Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-02-04 / 5. szám
IX. évfolyam. !§§S. 5-Ik szára. Veszprém* február 4. . . w- ■ Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉKTESÍTQ"-rel egyittt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr.; félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések díja: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyitttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. államig bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal; Kraim A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. VESZPRÉM közgazdasági*, társadalmi*, helyi* s általános érdekli MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Hagáavitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár 4, sz. a. — Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. Vonó vasat a városból a vasúti állomáshoz. Veszprém, 18&3. január 30. Köztudomású dolog, hogy a veszprémi vasúti állomás főnöke Prokesch ur megkereste a város közgyűlését egy a városból a vasúti állomáshoz építendő vouó- vasut érdemében. Ha az eszme életképes, a város közönsége mindenesetre elismeréssel tartozik a derék állomásfönök urnák, ki mint kezdeményező az érdekeltséget iránta városunkban fölébresztette; — ő neki tudomása volt azokról a forgalmi tényezőkről, melyek a majd építendő vonó-vasut jövödelmét képeznék, és azokat bizonyára elégségeseknek tartja a vasút fentartására, és a befektetendő tőke kamatoztatására, mert a város közgyűléséhez intézett rövid és részletekre ki nem terjedő beadványa azt a benyomást teszi az olvasóra, hogy ő a vállalat jövödelmezőségét biztosítva látja. Ha életképes, — méltán irigyelhetjük Prokesch úrtól az eszmét mi veszprémiek, — kiknek ép úgy módunkban állott volna a forgalmi tényezőkről már évek óta tudomást szereznünk, — és hogy közülünk még sem találkozott senki is, ki a fölött esett volna gondolkozóba: nem-e lehetne valami módon azt a viszás körülményt megváltoztatni, — hogy városunktól a „Veszprém“ nevet viselő állomáshoz csak hosszú kocsiutazással lehessen eljutni. Nem voltam oly szerencsés a nemrég ez ügyben egybehitt első értekezleten részt vehetni, és nincs tudomásom azokról a felvilágosításokról j melyeket Prokesch ur a városi közgyűlés által kiküldött bizottságnak adott; teljesen informált azonban az ügynek előttem érthető kereskedelmi oldaláról a nyugoti vasút városi szállítási V irodájának szives főnöke Ludvig Gyula ur. A nyugoti vasút 1881-ik évi zárszámadásaiból Ludvig ur oly szives volt a helyi állomásra vonatkozó és a vasúti bizottság előtt eddig már kétségtelenül ismert, de a nagy közönség által nem is sejtett és méltán meglepő forgalmi adatokkal megismertetni, — és e tárgyról vele folytatott hosszabb beszélgetésemben A. gróf és felesége. — Elbeszélés. — (Vége.) Attól fogva egész remete lett. E balesetet nem birta elfelejteni. Az asszonyért csak tudta volna vigasztalni magát; de a szégyenért, — sohasem. Nem mert az emberek közé menni. Egész nap a kastélyában ült. Azaz, hogy még sem az egészen. A nap felét Aurel bárónál töltötte, a kinek falusi birtoka éppen az övé mellett terült el. Ha ez a barátja nem lett volna mellette, a gróf bizonyosan meghalt volna unalmában. Aurel bárónak nagy hálával tartozott. A mig a felesége után utazott, addig is folytonosan küldte neki a tanácsait; és most is, ámbár a saisonra Angolországba akart rándulni, az ő kedvéért direct idehaza maradt. A mikor csak lehetett, mindig együtt voltak: sak- • koztak, vadásztak, lovagoltak és botanizáltak. (Még ezt is megtelte a kedvéért.) Egy estefelé, — a gróf nagyon unatkozott odahaza, — felnyergeltetett egy lovat és Aurélhoz lovagolt. A báró észrevehetőig meg