélt, de tisztán csak e szót érthették meg: Bűnös vagyok megérdemlem sorsomat; ugy-e nem ítélsz el ? csak te érted!

Az orvos alig hallhatólag utánna mondta: nem Ítéllek el.

Most már tisztán látott mindent.

Ez öntudatlanul kiejtett pár szó elég volt arra, hogy megtudja, kit gyógykezel. Az ápolónőt kissé felre szólítja s kérdi: Mondja meg ön nekem, a beteg ezt a szót mondta-e már ezelőtt is ? — Igen, ahányszor láza van, mindig tisztán kiejti. — Még egyet. A beteg elmondta-e ön előtt élete történetét, vagy annak egyes, mostani állapotát előidéző eseteteit és mit beszélt ? — Igen, elmondta, de ez uram titok, ezt — habár rólunk azt tartják is, hogy titkot nem tudunk mi gyöngébb nőnem tartani, — azt mondom, soha sem fogom kibeszélni.

És ha nem titok ?!

— Akkor meg fölösleges kimondani. így is, úgy is adott szavamhoz hű maradok.

Jól van; Becsülöm önt!

— Majd én elmondom, de erről a betegnek ne szóljon, mert a lelki rázkódtatás életébe is kerülhet

Óhajtja ön a beteg felgyógyúlását ?

Éjét, napot egygyé teszek, ha megmenthetem ; áldotabb teremtést, jobb nőt még nem ismertem.

Helyesen! ezt szeretem !

Legyen bizalommal irántam, megmentjük; nekem szorosan érdekemben áll meggyógyítanom.

szönetet a kitüntetésért és biztosította a soproni bajtársakat, miszerint ezen egylet mindenkor oda törekedett és törekedni fog, hogy valamint a soproni, úgy a magyar tűzoltó csapatoknak becsületére s a közönségnek pedig jó létére lehessen.

Déli 12 óra felé a diszgyülés feloszlatván és a „szőlőkért* helyiségében fényes bankett ren- deztetett, — melyen számos vendég vett részt. — A felköszöntések sorát megkezdi Buziány Károly a győri önk. tűzoltó-egylet alelnöke. ki a\ uj serleget József főhercegre emelé, mint a magyar tűzoltók védnökére.

Az esti és részben a reggeli vonattal vendégeink visszautaztak Sopronba.

Bauer Ferenc

HÍREINK.

Veszprém, 1883. május 20-án.

Lapunk mai számához a „Iliv. Ért.“ 17. száma van csatolva.

A veszprém-jutasi — szárnyvasut részvényei a törvényszabta szám erejéig jegyezve vaunak és igy misem gátolja a részvényes társulat szabályszerű megalakulását. Hallomásunk szerint az alakuló közgyűlés május 27-én, jövő vasárnap tar- tatik meg.

Gyászhir. — Alulírottak a legmélyebb szomorúsággal és fájdalommal tudatják, hogy Sárffy István nygalmazott cs. hir. huszár főhadnagy és volt 48-as honvéd huszár kapitány életének 70-ik évében hosszú és kínos szenvedés közt, a halottak szentségeinek ájtatos felvétele után f. hó 16-án reggel elhunyt. Hült tetemei folyó hó

18-án délután 6 órakor fognak a Fő-tér 28. számú házból örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent miseáldozat lelke üdvéért e hó 26-án d. e. 10 órakor Kolozsvárott, a kegyesrendiek templomában fog bemutattatni az Urnák. Veszprém, 1883. május 16-án. Nyugodjék békében! A boldogult sógorai: Oláh Géza, urod. számvevő. Oláh Endre, magánzó. A boldogult gyermekei: Sárffy Ignácz,

k. r. tanár. Sárffy Aladár, tanárjelölt. Sárffy Elek, joghallgató. — A megboldogult 1814-ben augusztus 18-án ősrégi nemesi családból született. Az

1-ső huszárezeredbe beállott 1832-ben, miután tanulmányait Veszprémben és Győrött elvégezte. Az 1838-iki pesti árvíznél kitüntette magát s főhadnagy lett, 1848-ban a magyar honvédséghez szökött át, hol csakhamar s^á^ados lett s mint ilyen végig harczolta önvédelmi csatáinkat. Pákozd, Mór, Kápolna, Szolnok stb. harczi érdemeiről sokat beszélhetnének. Világos várában letévén a fegyvert, Haynau rangjától megfosztotta s félévre bezáratta. Kiszabadulása után jegyző lett több faluban, mígnem 1867-ben mint főhadnagy nyugalmaztatott, 1870-ben szólhüdés érte s azóta Veszprémben élt félhalottként, napjait hű nejének önfeláldozó ápolása

<5a xau<Slj* ^ol!Ao£*aiiloto IroffíSlr nyűgödódoookkó.

