Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-10-15 / 43. szám

A kereskedelem magyarosítása.

Ha a hazai kereskedelmi ügyről szólunk, akkor mindenesetre a magyar nemzet egyik legfontosabb kiegészítő részéről van szó, mely századok, sőt évezred óta, a magyar nemzettel a hazában élt és él annélkül, hogy a nemzettel sorsát azonosítani tudta, hogy nyelvét elsajátítani képes lett volna.

Ha a kereskedelmet csak úgy akarjuk megítélni, mint adó és vevő vagy közvetítő elemet, akkor igen csekély értéket tulajdonítunk a kereskedelemnek. — A koreskedelem értéke a maga valóságában csak ott ismerhető fel, ahol már mint nemzeti tényező mutatkozik, például Angol- és Fran- cziaországban, ahol a kereskedelem mint hatalom, a nemzeti érdekeknek támasza, elősegitője. Mert ha a kereskedelem tömörittetik, nemesak egyszerű közvetítő elem, hanem végrehajtó es legfőbb nemzetgazdasági tényezővé válhatik, daczára annak, hogy ez Kozraopolitikus elem. Ha a nemzeti érdekek kívánják, önmegtagadónak kell lennie, vagyis bizonyos alkalmakkor az ellentől sem venni, sem annak eladni nem fog, és nem közvetít, csak azért, hogy a nemzeti érdekeknek megfeleljen.

Ez oldalról a mi nemzetgazdáink kevés figyelemre méltatták a kereskedelmet; vannak egyesek, kik csak úgy érintve, elismerik a kereskedelem ez irányban való értékét, pl. mondják azt, hogy valamely állam egy másikkal ellenséges lábon áll, nem helyes és nem hazafias tettet követett el a kereskedői osztály, ha az ellenségnek árut közvetít, hogy igy ez által annak erejét emelje. Több figyelemre azonban nem méltatják. Oly magas fokra kell emelni nálunk a kereskedelem nemzeties irányát, mint Angol- és Francziaországban; és ha oda fejlődhetnék kereskedelmünk, különösen figyelembe véve a mi helyzetűnket, Közép-Europában, rendkívüli szolgálatot tehetne a magyar nemzetnek a nemzeti kereskedelem.

Mondjuk azt pl. hogy van egy nemzet, mely kereskedelmi összeköttetésénél fogva Magyar- országból táplálkozik, hogy jövedelmi főforrása innen ered; mondjuk azt, hogy a nemzettel a magyar nemzeti kereskedelem, felfogva saját hivatását, egy intésre megszűnnék e nemzet kereskedőitől áruit beszerezni, az ellentáborban ez oly közgazdasági rázkódást idézhetne elő, hogy annak következményeit egyelőre kiszámítani teljes lehetetlen. De viszont ez a magyar nemzetre oly rendkívüli előnyöket biztosítana, melyeket szóval kimondani nem lehet.

Tudjuk mi azt, sőt igen is tudjuk, hogy az elméleti emberek azon hitben élnek, hogy a magyarosodás az iskolák által előbb-utóbb elérhető; feledik, hogy a magyarországi kereskedelem mennyire megcsontosodott német. Csak legutóbb volt ugyan alkalmunk meggyőződni arról, hogy a kereskedelmi akadémiánkon a magyar nyelv és szellem helyes irányban halad, de ezt nem találhatjuk elégségesnek arra, hogy a magyar kereskedelem nálunk kifejlődjék, mert a gyakorlati élet azt bizonyítja, hogy a legjobb magyar szellemben nevelt gyermek is, ha az iskolát elhagyja s a gyakorlati életbe lép át, kénytelen lesz e jó nevelési irányt elfeledni, mert a mi kereskedelmünk, fájdalom, a gyakorlati életben még tökéletes német.

Hogy tehát kereskedelmünk nemzetivé lehessen s a nemzet életével összeforrhasson, a magyar nyelv elsajátítása a legfőbb szükség, mert ez leend kulcsa az igazi hazafias érzelem kifejlésének és csak akkor lesz képes a kereskedelem nemzeties irányban munkálkodni.

Azért hathatós közreműködésre van szükség, hogy a kereskedelem Magyarországon magyar legyen, s hogy ama módok megvitattassanak, melyeken ez elérhető volna.

