Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-05-27 / 21. szám

Meghívó. — A balaton-felvidéki néptanító­egylet folyó évi junius hó 5-én délelőtt 9 órakor tartja rendes tavaszi közgyűlését Balaton-Füreden a rém. kath. iskolábau. Tárgyai lesznek: 1) A múlt közgyűlésen bejelentett értekezések, illetőleg gyakorlati tanítások. 2) A Molnár Aladár emlék­ügyben kiküldött bizottság jelentése. 3) Az elnök­séghez időközben beérkezett átiratok. 4) Tanács­kozás a zalamegyei ált. tan. testületnek f. évi augusztus 27. és 28-án Balaton-Füreden tartandó közgyűlése alkalmával, az elfogadás s egyéb szük­séges intézkedések iránt. 5) Tanácskozás a fölött, hogy a f. évi aug 20 ikára Budapestre összehívott Il-ik országos tanítói képviseleti közgyűlésen minő tár­gyak volnának tárgyalásra kitüzendők. 6) Képviselő választás a Il-ik országos tanítói képviseleti köz­gyűlésre. 7.) Tisztviselők választása. Felkérem az egylet tagjait, hogy a közgyűlésen megjelenni szíveskedjenek. Nagy Áron, egyleti elnök. Kérelem a nemesszivü hölgyekhez. — Derék tűzoltó-egyletünk junius 3-án, tehát mához egy hétre, tartja általunk már jelzett tavaszi mu­latságát a „Betekints“-ben. Hogy a mulatság még vonzóbb, még kedélyesebb legyen, tombolajátékkal lesz összekötve. Már eddig is szép nyeremény tár­gyak gyűltek össze, ami arra jogosít tel, hogy lel­kes hölgyeinkhez forduljunk kérve, hogy az egylet iránt gyakorolják uemesszivüségüket és mennél több nyereménytárgyat ajándékozzanak. A nyereménytár­gyakat szíveskedjenek Gottstein Róbert egyleti fő­szertárnok úrhoz juttatni, ki pontos jegyzékbe veszi azokat és a szives ajándékozók neveivel hálás kö­szönettel a nyilvánosság elé juttaja. Veszélyeztető mozsárlövés. — Az úrnapi lövöldözést csaknem szerencsétlenség követte. Tizedfél órakor a kegyes-tanitóreudiek templomában az összes ifjúság és sok ájtatoskodó jelenlétében ép kezdetét vette az isteni tisztelet, mikor a szokásos mozsárlövés eldördült. Nyomban rá a templom egyik ablakfiókja bezúzatott, az üvegdarabok csö­römpölve hullottak alá. Szerencse, hogy a mozsár töltése nem esett a templomba be, hanem a külső falon csúszott le. Általában az urnapi mozsárlövé- sok oly szerencsétlenül voltak irányítva, hogy egy föld, kavics és fűből álló kőkeménységfí nagy darab a megyeház falára, egy másik a piáristák udvarára, egy harmadik a székesegyház közelében zuhant a földre. Az összehordott darabokat szerkesztőségünk a polgármesteri hivatalban tette le, hol bárki meg­győződhetik, hogy azok nemcsak gyermekeknél, de felnőtt férfiaknál is menten halált okozók lehettek volna. Nem tudjuk, kik vannak a mozsárlövéssel megbízva, de jövőre saját érdekükben a legnagyobb körültekintést ajánljuk. A földdel, kaviccsal, nedves fűvel való töltés igen könnyen szétvetheti a mo­zsarat, amint erre sok szomorú példa van már. Az urnapi mozsarazás szerencsés szerencsétlenségét Dem fog ártani intő például venni. A veszprémi egyházmegye schematis- musa — az 1883-ik évről a napokban hagyta el a sajtót. A nagy gonddal kiállított névtárból ki- veszszük ezen adatokat, melyek