Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-01-21 / 3. szám

VIDÉKÜNK,

Hereiül, 1883. január hóban.

Tekintetes szerkesztő ur!

Engedje meg, hogy becses lapjábau községünk múlt évi állapotairól nehány szóval említést tehessek.

Kezdem pedig először is ott, a honnét az életbe kiindulunk, t. i. az iskolánál. Múlt nyáron nálunk is meglátogatta az iskolás gyermekeket a kanyaró-betegség, tehát a nyári iskolázás ez által némi hátrányt szenvedett, de annak elmúltával, az iskola-köteles gyermekek az iskolát ismét szorgalmasan látogatják és észrevehetőleg a magyar nyelvben is meglehetős haladást tanúsítanak. Tán még nagyobb sikere volna a tanulásnak, de nálunk a gyermekek létszáma sokkal nagyobb, mint a mi a törvényben megállapítva van; mert a gyermekek száma 130—140 között váltakozik, s ezt valljuk meg igazán, hogy egy tanítónak ennyi gyermekkel jó sikert elérni teljes lehetetlen. Nem úgy a másik, t. i. az izraelita iskolában, ott a gyermekek száma 12—16 között váltakozik, hanem van is ám sikere, még pedig bámulatra méltó sikere; mert nálunk 4—5 év alatt 'nem mutat annyi haladást a gyermek, mint azoknál egy év alatt, és ha kutatjuk ennek okát, azonnal megtaláljuk. Első sorban a szülőkben, mert nálunk, faluhelyeken, némelyik szüle szívesebben megfizet a pásztornak a disznójáért, borjuaért, mint a tanítónak gyermekéért. Nézzük a legszegényebb izraelitát, hogyan áldoz az gyermeke nevelésére, mennyit nélkülöz, azért, hogy gyermekét taníttathassa. Nincsen arra eset, hogy izraelita szülőket büntetni kelljen gyermekének iskolamulasztásaért; ellenben nálunk még a törvényszabta kötelességeiket is iparkodnak Kijátszani, és ki is játszszák, hol betegséget, hol más okokat adnak mentségül.

Sok, igen sok ebben a tekintetben nálunk a baj. Valljuk meg, hogy ha a szülőkben nem lesz meg gyermekeik iránti kötelességérzet, bizony a törvény még sok ideig nem segít nevelésügyünkön.

Az adóvégrehajtótól is megmenekült községünk.

A község részére vásárolt tűzi fecskendő első részletfizetését is teljesítettük.

A szegény sorsú gyermekeknek könyveket és Íróeszközöket vettünk és a jobb tanulók között, kik a magyar nyelvben haladást mutattak, 7 frt 50 krt kiosztottunk.

Az iskolamulasztók szüleitől büntetésképen befolyt 13 frt.

Részvényes magtárt állítottunk, abban 261 mérő különféle gabona kölcsönkiadásra vár.

Az út mellé ültetett fák nagyobb részt megeredve és meg is kiméivé vannak.

A fa-iskolával minden jó akarat mellett sem boldogultunk, mert a talaj nem ennek való, a fanevelésre nem alkalmas.

Tüzkárosultakra és jótékony czélra is adakozott községünk 4 frt 70 kr.

Ezek voltak múlt évben községünkben említésre méltó dolgok.

Fejes Dániel.

Pápa, 1883. janár 17-én.

