Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-05-27 / 21. szám
Polgári patkoló kovács tanfolyam. A rangy, kir. földművelés-, ipar- és kereske- Jcedelmi miniszter intézkedése folytán Veszprémben a 7. honvédhuszárezred parancsnoksága felügyelete alá helyezve múlt évi november hé 19-én hat havi időtartamra felállított polgári patkóié kovács tanfolyam zárvizsgája Prepeliczay Károly honvéd huszár őrnagy a honvédelmi minisztérium képviselője, Schvenszky Ármin a budapesti központi állatorvosi tanintézet fő-állatorvosa, minta földművelési miniszter képviselője, Pöschl Károly megyei gazdasági ügyi előadó, Becsák Ferencz megyei állatorvos, Szűcs Pál kovács mester mint szakértő, és Csupor József honvéd al-állatorvos mint előadó és Sváiczer Gábor ezredes mint felügyelő urak jelenlétében folyó hó 20. és 21-én Ion megtartva; — mely alkalommal jutalomdijjal összekötött versrnyvasalás is tartatott. A tanfolyamot végző 3 hallgató meg nem jelenése miatt 29 kovács közűi a verseny vasalásról 1 önként lemondván egy pedig mellőztetett s igy 27 bocsájtatott a verseny vasalásra, mely a legszebb eredménynyel végeztetett, — miután a fennebbi minisztérium részéről felajánlott dijakat és pedig: Kovács József veszprémi kovács mester az 1 ső dij után 10 drb tiz francos és Berecz János kovács segéd a 2. dij után 5 drb tiz francos aranyat s végre a 3. díjul átengedett s 18 frt értékű patkoló szerszámot tokban Ambrus Lajos szinte kovács segéd nyerte meg. Ezenkívül még a két előbbi arany, — az utóbbi pedig ezüst, — Melegh István kádártai és Mészzáros Lajos szt.-kir.-szabadi kovács mesterek dicsérő (bronsz) oklevelet, mig a többi hallgató elismerő oklevelet is nyertek. Áitalánosságbau pedig 5 kitűnő, 12 jeles, 9 j'9 és 1 kovács elégséges eredménynyel végezte ezen tanfolyamot, mely nemcsak az illető kovácsok hanem a mezei és a ló tenyésztéssel foglalkozó gazdák ki- számíthatlan előnyére szolgálván, minélfogva igen kívánatos lenne ezen tanfolyamnak további fenntartása és az itt még részt nem vett kovácsoknak minél nagyobb számmal való megjelenése, — annál is inkább mivel a közel fekvő helységekből részt vevő egyének mértföldenként 20—20 krnyi utazási átalány és fejenként 50 krnyi élelmezési költséget s ezenkívül a patkolásbani oktatás elsajátítására egy ingyenes könyvet fog kapni, mely tulajdonába marad. A vidékről bejövök pedig a szombaton esti időben tartandó elméleti előadás befejeztével a másnap vagyis vasárnapi gyakorlati előadáson való meg- jelenhetés végett ingyenes elhelyezést is nyernek a laktanyában. Hogy az elméleti és gyakorlati zárvizsga ily kitünően végződött egyrészt Sváiczer Gábor ezredes és Csupor József al-állatorvos ur érdeme, miután az ezredes ur folytonos érdeklődése által a felügyeletet és az állatorvos ur pedig ritka tapintatossága által az előadásokat nagy szorgalommal végezte. Fölemlítésre méltó tett volt Kovács József urnák nzcn ajánlata, hogy ő a nyert 10 drb. tiz francos aranyból 4 drb aranyat s legszebb eredményt felmai tó kovács segédek részére való kiosztás végett átengedetti melyből Suiyák József, László István, Simon Pál és Varga Kálmán részesülte:,'., Az oklevelek kiosztása a napokban fog Megtörténni. * oszprém, 1883. évi május hó 24-én. Rostásy Károly, honvéd törzsőrmester. Vas Gereben KaihíkoyU;.. ,'j,jzs(.f élete t „mnkái. váíi~‘Béla. Budapest. Grimm Gusztáv > _ könyvkereskedése. 