Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-07-29 / 30. szám
VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. IX. évfolyam. 1§§3. 30-ik szám. Veszprém, jml ins 20. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ"-vel egyíitt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr. ; félévre 3 írt ; egész évre 6 irt. Egyes példányok ára J 5 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. Uagácvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozónk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár i. sz. a. — Ide czimzeudő a lap szellemi részét illető minden közlemény. i boldog, boldogtalan. E törekvés nem is rósz, hisz arra vagyunk teremtve és hivatásunknak csakis önállóságban felelhetünk igazán meg. De, hogy ezen önállóság természetes is legyen, kell, hogy bírja azon kellékeket, amelyek nélkül önállóságot még képzelni sem lehet. Ilyen kellékek az anyagi és szellemi vagyon, továbbá a munkaakarás, a munkabírás és a becsületes munkalehetőség. Aki ezek nélkül képzel és hisz önállóságot, az hasonlít azon madárfiókhoz, amely kimozdúl a fészekből, mielőtt szárnyai a repülésre kinőttek és megerősödtek volna. Napjainkban pedig divat ilyen kellékek nélkül rohanni úgy szólván őrülten az önállóságba. Az iskolából igy-amúgy leszakadt urfi, a kereskedő, az iparossegéd, mielőtt katonakötelezettségének eleget tett volna vagy mielőtt valami kis Vagyonkát gyűjtött volna, alig pelyhedző szakállára feleség után lát és nem gondolja meg, hogy a házasságnak nemcsak jogai, de terhes és örökké tartó kötelességei is vannak. Természetes, hogy ebben nagyon hízelgőén közeledik felé az a körülmény is, hogy a leányos családok szinte rá kötik magukat, hisz, uram, teremtöui, könnyen érthető okokból csak minden család szeretné mennél előbb fejkötő alá tenni, ha még annyi leánya volna is. Már most mi következik mindebből? Bizonynyal nem más, mint az, hogy az amúgy is nehéz megélhetés még nehezebbé tétetik és a családtagok a nyomornak és ezzel együtt a bűnnek esnek áldozatul, ami az agyrendszert is megtámadja, a beteges agy pedig, mint tudjuk, őrületes tettekre ragadhatja nemcsak a szegény, de még a jómódú embereket is. A paloták lakói, a gazdagok, a sors kegyeltjei, persze mindezt alig képesek felfogni ; ők csak az elkövett bűnt, a vétket, a gonosz tettet látják, de arra nem is gondolnak, hogy valamint senki egyszerre jó nem lesz, úgy nem lesz soha senki egyszerre rósz, elvetemült sem. Fokró 1-fokra ok-ok után születik a jó, a rósz eredmény. Társadalmi életünk fenekén kavarok; az egyes felvetett piszkok még többet, még borzasztóbbakat sejtetnek. Jó lesz tehát, ha a bajt szülő okokat iparkodunk elhárítani, hogy maga a baj is elhárítható legyen. Teremtsük meg mennél több emberre nézve a lehetőséget, hogy becsületes úton tisztességes vagyonhoz juthasson. A becstelen concurrentiát, amely csak mások romjain tudja és akarja kincseit fitogtatni, száműzzük körünkből de minden téren és ne örüljünk annak soha, ha köröttünk szegényednek az emberek, mert bizony koldusok közt veszélyes valami dúsgazdagnak lenni. Ha ezt megtettük, magától jő a munkabírás, a munkaakarás és eredményként áll előttünk a vagyonos ember, akitől azután nincs mit félnünk, aki mellett mi is nyugodtan élvezhetjük becsülettel szerzett birtokunkat és biztonságban tudhatjuk életünket. Mi újság a nagy világban? Nagy-Horvátországról czikkeznek a zágrábi lapok, melyek szerint teremteni kellene egy külön horvát-államot, s az a szlovének és horvát-szerbek- kel megvédené a magyar koronát Oroszország ellen. E horvát álmok valósulása csak foederativ Austriá- ban képzelhető. A császár-találkozás uralkodónk és Vilmos német császár között augusztus 7-én Ischl-ben lesz. Kálnoky gróf a német császártól a vörös sas rendet kapta. ‘Belgiumban Briallmont tábornok ügye tartja izgatottságban a parlamentet. A tábornok szabadság idejét arra használta, hogy Rumaniaban katonai tanácsokat adott, a többi között Bukarestnek megerősítésére vonatkozólag, a miért bűnvádi kereset alá fogták. Kutassuk az okot! Múlt kedden oly iszonyú tett követ- tetett el városunkban, amelyhez foghatót hagyon, de nagyon keveset mutat fel még a rémtettekben gazdag jelenkor is. Azt értjük, hogy mindig voltak, vannak is, lesznek is, akik másokat hosszúból, ellenségeskedésből, indulatból, hírvágyból sat. leütnek, meggyilkolnak, eltesznek láb alól. De az, hogy egy atya annyira el tudjon vetemedni, hogy újonnan született gyermekét csak azért mert az nem fiúnak, hanem leánynak született, előre megfontolt és nyilvánított szándékkal, halálra verje, szinte megfoghatatlannak, szinte hihetetlennek látszik. E hihetetlennek látszó dolog megtörtént, megtörtént még pedig városunkban. Horváth János, helybeli fazekas legény, bét hónapos leánykáját csak azért, mert az leánynak született, addig verte, míg az ártatlan teremtés ki nem adta lelkét. E szörny apa azzal távozott a katonasághoz, hogy ha neki leánya fog születni, azt agyonüti. A szörnyű szó be lett váltva. Amint megjött, első dolga volt nejét valami ürügy alatt hazulról eltávolítani és a kisdedet halálra verni. A szívtelen apa az igazság kezében , van; az áldozatot múlt szerdán bon- czolták. Kutassuk az okot. A megtörténtet meg nem történtté ugyan már nem tehetjük, de ha a baj szülő okát tudjuk, könnyebben találhatunk gyógyírt arra, legalább hogy ezután ilyesmik vagy egyáltalán ne vagy gyérébben forduljanak elő. Mi ennek és minden ehhez hasonló társadalmi kinövéseknek egyik főokát a korai és nem eléggé megfontolt házasság kötésében látjuk. Önállóságra törekszik ma mindenki, A „Veszprém“ tárczája. A. műteremben. — Novella. — M - után: Hegedűs János. (Folytatás és vége.) A kedélyes társalgást az étkező' terem órája szakítá félbe, midőn kérlelhetlen szigorral ütötte az éjfélt. A marquise fölemelkedett, csöngetett és igy szólt: — Szemrehányást kell tenni magamnak, hogy önt előbb nem küldtem aludni, hogy az utazás fáradalmait kipihenje. — Olga, ne küldjön el ily korán! A katona soha sem fáradt. Oh, ne űzzön el magától, látja, ott künn a zivatar tombol, és ma van a mi boldogságunk születésnapja! — Holnap is nap lesz, barátom. És én magányosan akarok önről gondolkozni. — Benoit, — szólt a marquise a belépő szolgához — vezesse a gróf urat szobájába. De Rajmoud közbeszólt. — Bocsánat, asszonyom, hogy szives vendégszeretetét nem fogadhatom el, az én szobám már meg van rendelve a vendéglőben. . — Talán csak nem fog ily későn és oly ' A messze.... i tal — A katona sohasem fél az úttól, sem az t5J időtől. Engedje meg csak, asszonyom, hogy fol Benoit kikeresse málhámból kézi bőröndömet. Men- ófl jen csak öregem, ón is azonnal követem. \ Midőn a szolga eltávozott, a marquise kérdő- \ \ 1{ tekintett Rajmondra; majd igy szólt: — Hát nem szabad jóbarátomnak vendégszékemet felajánlani? — Minden esetre szabad, csak akkor nem, ha az a jóbarát, ki az éjt az ön lakában tölti, másnap vőlegénye lesz. Olga arczát élénk pir önté el e szavak hallatára s boldog mosolylyal tekintett Rajmondra. — Köszönöm, Rajmond! — szólt meghatottam Ezután Raj mond eltávozott. * Midőn mjísnap reggel Rajmond moglátogatta szép menyasszonyát, az ily szavakkal fogadta: — Én nem tudom, hogy daczára az ön