Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-09-30 / 39. szám
IX. évfolyam. 1883. 39-ik szám. Veszprém, szeptember 30. Megjelen e lap a „HIVATALOS É£TESÍTŐ‘‘-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lijnlao adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra: negyedévre 1 írt 50 kr.; félévre 3 fi t; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. - Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; uyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő« Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. közgazdasági-, társadalmi*, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Hagánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Eérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogadéi. Szerkesztőségi iroda : Vár 4, sz. a. — Ide cziinzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. A „Veszprém“ tisztelt olvasóihoz! Uj évnegyed közeledik, amelylyel együtt uj világesemények merülnek fel uj meg uj csoportsatokban. Elzárkóznunk ezen események elől nem lehet, hacsak a\t nem akarjuk, hogy tájékozatlanul lepjenek meg. Saját érdekünkben kell tehát a\okat tanulmányoznunk, hogy megismerjük, megismervén, hogy azokkal szemben védekezni, esetleg győzni tudjunk. Én ismert és hosszú évek során vallott elveimhez hűen megvilágítom az egyes kiváló eseményeket akár közvetlen közelünkben, akár a messze távolban történnek is azok és kivonom azokból azon üdvös tanulságot, amely azután itthon is, a mi szűk körünkben is, hasznunkra válhatik. E törekvésemben kérem nagyérdemű közönségünk szives rokonsgenvét és kegyes pártfogását. Hazafiui üdvözlettel Veszprém, 1883. szept. 22-én. alázatos szolgájok Lévay Imre, a „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő“ felelős szerkesztője. A „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő“-re előfizethetni: Negyedévre . . . . 1 frt 50 krral Félévre ....................3 „ — , Egész évre . . . . 6 „ — „ A budapesti országos kiállításra felhívás. Az 1885. évben Budapesten tartandó országos általános kiállítás alulírott soproni kerületi bizottsága, folyó évi szeptember hó 20-án megtartván alakuló közgyűlését, ezennel működésbe lép. Felhívjuk ennélfogva a soproni kereskedelmi s iparkamara kerületéhez tartozó törvényhatóságok, — mint a melyek területére ezen bizottság működése terjed, — összes iparosait, gyárosait s mezőgazdasággal foglalkozó köreit: miszerint ezen országos kiállítást, mely a maga nemében hazánkban legelső, tömeges részvételük által minél fényesebbé és impozánsabbá tenni segítsék. A „Veszprém“ tárczája. A végrendelet. — Elbeszélés. — ; rla íaházy István. Alexander Ivauovics gazdag földbirtokos volt t északi erdőségekben, a ki minden nap ? ■ ' j( bbágyot verhetett végig — ha kedve volt hozzá, Minthogy az íban ez egy napra kissé fáradság, s ;r; nka lett ' na, megelégedett avval is, ha felváltva gyakorolta rajtuk e passióját. Nem kell a' a ban hinni, hogy ezért valami nyers, durva er.Var lett volna Alexander Ivanovics, akibe-, nincsen semmi finomabb érzés. Sőt inkább rc' ] i mindennap egtörtént, hogy az ambituson ölve, cseréppipáját i földhöz vágta, a mi nála a mély eléri tonyüléa jelének tekintetett. Ilyenkor mindig a megboldogult Anna Paulovna emléke éledt fel köblében, aki run ár tizenhat esztendeje élvezi a mennyek országi.;. \ mig a jó inna Paulovna élt: addig áldott dolga volt Alexander Ivanovicsnak. Napszámra pipázhatott, a nélkül, hogy gondolkodnia kellett volna valamiről; ami nrgyon fáradságos munka is, s nem való előkelő embernek. Ha a pipázást megunta: esküdhet, .t a jó hűvös szobában; áldott kezek még a legyeket is elűzték feje iölül. S végre, hogy j". végezze a napot: nehány jobbágyot is végig vertei ett, a mi . nr ; fölséges mulatság volt akkoriban egy orosz uraság ak. Haj Jc rr .at, mióta az áldott Anna Paulovna odaför n szaporította az angyalok számát: vége volt ennek 0 mviinyerszági életnek. Alexander Ivanovics vigyázott fel a gazdaságra, a konyhára, a belső cselédekre s mindezeken felül a kis leányál is, aki két. ve.