Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-01-08 / 2. szám

A gyámi hatóság alól felszabadult 1881-ik év negyedik negye- i deben 13G egyén, ezek közűi gyámpénztárilag kezelt pénzzel birt 105; kielégfttetést kapott 42. Az árvaszék ügyforgalma decz. volt 2436, ebből elintéztetett 1441.

A veszprémi börtönben volt decz. hóban jogerejűleg elitéit 104 férfi, 13 nő, felekbezés alatt 20 férfi 2 nő, vizsgálat alatt 9 férfi, ( összesen 133 férfi, 15 nő fogoly. A felhasznált munkanapok száma 492; a munkakeresmény főösszege az állam részére 211 frt 60 kr. a munkások részére 127 frt 31 kr. —- A pápai börtönben volt elitéit 50 férfi, 3 nő, felebbezés alatt 2 férfi, összesen 52 férfi, 3 nő fogoly. A munkanap száma 93.

’ A k. tanfelügyelő jelentése szerint a nyárádi ref. gyülekezet írásban kötelezte magát, hogy a jövő tanévig a 125 tanköteles számának megfelelően iskoláját egy tanteremmel és egy tanítóval bővíti. Kéri a tanfelügyelő, hogy jövőre minden alkalommal, midőn valamely községben járvány miatt az iskolák bezáratnak, a bezáratás elrendelésének és megszűntetésének ideje tudomására hozassák.

A m. k. építészeti hivatal ügyforgalma decz. hóban 161 ügydarab volt. A megyén keresztűlvonuló áilamúton a lefolyt évben rendkívüli építkezés szüksége nem merült .fel. A Séd folyó vadvíz medrének Kádárta és Rátét közötti szakaszát a káptalan kádártai metsző és őrlő malmának érdekében 800 méternyi hosszúságban szabályozta, ez által a két község közti határvonal szabályozva van, a körülfekvő részek pedig az elöntéstől megmentettek.

Felhívás

A\ 1882. év junius—szeptember hónapjaiban Ú Jelsége a német császárné védnöksége alatt Berlinben rendezendő egészség- és ment ésügyi kiállításban részvételre.

A közegészségügy és az életnek biztosítása szerencsétlenségek ellenében az utolsó évtized alatt oly hatalmas lendületet nyertek szerte a művelt Európában, hogy nem találunk országot, nem várost, mely ezen a téren versenyre képes intézkedést ne léptetett volna életbe. És minden ily intézkedés hivatva van az emberiség jólétére nézve intő, felvilágosító, buzdító például szolgálni.

Ez általános buzdulás magával hozta azt is, hogy mit a tudomány helyesnek, egészségesnek nyilvánított, azt az ipar csakhamar alakba kívánta önteni.

Az egészség- és életmentésügy terén ily módon a rövid idő alatt is hihetetlen tömege a tanulságosoknak gyűlt egybe, melyeket megismerni és melyeken okulni érdekében áll az emberiségnek és egyeseknek.

Ily megismerhetésre és okulásra az alkalmat megadni volt czélja több jeles német orvos- és technikusnak, a midőn a német közegészségügyi és a német egészségi technikai társulatok nevében kiállítást terveztek 1882. évre Berlinbe, hogy az európaszerte szétszórva levő egészségügyi tárgyakat, melyek ez okból oly nehezen egyébként megismerhetők és tanulmányozhatók, eredetiben, rajzokban vagy mintákban egybegyűjtve kényelmesen és áttekinthetőleg szemlélhetővé tegyék.

Ezen oly annyira gazdagnak és tanulságosnak Ígérkező kiállítás Németország szűkebb területére terveztetett ugyan; azonban előnyösnek tartották a kiállítás rendezői azoknak közreműködését is megszerezni, kik ezen a téren velük a legbensőbb érintkezésbe jönnek, így Ausztriáét, Svájczét és Magyarországét is.

Magyarországra nézve kiválóan elismerő ez a felszólítás; mert constalálja úgy az állami és törvényhatóságnak, mint egyes tudományos és iparos szakembereknek erélyes törekvését a közegészségügy és életmentés körül.

Ezeknek megfontolása vezette az alulírottakat arra, hogy bizottságba egyesülve, legjobb erejükkel törekedjenek Magyarország részvételét eme kiállításon előmozdítani.