1883. Ép a napokban hagyta el a sajtót dr. Váli Béla fent jelzett jeles műve, melyből Ígéretünkhöz képest egyes részletet közlünk tisztelt olvasóinkkal. Batthyányi Fülöp herczeg enyingi uradalmához tartozó Fürgéd pusztán született 1823. april 7-én, kereszteltetek Tót-Kesziben april 9-én Radan- koviks Radákovits Mihály és Fitos Júlia gyermeke (három évtized múltán Vas Gereben név alatt kedvelt iró,) Radákovits József. Radákovits Mihály ez időben ispán volt Fürgédén. Miután az ispán és neje élete szünetlen munkában telik le, gyermekeiket esténként vagy elvétve ebéd idején láthatták csak. A szülők elfoglaltsága folytán a gyermekek nevelése az anya által betanított néhány imára s az apától hallott néhány adomára szorítkozott. Az imádságot főleg a leány gyermekek tanulták meg rövi- debb idő alatt, az adomák iránt pedig a kis Jóska tanúsított nagy figyelmet. Iskola volt ugyan Fiirgeden, de tanítás csak télen. Ispán-Jóska télen is csak úgy ment oda, ha valami fortélylyal nem sikerült megszöknie Mezei munka idején az iskolamester a gazdaságnál volt alkalmazva; a tanítványok tehát, az év három negyede alatt egyedül a pusztai virtusokban nevelkedtek. Nem mint az ispán fia bírta, de észszel s ügyességgel vívta ki hősünk az egy ivású nemzedék fölött gyakorolt főlényt. A szülők elfoglaltsága mellett nem csodálhatni, ha az élénk fiú csizmája mindig sáros, zsebe tömve kavicscsal; tengerihántás után szalmát gyűjtött kazalba; foglalkozik, mig valami rúd vagy faág ruháját meg nem tépi. Miután a napi fáradalmak által kimerült apa nem büntető a posztó prédálót, az anya kéuytelenitve érzi magát vállalkozni az apa szerepére s megfenyíteni viselt dolgaiért a gondatlant. A gyermeknek azonban a testi büntetésnél inkább fájt az anya könynye, ha ráhull újdonatúj létére is foltot igénylő ruhájára tekintete. Mintha nem elég keserűséget okoznának az anyának a fiú csínyei, megszaporították azt irigyei, is kik álmoskönyvből s kártyából rég kitanulták, hogy fia azaz Ispán-Jóska gazkölyök, az is marad, s nincsen annyi imádság, mennyivel gonoszságát, le lehetne imádkozni. A szülők belátták a helyzet viszásságát, s csakhamar kiszemeltek egy szegről végről atyafi ös- merőst Veszprémben, s ennél kialkudtak József számára teljes ellátást. A fiú szilajságát néhány napra lelohasztá a meglepetések sora. Minden emeletes épületben legalább is oly nagy urat vél, mint az enyingi herczeg. Miért is nem lehetne úgy, mikor még a kofa is diákul szitkozódik s diák szóval kinálgatja áruit? Legjobban megcsodálta azonban tanítóját Tujdert, ki ötvenkét évig gyötörte három megye fiatalságát. Tujder nyegleségeit, kínzásait néhány hónap alatt megszokta az itju nemzedék: leikök elfásult vagy beszennyeződött a büntetések szakadatlanul folyama alatt. Ispán Jóska szorgalmával és furfangjával ki tudta kerülni ugyan többnyire Tujder virgácsát, mégis szünnapok elérkező sekor a fürgedi földmivelők ugyan megbámulák a diák szót, mitől az Ispán-Jóska arczárói lehervadt a pirosság. Miután a veszprémi iskolából naponként bizonyos számú tanuló köteles volt istentisztelet alatt ministrálni, a szünidők alatt a szokásnak hódolva, Ispán-Jóska hazaérkezését követő reggelen egybe- gyüjté kortárs gyermekeket s misézett annyiszor azoknak, mennyiszer csak jutott egy-egy morzsa fehérkenyér az áldozáshoz Ennek láttára anyja szivében ama vágy fogamzik meg, hogy fiát pappá nevelteti Mégis Ígértet] fiával, hogy először az ozorai j) tvfimapi búcsún fog iikálni. Kicsordul a köny- f ; ■ - d/onvaU' örötm ' en miként hatja meg az ő fia j által mondandó szro; beszéd a fürgedi béresnéket. [ ni.iüu fogjál: ... ok suttogni, hogy az „Ispáfl-Jóska sorsát felvitte az Isten!