Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-02-25 / 8. szám
TY. évfolyam. 1888. 8-Ife szám. __ Veszprém, febrnár 35. VE SZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Megjelen e lap a „HIVATALOS É5TESÍTŐ"-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben különlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra: negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 fit; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára ) 5 kr. — Hirdetések díja: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozónk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény, Az agrár mozgalom. Nagyon, de nagyon hasonlit manap a magyar nép azon galambokhoz, melyeket a galamb-sport a lőhelyre visz és szabadon bocsát, hogy egymásután lelö'hease. A magyar nép ipar- és földbirtok tekintetében szintén felszabadhatott, de csak azért, hogy mind ipara, mind birtoka megsemmisüljön és maga is — utána pusztuljon. Az ébredés beállt és előttünk van az ipar- és birtokmozgalom, amely, ha észszerűen keresztül vitetik, a magyar nép nem azért lesz szabad, hogy elpusztuljon, hanem az ipar is, a birtok is azért fog józan korlátok közé illesztetni, hogy se az egyik, se a másik ne legyen a társadalom alsó és felsőrendü lesi-puskásainak kiszemelt áldozata. A közeljövő jelszava lesz tehát az agrár- és iparmozgalom. Foglalkozzunk az elsővel, az agrár- mozgalommal amelynek már csak azért is kell a társadalom által előbb megoldatni, mert az íundamentoma, alapja a másiknak. Mi körül forog az agrár mozgalom ? A körül, hogy törvény hozassák, amely kimondja bizonyos, meghatározott mennyiségű földbirtoknak, mint egésznek oszthatatlanságát, eldarabolhatatlanságát. Vizsgáljuk meg, vau-e erre szükség és kivibető-e. Mind a két kérdésre határozott igennel válaszolhatunk. Szükség van ily agrár törvényre, mert gondoskodnunk kell, hogy a társadalom valamennyi nem földmiveléssel foglalkozó osztályának szükséglete a földmivesek fölös honi termeszt- ményei által födöztethető legyen. Minden nem földműveléssel foglalkozó osztály arra van utalva, amit a földműves A „Veszprém“ tárczája. A falusi kritikus! A .nagyvárosi* kritikusokat nem akarom ezúttal halk csevegésem légkörébe vonni, nem is olyan persona graták ők, mint J . . . falu eszményképe, a törzsökös H. birő, kinek aztán meg is adassák a .grande honneur* mert ő bizony több mint .minőre.* Pompás! mondá a toliam alá csavaritott kritikus és palacsinta, azaz — bocsánat plánéta ismerő, midőn egyszer diákul (?) szavaltam el néki egy tót legendát. Oly figyelmesen hallgatta szavaim mindegyikét, oly fontos, redőkbe kurtított arczot kerített, mintha a .mi atyánkéból tettem volna előtte exament. Alig értem hősködésem végéhez, felmozdult helyéből és megragadva kezemet író-asztala felé kalauzolt, képességeim felett a szentencziát kimondandó. ,Jaj az Istenért, engedje el kezeimet!* ilyen és még különféle kitöréseknek kellett hatalmat adni, midőn otromba .kenyérkeresőinek“ békóiba kerültem, hisz még most is nehezen vezetem a tollat, (a t. olvasó legjobban tudja,) ha visszagondolok, a sokáig nyomot hagyott, kissé különcz kézszoritásra. Ez volt csak aztán a tudós fogás! Mennyi respectust öntött belém! Sebaj! kedves szógám — vigasztalt a bölcs kritikus, mig egész poétává kerekedsz légyen, a mestani fájdalmat, majd csak híréből ismered. (Szó szerint elhittem!) Dicsérettel kell megemlékeznem —folytatódott a bölcs szózat — nagyszerű, briliáns képességeidről, melyeket szellemi tárházadból nékem bemutattál s melyek által ereimet teljesen felvillanyoztad. Gyönyörű, diákos, főúri (?) rímeket faragtál, amilyenekhez csak kevés magamfajta eszelős (alighanem!) ember