Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1883-02-04 / 5. szám

— the last bat not the least — a gyalog­járók. A kinek magán fogata van az nem használná a vonó-vasutat, — annyi bizo­nyos; de sokan lennének azok is, kik in­kább bérkocsin mennének és jönnének, mert kevesebb időveszteséggel és ha többen vannak egy kocsihoz, — kevesebb költ­séggel és nagyobb kényelemmel is járna. Mire t. i. a vonó-vasut megindul, — addig az utas kocsival legtöbbnyire már itthon is lenne; rósz időben, vagy ha nagyobb málhája van, a városi állomástól lakásáig megint kocsit kellene fogadnia; — ha harmadmagával van az utas, a vonó- vasut szállítási dija és a városi fiaker többe jönne neki, mintha kívülről egyene­sen bérkocsival jönne haza; az utazása pedig az utóbbival mindenesetre kényel­mesebb, mert csak egyszer kell neki be­szállni. A bérkocsik tehát sok utastól foszta­nák meg a vonó-vasutat; no meg a gyalog­járók ! Ezen ellenségekkel szemben nézetem szerint pártolnák a vonó-vasutat és emel­nék a személy-forgalmat a kirándulók. A regényes fekvésű „Veszprém“ vasúti állo­más a nyári időszakban kedvencz kirán­dulási helye lenne a vonó-vasut létrejötte után a város közönségének. Tegyük fel, hogy a magán fogatok, bérkocsik és gyalogjárók pártja az eddigi 43,000 személyből 23,000-et elvonna a vonó-vasut használatától, maradna 20,000 szállítandó egyén. Ebből vegyünk első osz­tályra 7000-et és Il-ik osztályra 13,000-et. Az első osztály után 15 kr. menet-dijat számítva, lenne a vonó-vasutnak 1050 frt, a második osztály után 10 krjával 1300 frt jövödelme. Vegyünk fejenkint 2 krt málhára, — ez teszen 400 frtot és újra 5000 kiránduló után 12 kijárat számítha­tunk 600 írtra, — úgy hogy a vonó-vasut jövödelme a személy-forgalom után bizton tehető 3350 frtra. Ekként számítva a következő ered­ményre jutottunk: 1. A teherszállítmány leadása és házhoz szállításából . . . 3800 frt 2. A teherszállítmány feladásából 3200 frt 3. Raktárhelyiségekből . . . 1000 frt 4. Személy-forgalomból . . . 3350 frt A vonó-vasut jövödelme tenne 11350 frtot. Adja Isten! Én akarom hinni, hogy számításom össze állításánál eléggé pessi­mists voltam, — és hogy a tények ked­vezőbbre korigálnák kalkulusomat. Mikor azt kezdem kalkulálni, hogy mennyibe jönne a vonó-vasut, akkor olyan térre lépek, a melyen igen járatlan vagyok. Kell tehát, hogy e tekintetben arra szorít­kozzam, a mit hozzá értő emberektől hallottam. Ludvig Gyula ur, a nyugoti vasút helyi szállítási irodájának főnöke azt állítja, hogy egy rendes vágányu vonó-vasut, te­kintve a helyi terrain viszonyokat, min­denestől kilometerenkint 16—18,000 frtba kerülne. A kezelési és fen tartási összes költségeket ugyanő 16—1800 frtra teszi kilometerenkint. Ilyenformán a vonó-vasut­és fogpépek pedig lezsurolják a fognak zomám rétegét s ezzel megrontják. Bizonyos, hogy ritka ember van fogának fehérségével megelégedve, s kevés van, aki ne iparkodnék módot találni, hogy azokat fehérebbé tehesse, ez okból oly kapósak a fogporok és fogpasták. Tagadhatlan, hogy ezen fel­adatnak híven meg is felelnek — hanem igaz, hegy a fogakat idővel el is rongálják. A fogaknak a civilizált népeknél ily erőszakos fehérebbé tétele épeu olyan czélszerűtlen eljárás, mint a különféle afrikai néptörzseknél divatos szokás, hogy a foga­kat