Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-12-24 / 53. szám
____________________________ r VE SZPRÉM közgazdasági*, társadalmi*, helyi- s általános érdekli MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. VIII« évfolyam. 1888. 53-ik szám. Veszprém, decz. 84. kagánvitákaak ■ személye. jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen költemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérment etlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár 1. az. a. — Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Megjelen e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ‘‘-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr. j félévre 3 frt; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára)5kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásórt külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal; k rausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s rectamátió. Előfizetési felhívás! Tisztelt közönség! A „Veszprém“ a beálló új évvel létezésének és működésének kilenczedik évfolyamába lép. Ezen kilencz évfolyamból most fogom én a hetediket szerkeszteni. A nagyérdemű közönség előtt áll tehát oly szerkesztői múltam, amelyből megítélheti lapomnak árny- és fényoldalát. Mindig tisztában voltam feladatommal és daczára óriási hivatalos elfoglaltságomnak soha meg nem feledkeztem arról, amivel mind megyénk jól felfogott érdekeinek, mind városunk reputátiójának tartozom. Le- s felhullámzottak személyem körül a múlt évek eseményei és szilárd meggyőződéssé érlelték bennem azon tudatot, hogy anuak, aki a közügyet önzetlenül és odaadólag akarja szolgálni, nem szabad hol mi apró gyarlóság-sziilte tekintetekre figyelemmel lenni. E tapasztalattal, e meggyőződéssel állok ma a nagyérdemű közönség elé, hogy szives rokonszenvét és pártolását a jövőre is kikérjem. Nehéz megpróbáltatások várnak a magyarra. Künn világháború készül, mely hivatva van Európa térképét megváltoztatni. E háborúban nekünk magyaroknak oroszlánrészünk lesz, hisz máris hazánk határait nyaldossák a hadi készülődések hullámai. Benn nemzetiségi, vallási, faji meghasonlások dúlnak; ezek mellett a pauperismus egyre terjed és fogékony lesz társadalomfelforgató eszmék befogadására és megvalósítására. Az állam, a kormány, a parlament, sokkal inkább el lesz foglalva a világeseményekkel, mint hogy a felmerülő bajok orvoslásával foglalkozhatnék. Magunkra maradunk és magunknak kell magunk helyzetéről gondoskodni, magunknak kell anyagi, szellemi és erkölcsi javulásunkat munkálni, munkálni férfiakhoz illő kitartással ésszorgalommal, hogy az események készületlenül ne találjanak. Ily komoly és aggasztó viszonyok közt ki sülyedhetne közölünk annyira, hogy a meghasonlás üszkét, a különben is ezer sebből vérző lakosság közé dobná? Vagy ki volna az, aki ily nemzetellenes merénylőre csak egy perczig is hallgatna? Én azon leszek, hogy lapom a tisztelt közönséget e nagy és terhes feladatában támogassa az által, hogy helyes és józan elveket hirdessen, azoknak kivitelében a czélszerü eszközökre utaljon, a netán bekövetkezhető veszélyre figyelmeztessen, az egyben-másban elért kedvező sikert közzétegye, hogy hasonlóra másokat is buzdítson. Midőn mindezt e haldokló év végnapjaiban újra Ígérni kötelességemnek ismerem, kérem úgy megyénk, mint városunk összes lakosait és fokép a községeket, hogy a „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítődre előfizetni szíveskedjenek. Boldog ünnepeket kívánva tisztelt olvasóimnak vagyok Veszprém, 1882. évi deczember hó 23-án. alázatos szolgájok LÉVAY IMRE, a „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítő* felelős szerkesztője és kiadója. A „Veszprém“ és „Hivatalos Értesítőre“ előfizethetni Negyedévre Félévre Egészévre 1 frt 50 krral. 3 n D 6 „ n A „Veszprém46 tárczája. A kik engem úgy szerettek... A kik engem úgy szerettek S nem tudom mért, dédelgettek, Hej de rosszul cselekedték : A lelkem elkényeztették. Olyan ez most, mint a gyermek, Kit az anyja soh’se ver meg: A mit egyszer od’ad néki, Máskor is csak újra kéri. Nem akarja tudni lelkem. Hogy ezen a puszta telken, Hova „onnan“ el vetődtem — Nincsen úgy, mint jobb időkben. Egy-két emlék minden kincsem, Ezen kívül semmim sincsen, S hogy lelkemnek vágya teljék: Játékstere lesz az emlék. És e szegény bohó lélek Úgy elmulat, játszik vélek, Hogy magam is vele tartok — Könyes szemmel csüggük rajtok... Oh, mert az a boldog élet Olyan hamar semmivé lett! Jó, hogy ez az egy-két emlék Valahogy csak megmaradt még. Megmaradt — és kincsemmé lett, Bennük a múlt újra éled, S érezem, hogy dússá tettek, A kik engem úgy szerettek .. P. Az elutasított kérő boszuja, (M. Cantarelli után.) A néző' közönség, mely a