konyit. Megbízhatóságom és tudományom szentségére mondom kedves Öcsé®, hogy belőled még nagy ember lesz. saját termeléséből, mint maga ellátására fölöslegest, áruba bocsát. Aki csak annyi szántóföldet művel, amennyi saját családja természet-szükségletét kielégíti, az a társadalom, fogyasztási szükségletére nem adhat semmit. Kívánatos tehát, kogy mennél nagyobb számmal legyenek oly földbirtokosok, akik többet termelnek, mint a mennyit maguk elfogyaszthatnak. Látni ebből, hogy nagyon észszerű, sőt szükséges, bogy bizonyos meghatározott mennyiségű földbirtok mint egész oszthatatlan legyen. Ezzel szemben első pillanatra kitetszik a földbirtok végnélkül való feldarabolásának veszélye, amit, fájdalom, napjainkban eléggé tapasztalunk. A gyónóczé- dula keskenységü földszalagok még a birtokosnak sem teremhetik meg a szükséges táplálékot, arról meg épen nem lehet szó sem, hogy piaczra való is kerüljön. Hasonlít ez a tőkésített egy krajczárhoz, amelyre ugyancsak kell ám várni, mig abból forint vagy pláne forintok lesznek. Szükség van továbbá ily agrár törvényre a birtokjog biztosítása és a hitel megszilárdítása érdekében. A földnek a végtelenségig menő feldarabolása csaknem lehetetlenné teszi jó és megbízható telekkönyvek tartását, vagy legalább nagyon megnehezíti, ami által a birtokjog bizonytalansága, ez által ismét a földhitelnek csökkenése áll be, mind a kettő pedig elég arra, hogy veszszünk, pusztuljunk. Leginkább szükséges az agrár törvény azért, hogy bizonyos mennyiségű földbirtok feloszthatatlansága által a kisbirtokosok független állása veszélyeztetve ne legyen. Az állam csak örülhet, ba mennél több független polgára van, ezért oda kell törekednie, hogy mind a kisbirtokosok, mind Teringettét! ettől a tudós eskütől csak úgy menydörögtek az ablakok! Feszültséggel lestem a virágos ömlengések később következő sorozatát, hogy megtudjam, milyen szint játszik az a csodabogarak tarka vegyületü képében. Tudod édes öcsém, — szólt kis szünet után a bölcs kritikus — az én, sokak által felmagasztalt elvem, hogy az olyan képességek, mint a minők például a tied, a kellő méltánylásban evezzenek és a hivatott körök figyelmét el ne sodorják. Fiatal koromban még én is szívesen mondhatnám, rajongással nyargaltam a Pegazuson, nagy kedvvel mondhatnám, gyönyörrel vettem a lelkes nép búzdító szavát, szorgalmasan mondhatnám, buzgósággal fogtam ez erős munkálkodáshoz, mig végre hírnevem meg lön alapítva és most babé- raim bőség szarujából merítek jogosultságot az ezutáni nyugodalomra. Verseimet én soha sem adtam ki, mert agyon nem vágható véleményem után indulva, mindig csak azt tartottam, hogy az olyan költő, ki tehetségének virágait a piaczra szórja, (figyeljetek hazáuk nagyszerű irói, mert ha most nem figyeltek, akkor tudom, hogy nem figyeltek), hogy onnét 1—2 nyomorult forintért bárki tetszése szerint felszedhesse, aki — mondom — csak azért ir, hogy zsebeit pénzzel, mint paraszt a pipáját bagóval megtömhesse, (Széchenyi szelleméhez illő hasonlat, egészen el vagyok bűvölve) az az ember, édes fiam, nem költő, hanem gescháftelő ember, ki hamis rímeivel éppen úgy áltatja az értelemmel nem biró közönséget, mint zsidó rósz mértékkel a szegény polgár embert. Az igazi költő olyan legyen, mint én, ha költő akar lenni. A nép úgy lelkesüljön érte, mint például lelkesült egykor én, értem. Soha sem koldultam én pártfogást a közönségtől, nem töltöttem tele a hírlapok oldalait kocsonyás tányér módjára eszencziás reklámokkal, égbe siető dikcziós feldi- csérésekkel, hisz a németek legnagyobb (?) költője mondja, hogy „Eigener Lob stb .,,« már pedig pedig az iparosok mennél nagyobb számban lehessenek