Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-01-08 / 2. szám
köztük levő barátságos viszony fentartása végett épen azon problémán dolgozik, hogyan oszthatnák meg a jótékonyság forrásait egymás között. Mind ezek tervek, józan tervek, a farsang hóbortos lehe nélkül, mely ha megérinti majdan a mulatni vágyó ifjúságot, egyik bál-comitée a másik után dugja össze a fejét s lehet nemsokára, tán jövő levelemben akárhány uj bálterv feléi értesíthetném a „Veszprém* szives olvasóit Argus\. A lázárház kérdéséhez. Városunkban már régebben van lázárház 8 egyén számára. Városunk polgárai rég belátták annak szükségét, hogy elaggott, mindenkitől elhagyott, hajdan talán tehetős egyének számára a város maga, melynek egykor hasznos polgárai voltak, menedéket, öreg napjaikra hajlékot és tápot nyújtson. Igen Veszprém polgárai régtől fogva megtették uemes kötelességüket, felállították e hajlékot, sőt többet tettek: napról-napra felváltva küldözgettek élelmet is nemes szivü hölgyek e szegény aggastyánoknak. A város pedig a kórház-épületben jelelt ki számukra szobákat s ott a köztiszteletben álló szürke nének gondos ápolása alatt voltak. A múltban eme intézkedés nemcsak korszerű, de elegendő is volt. De nem így jelenben. Városunk lakossága évtizedek óta szaporodott is, de valljuk be, hogy a naponta nehezbülő anyagi viszonyok súlya is sokkal több egyént késztet most agg napjaira a közrészvét igénybe vételére mint régebben. Nem vád akar ez lenni, mintha talán keve3elném azon ezreket, melyeket városunk polgárai önként és panasz nélkül áldoznak a szegények adójába. Ezen adó igen sokkal nagyobb most, mint volt azelőtt, de igen sokkal többen is igénylik a segélyt most, mint régente. Bárba nagy összeg is az, mi így a szegények közt felosztatik, egy-egy szegénynek abból természet szerint csak krajczárok alakjában juthat a segély, amivel azután rajta segítve valóban még sincsen, mert nincsen belőle hajléka, nincsen ruhája és nincs, ami a fő — ápolása. Mindezeket együttvéve csak a lázárbáz adhatja meg. Nem tekinthetem a lázárház kibővítése ellen alaposnak azon ellenvetést, mely arra hivatkozik, hogy a lázárházi ápolás többe kerül, mint amibe jelenleg a városi segények kerülnek, mert némi kiadás-többlet nem jöhet tekintetbe ama számtalan előny mellett, mit a lázárházi ápolás úgy a szegényeknek, mint magának a város közönségének nyújt. Büszkén mondhatjuk, hogy ha nagy volt valahol a szükség, ott polgáraink sóhaj nélkül áldozták verejtékkel szerzett filléreiket a szükölködők javára. Ezek ismertető jelei az igazi nemes kebleknek. E nemes keb- lüségrö akarok hivatkozni, mikor rá mutatok ama valóban égető szükségre, hogy: városunkban egy elkülönített és kellő számú aggastyán befogadására alkalmas menedék állíttassák fel. Kellő számú aggastyán befogadására mondom, mert nyolcz személynek helyet adó lázárház városunk 12 ezer lakosához viszonyítva nem elegendő. De ha kibővíttetnék a lázárház, legyen a kórháztól elkülönítve, mert a kórház épületében, ezen agg-, de nem beteg egyének az ott esetleg felmerülhető ragályos betegségeket megkaphatják. Már pedig tudjuk, hogy épen az aggastyánok szervezete áll a betegségeknek