Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-02-25 / 8. szám
kép, hogy a veszprémi fiók-egylet választmánya képezze a megyei választmányt is. Azon időszak tehát, a mely a fenti határnaptól máig, mint az 1882. évi közgyűlés határnapjáig eltelt : a megyei választmány próbaévét képezi. És ha ezen próba év nem mindenben felelt volna meg azon várakozásnak, a melyet a központ a megyei választmány működéséhez joggal kötött, e körülmény sem az alapszabályok által kijelelt hiva tásunk talán hiányos vagy téves felfogásának, sem ügybuzgalmunk lanyhaságának nem, — hanem annak rovandó fel, hogy a kezdet nehézségeivel nekünk kétszeresen kellett küzdenflnk; mert a területünkön létező fiók-egyletek hatásos működését gátló és a központtal való érintkezésüket nehezítő akadályok, — melyeknek eltávolítását a hosszabb idő alatt kifejtett folytonos buzdítás sikerétől várjuk, — előttünk torlódtak öszsze. Még ma Veszprémmegyében a vörös kereszt ügye nem részesül azon pártolásban, a minőt czéljá- nak magasztossága kell, hogy részére kivívjon. A megyei választmány területén élő 120—150 ezer lakos közül alig volt 400 tag szerezhető, és ezek közül is a legutóbbi időben már számosán akadtak a kik csekély évdijaik fizetését is megtagadták. Már-már veszteni kezdettük az egylet lelvirá- gozásához kötött reményeink, és tartottunk tőle, hogy a közügyek iránt népünknél tapasztalható gyors hevü- lés ez esetben is szalma lángként fog elhamvadni, hogy a minden egyleti életet megölő közönynek adjon helyet: midőn a központi igazgatóság tapintatos kezdeményezése folytán ügyünket a megyei hatóság felkarolta. Most tehát ismét reményiünk és hiszszük, hogy az egylet czéljának nemessége és nagyságára vonatkozó ismertetéseknek a nép minden rétegei között leendő elterjesztésére és a tagok számának gyors szaporíthatására számos segédeszközzel rendelkező megyei hatóság, illetőleg az ennek nevében működő férfiak szerencsésebb apostolai lesznek ügyünknek mint azon nehány buzgolkodó, a kikre a megalakitás terhei nehezedtek. A megyei választmány iparkodott ez év folyamán közvetítő hivatását betölteni és folytonosan törekedett, hogy a fiók-egyleteket a megyei választmánynyal és ennek utján a központtal öszszekötő kapocs szilárduljon. E czélból bocsátottuk ki a íiók-egyletekhez czimzett 20. számú felhívásunkat, a melyben különösen a most említett közegeknek egymáshozi viszonyát óhajtottuk ecsetelni. A fiók-egyletek 1881-ik évi jövedelméből a megyei választmány a szabályok szerint neki járó */3 részben nem részesült. A folyó évben felmerült kiadásokat tehát csakis akkép tudtuk fedezni, hogy nsgos és főtisztelendő Kissovits József apátkanonok és egyleti elnök, továbbá Eopácsy Viktorné született Kenossey Emma egyleti alapító tag, pénztárunk állapotára való tekintettel a megyei választmány részére 30 — 30 Irtot adományoztak. A fiók-egyletek évi jelentéseiket és számadásaikat a mai napon tartott közgyűlésre beterjesztették ugyan, azonban csak a veszprémi és zirczi fiók- egyletek jelentései és számadásai voltak elfogadható alakban kiállítva, az esztergán és devecseri fiókegyletekét a hiányok kiegészítése és a hibák kijavítása végett