birtokra és charakterre függetlenek. A kisbirtokosoknál ezt kizárólag csak az említett agrár törvény valósíthatja meg. Kérdés már most, vajon megvalósítható-e ez. Mi határozottan azzal vagyunk, hogy: igen. Az agrár törvény más szóval, bizonyos földbirtok feldarabolhatatlansága két módon valósítható meg. Vagy ha több örökös van, akkor a közös, de fel nem osztható földbirtok a legtöbbet Ígérő örökösök egyikének, vagy ha az örökösök közül senki sem akarná megtartani, a legtöbbet Ígérő idegennek adatnék el. Vagy : szabadalmazott öröklési rend állapittatik meg, amely szerint a legidősebb kapja az osztatlan földbirtokot, megfelelő pénzértéket juttatva örökös társainak. Magától értetik, hogy e szabadalmazott örökösnek teljesen szabadságában áll ezen jogáról fiatalabb örökös-társa javára lemondani. Nem rendelkezünk annyi térrel, de nem is feladatunk, hogy e mélyre ható üdvös mozgalomnak minden legkisebb árnyalatát részletesen kifejtsük. Mi szükségét látjuk annak, hogy a magyar földbirtok megóvassék a teljes elértéktelenedéstől, a magyar nép pedig a teljes tönkrejutás- tól. Aki ezt óhajtja, kell, hogy az agrár törvénynek mielőbbi meghozását és annak életbelépését is sürgesse. Mi újság a nagy világban? cd dunai hajózás kérdésében még mindig folynak az alkudozáson. Oroszország minden bizouynyal megnyeri a kívánt torkolati ágat és .Románia sem fogja felügyelő bizottságba felvétetni, mert a dunai hajózást az európai nagyhatalmak közös kérdésnek tekintik. ez aranymondást én ültettem át, most már sok részben elrontott, fiatal koromban még igen szép magyar nyelvünkre és ha egész életemen át nem dolgoztam volna mást, mint e merész fordítást, már is meg van alapítva mostani hírnevem, mely halálom után is teljes fényben fog pompázni. (Szerénységem parancsolta e bölcs állítást elhinni.) Utódok, igenis a késő utódok is hálával fognak viseltetni emlékem iránt és miután erről meggyőződni és bizonyságot szerezni már elégszer volt alkalmam, nyugodtan hajthatom fejemet az őrök nyugatom helyére. (Kévésén múlt, hogy el nem ájultam, azt hittem ugyanis, hogy már néhányszor volt a más világon és ott szerezte az említette bizonyságot. Zavaromban, egy hatalmas Ament mondtam a velőkig ható szavakra.) Hozzám a nép mindig ezrével özönlött, csak keresztanyámnak kellett megmondanom, hogy ismét egy vers került ki a termékeny irói talajból, no iszen, nem is volt nyugta egész nap szárnyas ajtómnak. Persze csak a lalu népe volt az én olvasó közönségem, nem ám az a nagyvilági finnyás nép, mely csak a náthás költeményeket szereti, azok után kapkod nagy mohón. (Még ilyeneket sem ettem.) — Tehát a 150 és % falusi lakosból került elő az olvasó publikum ezere. Ehhez is kuustot kell verbuválni. Igaz kedves öcsém, — nyujtá tovább az elbeszélés fonalát, — hogy éu pénzért nem verseltem, mert az ilyesmi poétái méltóságommal meg nem tér, hanem kaptam is ezen, ősmagyarhoz szabott nemes szokásért, az én tisztelőimtől elei? bő kárpótlást. S hozzám szakadatlan karavánozó szegényeket folyton táplálom, a sok iud és csirkehússal, oly nagy mennyiségben kapom az efféléket, tisztelőim számos képviselőitől. Értékesebb is az ilyen ajándok, a keservesen összekapart pár forintnál, mit más költők mesterséges jutalmul nyernek és pedig csakis azért nyernek, hogy folytonos dobper- getéseikkel végre felhagyjanak. Ftancziaországban a Falliéres ministerium nyomába most a radicalis Ferry-cabinet lépett. Meddig tartja magát, az a kamara és a republicanus pártok váltakozó hangulatától függ. A{ orosz c?ar koronázása nemzeti ünnepély lesz. 40 millió frt van az ünnepélyességekre előirányozva. Mivel a czár ekkor legnagyobb fényében és