Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-16 / 50. szám
évfolyam. 1893. TpiPHgiEVp 1 fr ~~-TiriT~T«Tri'^P^f~vr Trarasgáé! »«Am. Veszprém, deezember 16. Megjelen e Up a „HIVATALOS éSTESÍTÖ"-r«l ejfjütt minden Tneirnep reggel. BeudkiviiU esetekben kü- lBniap adatik ki. - Előfisetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr.; félévre 3 frt; egész én e 6 frt. Egyes példányok árai&kr Hirdetések dija: egy hasábos potitsor tere H kr.; nyilttérben HO kr.; minden be igtatásért külön 30 kr. áilami bélyegilleték Seetendö Siadóhivatal: Krau»» a. könyvkereskedése Veszprém ben- Ide küldendő' minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclumátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi*, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Uagánritáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. - Bérmentetlen leveleket a szerkesztdség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vér i. sz. a. — Ide c.imzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Vas Gereben síremléke. Szót a tett, eszmét a megvalósulás icm kővetett oly gyorsan,’ mint szerény apunk azon felhívására, melyet az iroda- om barátaihoz intéztünk, hogy Vas Ge- eben szülőházát emléktáblával, idegen földien nyugvó hamvait pedig megfelelő sír- smlékkei jelöljük. Ma e kettős szép czél megvalósulva ill előttünk. A nehezebb, a költségesebb, a síremlék egy varázsszóra testet öltött és ma Bécs waehringi temetőjében egy szép síremlék jelzi a nagy magyar Írónak nyugvóhelyét, de jelzi egyszersmind azt is, hogy a magyar kegyelet ébren őrködik azon lelkes magyar hazafiak hamvai fölött is, akiknek a magyarok Istene npm engedte meg. hogy örök álmukat a haza szentelt földjében aludjék. Egy lelkes magyar hazafi nemesen érző keblét érintette felhívásunk Béosben, ez a derék férfiú Steiner Hugó műépítész urf ki nyomban elhatározta, hogy a nemzet: kegyelet adóját ő fogja egy maga leróni ágy ia mint magyar ember, úgy is mint VaB Gerebennek meghitt benső barátja. Azon szép síremlék, mely most Vas Gereben nyugvóhelyét jelzi és melynek rajzát t. olvasóink ma veszik, Steiner Hugó műépítész ur ajándéka. Vannak nemes tettek, melyek annyira magukban hordják nemes jutalmukat, hogy azokért köszönetét mondani annyit tesz, mint azoknak érdeméből, jutalmából levonni. Ez alkalommal még sem állhatjuk meg, hogy az általunk felvetett eszme lelkes megtestesítőjének, Steiner Hugó urnák hálás köszönetét ne mondjunk hazafias, ne- meslelktt áldozatkészségéért. A magyarok Istene áldja meg őt, hogy az idegen fővárosban is lángoljon folyton folyvást szép hazánkért ragyogó honszere- tete és legyen sokaknak példányképe, hogy csak az szereti igazán a hazát, aki azt tettek által tudja, akarja szeretni. Midőn a kettős hazafias szép czél egyikének megvalósítását jelezzük, hogy ne mondjam, üunepeljük, kötelességünk egy másik derék honfitársunkról is megemlékezni, aki sem időt, sem fáradságot nem kímélő buzgalmával első sorbau lehetővé tette azt, hogy Vas Gereben sírját megtaláltuk, megtalálván azt síremlékkel kegye- letesen megjelölhettük. Ezen derék férfiú Nyári Sándor műépités{ és hírlapíró ur Becsben, kinek ez alkalommal a leghálásabb köszönetünket 'mondjuk. Vas Gereben fürgedi szülőházának emléktáblával való jelölése a tavaszi vagy nyári időszakban szintén megtörténik. Ezen czélra befolyt összeg nem nagy ugyan, de mégis elég, hogy egy szép egyszerű emléktáblát állíthassunk. Ha