vegyi szerekkel feketére, sőt különböző szintire festik. Amint az arcznál a kendőzés, úgy a fogak­nál a fogpor és fogpasta szépítenek, de ártanak, s pedig mentői jobban fehérít valamely fogpor, annál inkább ártalmas is. Egy szóval, sokszor amivel használni akarunk fogainknak, avval idézzük elő a rósz fogakat és a fogfájást. Itt vagyunk mi ennél a borzasztóan prózai dolognál — a fogfájásnál. Mondják, hogy sokszor a legmakacsabb fogfájás is megijed a íoghuzó látásától, nos akkor az ókorban használatban volt foghuzók lehettek a legczélsze- rüebbek, mert azok igazán szörnyűek és ijesztők voltak, mi kár, hogy kimentek a divatból! A törö­köknek régebben csak felsőbb engedély kinyerése után volt szabad kihúzatni a fogukat. A spanyolok pedig annyira féltik fogaikat, hogy közmondásuk szerint vesszen el inkább egy gyémánt, mint egy fog. Talán igazat adhatunk e közmondásnak, de azért még ne csodálkozzunk rajta a mai szűk vi­lágban, ha akadnak, a kik Tompával elmondják: Kötődnek, hogy becsüljem meg már magam, Mert biz egyszer mind kiázik a fogam ; Adjatok bort bizton ázhatik fele, Úgyis szűkén van mit rágni keli vele. nak 3Vz kilometerje 63,000 frtba kerülne, — tegyünk hozzá állomási épületre, rak­tárakra, kisajátításokra 27,000 frtot, — és e szerint 90,000 frttal e szép terv meg­valósulhatna. Ismét adja Isten! mert két­ségen kivlil van, hogy a vonó-vasut váro­sunknak minden tekintetben előnyére és becsületére válna; érdemes is az ügy arra, hogy Veszprém lakossága a legmelegebben felkarolja és sikerre vezesse, — különösen érdemes akkor, — ha az áldozat nem hiába történik, hanem ha a befektetett pénzt a vállalat illően gytimölcsözteti. Ha a vonó-vasutat 90,000 frttal meg­építhetjük és a kezelési költségek 6000 frttal fedezhetők, — akkor előbbi számítá­som szerint a vasút részvényesei 5400 frt tiszta jövödelmet vagyis pénzük után 6% kamatot élvezhetnének. Ezt már igazán adja Isten! 900 drb. 100 frtos részvényt, mely­nek 6% kamatoztatása valószínű, Veszprém város közönsége egy a várost minden te­kintetben előnyösen érintő ügyért aláírhat és fedezhet; — és azért véleményem sze­rint nem nagyobb és kisebb vasúti bizott­ság által kell az ügyet elodázni, — ha­nem vegye azt városunk több vagyonos polgárából alakított társaság erélyesen a kezébe, adják össze az előmunkálatokhoz szükséges összeget, — Ludvig ur állítása szerint a részletes építési terv kilometeren­kint 70 írtba, összesen tehát 245 frtba kerül, — bizonyosodjanak meg a felől váljon elő lehet-e állítani a vonó-vasutat 90,000 frttal és ha igen, szerezzék meg a conce8BÍot, alakítsanak reá részvénytársa­ságot. Veszprém lakossága ilyen közhasznú ügyre előteremtheti a szükséges 90,000 forintot. Wurda Adolf. Mi újság a nagy világban? Franciaország van még mindig napirenden. A herczegeket kiutasító törvényjavaslat megbuk­tatta a minisztériumot, a radikális Falliéres elnök meg Triboudint (hadügy) hozta felszínre. A tör­vényjavaslat részletes tárgyalását 396 szavazattal 138 ellen elfogadta a kamara, Grévy azzal biztatja magát, hogy a szenátus visszaveti a javaslatot, mely ellen épen most jelent meg Páriában Jules Simon tollából egy hamar elkapkodott röpirat. Giers bécsi tartózkodása alkalmat ad a hírla­poknak újra a muszka szövetségről czikkezni. A »Köln. Zeitg.