Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1883 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1883-07-29 / 30. szám
mincz, tagból álló egyletek képviseltethetik csak magokat az országos tanítói gyűlésen, kűldhet-e oda képviselőt az igazság súlyos megsértése nélkül oly egylet, mely tulajdonképeu csak papíron létezik? — Főleg, a midőn a szétfoszlott egyletből alakult felekezeti egyletek már különben is megválaszták képviselőiket. Vagy feltéve, de meg nem engedve, hogy bizonyos okoknál fogva ilyesmik is történhetnének, nem követelhető-e, hogy ne suttyomban, hanem annak rendje és módja szerint ejtessék meg a választás. Csóth, 1883. jul. 20. Többek nevében Sipőcz Ferencz, a papíron létező egyletnek papíron levő tagja. Eszmetöredék a köz egészségi ügyről. Irta gróf Széchényi Kálmán. Sopron. Ára 30.*) Az egy év előtt hazánkban végbement nép- számlálás bebizonyította számokban, hogy a nép- szaporulat minő fokon áll, jelezve oly vidékeket, melyek a hátrálásnak, elmaradásnak elismerhetlen jeleit adják; mig a többiek alig érik el más szerencsésebb égaljnak színvonalát. A magyar sajtónak e szomorú tény feletti unisono feljajdulása őszinte visszhangra is talált akkor az egész országban s aggodalommal tölté el honfiaink szivét, tekintettel fajunk jövőjére. Minek tulajdonítható tehát, hogy e téren a szakmunkák oly gyéren merülnek fel ? hogy e kérdés mellett senki sem tud felmelegedni. Vagy talán egyátaljában háládatlan kérdésnek tekinti ezt különösen a magokat nép-barátoknak árulók nagy száma? Annál örvendetesebb a vallás és közoktatatási miniszter urnák azon intézkedése, miszerint a növendék papságnak tanfolyamokban alkalom nyittatott magát az egészségügy körül tájékozhatni. De aunál szembeszökőbb azon észlelés, hogy a nevek magyarosítására, látszólag legalább, több súly fektettetek, mint sem ős nemzedékünk fokonkénti eltűnésére? Midőn kételyt nem szenved, hogy az elnevezés és az érzület egymástól nagyon különböző dolog, s hol ezer év óta oly polgárok éltek hazánkban idegen nevekkel, kik legalább is ép oly jó hazafiak valának, mint azon pseudo liberálisok, kik a nemzetiségek egységét nem az individuum érzületében, meggyőződésében, hanem a látszatban, a kitűzött czégérben vélik bírhatni. Mindenki sajnálkozik a népesség kevesbbe- dése lelett, de senki sem törődik azon okokkal, melyekre ezen kevesbbedés visszavihető. Én mint ujoncz az irodalom terén, kiben a gyakorlat iés a süíáktépzéttség egyaránt hiányoznak, nem szántam volna el magamat e szerény sorok közzétételre, ha nem tartanám akármely polgári állással összeférhetnek a figyelmet oly viszás körülményekre felhívni, melyek vonatkozással a köz- egészségügy állapotára, a népszaporulatra pedig nagy, hogy ne mondjam, ki nem számítható, de fájdalom ! kedvezőtlen befolyást gyakorolnak. A mit egyébiránt érinteni alkalmam lesz, az nem valami uj, aztlátja, hallja, érzi mindenki azt a legmegbízhatóbb forrásokból merítettem: köztisztelet és elismerésben részesülő orvosok nézetét kipuhatolván, azok tapasztalatait felhasználtam azon adatok kiegészítésére és helyreigazítására, melyeket mint szemtanú, vagy hallomásból a hiányok mibenlétéről szereztem. Ha e kérdést felvetem, nem lehet szándékom a közigazgatás egyik vagy másik közegét hibáztatnom, vagy egyes személyek ellen kikelni; hanem egyátalábau utalni oly bajokra, melyek az egészségi ügy kezelése körül majdnem kivétel nélkül *) A korszerű röpiratot ajánljak t. olvasóink szives figyelmébe. Szerk. I ; .. j, < ■' ' — bemutatom önöknek urnőjöket, Villefranche grófnőt! A körülállók szűnni nem akaró .éljen* kiáltásai közben lépett az uj pár a kastélyba. Ezzel még nem volt vége az ünnepélynek. A- környékbeli nemesség a kastély dísztermében volt összegyűlve. Midőn az estebéd véget ért, Raj mond gondos szemei szép bejének arczán a fáradtság s kimerültség jeleit észlelték. Felhasználta tehát az alkalmat, midőn a vendégek az ünnepélyt befejező tűzijátékot bámulták, és nejét lakosztályába vezette. A kitűnő ízléssel és ragyogó pompával berendezett termek melyeken keresztül haladtak, kellemesen lepték meg Olgát. A párisi díszítők és kárpitosok, kiket Márta a kastélyba hozatott, remekül teljesítették feladatukat. Még egy uj meglepetés várt a grófi párra. Olga hálószobájában egy alacsony négyszögü láda feküdt az asztalon ily felirattal: .Villefranche grófnak és nejének.“ Kissé alább pedig a kővetkező szavak: ,A grót által személyesen bontandó fel.* Véső és kalapács már oda volt készítve. — Mit gondolsz kedves, mások által bontas- suk fel? — kérdé Rajmond. — Vagy holnapra hagyjuk ? Rajmond nyomban leleplezte a titkot. Művészi kéz által festett kép volt az. Trónon ülő női alakot ábrázolt. A trón lépcsőjén egy lovag térdelt, koszorút nyújtva a szép istenimnek. A lovag arczárói és arról az imádó tekintetről, melylyel a bájos hölgyre nézett, világosan volt olvasható, hogy nem valami világi hatalom vagy kényszer hozta őt ezen helyzetbe, hanem a legszelídebb, de egyszersmind legerősebb hatalom — a szerelem. A festmény keretére kis papírlap volt erősítve, melyről a következő szavak mosolyogtak a boldog pár felé : „Fogadják tőlem e csekélységet, mint azon óra emlékét, midőn egymást nem ismerve, nem átallották egy szegény festő moteljai lenni — a műteremben.------Adrien, a művészet és az iste ni szerelem rabszolgája.* mindenhol ugyanazok. így meg kell jegyeznem azt is, hogy az egészségi ügyre vonatkozó szabályok szerkezete nemcsak hogy czélszerii, hanem hogy azon felül minden árnyalatában elárulja azon humánus törekvést, mely alkotásánál vezéreszméül szolgált. Miből következik, hogy a rendszabályok meg nem felelő keresztülvitelében keresendők. Azon statisztikai adatok alapján, melyek 1880. és 1881. évről rendelkezésemre állanak, azon meggyőződésre jutunk viszonyainkat más országokhoz arányosítva, hogy szegény hazánk az, mely Oroszországot és Törökországot — mely utóbbinak sta- tistikai viszonyai nem is ismeretesek — kivéve: nincs Európában ország, mely oly nagy mérvű halandóságot mutatna fel. Dr. Kőnek, ki statistikai kézikönyvében azt mondja, hogy a nagy halandóság, minden körülmé- uyek között sajnos jelenség, bármi legyen forrása, rendesen viszásállapotok productuma, — emlékeztet dr. Veszelovszkynak, a magyar akadémiában 1873- ban tartott felolvasására, melyben hangsúlyozza, hogy Magyarországban 10 év alatt 100.000-nél több hal meg aránylag, mint másutt és e következő szá- mokbau tünteti fel a születések és halálozások arányát, nálunk, más országokhoz képest. Mig nálunk kedvezőbb években is minden 28—29 lakóra jön egy haláleset, Európában átlag véve csak 39—40, sőt a nyugati eulturáliamokban épen csak 42—46 lélekre számittatik egy haláleset: vagyis midőn nálunk a rendes halandósági arány 3.6°/0 addig átlag Európában csak 2.5 °/0, tehát nálunk minden 10.000 lakó után 110-el hal meg több évenkint, mint Európában átmérőleg. A magyar birodalomban a gyermekek születési aránya magasabb mint máshol. Kőnek Összeállítása szerint minden 10.000 lakóra esik születés: Magyarországon .... 442 Bajorországban .... 