Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-09-30 / 39. szám
Szerbiában a választások a nagy Dél-Slaviaért rajongó radikálisoknak és az oroszok vontató kötelén járó Risztics-pártnak kedveztek. 173 képviselő között 79 ellenzéki, úgy hogy a kormány legföljebb 5 szótöbbséggel rendelkezik. Milan király Német- honból Bécsen át Belgrádba sietett. A ministerium már beadta lemondását. Az uj kabinet megalakítását Tasich radikális mérnökre szeretnék bizni. Programja: sajtó és községi szabadság, a költség- vetés felülvizsgálati joga, a külügy terén a balkáni szövetséghez való csatlakozás. CA horvát nationalisták arra ösztönzik a hor vátországi képviselőket, hogy az ostromállapot megszüntetése előtt ne vegyenek részt a magyar országgyűlés tárgyalásaiban. Kresztics a horvát tarto- mánygyülés elnöke szintoly szellemben irt Tisza kormányelnöknek. CA magyar országgyűlés e hó 27-éu tartotta első üléseit. Jelentés történt az időközben beérkezett kérvényekről. Nordenskjöld a hires északi utazó visszatért Grönlandi útjáról. Sok érdekes észleletet tett. A többi között a sarkokról jövő hideg áramlatokról azt állítja, nem a sarkvidékről valók, hanem sokkal délebben keletkeznek. Az adóról és annak végrehajtásáról. — A közigazgatási bizottság figyelmébe. — Magyarország ezredéves ünnepélyének egyik szégyenletes foltja leend ama szomorú tény, hogy korunk papiroson kormányzó nemzedékének ideje alatt az állam és polgárai közötti viszonyok akként alakultak, hogy az adózó polgárok legnagyobb része adóját épen nem tekinti a hazaszeretet olyatán igaZ jelképének, melyet az ősök vérével áztatott anyaföld áldásaiból adófilléreinek alakjában minden egyes honpolgárnak évenkint a haza oltárára édes örömmel szentelnie kellene, — hanem engesztelheti gyülölettárgyul veszi s a vele felpereskép Bzemben helyezkedett »magas kincstár* nevében történő végrehajtását a zsarolás vádjával bélyegezi. Szomorú eredménye egy hosszan folytatott rendszernek, mely csak annyiban az, amennyiben Hamlet őrültségét is az Ítészét szintén rendszeresnek mondja. Az a »Prokrusztesz ágy* nagyon jó hasonlat ide, ha azt az ágyat paragrafusnak, viszonyainkat pedig a beleillesztendő áldozatnak vesszük. Az ily módra gyártott törvények képezik tehát az adó iránti gyűlöletnek, az adó ügy nyomorúságainak tényezőit. Hanem nem egyedül ezek. Vannak például a töméntelen sok rósz paragrafusok között, helyesek is. Ama tényezők között szerepet játszanak emezek is. Mert emezeknek meg felfogásuk hamis, végrehajtásuk rósz. Tehát világosan szólva adóügyünk bajai részint törvényeink, részint azok végrehajtásában gyökereznek. A társadalmi, hivatali corruptióban és a politikai helyzetben fekvő okokat természetesen nem is érintjük most. Legnevezetesebbek egyike az egyenlőtlen, aránytalan megadóztatás s az a magyar specialitás, hogy Magyarországon az igazságtalanul kivetett adó ellenében igazságot találni teljes lehetetlen ! Nem lehet találni a községben, a megyén, mert egyik sem illetékes; nem a királyi adófelügyelőségnél, mert az a miniszternek felelős; nem lehet a miniszternél, mert annak meg igazságot szolgáltatni eszeágában sincs; nem lehet végre az országgyűlésen sem, mert az meg nem törődik vele. Itt azután már be is záródik a reménység ajtaja, Ennél magasabb fórum már ily szerencsétlen adóköteles magyar halandóra nézve nem létezik. Nem létezik, mer ily nemű panaszát a koronás király háza küszöbéhez minden ember csak nem vonszolhatja föl! Hiszen, ha minden ily végig fórumozott fél