e szép kiterjedésű egyházmegyét némileg jellemezhetik. Van összesen 478371 rom. kath. lélek, 221 parochia, 1461 filiá- lis, a parochiák közöl az istenitisztelet nyelve, ma­gyar 173-ban, német 5-ben, magyar-német 32-ben, német-magyar 12-ben, magyar-horvát 3-ban; a tisztán egyházmegyebeli lelkészek száma 326, kik küzöl in cura animarum van 285, azon kívül 41. Meghalt 1881-ben 6, 1882-ben 11, 1883-ban ed­dig 3. Meghívás. — A „Vasmegyei Régészeti-Egy­let“ XI. rendes közgyűlését folyó évi május hó 27-én délután 4 órakor fogja megtartani a városház tanácstermében, amelyre az egylet tiszteletbeli és rendes tagjai ezennel tisztelettel meghivatnak. A régészeti ügy iránt érdeklődő közönség is szívesen láttatik. A közgyűlés tárgyai: a) Alelnöki meg­nyitó beszéd, b) Titkári jelentés, c) Számvizsgáló bizottság jelentése, d) A tisztviselőség és választ­mány lemondása, e) A tisztviselőség és választmány választása, f) Számvizsgáló bizottság választása, g) Indítványok. Az egyleti tagok kéretnek, hogy te­kintve az elintézendő ügyek fontosságát, teljes szám­mal jelenjenek meg. A vasmegyei régészeti-egylet választmányának május hó 17-én tartott üléséből. Szombathely, 1883. évi május hó 17-én. Szabó László, alelnök. rRgisőfy György, titkár. Egy genfi tudós malőrje. — „Nagy lett volna a tudósnak az ő tudománya, — de mihaszna, ha kevés volt a vágott dohánya! Könyvet irt a bölcseségről s hajna.... akkor esett ez a furcsa história rajt.* — Egy ütött-kopott külsejű genfi tudós látogatott el a napokban városunkba, s nem lévén hozzászokva a mi jó balaton-melléki boraink­hoz, daczára hogy Bachusnak igen nagy tisztelője, az még sem oltalmazta meg; az a malőr esett rajta, hogy a bortól az utczán leírhatatlan állapotba jutott s egy arra menő városi rendőr által a város­házi dutyiba szállíttatott. Borzasztó lehetett ébre­dése! Midőn másnap a rendőri hivatal elé állítta­tott, ott Ciceró nyelvén demosthenesi hévvel tolmácsolta nem épen meleg köszönetét a furcsa vendégszeretetért. Elmondá, hogy őt Ahr Adolfnak hívják, beszéli a világ összes nyelveit, csak magya­rul nem tud. Vallásra nézve katholikus volna ugyan, de bölcsészeti elvei szerint atheista. Most Budapestre utazik, hogy az ottani bölcsészekkel megismerkedjék. Ez ugyan nem egy hamar látogat el ismét hozzánk! Halálozás. — A szentgáli rom. kath. plébá­nost, néhai Vider Rupertet, ki hosszas betegeske­dése után múlt szerdán városunkba kívánkozott, hogy itt meghalhasson, múlt csütörtökön, űrnapján, temettük. Nyugodjék békében! Hirtelen halál. — Holczhauser György helybeli csizmadia f. hó 20-án alig végezte el ebéd­jét, midőn hirtelen rosszul érezte magát és néhány perez alatt meghalt. — Az orvosrendőri vizsgálat természetes halált constatált. Adókivetés. — Veszprém város közönségére az 1883. évre kivetett első és második osztályú kereseti-adó, valamint a fegyver-adó lajstromok a városházánál 8 napra közszemlére kitéve vannak, mely idő alatt bárki által megtekinthetők. Ferike exameuje. — Nem gyerekség ám az, mikor a Nagyságos ur ott a vendégek előtt examinálja az embert — igy gondolkozott Ferike, mikor végig nézett az ékes vendégkoszorun — csak legalább a boltosék Malvinját be ne eresztet­ték volna, — ha esetleg nem tud felelni, mekkora lesz a blamage! Eljött a rettegett pillanat — épen a mathesisre került a sor. „No kis Ferike — szólt a Nagyságos — feleljen nekem arra, ha a kedves mama magácskának ád három pogácsát, azután ád még öt pogácsát, — mennyi lesz az?