Egy hét óta egyébről nem is beszélnek Pápán, mint Berger Vilmos molnár megszökéséről- Már 20 év óta űzte mesterségét a papirmalomban; mindenki becsületes embernek tartotta, annak daczára, hogy könnyelmű ember volt. Az sem volt titok, hogy tele van adóssággal; de mivel eddig — ha nem is pontosan — fizetett, hitele megmaradt, ha nem is volt az oly szilárd, mint azelőtt. Volt egy üzleti társa, ki szintén molnár, többnyire ez volt váltóin a kezes. Az utolsó hetekben Berger minden ismerősétől kért pénzt kölcsön oly rimán- kodón, hogy alig lehetett tőle megtagadni; evvel meg nem elégedve csaláshoz fordult, adott el oly gabnát, mely nincs birtokában és nagy foglalókat vett fel. Január 9 ikére több váltója járt le, de a beváltás elől megszökött. Társa a megszökés napján egy hires kisczeli czég és rokona által meg- exekváltatta magát. Még nem volt Pápán oly szerencsétlen bukás, mint ez, mert a kereskedők között kivétel az, ki nem volna megkárosítva, némelyek több ezer forintig. Van váltó egy nagy özönnel, a megszökött társa tagadja legtöbb váltón az aláírását és Bergert váltóhamisitónak mondja. Állítólag még több más aláírás is hamis volna, iá hogy ijedtségükben a kereskedők fejüket elvesztették, csak 6 nap múlva jelentették fel a megszökést a rendőrségnél, valószínűleg mindenki félt a veszteségen felüli költségtől és mindenki arra várt, hogy valaki más tegyen feljelentést. Azalatt a szökevény Győrött tartózkodott és mire a rendőrség kereste, elmenekült Bécsbe. A közhangulat a megszökött üzlettársát tartja a főbünösnek, annyival inkább, mert a megszökött kisczeli tartozásai biztosítva vannak. Eddig 54 ezer forint tartozásról tudnak Pápán. Még nem fordult elő oly bukás, hol a hely maga annyira megkárosodott volna, mint a jelenlegi bünüalmaznál. Különben is városunkra nézve ez borzasztó csapás és nagy szerencsétlenség.

Polgár.

Berliida, 1883. január 15.

— A „Veszprém“ tek. szerkesztőjéhez. —

Minden évszaknak megvan a maga rendeltetése, jó és rósz oldala, mondjuk: erénye és bűne, s ezt illetőleg a farsang kiválóan az évszak azon szabadalmazott része, melyet inkább á különféle kedvtelések s érzéki vágyak kielégítésére, mintsem az erkölcsi jó szeretet gyakorlására szokás felhasználni, mindazáltal a tengernyi élvek közepette ez utóbbinak is kijut a maga része, a lelkesebb körökben.

A helyett, hogy „minden órádnak szakaszd le virágját, s élj az idővel',* mentői többet élvezni, ez ma a divatba vett jelszó, ez az uralkodó köz szellem, mely a mai kor symbolumává emelte fel oltárra az aranyborjút s istenévé kente fel a Mam- mont, ki előtt térdet, fejet hajt minden. S valóban „nem úgy van most mint volt régen, nem a\ a nap süt a\ égen !*

Ki szorgalommal vizsgálja s figyelemmel kiséri ez évadbeli napi eseményeket, hogy tanulmányozza a társadalmi élet irányát, hajlamait s er- kólcsszokásait s a különféle tüneményekben nyilvánuló szellemet, az bizonyára nekem adna igazat, be fogja látni, hogy társadalmunk zöme tagadhatatlanul rohamosan neki indult úszni a közélet minden terén nagyban .előretolult anyagiság s érzékiség áramának s e tengely körűi forog minden. Vajon támad-e megmételyesedett korunknak egy megváltó Archimedese, ki e teugelyt kiemelje fesz- pontjából s a vészes áramlatot tova hömpölygésé- ben feltartóztassa V

Az, ki az élet s ennek nyílvánulásai iránt nem bir érdekkel, az közönyös a napi események iránt is, már pedig a ki a társadalom javát szivén hordja s annak előmozdításához szó- s tettel já- rúlni kíván, azt kell, hogy az emberiség tüneményei s ezen tüneményekben felmerülő mindennemű nyilatkozatok, melegen érdekeljék, vonzzák s átlengjék, mert csak igy .szerezhet értékesíthető okú lást s útmutatást, mind önnönmaga, mind pedig embertársai számára.

Azon lelkes férfiak, kik a sajtót vezetve, helyesen s jól kezelik, azok ama nagy hatalom s tekintély, kiknek jogkörükhöz tartozik a közéletben koronkint előforduló tüneteket, merülvék fel azok akár a szellemi, akár az anyagiság és érzékiség terén, híven feljegyezni, kiaknázni azok javát s értékesíteni az emberiség javára. Azoknak elengedhetetlen kötelmök nyílt sisakkal szembe szállni s megküzdeni az ellenirányokkal, dicsérőleg magasztalni a polgári erényt, rámutatni a társadalom egyes rétegeibe s innét a nagy közönségre lassau- kint átragadni kezdő erkölcstelenség rákfenéjére, megnyirbálni a közélet fáján buján termő ferde kinövéseket, ostorozni visszariasztólag a vétkes cselekményeket és bűnt, s a sértett önérzet, egyéni jellem és becsület durva megtámadóit a bátor nyelv élesre fent pallosával rendreutasítani, nem ijedve vissza a rendszerint bekövetkezni szokott amaz esélyektől, hogy e miatt többnyire, miként legközelebb magam vagyok rá példa, a gálád lelkek czinkosává szegődött bérencztollak lovagiatlan bosszúmegtámadásainak is teszik ki magukat.

E tudattal bízva nem habozom egy perczig sem e becses lap hasábjain az idei farsang termékeiből egy két szakasztott hű képet bemutatni a végből, hogy jelezzem a növekedőben levő áramlatot, a mely falusi népéletünk s társadalmunk minden rétegét immár nem csak fenyegeti, de meg is támadta. S erre mint újdondász jogosultnak érzem magamat.

Alig, hogy e boldog évadba bepályáztunk, egy átalános paradicsomi élet s rózsás kedv mosolygó képe tárul körösleg szemeink elé. Itt fül- hasító zene, ott spiritusszal kevert pálinka s csát- kált bor mellett reggelig tartó táncz s tivornya, éjen át éktelen utczai lárma, ablakzörgetés, ajtók és kapuk döngetése, mely lélekemelő concertbe vegyül, aztán hármas falunk összes ebei tutulása s ugatása, a mely az idylli harmóniát egészíti ki. Amott nemcsak a „

bonton* adó, hanem a kézi munkás körökben is a ,házi-ipar“ egy-egy kis „jerbli, 21-es, rams dili,* kölcsönös zsebelés és fosztogatás. Nem is hinné az ember, — ha nem látná, — hogy e kisajtolt világban ilyenekre is kerül egy kis pénzmag, csak jótékony czélra nem! Pedig úgy van! Ki is olvasott, vagy hallott valaha „haute vole* körünkről, hogy valaki csak egy fabatkát is áldozott volna önkényt egy inezít- lábos szegény iskolás gyermek számára egy-egy a. b. c. tábla vételére, vagy az árvízkárosultak részére s egyéb hazafias czélokra u. m. Petőfi, Arany, Árpád, Szt.-István, s e féle nemzeti dicsőségünket örökítő szobrokra ? A rang és czimkór- ság, kaján irigység, rút önzés és gőg megbuktatta még múlt évben alig 3 hóig fennállott társalgó, olvasó s őnmivelő körünket is s nem engedte meg újra létrehozását. Kihalt a jó szív, elzsibbadt a jó akarat. Méltán elmondhatni rólunk :

„Kincs itt a barátságnak közöttünk hajléka

Az emberiség pénzen vehető portéka,

Itt az egész napi rendes dologtétel,

Dőzsölés, kártyajáték, ital és étel,

Aztán a pletyka a mindennapi kenyér,

Lágy szerszám ! nem törik nyelétől a tenyér.“

Amott az anyagiság és érzékiség hullámaitól ragadtatva egy önfeledt családapa, miután becsületes nejét s gyermekeit megvetve, hűtlenül elhagyta s öröklött szép birtokát eladván annak 8000 frt árát három év alatt elfecsérelte, e hét ép azon napján, midőn egy gyermeke a ravatalon feküdt, faluhosszat muzsikáltatta magát, kitűzve kalapjára egy 5 frt s két drb 1 frtos bankjegyet s tánczolt mintegy szétüzött katangkoró. Itt szomorúan hallatódnak kongni a templomtorony harangjai jelzők egyik embertársunk kora halálát, kit fogadásból tett pálínkaivás ölt meg. Ott bá- ladatosságból egy vendégszeretetben részesített uti- társ rabolta el a napokban jótevője pénzét, itt meg egy dúrva házi ur kiemelte lakója szobaajtaját és ablakszárnyait, hogy a didergő hidegben kiköltözni kényszerítse. Amott végre a szemtelen bosszuállás absurd bizonylat segélyével meghur- czolja a becsület s jóakarat emberét a sajtóban azért, mert egy ártatlan óhajt mert nyilván kocz- káztatni e kifejezés által „vajha egyedárus mészárosainknak is akadna versenytársuk, vagy hogy a\ elöljáróság jobban ellenőrizné őket, ne lenne a közönség kénytelen oly sokszor egy klgr, rósz hust 10—15. degkr. híjával elfogadni,* de

megfeledkezik arról, hogy „sárfoltos marad annak marka, a ki mást sárral dobál,* s hogy „madarat tolláról, embert a szaváról, az ökröt a szarváról ismerni meg.* Ugyanis ki is képzel oly csodamészá- rost, a ki mindig jó húst tart s mindig teljes mértéket ? Ki is hallott oly korcsmárost, a ki soha se mér „szűz* bornál egyebet s csordultig töltött pa- laczkokban ? Hol van az a molnár, ki soha egy rántásra való lisztet nem adott volna be konyhájára ? S hol terem végre az a szent, kinek a keze nem hajol maga felé, ha csak nem szörnyszülött ? Nem magam mondom ezt, állítja ezt tapasztalásból az egész élő világ !

No de elég ez úttal ennyi, ki senkit idézetim- mel sérteni nem kívántam, s bezárom b. Tompa Mihály honfibújában mondott szavaival hosszúra nyúlt levelemet :

„A megsebzett vad is a nagy rengetegben, Kínjainak hangot ad,

Magát a becsületében sértettnek is,

Kibeszélni^ szabad

Eplényi Márton,

Pápa, 1883. január 17-én.

Az a tevékenység, mit városunk lakossága a szerencsétlen győri és győrvidéki szomszédok segélyezésére kifejtett, elismerésre méltó. A legszegényebb elhozza kenyerének felét a vizkárosultak részére s két napi időközben ma már a második élelmiszer-szállítmány küldetett a városházától. A magyar nyugoti vasút a szállítást ingyen eszközli. Eddig már vagy 5ŰO frt készpénz gyűlt be, melynek egy részét, hogy minél előbb rendeltetéséhez jusson, a tanács egy küldöttje kézbesítette a győri "polgármesternek és a győrrnegyei alispánnak. A küldött hivatalnok feladata volt egyúttal kipuhatolni, mily alakban látszik a segélyezés czélszerübb- nek, melyre vonatkozólag jelenté, hogy az élelmezés zavartalanul folyik, e végből hat a pénzbeli segély könnyű kezelhetőségénél fogva is előnyösebb. Eunélfogva a begyült pénzen nem vásárolnak élelmiszert, mint az tervezve volt. A bálok között is legtöbbet emlegetik a f. hó 27-én tartandó polgári balt, melynek rendezősége a költségeket már eleve megszerezte, hogy az összes jövedelem az árvíz károsultaké lehessen.

Vasárnap délután 3 órakor lesz a casinó évi reudes közgyűlése, melyen az alelnök le fog köszönni. Újból megválasztása, ha elfogadja, bizonyos.

Az általános ipartársulat segélyző-pénztárt alakit 800 frt alaptőkével, melyet fennállása óta gyűjtött. Követésre méltó példa!

Nagy zavart és feltűnést okozott a múlt héten Berger Vilmos molnár szökése, kit egyúttal váltóhamisítással vádolnak. Az illetőben nagy volt a vállalkozási szellem, nagy bérletekbe bocsájt- kozott, azokba költséges befektetéseket csinált, hozzá járult az ördög bibliája, — s a tegnap még renuomirt üzlet-ember ma a lejtő aljára jutott, hol rá a börtön várakozik. Számos tagból álló családjához állítólag Győrből, időközben levelet intézett, melyben öngyilkossági szándékot emleget és törő delmes vallomást tesz.

Argus.

Körrendelet. *)

a járások szolgabiiói és a r. t. városok polgármesteri 1787. hivatalainak.

~ L88Z.

A vadászati jogról szóló 1882. VI. t. ez. 1 §-a a vadászati jogot a földtulajdonjog elválaszt- liatlan tartozékául jelentvén ki, a 2. §-ban akként intézkedett, hogy a vadászati jogot saját területükön mindazok, a kiknek birtoka egy tagban vagy összefüggésben — holdját 1600 ölével számítva — 100 holdnyi, vagy annál nagyobb, — úgy azok is, a kiknek birtoka ennél kisebb, de kertileg müvel- tetik, szabadon gyakorolhassák, — a 3. §-ban pedig kimondotta, hogy a 2 alá nem tartozó földbirtokokon a vadászat mikénti gyakorolhatása fölött az egy határbeli földbirtokosok többsége határoz;

ez esetben az évi tiszta jövedelem a tulajdonosokat földbirtokuk terjedelméhez mért arányban illeti. A közös tulajdonra eső részlet azon kulcs szerint lesz fölosztandó, mely a tulajdonjogra, vagy a közös földbirtok más jövedelmeire arányul szolgál. — Ha az arány ily módon sem lenne megállapítható, az egész jövedelem a községet illeti.— És végre ha több kisebb birtokos birtokával egyesül és az igy egyesitett birtok egy tagban legalább 100—1600 □ öllel számított holdra terjed, vadászati jogát azon szabadon gyakorolhatja.

Az idézett t. ez. 44. §-a szerint annak végrehajtásával a belügyi és külügyi ministerek bízatván meg, a végrehajtás fölött való felügyelet a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik, és pedig annál is inkább, mert azon esetben, ha a vadászati jog gyakorlásából eredő tiszta haszonra, vagy annak egy részére a felosztási kulcs bármi okból meg nem állapítható, a haszon a 3. §. értelmében a törvényhatóság közvetlen felügyelete alatt álló községet mint testületet illeti.

Hogy a vadászati jogról szóló 1872. VI. t. czikkéaek a megye területén eddig mikép történt végrehajtásáról alapos tudomást szerezzek s a vadászatról szóló törvények módosítása iránt a törvényhozás előtt most tárgyalás alatt álló törvény- czikk végrehajtásakor az iránt, hogy hol és minő irányban lesz szükséges intézkedni, már tájékozva legyek, fölhívom a t. czimet, hogy ezen reudeie- temet összes községeivel közölvén, ezektől jelentéseket követeljen be, és ezen jelentéseket 30 nap alatt terjeszsze föl hozzám arról, hogy:

1) Kik azok, a kik a község határában a vadászati jogot saját területükön gyakorolják és mekkorák ezen területek 1600 □ ölles holdakban.

2) Azon birtokosok, a kiknek töldbirtoka 100 katasztralis holdnyi térfogattal nem bir, birtokaikon a vadászati jognak miként való gyakorlása iránt mikor határoztak? és annak gyakorlására minő módot állapítottak meg?

Egyszersmind á földbirtokosok megállapodásáról fölvett jegyzőkönyv másolata is bemutatandó.

3) A 100 holdnál kisebb birtokon kik a vadászat bérlői? illetőleg kik gyakorolták azt?

4) Az 1872- évtől fogva évenkint minő összegek folytak be a vadászati jog bérbeadásából ? ezek hova fordittattak ? és abbéi mennyi folyt be a község pénztárába.

Veszprém, 1882. évi deczember hó 29-én.

Véghely Dezső,

alispán.

Értekezlet s felhívás.

Éolyó évi január 17-én Brenner Lőrincz ur szives meghívása folytán lakásán, több veszprémi lakos s almádi birtokos megjelent, mely alkalommal a házi ur egy oly szent ügyről tett említést, melyet úgy hiszem minden keresztény ember őszinte szívből pártfogol; éppen azért, ezen nemes czél kivitelét szellemi s anyagi hozzájárulásával elősegíteni kész.

Hogy ne csak a múlandó testnek éljünk s no csak azért élvezzünk, hanem a halhatatlan léleknek is, ezen okból Brenner Lőrincz ur indítványozza, hogy Almádi községben a többi házak közé egy Isten házát is építsünk, hol az ájtatoa lakosok s a nyári fürdő-évad vendégei is találjanak olyan helyet, hol az örökké való Istent dicsérhessék és imádhassák. Mert az ember csak úgy örülhet életének, ha mind a testet, mind a lelket kielégítheti. Az elsőnek jutott az elragadó szép Balaton-vidék, iürdő, kedves családja s jó barátai körébeni élvezet, de utóbbinak a lélek vágyának kielégítéséért messze kellett fáradni.

Fel tehát uraim ! almádi birtokosok s a nyári évadba részt veendő almádi vendégek, illetve mindazok, kik ilyen szent ügyhöz adakozni önként akarnak ; mutassuk meg, hogy a tizeukilenczedik század második felében is igaz keresztények vannak, építsünk egyházat, mit kápolnának nevezzünk, minek kis tornyára, ha lehet, még ez év nyarán a megváltó jelvényét a — keresztet íelteszszük.

Ez alkalommal a tisztelt adakozni óhajtók tájékozásául lelemlíttetik, hogy egy 12 láb széles, 19 láb hosszú, 2 öl magas kápolna, kis fatornyocs- kával vétetett egyelőre tervbe, melynek fölépítése és beruházásához ajánlatok is tétettek, u. m.: 1. Kurcz Rudolf ur a főút melletti kereszt-utnál levő szőllo- földjébői átenged az építendő kápolna s annak körűi leendő befásíthatására szükséges telket. 2. Brenner Lőrincz ur a most említett kápolna kőműves munkáját anyag nélkül. 3. Krisztián József ur a tetőzet famunkaját anyag nélkül elkészítendik. 4. Forintos István ur ő nagysága ajánlata Krisztusnak Péterrel az olajfák hegyén léteiét ábrázoló egy diszes olaj- festményü oltárkép. 5. Gyivis János ur festő, az épület belsejének diszes befestésére önként vállalkozott. 6. Meszlényi János ur egy mise mondó ruha, két oitárváukos, egy oltárterítő és csengettyühuzó beszerzését ajánlotta fel. 7. Welti Fereucz ur kőfaragó, egy kőből faragott szentelt viz tartót ajánlott. 8. Szedmák testvérek egy kis harangot. 9. Eiszásszer Endre ur pedig egy nagyobb harangot adnak. 10 Weledics Mihály ur a szükséglethez mérten egyelőre 12 kocsi kő szállítását. 11. Özv. Végh Istvánná asszonyság 15 kocsi kő. 12. Berleg József ur 12 kocsi kő szállítását Ígérték.

Megemlíttetik, hogy a most elsoroltak megtétele, illetve átszolgáltatása iugyenesen minden díj nélkül törtéuend.

Ezen sikert biztosító ajánlatok folytán, a jelenlevők indíttatva érezték magukat e czélból egy ideiglenes bizottság megalakítására: Elnök s ideiglenes pénztárnok Brenner Lőrincz. Ellenőr Kurcz Rudolf. Bizottsági tagok : Weledics Mihály, Krisztián József, Végh Sándor, Meszlényi János, Berleg József, Szedmák Ignácz, Bér András

Felkéretaek tehát mindazok, kik e szent ügy létesítését, szivükön hordják s önkéntes ajánlatokat tenni óhajtanak, bárminemű építéshez szükséges anyag, nevezetesen: fa, tégla, mész, lakatos és asztalos munkát stb. avagy az áldozat oltárára készpénzt hozni kívánnak, kegyeskedjenek Brenner Lőrincz ur, vagy bármely tout elsorolt bizottsági tag úrhoz fordulni, s a tett adakozások hirlapilag fognak nyugtáztatni.

Maradtam a tekintetes szerkesztő urnák alázatos szolgája,

Veszprém, 1883. január 18-án.

Grofcsík Vilmos,

bizottsági jegyző.

Felhívás!

Virágzó községünket a romboló vizár elbontván, Szeged iszonyú sorsára jutottunk — községünk mintegy ötezeruyi lakossága, kik csaknem kizárólag a kézműves- és muukás-osztályhoz tartoznak — hajléktalanná vált s keresettől megfosztva — inség- s nyomorral küzd.

E szerencsétlenek nevében fordulunk a nemes- lelkű emberbarátok jótékonyságához, hogy segélyadományaikkal községünk lakosságának nyomorát enyhíteni kegyesKedjenek.

A szives adományokat az e czélból alakított Wirthl Antal községi bíró, Weidman Adolf, Mocsári Ernő köz. tanácsos s Ruachek Antal plébános urakból álló segély-gyűjtő bizottsághoz (Győrsziget Klétzár-ut 6.) küldeni kérjük. — A segély-adományok nyilvánosan nyugtáztatni fognak.

Győrsziget, 1883. január 11-én.

A községi elöljáróság:

Szabó Elek, Wirthl oAntal,

jegyző. k. bíró.

*) E körrendeletét múlt számunkra vettük, de közlendőink nagy halmaza miatt kénytelenek voltunk mai számunkra hagyni. Szerk,