bebo— Alexander Ivanovics! Kérek öntől valramit. A leánya kezét. Remélhetem-e, hogy az enyéra }esz? Alexander Ivanovics örömmel vágott Athanaz kezébe. Hiszen ő épen valami jó partiéért ' .Q^t Szentpétervárra. Ennél jobbat bizony nem találhat. Nem is vártak sokat, hanem a lehető legrövidebb határidőre kitűzték a lak' odalmat. Hogy Mária Alexandrovna mit szól a házassághoz: az nem jött kérdésbe. Az orosz kigr^ggjonyok nem úgy vannak nevelve, hogy az atyi^at^ akaratának ellent mondhatnának. A. mennyegző nagy és fényes közönség jelen létében ment véghez. J 6 J Mikor a cerimoraia y^get ért: azt mondá Ivanovics Athanáznak: Most pe\úg utazzatok el a tobolszki birtokodra. Sok szerencsét és jő mulatóst. A mire Athanáz azt felelte: Csakhogy egy baj van. Tudniillik nekem sem tobo.iszki, sem egyéb birtokom nincs. — Micsoda? szólt Alexander Ivanovics. — Hát csak az, hogy semmi birtokom sincs. Az egész végrendelet csel volt. Én megszerettem Mária Alexandrovnát, s csel nélkül nem juthattam volna czélhoz. — E szerint a halálos betegség' .......... — Szintén tettetés volt Alexander Ivanovics. Olyan egészséges voltam, mint a makk. A körülálló venddégek semmit ,sem hallottak ebből a suttogásból. Alexander Ivanovics félt a szégyentől s azért elfojtott hangon csak a következőket mondotta: — Az én birtokomra fogtok utazni. Egy nap múlva én is utánatok megyek, ott majd számolok veled Athanaz Wasiliss! Így jutott a mi derék orosz bar átunk feleséghez, birtokhoz, és kétezer jobbágyhoz , anélkül, hogy a puszta eszénél egyebe lett volna a világon.*) *) E kis történetről, mely alapvöfl ásában igaz, pár szóval Mackenzie Wallace is ei$ Ütést, tesz népis- mertető könyvében ; a Russia ban. SZ. I. csáttatást nyerne, akkor Magyarország apostoli királyának, első Eerencz József Ő Felségének arról a »szent és sérthetetlen piedestálról“, mely monar- chicus államban az államfőt méltán megilleti, — le kellene szállania s egyebet sem tennie, mint ily nemíi kihallgatásokat adni s a „Legfőbb adó-el- intéző* szerepét játszania. De ne folytassuk tovább. Elég sok tapasztalat bizonyítja, hogy a mi alkotmányos életünknek az a magas kormány igen magas! Az ily gyönge panasz nem hallatszik oda. De nem is hallgatnak rá, nem is adnak reá semmit. Különben e tekintetben biztat is a remény, hogy az a sok mathematikus a helyesebb megadóztatás kulcsát végre valahára majd csak feltalálja s akkor megadóztatásunk arányosabb leend; a visz- szásságokat pedig a kilátásba helyezett pénzügyi bíróságok talán csak megfogják orvosolni. Hanem! Más dolog az az adóvégrehajtás. Ennek a kulcsát már tudjuk; ezen töprengenünk már nem kell. Az adóvégrehajtás módjának a kulcsa — a pénzesfiók kulcsa. Fizetni, bármi utón, módon. Ez az adóvégrehajtás rendszerének titka, bölcseleté. Mikor a pénzügyminiszter hirét veszi, hogy már learattak, — megütteti az ország dobját, hogy csak úgy hangzik bele valamennyi megye testületé. — S ugyanaz a dobberregetés virbliztetik végig a hét kövér esztendőn ép úgy, mint a hét sovány esztendőn át. A királyi adófelügyelőségek aztán országszerte szintén kénytelenek megnyomni a legmélyebb pedált, hogy a nagy országos harmónia vala- mikég »gigszert* ne szenvedjen. A községi elöljáróság aztán végig járja a falut. Megkezdi a par fors vadászatot. — Mikor aztán a kitűzött határidő elérkezik, akkor veszi észre, hogy a kívánt eródtnény nincs. Mert persze azt a nehány ezer forintc-t hét nyolczszáz üres zsebből nem lehet oly hamar összeszedegetni, mint az érett gyümölcsöt