* — „Elég“ — hangzott a válasz. Rendőri hírek. — Schvarcz Lipót és Mautner Vilmos nagyvázsonyi, Staub Ferencz n. barnagi és Südi István szt. gáli lakosok vigyázat­lan sebes hajtás miatt megbirságoltattak. — Hor­nung Anna hajadon cseléd, hely nélkül és viselős állapotban lévén, illetősége helyére Bándra tolon- czoltatott. Halálozás. Május hó 18 tói 26-áig. Holczhauser György, i 30 éves, tüdővizeny. Vörös János, 9 éves, tüdosor- !' vadás. Ferenczi Dezső, 4 órát élt, tüdősejttágulat- lanság. Korpáczy Józsefné, 25 éves, tűdőgümőkór. Kovács Pál, 3 hónapos, nyavalyatörés. Fata József, 68 éves, tüdőgümőkór. Vider Rupert, 52 éves, tü- dőgümőkór. Csik István, 74 éves, végelgyengülés. Kohn Móritz, 73 éves, végelgyengülés. Nagy Ilona, 3 napos, veleszületett gyengeség. Dr. Jischer ‘Béla, város orvosa. Törvényszéki csarnok. 726/1883. május 29. Okirat hamisítás. Tóth István végi 2. 520/1883. május 29. Sikkasztás. Zsedrovics Gábor ügye végt. 1. 1317/1883. május 29. Nyitrai Pál emberölés, végt. 3. 847/1883. május 30. Halált okozó s. t. s. Ba­logh Pál végt. 5 436/1883. május 30. Lopás. Rózsa Gyula s. t. végt. 4. A veszprémi önkéntes tűzoltó-egylet zászlószentelési költségeinek fedezésére 1883. évi junius hó 3-án, vasárnap a „Betekincs*-féle kertben az egyleti és a helybeli nemzeti zenekar közremű­ködése mellett tombolával egybekötöt zártkörű Juniálist rendez. Belépti dij személyenkint 50 kr. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Kezdete 8 órakor. Kedvezőtlen idő esetén a következő vasárnapon fog megtartatni. A veszprémi fögymnasium ügye. — Múlt kedden, május 22-én, vizsgálta meg egy szükebb- körü szakértő bizottság a helybeli gymnasium épü­letét, különösen azon termeket, melyek a 7. és 8. osztály számára rendelkezés alatt állanak és azokat teljesen alkalmasoknak találta. Hymen. — Kemény Andor úr, k-vathi földbirtokos, megyénknek több éven át volt derék aljegyzője, jegyet váltott Szűcs István ur dergecsi földbirtokosnak bájos leányával, Szűcs Vilma ur- hölgvgyel. — Bájos nővérének, Konkoly Margit urhölgynek szintén a jövő hóban lesz esküvője Boda Jenő földbirtokos úrral. — Zavartalan bol­dogság koszoruzza a szép frigyet! Névjegyzéke azon kegyes adakozóknak, kik szives adományaikkal a Schmidt lovarda tár­sulattól betegség miatt vissza maradt család segé­lyezéséhez hozzájárultak. Lappay Nina 30 kr. Licbtenberger Emilia 30 kr. Földesy Mihály 30 kr. Fischer Gyula 50 kr. Fischer Dániel 20 kr. Spit­zer Mór 30 kr. Steiner 20 kr. Kohn Izidor 20 kr. Hirsch Lajos 20 kr. Auer Gyula 10 kr. Füspök 20 kr. Pápai 20 kr. Penicsek Rosa 20 kr. Politzer Miksa 20 kr. Blau Gyula 30 kr. Sauer Herman 20 kr. Fischl Adolf 10 kr. Tauszig