392 Ausztriában .........................387 Po rosz birodalomban . , . 385 Olaszországban .... 371 Angliában..............................355 Be lgiumban...............................321 Fr ancziaországban . . . 257 s mégis a halandóság nálunk 10%-al nagyobb a gyermekek között, mint máshol. De nézzük meg, hogy mi lehet oka ezen kedvezőtlen aránynak, kutassuk, hogy az miből szár- mazhatik. Szerintem három főfactor működik össze a íennt említett eredmény létesítésénél: 1) Hiánya a kellően kiképzett orvosoknak. 2) A népben gyökerező ellenszenv az orvosi ápolás iránt. 3) Az egészségügyre való felügyelettel megbízott, főkép községi közegek laza összeműködése, vagy épen gondatlansága. Előfizetési felhívás. Luby Sándornak „C/l csángók száműzetése és megváltása“ czirnü népies versekben irt könyvére. A magyar nemzeti mozgalmak között legújabban kétségkívül első helyen áll azon törekvés, mely a hazától elszakadt s a távolban honvágy által epesztett, nyomorban sínylődő véreink a haza keblére való visszaölelését tűzte ki czéljául. E hazafias törekvésnek egyik fényes- és bizonyára csak bevezető szakaszát képezi a bukovinai csángók egy részének tavaszi visszatelepítése. A ősi hazából száműzetésük óta idegen nép zsarnoksága, mostoha ég és föld átka súlyosult rájuk. De ők hűek maradtak magyar erkölcseikhez s a szép magyar nyelvet „nem dobták lábuk alá*. Sokáig sírtak vissza az „örökös hazába“, mig végre keserves panaszaik megremegtették szivünket; de ekkor aztán csakis a magyar vér forróságától telhető lelkesedéssel karoltuk föl ügyüket — mely a mi ügyünk is — és rövid idő alatt 3000 hő magyar szívvel lett e hon gazdagabb. Nagy napok voltak ezek, a hazaszeretetnek, áldozatkészséguek, igaz magyar vendéglátásnak nagy napjai! Testvéreink útja uj hazájukba valóságos diadalát volt. S száműzetésük keserű kényeinek és a megváltás ragyogó napjainak — habár csak halvány — viszfényét akarom én e kis könyvben nyújtani, hogy mig azok a könyek továbbra is ébren tartsák a részvétet, e fényes napok „örök tanyára tegyenek szert valamennyi magyar kebelében*, hogy ne szálljon addig nyugalom szivünkbe, mig valamennyi, idegenben lakó rokonunkat keblünkre nem öleltük. Tartalom-jegyzék: I. ének. Hogy szakadtak el az ősi hazától? II. Hogy lett a székelyből csángó? — III. Gróf Hadik András. — IV- Szomorú sorsuk Bukovinában. — V. Az uj Hadik András. — VI. A csángók küldöttsége Budapesten. — VII. A „csángó herczeg“. — VIII. Az úti költség. — IX. A diadalut, — X. Itthon. Egy példány előfizetési ára 50 kr., — tíz vagy több példánynak egyszerre való megrendelésénél 40 kr. Egy díszpéldány megrendelési ára 1 frt 20 kr. A tisztajövedelem a csángók javára fordittatik. A előfizetési pénzek (legczélszerübben postautalványnyal) legkésőbb augusztus hó 15-kéig szzerző nevére a „Budapest* czirnü képes politikai napilap szerkesztőségébe küldendők. Kelt Budapesten, 1883. julius 15-én’ Luby Sándor. A léghajósok kiállítása. (Folytatása és vége.) Meg is kisérlették már számtalanszor, sőt egyik része a léghajósoknak ép ezen az utón reményű rendezni — a léghajózási menetrendet. Igen ám, ha az ember is tudná azt, ami az Isten-emberről meg vagyon Írva, hogy „szeleknek és viharoknak parancsol.