-, korában vesztette el az édes anj ár B:;or.y or s mulatság egy férfinak! Mert nagy és messze kiható czélok azok, melyek ezen országos általános kiállítás által eléretni szándékoltatuak. Czélja mindenekelőtt, hogy az ország termelő-képességének hű képét nyújtsa ; hogy mindennemű találmánynak, újításnak és javításnak ismertetője és terjesztője legyen ; hogy az eddigelé rejtett kincseket és tehetségeket felszínre emelje; hogy a társadalom minden rétegében a közgazdaság iránti fogékonyságot előmozdítsa ; hogy a termelőket és iparosokat öntudatra éb- reszsze; hogy az önszemlélet alapján az ösz- szehasonlitások megtételére alkalmat nyújtson; hogy a hazai termények és iparczikkek kelendőségét íejleszsze s a külföldi verseny terjedését megakaszsza ; hogy az előre haladottabb utánzására serkentsen ; hogy uj összeköttetések létesítésére s tömeges, szolid vásárlásokra alkalmat nyújtson; hogy végül a műizlést fejleszsze és a műipar czikkeioek keletét előmozditsa. Ily gyakorlati czélok elérése képezvén az országos általános kiállítás törekvését a kiállítani szándékozóknak nem is szabad a gyakorlati irányt kiállítandó tárgyaiknál szem elől téveszteni, mivel csak ez utón lesznek képesek hazai iparunk s gazdaságunk életrevalóságát, gyakorlati értékét és használhatóságát, feltüntetni. Mert egyes szokatlan, rendkívüli, sajátlagos, talán magában véve igen érdekes, de a gyakorlati életben kevésbé elterjedt tárgyak kiállítása nem fog hasznára válni sem az országnak, sem magának a kiállítónak, de igenis az, ha betudjuk bizonyítani, hogy állandó, használható munkát tudunk alőállitani, hogy gondosan ápolt, egészséges s messze távolba is elszállítható gazdasági terményeinkkel bárkivel is ki- álljuk a versenyt. A kiállítás csoportbeosztási szabályzata felöleli a mezőgazdaság kertészet, szől- lŐ8zet, élő állatok, állati termények, erdészet, bányászat, kézmií-, gyári- és háziipar, közlekedésügy hajózás, egészségügy, nevelés és közoktatásügy, valamint a képzőművészet összes ágait, illetve fajait, amennyiben azok az egyes csoportok szerint kibocsátandó külön utasításoknak megfelelnek és a A kis Mária Alexandrovna immár tizennyolcz esztendős, tehát épen abban a korban van, amikor a leányt, kit az atyja jámbor tudatlanságban nevelt fel, egy idegen férfi szokta magához venni. Ha még ez az idegen férfi szintén valami nagy uraság: akkor semmi baj sincs; de ha olyan a kis vidéki városban, fenn az éjszaki erdőségeknél, nem találkozik, az már egy gondos apának eléggé megfontolni való. A derék Alexander Ivanovics elhatározta tehát, hogy a kis leányát a fővárosba fogja elvinni, ahol hamarabb találkozik számára valami hozzáillő partié. Nem Moszkvába, a régi fővárosba, annak a fénye letűnt már; hanem Szent-Pétervára, a hol az összes fény összpontosítva van, s a hol az orosz uraságok a telet nagyon jól szokták eltölteni. Alexander Ivanovicsnak is van ott sok régi ifjúkori pajtása, részint a hadseregben, részint a csinovnikok sorában ; de vau különösen egy távoli rokona is. a ki a „Gosudarstvenny Sovet“ vagyis az államtanács valóságos tagja, s aki őket a legmagasabb társaságokba is befogja vezethetni. Pétervárott a legelegánsabb hotelben vett lakást Alexander Ivanovics, a hol a pinczérek mind francziák és kifogástalan gentlemanek. Itt már nincs meg semmi a régi orosz vendéglőkből, a hol a szobákra óraszám lehet elalkudozgatni, s a hova az utazók a saját vánkosaik nélkül a világért nem mennének. Sőt inkább az Alexander Ivanovics és leányának lakása igazi franczia kényelemmel volt bebutorozva, szőnyegekkel és finom brocard-kárpi- tokkal; a bútorok és dísztárgyak: acajonból és pa- lissandre-ből, a mihez egy orosz falusi uraság nincsen ugyan