volt lepetve a késői látogatás által, de azért nagy szivességgel fogadta barátját és rögtön szobájába vezette. Mindenről beszélgettek, a mi egy hosszú téli este unalmát elűzheti. Természetesen szóba került a gróf esete is, ez az örökös szégyen, melyet bármeddig él, soha magáról le nem moshat. — Bizony nem jól tettél, —■ mondta neki a báró. — Annak a nyomorult Csomói Viktornak egy szavára elhitted, hogy nem ő szöktette meg a grófnét. Nem is kutattál utána. — Talán csak nem gondolod, hogy vele mély szakértelemmel felvilágosítani mindazon tényezőkről, melyek a tervezett vasútépítésnél számba veendők. Azt hiszem, hogy nem lesz ártalmára a kérdésben levő és városunkra nézve rendkívüli horderővel biró ügynek, ha az ekként nem csak megbízható, de szakértő forrásból merített adatok és felvilágosítások nyomán a nyilvánosság előtt egy kis számítással igyekszem hozzá járulni azon kérdés megoldásához: vajon kivihető-e a tervezett vonó-vasut építése, illetőleg van-e kilátás arra, hogy eme vállalat a befektetett tőkét kellőleg jövödelmeztesse ? A tervezett vonal vonó-vasut (Schleppbahn) lenne, — vagyis, miként már neve is elárulja, nem a rendes vasutak gyorsaságával, kisebb mozdouynyal közlekedő és építményében is kevésbbé massiv, de épen azért olcsóbb kiállítású helyi vasút, — melynek hosszúsága 3V2 kilometer. A forgalmi tényezők, melyektől a tervezett vonal jövödelmezőségét meglehetős valószínűséggel előre megállapíthatunk, a következők: A veszprémi állomás 1881-ben leadott: 65,580 m. mázsa teherszállítmányt felvett: 136,420 „ „ kiadott: 21,762 (!) személy menet jegyet. Nézzük most már, mennyi jövödelemre számíthat ezen forgalmi tényezőkből az építendő vonó-vasut: Az első tétel, — a 65,580 métermázsa leadás — képezné nézetem szerint az építendő vonó-vasut főjövödelem forrását. A vállalatnak gondoskodni kellene a megérkezett szállítmányok házhoz szállításáról is, — mely czélból vagy helybeli fuvarosokkal kellene méltányos tétel mellett szerződnie, vagy magának kocsikat és lovakat tartani. — A leadás nagy része, — megnyerhető lenne a vállalat részére, — mely itt soknemü előnyt volna képes a közönségnek nyújtani, — és e tekintetben a nyugoti vasút részéről is támogattathat- nék. Ludvig ur állítása szerint ugyanis, — a nyugoti vasút, tekintettel az állomásnak a várostoli távolságára, és a helyben általa fentartott szállítási irodára, esetleg kimondhatná azt, hogy a leadás csakis a városi irodában történjék, mely esetben volna, förmedt fel Henrik gróf. Mikor kivallattam. Tízezer forintot vitt el, semmi egyebet. — Hjah! barátom sohasem elég az elővigyázat. Hátha mégis? Hova mehetett volna máshova? Kivel? Bizony nem kellett volna rögtön hazautaznod. Én a te helyedben nem teszem. Glogauer Henrik ^grófnak verejték cseppek folytak le homlokáról. Ő még idáig nem is gondolt erre. Hátha igaz ? Hátha úgy van? Hiszen ez még sokkal nagyobb szégyen, ha őt ez a semmiházi kalandor ravaszsággal küldte vissza Európába. — Mit tegyek hát? —- rebegé egészen ha- laványan. A báró éppen felelni akart. De abban a perczben egy vékony, csengő hang hallatszék a folyósé másik végéről: — Aurél! Kedves Aurél! Erre aztán egyszerre torkán akadt a szó a bárónak. Fehér lett, mint a fal. — Ezüsttel, vagy aranynyal hímezzem ide a monogrammodat? — csendült meg a hang egészen közelből, mindjárt utána az ajtó is kinyillott, s egy fiatal nő lépett be házias pongyolában. Hanem aztán nem is jött az ajtónál tovább. Éppen ilyen jelenet lehetett, mikor a Lóth felesége sóbálványnyá változott. Csakhogy itt nem egy, hanem három személy tette meg ezt a bizonyos mutatiót. Ilyen mostanság csak a színpadokon szokott előfordulni. Aurel báró oly