visszaküldeni kénytelenítettünk. A veszprémi fiók-egylet 1882. január elsején 268 frt 23 krral rendelkezett. Az 1882. évi jövedelem 3T5 frt 25 krra, a kiadás pedig a központnak járó 82 írt 33 kr. és a megyei választmányt illető 42 frt 33 kr. beszámításával 240 frt 16 krra rúg, az 1882. évi maradék tehát 134 frt 9 krt tesz ki. A zirczi fiók-egylet vagyona 1882. január elsején 92 frt"59 krra, 1882. évre bevétele 97 frt 87 krra, kiadása a központnak és a megyei választmánynak járó 31—31 frt betudásával 88 Írtra rúgott, az 1882. évi tiszta jövedelem eszerint 9 frt 87 kr. A devecseriek visszaküldött számadásaikban tagdijakból 67 frt és egy rendezett mulatság után 88 frt 35 kr. jövedelmet mutatnak ki; az esztergáriak tagdíj jövedelme 83 frt volt. A most felsorolt számok csalhatlan bizonyítékát képezik annak, hogy mint már előbb említettük, ügyünk iránt az érdeklődós igen alantas fokon állott. A lefolyt év alatt két oly nagyobb mérvű és általános érdeket keltő szerencsétlenség történt, a melynek enyhítésére a központ az összes fiók-egyletek működését igénybe vette. Tirol egy része, továbbá a hazai Győr város és vidéke lett az árvíz által elpusztítva. A veszprémi fiók-egylet a tiroliak javára 180 irtot, a devecseri 7 frtot, ez utóbbi a győriek javára 50 frtot, az esztergári és zirczi közösen 181 frt 14 krt gyűjtöttek. A befolyt pénzkészlet rendeltetési helyére is lett juttatva. A megyei választmány az elmúlt évben kibocsátott egyleti sorsjegyek jegyzésére vonatkozólag aláírási helyként szerepelvén, ez által pénztára tartamát 1 frt 10 kr. készpénzzel és egy darab sorsjegygyei szaporította. Midőn még ezek után felemlítjük, hogy úgy a megyei választmányt, mint a veszprémi fiók-egyletet azon szomorú csapás is érte, hogy ügy buzgó elnöke özvegy Szentirmay Józsefnó a kérlelhetlen halál által az élők sorából elragadtatott: az 1882. évre vonatkozó jelentésünket azon óhajunk kifejezése mellett zárjuk, hogy a legközelebb jövőben teendő felterjesztéseink tárgyául az egylet folytonos gyarapodása, erősödése és a kitűzött czél iránti lelkesedés terjedése — fognak szolgálni. Veszprém, 1883. február 14-én. Cserna Vinc\éné, Kopácsy Árpád, e. alelnök. e. alelnök. <Pongrác% Jenő, e. jegyző. Perger József, e. pénztárnok. A. b.-füredi cseppkő-barlang. Falufüredi templomtól észak-keletre mintegy kis félórányira a tamáshegyi völgyben folyó Kéki patak baloldalán körülbelül 45 mtr. magasban tarül el a Kis-Lapos nevű kőbánya. A Kis-Lapos 4 holdnyi területű kőbánya és a város tulajdonátképezi; ehelyről hordják emberemlékezet óta az építésre szolgáló anyagot. Követ fejtetni minden gazda-ember jogában áll. A kőbánya felett jó boráról nevezetes Tamáshegy terül el, mely a füredi hegyek között a legmagasabb. A kőbánya sík területén alig 8 dem. átmérővel biró kéményszerű, mintegy 4 mt. mély függélyesen menő lyuk van; ezen leereszkedvén egészen éjszaknak ismét mintegy 4 mtr. hosszú, 30° szög alatt lefelé hajló, az előbbinél kissé tágasabb lyukon bebújva egy tágasabb űrbe jut a kutató, melynek méretét hozzávetőleg a következő számokban adjuk: hossza 5 mtr. szélessége 2—2-5 mtr. magassága szintén 2—2-5 mtr. között változik. E tágosabb