hozzászokva, de a miknek kifizetésére mégis képes az erszénye. PétervároH mjnri"-* ----- ■ ‘ rősejnk, ugyannyiva, hogy egész nap nem voltak xdahaza, kivéve reggel, a mikor \i étterembe man- 1 tok r ggeiire. Ott naponkint találkoztak egy fiatal magyar korona területén termeltettek vagy lényeges részeikben előáliktattak. Robbanó és gyúlékony anyagok a kiállításból ki vannak zárva. A bejelentések a kerületi bizottságoknál nyújtandók be, azok átvételére azonban az alakítandó helyi bizottságok' is jogosít - vák, kik azokat az illetékes kerületi vagy szakbizottsághoz küldik. A bejelentés határideje 1883. évi deciember hó 31 -én jár le. Utólagos bejelentésnek helye van 1884. május 1-jéig is, de ez esetben 10% nagyobb térdij fizetendő. Csak azok a bejelentések vétetuek figyelembe, a melyek az országos kiállítási hivatal által kiadott bejelentő ivén eszközöltetnek. A bejelentő iv két példányban nyújtandó be. Ily bejelentési ivekkel kívánatra a soproni kerületi kiállítási bizottság, nemkülönben a helyi bizottságok szolgálnak. A tárgyak 1885. évi márczius 1-től márczius 15-ig Budapestre beszállitandók, oda- és visszaszállításuk a kiállítót illeti. A térdijak □métereukint a következők : A) a fedett csarnokban: a) alapterület a szabadon álló tárgyak részére 8 frt ; b) alapterület a falak mentében vagy fal mellett levő szekrénytér 6 frt; c) falterület 3 frt. Az a) és b) pontok alatt említett terület magassága 3 méternél nagyobb nem lehet, különben aránylag nagyobb térdij fizetendő. B) Alapterület a félfedett csarnokokban 3 frt. C) Alapterület a szabadban 2 frt. A fizetendő térdij minimum akép a fedett csarnokban V2 méter, a félfedett ciar- nokban 1 méter, a szabadban 2 méter álla- píttatik meg. A kiállítók költségén felállítandó kiílön pavillonok után térdij nem fizettetik. A térdijnak egy harmada a bejelentés elfogadását igazoló bejelentési iv visz- szakiildése illetőleg átvétele alkalmával azonnal befizetendő, ellenkező esetben az orsz. biorosz urasággal, aki szívesen szóba elegyedett Alexander Ivanovicscsal, de különösen a szép Mária Alexandrovnával, s megtudván, hogy idegenek, udvarias készséggel kalauzolta őket mindenleié az orosz fővárosban Ez a barátság még szorosabbá lett azáltal, hogy a fiatal orosz ur, a ki magát Athanáz Wasilissuek hivatta, épen az ő lakosztályuk mellett vett szállást, s igy esténként, is be-benézett hozzájuk, a mikor is egy-egy csésze forró thea mellett nagyon jól ellehetett beszélgetni a régi, jó orosz világ pusztulásáról. Alexander Ivanovics nagyon megszerette a fiatal urat, s az estéli beszélgetésekhez annyira hozzászokott, hogy már-már Athanáz nélkül el sem lehetett volna. Természetes tehát, hogy midőn egyszer a fiatal ur szokott esteli látogatása elmaradt: Alexander Ivanovics kíváncsian tudakozódott felőle a pinezér- nél. És midőn a kemény ur azt is megtudta, hogy a szegény Wasiliss Athanáz súlyosan megbetegedett: bizony a kemény ur nagyon elszomorodott. Athanáznalc azonban ez a részvét mit sem használt: mert napról-napra rosszabb hírek jöttek felőle. A piuczér eleinte szomorúan, majd könnyek között, utoljára sírva hozta a híreket, hogy a szegény Athanáz állapota perczenként rosszabbodik, s bizony kevés remény lehet immár a javulásra! Sőt egy nap még papot is kellett hivatni a szegény betegnek, hogy utolsó útjára elkészüljön. Alexander Ivanovics épen a sors igazságtalanságairól dörmögött valamit: midőn a szállodai szolga a szobába lépett. Wasiliss Athanáz üzenetével jött, aki az öreg urat és leányát egy kis időre magához kérette. Ott feküdt a szegény beteg az ágyon, s halk, gyenge hangon üdvözöl a belépőket: — Köszönöm, : ei'ö.t A, nder ívano- cs. Önnek is Mária dtam, hogy eljesítik kérésemet. . x, hogy igy 1 kell ismét találkozni- gyámon. Ne zottság az igénybe vett tér felől máskép intézkedhetik. A térdijnak második harmada 1885. évi jun. végén, a