ellenvetésének, nem jobb lett volna-e, ha önt magamnál tartom, akármit mondott volna is a világ. — Miért kedvesem ? — Miért? Lássa a szegény Benoitnak igen nyugtalan éjszakája volt. Alig hogy ön eltávozott, valami árnyat látott a ház körül ólálkodni, mely mindig eltűnt, valahányszor feléje közeledett, de mihelyt vissszatért ablakához s azon kitekintett, a furcsa vendég ismét megjelent. Ez igy ment egész éjjel. Reggel az volt Benoitnak első dolga, hogy erről engem tudósított; és arra kért, hogy önnel is közöljem a történteket. Igen kiváncsi vagyok, mit szól ön ebhez ? — Én? ...............én.............én azt gondolom, ho gy ön még azután igen sokáig ébren volt, kedves Olgám, mert az ön ablakából még akkor is, midőn már virradni kezdett, világosság sugárzott, — ezen sugarak varázsló fénye gyakorolhatott oly nagy vonzóerőt arra a ház körül ólálkodó árnyra. — Tehát mégis jól sejtettem, — szólt Olga mosolyogva, — szegény Benoit, ha tudta volna, ki volt az az ijesztő árny! ? * Nyolcz nap múlva Chatilion marquise-ból Villefranche grófné lett. Olga személyesen utazott Nizzába a herczeg- nőbez, hogy őt az esküvőre meghívja. A herczegnő magányosan jött az esküvőre. — Nem akartam Oktávot olasszországi utazásában megzavarni, szólt Rajmondboz, ki Oktáv után kérdezősködött. — Sokkal jobb, ha ő mit sem tud erről! Rajmond kérdőleg tekintett Olgára. Olga kiállta ezt a tekintetet, a nélkül, hogy csak egy vonás is megváltozott votna arczán. Raj- mondot ez teljesen megnyugtatta. A jó Márta nem jött el az esküvőre. Nem ért rá; ő most nagyon el volt foglalva. Senki sem őrült jobban Rajmond boldogságának, mint Márta. Levelének minden betűje áldást és boldogságot kívánt az uj párnak. Olga mielőtt látta volna, már megszerette Raj mond nővérét. Azt is irta Márta, hogy a puy-verijoni kastélyban várja őket, hol majd a mézesbeteket zavartalanul élvezhetik. Az ő dolga lesz a kastélyt a boldog pár méltó fogadására elkészíteni. Az esketési szertartás a marxuise házi kápolnájában ment végbe. Ezen az esküvőn senki sem könyezett. Csupán a herczegnő szemében fénylett egy könycsepp. midőn Oktávra gondolt. Ezután a boldog pár szép nejével Puy-Ver- donba utazott. * a. * Tíz napi utazáe után a fiatal Puy-Verdonba érkezett. A nap már nyugodni készült, midőn a kastélyba értek. A kapuban álltak szép rendben az iskolás gyermekek és a íalu lakói, s riadó »éljen !* — kiáltásokkal üdvözölték az érkezőketA falu bírája beszédet tartott, melyben elmondd, mint örülnek a hű jobbágyok, urok boldogságának. Rajmond megköszönte a biró jó kivána- tait s kérdezte tőle, hogy megvan-e még az a szép tehene, mely neki annyira tetszett. Ez a kérdés a bírót egészen boldoggá tette. A második Suez-csatorna szerződését Gladstone, bukásától félve, elejtette. Lesseps most már szabadon kiépítheti a csatornát, ha van reá pénze, mert Gladstone szerint ez nem politikai, hanem forgalmi ügy, melyért kár lenne megzavarni Fran- cziaországgal az eddigi jó viszonyt. Londonban különben a hangulat Gladstone ellen fordult. Meghátrálása mutatja, hogy a párttusák megkezdték harczu- kat. Nemsokára a Tory-párt felülkeredése várható. Stephania főherczegnő lebetegedése alkalmával sok lengyel politikai fogoly amnestiat fog kapni. Zorka montenegrói herczegnőnek esküvője Ka- ragyorgyevics herczeggel augusztus elsején lesz. Az orosz czárt a lakodalmi ünnepélyességeknél egy orosz tábornok fogja képviselni. Az oroszokkal rokonszenvező ellenzék e házasságban sakkhuzást lát Milan király és monarchiánk ellen, Mig Chambord gróf állapota javul, Afrikából Cetevajo Kaffer fejedelem halála hírét hozzák a