Miksa 20 kr. Rechnitzer W. 20 kr. Roth Sándor 20 kr. N. N. 50 kr. N. N. 10 kr. N. N. 30 kr. Ováry Ferencz 20 kr. Lövenstein 10 kr. egyvalaki iO kr. Prohátzky János 30 kr. Megyesy József 20 kr. Balogh Ilona 20 kr. özv. Graff Mártonná 20 kr. Babay Kamilla 20 kr. P. A. 20 kr. K. B. 20 kr. H. A. 50 kr. Győrfi nővérek 25 kr. V. V. 50 kr. Kovács Endre 1 frt. Tóth Sándor 1 frt. Keszthelyi Endre 1 frt. Lévay Imre 1 frt. A kegyes­rendi ház 1 frt. Karsay János 1 frt. Csernyi László 40 kr. László Hermin 40 kr. Steiner Irma 20 kr. N. N. 15 kr. N. Vilmos 10 kr. N. N. 10 kr. P. Julius 20 kr. B. Lajos 10 kr. N. N. 10 kr. Vida Anna 10 kr. N. N. 20 kr. N. B. 10 kr. Kenessei 20 kr. N, N. 20 kr. Steiner Katicza 20 kr. R. Sz. 10 kr. Weisz Gyula 20 kr. M. K. 25 kr. Márton Károla 20 kr. Diner nővérek 10 kr. Perger József 1 frt. N. N. 1 frt. A szegény család iránti nemesszivűségből a fenti összeget Lichten- berger Emilia és Lappay Nina kisasszonyok gyűj­tötték, kiknek, valamint a szives adakozóknak a segélyezettek nevében hálás köszönetét mond szerkesztőségünk. A veszprémi öok. tűzoltó egylet működő testületé a zászlóavatási ünnepély határidejének kitűzése és az ünnepély sorozatának megállapítása czéljából f. évi junius hó 3-án vasárnap délelőtt 10 órakor az őrtanya helyiségében közgyűlést tart. Az állami közép-ipartanoda igazgató­ságától. — A budapesti állami közép-ipartanoda felkéri mindazon földbirtokosokat, géptulajdonoso­kat és gyárosokat, a kiknek vizsgált gépkezelőkre van szükségök, hogy ilyenek nyerhetése végett hozzá (VIII. kér. bodzafa-uteza 28 sz.) fordulni szíveskedjenek. Uj posta. — Folyó évi május hó 21-én Veszprém megyei Acstes\ér községben kir. posta- hivattal lépett életbe, mely levél- és öt kilo­gramm súlyt meg nem haladó kocspostai küldemé­nyek felvételével, továbbításával és kézbesítésével foglalkozik és a suuri kir. postahivatallal naponkint közlekedő gyalogküldönczjáratok által köttetik össze. Ezen postahivatal kézbesítő kerületét Acstes\ér község képezi. Alapszabály megerősítés. — A Veszprém - megyei enyingi jarásbeii községi és körjegyzők egyletének alapszabályai a m. kir. belügyminisz­térium által folyó évi 25,677 szám alatt, a bemu­tatási záradékkal elláttattak. végre is majd fájdalommal lesz kénytelen azon si­lány valóságot constatálni, hogy az az ismeretlen tündér bizony csak egy — „model.“ Ily gondolatok közt ért az első emeletre, hol egy ajtóval állt szemközt, melyre egy tábla volt kifüggesztve s arról e szót olvasta: „Műterem.“ Már a kilincsre tette kezét, midőn eszébe jutott, hogy ez bizonyosan a paróka-készitő mű­terme lesz. Folytatta útját fölfelé. A második emeleten a következő feliratot ol­vasta: ,Legrand hímző műtermeA harmadik emeleten pedig: nM. Normand műterme, mely­ben a legújabb divatu inggallérok és kézelők ké­szíttetnek.* A negyedik emeleten nem látott semmit, ami Útmutatóul szolgálhatott volna. Ment föllebb. Az ötödik emeleten öt ajtó volt egymás mel­lett. Jobbról a második ajtóra e szó volt írva, de csak krétával: „Műterem.