legkevesbbé ellent és vajmi ritkán képes az a kifejlődött betegséget legyőzni. Ezek azon indokok, melyek engem arra bírtak, hogy ezen ügyre a nagyközönség figyelmét is felhívjam és iránta némi érdeklődést kelteni törekedjem. Igen jól tudom azt, hogy a lázárház-ügy szabályozásának eszméje nem új, s hogy az városunk atyái által jól ismert szükségként volt és van tekintve; sőt azt is tudom, hogy egy bizottság lett épen ezen ügy tanulmányozására és javaslattételére kiküldve oly férfiak- ból, kiknek alapos szakértelme és városunk egyéb ügyeiben is tanúsított legönzetlenebb odaadása és áldozatkészsége mindnyájunk által ismert dolog; tudom azt is, hogy eme férfiaknak már neve is elegendő kezesség arra nézve, hogy az általuk teendő előterjesztés csak városunk leghőbben átérzett javára fog szolgálni. Ily miihez idő és pedig sok idő szükséges, elhamarkodni ezen ügyet nem lehet, nem szabad. A jelen sorok közlésével nem is volt czélom netán a bizottság működését serkenteni, — mert arra az én hangom kevés nyomatékkai bírna, — hanem czélom volt, bogy a közönség érdeklődését előre is felhívjam ama fontos, a bizottság által valószínűség szerint nemsokára a városi képviselőtestület elé terjesztendő javaslatra, mely meg fogja húzni a határvonalakat arra nézve: amit ezen ügyben tennünk lehet — és tennünk kell! J)r. Osolnoky Ferencz. Vasúti üzletgyakornokok. A közmupka- és közlekedési m. k. minisztérium a vasúti üzletgyakornokok felvételére nézve ezen feltételeket állapította meg: 1. Vasúti üzletgyakornoki állomásokra teljes képzettséggel bíróknak tekintendők és ennek folytán külön felvételi vizsga nélkül alkalmazhatók azok, kik valamely főgymnasiumot vagy főreáltanodát, felső kereskedelmi akadémiát, felső katonai tanintézetet, a budapesti állami közép ipartanodát, a kassai állami gépészeti ipartanodát, valamely hat évi tanfolyammal biró polgári iskolát jó sikerrel végezték, úgy szinte azon tanítók, kik a tanképesítő vizsgát kiállották. 2. Az előző pontbau felsorolt iskolai képzettséggel nem biró pályázók csak külön felvételi vizsga alapján alkalmazhatók vasúti üzletgyakornoknak. Ezen vizsgára is azonban csak oly egyének bocsáthatók, kik legalább a gymnasium vagy reáliskola 6 osztályát, a budapesti állami közép ipartanoda 2 évfolyamát, valamely polgári iskola 4 évfolyamát, a tanítóképezdék 2-ik évfolyamát jó sikerrel végezték, vagy kik a katonatiszti vizsgát jó eredménnyel letették. 3. Ha az 1. és 2. pont alatt közelebbről megjelölt iskolai képzettséggel biró vasúti egyének üzletgyakornoki állomásokra nem jelentkeznének, vagy egyes esetekben kivételes okok forognának fenn, melyek az előirt iskolai képzettséggel nem biró gyakornok alkalmazását indokolnák, ily egyéneknek az üzletgyakornoki vizsgára bocsátásához esetről-esetre a vezetésem alatt álló minisztérium előleges engedélye lesz kikérendő, mely esetekben az arra vonatkozó előterjesztés mellett a folyamodó képzettségének igazolására vonatkozó okmányok is bemutatandók. — A m. kir. vasúti főfelügyelőség egyúttal utasíttatott, hogy fentebbi szabályok pontos figyelemben tartása felett felügyeljen. HÍREINK, Ii Kineveztetés. — Am. kir. pénzügyminiszter Dózsa