“ szint« 'hallja? Mit sem törődik az annya az»"1^ uógy ga növekvő évei szá- mávaljráwósan mindig hátrább jut az eminesek “Ólában, őt kielégíti teljesen az, hogy hittan és ( erkölcstanból változatlanul 1-es tanjegyet hozott fia haza. 1838. évben fejezi be Veszprémben a hatodik osztályt; már már érdesanyja reményét, vágyát teljesülni hiszi, — amidőn Br. Szepessy Ignácz püspök jóakarójuk halála után a megváltoztatott szabályok szerint állítólag a hatod osztályból senkit sem vettek föl; legalább is Radákovits Józsefet nem. Radákovitsné sehogysem tudott abba belé- nyugodni, hogy az ő fia hiába misézett légyen 6 éven által. Az apa a gazdasági pályát ajánlja fiának, azonban a fiú orvos szeretne lenni, de az orvosi pálya végzéséhez őt évi költség szükséges. Gyégy- szerészséggel is beérné az ifjú — de miből vesznek gyógy tárat? Hiszen József iskoláztatása csaknem koldusbothoz szegényíté a családot! Az apa ismételve szóbahozta a gazdasági pályát, melyhez nem kell költség, s a kommencziót el nem veri a jég. Az anya azonban nem tudta oly megadással tűrni az ispánsággal járó kedvetlenségeket, idősb fiából ő mást akart nevelni. A sok vendég midőn névnapkor, búcsú alkalmával kilátogat a pusztára, orvost, mérnököt, ügyvédet akart nevelni a fiúból, papot semmiesetre sem. Az anya ezekkel szemben a papi pályát pártolja. Fia bár nem érez e pályához kedvet, nem mond ellent. Hallgatását beleegyezésnek tekintvén, az anya rábeszéli magát bármily áldozatra, csakhogy vágyát teljesülni láthassa. A szomszédos községek lelkészei is jóakaratáig pártolják az anya terveit. Radákovics Mihály kész mindent megkísérteni, hogy a költséget előteremthesse, amint látja, hogy neje ragaszkodik kedvencz tervéhez. Elhatározzák Pécsre vinni a fiút, hogy ott bevégezvén a logikát, beléphessen a papnövelő intézetbe 1839 őszén. (Folytatása következik.) VIDÉKÜNK. Pápa, 1883. május hó 23-áu. A 4 hitfelekezeti iskola, szegény sorsú növendékei javára adott hangverseny tiszta jövedelme 142 forint 40 kr, mely a múlt napokban a 4 hit- felekezet között egyenlő részben felosztatott. Városunk országgyűlési kéyviselője Láng Lajos ur a magyar tudományos akadémia levelező tagjává választatott. Gratulálunk a szép és megérdemelt kitüntetéshez! Czigányaink május 4-én szerencsésen megérkeztek Amerikába. Egyelőre New-Yorkban concer- tiroznak, hol a vállalkozó több vendéglőssel már azelőtt megkötötte a szerződést- Állítólag 300 dollárt — a mi pénzünk szerint 720 forintot — kapnak hetenként. Meghalt az »öreg Lőrincz.“ Galavits Lőrincz koldus 103 évet élt. Annyira meg volt görnyedve, hogy felső része az alsóval majdnem derékszögöt képezett és mégis ily szánalmas positurában mindennap eljárt házról-házra koldulni. Polgár. Győr, 1883. május 24-én. Tekintetes s\erkes\tő ur ! Az urnapi vásárunk is elmúlt és pedig oly nesztelenül s zaj nélkül, hogy ember-emlékezet óta még vásár úgy nem végződött be mint ez a győri. — Nem láttunk most e vásárban egyetlen egy szem oláh-czigányt sem; de még csak apró rajkó-,- kát sem, kik ilyenkor anyjuk kíséretében állják útját a járókelőknek. A vásár nem igen volt n^pes* miért is csak Csélíbijfcfcfe 5—10 frÍ9S -lopások történtek, melyek ügyes rendőrségünk által rögtön gátoltattak. A ló- és szarvasmarha vásár meglehetős élénk volt. — A hivatalos adatok szerint eladatott 1053 drb. ló és 618 drb. szarvasmarha. A lovak egyrészét külföldre és egyrészét Temesvárra vásárolták* — az árak elég magasak voltak. — A