pillantással nézett a nőre, mint a sült hal szokott az elköltőjére; Henrik grófnak megzsibbadt minden idege. A belépő pedig úgy pillantgatott a leesett szivartárcza után, mintha az, legalább is ott szemeláttára sülyedt volna el a föld középpontjába. szükségképen az összes leadásnak át kellene szaladni az építendő vonó-vasutat. — Eltekintve azonban ezen talán nem teljesen biztos kedvezménytől, — a vállalat általi szállítás előnyei a felekre nézve, olcsóbb dijakban, és abban állanának, hogy mig egyrészt a nyugoti vasút waggonjai érintetlenül egész a városba szállítanák az árukat, és ezek nem lennének hosszabb kocsiutazásnak kitéve, addig másrészt a felek nemcsak hogy rövidebb idő alatt jutnának áruikhoz, hanem bármely ügyes bajos dologban a városban érintkezsietnének a nyugoti vasúttal és érdekeiket kevesebb költséggel, könnyebben és jobban képviselhetnék. A leadásból a vonó-vasut nem számíthatna a következő nagyobb tételekre, u. m.: körülbelül 10,000 m. m. szénre, mely egy vidéki nagybirtokos számára érkezik és saját kocsijai által szálli- tatik el, — a molnárok részére érkező mintegy 6000 m. m. lisztre és a nagy mennyiségben érkező üres hordókra. A 65,580 métermázsa leadásból vegyünk fel tehát csak 40,000 métermázsát a vonó-vasut részére. A vonó-vasut diját számítsuk métermáz8ánkint 8 krba, mi 3200 frt bevételt eredményezend. A házhoz szállításhoz 2 kocsi és 4 ló minden körülmények között elégséges lenne, melyeknek fentartása 1000 frtnál többe alig kerülne ; a házhoz szállításért, mint legkisebb dijat, métermázsánkint 4 krt számítva 1600 frt jövödelmet vehetünk kalkulusba, melyből levonva a kocsi és lótartás 1000 frtol, e czimen is maradna 600 frt bevétel. A leadás tehát jövödelmezhetne 3800 frtot. — A szállítási dij összesen 12 krba kerülne métermázsánkint házhoz szállítva, — tehát az eddig a szállítók által alkalmazott 16 krral szemben nevezetesen előnyösebb lenne. A második forgalmi tényezőt, — a feladást, mely még egyszer annyira rüg, mint a leadás, — véleményem szerint még kisebb részben lehetne a vonó-vasut részére megnyerni. A vidékről jövő gabona, bor és egyéb transit teherszállítmányok ugyanis semmi körülmények között sem használnák a Nem is csuda: a gróf előtt ott állt a felesége, akiért bejárt két világrészt; ott, legjobb barátja házában, a ki elküldte volna őt még a másik háromba is, s a kinek minden tanácsát vakon követte. — — — Hogy az elbeszélés teljes legyen, meg kell még említenem, hogy három nap múlva a gróf a legveszélyesebb lázban feküdt. Annak a vágásnak következtében, a melyet nemes ellenfele: Aurel báró vágott az arczáu: a balszemétől fogva a felső ajkáig. A felesége elszöktetáséu kívül még ezt is megkapta. Es ilyen dolgok, a mai párbajozó világban, nagyon sokszor megtörténnek. _________ S\-y J—n. Af ogakról. (Cs.) Szép hölgyek elbűvölő ékszere, mely hófehéren tündöüik elő a mosolyra nyitott picziny ajkak mögül. A szép fogsor emeli a szép arcz összhangzatát, hóditóvá teszi a beszélő, s ellenállhatatlanná a mosolygó női ajkat. A régi korban is fel tudták fogni a hölgyek a szép fogsorok értékét és varázsát, a romai hölgyek nem kevésbbé voltak tetszvágyók, mint a szépnem mostani képviselői, a mi kitetszik abból, hogy már ők nemcsak a különféle fogfehéritőket, hanem a hamisfogakat is igen jól ismerték és használták. A hamis fogak elterjedettségéről fogalmat adhat az is, hogy még a romai 12 tőrvénytábla is foglalkozik velük, midőn megtiltja, hogy a halottakkal a hamisfogakon levő aranyt eltemessék. Elképzelhető, hogyha ezzel már akkor is ennyire űzték a csalást, mennyire mehet a mi talmi korszakunkban az országban a hamis fogak száma. vonó-vasutat, — és ez csak a