ür végén három lyukra akadunk, az egyik egyenesen éjszaknak lefelé, a második keletre a Tamáshegy alá fölfelé húzódik; ekét ütném tágosabb a bejáratnál. A kőfejtőnek, ki több Ízben próbált tovahatolni e lyukon, azon nyilatkozata, hogy vége nincs, elvette kedvünket a kisérlet megtételétől, különösen e sorok írójának fékezte megkutató bátorságát, mert attól tartott, hogy métermázsás termete nem valami kellemes sétányon hurczoltatnék meg. A harmadik lyuk, mint a velünk vitt delejtű mutatá nyűgöt felé 63° szög alatt megy és kissé kényelmesebbnek kínálkozván, behajtott a kíváncsiság; alig 3 mtrnyi ut után kissé jobban nyugotra térve egy meglehetős terembejutottunk. E terem podimentuma lehet 50Q mtr. magassága 1—3 méterig, mert ezen üreg tetejét képező kő épen azon szög alatt hajlik, mint a kőbányában levő kőrétegek. Ezen üreg a legnagyobb és bejuthatni mindjárt az első leereszkedőnél is, amint ezt a teljes átkutatás után felfedeztük. A barlangot folyó évi február 19-én néztük meg. A levegő hőmér- séke 6° C. a barlang nagy üregében 15° C. Maga a barlaug piszkos, mert felfedezése óta (1882. őszszel) a kőbányából sok törmelék és főid hullott belé és — úgy látszik — semmit sem gondozzák. E kisszerű barlang valóságos cseppkő barlang, minden öreg bor sószerü cseppkővel van bevonva s ilyet sokat el is hordtak belőle; a jégcsapos (stalagtit.stalagmit) képződmény teljesen hiányzik. A barlangot képező mészkő nagyon kemény, mert quarezot sokat tartalmaz. A követ minőségileg (qualitativ) vegyelemezvén kitűnt, hogy nagymennyiségű calciumot, quarezot, ferrumot, cuprumot s kismennyiségű strantiumot és sulfurt tartalmaz. A bejárat alján nemcsak az eddig leirt éjszak felé van nyílás, hanem dél-kelet felé is, mely szintén sziik és eddig végét nem érték. Ezen nyílás és a Tamáshegy alá menő azt hitetik el velem, hogy ezen leirt labyriuthszerű barlang csak végét képezi egy nagy, hatalmas barlangnak, mely sokkal fölebb a Tamáshegy alatt terül el. A hegyhez közel levő Balaton is mond valamit. Perger József. VIDÉKÜNK. Pápa, 1883. febr. hó 21. Az első fokú ipar-iskola szervezésére kiküldött bizottság annak idején felhívást intézett az összes ipartársulatokhoz, hogy hetenkint legalább 7 órán át iskolába küldendő tanonczaik után hajlandók-e az 1 frt 50 krjával számított tandijat megfizetni, s kívánatosnak jelezte, hogy a társulatok lássák el tankönyvekkel is az iparos tanonezokat. Erre azok egy emlékiratban feleltek miben azt fejtegetik, hogy maga az a körülmény, hogy tanonczaikat hetenkint legalább 7 órán át nélkülözniük kellene, elég súlyos terhet ró reájok, de ezen felül még azt a tandijat is kiizadnák, ha az iparosok olyan nagy száma nem volna társulaton kivül, s igy valamint egyéb, úgy ezen terhek alól is ki nem bújhatna. Ez aránytalanság szerintök, s kijelentik, hogy mint testületek addig mit sem tehetnek, mig a törvény akár a társulatoknak adandó némi jogok vagy előnyök által, akár a kötelező társulás kimondása által legalább az egy városban élő iparosokat egyenlőkké, a közös terhek egyforma viselőjévé nem teszi, a mi különben úgyis kilátásba helyeztetett. Ez a memorandum a legközelebbi közgyűlésben fog