Nándor III. oszt. adótárnokot, ki művelt modora és humánus bánásmódja által városunk köztiszteletét kivívta, a nagyszebeni adóhivatalhoz I. oszt. adótárnokká nevezte ki. A sylveszteresti batyubál a „Korona* nagytermében várakozáson felül fényesen sikerült. A hölgyek nagyobbrészt szép házias egyszerű öltözékben jelentek meg. A kedv lesztelen volt és így nincs mit csodálkoznunk, hogy e mulatság két évre terjedt, az újév pitymallata még együtt találta a díszes társaságot, mely tagjai közt számos vidékit is számlált. A hölgyek névsorát itt közöljük t. olvasóinkkal: Bohuniczky Irén, Bolmniczky Ödönné, Bossányi nővérek. Bükből Eliz, Éhen nővérek, Fodor Gyuláné, Imrék Béláné, Keserű Elekué, Klainik Autalué, Köves Jánosáé, Kovács nővérek. Lakat Mariska, Mórocza Zsigmondué, Nagy Karolin, Pap Emilia, Paezel NándÖriié, Plosszer nővérek, Ráth Ida, Szalay Irma, Terel- mes Lajosné, Thaly Lászléné, Vikár Lajosné, Wurda Adolfné. Á veszprémi nemz. kaszinó jau. 1-én d. u. 3-kor tartotta évi rendes közgyűlését, melyen nagy lelkesedés közt elnökké újra Ruttner Sándor ur választatott meg. Alelnök lett Plosszer István, főjegyző Koller Sándor, aljegyzők Henez Ödön és Györöcskey Gy., pénztárnok Wurda Adolf, könyvtárnok Meszes Polikárp, ügyvéd Fodor Gyula, háznagy Hecs Ferencz Választmányi tagok: Bohuniczky Ödön. Dr. Bezerédj Viktor, Cseresnyés Nándor, Cserna V., Csernyi László, Dnnszt Ferencz, Fischer Manó, Fülöp József, Gaál Lajos,' Hankóczy Sándor, Hets Pál, Hochsinger S., Kenessey Károly, Kenessey Móricz, Kenessey Pongrácz, Kissovics József, Kőrössy Antal, Köves János, Láncz Nándor, Lévav Imre, Mórocza Zsigm., Nagy Károly, Pápay Miklós, Rikóty Ede. Steiner Kálmán, Szabó Imre és Takács Adám urak. — Póttagok: Ányos László, Kopácsy Árpád, Keserű Elek, Soós, Szőke Miklós, Vikár István és Vizner János urak. — E közgyűlésen sorsoltatott ki a 132. sz. részvény, mely Namjeszky Jánosé, és a 149. számú, mely Óváry Ferencznéé. A közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetét szavazott Sörös Zoltán leköszönt könyvtárnok urnák, ki eddigi diját a kaszinó könyvtárának ajándékozta, melyen, valamint egyéb rendelkezésre álló összegeken a könyvtár rövid idő múlva oly tetemes mennyiségű könyvekkel szaporodik, hogy ily vásárlás örvendetes mozzanat lesz a kaszinó történetében. Megjegyzendő, hogy a kaszinó élete napról napra nagyobb élénkséget tüntet fel. Gyászjelentés. — Margalit Ignátz és neje Singer Julia úgy fiuk Jenő, mélyen szomorodott szívvel jelentik feledhetlen és forrón szeretett gyermekük, illetőleg nővérének Margalit Mathilduak élete 12-ik évében rövid szenvedés után, folyó 1882. évi januárhó 7-én éjjeli 1 órakor történt gyászos elhunytát A boldogultnak hült tetemei az izraeliták szertartása szerint folyó hó 8-án délután 3 óra- I kor fognak a veszprémi .izr. sirkertbe örök nyugalomra tétetni. Veszprém, 1882. január 7. Áldás és béke lengjen porai felett! Ajándék. — A veszprémi önk. tűzoltó-egylet segélyalapja javára egy magát megnevezni nem akaró 7 frt 90 krt ajándékozott, miért az egylet ezennel köszönetét mond. Segítsünk a szerencsétleneken! — A várpalotai rabló- gyilkosság két áldozata Holonics