a fáról. Hiszen némelyiknek még a vetőmagja sincs meg. Nem tesz semmit. A közigazgatási bizottság a felelősséget kimondani jónak látja. Az ultimátum kibocsáttatik. Megindul a béke hadjárata, az állami adóvégrehajtók fekete serge mozgósítva. A »magas kincstár“ megjelenik a községekben egy-egy kopott adóvégrehajtó személyében. Meg akar győződni személyesen az ő érdekének biztosításáról. Hát "hiszen idáig még jól van, nem csodálkozunk rajt. Hanem azon már nem fojthatjuk el csodálkozást1 mkat, hogy az a „magas kincstár* ilyen »alacsony s1 zemélyesitőkre* szorul és azt nem res- teli. És eze k az emberi társadalomból deportált s az állam ál tál meg ily módon acceptált lebegő exis- tentiák, vei ünk a társadalom becsületes igyekezető munkásaivf il szemben, mint Kossuth mondja: — „a legszemtel enebbül arrogálni merik, miszerint a par eccellens hazafiaknak ők tartassanak.* Sz'$g;ény Magyarország! S ezek csikarják ki a községi elöljáróságok tísztess' ages kezéből az adóvégrehajtás ügyét s működésül:. alatt fejeveszetten követnek el lépten nyomon o1 tyféle műveleteket, melyektől az ember megtelik v mdorral s majd szétpattan a méltó felháboro dústól,, mint a dynamittal töltött bomba. A nép pedig verejtékének keserves gyümölcsét a piaczra nyakva-főre viszi. Itt aztán egyik felől nyög az eladás k ényszerüsége, másik felől pedig garázdálkodik a tetsj ;és szerinti alku szabadsága. Ha az ember tenger re menve megtanul imádkozni, úgy ezek a pillám ltok meg azok, mikor az ember megtanul ká- romkc ,dni! S ezzel az oktalan hajszával szemben mégis minő eredmény van ? Semmi. Akik különben is megír zetnek, hát azok megfizetnek, a kiknek pedig nincs miből, hát azok annál inkább sem fizetnek meg, mert annak az adóvégrehajtónak is van annyi éAetbl dcsessége, hogy tanácsosabbnak tartja kiszimatolni a jobb adófizetőket s hogy eredményt tudjon felmu tatni a tósulyt azokra fekteti s üzvonalon kívül ej ti a tehetetlen és makacs adófizetőket. így múlik el két három hó, a végrehajtás beszüntet ‘tetik, az adónak nagy része hátralékban ma rad, a községnek három négyszáz forint méltatlan költség okoztatik s a végrehajtó ismét bevégezte évi mimikáját az adó iránti bizalom és tisztelet fokozatos iesülyesztéséhez. Hát ez nem jól van igy. Ezt a felületesen ártalmas gyakorlatot nem szabadna ilykép fentar- tanunk. Hisz ez az 1876. évi XV. t. ez. és az 1884. évi január 1-én életbe lépő 1883. évi XLIV. t. ez. nemes irányával, igazi szellemével ellenkezik. Mindamellett f. évi szept. 22-én tartott köz- igazgatási bizottsági gyűlés Veszprém vármegye területére azt a régi gyakorlatot érvényesítette. Több község elöljárósága ellen kimondatott a felelősség, mely t. i. állami adóvégrehajtók alkalmazásával van összekötve. De hát mikép mondatott ki? Kimondatott egyszerűen a kir. adófelügyelőnek kérelmére, az illető községek meghallgatása nélkül könnyelműen, felületesen ; kimondatott a kir. adófelügyelő által felmutatott hátralék összeg alapján, a nélkül, hogy azon hátralék minősége és természete iránt a közigazgatási bizottság magának meggyőződést szerzett volna. így történhetett csak, hogy például Sz. község mellett, mely mezőgazdasági község, s melyre azért, mert daczára a Sevégzett aratási munkálatoknak, kellő mennyiségű adót nem szállított, mondatott ki a felelősség, egyúttal kimondatott A. és B. községekre is, melyek tisztán szolőmiveléssel foglalkoznak, szintén azért, mert ez ideig kellő mennyiségű adót nem szállítottak. Pedig mindenki tudja, hogy az aratás