Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-05-14 / 21. szám
Vili* évfolyam. 1§§3. 21-ik izáin. Veszprém, május 14. Megjelen « lap a „HIVATALOS ÉRTESÍTŐ“-vel egyiltt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kü- lönlap adatik ki. — Eló'fiietési ár mindkét lapra : negyedévre 1 frt. 50 kr. ; félévre 3 fi t; egész évre 6 frt. Egyes példányok ára J5 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere H kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bélycgilleíék fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz a. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet, s reclamátiő. VESZPRÉM közgazdasági*, társadalmi*, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sí. a. — Ide czimzeudő a lap szellemi részét illető minden Közlemény. A tűzkárok és a biztosítás. Nincs semmi oly jó, amivel a gonosz vissza nem tudna élni. A tfiz pusztításainak az emberek humánus gondolkodásmódja gátat vetett, vagy legalább vélt vethetni a biztosítások által. Üdvös is és megnyugtató, ha nyugodtan hajthatjuk le fejünket és nem kell minden pillanatban remegnünk, vajon keservesen és arczunk véres verejtékével szerzett birtokunk nem fog-e holnap szemeink előtt elhamvadni, nem fogunk e kénytelenek lenni a jólét helyett koldus tarisznyát akasztani nyakunkba, koldusbotot venni kezünkbe. De amily üdvös a biztosítás tudata, borzasztó azután az is, ha ép maga a biztosítás lessí a visszaélés által magánál a tüzelem pusztítanál százszorta pusztí- tóbb. Ma e ponton állunk, hogy maga ellen a biztosítás veszélyei ellen kell magunkat valahogy biztosítani, nehogy a sok biztosítás közt végre is — mindenünk koczkára legyen téve. Fájdalom, városunkban is, de főkép hazánk más vidékein egyre szaporodnak a borzasztó tüzesetek, melyekből egyesek valóságos üzletet csinálnak és maholnap az lesz a leggazdagabb ember, akinek vagyona birtoka a legtöbbször leég. Rosszul megy egy gyárnak az üzlete, romlottak, elhasználtattak a berendezések; rozzant egy óriási tengeri hajó, áruczik- kekkel túlrakatik, a szállítmány biztosít- tatik: egyszerre a gyár, egyszerre a hajó a sik tengeren lángba borul és a — biztosítási összeg zsebre lesz rakva. Képzeljük a lángok e két kiváló martalékától le egész az utolsó vityilóig az eléghető tárgyak sokaságát, egy lánczola- tot nyerünk, amelynek minden szeme megannyi tüzüzérkedési czikk, amelyet a gazság hamvaiban is pénzzé tud tenni. Ha a biztosított, de nyomban elégett tárgy kizárólag csak a tulajdonos és a biztosító társaság ügye maradhatna és gyászos következményeiben nem sújtana másokat is, ártatlanokat, azoknak nem biztosított vagyouát, birtokát, még hagyjáu volna a dolog; de mikor látjuk, hogy szél alkalmával egy bűnösen kigyult ház hány szomszédos házat stb. pusztít el, akkor megdöbbenünk és segítségért fordulunk a hatalomhoz, hogy ennek elejét vegye. Nem könnyű a gazságnak mindig útját vágni, de szabadon büntetlenül engedni, hogy ördögi míívét tetszés szerint gyakorolja, megbocsáthatatlan bűnös könnyelműség. Mi tehát a\t kívánjuk, hogy minden eg)'es gyanús tűzesetnél ne fizetessék ki a biztosítási Összeg azonnal, hanem ejtessek; meg élőbb a reszréhajlallan hátúsági vizsgálat és csak akkor, ha e\ megtörtént és minden szántszándékos gyújtási gyanú el- hárittatott a tulajdonos vagy bérlő ftfé;őlx akkor, de csakis’akkor legyen a bytasítás kifizethető. Ezen intézkedés sem fogja ugyan meg- • szüntetni az üzérkedő gyujtogatási eseteket, de hogy meg fogja kevesbbíteni azok számát, előre is merjük állítani. Mi újság a nagy világban? A\ orosz fővárosból érkezett sürgönyök hangsúlyozzák, hogy az udvarnál végleg felhagytak azon eszmével, hogy a koronázás Moszkvában tartassák; mert az ottani rendőrség nincs azon helyzetben, hogy a czár