Bizalommal fordulunk Magyarország állami, törvényhatósági, tudományos, iparos és egyéb közönségéhez, hogy kínálkozó előnyeire és egyszersmind a nemzeti érdekre figyelmeztessük Eme kiállításban való részvételnek megkönnyítése czéljából bocsátjuk közre eme felhívásunkat, mely a kiállítás beosztását és a kiállítókat érdeklő feltételeket a következő lapokon tartalmazza. (Később közöljük. Szerk.) Az 1882-iki berlini egészség- és mentésügyi kiállítás budapesti helyi bizottsága: elnökök: Gerlóczv Károly tr., Budapest főváros

I. alpolgármestere. Fodor József tr., egyetemi tanár. Jegyző: Rózsa- 1 hegyi Aladár tr., egyetemi magántanár. Bizottsági tagok: ‘Balogh Kálmán tr., egyetemi tanár. Csávolszky Lajos, országgyűlési képviselő. Fáik Miksa tr., országgyűlési képviselő. Gsatári Grósz Lajos tr., a m. kir. államvasutak igazgató töorvosa. Grósz Lipót tr., belügyminisztériumi osztálytanácsos. Hauszmann Alajos műegyetemi

Most tudom tehát, hogy Thália istennőnél vagyok.

Az örök vígság, az őrök szeszély Ó9 enyelgés istennője miért lehet szomorú ? Lehet-e az, hogy még a szellemi világ is felforduljon és nevet cseréljen mindén, a vígság, az öröm, a bú, a bánat?

Itt nagy oknak kell lenni. A kíváncsiság erőt vett rajtam. Megtudom, ha addig élek is.

.Istennő* — kezdém remegő hangon — .engedd meg, hogy halandó lény megtudja, mi bántja, mi bánthatja isteni kebledet, hogy a szomorúság rajta erőt vehetett. Lehet-e az, hogy egy istennő ne legyen képes legyőzni azon okokat, amelyek szomorúságot szoktak előidézni?“

.Halandó* — szólt bánatos hangon az istennő, — ,ne kicsinyeid az istenek érzelmeit, aki érezni tud, legyen az halandó vagy halhatatlan, legyen az ember vagy isten, egyaránt fogékony minden iránt.*

,Hogyne volnék szomorú, mikor az én világom deszkái nem felelnek meg többé azon nemes, azon magasztos czélnak, amelyre azokat én felavattam?! Tudod-e, hogy az én művészetemnek az az örök feladata, hogy az emberekből isteneket teremtsen, akik képesek fölűlemelkedni minden földi bajon és képesek azon magasabb légkörben is mozogni, amelyben az örök igazság, az örök szépség, az örök jóság honol?“

.Nézd, mivé lettek a földön színházaim! — Bűnt vetnek, bűnt aratnak. Tőkéjük az emberi természet gyarlósága, kamat az, amit nekik a leslett erkölcs vet. Hiszed-e, hogy ez nagyobb, jövedelmezőbb, mint a tisztes erkölcsé?*

.Nézd, hogy elszaporodott a színműírók légiója. Egyik a másikat törekszik felülmúlni az erkölcsi rút szépítésében. Nem nemes hivatás ma színművet írni, hanem üzlet, melyet minden kigondolható módon, tiszta vagy tisztátlan eszközökkel jövedelmezővé kell tenni. Jobbjaim, akiket én választottam el magamnak, szégyenpirral arczukon félrevonúlni kénytelenek, mert a bűnnel versenyezni nem képesek. Hívatlanok tolakodtak szentélyembe, és nincs, ki őket on- nau kitilthatná.*

Elborúlt az istennő arcza újra és a fájdalom kivehető volt az isteni vonásokon. Erezve a hallottak súlyát, magam is gondolkodóba estem és némán, szótlanúl néztem az isteni fájdalmat.