júliusban, a szüret pedig még az ezután kezdődő október hóban van s eredménye csak november és deczember hónapokban értékesíthető s akkor is csak nagyon keservesen. Ezenkívül ez utóbbi községekben a helybeliek nincsenek annyira hátralékban, hogy elég ok volna a felelősség kimondására is. Hanem hátralékban vannak a külbirtokosok mintegy 30 különféle községben, kiknek adójáért pedig a pénzügyminisztérium 1877. évi január 24-én kelt 288. számú máig érvényben levő körrendeleté szerint azon község előlH járósága felelős, melyben az illetők laknak. A felelősség kimondásánál tehát nem általános elvet, hanem a viszonyok mérlegét kell czina- zurául elfogadni. Maga a kormány mindent nem láthat, a megye van hivatva a törvények helyes alkalmazására. Mondanánk mi egy okos dolgot, hogy ha illető helyen figyelembe vennék. Az 1876. évi XV. t. ez. és az ennek helyébe lépő 1883. évi XLIV. t. ez. a község elöljáróira igen terhes, de egyúttal igen szép feladatot ruház, amennyiben reájuk bízza az adóvégrehajtás ügyét. Éz a theoria. Gyakorlatilag aztán ez úgy érvényesül, hogy mig nem lehet miből behajtani addig az elöljáróság felelős, mikor már lehet miből behajtani, akkor meg a költségükre állami végrehajtókat rendelnek ki. Világosan azt mutatja a tény, hogy a községekben ez idő szerint az államnak képviselője nincs, mert a községi jegyző s elöljáróság ilyenekül nem ismertetnek el, pedig a törvény szelleménél fogva megérdemlenék, hogy elismertessenek. Méltóztassék tehát az állam központi képviseletének a községi elöljáróságokat adóügyileg hozzájuk tartozókul tekinteni s megengedni, hogy adó- végrehajtás dolgában lélekzetet vehessenek. Hogy tervszerüleg nyugodtan, becsületesen működhessenek, mert a ki czél nélkül bolyong, legalább is nem ér czélhoz soha. Ha már a törvény nemes intentiója a községi elöljáróságokra ruházza az adóvégrehajtás dolgát, akkor méltóztassék a felelősség kimondását mindenkor az év végéig halasztani. Akkor számoltassanak le a községek s az igazolatlanul hátramaradó összegek erejéig felelősség kimondásával akkor Bujtassanak. De akkor aztán ne a papiroson, hanem a valóságban, kérlelhetetlenül. Különös volna az a felfogás, hogy az egyik évről a másikra netán átmaradó adó már elveszettnek tekintetnék s beteg állam lázás állapota az, midőn adóvégrehajtás dolgába a cséplőgépek bugását és a kádak csorgását kell lesni. Reméljük, hogy Veszprém vármegye adófelügyelője megmarad ama szebb elvi álláspontja mellett, miszerint az adóvégrehajtást utolsó fokig a községekkel igyekszik foganatosítni. Bizza, mint a törvény maga, a községekre, ne alkalmazza azt a felelősséget az év végéig, hisz, ha kell, minden község fog alkalmazni maga tisztességes végrehajtást közigazgatási utón. Természetesen egy kissé több odaadás, több szorgalom a községeknél, több türelem és kevesebb láz a felettes hatóságokban s az adóvégrehajtás ügye legszebb megoldást nyer. Hiszen ama lázas hajsza rendszert az a dolgozó becsületes nép nem is érdemli meg. Nem méltó az a múlt történeti fejlődéséhez, nem méltó magához a mai nemzedékhez sem, pedig ez a nemzedék igen sok silány dolgot maga is igen méltónak tart. A negyedéves végrehajtási mód pláne az ország közgazdasági viszonyaival ellentétben áll igen sokszor s ezerféle apró alkalmatlankodásával összetörni képes az emberben az anya földhözi ragaszkodás utolsó szem gyöngyét. Hiszen még utóbb meg fogjuk érni, hogy Magyarországon az adóbefizetés csak akkor nyer érvényt, ha egyúttal a róla felvett zálogolási jegyzőkönyvbe pakoltatik. Szegény daliás ősök, kik ott alant párduezos árnyruháitokban aluszszátok ezredéves álmaitok, ál- modjátok-e vájjon, hogy a mostani nemzedék aparag- raphusok minő fojtogató pókhálóját szőtte hősi álmaitok fölé méltatlan, silány 3zemfedő gyanánt? Hetessy Dániel. VIDÉK ÜNK. B.