valaki, bizonnyal mi örülünk an- íak, hogy e szép kegyeletes hazafias eszme í szerény lapunkban vettetett fel és mi e szép eszme megvalósitásáhan mint tényezők szerepelhettünk. Ennél szebb, ennél magasz- tosabb jutalmat sem nem vártunk, sem nem várhattunk volna. Az urna előtt. Nagy napnak nézünk eléje. A megye holnap választja meg tisztviselőit hat hossszu évre. Holnap dönti el választásával, milyen legyen a megyei köz- igazgatás; mert elvégre mégis csak azon egyénektől függ minden, akik a hatalmat képviselik, azt érvényesítik. A megyebizottsági tagok ügyszeretetére, lelkiismeretére, férfias jogtudatára appellálunk, hogy olyan férfiakra adják szavazatukat, akiket a megye érdekében egyik vagy másik állásra legméltóbbaknak tartanak. Erre nézve reméljük, hogy megyénk tiszteletben fogja tartani — miként eddig mindig — az egyes járások többségének jelölését. Éljenek szavazó jogukkal nyiltan, férfiasán, minden pressiotól menten. Ez illik férfiúhoz. Senkit vissza ne tartson se a bűnös közöny, se a gyáva félelem, hogy a választás-, illetőleg szavazásnál jelen ne legyen. Ne a közöny, nehogy érdemtelenné tegye önmagát azon bizalomra, melylyel megtisztelték, akik megyebizottsági taggá választották. Ne a félelem, nehogy a gyávaság bélyege homlokán égjen azon maró tudattal keblében,T hogy nem tudott férfi lenni ott és akkor, ahol és amikor férfinak kellett volna lennie. Ha a szavazás megtörtént, ha a\ uj tisztviselői kar mint a megye bizalmának férfiai az urnából kilépett: akkor szűnjék meg minden ellenséges indulat azok iránt, akik esetleg nem a mi jelöltjeinkre szavaztak. Ne vigyük át az ellenszenvet a társaséletbe, amely, fájdalom, úgy is ezer-, meg ezerfélekép meg van már szaggatva, hanem keressünk megnyugvást abban, hogy mindenki legjobb tudata, legszentebb meggyőződése szerint szavazott, szavazott azon szabadságágával, amelyet mi is gyakoroltunk, mi is érvényesítettünk. Ha ily elveknek hódolunk, akkor megyénk a legjobb tisztviselői kart kapja és a restauratio hullámai elgyürüznek minden nagy társadalmi meghasonlás nélkül. VAS GEREBEN SÍRJA A WÄHSINGI TEMETŐBEN BÉCSBEN. A „Veszprém“ tárezája. Vas Gereben sírjánál. Nyugalmat ád a sir — kit sorsa üldöz, Édes teher annak a durva rög. Nem érzi többé ~r óh ! habár felette A v harok villáma menydörög. A temetőnek zajtalan magánya Ölelve tartja szendergő porát; Hogy mint anyjának emlőjén a gyermek Csendben, nyugodtan álmodjon tovább. De vajha — néked édes-e az álom ? Távol — ott, az idegen hant alatt? Ki — úgy szeretted szenvedő hazádat: 8 mégis, — benn csak egy sir hely sem maradt . . . — Miénk vagy „ott is“ . .! Felkeres a vándor, S a kegyelet könyet hullat reád: Melynek lecseppent égi harmatából Pakad sirodra, — a legszebb virág. — Nem háboritom-e csendes nyugalmad ? Nem téptem-e fel — a sebzett szivet ? ? . . . Úgy elmerengek —' — — mintha felrezegus Tört lantodon, a megszakadt ideg : Lelked kiszáll a sírnak éjjeléből, 8 a hármas bórczre látogatni jár . . . Mint bolygó fény a láthatár ködében; Mint hullámokra — az ezüst sirály. Követlek: — — — tárt kebellel vár a róna, Pásztor sip szól — a csüngő lomb alól — Csevegve fut feléd a völgy folyója, Melynek partján halász leány dalol. A távol kéklő rengeteg vadonján Baráti jelre, vadászkört riad: S habzó kupával — égő máglya mellett Ötéinek, a hátor uimród üak. , Hivólag int, a — puszták délibábja: Meg-meg kondul a méla bús kolomp. Elém ragyog