“ szerint Giersnek Bécsben fogadta­tása és Konstantin herczeg berlini küldetése nem véletlen találkozása. Granville lord az egyptomi ellenőrzés ügyé­ben jegyzéket küldött a franczia kormányhoz, mely­ben kijelenti, hogy a megváltozott körülmények miatt a régebbi franczia-angol ellenőrző bizottság továbbra fönn nem maradhat. A jegyzék eléggé világosan adja tudtul a francziáknak, hogy ezentúl az angolok egyedül akarnak Egyptomban uralkodni. A\ oros\ c\ár és neje April derekán Moszk­vába utazik a székesegyház felszentelésére. Az ün­nepélyen részt vesz valamennyi metropolita, 8 ér­sek és 12 püspök. A koronázásról semmi hir. qA Balkán félszigeten Rumelia és Bulgária egyesítésén fárad az orosz propaganda. Montenegró megegyezett a határkérdésben Törökországgal. cA magyar országgyűlésen legnevezetesebb az agrárius mozgalom, melynek élén A p p o n y i gróf áll. A szélső bal a zsidó Ó9 agrárius kérdés miatt két fractióra szakadt, t. i. Eötvös Helfi töredékre és az Irányi vezetése alatt álló engesztelhetetlenek töredékére. A veszprémi ipar- és kereskedelmi kör felirata Zichy Jenő grófhoz. Méltóságos gróf ur ! Mélyen tisztelt honfitárs ! A honfi érzeményeket tisztelni, az édes haza anyagi s erkölcsi jobblétét előmozdítani s az erre való nemes, hazafias törekvést megbecsülni, annyi­val inkább szent kötelessége a magyarnak, hogy egyedül önmagára, saját erkölcsi s anyagi erejére van utalva s támaszát csak saját határain belül keresheti. Méltóságod ez önérzetes irányra vezérli ha­zánkat, amidőn hivatásos, végzetszerü szent lelke­sedéssel kezébe ragadta ez irány zászlaját, midőn hazai alig tengő iparügyünknek uj életre keltésére a teremtő »legyen* jelszót kimondta; önmegta­gadó jó szivét, vagyonát is latba vétó a szent ügy mellett s tizenkét ezer forintnyi összeget ál­dozott ez uj irányra vezető ipariskolák létesít- hetésére! Méltóságodat, jobblétünk nemes önzéstelen előharczosát im városunk ősi falai közt tisztelhet­jük s midőn e város iparos osztálya részéről az ipar- s kereskedelmi kör nevében Méltóságodat határtalan tiszteletünk s soha nem szűnő hálánk­ról biztositanók: teljes őszinte szivünkből Isten áldását esdjük Méltóságodra s hazafias szent tö­rekvéseire ! Veszprém, 1883. január 28. A veszprémi ipar- és keres­kedelmi kör tagjai. VIDÉKÜNK. Pápa, 1883. február hó 1. A helybeli casinó múlt hó 21-én tartotta alakuló közgyűlését. Megválasztattak főigazgatóvá gróf Esterházy Móricz, aligazgató lett Osvald Dá­niel, jegyző Szeglethy György, könyvtárnok Mészá­ros Károly, pénztárnok Reguly Nándor. A győri és győrvidéki árvízkárosultak javára f. évi január 27-én tartott polgári bál a várako­záshoz méltóan sikerűit. Anyagi eredménye 308 frt 60 kr. s az összeg már a rendezőség által czéljá- hoz juttattatott. Az első négyest 52 pár lejtette s virradtig tartott a jó kedv. A győri »Hazánk*, melynek szerkesztőségi tagjai ide át voltak, igen melegen emlékezik meg ez alkalomból Pápáról és a pápaiakról. Zichy Jenő gróf és Jágócsi Péterfy József miniszteri biztos január 31-én Pápára érkeztek egy ipariskola szervezése czéljábél. Az indóháznál ha­tósági és ipartársulati küldöttségek fogadták őket, kiknek nevében Antal Gábor mondott üdvözlő be­szédet. Zichy Jenő gróf rövid válasza után meg­kezdődött az imposáns bevonulás. Az értekezlet d. u. 4 órakor