lapok. A derék fejedelem nem fog többé gyönyörködni kedvencz bangszerébon á — verkliben. oA francziaországi hangulatról a »Nemzet* * egy levele szerint a bastille-bevótelének évfordulója sem Párisban sem a vidéken nem csinált lelkesedést. Egyetlen ,Vive la republique* sem hangzott, .annál több fütty és zugás. A hivatalos kivilágítást seukisem nézte. A vagyonos családok tüntetőleg utaztak el. Az iparosok és kereskedők az üzleti pangás miatt levertek. Választási visszaélések. i A „Pápa városi és vidéki tanító-egylet* mintegy két évvel ezelőtt, a tagok legnagyobb részének felekezeti egyletekké történt átalakulása, s az okból származott tömeges kilépése és részvétlensége következtében csendesen elszenderülvén, az időtől fogva magáról semmiféle életjelet sem adott. — Most azonban, a legközelebb tartandó országos tanítói gyűlés zqjára, a végelgyengülésben kimúlt egyletnek elnöke, mély álmából felébredve, f. évi jul. 4-én kelt iratával, a »Pápai Lapok* ugyan e hó 8-án megjelent számában másnap azaz jul. 9-én d. e. 11 órára, országos tanitói gyűlésre küldendő képviselő- választás végett összehívta az egyleti tagokat; — még pedig oly ügyes számítással, hogy a vidéki tagok, kik az egylet túlnyomó többségét képezik, csak a választás után értesülhettek. Ily körülmények következtében, csakis a helybeliek közül jelenhettek meg nebányan, s pedig az elnökkel együtt hatan; ezek közül is kettőt a kíváncsiság csalt oda, kettő pedig még egyleti tag sem lehetett. — Mind ezek daczára megtartotta a választást és szerencsés is volt bárom szavazatot nyerhetni, mely összegből a két nem tag szavazata ha levonatik, az elnök ur méltán büszkélkedhetik egyhangú megválasztatása felett. Ezen helytelen és szabálytalan önkénykedó- sek ellen, az igazság megóvása tekintetéből ezennel kénytelen vagyok fölszólalni; s egyszersmind az illetékes felsőbb hatóság figyelmét is rá felhívni. Vajon akkor, amidőn a magas ministerium intézkedése folytán rendesen ötven, kivételesen harEzután a lelkész üdvözölte az uj párt s az ég áldását kérte a szép frigyre. A tanító sem tagadhatta meg magától, hogy ő is ne mondjon üdvözlő beszédet. Ékes szónoklatát azzal fejezte be, hogy reményű, miszerint nemsokára szerencsések lesznek a grófi örökösnek születésén örvendhetni. A tanítóknak mindig az apró gyermekekkel lévén dolguk, nem is vehetjük tőle rossz néven, hogy az a kissé merész ,passus*-t nem hagyhatta ki beszédéből. És most a grófi fogat berobogott a kastély udvarába Olga meleg érdeklődéssel szemlébe uj hazáját. Ott várta őket Márta, ott állt egy csoportban a szolga-személyzet — Benoit is köztük volt. Márta szemében őrőmkönyek csillogtak. El volt ugyan készülve, hogy mily szavakkal üdvözli majd szép sógornőjét, de midőn Olga leszállt a hintó ró 1 és őt megölelve, igy szólt : — Kedves Mártám, fog-e engem is majd egy kissé szeretni ? — nem tudott szólni, hanem keblére ölelte a szép, fiatal asszonyt s megcsókolta; majd, hogy hogy meghatottságát elpalástolja, egy kulcs-csomag után nyúlt, melyet egy szolga vörös selyemvánkoson hozott oda. Olga ezt látva, igy szólt: ^ — Tartsa csak meg, kedves Mártám a kulcsokat és azokkal a ház kormányzatát. Szerencsénknek fogjuk tartani, ha az ön gondos keze vezeti háztartásunkat1 Nemde Rajmond? — Mártának igaza van; — válaszolt Rajmoud — Te vagy e ház úrnője és parancsolója; nem ok nélkül választotta Márta a ház kulcsainak átadására ezt az ünnepélyes pillanatot. Meg akarta mutatni az itt álló szolgáknak, kik barmincz év óta őt ismerték a ház úrnőjének, hogy ki lesz ezután a ház úrnője Barátim, — szólt, a cseléded felé fordul va