Tagadhatatlanul, és lehet mondani, első sorban sok hasznát látjuk kereskedelmünk magyarosítása körül a kereskedelmi iskoláknak, melyek nemzeti szellemben nevelik ugyan ifjainkat, de mert ezeket a gyakorlat rövid időn németekké teszi, nemcsak társadalmi, hanem törvényhozási utón kellene oda hatni, hogy mindennemű kereskedelmi könyvek magyar nyelven vezettessenek s a törvény előtt csakis magyar könyvkivonatok bírjanak érvénynyel. Mert bár az ifjúságnál, tekintet nélkül a nemzetikapnak; szóval szerencséjük volt a függetlenségieknek, hogy a vonatvezető urnák tetszett nemsokára elindítani a választókkal telt vonatot.

Három óra nem az örökkévalóság s ezen idő múlva érkeztünk Orosházára. Éljenek, bandériumok, sőt a bánfalvai pap mozsárlövései is üdvözöltek s akarva nem akarva elczipeltek az egész társasággal együttt az Alföld szállóba, hol a nagyérdemű választók számára diszlakoma volt rendezve. Kortesbeszéd járta kortesbeszéd nyomát, lehordták a kormányt, majd hunczutozták az ellenzéket, mert a két pártbeli kortesek költségkímélésből közöslakomát rendeztek, — úgy hogy a szegény atyafiak közül nem egy esett kétségbe, hogy kire szavazzon, hogy lelkiismeretét egyensúlyba hozza a legkülönbözőbb útiköltségekkel s lakomákkal.

Nem szándékozom huzamosabban a választásokkal foglalkozni, — elég legyen, hogy a fehér toll győzött, a piros jelölt pedig húszezer hold orosházi földbirtoka daczára is kisebbségben maradt. Néhány napig még tűrhető volt az élet uj lakóhelyemen. A függetlenségiek váratlan győzelme minden elmét foglalkoztatott, a győztes párt mulatságokat, a színház s Antonio Caesar Jdiszelőadá- sokat rendeztek : szóval azt hittem, hogy még unatkozni sem fogok. — Balga hit! már a jövő héten alkalmam volt tapasztalni, mennyire igazuk volt azoknak, kik Orosházát a földkerekség legunalmasabb fészkének nevezték. Napközben persze ki sem lehet menni a szobából, melyek különben sem magas termetemet szolgai hajlongáshoz szoktatják, mert Orosháza az Alföld fogalmának megfelelve mindenben bővelkedik inkább, mint fákban. Látni ugyan utczaszélekeu törpe akáczfákat, de ezek a ta- faj alkalmatlansága miatt ritkán érnek el meglett lérfikort, s árnyékot sem nyújtanak. Ehhez járul

ségre, dicséretreméltó magyar szellem nyilvánul, de fájdalommal kell beismerni, hogy ennek az életben vajmi kevés érvényt szerezhet, mert egész éven át alig ir pár magyar sort az üzleti irodákban.

A hazai kereskedelem németesítésével egyenesen a kormányt is okolhatni, nézzük pl. a budapesti tőzsde alapszabályait, melyeket a belügyminiszter irt alá. s mely a magyar tőzsde hivatalos lapjául a német ,Pester Loyd*-ot bírta eddig. Úgyszintén a tőzsde összes nyomtatványai és táviratai mind német nyelven vannak szerkesztve. Pedig mig a tőzsde német, addig a fővárosi kereskedelem sem lehet magyar, s a kormánytól első sorban ezt kellene erélyesen követelni. Hasonlóképen magyarosítani kellene a hazai városok neveit, postán és vasútnál törvény által kötelezővé tenni.

Régibb és mostani kereskedelmi viszonyainkat tekintve, nem is csodálkozhatunk azon, hogy kereskedelmünk nem magyar, mert csakis pár éve kezdett hajlamot mutatni a magyarosodásra, és hogy teljesen keresztülvitessék, a mozgalmat szélesebb alapra kell fektetni, mint ez eddig történt.

Kívánatos volna, ha a kormány adminisztratív utón, kereskedelmi kamarák által igyekeznék kereskedőink magyarosításán, kívánatos, hogy e tárgyban a törvényhozás is fellépjen, de ettől nem várhatunk sokat, mert rendkívül nehéz a külöm- böző nézetek kiegyenlítése. De a legfőbb hatást az életben kell keresni, társulati utón hatni oda, hogy a vidéki magyar városok kereskedői ne csak saját üzleti könyveiket vezessék magyar nyelven, hanem hogy különösen Budapesttel csakis magyar levelezést folytassanak, s igy a vidéknek kellene a központ magyarosodására hatni.