,De talán*, szakítám meg a titokzatos csendet, .talán még sem oly kétségbe ejtő e helyzet, hogy azon segíteni nem lehetne? talán van mód, hogy a ferde irányba jutott áramlat medret cseréljen ?*

.Balga halandó*, volt az isteni válasz, ,ha gyarló emberek ezen segíthetnének, akkor nem borulna felhő isteni homlokomra,

iS—«- . ..-A- JÜ.

tanár .Király Pál, országgyűlési képviselő. Korányi Frigyes tr., kir. tanácsos egyetemi tanár. Kovács József tr., egyetemi tanár. Lumniczer Sándor tr., egyetemi tanár. Markusovszky Lajos tr., közoktatási minisztériumi osztálytanácsos. Patrubány Gergely tr., Budapest főváros tiszti főorvosa. Than Károly tr., egyetemi tanár. Tolnqy Lajos, a m. kir. államvasutak vezérigazgatója. Tormay Tléla tr., kir. tanácsos, a m. k. állatorvosi iskola igazgatója. Ur vary Lajos, országgyűlési képviselő. Wartha Vtttc{e, műegyetem . tanár. Zellerin Mátyás, fővárosi gyártulajdonos.

VIDÉKÜNK.

Pápa, január hó 4.

A helybeli közönség zöme nagy sympathiával fogadta azon hírt, hogy főtisztelendőséged a „Veszprém* szerkesztését újból elfő gadta, mert a múlt évben e lap igen elsilányult, a mi nem is csoda, mert egy függetlenségi érzelmű ember vezette a lapot és ha az embernek nem szabad, nem lehet, kifejezést adni annak, ami kedélyét és érzelmét teljesen eltölti, akkor az eredmény sem lehet kielégítő, mert csorbát szenvedett a meggyőződés és evvel együtt az igazság. Szerkesztő úr múltja elég garautiát nyújt arra, hogy megyénk ér- j dekeinek megvédését, legnagyobb bizalommal az ön kezeire bízzuk,

: mert tudjuk, hogy vagy mint azelőtt, úgy ezután is az igazság mel- j lett fog harczolni. hogy mindig ki meri mondani az igazat úgy fel mint lefelé, ha az az illetőknek nőm volna is ínyére, szóval, hogy mindig meggyőződése szerint fog cselekedni. Tudjuk Pápán, hogy tisztelt szerkesztő úr nem törekedik a hibákat sem elfedni, sem elsimítani, hanem férfiasán rámutat a hiányokra és bűnökre; opposi- tionális viszketegségből sem azért, hogy öröme telnék a társadalom bajain, hanem csak azért, hogy javítson, hogy polgártársainak használjon. Ezért igen szívesen ismét beálltam levelezői közé és városunk belélete tárgyilagos leírása időnként én is kérek kis helyet becses lapja hasábjain.

Színészeink nem panaszkodhatnak. Az előadások látogatottak. Két hét óta a „Pápai Lapok“-ban egy komolyabb kritikus Írja a bírálatokat. Az előző években a legsilányabb előadás, a legrosszabb szinész meg lett dicsérve, de mi még sem használt a színészeknek. De két hét óta a dicséret mellett még enyhe megróvás és elégedetlenség is merül fel, a mit csak igen helyoselhetünk; mert nem jó az igazságot elpalástolni, sőt a szigorúbb kritika nagy hasznára válik a szorgalmas és törekvő színésznek. Az utolsó előadás „Tiszt urak a zárdában* nagy visszatetszést szült a legszélesebb körökben, minek X aláírással valaki erélyes kifejezést ad a .Pápai Lapok* utolsó számában. Hisszük, hogy az intendatura jobban megválasztja a darabokat és azon lesz, hogy mindenki bosszúság és pirúlás nélkül látogathassa az előadásokat.