“ A harmadik ajtón egy névjegy volt s rajta e uév: „Qddrien“ kissé alább nagy betűkkel a következő utasítás: „Legbiztosab­ban értekezhetni vele midőn itthon van.'1 A ne­gyedik ajtón szintén az előbbi névjegy s rajta, a név alatt, ezen szavak: „c4 művészet és szerelem rabszolgája.“ Az ötödik ajtó nyitva volt s Rajmond oda nézve, látta, hogy az a padlásra vezet. Minden eshetőséggel számot vetve hősünk el­határozta, hogy a műterembe lép. Tisztában volt tervével, hogy t. i. megkérdezi majd az ismeretlentől, miért nevetett, midőn mel­lette elment. Nagyon természetes, hogy a beteg nagynénét látogató tündérről és az ostornyelet áruló féltékeny férjről többé szó sem volt. Kopogtatott. — Ön az, Adrién? Jöjjön csak! —válaszolt a kopogtatásra az a jól ismert ezüstcsengésű hang. Rajmond fölöslegesnek tartotta válaszolni. A műterembe lépett. A műterem csakugyan festőé volt s meglát­szott rajta a „festői rendetlenség,“ ez azonban ko­rántsem rendetlenség, csupán a szokatlan kinézésű tárgyak szokatlan csoportosítása az, mi a rendetlen­ség lászatát kelti a szemlélőben. A székeken különböző korszakok öltözékei voltak összehalmozva, egy ruhatartó-állványon pe­dig kardok, sisakok és pánczélok voltak láthatók. Az állványokon bevégzetlen festmények. A műte­rem hátterében egy oltár-alakú kandalló s ezen két öt-karu ezüst gyertyatartó állt. A gyertyák csak az egyik tartóban voltak meggyujtva. Volt még a műteremben egy függő-lámpa, az, melyről a szép ismeretlen mondta a lépcsőn, hogy tudja, hol van; ez a lámpa azonban nem volt meggyujtva. A kan­dalló mellett egy kis ébenfa-asztal volt s rajta a szép ismeretlen kalapja. Az „érdekes talány* pe­dig a kis ébenfa-asztal mellett állt s büszkén, ki- hivólag tekintett a belépőre. Rajmond bámulva nézte a büszke szépséget s látott olyan szőke fürtöket, olyan mélytüzű szeme­ket, olyau eperajkakat, olyan karcsú derekat, minőt még soha életében, pedig már de nagyon sokat látott! A szép vis-á-vis nem szólt semmit, de tekin­tete mintha kérdezte volna: „Ki vagy, mit akarsz, miért jöttél ide?“ A zavarnak, vagy félénkségnek legkisebb nyomát sem lehetett volna ezen tekin­tetben fölfedezni, büszke, kihívó tekintet volt ez. Az a kissé merészen álló orr, ott a finom metszetű aj­kak felett, szokatlan bájt kölcsönzött arczának, me­lyen a szépséget mértani szögekkel és vonalokkal mérő aesthetikus talált volna ugyan olyan elhajlá­sokat, melyek nem feleltek volna meg a szépség mértanilag megállapított szabályainak; de azért kénytelen lett volna beismerni azt, hogy épen ezek a „hiányok“ azok, melyek oly vonzóvá, oly ked­vessé és oly igézővé teszik ez arezot. Midőn Rajmond „zsákmánya“ előtt állt, csak­nem megbánta, hogy a műterembe lépett, de már késő volt! Ő, a büszke világfi, zavartan állt ott, mint vádlott bírája előtt. Végre leküzdve zavarát, igy szólt: — Látom kegyed engem Adriennek gondolt, ki mint látom, nincs honn. — Csakugyan, — válaszolt az ismeretlen s egy közel levő fauteuil-ba ült. De a következő pil­lanatban fölkelt s a földön szétszórva heverő ruha­darabokat egyenkint fölemelte s fürkésző tekintet­tel nézett a padlóra, mintha