, Gyűri KÖltöny.*

A Bocsor ünnepély Pápán.

A pápai reform, főiskola veterán tanára, a jeles történész Bocsor Istvánnak, ki irodalmi működéséért legfelsőbb helyről kir. tanácsosi czimmel kitüntetve lett, a dunántúli ref. egyházkerület f. hó 10 és 11 napján 50 éves tanársága alkalmából fényes ünnepélyt rendezett Pápán, mely az ősz tanár érdemeihez minden tekintetben méltó, megható jelenetekben gazdag, s az őszinte részvét és érdeklődésnél fogva, mely iránt a nyilvánult, felejthetlen lesz a főiskola történetében.

Mándoky .Béla művezetése alatt ez alkalommal városunkba érkezett győri színtársulat kedden este díszelőadással nyitotta meg az ünnepélyek sorozatát, Pap Gábor üdvözlő költeménye után, mint Mándoky Béla szavalt nagy hatás közt, a zsúfolásig megtelt ház perczekig tartó tapsviharban tört ki; éltette az ünnepeltet és szorzőt, kik egy földszinti páholyban foglaltak helyet. Ezután a »Szigetvári vértanuk* első felvonását és »Robin orvost“ adta elő a társulat. Felvonás közben díszes transporent előtt, mely az ünnepelt nevét tüntette fel, a helybeli zenekar játszott, számos vidéki vendég látható tetszéssel kisérte az egész előadást, mely igen jól sikerült.

Esti 9 órakor, a főiskola udvaráról kiindult fáklyás menet zeneszóval vonult a kasinó erkélye alá, melynek ablakában az ünnepelt tisztes alakja Tauflel Mihál ügyvéd, s a jubilánzs egykori tanítványának üdvözlő szavaira megjelent és meghatottsággal rezgő haugon emelkedett szavakban mondott köszönetét megtisztelőinek.

Másnap délelőtt 10 órakor a reform, egyházban gyülekeztek a küldöttségek és a díszes közönség az emelvény körűi, melyen a küldöttségileg meghívott ünnepelt, az egyházkerület, a megye tanintézetek képviselői közt helyet foglalt a főiskolai énekkar által előadott Hymnus hangjai mellett. Az ezután következő mély csendben Pap Gábor superintendens emelt szót, s ecsetelve az érdemeket, miket a jubiláns a hazai tan- és nevelés ügy, az egyház irodalom és tudományosság terén szerzett, az egyházkerület nevében üdvözölte őt. Bocsor válaszában múltjáról emlékezett. Vázolta az eszméket és törekvéseket, mik történetírói működésében vezérelték, jelszava »Semper idem !* Megemlékezett tanítványairól, kik közt az ország számos jelesét említé, s számot adott tanári és nevelői működéséről, meleg szavakban fejezve ki

még a Saharára emlékeztető porfelleg, mely minden tovarobogó kocsi után felszáll s csak hosszú idő után ülepszik le, s az utczákat naphosszant betöltő csordák, gulyák, csürhék, nyájak stb nem legjobb illata. — A múzsák templomát is meglátogattam néhányszor, de az egy T-n kívül, ki pedig nagyon is középszerű művész, egyik sem érdemli meg a színész elnevezését: elég az hozzá, én, ki a nemzeti- s.népszinházhoz vagyok szokva, csöppet sem sajnáltam Xemesv. eltávozását, mely fölött a jó orosháziak majd hogy kétségbe nem estek. — Gyopárost azonban egészen szem elől tévesztettük, pedig hiszen eme gyógyfürdő volt kiindulási pontunk; hát bizony nem igen érdemes volt e miatt elhagyni a fővárost. Orosháza községének tulajdonot képezi egy jókora kacsató, talán nem is nagyobb mint a városligeti; minthogy ez a Gyopárhalom tövén terül el, attól vette nevét. — A tóban négy részt külömböztetünk meg: mindjárt forrása eredténél van a disznók számára reservált fürdőhely, lejebb van a kenderáztató, mely áztatási műtét különösen a nyár végén terjeszt borzasztó illatot, e mellett van a lóúsztató, végül pedig a fürdővendégek számára fenntartott hely, melyhez a viz az előbbi szakaszokból folyik. — Prosit! — E rész a többinél sokkal kisebb, azoktól azonban nincs különválasztva. — Maga a viz sokkal sűrűbb sem hogy úszui lehetne, szine pedig a sárga és barna közt ingadozva minden inkább mint ízlésteljes ; ehhez járul még, hogy a tó feneke nem egyéb mint puha, fekete jódsár, helybe-közbe ölnyi mélységű gödrökkel, melyekbe az emher a legnagyobb kényelemmel belefuthat: ezek mind oly dolgok, melyek e magyar Halitól egyszer mindenkorra elvették kedvemet. — A partot elfoglalják a sűrűn egymás mellett levő vászonsátrak, melyekben