gazdagságában mutatja be magát népének, a kül- hatalmasságok csak képviselőt küldenek a koronázás • hoz, s igy sem a német, sem ami trónörökösünk nem vesz részt az ünnepélyen. Angliában egyre szaporodnak a politikai perek és agrár gyilkosságok, títatistikai kimutatások szerint sohasem volt annyi politikai fogoly és bűnügy Angliában, mint a múlt évben. Az írek Gladstone szigorú törvényéhez nem akarnak illeszkedni s egyre összeesküdnek a hatóságok ellen. A nép tüntetőleg éljenzi a vádlottakat. Itáliának Tripoliszra fáj a foga. Állítólag igen megsértette a tripoliszi bej az olasz consult, a miért Olaszország fegyveres elégtételt kíván. Két pánczélos bajét a tripoliszi vizekre menesztett, s olasz lapok Tripolisz occupatiójáról beszélnek, s a törők megtámadására izgatnak. A veszprémi vörös-kereszt-egylet megboldogult Szentirmay Jozsefnenak. A magyar szent korona országai vőrös-kereszt- egyletének Veszprém megyei választmánya és a veszprémi fiókegylet által 1883. évi februárhó 14-én együttesen megtartott 1882. évi kőzgyölés jegyzőkönyvéből. Az elnöklő egyleti alelnök indítványára a közgyűlés mély sajnálkozásának és fájdalmának ad egyhangú kifejezést azon szomorú csapás fölött, amely — a nemes szive, páratlan jószívűsége és a szegények iránti adakozásáról általánosan Ssmert és mindenkitől sseretve tisztelt Özvegy Szentirmay József né született Teczek Karolin egyleti elnök váratlan halála által az egyesületet ís sújtotta. Elkarározza a közgyűlés, hogy érzelmének ily nyilvánulását jegyzőkönyvileg megörökíti és erről ki- vonatilag az elhunyt családját értesítendi. Veszprém, 1883. február hó 19-éu. A kivonat hiteléül: Tongrácz Jenő, s. k. egyleti jegyző. A veszprémmegyei választmány évi jelentése 1882. évre. Tekintetes központi választmány I A veszprémmegyei választmány az 1881. évi deczember hó 28-án tartott közgyűlésen alakult meg és pedig a központ beleegyezésével olyEgy szóval kedves öcsém, én az olyan költőket, kik néhány garasért felmagasztaltatják magukat, collegáimnak nem nevezhetem és hogy ilyenekkel fel ne cseréltessem, öreg napjaimban azon elhatározást engedtem túlsúlyra vergődni, hogy éltem hátralevő részét, nem mint fiatal éveimben tettem, versfaragással, hanem kritikai működéssel fogom megédesíteni. De távolról sem akarok olyan kritikussá lenni, ki pénzért és jó szóért feketíti be a papirt, hanem! részrehajlatian és minden tekintetben szigorú és ezen szigorúságot legyen akárki fia, ba munkássága tetszésemnek meg nem felelő, érezni fogja. (A’bion, mondaná rá a mi Istókunk!) Hű népemtől ezután sem fogok elpártolni, azé maradok testtel, lélekkel és egész tudományommal a jövőre is, miután tudom, hogy a lu- dák és csirkék életem utolsó leheletéig állandó vendégeim lesznek. (Hát a bolondok nagyapja nem ? — szedő.) Felőled kedves öcsém, amice spectabilis, kritikai tehetségemnél fogva annyit mondhatok, hogy ünnepelt es koszorús költő leszel, csak ne hiányozzék a szorgalom és buzgóság, valamint a tisztességes szándék sem. Állításomat mai fellépésedből vonom, megjegyezve, hogy az én ítélő tehetségem romlatlan és az észleletek egyszerje elég nékem, hogy abból a továbbit következtethessem. Most kedves öcsém, — szólt végre — újólag munkához fogok, hiszem, hogy itléted tartama alatt még többször lesz szerencsém. Váltig elragadtatva, hagytam oda a kritikus lakását, még ő megmaradt eltávozásom után is foliánsai között. ünkóuytelenül, de egyszersmind elragadtatás hangján kellett a kővetkezőkben kitörnöm: „Adjál Uram Istenem, sok ily derék kritikust szegény magyar hazánknak* a t. olvasók ajkairól pedig mintha hallanám: .kevés ily tárczairót a ,Veszprém ‘-nek. Szarvasi Qdrnold,