Borbála és Nemes Mari felgyógyultak, de egyszersmind munkaképtelenekké váltak és most szegényen, minden kereset és segély nélkül állnak elhagyatottan a világban. Ahol a szerencsétlenség úgy jött, mint ezeknél, ott a szeretett megnyílik és segít, ahogy segíthet. Tisztelettel felkérjük olvasó közönségünket, szánják meg e két sajnálatra méltó leányt és tőlök telhetőleg segítsenek rajtok. A szíves adakozást kellő nyugtázás mellett közvetíti szerkesztőségünk is. A szeretetliáz perselyei. — Veszprémben az „ipar- és kereskedelmi kör“ helyiségében 1881. évi Sylveszter-este alkalmával Amlrovics Imre ur lelkesítő beszéd kíséretében indítványt tett, hogy a b.-lüredi szeretetház alapja javára közadakozás utján gyűjtés rendezetnék s e végből városunk több nyilvános helyein gyűjtő- perselyek tétetnének ki, mely gyűjtés 1882. évi Sylveszter-estéig tartana. Az indítvány egyhangúlag lelkes helyesléssel találkozott, oly annyira, hogy annak végrehajtására nyomban egy Megyesi József, Husvéth János köteles, Regényi Lajos és Audrovics Imre urakból álló 4 tagú bizottság választatott, azon megbízással, miszerint 4 darab perselyt még azon este a következő nyilvános helyeken u. m.: a Kubay, továbbá Steiner és Penicsek kávéházakban, valamint a „Magyar Király* (ezelőtt „Nap*) vendéglő kávéházi helyiségében helyezzen el; mely megbízatásnak a bizottság nyomban eleget tett s azzal tért vissza, hogy a perselyeket mindenütt szívesen fogadták s a gyűjtést azonnal megkezdették. Ez alatt az „ipar- és kereskedelmi kör* helyiségében jelen volt vendégek között a gyűjtést a házi ur kedves leánya Kubay Mariska kezdette meg Brenner Lőrincz köreinek ur lovagias vezetése mellett oly módon, hogy saját erszénye tartalmát a perselybe tevén, a perselyt a vendégeknél körülhordozta; mely gyűjtés kitfiuő eredméuyuyel végződött. Másnap azaz 1882. jan. 1-én a bizottság gyűlést tartott, s a gyűjtés előmozdítása végett akként intézkedett, hogy Androvics Imre urat elnökül választotta, továbbá a bizottságot a már nevezetteken kívül Kubay Hubert, Stei- uer Sámuel, Penicsek Albert, Kovács Ignácz és Vizner János urakkal kiegészítette; egyszersmind intézkedett az iránt, hogy a gyűjtés a lehető legszélesebb körben kiterjedést nyerjen, mi végből a már fentebb gevezptt nyilvános helyeken kívül egy ötödik persely Vizner János uv kereskedésében tétetett ki. Midőn ily módon az eszme megtestesülést nyert, bizalommal fordul a bizottság a nagyérdemű közönség nagylelkűségéhez, azon reményben, hogy mindenki, kinek e gyűjtés tudomására jutand, készséggel fog járulni bármi csekély adomáuynyal is, az emberi szeretet alkotta azon intézet tőkéje gyarapításához, melynek feladata és hivatása, hogy az elhagyatott és oly árva gyermekekből, kik különben a társadalomra nézve többé- kevésbbé elvesztetteknek volnának tekinthetők, e hazának hasznavehető munkás polgárokat neveljen! Végül tisztelettel felkéri a bizottság mindazokat, a kik adományaikat, nem a perselyekbe szánták, hogy azt Audrovics Imre úrhoz Veszprémben, mint a gyűjtő bizottság elnökéhez juttatni szíveskedjenek; ki által minden egyes ilyetén adakozások a Veszprémben megjelenő heti közlönyökben fognak nyugtáztatni. Felnőttek oktatása. — Ma vasárnap d. u. 4—5 órakor a nagygymnasimn 6-ik osztályának termében Keszthelyi Endre tanár ur fog előadást tartani a magyar népdalokról, y Emlékül. Nagy Géza, a Hoszter-ügyben magát oly szépen kitüntetett lepsényi jegyző, újév napján Enyingről díszes forgópisztolyt kapott emlék-ajándékul. A szépművü fegyverbe e szavak vannak bevésve: „Emlékül Nagy Gézának, 1882. január I. Enyingi tisztelői.“ Az érdemekben öreg, de lélekben, munkabírásban sok fiatalnál fiatalabb veterán jegyzőnknek ne juttasson a gondviselés alkalmat, a melynél ezen öldöklő szerszámot szerepeltesse, hanem igenis kívánjuk, hogy a közügy terén minden jó ügyért rendíthetlen jó egészségben s változatlan buzgalommal léphessen sorompóba. Összeolvadt temetkezési egyletek. — A Veszprémben volt két temetkezési egylet összeolvadt és így mintegy 1100 tagja lesz majd. Az eddigi alapszabályokat szintén módosítani akarják úgy, hogy nem, mint eddig, minden haláleset alkalmával fizettek a tagok, hanem most havonta 15 krt fizetnének, azonfelül az eddig halál esetén kifizetett 42 irtot is fel akarják emelni. A veszprémi Chevra-Kadisa jubileuma. Lapunk egyik tisztelőjétől vesszük e részletes tudósítást: =Chevra-Kadisa magyarul „szent egyesület.“ Föladata a szegény betegeket gyógyíttatui, ápoltatni, a temetkezésekről általában és a szegények eltemettetéséről különösen gondoskodni. Ilyen egyesület minden izr. hitközségben létezik. A veszprémi Chevra-Kadisa a lefolyt évvel fönnállásának évszázadát töltötte be és ezen ritka eseményből ülte meg az uj év első napján évszázados jubileumát. Nem lesz talán érdektelen ezen becses lapok t. olvasói előtt ezen szép ünnepélyről egyet mást megtudni. Délelőtt nevezett egyesület elöljárósága, képviselete és számos tagjai impozáns menetbeu vonultak ki a múlt évben bezárt izr. sirkerthez, hol Hochmutk Ábrakám rabbi úr az alkalomnak megfelelő, bizonyos előítéleteket és álhitet kiirtó, talpra esett, de a számos hallgatóság szivére is hatott szép búcsúbeszédet tartott. Délután pedig az izr. templomban, mely kívül nemzeti lobogóval és belül elmésen volt díszítve és fényesen kivilágítva, tartatott szép isteni tisztelet, melynek ismét Hochmuth Ábrahám rabbi urnák számra válogatott és intelligens hallgatóság előtt a szószékről elmondott tartalomdús és hazafiui magyar beszéde képezte fénypontját. Ezen beszédben fejtegette először az egyesületek jubileumai megünnepel- tetésének indító ©kait a múlt, jelen és jövőből. Átment a Chevra- Kadisák föladatára és a helybelinek emberszerető eddigi működését ecsetelte serkentvén az ájtatos hallgatóságot, hogy ezen „szent egyesület* czéljait elősegíteni szent kötelességének tartsa. De különösen megható volt hallani, midőn hazafiui lelkesedéssel áttért beszédében ahelyre és időre, a midőn a helybeli Chevra-Kadisa alakult. „Mit használt volna elődeink minden áldozatkészsége“ mondá, ha a vallási türelmetlenség vak buzgósága nem akart és nem hagyott volna tért a más hitfelekezetbelinek? Ha Veszprémvárosának polgársága nem engedte volna elődeinknek hittanaikat érvényesíthetni ? ha az akkori uradalmak, az egyházai, dicsőült püspökei nem engedték