köszönetét az egyházkerület iránt. — Következett a tisztelgő küldöttségek bemutatása. Barthalos lelkész az egyházkerület nevében szólott s arany- tollat nyújtott át irodalmi érdemei jeléül az ün- nepeltnek. A ref. főiskolai tanári kar nevében Váli Ferencz mondott beszédet. Karsai Sándor superintendens az ágost. evang. egyház kerület, Véghely Dezső alispán a vármegye nevében üdvözölték. Os- váld Dániel Pápa város hatósága nevében, Néger Ágoston apátur a rom. kath. iskolaszék nevében szólották. Ott láttuk a veres-kereszt nő-egylet, a soproni evang. lyceum küldöttségét, s hármat a jubiláns első tanítványai közűi. A majd negyedfélezer tanulónak, kik egykor az ünnepeltet hallgatták, számos képviselője jelent meg. Ezek nevében Csepelyi Sándor szólott s emlékalbumot nyújtott át szeretett volt tanárjának. Utána az izr. hitközség a helybeli egyletek intézetek és társulatok következtek hosszú sorban. Bocsor mindegyiknek válaszolt s szavai meghatók valónak.

Délben díszebéd volt a Griff fogadóban, melyen lelkes felköszöntők mondottak, este pedig bál ugyanott, mely méltó volt a többi ünnepélyekhez. Bezárjuk tudósításunkat a közóhaj ama nyilvánításával, hogy a jeles tanár és érdemekben raeg- őszfílt törhetlen jellemű férfiút a Mindenható még sokáig éltesse.

Argus.

Ipar-ügy.

Iparosaink figyelmét felhívjuk azon körülményre, hogy az országgyűlés munkarendjébe felvette az ipartörvény revisióját. Ha valamikor, most szükséges, hogy az iparosok helyzetüket tanulmányozzák, annak javító eszközei és módjai felett gondolkodjanak, tanácskozzanak, eszmét cseréljenek és véleményeiket a sajtóban közöljék, hogy mennél szélesebb körben terjedjenek azok és eljussanak a törvényhozó honatyákhoz, nehogy az ipartörvény revisiója tárgyában hozandó törvények rosszabbak legyenek az eddigieknél.

A budapesti országos kiállítás szervezését a kormány veszi a kezébe, a költségeket Ő viseli s mivel az egész kiállítás anyagi és erkölcsi sikeréért a felelősséget magára akarja vállalni, a garau- tia-alapra történt jegyzések valószínűleg nem fognak általa továbbra is érvényeseknek tekintetni. Alakit- tatik egy központi bizottság, mely azután a vidéki bizottságokat fogja alakítani vagy azok alakítását kezdeményezni.

Miskolczon 1883-ban borvásárral egybekötött kiállítást terveznek.

Állami közép-ipartanoda. Vettük a budapesti állami közép-ipartanoda Értesítőjét a három legutóbbi tanévről, melyet nagy gonddal Hegedűs Károly igazgató szerkesztett. Az intézet 20 tanulóval kezdte meg működését; a második évben már 45, a harmadikban 95 tanuló volt. 16 tanuló segé- lyeztetett összesen 2825 írttal. Az 1883—84-ben megnyílik a faipari szakosztály, életbe lép malomipari, továbbá az építők, kőmivesek, kőfaragók és ácsok tanfolyama. Szivünkből üdvözöljük ezen ipartanodát és kívánjuk, hogy a magyar nemzet mindig büszke lehessen ezen intézetre.