Annál érzékenyebben sújtotta a hű nőnek elhunyta 1882-ik év őszén, kivel 32 évig élt boldog frigyben. Utána halt ő is s most már az égiek honában dicsérik mindketten a kegyelmek végtelen irgalmu Istenét. Nyugodjék békében!

Püspöki körlevél. — Vettük megyés püspök úr ö excellentiájának legutóbbi körlevelét, mely tüzetes utasítást tartalmaz a magyar nyelvnek a nem magyar vagy vegyesajku népiskolákban való és kötelező tanítására. — Hogy az apostoli szentszéktől házassági ügyekben kért fölmentések lehetőleg minden nehézség és idővesztesség nélkül elintézhetők legyenek, a püspöki hivatalhoz benyújtandó ilynemű kérvényekben mindkét jegyesfél születésének éve, hava és napja világosan kiteendő. — A veszpémi egyházmegye papnövendékei közé felvétetni kívánó ifjak csődvizsgálata a f. 1883. évi julius hó 2-án fog Veszprémben a püspöki lakban megtartatni. A pályázni óhajtó ifjak

Egy pár hót múlván a beteg szemlátomást javult; lázai elmúltak, az erő, a fiatalság színe jelentkezett.

Egyik délután az orvos a beteggel magával kívánt maradni, miért az ápolónőt megbízással ellátva elküldte hazulról.

Az orvos megfogta a beteg kezét, szemébe nézett. Ez a kettős megérintés hatása alatt mintha átszellemülne, lehunyta szemét s az orvos karjára hajtotta fejét.

Én szerelmem, ismersz-e? én vagyok Imre, nyisd fel szép szemeidet!

A nő térdre esik, átkarolja a férfi térdeit, töredezett hangon fuldokolva rebegi: Ismerlek, nem vagyok méltó, hogy hozzám szólj; óh én vétkeztem, bűnös vagyok s te azért nem bocsáthatsz meg.

És én megbocsátok 1

— Ekkor pillantott fel csak a szerencsétlen, beesett szemgödre kőnyekkel gyűlt meg.

Imre is könyezett.

Fölemelte kedvesét, átölelte s egy hosszú csókot nyomott halvány ajakára, mely ezentúl rózsapiros maradt.

* *

Évi elbeszélte,hogy mikora vízzel a barlangba vissza akart menni, a tatár honnan honnan nem előtte termett. Én megijedtem, futásnak indultam, de a tatár egy-két ugrással sarkamban volt s elfogott. Mondá, több nap óta figyelemmel kisér bennünket, tudja, hogy a közel barlangban több család tartózkodik, legalább igy mondták neki a szomszédfaluban. Most látja, igazat mondtak. E nyom-gyalogút odavezet. A vad mint prédát tekintett, látásomra szenvedélyének nem állhatott ellent, hatalmában voltam, mit tegyek ? ha ellenszegülök, megöl s ti rátok is vezeti csordáját, elvesztetek. Inkább egy veszszen a többért, feláldoztam becsületemet; de már akkor a sötét terv készen volt számára. Mikor ez ártatlan kis csecsemő léteit, életet nyert, anyil*

érettségi bizonyitványnyal és keresztelő-levéllel ellátottan jelentkezzenek.

Ö Felsége a bakony-németszombathelyi róm. katb. hitközségnek száz forintnyi iskola-épitkezési segélyt méltóztatott magánpénztárából engedélyezni.

Körlevél a megye összes községi és körjegyzőihez! A községi és körjegyzői egyleteknek járásonkénti megalakulása tudomásomra esvén, — a községi és körjegyzők megyei egyletének szervezése is szükségesnek mutatkozik, — e czél- ból felhívom a törvényhatóság összes községi és körjegyzőit, hogy az e tárgyban Veszprémben a megyei s\ékhá\ nagytermében folyó évi május hó 28-án d. u. 3 órakor tartandó értekezleten lehetőleg teljes számban megjelenni sziveskedjenek. Veszprém, 1883. évi május hó 17-én. Véghely De^ső, alispán.

Kimutatás. — A csángó magyarok hazatelepítése érdemében kibocsátott gyűjtő iveken 1883. évi május hó 12-től május hó 18 ig a megyei alis- páni hivatalhoz beérkezett adományokról: veszprémi sütő-ipartársulat 10 írt, Külső-Vath község 10 frt 20 kr. Nagy-Dém község 8 frt, Csősz község 3 frt 04 kr. A „Veszprémi Független Hírlap* szerkesztősége 6 frt 34 kr. Veszprémben, 1883. évi május hó 18-án Véghely De^ső, s. k. alispán.