személyes biztonságáért kezességet vállalhasson. Az ír fővárosból mélyen megrendítő hírt hozott a táviró: Kavendisch lordot, Írország uj államtitkárát, és Sir Thomas Bürkét, az al-államtitkárt, a dublini Phoenix-parkban meggyilkolták. A merénylőket a rendőrség erélyesen nyomozza. Még az ír mozgalom vezérfiai is elítélik e gyalázatos merényletet. A gyilkosok fejére nagy jutalom van kitűzve. Államtitkárrá Trevelyan neveztetett ki, mely kinevezés kedvezőleg fogadtatott. Berlinben a dohány monopóliumról szóló törvényjavaslat tárgyalása megkezdetett. Az államtitkár visszautasítja azt az előítéletet, mintha a kormány a monopólium által politikai nyomást akarna gyakorolni a dohánygyárosokra és az elárusítókra; azt a föltevést is megczáfolja, hogy a monopólium nem fog annyit jövedelmezni, amennyire számítanak. Húsz szónok jelentkezett a szólásra. Bismarck is részt vesz a vitában. Egyptomban katasztrófa áll küszöbön, mert, hír szerint, a minisztérium fellázadt a khedive ellen. A khedive a portához folyamodott. Franczia- ország és Anglia magatartását az egyptomi bel- ügyekkel szemben döutő befolyásúnak mondják ez ügy elintézésére, mely az európai egyensúlyt is érintheti. A lemondott Szlávy József utódját illetőleg még eddig nem határozott véglegesen a korona. Tisza Lajost, a szegedi kir- biztost, emlegetik ez állásra. Újabb hir, hogy Szlávy marad. A magyar országgyűlésen az uj vámtarifa tárgyalása alkalmából Apponyi Albert gróf, mérsékelt ellenzéki vezérférfiu, nagy beszédet mondott a kormány és az uj javaslat mellett. Az uj középtanodái törvényjavaslatról, és a főpapoknak thblt számunkban kilátásba helyezett összejöveteléről az autonómia érdekében, e héten semmiféle hír sem érkezett. A közoktatási miniszter a javaslat törvényerőre való emelését égető szükségnek tartja; s azért némi módosításokkal a jövő ülésszak elején Qkvetetlenül leteszi a ház asztalára, s kérvényezi a végleges megoldást. Közigazgatási bizottság. ' ■ — májashó 1. Az alispátii iktatóba beérkezett ápril hóban 1347 ügy darab, márcziusról maradt 58, összesen 1406, ebből elintéztetett 1182, megyebizottságba tétetett 17, nyilvántartásba 16, elintézetlen 191 darab. — A pénztári forgalom volt: javadalmazás 6300 frt, közmunkaváltság, régebbi hátralék 82 frt 40 kr., újabb 200 frt, betegápolási alapra, régebbi hátralék 439 frt 37 kr., újabb 204 frt, térítméuy czimén 116 frt 94 kr., a jegyző-nyugdíjalapra 100 írt, különféle pénzforgalom 1356 frt 59 kr. összesen: 8799 frt 30 kr. Tüzeset ápril hóban 13 volt 26155 írttal, melyből állítólag 16020 frt volt biztosítva. A megyei árvaszéknél az ügyíorgalom ápril végéig 3105 volt, ebből elintéztetett 1381 ügy. Az árvaszéki irodában leírandó volt 1524 ügydarab, leiratlan maradt 99. A kiadó hivatalban maradt hátrálék ápril végével 788 darab. — A gyámpénztári jelentés szerint a tartalékalap ál) 12176 frt 50 kr. értékű kötelezvényekből és 10509 frt 58 kr. készpénzből, összesen 22686 frt 38 krból. A megyei főorvos jelentése szerint az ápril havi közegészségi állapot kedvezőtlen volt. A járványok kórjellegét illetőleg a kanyaró és himlő eddig többnyire enyhén folyt le, a vörheny azonban legtöbb esetben súlyos kórtünetekkel járt. — A hasznos házi állatok egészségi állapota kedvező volt. A kir. ügyész jelentése szerint a veszprémi börtönökben van 164 férfi és 9 nő. Ezeknek munkakeresménye az állam részére 110 frt és 94 kr., a munkások részére 114 frt 83 % kr. A pápai börtönökben van 54 férfi és 4 nő. A kir. tanfelügyelő ápril hóban meglátogatta a felső-iszkászi és csőszi-i róm. kath. kis-pirithi, nagy-irithi és csöglei ref. kis-berzsenyi és csöglei izr. iskolákat. A helyiséget hiányosnak találta a csőszi-i rom. kath. iskolában; a kis berzsenyi közs. iskola a tanító egyik szobájában van ideiglenesen elhelyezve, mely helyiség nem czélszerü és a törvénynek sem felel meg. A csöglei izr. iskola egy alacsony, sötét, rozzant bérszobában van, mely még közbiztonsági szempontból is veszélyes. Az iskola- látogatás körül nagyobbmérvü mulasztást tapasztalt N.