Egy pártolásra méltó irodalmi vállalat

A „Regényvilág* e kiváló szépirodalmi lapunk most megjelent 1-ső számával fennállásának III-ik évfolyamába lép. Őszinte örömmel üdvözöljük e derék hazafias vállalatot jelenlegi díszesebb és szebb alakjában. Az eszme, mely a »Regényvilág“ létrehozásánál a kiadók szeme ‘előtt lebegett, t. i. a pangó szépirodalomnak egy kis lendületet adni — örömmel konstatálhatjuk — kezd testté válni. Legjelesebb Íróink fölébredve lankadt tespedésükből oly hévvel és örömmel láttak hozzá a munkálkodáshoz, hogy rövid idő alatt tárgytalanná vált egyik része ama panasznak, mely szépirodalmunk hanyatlásáról utón útfélen hangoztatott- Most még csak az van hátra, hogy a panasz másik és nem kevésbbé jelentékeny része, mely a közönségnek a szépirodalommal szemben tanúsított közönyösségéről szól, rövid időn szintén eltűnjék hírlapjaink hasábjairól, irodalmi társaságaink gyűléseiről. És e tekintetben

a fürdővendégek tanyáznak. A vetkőzés és a fürdő ruhák felvétele, melyek nemi külömbség nélkül egy keszkenő, vagy legjobb esetben egy kötényből állanak, sans gene a parton történik szabad ég alatt, bár a nagyérdemű közönség kényelmére már vagy tiz favetkőzoszoba van felállítva, melyekben Szt.- Tornya község népiskolai oktatója végzi nyáron át a fürdőszolgai teendőket. — Ezek azonhan alig vannak látogatva, mert Orosháza közönsége még azt a tiz o. é. krajczárt is sajnálja, mely összegbe kerülne ily kabin haszonbérlete egy délutánra.

Végre beköszöntött az ősz. Őrömkönyűket hullattam, mikor ismét felülhettem a gőzkocsira Budapest felé. — Barátom, ki sohasem hagyta el faluját huzamosabb ideig, alig győzte csodálni, miszerint hogy sajnálhatom nyári tartózkodásom helyében ejtett választásomat P E szavakkal vettem tőle búcsút:

Viszontlátásra, de nem Orosházán.

Háry ‘Bódog.

A lelkiismeret hatalma.

ELBESZÉLÉS.

Irta: Németh Gerő.

A toronyóra épen most kongta el az éjfeli tizenkettőt. Az utolsó ütés, mint egy elszállott lélek sóhaja visszhangzott a néma éjben. Nincs semmi zaj, nincs semmi nesz. Az éj koromsötét. A tova vonuló felhőréteg közűi csak néha kacsint ki egy-egy csillag, de^ mintha ezt is megbánta volna, mintha szégyenelné magát a vizsga szemek előtt, csakhamar takaró alá búvik. Pedig nincs mitől tartani; min- deu élő lény nyugalomra hajtotta fejét, csak egyedül

fordulnak most ismét a müveit közönséghez a vállalat kiadói, fordulnak különösen a szépirodalom legbuzgóbb pártolóihoz, a művelt magyar hölgyekhez avval a kéréssel — támogassák őket abban a törekvésben, melynek czélja a széppróza iránti fogékonyságot feléleszteni és hazai irodalmunk részére megnyerni mindazokat az elemeket, melyek szellemi szórakozás czéljából addig nagyobbára a regényirodalom külföldi — jórészt annak is legselejtesebb termékeihez fordultak. A most meg indúló III. évfolyamban a ,liegényvilágu közölni fogja JÓKAI MÓR »Minden poklon keresztül* ez. nagyobb regényét, melynek tárgya a keresztes háborúk idejéből van merítve. Budai László eredeti képeivel illustrálva: Mikszáth Kálmán, ,A mi hőseink* ez. rajzciklusát, melyben a jeles iró a palócz- nép nagy hőseinek vak Záhony Graczának rajzát adja az ő szokott s annyira kedvelt humoros leírási modorában, Dörre Tivadar eredeti képeivel, és ‘BENICZKY-BAJZA LENKE jeles Írónőnk „Tévesztett utak* ez. magyar társadalmi regényét, és a világhírű humorista Mark Twain legújabb művét, »Koldus és királyfi* ez. robinsonádját Fái J. Béla gondos fordításában, gyönyörű képekkel illustrálva. Ezeknek befejeztével közölni fogja: Mikszáth Kálmán, jeles írónk »Az utolsó kaloda* ez. humoros regényét, az elbeszéléseiről hires elbeszelő első regényét; Véka Lajos jeles regényírónk »Pali bácsi* ez. uj társadalmi regényét; Ötvös QAdolf, jeles kritikusunk első szépirodalmi művét »Himfy halála* ez. regényét; Gabányi Árpád, ,Egy krajezár emlékiratai* ez. humoros novella-ciklusát. Ezeken kívül a legújabb és legkiválóbb világirodalmi regények látnak napvilágot a »Regény világban*, mely apróbb tárczaközleményeivel és változatos tartalmával mindenképen törekszik a művelt közönség jogos igényeit kielégíteni. — Daczára kiváló jeles tartalmának és szép kiállításának a »Regényvilág“ a legolcsóbb magyar szépirodalmi közlöny. Egy-egy fü\et ára 15 kr. Előfizetési ára egész évre 7 írt 80 kr., félévre 3 frt 90 kr., negyedévre 1 frt 95 kr. Szerencsés gondolatnak tartjuk, hogy a kiadók a közönség óhajának megfelelve — a »Regény világ *- ot ezentúl illusztrálva adják ki és reméljük, hogy a művelt magyar közönség megérdemlett pártfogásban fogja részesíteni e kiváló szépirodalmi közlönyt Még azt jegyezzük meg, hogy a kiadó hivatal (Révai Testvérek könyvkereskedése Budapesten IV. Váczi-utcza 2. sz. és Koronaherczeg utcza 2. sz) kívánatra bárkinek szívesen küld mutatványszámot és részletes előrajzot.