tárgyaltatni s előre láthatólag heves vitára ad majdan alkalmat. Az ismeretterjesztő egyletben múlt vasárnap Kis Ernő fiatal főgymn. tanár tartott felolvasást azon érdekes themáról, hogy micsoda okok működtek közre arra nézve, hogy Budapest lett az ország fővárosa. Hallgatóság ezúttal is szép számban volt jelen. Mához egy hétre két felolvasás is van bejelentve. Gróf Eszterházy Móriczné szül. Stockau Paula grófnő a helybeli nő-egylet védnöke lett, mig elnökké a f. hó 11-én tartott közgyűlésen Koller Jánosné, al- elnökké Szvoboda Venczelné választatott. Ezen egylet múlt évben 60 szegényt segélyezett s 13 árvát nevelt. Kiadása volt mintegy harmadfél ezer forint. Alaptőkéje 8 ezer forintra rúg, mit pusztán gyűjtés és hasonló utakon szerzett. Tóth Béla színtársulatát f. hó 24-re várjuk, s a Fatinitza ez alkalommal, bár itt már adatott, valószinüleg megtölti a színházat. Argus. B.-Füred, február 19. 1883. Tekintetes Szerkesztő úr! „Molnár Aladár emlékszobrára“ következő újabb adakozások érkeztek hozzám: A 965-ik számú gyűjtő ivén Galló János ur Ratkó-Bisztóról küldött 1 frt. A 444-ik számú gyűjtőiven Szőts András szeretetházi igazgató ur Budapesten gyűjtött 25 frt. A 608-ik számú gyüjtőiven az „alsó-szabolcs hajdú-vidéki ref. tan. egylet“ küldött 1 frt 50 kr. A 413-ik számú gyüjtőiven Szabó Sándor ur Bethleuben gyűjtött 1 frt 80 kr. A 660-ik számú gyüjtőiven Antal Dániel ur Madáron gyűjtött 11 frt 70 kr. A 630-ik számú gyüjtőiven Benedek József és Nagy Kálmán urak Kolozsvárott gyűjtöttek 10 frt 50 kr. A 624-ik számú gyüjtőiven Eszenyi Sándor ur a „bihar-megyei tan. testület adományát küldte 10 frt. A 754-ik számú gyüjtőiven Németh Gerő ur Felső-ESrsön gyűjtött: Mórocza Dánielué 1 frt, Kerkapoly Tivadar 50 kr, Cseh Sándor 40 kr, Egyed Ferencz 20 kr, Németh Gerő 50 kr, összesen 2 frt 60 kr. A 675-ik számú gyüjtőiven Király Gábor községi biró ur a B-Füred község adományát küldte 50 kr. A 644-ik számú gyüjtőiven Varga Sándor ur H.-Bagosou gyűjtött 12 frt 90 kr. A 729-ik számú gyüjtőiven Kertscher Ede ur Iglón gyűjtőt 24 frt 50 kr. — Főöszeg 1064 frt. 90 kr. és 5 frank aranyban. — Egész tisztelettel vagyok tek. szerkesztő urnák alázatos szolgája. Sváb Lajos, _____ egyl. pénztárnok. Pá pa, 1883. febr. lió 21-én. A „Pápa városi és vidéki takarékpénztár“ közgyűlése igen élénk volt. A 100 frttal befizetett részvények névértékének 50 frtrai leszállítása egyhangúlag elfogadtatott. Uj részvények kibocsátása tárgyában tett indítvány mellőztetett. Nagy vita fejlődött ki azon kérdés felett: alakítassék-e egy kölcsönös segélyző-egylet, vagy 3em. A pártok egyforma erősek voltak. A segélyző egyletek Pápán rósz hírben állanak, mert a megbukott népbank által kezelt kölcsönös segélyző egyleteken elveszett pénzünk miatt még most is sajog a hátunk. Igaz, hogy a népbanknál loptak, sikkasztottak, csaltak és hamisítottak, de a roppant veszteség feletti fájdalmunk még most is dúl keblünkben és még egy darabig nem tudunk megbarátkozni ezen hasznos intézménynyel. Érdemleges határozat nem hozatott, de ezeu ügy tanulmányozás végett kiadatott egy bizottságnak. Végül megválasztatott az igazgatóság és felügyelőség. A pápai »takarékpénztár“ febr. 26-án tartja közgyűlését. Vasárnap az ismeretterjesztő egylet ismét egy előadást rendezett. Kis Ernő ur igen érdekesen tárgyalta Budapest városának fejlődését. Tegnapelőtt temették el Breiner Rebekát, ki 105 évet élt. Az utolsó 2 hónapot kivéve, mindig egészséges volt, látása jó volt, hallása kissé gyengébb, étvágya halála napjáig kitűnő volt. Férje, ki ezelőtt 28 évvel halt meg, 107 éves lett. Polgár. Faiskola-ügy. in. 5. Siomaros község. Lakosainak száma 625. Gyümölcsfa-iskola nagysága 1050 □ öl, kapott 200 drb. ojtó-ágat; köteles volt előállítani 1500 drb. nemes gyümölcsfa-csemetét; előállított 150 drbot: anyafája van 32 drb.; kiültethető szederfája van 15Ó drb.; oktatást nyert a gyümölcsfa-nemesítésben 17 gyermek; kiadás a faiskolára 1882. évben 15 frt.; faiskola-kezelő Molnár Pál ref. tanító. Tanító változás, mégis vadonezok kaphatók nem lévén, a kívánt mennyiség előállítható nem volt. 6. Fok-szabadi község. Lakosainak száma 1594. Gyümölcsfa iskola nagysága 1200 □ öl; kapott 100 drb. ojtó-ágat; köteles volt előállítani 1500 drbot; előállított 66 drbot; anyafája nincs; oktatást nyert a gyümölcsfa-nemesítésben 42 gyermek; van kiadható 232 drb. szederfája; faiskola-kezelők Tóth József és Perczel Lajos tanító urak; kiadás faiskolára 1882. évben 30 frt. Nemes füz-mivelés kezdeményezve. Lajos-Komárom, 1883. febr. 20-án. 1Varga József, faiskola-felügyelő. Berlűda, 1883. febr. 20. A kis-Iődi volt svábok névmagyarosítása története. — EPLÉNYI MÁRTON-tól. — Ardenyi Dezső ur által szerkesztett s csak a napokban kezembe tévedt „Magyarország* czimü folyóirat múlt 1882. évi nov. havi Il-ik füzetében 51. old. egy előttem ismeretlen Sz.-zirczi levelező azon évi oct. 21. e czim alatt „ qA ves\f rémmegyei svábokról- egy figyelmetkeltő, hazafias, érzelemgazdag czikket tévén közzé; abban dicsérőleg ernliti lel azok erkölcsszokásait, tulajdonai s jóindulatú hajlamaikat, különösen pedig a magyar haza iránti szeretetöket emeli ki, amelyet szerinte azzal igazoltak be tényleg, hogy egy egész svábfalu háznépestől betért a magyarság aklába — s egyébb ezt illető érvelések közt parányi személyemre vonatkozólag igy nyilatkozik: „ Csak egy példát említek : Eplényi Mártont, a kis-lődi jegyzőt, a ki 1868. az egész falut rábírta arra, hogy megma- gyarositsa nevét*, — s igaza van; — s az ügy iránti nemes érdeklődése s igaz rokonszenve lánghevében irányomban íokozodottabban lelkesülve ily szavakat koczkáztat: nEn részemről Eplényinek neyét maradandó emlékkel tartom megtis^telendő- nek, csak később ismerjük fel, hogy a megyei annalesek megörökítsék.* Köszönöm a hazai ügy érdekében méltatlan személyem iránt a soha nem óhajtott, sem nem érdemlett rokonszenvesen tett nyilatkozatot jó czikk- iró urnák, de engedje viszont őszintén kimondanom, miként tiltakoznom kellenék az efféle „halhatatla- nitás* bárminő megkísérlése ellen is, minthogy részemről nem tartom polgári erénynek azt, amely jutalom után sovaróg s elismerést kíváu. — Hadd maradjon az irás szava mindvégig igaz: „senki sem próféta a maga hazájában !