város feladására számíthatna. Ez utóbbi azonban az összes feladásnak bizonyára csak kisebb részét képezi, és noha megbízható adatok hiányában csak hozzávetőleg lehet az esetleges feladást megbecsülni, azt hiszem nem fogok csalódni, ha mint legroszabb eshetőségre, — az összes 136,420 métermázsa feladásból a vonó-vasut részére 40,000 métermázsára számítok. Ez után 8 kr. szállítási díjjal 3200 frt jövödelemre számíthatna a vonó-vasut. Meg kell jegyeznem, hogy a mennyiben a vonó-vasut a feladásnál pl. gabna szállítmányok után olcsóbb dijakat lenne kénytelen számítani, — a különbözet helyre hozható lenne a leadásnál, — melynek nagy része kisebb kollikból állván, magasabb dijak mellett lenne szállítható. A 8 kros díjtétel átlagosan értendő és annál is inkább indokolható, mert semmi a szállítással egybekötött és a vasúti társaságok által számítani szokott mellékjövedelem, minők: fel- és lerakodás, mérlegezés, raktározási dij stb. — nem lett külön figyelembe véve. Igen előnyös lenne a feladás emelésére és megkönnyítésére a vonó-vasut indóházá- nál a helyi gabna és termény kereskedők részére raktárakat építeni, melyek az utóbbiak által jó áron szívesen kibéreltet- nének. Az indókáz a gabna-piaczon lévén, — mily kedvező lenne a gabna-kereske- dőkre nézve, ha a vásáron^összevett gab- nát közvetlen az indó háznál raktározhatnák el, — honnan a bewaggonirozás kényelmesen és kevés költséggel teljesittet- hetnék. E raktár helyiségek bérösszege fejében bátran számíthatna a vonó-vasut 1000 frt jövödelemre. A harmadik forgalmi tényező a személy-szállítás. Bizonyára senki sem hitte volna, hogy városunkból évente 21,762 egyén utazik el; a ki innen elutazik, az kevés kivétellel vissza is jön; a helyi állomás személy-forgalma tehát 43,000 személyre bizton tehető. Ezen összegbe nincsenek belefoglalva mennyire számíthatna ebből a vonó-vasut? Konkurrencziát csinálnának a vonóvasának a bérkocsik, magánfogatok és A statistikusok, akik már tücsköt bogarat, meg még a gyufaszálat is megszámlálták, erre felelhetnének. Ha igazságosak akarunk lenni, nem szabad azt binnüuk, hogy a tetszvágy és hiúság az, mi az embert elvesztett fogainak mesterséges pótlására viszi, mert a fogak nem csak aestiieticai tekintetben szükségesek, hanem nélkülözhetetlenek a beszéd helyes kiejtése legkiválóképen pedig az ételeknek emészthető alakbani feldolgozásához. Ez indokolja azt, hogy legkevésbbé hiú emberek is rá szánják magukat a hamisfogak viselésének kellemetlenségeire, mert bár jelenleg e téren is magas fokra hágott az ügyesség, de tagadhatlan, hogy a természetes fogak szilárdságát és használhatóságát műfog soha sem fogja elérni. Hogy mily szüárdan áll egy természetes fog, azt érthetőié tehetjük, ha felhozom, hogy 4 vagy 5 mázsányi erő kell egy magyaró vagy mondola felharapásához, a mit némelyek mindennapi szokásként gyakorolnak, nem is említvén hogy vannak, kik rézkrajczárfc ketté harapni képesek. Ellentétben ezzel a hamisfogak sokszor oly lazán állanak, hogy nem egy eset volt, hogy az illetők evés közben egész fogsorukat lenyelték. Természetes, hogy nem lévén kellemes a müfogak viselése, az volna legjobb, ha rájok sem kellene szorulni, pedig ez ha" nem teljesen, de nagyrészben elérhető volna a fogak folytonos és kellő ápolása által. Ne tessék félreérteni, tudom, hogy vannak, kik fogaikat fogporrokkal és fogpépekkel dörzsölik s azon hitben, hogy fogaikat leggondosabban ápolják, bámulni fognak, ha azok ennek daczára rövid idő alatt nagyrészben hibások fognak lenni. „ Igen, csakhogy a fogak kellő ápolása nem is ebbql áll. Fogkefe és tiszta viz az a titkos szer, mely megvédi a fogakat a romlástól, a fogporok A „Yeszprém“ tárczáj a.