roulette játékosok egyik helybeli lapban figyelmeztetve lettek, hogy a kapitányság már előre gondoskodott az esetben elszáilásoltatásukról, ha tán a vásárban műkedvelői előadást szándékoznának tartani; — miért is e czélból megfelelő számú dutyit üresíttetett ki; — azonban nem volt rá szükség, mivel nem voltak műkedvelők — és pártolói. E hó 23-án Pozsonyból kisérve gőzhajón hoztak városunk kir. törvényszéke börtönébe 17 drb. oláh-czigány férfiút. — Ezek erős fődözet alatt mindnyája megkötözve kisértettek be. — Ugyanaz — Bölcs tanácsod épen jókor jött, kedves, most akarom megnézni, hogy don Esparenza mint illik Laura mellé, azért jöttem ma ide. — Hogyan? .... úgy hát te ... . — Átengedtem helyemet dón Esparenzának. Én is úgy találom, hogy azok a rubinok valóban nagyszerűek. Ezt azonnal tudatom is Laurával. Egy névjegyet vett elő s arra a következő sorokat irta: ,Valóban isteni i\lése van önnek, drága Laurám! Be én a\t gondolom, hogy kár volna azoknak a rubinoknak fényét holmi gyöngysorral elhomályosítani! Villefranche.“ A névjegyet borítékba téve, átadta a páholy- nyitogató nőnek kézbesítés végett. Megvárta, mig Laura elolvassa: látta az a haragot lövellő tekintetet, melylyel az a névjegyet darabokra tépte. Ezután barátjával karöltve elhagyta a színházat, menetközben Offenbach egyik legújabb áriáját dúdolva. Laura levele volt tehát oka auuak, hogy Rajmond magányosan vacsoráit, mint valami remete az ő czellájában, de azért korántsem valami nagyon áhitatos gondolatok foglalták el elméjét. Sokan irigyelték helyzetét barátai közül, már t. i. Laura körüli helyzetét, kinek kegyét, oly sok imádó közül, eddig osztatlanul ő bírta: s ime, most egyszerre vége a dicsőségnek. Mit feleljen barátainak, kik elég szerénytelenek lesznek majd őt kérdéseikkel ostromolni?! Hiúsága az utolsó huszonnégy óra alatt igen érzékenyen lett találva. 0 a világot eddig úgy tekintette, mint egy szép szalont, melyben ő a legkecsesebb tánezosnőket váló gathatja, a legjobb gyümölcsök zamatját édelhet- és a legszebb dallamokat játszhatja- Laura levele megingatta egy kissé hiúságának eddig szilárdul álló, önhittséggel körülsánczolt várát, egy kő hullott Ki ma onnét. Ezt a követ akarta ő oda visszahelyezni, — de hogyan? . . . Sőt még többet akart. Laura őt megsértette, megcsalta, kigunyolta, azértis meg fogja neki mutatni, hogy az a kihullott kő, nemcsak hogy helyettesítve lesz, hanem hogy egy szebb, nemesebb s fényesebb kő által lesz helyettesítve. Elég nagy Páris, csak keresni kell! Kabátja zsebébe nyúlt, s egy papirdarabkát vett ki onnét. Megnézte egy lámpa világánál. Laura levele volt. Mérgesen dobta a földre s lábaival széttaposta. Ekkor eziist-csengésü kaczaj hangzott mellette. Oly váratlanul jött ez a kis iutermezzó, hogy midőn Rajmond meglepetve körültekintett, egy karcsú női alak már néhány lépésnyi távolban haladt előtte s igy arczát nem láthatta. Kivülök nem volt az utczán senki. Rajmond boszankodui kezdett. Az ő gyermekes dühöngését látta egy nő, egy fiatal nő — mert egy pillanatig sem kételkedett azon, hogy annak a csengő kaczajnak tulajdonosa fiatal is, szép is — és őt kinevette! Talán egy érdekes kalandnak előjátéka volt az a kaczaj ? . . . Bölcselkedésének az lett a vége, hogy meggyorsító lépteit, nehogy elveszítse szem elől a szép ismeretlent, ki könnyed léptekkel haladt előre, mint szokott az, a ki nem tart attól, hogy elkésik, sem attól, hogy koráu érkezik, tudja, merre kell menni s azt is tudja, mit tog ott találni, hova