* nekem a nyilvános küzdtérről a magánéletbe vonultnak, kit életszenvedések aggasztanak untig elég, ha azok a szemfényvesztő annalesek ama mulékony törpeóriási dicsőség szétszórt emlékének kődfátyol képeire egy- egy futó pillantást vetve egykor csak annyit jegyzendőnek fel, hogy „fűit* voltl Az érdem a népek sorsát intéző égi gondviselés s a nemzet geniusáé, — én csak eszköz voltam. S most e szerény megjegyzés előrebocsátása után egy szükséggé vált kis íenékkerités mellett térjünk át a felvett névmagyarositási ügyre, melynek kezdőszálait visszamenve 1948/9-re, ama annyi nemzeti nagyságot s bukást átélt dicső korszakban kell keresníiuk s feltalálnunk, mint a melynek hullámos lezajlása alatt érlelődött meg lelkemben a már ifjabb koromban megfogamzott hazafias eszme, amelyet csak később 20 év múlva egy általános országos közörömet magábau felölelő szerencsés esemény közbenjötte tapintatteljes felhasználásával sikerült érvényre juttatnom. Ki átalán svábjainkat a 48 előtti korszakból ismeri, az jól tudja, mily szívósan ragaszkodtak kivándorlásukkal magukkal hozott ősnemzeti s erkölcsszokásaikhoz s mily kitartó makacs ellenszenvvel viseltettek mindaz ellen, ami magyar izü és zamatu volt, igazolja azt átalán időkori házi berendezésék, családi szokásaik, erényeik, sajátságos zeneszereik, lassuütemü svábtánczaik, szűr, posztó s vászonszö- vetü, csillogó lapos öltönygombu, tarkabarka csinált virágcsokrokkal a megütközésig feleziezomázott széles kerekkalap s eil'éle akkoridőben divott a magyarokétól egészen eltérő külső viseletűk, különösen pedig a kis-lődieknél az, hogy ámbár 1748 körül telepedtek le helységökbe, kiszorították onnét a bennszülött tőzs- gyökeres magyarokat s egy hosszú évszázad sem volt képes egyetlen honi szokást azokkal felöltetni s a magyar nyelvet velők elsajátíttatni ; sőt miként a példa mutatja, a Vida, Balassa, Kun és Herczegféle tőzsgyökeres nemescsaládok is utóbbra kelve köztök mind úgy elsvábosodtak, hogy 1847/8-ban csak a lelkész, tanító, jegyző, gazdatiszt meg egy-egy juhász és kondáson kivül egy árva lélek sem tudott konyi- tani a magyar nyelvhez. Az is nyilt titok, hogy svábjaink azon méltó szemrehányást érdemlő rögeszmében szenvedtek, hogy az úrbéri szolgálmányt eltörlő IX. törv. czikket nem a magyar országgyűlés alkotta, hanem a császár maga jószántából a zsarnok aristokra- czía akarata ellenére s csakis a nagy íöldesurakon múlt, hogy a szolgaság jármában lenyűgözve tartattak eddig is, a mi előttök elég ok volt arra nézve, hogy a magyar elem- s szelemmel szemben tartózkodó állást foglaljanak s ne rokonszenvezzenek; sőt midőn a XXII. t. ez. a nemzeti őrseregről életbe Ion léptetve, itt-ott nem csak többszörös jeleit adták merev idegenkedésüknek, hanem tényleg meg is mutatták, hogy nekik a katonásdi uj intézmény egyelőre véralkatuknak nem felel meg, azért is az érintett törvény végrehajtását óvatosan s erélylyel párosult szelidséggel kellett válvetve keresztülvinni. Ellenszenvök kezdetben kirívó volt, hogy a kir. biztos egy ízben megjelenvén, keményen kikelve azzal ijesztett reájok, hogy valamennyijüket kikergetteti az országból. Ily viszonyokkal szemben nekem be a vesékig jól ismert svábjaimban a magyar szellet iránt táplált előítéletek eloszlatására, szívok