keresne valamit. Vájjon mit kereshet? Mintha teljesen megfeledkezett volna arról, hogy egy második személy is van jelen, olyan egy­kedvűen folytatta a keresést. Rajmond mögötte állt. Az aranyfényü szőke fürtök csillogása kápráz­tatta szemeit s a páratlan szépségű alak hullámza- tos, telt idomait majd elnyelte tekintetével. A nemes mozdulatok s kölönösen az az egy­kedvűség, mely az ő jelenlétét számba sem vette, bámulatát csak fokozták. Az első sejtelem nem hazudott. A sors egy igéző szépségű lényt hozott útjába. De az-e valóban, a minek gondolja? Lehet­séges volna-e, hogy egy „model* ennyi bájjal, kel­lemmel s büszkeséggel bírjon? Ismeri a házmester s átadja neki a műterem kulcsát s Adrient csupán keresztnevéről szólítja, azt az Adrient, kinek pikáns kalandjaival tele van egész Páris. Ez az Adrien herczegileg élhetett volna, any- nyira keresett volt ecsetje, grófok és herczegnők festették nála arczképűket, de ő csupán akkor dol­gozott, ha pénze elfogyott, vagy midőn valamelyik A méhészet érdekében. Tekintetes Szerkesztőség! Ma délelőtt vettem Dömötör László méhé­szeti vándortanitó urnák levelét, mely szerint Vesz- prémmegyében előadásait a következő helyeken és időben fogja megtartani. Május 31-én d. e. Vár-Palotán, d. u. Küu- gösön. Junius 1-én d. e. 9 órakor Veszpémben és pedig Orbán P. városi pénztári ellenőr urnák méh- teleppel ellátott kertjében, ki azt felkérésemre ezen alkalomra átengedni szives volt. Junius 4-én d. e. Nagy-Vázsonyban, 20-án d. e. Devecserben. Julius 8-án d. e. Pápán. Miről sietek tek. szerkesztő urat oly kéréssel tudósítani, hogy miután az idő most már rövid arra, hogy a legközelebbi határidőkről a néptanító­kat egyházi főhatóságaik utján értesíteni lehetne, szíveskedjék tekintelességed ezt pótlandó, úgy a néptanítókat, mint a méhészet iránt érdeklődő kö­zönséget, becses lapjának legközelebbi számában figyelmeztetni, hogy a megtartandó előadásokban minél nagyobb számmal vegyenek részt, Veszprém, 1883. május 25-én. Teljes tisztelettel, kész szolgája, Stáhly György, kir. tanfelügyelő. Legczélszerübbnek véltük a szives felhívásnak úgy elegettenni, hogy e becses sorokat közöltük. Szerk. A soproni keresk. iparkamará­nak főjelentése a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magy. kir. miniszter ur ő nagy méltóságához a kamarai kerület kereskedelmi, ipari s forgalmi viszonya­iról az 1881. évben. (Vége.) Ha meggondoljuk továbbá, hogy a rendszeres iparos szakoktatás még mindig a jámbor óhajtások körébe tartozik s az az egynéhány, részint az állam, részint egyes törvényhatóságok és ipartársulatok által szervezett iparos tovaképzo iskola sem áll sem egymás között, sem a budapesti középipartanodá­val az oly annyira szükséges szerves összefüggés­ben : nagyon is érthető, ha tisztelettel alulírott ka­mara az iparügy iránt minden oldalon ébredező élénk érdeklődést örömrepesve üdvözli, benne keresi biztosítékát a hazai ipar további fejlődésének s azért az elmúlt évet az iparügy tekintetéből általánosság­ban épen nem tartja kedvezőtlennek. Magyarországnak, mint földmivelési