-Füred, 1883. szeptember 26. Tekintetes szerkesztő úr ! »Molnár Aladár emlékszobrára“ következő újabb adakozásod érkeztek hozzám: A 153-ik számú gyüjtőiven Kozma József ur Kolozsvárit gyűjtött: 4 frt. Az orsz. magy. izr. tan. egyesület »Értesítője* gyűjtött: 104 frt 30 kr. A 127-ik számú gyüjtőivre Huber Imre ur N.-Kapornakon gyűjtött: 4 frt. Mohácsy János ur O-Szőnyről a tatai ev. ref. egyházm. tantestület adományát küldte: 2 frt. A 874-ik számú gyüjtőiven Tóth Lajos ur Zala-Mibályfáról küldött: 1 frt. A 810-ik számú gyüjtőiven Fertig Ferencz ur gyűjtött: 1 frt 70 kr. Főösszeg 1234 frt 50 kr. és 5 frank aranyban. Kiváló tisztelettel vagyok teb. szerkesztő urnák alázatos szolgája Sváb Lajos, egyl. pénztárnok Pápa, 1883. szeptember 27-én. Mindkét honvédzászlóalj, úgy a 71-ik, mely 3 hétig Veszprémben időzött, mint a 72 ik, mely ugyanannyi ideig a pécsi táborban volt, városunkba visszaérkeztek, hol a lakosság által igen szívélyesen fogadtattak. Az őszi gyakorlatra berendelt tisztek és legények másnap haza lettek bocsátva. A közellevő Salamon községhez tartozó eötvösi pusztán egy tikász útonálló fegyveres rablók által megtámadtatott, veszélyesen megsértetett és kiraboltatott. Reggel 7 órakor volt hogy egy tikász a nevezett puszta előtt elhaladt, közelében béresek szántottak, midőn egy fináncznak öltözött rabló a tikászt megállítja és pénzét követeli. A tikász ellenált, mire a zsivány egy füttyentésére előrohant még valami 7 fináncznak öltözött útonálló, kik a tikászt kegyetlenül elverték és kirabolták. Állítólag rá is lőttek volna a tikászra, ki ezáltal megsebesült. A szántó béresek azt hitték hogy finánezok dohánycsempészőre akadtak és odasiettek, de durva módon és fenyegetésekkel visszariasztattak. A tikászt egy alásonyi ember vitte kocsi ján; a kocsisnak lekellett térdelni és egy ß ' nézni azután elterelték a kocsit Salamon fep Miután ezen állítólag Savanyu Józsi bandája által elkövetett rablás a helybeli szolgabirónak jei lett jelentve, pandúrokat küldöttek a rablók nyo- mozására. 3 ' Dr. Gutmann Frigyes helybeli gyakorló orvos egész Pápán synpathikus jelleme és ritka becsületessége miatt, tisztelt férfiú, ma utazik el Amerikába, hol kedvező állást nyert. Számos ismerősei és barátai fájlalják távozását. Kívánjuk hogy az Úristen e munkaszerető és tetterős fiatalembert évek multáu legjobb egészségben és szerencsében’ ismét körünkbe hozza. Tolgár. ' Leányfalu, 1883. szept. 25-én.*) Tekintetes szerkesztő ur! „Pusztunk veszünk . . . .“ Megható temetésnek voltunk tanúi folyó hó 14-kén Nagy-Vázsonyban , midőn Kari Ágoston ottani rom kath. tanítót kisértük ki, nagyszámú közönség részvéte melett, az örök nyugalom helyére aki több mint egy évi szenvedés után költözött át ama szebb és boldogabb hazába, hol többé nincs köny és fájdalom . . . Szegény, jobb sorsra méltó tanító! te a költő szavai szetint: lassan hervadtál el mint a virág, melyet titkos féreg foga rág, elfogytál mint ,á gyertyaszál, mely elhagyott üres szobában áll! És most ott nyugszol békén, csendesen a temetőkert ölében, mint közösanyánk nyugtató karjain; sírodat nem jeleli semmi ... Oh mert: Van egy pálya van a nagy világon, Melyen élni, halni érdemes, Hogy