a városháznál tartatott, melynek terme zsúfolásig megtelt. A miniszt. biztos előadta a kormány tervét és kívánalmait, és meghallgatta a város ajánlatát, mely a kívánalomtól nem sokban tér el. A kivitel nehézségei azonban még nincsenek elhárítva, mert magok közt az iparosok közt nézet- eltérések vannak a létesítés körül, s áldozatokról nem igen akarnak tudni. A mi bizony szegénysé­günket tekintve épen nem csuda. A tárgyalások folynak s hisszük, hogy a bizottság buzdításai, ösz­tönzése, jó példája, előbb-utóbb megtermik gyü­mölcseiket. Este a Griff fogadó termében mintegy 80 terítékű bankett volt, hol igen figyelemre méltó beszédet mondtak Zichy gróf, Jágócsi Péterfy, mig a szokásos toasztokban sem volt hiány. Volt alkal­munk néhány iparost is hallani, kik azonban be­bizonyították beszédeik által, hogy az iparosok kö zött semmi sem hiányzik jobban, mint az egyetér­tés, mely nélkül közös czélok el nem érhetők. Csütörtökön délelőtt a miniszt. biztos ur tar­tott felolvasást a nőipar-iskolákról, melyet váloga­tott, díszes közönség hallgatott nagy tetszés közt, mi azt tanúsítja, hogy az eszme, ilyennek felállítása nálunk nagyon hálás talajra lelne, főleg, ha a se­gélyt mint mindig, úgy most is fölülről nem várnék. ____ Argus. Pá pa, 18S3. január hó 31. A tűzoltó-egylet utolsó közgyűlésén Szabó Károly elnök ur röviden vázolta az egylet múlt évi történetét. Korlátolt anyagi helyzete daczára szép sikert bir felmutatni. Épített egy őrtornyot és azt egy nagy gyakorlat alkalmával fel is avatta. Az őrtornyot az őrszobával kölcsönösen hozta össze­köttetésbe egy csengetyű által. Kapott a várostól az őrtanya udvarán egy alkalmas gyakorló tért; szerzett egy uj kocsihydrophort 1100 írtért, rész­letfizetésre, és szerzett egy kis segélyalapot. Hisz- szük, hogy városunk közönsége ezen hasznos egy­letet — mely üdvös tevékenységének már annyi jelét adta — ezentúl is pártolni fogja. A múlt szombati bál — melyet a polgári kör a győri árvízkárosultak részére rendezett, fényesen sikerült. A bálrendezőség födözte az összes kiadá­sokat. Schörf Gyula vendéglős urat méltón megil­leti a legnagyobb dicséret, mert nem csak a termet engedte át ingyért, de azt világította és díszítette is saját költségén, mi nagy összeget tesz. Az összes bevétel az árvízkárosultaké. Mándoky színtársulata február közepén váro­sunkba érkezik és előadásait megkezdi; 16 előa­dásra már bérletet is hirdetett. A kitünően szerve­zett társulatnak bizonyosan nem lesz hiánya tele házakban. Polgár. Győr város és vidéke. Győr, 1883. febr. 2. Dicséretet érdemelnek hazai összes hírlap­jaink derék szerkesztői ama lelkesítő és buzdító felhívásaikért, melyeket városunk és vidéke közsé­geit ért súlyos csapás enyhítésére önzéstelenűl közzé tettek és a kegyadományok gyűjtésére is rögtön késznek nyilatkoztak. Ezen utón az ország minden részében megindult jótékonysági mozgalmak ered­ményezték ma már azt, hogy a győri és győrvidéki árvízkárosultak segélyezésére befolyt könyöradomá- nyok, melyeket gr. Khuen Héderváry Károly me­gyénk és városunk kedves tőispánja kimutatott, 28813 frt 46 krárt tesznek. Győr városa is mint­egy 18000 frtot meghaladó összeget kapott és a I szomszédos megyék községeiből élelmi szerek szál­líttattak be. Ily rémséges eseteknél jól esik re- gistrálnunk a