Megye szervezési szabványainak értelmében törvényhatósági bizottsági II-ik évnegyedi rendes közgyűlésünk juniushól. hétfőjén lévén megtartandó, tisztelettel fölkérem a törvényhatósági bizottság, az állandó választmány és a számonkérő szék tekintetes tagjait, hogy az 1Ő83 évi junius hó 4-én és a következő napokon tartandó törvényhatósági bizottsági, s ezt megelőzőleg május hó 28-án és a következő napokon tartandó állandó választmányi, valamint junius hó 2-án tartandó széki üléseken. Veszprémben a megyei székházban mindenkor reggeli 9 órakor megjelenni sziveskedjenek. Veszprém, 1883. évi május hó 16-án. Véghely De\sö> alispán. A házi pénztári nyilvános betegápolási és utépitészeti 1882. évi számodások kivonatai, valamint az 1883. XV. t. ez. alapján a májusi közgyűlésből kiküldött válaszmáuy által készített megye szervezési tervezet egyidejűleg küldetnek.

Megyénk központi választmánya által,

f. hó 7-én tartott ülésben, az országgyűlési képviselő választók 1884-ik évben érvénynyel bírandó névjegyzékeinek kiigazítása czéljából az összeíró küldöttségek következőleg alakíttattak meg: az enyingi választó kerület alsó részében: Kutassy Ferencz elnöklete alatt Szarvasy Sámuel és Várady Gyula rendes- és Macher Endre póttagok, — felső részében: Tóth Kálmán elnöklete alatt Rácz Gyula és Móricz Lajos rendes- és Zsigray István póttagok. — A veszprémi választó kerületben, a veszprémi járás területére: Vogronics Antal elnöklete alatt Lakat Mihály, Pongrácz Dániel rendesés Magyari Antal póttagok, — Veszprém városára nézve: Spranszky Antal elnöklete alatt Balogh Károly, Wurda Adolf rendes- és Rosenthal Nándor póttagok. — A nagyvázsonyi választó kerület, felső részére: Tóth József elnöklete alatt Gombás LőrkTbz, Südy Károly rendes- és Csapó Károly póttagok, — alsó részére: Kovács Gábor (Vámos) elnöklete alatt Antal Károly, Izsó Dániel rendes- és Horváth János (Szt.-Kir.-Szabadja) póttagok. — A somlyó-vá- sárhelyi választó kerület alsó részére: Ihász Lajos elnöklete alatt Bóhn Gyula, Vincze Károly rendesés Beck János póttagok, — felső részére: Kemény Andor elnöklete alatt Keller Pál, Sarlay Gyula rendes- és Barcza Dániel póttagok, — Az ugodi választó kerület alsó részére: Günther Adolf elnöklete alatt Waschmann János, Staub József rendes- és Schönauer Antal póttagok, — felső részére: Nun- kovics János elnöklete alatt Horváth Lajos (Pápa,) Pápay Kálmán rendes- és Valla Gyula póttagok. — A zirczi választó kerület egyik 'részére: Ányos László elnöklete alatt Kokály Imre, Andre Gyula rendes,- és Friedrich Béla póttagok, — másik részére : Báró Fiáth Pál elnöklete alatt Hunkár Dezső, Hunkár Dénes rendes- és Hegedűs Pál póttagok.

veszővei azon pillanatban — minden erőmet összeszedve — vertem át kebelét. Titeket megmentettelek. Ez némileg megnyugtatott.

A csak te érted-ei én Írtam a fa oldalára.

— Mindjárt gyanítottam.

Azutáu öngyilkosság által akartam véget vetni életemnek. Egy sziklaélről a mélységbe alávetettem magamat, de egy cserjébe, mely a meredek oldalából nyúlt ki, ruhámnál fogva fönnt- akadtam; egy pásztor szabadított meg függő állásomból.

Ez sem sikerült.

Az öngyilkosság eszméjével még később is foglalkoztam, de egy benső hang azt sugalta : neked élned kell, nem magadéit, hanem ártatlanért, kit szived alatt hordozol.

Ez győzött.

Elbujdostom ide messze, hogy híremet se halljátok, de a véletlen, vagy tán kerestél s rám találtál, mást határozott.

A gondviselésszerü véletlen — nevezzük annak — megengedte, hogy föltaláljalak. Eltűnésed után föltettem magamban addig nem nyugszom, mig akár élve, akár halva meg nem talállak.

Ez Isten ujja.

Legközelebb megtartjuk az esküvőt.

Én nem lehetek feleséged.

Gondolj vissza s nézd ez ártatlan csecsemőt.

Megmentetted életemet, megmentetted auyá- mat, a többi rokonokat. Még inkább adósod vagyok, hálával tartozom érte.

Sohasem tudja meg ez ártatlan, hogy ki volt az apja, sohase említem eredetét, én leszek az, leszek hü férjed. Szeretni foglak.

Legyen úgy! követlek még a halálban is.

És lett belőlük boldog férj és feleség.