harmadik harmada a tárgyak elvitele előtt fizetendő. További felvilágosításokkal a bejelentési ivek hátlapjára nyomatott általános szabályzat szolgál. Ezeknek előrebocsátása után ismételten felhívjuk kerületünk összes iparosait, gyárosait s mezőgazdasággal foglalkozó lakosait, miszerint úgy saját jól felfogott érdekükben, mint hazafiui kötelességük tudatában ezen általános országos kiállításra minél előbb s minél tömegesebben jelentkezzenek. Mindennemű, a kiállításra vonatkozó levelezések, kérdezősködések, tudakozódások, valamint a bejelentési ivek kiszolgáltatását kérelmező megkeresések „az 1885. évben Budapesten tartandó országos általános kiállítás soproni kerületi bizottsága elnökségéhez Sopronban“ intézendők. Por- tokötele8 testületek és személyeknek ezen levelei, a küldő minőségének megjelölése mellett „hivatalos felszólítás folytán por- tomentes“ megjelöléssel látandók el. Kelt Sopronban, 1883. évi szeptember bavában. ♦ Az 1885, évben Budapesten tartandó országos általános kiállítás soproni kerületi bizottsága. Mi újság a nagy világban? 04 kopenhágai találkozást a salzburgi értekezletre adott feleletkép magyarázzák. Itt beszélték meg állítólag Anglia, Görögország, és az északi hatalmak, a középeurópai szövetség ellenében követendő magatartásukat. Gladstone megelégedten távozott Kopenhágából s párthívei nagy ovátióval fogadták, a mi az oroszbarát ministerelnök kopenhágai kirándulására némi fényt vet. cAz oláh külügy minister nek bécsi útját határozottan úgy tekintik, mint Romániának csatlakozását a középeurópai coalitio érdekköréhez. Izgatnak is orosz ágensek Rumániában és Moldovában az osztrák-magyar befolyás ellen! S Kogolnicsau szenvedélyes kifakadása Bratianu az utazó miniszter ellen, alighanem orosz befolyásolás eredménye. oAz oroszok titkos agitatiója Bulgáriában is megtenné gyümölcseit. A megfélemlített fejedelem szeptember 20-án kiadott kiáltványában összehitta a nemzetgyűlést, hogy az oroszok által követelt alkotmány módosítást keresztülvigye. vigasztaljon Alexander Ivanovics ! Érzem, hogy az utolját járom. Azért is kérettem magamhoz. A végrendeletemet akarom elkészíteni. Erről senkinek sem szabad tudni a halálom előtt. Csak önökben bízom. Lesz-e ön olyan jó, Alexander Ivanovics, és leírja azt, amit diktálni fogok? — Oh! oh! — sóhajtott fel Ivanovics: Még nincs ok igy beszélni, Athanaz Wasiliss! Minek a halált emlegetni, mikor az messze van még? — Ne vigasztaljon Alexander Ivanovics. Érzem a halált. Itt belül. Sietnünk kell. írja ön! A szokásos bekezdések után. Szent-pétervári házamat hagyom a bátyámnak: Alexander Wasilissnek. To- bolszki birtokomat és ottani kétezer jobbágyomat: az öreg uagynénémnek: Mária Petrovnának. A készpénzemet, ötvenezer rubelt, a tobolszki plébániának. Jól van Alexander Ivanovics. írja ön bele még : a lelkemért egy misét ne feledjenek el évenkint. A halálom napján. Megírta? Pecsételje le kérem. Ott van az asztalon a pecsétgyűrűm. Most adja ide, hadd irom alá. így. Megvan. Köszönöm Alexander Ivanovics. Az Isten áldja meg érte. Önt is Mária Alexandrovna. Ön jó volt hozzám mindig. Oh! hogy ha meghálálhatnám! .... Itt hirtelen elvesztette eszméletét a beteg, s egész estéig nem tért magához. Alexander Ivanovics és Mária Aleiandrovua egész éjjel fenn virasztottak a szobájukban, s minden perezben várták a halálhírt. Reggel a betegápolónő azt a tudósítást hozta, hogy a beteg jobban van valamivel s nyugodtan alszik. És másnap, — harmadnap, — negyednap mindig ez a hir jött Athanáz Wasilissről. A következő héten már az ágyából is felkelhetett, és nem telt bele egy hónap, már az utczára is kimehetett, természetesen Alexander Ivanovicsra támaszkodva. Egy este, a szamovárba vígan forrott a thea, Athanaz Wasilif; szokatlanul a! lágyult. Mán?, Alexandrovna keiét többszörösen ajkaihoz emelte, s egy hossza halk&tás után, a következőket mondá;