államnak kereskedelme az ország mindenkori aratási ered­ményétől függ. Már pedig amint fentebb említettük, az 188l-ik év aratása középen alul maradt s ennek következtében a kereskedelem is nevezetesen a gab- nanemüek kivitele, a legszűkebb korlátok között mozgott. A kedvezőtlen üzleti viszonyokat még sulyosbitá Szerbia és Románia rossz termése, mi­után az egyébkor igen jelentékeny behozatal ezáltal minimumra szállíttatott alá s az átviteli forgalom is a legszerényebb határok között maradt. De az üzérkedés által közvetlenül az aratás után szerte­lenül felcsigázott árak is kártékonyán hatottak a kivitel ólénkebb fejlődésére. Tudvalevőleg a magyar gabnakereskedés főideje az aratást közvetlen követő időszak, mely augusztus havától októberig, kiválóan jó termés, vagy kedvező áralakulások alkalmából azonban késő őszig is eltart. A múlt év üzleti évada kezdetén az árak azonban, a mint említettük, oly annyira felszöktettek, hogy rendes fogyasztó piaczaink, Németország és Schweiz felé, csak vala­melyest jövedelmező kivitel is lehetetlenné Ion. Mi­dőn azután az ősz folyamán, a külföldi rossz ter­mésről terjesztett hírek álhireknek bizonyultak és az árak ennek következtében természetszerűleg le- jebb szálltak, a magyar kereskedelem már mind­azon előnyöket, melyeket számára a korábbi termés s a csekélyebb távolság Német ország és Schweiz piaczain a tengerentúli verseny felett biztosítanak, elvesztette s az osztrák magyar állam halfogyasz­tására kényszerült most már szorítkozni. kedvese szeszélyének kielégítése miatt sok pénzre volHszüksége. Különben a hirneves festő, kinek palo­tája lehetett volna, ebben a szegényes lakásban la­kott, igaz ugyan, hogy nagyon ritkán szokott ott­hon lenni. Ma itt látták karöltve sétálni egy ismert szépséggel, másnap már valami ismeretlen szépsé­get vezetett karján. A mi Adrien külsejét illeti, igen csinos volt. Szép alakja, fekete haja, még fe­ketébb szeme s olyan delejes tekintete volt, hogy hogy .... szóval Adrien a nőkre nézve veszedel­mes dón Juan volt. Miért ne volna lehetséges az, hogy ez a büszke szépség „model“-ból szeretővé lett előlép­tetve?! Mégis egy kissé különös, hogy Adrien ked­vesei fogatokon járnak s ez itt csak gyalog ! Var­rónő az nem lehet. Ezek a lágy, hófehér kezek lehetetlen, hogy valaha a tűt forgatták volnál Nő­vére nincs Adriennek. S miudezekből, ha a logicai consequentiát levonjuk, Rajmondnak kell igazat ad­nunk, bogy t. i. a szép ismeretlen Adrien kedvese. Hogy ezt kipuhatolhassam — gondolá magá­ban hősünk — beszélnem kell vele. Lássuk csak! — ügy látszik kegyed keres valamit ?—kezdé Rajmond. — Igen, — válaszolt a hölgy, a nélkül, hogy fölnézett volna — épen úgy, mint ön, uram; csu­pán azzal a különbséggel, hogy ön nem fogja meg­találni, amit keres, ellenben én bizonyosan megtalá­lom, a mit keresek. — Azt véli tehát kegyed, hogy fölösleges lesz tovább várakoznom Adrienre? — Ezen kérdése hű viszhangjagondolatomnak! Minő szellemdus a kedves — gondolá Raj­mond — ez több, mint a mennyit vártam. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents