Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-05-14 / 21. szám
);isa által jelentékenyen megkárosíttatnék; mit elkerülendő Zalamegye alispánjának f. évi 3334. sz. rendeletét ezennel hatályon kívül helyezem, illetőleg oda módosítom, hogy a töltetlen tilalom munkásaiknak, más községek határaiban való alkalmazására, a következő községekre marad érvényben, úgymint Yeszprémmegye enyingi járás Kenese község, továbbá veszprémi járás Veszprém városa és Almádi, Hajmáskér, Kádárta, Litér, Papkeszi, Rá- tóth, Soóly, Szent-István, Szent-Király-Szabadja, Yilonya és Vörösberény községekre, melyeknek lakói más mint a saját községeikben szőlőmunkát semmi szín alatt sem vállalhatnak; úgy hasonlókép más községbeli munkások is ezen most nevezett községek szőlőiben nem dolgozhatnak. Yeszprémmegye többi községeinek azonban, melyekben a szőlők vészmenteseknek találtattak, — vagy melyekben szőlő nem is miveltetik — honnét tehát a vész tovahurczolásának veszélye ez idősze- rint ki van zárva, megengedem, hogy lakosaik úgy Zalamegye, mint bármely más törvényhatóság területén szőlőmuukálatokra alkalmaztassanak, a kővetkező elővigyázati rendszabályok figyelemben tartása mellett: 1. A munkások tartoznak más községben való munkavállalás esetén szolgabiróilag láttamozott községi bizonyítvány nyal igazolni azt, hogy mely községből valók, — tehát, hogy nem esnek a fentebbi tilalom alá. 2. Ott, hol ily munkások alkalmaztatnak, a munkaszereket és eszközöket a birtokos tartozik nekik kiszolgáltatni, melyek a községből el nem vihetők, s használat után mindenkor láDgban való megfuttatás által fertőtlenítendők. 3. A munkások lábaikat és ruháikat megtisztítani tartoznak. Ezen fent körülirt zárlat szigorú keresztülvitele, s a részletezett elővigyázati rendszabályok szoros ellenőrzése szempontjából tett azon javaslatot, hogy alkalmaztassák Zalamegye által e czélra külön kinevezendő megyei közeg, megyei phylloxera biztos, szolgabirói hivatáskörrel és tiszteletbeli szol- gabirói czimmel — kinek megfelelő fegyveres erő — még pedig a tett javaslat értelmében mindkét érdekelt megye által kiállítandó 4—4 pandúr bocsáttassák rendelkezésére, s ki feljogosíttassék a rendőri szolgálat teljesítésére felhatalmazandó ba- laton-lüredi tűzoltóság közreműködésének igénybe vételére — ezen javaslatot magam részéről ugyan teljesen helyeslem; azonban miután ez oly természetű közigazgatási intézkedések létesítését involválja, melyek nem a vezetésem alatti, de a belügyminisztérium hatáskörébe tartoznak, ennélfogva felhívom a közönséget, hogy ez iránti javaslatával lehető haladék nélkül a nevezett illetékes minisztériumhoz forduljon, melynél magam részéről javaslatát nemcsak támogatni fogom, de — az ügy fontos és sürgős voltára való tekintetből egyben a nevezett minisztériumhoz intézett átiratomban pár- tolólag közöltem is vele ezeu javaslatát. Az ezen intézkedések által igéuyelt költségek viselése tekintetében megjegyzem, hogy a pbylloxera- biztos díjazása, 8 fegyveres pandúr alkalmazása és a tűzoltóság dotálása fejében 2200 írtra előirányzott költségösszeg felét azaz 1100 frtot hajlandó vagyok ez évben tárczám terhére elvállalni, illetőleg a kiadást teljesítő megyéknek utólagosan megtéríteni; tekintettel lévén azon nagyfontosságú köz- gazdasági érdekre, melyet ez intézkedés szolgálni hivatva van, s mely több, mint 20,000 hold szőlő- terület épségének és 70,000-nyi szőlőmives népesség keresetforrás megóvásában áll. A költségösszeg másik felét, mint legelső sorban érdekeltek, a két intézkedő megye viselje. Ezt illetőleg a közönség forduljon, a jóváhagyás megnyeréséért az ezen kérdésekben illetékes belügyminisztériumhoz. Meg kívánom jegyezni azt, hogy ezen intézkedésem áthágóit illetőleg, helyesebbnek és a dolog természetében levőnek látom, nem az 1880. II. t. szabályait alkalmazni, hanem a rendőri kihágásokról szóló 1881. évi XXXVII. t. ez. megállapításait, Budapesten, 1882. április 30. ‘Br. Kemény. volt előttem, sőt magam is talány voltam magara előtt. Agyam lázasan forrongott. . . . Henrik szintén igy érezhetett. Hallgatott s kerülte tekintetemet. — De, ezer ördög! — kiálték, — ezer ördög, — mint a mi Marcellinusunk szokta mondani, — mi vagyunk a legnagyobb bolondok az ég alatt, kötözni való bolondok! Tizenkét évig nem látjuk egymást, midőn öszszejövünk, igy beszélünk! És ez mind egy czigányleány miatt! Valóban meg vagyunk babonázva! Kis szünet múlva folytatóm; ámbár amit ekkor mondtam, azt magam sem hittem: — Ne legyek boszorkánymester, hallod Henrik, ne legyek, ha ki nem gyógyítlak téged is, magamat is. Bolondok vagyunk, és ezt tudva, mégis bolondok akarnánk maradni?! Kérlek, ez teljes lehetetlenség! — Majd meglátjuk, — válaszolt szomorú mo- solylyal Henrik s kezemet megszorította. — Jó éjt, Henrik! — Jó éjt, György! * * Fedor, a komornik szobámba vezetett, mely földszinten a könyvtár mellett volt. Az ablakok nyitva voltak, de semmi hideg sem jött azokon keresztül a szobába; meleg nyári éj volt. A szobában minden rendben volt. Ennek daczára Fedor még sem távozott, miután az asztalon levő viaszgyertyát meggyujtotta. — György úr, — szólt az öreg hű szolga s szomorúan nézett rám, — ön a mi legjobb és legrégibb barátunk! György ur, mit gondol, hogyan szakíthatnék végét ennek az átkozott állapotnak? Mit feleljek? — így tovább nem mehet, hisz ez valóságos VIDÉKÜNK, Balaton-Füred, május 8 án. Tekintetes Szerkesztő ur! »Molnár Aladár emlékszobrára* következő újabb adakozások érkeztek hozzám: A 9G-ik számú gyüjtőivre nagys. Bárdosy Gyula kir. tanfelügyelő úr mezőtúri és török-szentmiklósi ref. tanítók körében gyűjtött 6 frtot. A 145-ik számú gyüjtőiven Dezső Lajos ur Sárospatakon gyűjtött: 3 frt 60 kr. A 932-ik számú gyüjtőiven Kovács Autal szolgabiró ur gyűjtött Ivapuvárott 9 frt 84 kr. A 96-ik számú gyüjtőiven nagys. Bárdosy Gyula kir. tanfelügyelő ur Nagy-Kunhegyesen gyűjtött 5 frt 10 kr. A 489-ik számú gyüjtőiven az iglói ág. hitv. ev. főgymnasium tanárai küldtek 3 frtot. A 96-ik számú gyüjtőivre nagyságos Bárdosy Gyula kir. tanfelügyelő ur Tisza-Sas és Jászberényből küldött 10 frt 60 kr. A 381-ik számú gyüjtőiven a brádi áll. leányiskola tanárai gyűjtöttek 6 frt 50 kr. A 131-ik számú gyüjtőiven az aradi áll. ké- pezde gyűjtött 5 frtot. A 614 ik számú gyüjtőiven a hevesmegyei tantestület küldött 5 frtot. A 126-ik gyüjtőiven nagys. Stáhly György kir. tanfelügyelő ur Veszprémben gyűjtött: Báró Fiáth Ferencz 10 frt. Egy névtelen 10 frt. Stáhly György 3 frt. Összesen 23 frt. A 902-ik számú gyüjtőiven Antal Gábor ur Pápáu gyűjtött: Antal Gábor 3 frt, Szilágyi József 1 frt, özv. Kluge Ferenczné 1 frt, Németh István 50 kr., Vághó János 1 frt, Sebestyén Dávid 50 kr., Bocsor 1 frt, P. Szabó Károly 1 frt, Edelényi Szabó L. 20 kr., V. K. 40 kr., Jády József 50 kr., N. N. 40 kr., Horváth Lajos 1 frt, Sághy Béla 1 frt, György Etelka 50 kr., Csaby Karoliu 50 kr., Bánfi János 50 kr., H. D. 50 kr., A. E. 20 kr., Szvoboda Venczelné 1 frt, Zarka Dénes 3 frt, Hanauer Béla 1 frt, Pentz József 1 frt, Saáry Lajos 1 frt, Ocsov- szky Kázmér 1 frt, Kis Gábor 50 kr., Gyurácz Ferencz 1 frt, Barthalos 2 frt, összesen 26 frt 20 kr. A 905-ik számú gyüjtőiven a veszprémegyei izr. tanítóegyesület gyűjtött: Baum Fülöp 1 írt, Hochmuth A. 1 frt, Szép Lipót 1 frt Freund Sámuel 1 frt, Abeles Miksa 50 kr. Weisz Julia 50 kr., Fischer Miksa 30 kr., Krausz Jakab 40 kr., Dreuer Sándor 50 kr., Deutsch A Mór 30 kr-, Hartmann Mór 30 kr., Steiner Jónás 30 kr., Grün Viktor 20 kr-, Hoffmaun S. 30 kr., Rothauser S. 50 kr., Lichtenberger Károly 10 kr., Abeles Mik- sáné 50, Abeles Miksa 50 kr., összesen 9 frt 20 kr. Főösszeg 272 frt 84 kr. Kiváló tisztelettel maradtam a tek- szerkesztő urnák alázatos szolgája • Sváb Lqjos, r. k. tanító, egyl. pénztárnok. Pápa, 1882. májushó 12. Van Pápán egy az izr. hitközség tulajdonához tartozó fürdőház, mely gőzre is be van rendezve s az egész város és környék lakossága által látogat- tatik. A hitközség rabbijának parancsára azonban f. évi ápril 24-től bizonyos napokon zárva van. Maga a fürdő is sok kívánni valót hagy hátra, minélfogva sokan, még izraeliták is, egy modern gőzfürdő létesítésén dolgoznak. E fontos közegészségi intézmény részvények utján terveztetik felállíttatni, még pedig oly kedvező helyen, s oly szép kilátások között, hogy a kivitel sikeréhez csak akarat kell és akár tőkebefektetésre lehet használni e vállalatot. Dicséretre méltó a buzgalom, melylyel hatósáságunk a vidéki csavargók és koldusokkal szemben törvény értelmében eljár. Utóbbi napokban is 13 egyénnek adták ki az utat s egy koldustanyát, tatár-gazdálkodás! Az egész ház tönkre megy, mindent összetörnek, szétzúznak ; de ez még nem tenne semmit, hisz gazdagok vagyunk. Hanem mi magunk megyünk tönkre, feleségül vesszük őt. Képzelje csak, mi egy czigányleányt! ... Ez a szerencsétlenség, ez a gyalázat! ... Kérem, György ur, esedezem, adjon valami tanácsot! Igen fel volt indulva szegény; vigasztalni akartam. — Istenem, — szólék, — hisz jól ismered Henriket. 0 hóbortos és szereti a változatosságot. Bizonyára nem most lett először szerelmes. — Az igaz, — válaszolt Fedor, — talán ez az ötvenedik. Hanem biztosítom önt, hogy ily nagy mértékben még sohasem voltunk szerelmesek, mint most. Volt ott — példának okáért — viszonyunk egy bizonyos angol „lady*-vel. Egészen tisztességes viszony. Ez egy gyönyörű szépség volt és jó, mint egy angyal; elhiheti uram, hogy egész Páris irigy szemmel nézett ránk. És mennyire szerelmes volt ő belénk, csaknem az őrülésig! Az öreg fájdalmasan felsóhajtott. — De hamar beleuntunk a szép »lady* ke- cseibe és angyali jóságába; már a harmadik hónapban. Összepakoltunk és szépen elbúcsúztunk tőle, aztán OstendéDe utaztunk, és ezzel vége volt. . . . Vagy — hogy még egyet mondjak — itt egyszer találkoztunk egy szép spanyol nővel, »Sennora* volt a neve. Ez is egy igen előkelő nő volt; szép is volt, jó is volt, mint egy angyal; csak egy húsz frankot adott minden levélért, melyet hozzá vittem. És a szemei, minő szemek voltak azok, no tudja, az leírhatatlan; ha az ember messziről nézte is, azonnal szerelemre gyűlt. Természetesen mi is beleszerettünk és nyomban elutaztunk vele egy kas- télylfö v P^räueken, igy hívták spanyolul azokat a hol igen sok csavargó megfordult, betiltottak, mert tapasztalás bizonyította, hogy a város területén előfordult tolvajlási s egyéb bűnesetek fele vidékiek által követtetik el. A pénteki hetivásárban is elfogtak egy teveli születésű parasztlegényt, kinek rendes foglalkozása a zsebmetszés s ezúttal is épen munkában volt, egy szegény falusi embert akarván pénzétől megfosztani, de jókor észrevették és a vásáros nép elfogta a futásnak eredt gazembert. Egy másik eset a fennebbi állítást igazolja. Weiner Hermann német keresztúri születésű foglalkozás nélküli egyén egy hamisított, más névre szóló gyüjtőivvel járt bázról-házra, könyöradomá- nyokat gyűjtendő, mely ivén mint s i k e t n é m a van leírva, ki egész családot tart keresményéből. A semmirekellő mindaddig meg is maradt szerepében, inig a rendőrség elé nem került, hol nemcsak németül, de igen rövid idő alatt magyarul is megtanult — könyörögni. Tegnapelőtt temettek el az irgalmasok kóro- dájából egy 17 éves fiatal embert Lamperth, gyi- móthi korcsmáros fiát, kit a fedeztetési állomáson az egyik állami mén, az apa végtelen fájdalmáia, szeme előtt rúgott agyon. Az uszoda részvénytársaság f. hó 14-en közgyűlést tart, melyen tisztjeit választja meg. Tisztválasztás lesz tehát, de aligha t i s z t u j í- t á s, mert az intézés vezetését a legjobb kezekben tudjuk. A kereseti adókivető bizottság már megkezdte működését, s amint értesültünk, ezúttal meglehetős tapintattal, úgy hogy a csavar, ha nem is enged, de tán-tán jobban nem szorítja össze az az adózók már is túlságosan meggyötört existenciá- ját. E tekintetben, ha nem csalódunk, irányadóul vetetett a fővárosi adófelügyelőnek nem régen közzétett hivatalos ennunciatiója, mely szerint utóvégre létezik egy pont, melynél feljebb az örökös adóemelések lejtőjén haladni nem szabad, nem lehet. Argus\. Vár-Palota, 1882. május 12. Csendélet Vár-Palotán. (A „Veszprém“ t. szerkesztőjének.) Valóban elszomorító közbiztonsági állapotúak! A Hoszter-féle rablógyilkosság izgalmai ugyan már lecsilapultak, habár emléke még mindig (és talán örökké) elég élénken fog élni a nép között. — Azóta abban a reményben éltünk, hogyha a rövid éjszakák meg fognak érkezni, már nem fognak oly vakmerő tolvajlások és betörések előfordulni. Sajnos és egyszersmind fájdalom, e jó reményben nagyon is csalódtunk, mert alig múlik el hét (ha nem is épen városunkban hanem környékünkön,) hogy valami betörések vagy eféle büntettek ne fordulnának elő az itteni bünkrónikában F. hó 11-én arra ébredtünk, hogy közvetlen e város végénél fekvő »Józan* szőlőhegyen hét présházat törtek fel. Ablakok, ajtók összezúzva találtattak. Azon ablakok, melyek el voltak látva keresztvasakkal, azokat kifé- szegették, másutt a csucsfalat bontották ki. — Egy boros pinezébe is behatoltak ezek a jó madarak, honnét csupán egy pár liter bort vittek el, (bizonyára iszákos emberek is lehettek), de egyéb kárt nem okoztak. E hét pinczebetörésről azounal a hatóság értesítve lön, mely nyomban vizsgálatot tartott a feltört hajlékokban. Mig e gorokat iroro, arról értesítenek, hogy f. hó 8-án éjjel a szomszéd határban levő Bogár-hegyen is nyolez pinezét törtek fel. A napokban ugyancsak a szomszéd határban levő »Hajagos* majorságba 4 fiatal- ember látogatott be ennivalót kérni, Ezen gazemberek nem hogy kértek volna mint illedelmeg szegény, hanem fenyegető szavakkal tértek be (Adjanak valamit, nehogy baj történjék). A bogárhegyi betöréssel ezeket vádolják, mert ezek ismeretlenek és aBoglyás hegy szakadékéi-s csalitos berkeiben tauyáznak. Isten-, lársadalmirend-s a becsületességtől elrugaszkodott gonosz erkölcsű subanezok nem kis száma heverész városunkban, tisztelet a javának — kik egymással társulva kpronkint közbotrányt idézőleg veszélyeztetik a közcsendet és békét. Ily sanyarú helyzetben élünk, igy néz ki állapotunk, mely valóban nem irigylendő és hogyha a megye e fölött nem fog intézkedni, akkor oda fogunk jutni, hegyeket^és ott egy egész tavaszt eltöltöttünk. Ekkor azonban eleinte titokban, később egész publice unatkoztunk, és azokat a gyönyörű szemeket nem találtuk olyan igen szépeknek, és egy szép napon ott hagytuk a kastélyt, még csak el sem búcsúztunk azoktól a szép szemektől... ismét vissza Párisba... Szó sem volt a nősülésről, még csak rá sem gondoltunk soha! Néhány nap múlva jött hozzánk egy magas, sovány fekete hajú úri ember, annak a ,Sen- nora* kisasszonynak a »testvére s épen azért »Sennor* volt a neve. 0 hozzánk jött, elkezdett lamentálni és azt követelte, hogy nővérét a ,Sennorá“-t vegyük nőül és igen sokat kiabált a becsületről, meg az agyonlövésrői. »Csak csöndesen,* — mondtuk neki, — „becsületünk nekünk is van,“ és lássa György ur, csakugyan párbajt vívtunk vele, a jobb lábát keresztül lőttük, ő pedig a bal vállunkba lőtt. De lássa, három hónap alatt ezt is kihevertük, és ismét egészségesek s szabadok valánk, mint a madarak a levegőben és mindjárt beleszerettünk egy szép marquisebe, ez egy valódi, művelt frauezia nő volt. És — Ekkor félbeszakítám a bőbeszédű, öreg Leporellót. —• Igazad van, — mondám, — Párisban egészen másként volt minden- É8 tudod miért? Azért, mert ott a nők dédelgették, czirógatták őt. Most azonban egy kicsit megkinozza ez a . .. . De Fedor csak hajtogatta fejét. — Megkinozza?! Ebben is volt részünk Párisban. Egyszer egy álarczos-bálból egy kis szőkét hoztunk haza; Nini volt a neve. Ez a kis szőke nyolez napig volt nálunk és én biztosítom önt, hogy ő szintén igen jól értett ahoz, hogyan kell a poharakat, ablakokat és tükröket összetörni és a szolgákat (Ölpofozni. No, és még hozzá mindig énehogy rendszerető, jő magatartása és komoly gondolkozásé ember majd nem fog merni estenden a várost elhagyni, mert. attól tart, hogy vagy megtámadják nyíltan, vagy orozva, vagy Kirabolják. Lajos-Komárom, 1882. május 10. Tekintetes szerkesztőség! Miután nálunk a ritkaság közé tartozik, hogy telkes gazdák iskolai czélokra alapítványokat tegyenek; nem mulaszthatom el, hogy nyilvánosságra ne hozzam Szapper Márton helybeli % telkes polgártársunknak azon nemes tettét, hogy az ág. hitv. evaug. iskolánál 20 frtos alapítványt tett a czélból, hogy annak kamatai minden évben szegény sorsú iskolás gyermekek részére szükséges Íróeszközök vásárlására fordíttassék. Kisdedovodánkban 40 gyermek játszik a homokban. Takarékmagtárunk február havában 78 helybeli lakost segélyezett 89 m. m. 87 kiló gabonával. Faiskolánkból 2240 drb 4 éves ákáczfa lett ez év február havában 112 lelkes gazda közt díj nélkül kiosztva. A szegszárdi selyemtenyésztő intézetből 50 gram selyempetét kaptunk, baj az, hogy egy része a hernyóknak a nagy melegség miatt már áz utón kikelt, hanem azért 80,000 hernyóra számítunk, a 6-án kikelteknek ma van a vedlés ideje.*) Tisztelettel maradtam alázatos szolgája Varga József, jég yc'á. Tavaszi kép. J e 11 i g e: Mi kék &.Z ég, Mi zöld A föld !.. . Petőfi. ■ Üdvözöllek tenyészet szülője: kedves tavasz! Üdvözöllek! hogy ismét eljöttél, hogy lombot fakaszt ál a fák kopasz ágain, hogy tarka bokrétákkal hímzett szőnyeggel vonád be a földet, hogy hoztál vidám zenét néma berkeinkbe, hogy mindennek életet adtál! . . . Mily kedves, mily isteni most a természeti És én itt üljek e komor falak közt, egyhangú szobában? . . . Nem! az én lelkemnek itt nincs világa: el innét! ki a szabadba, hol szabadabban lélegzik a kebel, hol a szabadság kéjében úszva örömmel repes a szív: ki a vén Bakonyba! Itt vau a természet ébredésének nagyszerű panorámája; ide jöjjön, ki tavaszt akar látni! Itt vagyok! . . . körülöttem százados tölgyek, karcsú bükkök emelik ég felé üde koronájukat; lábam alatt a természetszőtte nagyszerű szőnyeg terül el, melyen ezüst szalagként nyúlik és kigyódT zik tova a kristály patak, lakóhelye köyj halaknak és pisztrángoknak ; a szőnyeg tele gyöngyvirággal, melynek isteni illatában megfürödve kaczérkodva lebeg a zöld virág fölött az enyhe zephir. Fel-fel hangzik koronként a csalogány mélabus éueke. a rigók éles füttyentése s a hegyek közt legelésző nyáj egyhangú kolompja Mindez oly jól esik nekem ... leülök a kis patak partjára, elmerengek; úgy elnézem ezüst habiodrait! ... Már a nap nyugvóba tér, végsugarait veti a bérczekre, talán észre sem venném, ha fel nem költené a kis fülemüle újra felhangzó dala? Oh! minek ébreszt él tel kis madár!.. . .úgy szerettem volna tovább is boldog lenni:' hisz énnekem csak álmomban van megengedve a boldgság, hadd álmodtam volna soká .. . soká .. . örökre! De mi ez ? lágy furulyahangok öralenek szét a nyugodt levegőben kisérve csengő női hangok ál*) Megyénk e derék községe csakugyan megérdemli, hogy a többieknek példány képe legyen.* Sr.erk. Folytatás a melléklapoii. kelt és^ivott; ez volt a szenvedélye. A thea-servi- ce-t, melyet még boldogult anyánktól örököltünk, szinte összetörte. De végre is nyolez nap múlva egy csomó aranyat adtunk neki és — ki vele! Hanem, — mondá sóhajtva, — azt az örömöt én alig érem meg, hogy ezzel a mostanival is igy tehetnénk. — Ki tudja? — Én tudom, hogy nem. Oh, György ur, ez egészen más viszony. Lássa, én nem hiszek a boszorkányságban és eféle babonaságokban; kérem szépen, én voltam Párisban, ,beszélek francziául. Hanem ez mégis boszorkány. És én tudom, hogy ön nem varázsló, természetesen badarság az egész! És én mégis azt gondolom . .. lássa, ezek az emberek itt nálunk azt beszélik, hogy ... szóval: nem tudna ön valami módot? — Nem, Fedor, fájdalom nem! — Az baj. Hanem tudja, folytatá s egészen közel jött hozzám, — nekem egy tervem van. Egy alkalmas éjszakán, — minél előbb, annál jobb, — a Jancsival befogatunk, tudja György ur, ő nagyon ostoba ugyan, de igen hű, és én meg György, ez egy igen erős ember, kiszolgált katona, összekötözzük ezt a boszorkányt, földobjuk a kocsira és el vele, legalább tiz mértföldnyire innét, és ott aztán valami gödörbe beledobjuk. Talán — ha György ur jónak látja — valahol a határszélen, vagy a hegyekben ... de miért csóválja fejét, György ur? — Mert az egész terv nem ér semmit. Tudod mi történnék akkor? Először a gróf titeket agyon- korbácsoltatna s ba ezt kibírnátok, akkor kidobatna benneteket. Másodszor, az a boszorkány egyszer csak újra itt teremne, visszahozná az ördög. Az öreg aggódva nézett rám. — Az lehetséges, — válásiéit 8 elhallgatott,