Két hónap óta folyik legnagyobb erélylyel az adóexecutió városunkban és nincs ember, aki egy parányi könyörületet prédikálna ezen persecutorokuak. A legszegényebb embereknek elviszik holmi- jüket. Csak megtanítottak bennünket adót fizetni, és ha úgy kell is kölcsön kérni, mégis megfizetjük az adót a terminusra, ha csak lehet- De mit csiuáljon a szegény ember, ba annak többszörösét kell neki fizetni, mint a mi igazságos. Méltányosságról már régóta nem lehet beszélni, mert ezen a határon már messze túl vagyunk. A kinek van vagyona az pótolja vagyonából, mert keresetük után vajmi keveset fizethetnék adójukat; de akinek nincs vagyona, nincs elegendő keresete és kölcsön sem kap, mert szegény, ott beállít az executor, a kapu előtt a kocsi, rárakják a bútort és viszik a városházára elliczitálni. Az embernek' a szíve csaknem megszakad, midőn hetek óta naponként látja a saját vérünkkel táplált adótisztek, fogd- megjeit az utczákon járni, hajdú kiséret mellett, hogy kíméletlenül végrehajtsák rajtunk ama összegek behajtását, mit azok törvény által nem eléggé korlátolt önkényük ízerint reánk diktáltak. És még nem is szabad valóságos, bőven megérdemelt nevén megstigmáti- zálni az ily eljárást. Valóban nem volna sürgősebb ügy az országgyűlésen, mint az egész adórendszert reformálni, az adófelügyelőség túlságos nagy hatáskörét és hatalmát megszorítani, de erről nem hallunk semmit. Természetes a hódításra vágyó politikának sok péuz kell és azért jó a jelenlegi rendszer. A jó isten könyörüljön rajtunk, mert Belogh ur, adófelügyelői helyettes, nem könyörül; sőt maga is felcsapott executornak. Ha azt hitte, hogy evvel az adóexecutori nagy méltóságot és tekintélyt emeli, akkor gyökeresen csalódott. Nem veszi észre, a nagyon is rövidlátó adótiszt, hogy igazságtalan, helytelen és zsarnoki eljárása által a hazafiúi érzelmeket támadja

nem ülne szomorúság lelkemre. Az bánt épen, hogy isteni hatalomnak kell közbelépni, az pedig rettenetes, az borzasztó, mert az isten bosszúja felülmúl minden emberi bosszút, „az borzasztó, az rettenetes !*

De meglesz, mert a pohár csordúltig van. Nem nézhetem tovább, hogy deszkáim legyenek a bűnnek hirdető kathedrái; nem tűrhetem tovább, hogy a világ az én isteni művészetem által látszassák megromolni. Lángokból fonok ostort és úgy égetem ki e sebet, mely művészetemen ejtetett. Ha emberi hatalom nem képes elriasztani a hívatlanok tolakodó raját; ha nincs emberi kéz, mely féken tartsa a feslett áramlatot; ba a műveltség csarnokán kéjházakká sülyedtek: akkor — akkor csak felsőbb hatalom veheti a torlást, veheti a javítást kezeibe. És ha az isteni bosszúnak elég tétetett, ha a seb ki lesz metszve, ha zászlóm megint diadalmasan fog lengeni az igazi műveltség, a tisztult Ízlés üdítő légkörében; akkor fog egy uj generátió születni, mely okúi az áldozatok üszkös hulláin és meg fogja érteui a nagy igazságot, hogy én, Thália, istennője vagyok a tiszta erkölcsnek, és nem fizetett kéjhölgye a feslett- ségnek. Aki csarnokomhoz közeledik, az vesse le a földi salaknak saruit, öltözzék a minden szépért, minden nemesért lelkesedni tudás fehér öltönyébe és én — én, Thália istennő, homlokon fogom őt csókolni és hívemmé, követőmmé avatom.*

„Ekkor azután nyugodtan közeledhetik ifjú és vén, nagy és kicsiny csarnokaim felé, mindenki számára csörgedezik nálam a tiszta élet, a nemes Ízlés forrása, bátran, aggodalom nélkül meríthet abból mindenki.*

Intett az istennő és pillanat alatt sustorgást, ropogást, recsegést és óriási jajveszéklést hallottam, mintha pokoli lángok csaptak volna a világra. A fény megvilágította messzire az eget és földet, a szelek felkapták a kétségbeesés jajait és vitték a szélrózsa minden irányába. Az égő zsarátnokok hullottak szerteszét életet oltva mindenütt. Borzasztó, rettenetes az isteni bosszú.-----Fe

lébredtem. Mécsem kialudt. Sötét volt. Fejemben még mindig czikáztak keresztttl-kasúl a gondolatok. Képzelmem még mindig látta az istennő szomorú, bánatos arczát, de látta azt is, mikor lángra gyűlt és — lángostort suhogtatott.

Álmodtam-e, vagy való volt ez, uem tudom, világot gyújtottam; órámra nézek, ép éjfélt ütött.

Uj év üdvözöllek!

Hozd meg az új generatiót, a mely előtt a múlt csak példa legyen!