volna át potom áron a temető helyiséget? De leginkább jöhet tekintetbe az idő! Már akkor édes hazánk, Magyarország, a zsidók iránt gyakorolt igazságával s vallási türelmességével annyival túlszárnyalt némelyik úgynevezett kulturállamot, mint a mennyire mai napság nem engedi, hogy egyenjogosságunk csorbát szenvedjen. Városunk és az egyházmegye főnökei is ugyan ilyen szabadelvüséggel viseltettek a zsidók irányában. Ne feledkezzünk meg ezen jótéteményekről örömnapjainkban sem, midőn teljesjogu fiai lettünk hazánknak, hol a költő szavaival éljek: „Bölcsődezés majdan sírod is!“ Hálátlanság állam, polgártársak és nemzet iránt, a melynek közepében hosszú vándorlásában nyugalmat talált, soha sem volt Izrael bűne, ne is legyen jövőben . sem!“ Miután szóló még egy szép imát mondott, melyben Isten áldását kéri az egyesület és elöljáróságára, nem különben Veszprém megye és közszeretet- és tiszteletben álló főnökére, a király, királyné és kir. család tagjaira, hazánkra, az országgyűlésre és a kormányra és miután az izr. ifjúság a szakképzett énektanitó vezetése mellett a hallgatóság épülésére szépen elénekelte a szózatot vége lett az ünnepélynek és megilletődve és fölépülve távozott mindenki Isten házából. Este a Chevra-Kadisa elöljárósága a tagok között kiosztogatott egy ismét Hochmuth Ábrahám rabbi úr által magyar nyelven szerkesztett „Rövid történelmi vázlat“-ot „a veszprémi Chevra-Kadisa alakulása és fejlődéséről.“ (Megkaptuk Szerk.) Mint értesültünk, az érdemekben gazdag rabbi urnák ezen jubileum alkalmából szerkesztett remek beszéde is kinyomattatik és bátran merjük állítani, hogy még azok is, kik ezen ünnepélyen nem hallhatták azt a szószékről, sok szép igazságot találhatnak benne saját maguk fölépülésére. „A várpalotai rablógyilkossá#“ czímfí „színdarab* tegnap estére hirdetett előadását a városi tanács esti 5 órakor tartott rendkívüli ülésében betiltotta. A nélkül, hogy ezen nagyon elkésett intézkedés mivoltához az ügynek alapos ismerése nélkül hozzászólnánk, sajnáljuk és semmikép sem helyeselhetjük, hogy az egész ily későn nyert — bármily irányú — elintézést. Fölhívás a pápai izr. krajczáregylet pártolására. — A szegények magzatai a társadalom gyermekei. A szegény gyermekek taníttatása a társadalom legszentebb kötelessége. Akinek hevese van még az is szívesen hozzájárul eme általános kötelesség teljesítéséhez. Ez az eszme indított bennünket hét hóval ezelőtt a kraj- czáregylet alakítására, mely alkalmat nyujtson még a szegénynek is az általános elemi iskoláztatás fenséges eszméjének megvalósítására. Városunk nemesen érző keblében az eszme (viszhangra talált) vissza hangzott. Alig hét havi fennállása alatt hetven szegény gyermeket lát el az egylet téli ruházattal. De a kezdet nehézségeinek leküzdése csak a haladás előkészítése. Hogy utunkat tovább folytathassuk, bogy a lépten-nyomon teltiinő nyomort enyhíthessük, elhatároztuk, — hogy városunk lakóin kívül a vidéken tartózkodó pápaiakat is felszólítjuk, hogy elevenítsék íel emlékükben azt a kapcsolatot, mely őket a pápai izr. népiskolához "fűzi, azt a viszonyt, mely őket szülővárosukhoz köti és legalább is hetenkiuti krajezár- jaikkal