legyen nagy, dicső és nemes. De a melynek küzdő munkásait, Mig élnek, a világ feledi, S ha a munka alatt leroskadnak, Jeltelen sírokba temeti!! Igen, ilyen a tanítók, a nemzet leghívebb napszámosainak sorsa! Sőt — ami még leverőbb — itt az megtörtént, hogy a boldogultat, ki 5 éven keresztül működött, hiven és lelkiismeretesen, mint kántor-tanitó, a nagy-vázsonyi gyülekezetben, a város, illetőleg az érdekelt hitközség — mint értesültem — saját költségén még el sem temettette; hanem az özvegynek, ki nyolez, nagyobbára kiskorú árvával maradt hátra, kellett a temetési költséget fedezni! Pedig ha valahol, e családra nézve valóban égető szükség lett volna a költő fehivását megérteni és teljesíteni: „Ha szenvedőnek arczain Könnyeket látsz elömleni, Emberbaráti szózat int: Siess hamar letörleni.* Hanem hát voltak olyanok is akik ezt megértették és azonnal teljesítették is. És itt ki kell emelnem tiszt. Bakó Imre helybeli reform, lelkész, t. Mező Imre körjegyző, Hirchsler Dávid izr. és Kővesy Sándor ev. tanító urakat, kik gyűjtői vet bocsátottak ki a városi közönséghez s személyes közreműködésükkel 27 frt. 15 kr. segélyt szedtek a hátra maradt özvegy és árvák felsegélyezésére. — Noha az ily nemes tettek magukban hordják már a dicséretet és elismerést: fogadják mégis a közreműködő urak úgy mint a részvevő adakozók a gyászoló család nevében itt kifejezett méltó elismerésemet s hálás köszönetéin. Te pedig elköltözött derék pályatárs: 46 évi küzdelmes élet után, nyugodjál békén csendfedte sirhalmod alatt; álmaid fölött bennünk és általunk virrasztani fog a hálás emlékezet! Magyar Soma. HÍREINK. Veszprém, 1883. szeptember 30-áu. Lapunk mai számához a „Hiv. Ért.“ 34. izáma van csatolva. Vas Gereben-emléktáblára adott: ’intér Kálmán tanár ur .... 1 frt — lr. íyilassy Károly „ „ .... 1 » — » lozgay Antal ügyvéd ur . . . . 2 „ — • ’ser József tanító ur......................—, 50 , volt 21 « összesen 25 frt 50 kr. L fenti összeg „Vas Gereben-emléktábla“ czirnű, 169. könyvlappal és 2471. folyó számmal ellátott önyvecskén a veszprémi takarékpénztárban van el- lelyezve. Veszprém, 1883. szeptember 29-én. Lévay mre, szerkesztő. Hymen. — Özv. Gr. Waldstein Lászlóné, zül. Fiáth ignes, Fiáth Ferencz főispán ur o xcellentiájának leánya, jegyet váltott Morgan lalrympel Treberne, angol ezredessel. Áldás a rigyen! A megyei tisztujitás — bár még messze an, a pápai járásban már is megindult a szolga- írói állásra nézve a választási mozgalom. Lapunk gyik barátjától a kővetkező értesítést vettük: ,A ápai járásban a megye nehány bizottsági tagja f. hó 8-ára meghívta a járási összes megyebizottsági ta- okat a járási tisztviselők választása tárgyában tárandó értekezletre, miután azonban a meghívón alá- wyzett neveket a bizottsági tagok nagyobb része, izárólag egyik jelölt pártjához tartozóknak ismerte il azt tévesen pártértekezletnek tartva, azon meg em jelent s igy 100 megyebizottsági '•tagból csak 7 vett részt a járási tanácskozmányon. Az mdit- ányok egyike a régi szolgabiró mellett — a máik egy uj szolgabiró jelöltre tétetett, úgy mindazon Ital, hogy a régi szolgabirónak a központban egy rodai munkássággal teljesen betölthető s jeleni £ ivadalmazásának megfelelő állás biztosittassek. — mert vártam, *) E sorok megírásával azért késtem, gy nálam illetékesebb s ayatottabb fog o;. • <je íférfiu elhunytéról nyilvánosság utján megem _ _ & ’fenután tudtommal eddigeló fez nem történt, koz . |,an ;s, ibi ismertetést, ha bár későn, s halavany vo • ^ g^