F. J.

meg. Az utolsó hetekben nem egyszer hallottunk ily kifakadásokat. Nem is lehet ezen csodálkozni, ha ez megtörténik oly államban, amely közegeinek ily eljárást megenged, sőt az adónak ily túlságos megfeszítéséért őket meg is dicséri. Legyen most elég ezen megintés. Polgár.

Herend, január 3-án.

Tekintetes szerkesztő úr !

Engedje meg, hogy becses lapja első számában megjelent, (miért nincsenek községi faiskolák) czímű közleményre felelhessek.

Nem tudom, más községekben a faiskolának szánt területet kik szokták használni? annyit tudok, hogy a mi községünkben a bírók sohasem használták, hanem egy darabig haszonbérben volt, s egy darabig pedig a felekezeti tanító űr, csakugyan krumplinak használta, tehát nálunk a volt bíráknak csak annyi a hibájuk, hogy elnézték azt, hogy nem rendeltetése czéljára használtatott a faiskolának szánt helyiség.

Igazat adok czikkiró úrnak, hogy a községi bírónak van hatalom a kezében, de a bírói hatalmat saját érdekében sohasem szabad használni, tehát nem áll czikkiró úrnak azaz állítása, hogy a bíró az úr a községben. Felteszem czikkiró úrról, hogy tudnia kell, hogy a mostani törvényeink értelmében a községi képviselőtestület felette áll a községi bírónak, ennélfogva tagadom azt. hogy ő volna a hatalom a községben, de még azt is akarom hinni, hogy minden községben van virilista képviselő, aki szintén lehet oly vagyonos, mint akár a bíró, és én azt hiszem, hogy a községi képviselő testület között találkozik olyan egynéhány, akik tán a bírónak nem adósai.

A községi képviselőtestületnek hatalmában áll a bírót felelősségre vonni, sőt kötelessége is, ha a bírö nem úgy teljesíti kötelességét, amint a község érdeke megkívánja.

Tehát czikkiró úrnak, nézetem szerint inkább kellett volna első sorban azon községi képviselőtestület ellen kikelni, amely elnézi azt, hogy a községi bíró gazdazsebje teljék az olyasmiből.

Elismerem, hogy egy községi bíró sok jót tehet, ha akarat is van hozzá, de hogy a községet kizsebelbesse és korlátlan hatalmat gyakorolhasson, azt uem tudom czikkiró űr melyik községben tapasztalta? ha tudomása van róla, hogy a bíró gazdazsebje csakugyan olyasmiből telik valamelyik községben, kár vele elhallgatni.*)

Tisztelettel maradtam a tekintetes szerkesztő úrnak kész szolgája Fejes Dániel.

Pápa, január 5-én.

Az újév a szokott módon derűit fel városunkra. A casiuó bankettet rendezett, a tagok kedélyesen felköszöntötték egymást a jó kedv reggelig tartott, mint rendesen; a divat és norinbergi kereskedések egy kis üzletet csináltak s az apró meglepetések kiürítették a tárczákat, mint rendesen; az újévi üdvözléseket megváltottuk s ennek daczára egymást érte a sok gratuláns, lakáson, üzletben és hivatalban, mint rendesen; és a posta alig győzte a temérdek Buék-ás névjegyet expediálni. A borravalók eme nagy napja annyira megfelelt a hozzáfűzött eszmének, hogy másnapra kelvén, a rendőrség alig győzte támogatni a Bachusban üdvözülteket. Kétszeres elismerés illeti a pápai gróf azt a tapintatos eljárását, hogy a hozzá forduló szegény sorsú lakosságnak nem borravalót, hanem fát, tüzelőfát osztogattat e napon, szokott bőkezűséggel; minek aztán a megajándékozott családja is hasznát veszi.

Két dolog tartja ébren közönségünk s elstí sorban a hölgyek érdeklődését ez idő szerint: a színház, meg ajég. . . Beődijék nagyszerű látványosságra készülnek, tegnap érkezett 3 szekér díszlet a szombaton előadandó darabhoz, melynek czíme, Dráma a tenger fenekén.* Fölemelt helyárakkal adják, de azért bizonyára tömve lesz kis színházunk, melyben ez lesz az első látványosság.