* A pille még csak haza vergődik, haza a fáradt méhike is, hanem azzal az iszonyú golyóval labdázik ám a vihar, mint a hó- pehelylyel. Hanem hát az ember vakmerő, avagy merő vak, neki ment az már tűznek, víznek, neki vág is a légtengernek, a jégförgeteges égiháborunak 8. Hátha nem töri ki a nyakát. S ha kitöri ? Hát biztosítja magát — az angol magy. társulatnál — megfizeti az a kárt — örököseinek. Hallotta hírét nyájas olvasóm a Lipcsei dis\- lapnak ? A schulverein nyelvén Leipziger Illustrir- tének hívják. Egyike a világ legszebb, legkomolyabb képes lapjának, tudtommal csak a hasonuemü rokon lap — az angol Illustreeted Neros (nyusz) fölözi komolyság, magvasság és szép képek dolgában. Tehát ebben a Lipcsei diszlapban jelent Aeg 1877 május havában — a számra már emlékszem — a köv. tudósítás: Amerikából, a philadelfiai világkiállításról, léghajón átjött egy társaság Francziaországba 60 óra alatt. Ez volt eddig a legyorsabb utazás, melyet — tudtunkra — ember véghez vitt. Bármily biztos forrásból vesszük is e hirt, alig merjük elhinni. Intézkedtünk egyébiránt, hogy az ottani jury-tól megkapjuk a hir hiteles megerősítését. Pár szám után meg is jött az utazás leírása. Résztvettek benne: Flammarion a csillagász, a föltaláló, kiről fönnebb emlékeztünk, hogy még szép hitvesét is fölmeri magával röpíteni a viharok honába, Jakobi Emil, Ullmann, Taylor — a gépész, Nicholson művész a franczia jury egyik tagja, mint tanú, tehát összesen 5 úri egyén. Ez volt az újvilág első kiállításának talán legszebb, leghíresebb tárgya. Bár a lapok hetekkel előbb hirdették az utazás tervét, mindenki kacsának vélte, azt hívén, hogy ez csak arra szolgál, hogy csőditse a népet a világkiállításra. Hanem azért a fölszállás napján iszonyú néptömeg szorongott a téren, honnan a nyaktörő vállalkozók föllszállni készültek. Kijött a jury, átadta a jegyzőkönyv hiteles másolatát Flammarionnak, bejegyezve az órát és per- czet is pontosan, midőn fölröppentek; t. i. 1877. ápr. 26-án reggel í órakor. — U. ekkor rohant a sürgöny is Párisba, Londonba, s innen a többi nagy városokba, hogy : Flammarion Európába elindult léghajón, tessék készülni a fogadtatására, ha oda vetődnék. Utasaink ez alatt csakugyan kijutottak az Atlanti Oczean fölé és meglelve a keletnek iramló szelet, annak szárnyain szépen csendesen repültek a megmérhetlen vizek fölött, jó távcsöveikkel kikivették az ott czirkáló hajókat s papirszeleteket, röppentyűket eregettek le hozzájuk, mit egy-kettő viszonzott is onnan alulról, jeléül annak, hogy fölismerték őket. Hanem estére kelvén megkeveredett a jó szél, viharrá nőtte ki magát reggelre és röpítette őket a zavaros felhők szárnyán ismeretlen irányba, — úgy tetszett észak felé. A vihar tombolása közben rémülve látták a barometer rohamos emelkedését, — — — tehát baj van, esünk lefelé! — Taylor a gépész felcsúszott a kötólhágcsókon mint jó cserepes inas a háztetőt végig szemlélte ő is a gömböt minden oldalról s rémülve fődözte föl, hogy az megrepedt s fütyülve, süvöltve ömlik ki rajta a gáz. Tehát rohanunk le a vizek mélyére! S valóban mind jobban kivehető lön a hullámok bömbölése, csapkodása s a hideg számítás azt mutatta, hogy még 1000 láb — alig pár száz öl magasságot kell lerepülni, aztán ? — aztán Ikarusnál vacsoráinak ők is, s nem a parti városokban, hol úgy lesik, várják őket. De az angolt nem hagyta el hideg vére, egy nagy kátrányos vászonnal pofon csapta a repedést, az bezárult, úgy ahhogy és a gömb, újra emelkedett föl, s nem hallották többé az éhes hullámok bömbölését. Ez alatt kimosolygott rájuk a hold s ők a megtisztult látkörben újra látták a mérhetlea kék vizet. Hanem annak közepén még valamit vettek észre: egy csillogó, ragyogó kis gyémántot kék foglalatban. Mi lehet az ?.. Hó- és jég-tömeg és pedig alighanem Izland szigete, amint kerek alakjárul látszik. Szálljunk