városok, egyesek és testületek nagy­lelkű adományait. Derék Veszprém város sem raa- 1 radt hátra, valamint Pápa városa is rögtön nyujtá az éhező szerencsétleneknek az élelmi szereket. A veszprémi mészáros iparos-testülettől is érkezett segély. A magas kormány is intézkedett, illetve T i- sza Kálmán belügyminiszter a törvényhatósá- ságokhoz adakozásra buzdító leiratot intézett. Nem nagyítjuk a veszély nyomait, de elegendő báró Kemény Gábor közmunka- és közleke­désügyi miniszter ama nyilatkozata, midőn Révfalu felé a Dunától a romba dűlt községeket szemléié úgymond: ez valóságos szegedi kép. Győr városát legterhesebben sujtá az árvíz által romba dűlt aponyi czigánylapos és újsoron levő háztulajdonosoknak egy ujabbi házhely ado­mányozása és az épületeiknek részbeni felsegélye­zése, mivel azon terület, ahol eddig e házak állot­tak, az árvízveszélynek folyton ki van téve. Az országos vásár is a f. évi január 15-ike helyett a múlt hétfőn tartatott meg. Előre is tud­tuk, hogy nem fog sokat érni; de nem is felelt meg a várakozásnak. Nem volt népes és igy még csak egy jóravaló lopás sem volt konstatálható. Ló volt eladó 512 drb és pedig meglehetős jó ára­kon ; szarvasmarha pedig mintegy 360 drb kelt el. — A nagyobb kereskedők mind távol maradtak. Az üzlet városunkban igen lanyha. A farsang csöndesen és majdnem észrevétle­nül foly le, amennyiben az ínségesek és a szeren­csétlen menekültek jaj kiáltásai lehangolják a tán mulatni vágyó kedélyeket. Színészeink is a vidéken keresik életszükségleteiket; tudva azt, hogy Győr­ben magukat fentartani lehetetlen. — Legközelebb befejeztetnek a károk felvételei s azokat is közleni fogom. ‘Bauer Feen ez. A magyar bortermelők országos szövet­kezete miként fog működni?- Irta Gr. KEGLEVICH ISTVÁN. — (Folytatás.) De lehet még egy harmadik eset is; az t. i. hogy a termelőnek nem conveniál sem azon ár, melyet helyben kínáltak, sem az, melyet a szövet­kezet ajánlott, és hogy ő magasabb árt remél elérhetni boraiért, ha azok majd 2—3 évesek; ezen esetben ő a szövetkezet működésének kereskedelmi részéhéz fog tartozni, a megfelelő piaczokat kipu­hatolni, azok fogyasztóit figyelmeztetni arra, hogy az ő ízlésüknek megfelelő borok pinezéikben talál­hatók és pedig: 1. Találhatók olcsóbb áron, mint a borkeres­kedőnél, mert ez gazdagodni akar és az egyes akón sokat kell nyernie, minthogy forgalma csekély; mig ellenben a termelők szövetkezete nagy for­galma mellett csekély nyereséggel is megeléged­hetik ; 2-szor: hogy állandóan találhatók lesznek azok későbbi években is, minthogy a termelők közös pinezóje ez, tehát ugyanazon termények mindig oda fognak küldetni. Ezen két körülmény Csmertetése és mustrák szétküldése által a külföldi kereskedőket arra keilend indítani, hogy eljöjjenek a szövetkezet pinezéibe és itt vásárolják a borokat; azoknak külföldre való küldése és ottani eladása kivihető, de sokféle veszélylyel és nehézséggel jár; azon többször megkisérlett és most is gyakran hangoztatott eszme pedig, hogy a fogyasztó orszá­gokban eipositurákat kell állítani és borainkat ott detailban árulni, egészen helytelen, eddig is ártottak boraink hitelének ama kísérletek, a jövőben is tönkre menne minden társulat vagy szövetkezet, mely ezt megkísértené, mert arról álmodnunk sem lehet, hogy ezen czélnak