Azt a bosszúságot, mely a korcsolyaegyletet érte, sok szép hölgy is érezte múlt vasárnap, mikorra a jégpálya megújítása volt kitűzve. A taraczkok durrogtak, a zene harsogott, de a korcsolyák mintha ólomból volnának, nincs egy merész fordulat, egy bámulatos Bogen, vakmerő szökkenés... mintha leforrázták volna az egész díszes társaságot, a szép fényes Halifaxok eltűnnek a lábakról s ott állottak a jég hősnői és hősei mondhatlan kifejezéssel tekintve egymásra: Olvad, bizony olvad . . . s az annyi élvet ígérő napnak nem maradt más emléke, mint egy-egy óriási nátha!

— A város érdemekben megőszült derék alorvosa Teitl Mór úr egészsége helyreállítása végett Bécsbe tevén át ideiglenesen lakását, nagy fontosságú teendőinek ideiglenes ellátására a tanács dr. Gutmann Frigyes derék fiatal orvosunkat nevezte ki, illetőleg kérte fel, ki elismerésre méltó buzgósággal látott szép feladatához.

— Egy sensatiós eset is történt múlt héten városunkban.

Egy cseléd a Tapolcza partján, mosás közben a mosőpad lábainál valami fehérlő tárgyat vett észre. Amint kiemelte, rémülten sikol- tott fel, egy hat hónapos gyermek ébren volt kezei között. A rendőrség azonnal értesíttetvén a kis hulla orvosrendőri bonczolás tárgya lett, s a gyalázatos anya felkutatására a legelterjedtebb nyomozás indíttatott meg, de még eddig eredménytelenül. Ez az eset, bár bűntény látszata nem forog fenn, szomorú világot vet nemcsak a társadalom elvetemültségére, hanem arra is, hogy micsodás vízzel táplálkozunk mi — pápaiak

.............

No

de nem tudjuk, mitől hízunk, — tartja a közmondás, s ennek a helyességéről a város atyái is bizonyára meggyőződtek, mert különben rég megcsináltatták volna azt a bizonyos szűrő készüléket, mely a belé rakott csövekkel félben maradt, mint az egyszeri artézi kút a piacz közepén.

Múlt évben két gyújtogató garázdálkodott városunkban, egy 18 éves elzüllött életű beteges leány, meg egy 12 éves fiú. Kéz- rekerítésök a városi rendőrtizedes Horváth Mihály érdeme, kinek megjutalmazása végett a város — mint halljuk — illető helyre fel- terjesztést csinált, felsorolva az okozott károkat ,s a veszélyt, mely környékünket e passionátus gonosztevők részéről fenyegette; mihez képest valóban megérdemelné ez a különben is derék, szemes rendőr, egy kis buzdító elismerést.

— A mezőlakiak egy idő óta mindenkiben Savanyút látnak. Nehány szegény legény a múlt héten bezörgetett az ottani tanítóhoz, kenyeret meg szalonnát kérve. A falu népe ezúttal is síkra szállott, hogy Savanyút fog, aztán meg csak mégis meggondolta a dolgot s nem fogta meg a kolduló betyárt, e dicsőséget a pápai pandúroknak engedve át, kik azután el is fogták azt Pap Lajos alá- sonyi lakos személyében.

/ — I gyaucsak a pápai pandúrok vezetője Valuit tizedes 3-ad magával tegnap a pápai piaczon Búzás Mihály németpolányi bojtártól 4 dib disznót vett el, mint gyanúsakat, s ime pár óra mu'ra jelentkezik Perger Mihály farkasgyepüi juhász, hogy a göbék „öle lopaltak el.

— A farsang, az eddigi kilátások szerint kevesbbé zajos lesz, mint egyébkor. Fénypontját képezi minden esetre az a magánbál, melyet 5 megye fiatalsága tart február elején városunkban. Ez az előkelő mulatság múlt évben Sárvárott igen fényes és jól sikerült volt. A helybeli ifjúság még uem mozog, a két nőegylet pedig a

*) Örülünk, hogy Miklós János munkatársunk csikké figyelmet keltett. Neveket pellengérre állítani nem mi hozzánk illő dolog; ezzel mi a legvégső esetben fogunk mindig élni. A tisztességes sajtónál első mindig az ügy és csak azután, ha más mód nincs, jő a személy, a név, Szerk.