fényesen kivilágított teremben a felpiperézett szinósznő'ket és színészeket kényelmes ülőhelyéről szemléli, nem is gyanítja, hogy mily küzdés, kitartás, türelem és bosszúság szükségeltetik egy csak némileg is ösz- szevágó előadás létrehozásához, még tapasztalt, oskolázott művészekkel is, hát még a pályáikat kezdő és pályáikat végző' színészekkel!! Én mint a Múzsa templomának zsarnoka színházi idényemet F . . . ben kezdő' és végző színészekkel nyitottam meg, miután pályáik delén levő' erő'ket kellőleg jutalmazni nem tudtam. Egy dicséretes kivételt képezett ugyan S. Ágoston színházi rendezőm. Teljes erő'vel fogott a még fiatal férfiú az előadandó darabok betanításához s a neki alárendelt személyzetet annyira birá lelkesíteni, hogy az általa rendezett előadásoknál mindenkor telt házra számíthattunk. Nem csoda tehát, hogy ezen nyílt, őszinte jellemű s tevékeny ember bizalmamat tökéletesen bírta s önkénytelenül is nagyobb befolyást gyakorolt felettem, mint a minőt magam is gyanítottam volna. De azt meg kell vallanom, hogy az egyszerű, szerény ember kiváló állásával soha sem ólt vissza. Ágoston egy napon szokatlan korai órában lépett szinházi irodámba. „Igazgató ur! egy kis balettet olcsó pénzért lehet szerződtetni,* hadarta ó' lelkendezve „hat csinos lány B ... re átutazóban van itt, nehány előadásra kellene őket megnyernünk!! Ügyeim sikeres befejezése végett rögtön el- ; határoztam rendezőm indítványát elfogadni. Terpsi- I chore papnőit még az nap vacsorára meghivatván, a szerződési feltételeken hamar megegyeztünk. De még az est folyamában észrevettem, miért sürgőbe annyira rendezőm a tánczosuők szerződtetését. Mint galamb a kányák közül, úgy vált ki a fiatal, félig még gyermek H. Anna társnői közül; szépsége nem volt annyira feltűnő, hanem egész lényén elterjedő szűzies, szende kifejezés megnyerő nekie a sziveket. Ágoston alig birá a lánykára tapadt tekintetét elfordítani. De a félénk leányka a magas, erős testalkatú férfiú előzékenységeit hidegen fogadta, sőt idegenkedést tanúsított iránta. Az elválásnál Anna szótalan volt, mig a többiek kifogyhatatlanok voltak csevegésükben. Vállalatom teljesen sikerült. Valahányszor a tánezoló tündérek felléptek, a nézőtér a tetőzetig megtelt. Különös! egy telt tárczáju színigazgatónak minden vállalat kikerül — ez nálam is bebizonyult! Csak rendezőm magaviseleté nem tetszett, ső't gondot is okozott. Tevékenysége és ügybuzgalma nem csökkent ugyan, csak kedélye Annávali ismeretsége I óta tökéletesen megváltozott. Játszi vidámságát bnskomolyság váltotta fel s szórakozottsága, me- reugése által az egész személyzet gúnytárgyává vált már. Szántam szegényt, reménytelen szerelme miatt meg akartam leczkéztetni, de ő megelőzött nyilatkozatával. Miután egy tőle feltalált gépezetet, melynek segélyével Faust dalművében Margit az angyalok által mennyekbe vitetik, kellőleg megmagyarázott volna, tőlem kihallgatást kért. A könyvtárba érkezve szaggatott hangon kezdé beszédét : „Igazgató ur! Komoly megfontolás után elhatároztam, hogy Anna kisasszony kezét megkérem; önt választottam násznagyomul. Igen kérem, járjon el Annánál, hogy kérésemet sikeresen fogadja.* „Egy feltét alatt szívesen, hogy a lakodalmat esak hús vét után üljük meg,* feleltem neki. „Mégigérek mindent, amit csak kíván,* kiáltott fel „csak a döntő feleletre ne várakoztasson soká !* Nem sok sikert várhatott küldetésemtől — mert már utolsó szavánál szemei nedves fényben ragyogtak, mintha fájdalmát könyei által akarta volna enyhíteni, — de gyöngesógét elrejtendő rohanva hagyta el a könyvtárt. En teendőim után láttam, s midőn déifelé a zaj körülöttem kissé csillapodott, a szinházi szolgát azon kéréssel küldöttem Annához, hogy szíveskedjék hozzám fáradni, személyes ügyben kívánnék vele nehány szót váltani. Midőn a tánezosnő előttem állt, kétszer is hozzáfogtam, mig kérelmem előadására alkalmas szavakat találtam. „Kisasszony! lehetetlen, hogy figyelmét elkerülte, mily mély benyomást tett ön S ... ur szivére“ kezdtem végre szavaimat ,S ... ur tanult, használható egyén, ő képes egy nő eltartására, ő megbízott engem, hogy kérjem meg számára a kisasszony kezét.* A tánezosnő tündéri szép arczának egy izma se mozdult meg szavaimra. £zen Sphynxnek vagy nincs szive-------vagy szive már más érzelemnek r abja! ! „Bármily megtisztelő reám nézve S ... ur ajánlata,* mondá fagyos hangon „de én azt nem fogadhatom el. „S miért nem?“ „Mert én S Ágoston urat nem szeretem — sőt idegenkedést érzek irányában — — előérzet-e ez? nem tudom, de közelében oly félelem fog el, mint ha körében veszély fenyegetne.* Beláttam, hogy ezen nyilatkozat után minden----------------1 11 ’ " 1 -•J—”T—r-■■ La punk mai számáhozfél ív melléklet van csatolva.