A buzaköüszög és a csávázás legokszerűbb módja.

— Kiadja : a füldmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi (nagy. kir. ministerium. —

I.

A gabonaféléinken előforduló üszög a fejlődés bizonyos szakaszában fekete port képez, a búzánál a magban vagy az egész kalászban, az árpánál és zabnál szintén az egész kalászban, a rozsnál valamennyi földfölötti részben, a tengerinél rendesen a nő és a hímvirágokon, de nem ritkán a száron és a leveleken is, a kölesnél a bugában és végűi a muharnál a magban.

Ezen különböző üszög-kórokat különböző élősdi gombák idézik elő, az úgynevezett üszöggombák. Azon üszögöt, a mely a búzamag belsejében fekete por alakjában fordúl elő és zsiros, büdös, golyó- és kő-üszög neve alatt ismeretes, kétféle üszög idézi elő: a Tilletia Caries és a Tilletia laevis.

Azon üszög a mely rendesen a búza egész kalászát tőnkre teszi, ugyannyira, hogy végűi csak az orsó marad hátra, tlstilago Carbonak mondatik, a közéletben „por-üszög* elnevezés alatt ismeretes. A porüszög korántsem okoz oly nagy károkat, mint a kő-üszög; leggyakrabban az árpán és a zabon fordúl elő.

Folytatás a melléklapon.

az éji őr láthatná, ez vonzolja öreg csontjait, siet egy az utcza-sor végén kiszögellő házig, hogy ott az északi hideg széltől árnyékban kissé kipihenje magát. Kopott szűrét, melyet az idő viszontagságai, a sok eső és hó nagyon megviselt, szorosan összehúzza, ősz fejét a fölé felé hajtja, s csak akkor néz föl, ha egy eb csaholva támadja meg; ilyenkor gúnyos mosoly ül ajakára, mintha mondaná : no, no, csendesedjél! hisz régóta ismerjük miegymást; arra vagyunk kárhoztatva, hogy mások felett, — mig azok a testet, lelket üdítő álom édes karjain pihennek, — vigyázzunk, őrködjünk.

— Szerencsétlen sors!

— Oh, halál, meddig késel, miért nem jösz ? én már megértem az aratásra: szívesen pihenném oda lenn a sírban.

— Míg így a halál gondolatával tépelődik, mellette villámgyorsan egy árny, mint valami kisértet suhant el. Legalább azt hitte. Meglehet az egész csak képzelődés szülte agyrém. De maga sem tudott erről magának számot adni, -- megijedt, szokatlan balsejtelem vett rajta erőt.

Cak nem jó az ördögöt a falra festeni.

— Távolabb egy alacsony ház ablakából gyenge világosság derengett át a széles utczára. Ily későn ! A családban bizonyosan baj van. Ekkor a házból két feketébe öltözött alak, — nők lehettek, — jött ki, szembe az éji őrrel. Suttogva beszélgettek. Mikor közel beértek, mondja az egyik: „Férje megmentésére minden lehetőt elkövetett, hasztalan; meghalt szegény, életét áldozta fel a kiksinyért, az isten nyugasztalja meg, kár érte; áldott jó lélek volt !* Az őr keresztet vetett magára, — dicsérjük az urat! Gondolataink a múltba tér vissza, — azokat egymásutánba ssedve, imígy sóhajt fel: Istenem! mi nagyot véthettek azok ellened, hogy boszuló kezed nem