mozdítsák elő az egyesület működését. Akinek keblében a szegények iránti részvét él; aki a gyermekek nevelését a társadalom kötelességének — sőt mondhatnék, hivatásának ismeri; akit szülővárosához a szeretet finom szálai kapcsolnak: az tudja, érzi, hogy felhívásunkat hallgatással mellőznie nem szabad és nem lehet. Meggyőződésünk, hogy felhívásunk nem pusztába kiáltott szó; hanem seregestül jelentkeznek az egyesületbe lépő tagok; hogy az általánosan ismeretes magyar jótevőség bámulatra méltón fog nyilatkozni. Kérjük városunk azon tisztelt gyermekeit, kik meghallgatják fölhívásunkat, hogy a tagsági díjat, havonkint 4 k raj ez árt a „pápai izr. tanítóegyesület*-hez szíveskedjenek intézni. — A pápai izr. tanítóegyesület. Telefon-hálózat. — Nagy-Vázsony és Ajka közt telefon-hálózat lesz. Táncziskola. — Rózsa József, jóhirü tánezmester, a Szilágyi házban táncziskolát nyitott, melyben minden nap 5—7 tánezórá- kat ad. Tánczestély iparczélokra. — A veszprémi mészáros ipartársulat f. 1882. évi januárhó 24 én Veszprémben a „Korona* vendéglő nagytermében jótékony iparczélokra zártkörű tánczestélyt rendez. Belépti díj : egyeseknek 1 frt, családnak 1 frt 50 kr. Jegyek ezen meghívó felmutatásával előre válthatók Bauer Károly és Kreutzer István urak üzletében. A fényűzés mellőzése tisztelettel kéretik. — Kezdete esti 8 órakor. — Rendőri hírek: Paladin János szabadult fegyéncz Fiúméba, — Francsics Antal elbocsátott fegyencz Laibachba, — Horváth József elbocsátott fegyencz Sümegre, — Lex István csavargás miatt Gráczba, — Reolon Angelo csavargás miatt Castioneba, — Obrelli Placido csavargás miatt Saccoba tolonczoltattak. — Mo- tál Márton pozoricei illetőségű szabósegéi a jutási pusztán roszul lett s mire ide beszállítottak, meghalt. — Mersics Dénes szökött csizmadia-inas MencshelyrŐl megkisértetett. — Csákváry Sándor kocsis sebes hajtás miatt megfenyíttetett. — Nagy Julianna kujtorgó cseléd Kemenes-Hőgyészre tolonczoltatott. Sok a viz. — A Taliián-kutban annyi a viz, hogy alkalmas szivattyúról kellet gondoskodni annak eltávolítására; mint halljuk még néhány ölnyire akarnak hatolni. Uj posta — Suúr községben jan. 1-én Makkay József postamester vezetése alatt az új posta működését megkezdte. Veszett kutyák. — Koller Antal péterdi lakosnak Gizella nevű 9 éves leánykáját decz- 15-én egy veszett kutya megmarta. A szerencsétlen leányka Magyar János körorvos gyógykezelése alatt van. A veszett kutya és az általa megmart kutyák kiirtattak és el- ásattak. Időjárásunk. — Valóságos londoni, de csak a Bakony déli részén; éjszaki részén, mint értesülünk, a legszebb idő jár, oly annyira, hogy az erdőben már primula veris is található. *Tudomásul. — Lapunk czíme első számunkban meglehetős sok helyet foglalt el és így czélszerfibbnek tartottuk térnyerés tekintetéből, szükebb térre szorítani. Halálozás. Január hó 1—7-ig. Fata Istvánná, 28 éves, tüdő-gümőkór. Kassai János, 3 napos, idétlenség. Kovács .Kálmán, 61/,, éves, vör- heny. Farkas Mathild, 5% éves, vörheny. Özv. Fábián Sándorué, 83 éves, végelgyengülés. Sipos Ferenczué, 54 éves, tüdőgümőkór. Margalit Mathild, 12 éves, agyhártya lob. Dr. Fischer Béla, városi orvos.