-Pirith, Kis-Pirith, és Csögle községekben. Koller János ideiglenes iskolalátogató az általa meglátogatott Nóráp, Kovácsi, Kúp, Pölöske, Salamon, Bor- sos-Öyor és Derecske községek iskoláit és különösen kiemeli a kupi róm. kath. és ref, iskolákat, melyek'a törv. követelményének minden tekintetben megfelelnek, a tanítás eredmény« is elismerést érdemel. Ellenben felette hiányosaknak mondja a derecskéi és pölöskei róm. kath. a nórápi és kovácsi-i ref. iskolákat; a pölöskei r. k. iskolában az iskolalátogatás igen hanyag. A pusztai és városi polgár- mesteri hivatalok utassíttattak, hogy jövőben a tankötelesek összeírására nagyobb gondot fordítsanak. Yeszprémmegye közönségének Veszprémiben. Vonatkozással a veszprémmegyei birtokosságnak Zalamegye alispánja által f. évi 3334. sz- a. kiadott rendelet ellen tett fölebbezésére — továbbá a megye közigazgatási bizottságának f. évi 682. S\. a. kelt fölterjesztésére a közönséget ezennel a következőkről értesítem. A veszprémmegyei birtokosság fölebbezésében foglalt indokok tekintetbe vételével s a fennforgó körülmények helyes megitélhetése czéljából megbíztam a borászati kormánybiztost az érdekelt Zala- és Veszprémmegyék kiküldötteivel való helyszíni tárgyalás megtartására; mely tárgyalásról fölvett és elém terjesztett jegyzőkönyv alapján a következőket rendelem: Zalamegyének a phylloxera-vész tovaterjedését gátolni czélzó erélyes intézkedése ugyan méltányló elismerésemmel találkozik, mindamellett is a jelen esetben meggyőződtem nrról, hogy neheztelt rendeletnek fenntartása esetén Zalamegye azon nevezetes részének birtokossága, hol eddig a szőlők veszprémmegyei munkások által miveltettek: szőlőiknek munkáskéz hiánya folytán való elparlagoA „Veszprém“ tárezája. Darvin emlékezetére. •" Ki a teremtés szálait kereste S megalkotó a fejleményi tant — Darvin nies többé, sírba szállt a teste, Hideg porát borítja síri hant. Dicső s nagy volt Hellás az ősi hitben, Hogy a nagy istenekkel vérrokon, Félistenek g nem majmok éltek itten, Bölcsek békében, hősök harczokon. Ma már anyagba fái az égi szellem. A bitben, hogy majmoktól származánk, t {j^Hol vesz tápot s erőt a honfi jellem, Ha éggel, istennel szakít hazánk ? Helyes tán mégis a darvini rendszer — Majom s tigris még, mint Hoszter, — sok ember! ___ Sz. D. A b oszorkány. — Novella. — F. után HEGEDŰS JÁNOS. (Folytatás.) — Én nem tehetek róla, — válaszolt — magam sem tudom, hogyan hagytuk el egymást. Tegnap Bialában voltunk. A többiek a faluban dolgoztak, de én lusta voltam, lefeküdtem a mezőn és elaludtam; midőn főiébredtem, már éj volt, bementem a faluba, de azok már elmentek — ki tudja merre ? 1 ekkor a földeken keresztül ide jöttem, ők bizonyosan ide fognak jönni — még ma. — És kik azok a többiek? — Kik ? Hát az öreg András, meg a felesége Marinka, azután van velük még egy ifjú, a Jozel, no meg a gyermekek. — És miből élnek ők ? — faggatám tovább. — Miből ?bát a parasztok adnak nekik mindent. Nevetnem kellett, s tovább kérdeztem: — Jó, de miért kapnak a parasztoktól mindent? — Miért? Furcsa. Azért mert muszáj nekik adni, mert szamarak! Csak próbálnák meg, hogy ne adnának! Különben mi dolgozunk is a falukban. — ügy? Talán napszámba jártok? — Micsoda? — válaszolt büszkén. — Arra való a paraszt! Nem, mi csak úgy czigányosan dolgozunk. — Loptok, nemde, valamennyien ? — kérdém nevetve. — Nem mindnyájan, — válaszolt egykedvü- leg, — csak Jozel lop. Oh, ő nagyon jól ért hozzá! András üstöket foltoz, Marinka jövendöl