egy kissé lejebb. A zsinórt meghúzzák, pár másod perczig ömlik ki a gáz s a jégtömegben feltűnnek a smaragdok, tüzes rubintok ragyogó pontjai is — t. i. Izland működő nagy tűzhányói. Tehát jól megyünk, de nem a sampa- nyer honába, hanem jeges-kávéra, halzsirra a medvék és fókák honába az északi sarkra. Keressük meg a másik szelet, mely ezzel ellentétbe, dél felé fujdogál. Föl le, le föl szállingózva végre meglelték s reggelre feltűntek Norvégia partjai, később Brittania, majd nemsokára Fran- cziaország északi partjai, hol szerencsésen le is ereszkedtek Rannben (Rennes) ápr. 28-án este, 60 órai kínos utazás után. Rohantak a polgármesterhez hitelesíttetni a megérkezési jegyzőkönyvet, azután vonatra, Párisba, s pár nap múlva vissza gőzhajón Amerikába, mert a közönség akárhogy kiabált: Hogy volt!.. Flammarionnak nem volt kedve visszamenni azon az utón, melyen ide jött. Ez volt a leggyorsabb utazás, melyet az ember tudtunkkal, eddig végbe vitt 60 óra alatt megtevőn közel 1000 mtnyi utat, persze össze-vissza, mert ha toronyiráut neki vághatnak, (mint a rátó- tiak Jutásnak — pedig nincs is tornya, — hát 29—30 óra alatt könnyen átjönnek azon az utón, melyet a legggyorsabb pósta-gőzösök még ma is 12 nap alatt futnak be, viharban 13 kell. Ezóta nagyot emelkedett a léghajózás ázsiója, serényen készülnek, próbálgatnak, van külön (angol) újságjuk is, mely e tétellel foglalkozik s erősen hiszik a telefon után — most a léghajózás szabályozása következik s aztán megindulnak az olcsó kéjvonatok madár-uton ide s tova. Én nyájas olvasóm, megvallom, alig várom. Legelső pasasérnak én csapok föl, s megyünk — — Amerika felé innen Lúgosról, (hol Sz. Pál is íaképnél hagyá az oláhokat;) hanem én Veszprém körül kiszállok, nem megyek tovább egy tapodtat se e szép vidéknél, mert hiába!... jól mondja a nóta: Aki Füred vizét issza, Vágyik annak szive vissza ... Én is ittam már belőle, Megfájdult a szivem tőle. Most is egyre fáj. Talán még meggyógyítand. Bencsik János. VIDÉKÜNK. Fürdői levél.*) Almádi 1883. julius 20. | Tekintetes szerkesztő úr ! Mindenek előtt arra kérem, hogy ha esetleg valami pletykaságot Írnék ezen levélben, azt irga. 1 lom nélkül törölje; mert, lássa, kérem, nagyoa rossz nyelvem van. Ezeket előre bocsátva, örülök a szerencsének, hogy becses lapja kedves olvasóinak az itteni fürdői életről cseveghetek. A grand saison delelőpontjáu vagyunk s noha már napok óta a látóhatár minden oldalról komor föllegekkel rémít bennünket, ez által nem hagyjuk magúinkat zavartatni, csak annyit kell megtennünk, hogy téli-kabátban járunk fürdeni 15 foka levegő' és viz-hőmérséklet mellett. Igaz, hogy a szépnem kevésbbé amazon természetű bájos képviselői nem igen fürdeuek abban a vén, goromba, hideg Balatonban, de azért van egy találkozó helye a fürdő- közönségnek — a színház. Kérem ne tessék nevetni, nem tréfálok! Látták önök már ,A furfangos cselédek* czirnü legújabb énekes eredeti vígjátékot? Nem? — Nagyon sajnálom, mi láttuk; hanem azt csak látni lehet, p de leírni nem. Tegnap „Deborah“ került színre, jobban mondva a gyöpre (lévén a színpad a gyö- pön), szép közönség előtt; ott láttuk az itteni értelmiséget s a fürdő szépségeit. A három szereplő mindent megtett — volt is taps elég; a negyedik (gépmester) a kortinát húzta jobb sorsra méltó ! ügyekezettel.A színjátszó társaság négy tagból áll, Christné az igazgatónő a társulat primadonnája: tragikája, komikája, naivája — szóval mindeue; az igazgatónő férje (nem igazgató !) a hős szerelmes s tudja a jó ég mi minden ; hátra vau még Ors{ágh úr a társulat komikusa, intrikusa stb. stb; a gépmester urat Gallót, ki a kortinát kezeli, már főn- ' tebb tiszteltük. Vasárnapa „piros bugyelláris“ lesz „elkö-J vetve“ több műkedvelő ur „szives közreműködésé-f vei“. Az igazgatónő kezében lesznek a darab összes női szerepei, az pedig kérem szépen, ha fölgondol-1 juk, nem gyerekség. Nem szólítottak ugyan fel, hogy reklámot csináljak, hanem annyit mondok, hogy aki a vasárnapi darabra nem jött el, azt — szánom! Tegnapra virradóra ellopták Kurcz bátyánk csirkéit, ki azóta minden fürdő-vendégben a csirketolvajt keresi. — engem is szörnyű mód „mustrált“ fürkésző tekintetével, kevésbe múlt, hogy ki nem nézte belőlem, hol vannak a csirkék. A bájos X a napokban azzal a csúnya Y nal vitette maga után a fürdőruhát, másnap már minden oldalról gratuláltunk Y-nak — mire ő hamisan mosolygott, ezt a hamis mosolyt azonban valami csalfa szellő a bájos X színe elé vitte és a szegény Y nyomban megkapta a „laufpasst* — most öngyilkosjelölt! Nem merem tovább untatni a „Veszprém* türelmes olvasóit, s úgy tőlük, mint Öntől tek. Szerkesztő ur, bocsánatot kérek a jelen merényletért és csak szives engedelmével leszek bátor a jövő I számra egy újabb levéllel bekoczogtatni. (Szívesen * veszszük és elvárjuk. Szerk.) Csóth, 1888. jul. 22*ón. Ez évi aratásunk legroszabbul ütött ki. — A határ egyik részét a jégeső semisitette meg, a másik részét a rendkívüli forróság, köd és tudja Isten, miféle csapások annyira megrongálták, hogy a gabna-félék, úgy mennyiségre, mint nagy részben qualitásra nézve is, várakozáson aluli rósz termést adtak csak. Ily nyomasztó körülmények közt a szegény minden bizalmát kapás növényeiben helyhez!, melyek ez ideig a nagy forrósággal meglehetősen daczoltak, sőt a napokban volt kedvező esők dús fejlődésnek indították. Széna jó termést adott; sarjura is van kilátás, ha ugyan az idő továbbra is kedvező lesz. Egészségi állapotaink, daczára a rendkívüli idő járásnak, igen jónak mondható. A személy- és vagyonbiztonság, mi a múlt években igen aggasztóvá vált, egészen megjavult, — mely körülmény egyedül a tek. törvényszék erélyes föllépésének köszönhető ; ugyanis: három erőszakos tolvaj közül egyet 11 évi, — kettőt 10—10 évi, — egy bicskázót 8 évi, — két kisebb tolvajt 2 —3 évi, egy csaló vásárlót íl/2 évi börtönnel sújtott. Nem hiába a gőzkorban élünk, de gyorsan is repül minden. — így a váudor-méhésztanár előadása e hó 8-ára volt Pápán kitűzve, s már 7-én elvégezte, — mint halljuk, a Teth-vidéki tanítók ugyan e hó 8-án akarták meghallgatni, de a tanár ur már d. e. elvégezte. — Most már a Pápa-vidéki tanítók elmondhatják a Teth-vidékiekkel: a Pápa-vidéki néptanítók nem hallották ugyan a vándor-méhész- tanár ur előadását, azonban a Teth-vidókiek csaknem hallották.* Sipőcz Ferenc{. Győr, 1883. julius 26-áu Tekintetes szerkesztő ur ! A magdolnai vásárunk e héten tartatott meg. Nem volt igen népes, mert részben a nagy munka idő, részben pedig az akkori esőzések tartották távol a vidéki lakosokat. Voltak kereskedők, kik számos szép lovat összevásároltak és pedig a lovak nagy áron keltek. A szarvasmarha is igen jó áron kelt. Eladatott 1074 drb ló és 1163 drb szarvas- marha. Ily vásár ritkán múlik el lopás nélkül. Egy tááp-szent-miklósi gazdaember, névszerint Szabó András, megvett egy csóti embertől 246 írton két jármos ökröt. Midőn a vevő kifizette őket, az eladó áldomásra hívta egy sátorba, ki is addig, mig I mentek, egy idegen emberre bízta ökreit. Áldom *) Elkésve vettük. Szerk