megfelelő embereket kapunk, és pedig nem is annyira a szakértelem, és pedig nem annyira a szakértelem, mint a becsü­letesség hiányában. De különben sem czélszerünek, sem a ter­melő feladatának nem tartom, tehát a termelők szövetkezetének sem, hogy a borokat évekig tartsa, kezelje, palaczkozza; a mint a bor kész bornak mondható, azt akkor rendszerint minél előbb czél- szerü lesz értékesíteni; azért az még nem mehet át a fogyasztó kezébe, hanem itt kezdődik a keres­kedő szerepe, a ki a bőrről majd spekulál, azaz azt a legczélszerübbnek tartja az értékesítés, tehát a nyerészkedés szempontjából. A termelők szövet­kezete tehát csak iparkodjék a külföldi vevőt pin­ezéibe vonni, a detail-eladást majdan eszközlendi, a 100 akót felküldi a szövetkezeti pinezébe és átadja kezelésbe, meghatározván a minimális árt, melyért azokat eladni szabad, minden év végével fizet egy mérsékelt kezelési dijt, joga lévén a bort bármikor ismét visszavenni; ha maga talál vevőt, a borokat annak átadja és a szövetkezetnek csakis a kezelési dijt fizeti; ha pedig a szövetkezet talál vevőt, akkor az az eladási ár után a termelőtől százalékot szed, és pedig az elért ár arányában, t. i. ha a megszabott minimális áron eladják, akkor p. 5 százalékot, az áremelkedés után pedig 10 százalékot. Ezen modalitások mellett azt hiszem, hogy a termelő nem veszíthet, hanem csakis nyerhet az által, hogy a borait a szövetkezet utján értékesít heti; ha rendes vevőjenem volt, a központi pinezé- ben fog akadni; de ha csekélyebb árt is adna, még mindig nyerne az eljárás mellett a termelő, mert az ő pincze-regie bizonyosan drágább lesz, mint a szövetkezeti pinezéé. a hol mindenféle anyag nagy mennyiségben szükségeltetvén, olcsóbban szerezhető be és a hol nagy értékek kezeltetvén, legserupuló susabb ellenőrizet fog alkalmaztatni. A ki borát rögtön el akarja adni, az, tehát eladja a szövetke­zetnek, készpénz fizetés mellett: a ki spekulálni akar, kezelteti borait és a szövetkezettől azok ér­tékére előleget adat magának, mely után kamatot fizet, és melyből az üzletrészre teljesítendő befize­tés egy részét is leróhatja; p. a 100 akóért 600 frtot kinált a szövetkezet, akkor valószínűleg ad­hat 300 frt előleget, tehát csak 100 frtot keilend készpénzben pótolnia a 10 üzletrésze után befize­tendő 40 százalékra; a mit szívesen teend az, a ki boraiért a 6 frtnál magasabb árt kíván elérni. Hogy pedig a szövetkezet előleget és pedig olcsó kamatláb mellett adui képes lesz, azért kezeskedik a résztvevők fényes névsora, és a czégbejelentés által szerzett hitelképesség, első sorban pedig azon értékek, melyek saját pinezéjében kezeltetvén, csakugyan egy reális hitelalapot képeznek. Egy eshetőség van, mely a termelőket vissza­tarthatná attól, hogy boraikat a szövetkezeti keze­lésre bízzák: »Hátha ott rosszul kezelik?* Ezen ellenvetésre megvallom, válaszom nincs, mert meg­történhetik az mindenütt, de valószínűnek nem tartom azért, mert a mint fennebb mondám: jobban fogjak fizethetni szakközegeinket, mint azt magán­ember teheti, a legügyesebbeket is fogjuk alkal­mazhatni ; egy szóval mind a ti kezetekben lesz tisztelt borásztársaim, tehát ti fogtok mindent in­tézni, csakhogy egyesült, tehát fokozott erővel és szakértelemmel. 'í S __- -- -- - . - ■ - is .

Next

/
Thumbnails
Contents