felvillanyozására s a nemzeti ügynek megnyerésére kellett hatnom s semmit sem kicsinyéivé minden kigondolható utmódot megragadnom ellenére annak, hogy a jó akarat s hajlam nem hiányzott beunök. így hogy megkedvélteasem velők az intézményt, a melynek hallatára elejénte lázba estek s a küszöbön álló beirázkodtatások miatti aggságtól félelemmel eltölt keblőkbe magyar önérzetet, erőt s bátorságot öntsek s azt látszólag fokozzam; nem késtem Budapestre felrándulni a belügy- s hon- védministeriumhoz, kérendő egy katonát, ki a 300-ra menő vászonegyenruhás, puska s dárdával ellátott szálas nemzetőrségi hadcsapatot fegyelemre s egyöntetű fegyverténykedésre megtanítsa. Egy felszerelt bakakáplár azonnal velem útnak indíttatván, hazatértemmel hozzáfogtam az átalakítás munkájához s egy hó múlva svábjaim villogó szemeiből egy-egy harcz- vágyó, kész bajnok nézett ki. Ez átalakításnál jó szolgálatot tett saját fúvó hangszerekkel ellátott helybeli zenebandánk, mely a maga létrejöttét lelkesítő nemzeti dalok s egyéb magyar müdarabokbani íokozatosb kiképeztetését a szakképzett időkori plébános főtiszt. Gulden István most Forintos apátkanonok ur nagysága úgy a zenében kitünően jártas Pék István s később Téczeli János iskolatanitók önfeláldozó buzgalmának köszönheti; mihez járult az ut utféleu magyar nyep ven tett kölcsönös üdvözlések, alkalmi pohárköszöntések szokásba vétele, egyes mulatságoknál bár tört nyelven magyar nóták dalolásának divatba hozása s a fiatalság közt a toborzó, kör és csárdás táneznemei- nek általam megismertetése s megkedveltetése. Mindezekkel kapcsolatban sokszor házi- s nyilvános táncz- vigalmakmíl midőn , Kántor Imre uram* a bordalok királyköltője szerint a feivillanyzott társaság már jócskán betekintett a borosüveg fenekére majd élez, tréfa, majd gúnyból rá-rákezdtünk ez vagy ama hatást előidéző ledérnótára. ,Ha német nem volna, országunk s^ebb volna, német, német, a fránya egyen meg. — A legénység közt ismét; Talpig vagyok magyar gyerek, ‘Dicsekedni azzal merek, Fogadom is a mig élek, Száz némettel sem cserélek!* — A dallos szájú leányok közt pedig: „Én mayyar leány vagyok a nevem Pabet, Ám Piroska minden lány Rózsa nem lehet sat.* s igy tovább, a mit mind elősorolni szerénységem tilt, nehogy az öndicsekvés hibájába essem. Megvallom, néha önmagámnak is megtetszettem, midőn nemzetőreimet bakakáplár adjutánsommal a gyakorlat terére kivezényeltem s menet-jövet bold. Szabó Imre volt szombathelyi hírneves püspök saját szerzeményű szép indulóját listen hozzád szép falum határa, Megyek immár tőled a csatára, Jó magyar nem rakja zsebre karját, Ha veszélyben látja szép hazáját* velők eldaloltattam, a melynek gyönyörű daliamára a közlelkesedés amaz örökké nevezetes napjaiban a tentisztelt plébános ur tanított meg bennünket. Ily sokoldalú hatásgyakorlat mellett nem csoda, ha a gyakori tánczvigalmaknál a magyar fülre oly kellemetlenül ható, örökösen egyhangú, csoszogó ősi sváb keringőt, a melynek szövegét még máig is tudom ; „ Wer in Himmel, sagt er, will käma, Der muss, sagt er, Handschuh a mit nehma, Uen im Himmel, sagt er, ist’s koalt. Wenn der Schnee, sagt (Folytatása a mellékleten.)