költészeted világa I S lelkem — rajt édes kéjjel át bolyong. — Ellátogatok véled a — „fonóba Hol a homok közt — annyi gyöngy terem! . . . Mint rezgő harmat — a himes virányon — — Oh 1 tündér álmok . • . boldog szerelem! — — — Szálinék tovább még, nyomdoktd követve: De, téged vissza hí a sir kebel . . . Nem láthad néped, a kit úgy szerettél: Szived legszentebb gerjedelmivel. —------Nyugodj, pihenj és legyen álmod édes; Kit úgy sújtott a balsors ostora . . . Emlékeden a kegyelet virágát Ne szállja meg a hervadás — soha ! Oh! hadd tűzzem fel sírod pyramidján Az úgy megérdemelt babér gályát: Kívüle — a „nemzet napszámosának“ Eg}~éb jutalma más — úgy sem marad! _____ SOOS LAJOS. Hi t, Remény és Szeretet. *) | Proszt úrnak és nejének barátsága zálogául ajánl Radakovics József. Örömünk e bajjal édes Eletfolyam habjain Átvonulva vigad és sír Világ öröm- s bajain. Lelkünk mélyén reménysugár, Mint egy forrás felfakad, Melyre valónk mennyeileg Gondolatba rátapad. *) Vas Gerebennek ezen még sehol meg nem jelent költeményét a Proszt családtól kapott eredeti kéziratról közöljük. Proszt János kath. néptanító volt Vár-Palotán, utóbb Pápán városi közgyám, zenész és zeueszerzö. Nem rég halt meg. Érlelődik majd a remény S eljön keblünk angyala, A hit — ez a boldogító — Létünk biztos védfala. Ezen csüngve a mennyeknek Legnemesb ajándoka Száll keblünkbe — a szeretet -*- Bús életünk balzsama. Halld te nő most, kinek remény Zöldellett ki kebeledben, S érlelődve — lett világod A bit- malaszt éltedben, Szent hitedet tiszta lelked Szülte — ápold szorgosan; És az Istenember szavát Csak kövesd te biztosan. Minden veszély közepette Hitünk jelét tekintsd meg, A keresztet, — és nyugalmad, Hidd, bizonynyal felleled. Együtt te nő és te férfi, Nézd, a reményből mi lett. A hit által a szeretet Egy nőt és egy férjet tett. Legyen tartós kebletekben A forrón édes érzet, S legyen reá mint koszom A hit, remény, szeretet. Ezeregy-éj. Nincs tán általánosb panasz, mint az, mit a szülők, nevelők s mindazok évenkint karácsony előtt emelnek, kik gyermekeiknek kedélyképző ajándékot akarnak nyújtani. Olvasóink közt is alig lesznek, kik ily alkalmaknál zavarba ne jönnének az iránt, mit adjanak szeretteiknek. Ennek tulajdonitható, ha hazánkban máig is a karácsonyi gyermekajándékok legnagyobb részét játékszerek képezik, milyeneknek a gyermek ma örül, hogy holnap közönyösen eldobja s melyek kedélyére minden üdvös hatás nélkül maradnak. És ez baj! Mert nem szenvedhet kétséget, hogy ezeknél sokkal alkalmasabbak az ifjúsági iratok, mik mulattatva oktatnak, melyek olvasásánál érdekfeszülve tanulja meg a gyermek a könyveket szeretni. Pedig ez magában nagy előny, ha meggondoljuk, hogy gyermekeink az iskolában még mindig sokat tanulnak, hogy később sokat felejtsenek. Tankönyveink nem kis része még mindig olyan, hogy nemcsak nem keltenek érdeket, de olykor megölik a gyermekben az olvasási kedvet, holott ez oly üdvös irodalmunkra és társadalmi művelődésünkre egyaránt. Mily mindennapi hazánkban a panasz, hogy közönségünk nem vesz könyvet, hogy közönynyel viseltetik a legkiválóbb irodalmi termékek iránt, fiatalságunk közt találunk akárhányat, kik könyvet soha nem olvasnak, csupán azok rövidke bírálatait a lapokban. Ámde elég nekik, hogy társaságban irodalmi tájékozottságot fitogtassanak, pálczát törjenek irók s könyveik felett szajkó módra utáncse- vegve egyesek nézeteit, véleményét. Pedig ennek