indult. A lépésekből ezt a következtetést vonta Rajmond. Eleinte félt, hogy a szép »zsákmány* kirepül kezei közül. Hanem az a szép »zsákmány“ oly nyugodtan haladt előtte, mintha Dem is sejtené, hogy Rajmond őt követi. De vájjon ki lehet ő ? Ruhája nem mond semmit, még neki sem, ki oly nagy nőismerő ! Végre azon feltevésnél állapodott meg, hogy ez a szép »zsákmány* nem más, mint valami külvárosi kiskereskedőnek a neje, ki most látogatásból tér haza. Lehet neki egy beteges nagynénje, kinél minden este megjelenik, mint valami jótékony tündér, megsimogatja a beteg ránezos arczát s megigazítja fekhelyét. Ezalatt pedig férje ostornyeleket ád el, vagy ezugrot aprítgat. Neje estéli sétáit csakis azért engedi meg, hogy a gazdag nagynéne majd rájuk hagyja vagyonát; különben nem engedné meg ezeket az estéli sétákat, féltékeny lóvén, mint Othelló. A nő szőke, — egy hajfürtjét sikerült meglátnia, — kaczagása oly lágy, oly behizelgő, mint a gyengéden suttogó reggeli szellő; — nem volt-e mindez elég arra, hogy a hiúság és önszeretet nádparipáján lovagló hősünk ábrándos terveinek tág mezőt nyisson ? ! Az utczák zaja már egészen elcsöndesedett. A bérkocsik is egyre gyérültek, csak néha haladt el egy-egy magányos hazasiető Rajmond mellett, ki mindegyre csak követte a szép ismeretlent. így értek egy csöndes külvárosba. Raj mond ezt észre sem vette ; ő már nagyban gyártotta a hódítási terveket. Egyszerre csak megállt a szép »zsákmány* egy keskeny ház előtt, melynek szélessége épen nem állt arányban magasságával ;«gy látszott mintha szomszédai szorították volna úgy össze, hogy kénytelen volt fölfelé terjeszkedni. Ide lépett be az ismeretlen. Mielőtt követte volna Raj mond — mert hogy utána megy, azt már az utón elhatározta — fölnézett az első emeletre; egy czimtábbla volt ott, a ! következő felirattal: „o4rmand paróka-készítő.* nap este pedig egy sereg oláh czigány asszony és gyermeket hajtottak egylovas kocsi kíséretében a győri megyeházhoz. Miután a komárommegyei pandúrok, kik a szökevény czigányokat jól ismerték, — ezen letartóztatott czigányokat végig szemlélték és a bűnösöket köztük fel nem fedezhették, — őket városunkból tovább tolonczolták. Nehéz lesz a tetteseket elfogni; mert a személyleirásuk és nevök feljegyzésének nyoma aligha van. — Most ugyan csak kerülik Győr városa területét és ez okozza azt, hogy egy ideig a vásárokra oláh czigányok nem jönnek. Bauer Ferenc HÍREINK, Veszprém, 1883. május 27-én. Lapunk mai számához a „Iliv. Ért.“ 18. száma van csatolva. A veszprémi szárnyvasut — létesítése végett aláírásra kibocsátott részvényekből ez ideig 542 lévén jegyezve, a részvényes társaság törvény- szerű megalakulása; a részlet befizetések, — továbbá az építési engedély megszerzése iránti intézkedések folyamatba tétele czéljából f. évi Május 27- én délután két órakor a veszprémi városház tanács-termében tartandó közgyűlésre a részvények összes aláírói tisztelettel meghivatnak. Idő nyerésre való tekintetből az aláírási feltételekben kikötött részlet fizetésekből az első 10% a gyűlés alkalmával már befizethető. Kelt Veszprémben 1883 évi Május hó 22-án Padi Bénes, szövetkezeti elnök. Bérmálási körút. — Kovács Zsigmond megyés püspök úr ő excellentiája tegnap indult bérmálási kőrútjára, melyet ily sorrendben tesz meg: május 27-én Kitiliben, ide Ádánd; 28-án Ságvár, ide N. Berény; 29-én Zamárdi, ide Endréd; 30-án Szólád, ide Kőröshegy; 31-én Karád; junius 2-án Nágocs, ide Miklósi; 3-án Andocs,ide Ácsa; 4-én Török-Koppány, és 5-én Tab ide Kapoly. Űrnap. — Az idei körmeneteknek épen nem kedvezett az időjárás, az úrnapi is elmaradt. Megye szervezési szabványaink értelmében törvényhatósági bizottsági 11-ik évnegyedi rendes közgyűlésünk junius hó I hétfőjén lévén megtartandó, tisztelettel fölkérem a törvényhatósági bizottság, az állandó választmány és a számonkérő szék tekintetes tagjait, hogy az 1883 évi junius hó 4-én és a következő napokon tartandó törvény- hatósági bizottsági, s ezt megelőzőleg május hó 28- án s a következő napokon tartandó állandó választmányi, valamint junius hó 2-áu tartandó számonkérő széki üléseken Veszprémben a megyei székházban mindenkor reggeli 9 órakor megjelenni szíveskedjenek. Veszprém, 1883. évi május hó 16-án. Véghely Beyső, alispán. Kimutatás. — A csángó magyarok haza- telepítése érdekében kibocsátott gyűjtő iveken 1883 évi május hó 18-tól május hó 25-ig a mqgyei alispáni hivatalhoz beérkezett adományokról. Szápár község 1 frt. Csernye 3 frt 30 kr. Bánk 7 frt 60 kr. Hánta 3 frt 30 kr. Devecser mezőváros 18 frt 20 kr. Mező-Komárom község 7 frt 08 kr. Kenese 7 frt. Veszprém, 1883. évi május hó 25-én. Véghely Beyső, s. k. alispán. Ritka ajándék. — Tekintetes Nagy Iván ur, a ,veszprémmegyei gazdasági egyesület titkára, a napokban egy ritka szép kitömött kis krokodilt ajándékozott a helybeli nagygyimnasium szertárának, miért is a gymnasiumi igazgatóság az intézet e nemesszivü barátjának hálás köszönetét mond. Első közgyűlés. — A veszprémmegyei gazdasági egyesület újjáalakulása után jövő vasárnap, junius 3-áu d. e. 10 órakor tartja a megyeház nagytermében első rendes közgyűlését, melyre minden alapitó, pártoló és rendes tag meghivatik. A tárgyalandó ügyek annyira fontosak és életbevágók, hogy a legszélesbkörü érdeklődést is megérdemlik és így óhajtandó, hogy mennél számosabban jelenjenek meg az egyesület tisztelt tagjai. Ördög és pokol! Talán csak nem ennek a felesége ?! Kinyitotta az ajtót s habozás nélkül belépett a házba, melyben eltűnt szemei elől az érdekes talány. Bizva szerencséjében, bátran haladt előre a szűk folyosón. Midőn a lépcsőhöz ért, az első emeletről hangos beszéd hallatszott. A beszélő senki más nem lehetett, mint az a nő, a ki őt kinevette. Ugyanaz a lágyan csengő hang volt. — Nem, nem — hallatszott — nekem magamnak kell fölmennem, adja csak ide a kulcsot. Épen úgy tesz, mintha én idegen volnék a műteremben.. Tudom jól, hol van a lámpa, majd raeg- gyujtom. Ne féljen, nem lesz semmi baj s azok a festett urak és hölgyek meg fognak engemet dicsérni. Lassú mormogás volt a válasz s csoszogó lépések hallatszottak, egy öreg — bizonyára házmester — jött a lépcsőn lefelé. Rajmond mellett haladt el s fürkésző tekintetet vetett hősünkre. Raj mond azok közé tartozott, kik az ilyen kalandoknál nem szorulnak mások segítségére; ő büszkébb volt, hogysem ily körülmények közt valakinek segítségét elfogadta volna. Ilyenkor ismeri meg az ember legjobban saját erejét. A nőt Rajmond a teremtés legszebb és legtökéletesebb — játékszerének tartotta, oly játékszernek, melylyel a „teremtés ura* t. i. ő a legszívesebben játszott. Mégis, a nőket illetőleg, a legnagyobb titoktartás jellemezte őt. Ezért nem szólt semmit a mellette elmenő házmesternek, ezért nem kérdezősködött az ismeretlen után. Különben is már eleget tudott: ,Festett urak és hölgyek/* Ezen szavak mindent megmagyaráztak. Most már eszébe jutott, hogy ez a városrész a festők kedvencz helye, jobbára itt tartják műtermeiket. Az ismeretlen műteremről beszélt,