és eladja, a mit Jozel a másik faluban lopott, a gyerekek koldulnak és én — — És te? — No, én tánczolok az úri házaknál, vagy a korcsmában; de itt csak úgy, ha gazdag parasztok is vannak. Jósolni is tudok — — És lopni is, — szóltam közbe. — Igen — válaszolt egész komolyan — lopni is; aztán meg igen jól tudok babonázni is — szólt önérzettel. — No akkor hát babonázz meg engem! — Nem bánom; — válaszolt s három szál hajat szakított fejemről és sok mindenféle ostobaságot mondott el felettük, azután keblébe rejté azokat. De — erre a hókusz-pókuszra nem volt szükség — elhiheted, hogy attól a pillanattól kezdve, midőn őt megláttam, meg valók babonázva. Nagyon természetes tehát, hogy én igy szóltam hozzá: ,Jöjj velem a kastélyba!“ — ő nem ellenkezett és én magam elé ültettem őt a nyeregbe s Goniskó felé vágtattunk. A parasztok, kikkel találkoztunk, megálltak és bámulva néztek utánnunk. A kapu előtt azt parancsolta, hogy szálljak le, — leszálltam, — ő a lovon maradt s nekem meg kellett fognom a kantárszárat és igy vezettem a lovat a kastély udvarára, mint valami középkori apród. — Te! — hogyan nézték ezt az én embereim, — az leírhatatlan! Ez volt a kezdete. — Igen szép, — mondám, — de milyen lesz majd a vége?! — Én nem tudom, — válaszolt csöndesen. —- Ma már ezt mondta: ,Ezek a falak a mellemet nyomják!* Oh! ha titkon elszöknék ............... de — kiáltott egyszerre — neki nem szabad elszökni tőlem, nem szabad — mert én akkor megőrülök. . . így még egy nőt sem szerettem soha! — hisz már is félig őrült vagyok a szerelemtől. — A vágytól akartad mondani. Hisz ilyesmit szerelemnek mondani valóságos bűn volna l — Oh! te — te érzéketlen, te rideg bölcsész!... Do — nekem bírnom kell őt! Ha máskép nem lehet, úgy nőül veszem! — Henrik! — kiálték ijedten. — Te félrebe- szélsz — ez a teremtés a te nőd?! .... Henrik keserűen mosolygott. — Igen — ilyenek vagytok ti valamennyien .... valamennyien. Ha egy színdarabban a király nőül vesz egy juhászleányt, az tetszik nektek 1 Azt mondjátok, milyen regényes — milyen demokratikus! Hanem az életben — az már egészen más! — Oh! milyen — Lapunk mai számához egy féliv melléklet a „Hivatalos Értesítő“ és Winter Adolf stettini gyárosnak körlevele vau csatolva, — Henrik — — Ne szakíts félbe, kérlek —- előbb hallgass végig. Becsületszavamat adom, mint férfi, mint lengyel, nemesi becsületszavamat, hogy eltökéilettem magamban őt nőül venni. Elviszem magammal Pá- risba s ott nem fog elszökni tőlem. . . . — Ember! — kiálték. — Ez öngyilkosság lenne. Te félreértettél engem. Miattam akár egy koldusnőt vehetsz nőül — s á te érdemed miatt tisztelni fogják, de ezt a teremtést, aki mindjárt megcsókol mindenkit; ezt a teremtést, aki semmi több, mint egy kis tűz és szépség; ezt a teremtést aki tulajdonkép — Henrik gúnyosan mosolygott. Megakadtam. — No — aki tulajdonkóp ? — A kit csupán romlásodra hozott utadba a sors — egészítém ki a félbeszakított mondatot. Nem tudom miért — úgy bántott most az ő tekintete. — Ebben igazad lehet, de a többire nézve?! Ugyan mondd csak, hogy te, a higgadt, az okos, a művelt ember, miért tettél csupán szemének egy intésére száz meg száz ostobaságot. Nem felelsz? — Avagy talán a mostani fiatal német tudósok szokásai közé tartozik a földön guggolni, arczulcsapá- sokat eltűrni és fekete kandúrt kergetni? Igen? No, miért nem felelsz, kedves, miért? Nekem legalább az az egy szerencsém, hogy — — Nem irigylem, — szóltam közbe mosolyogva. De ezenjmosoly nagyon erőltetett volt. Hazudtam — irigyeltem tőle rettenetesen. — De én irigylem tőled, — szólt, — irigylem tőled a pillantást, melyet rád vet, irigylem a csókot, és tudd meg, hogy irigylem még az arczul- ütést is, melyet tőle kapsz! Nem válaszoltam semmit. Ez az ember talány
