Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-02-26 / 9. szám
Till, évfolyam. ISSg. O-ik izám. Veszprém, fetor. SO. I Meg-jelen e lap a „HIVATALOS ÉSTESÍTÖ“-rel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben Jrii- länlap adatik ki. — Előfizetési Ír mindkét lapra : negyedévre 1 frt '50 kr. ; félévre 3 frt; egész évre p frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija; egy hasábos petitsor tere 6 kr.; íiyilttérben '20 kr.; minden beigtatásért kíilön 30 kr. állami bélv.egilletéfe lizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reelamátié. T VESZPKEM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Magánvitáknak s : személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Hévtelsn közlemények csak altkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk i ráfit bizonyíték szereztetett be. - Bérinentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Vár 1 sz. a. - Ide czimzendö a lap szellemi részét illető m i n d e n közlemény. A magyar művészet diadala. Volt tehát a magyarnak is igazi magyar nemzeti Örömünnepe! Volt, naég pedig olyan, amelyre büszke lehetett; volt, amely az egész világ irigységét fel tudta kelteni. Munkácsy Mihályt, az igazi magyar művészt, fogadta Budapesten úgy, amint csak magyar fogadhat magyarosan magyart. Nem mindennapi dolog ez. A magyart századokon keresztül az jellemezte, hogy mindig az idegent tömjénezíe, mindig azt majmolta, mindig annak az uszályát czi- pelte — elég önfeledtem Ellenkezőleg lenézett, becsmérelt mindent, ami saját kebeléből fakadt, ami magyar volt és ez által nyújtott ép magának annak az elbizakodott külföldnek önmaga ellen fegyvert, hogy minden magyar eredetiséget, minden magyar önállóságot megtámadjon, megtagadjon és a magyart képtelennek tartsa a magasabb szellemi versenyre. Ma fordulat állott be, nagy, örvendetes fordulat, amely erőt kölcsönzött a magyarnak, fokozta önmaga iránti bizalmát és ország-világnak megmutatta, hogy a magyar minden, még a művészet legmagasabb fokán is megállhat a nélkül, hogy meg kelljen szűnni magyarnak lennie; megállhat, sőt versenytárs nélkül is meglehet, a nélkül, hogy cserébe kelljen adnia nemzeti jellemét, nemzeti egyéniségét. Valóban lélekemelő látni, mint hajol meg egy magyar művész remeke előtt az egész világ kritikája, amely kritika pedig, tudjuk, ha magyarról van szó, rendesen nyakig be szokott gombolódzni és fukar az elismerésnek, a helyeslésnek még a morzsájával is. Az a siker, amelyet Munkácsy „Krisztus Pilátus előtt“ képremeke egymaga előidézett, az felér egy nagy véres háború sikerével, amelyet talán a magyar viselt j volna, még pedig diadalmasan, összes el- 1 lenségeivel. Sőt, azt mondjuk, nemcsak fölér azzal a sikerrel, de azt felül is múlja, mert ez — vérnélkiili diadal. Ha egy győzelmes háború után első dolgunk annak minden képzelhető téren szedni gyümölcsét, akkor kétszeres feladatunk a magyar művészet világraszóló diadalából levonni mind azon lelkesítő következtetéseket, amelyek csak levonhatók ép napjainkban, midőn a nagy Toldy Ferencz jóslata kezd teljesülni, hogy elleneink örökségünkre akarnak törni. Mik e következtetések? Azok, hogy a magyar iparkodjék magát emancipálni a külföld gyámsága alól minden téren, de különösen azon a téren, amely a nemzeti vagyont rövidítené meg. Ne dobjuk oda minden szíre- szóra magunkat se a tudomány, se a művészet, se az ipar, se a kereskedelem terén a külföldnek, hanem bízzunk minmagunkban is, bízzunk nemzeti önállóságunkban is és távol attól, hogy a köztünk mutatkozó tehetségeket, mint fájdalom, eddig tettük, mi magunk gyalázzuk le és fojtsuk el, inkább segítsünk elő minden törekvő magyar erőt. Ha ezt teszszük, pedig Munkácsy megmutatta, hogy megtehetjük, akkor nem kell egy téren sem a külföld asztaláról lehulló morzsák után koldusmódra kapkodnunk. Ha ezeket a következtetéseket fogjuk a Munkácsy-ünnepélyekből levonni, akkor ne féltsük a magyart. Életerős az és nyugodtan néz még a második ezredévnek is eléje. Körrendelet a járások s^olgabirái, és Veszprém és Pápa r. t. városok polgármesteri hivatalainak. Közelegvén azon idő, a midőn a szarvasmarhaállomány téli állásából a legelőre kihajtatni szokott, azon felelősségnél fogva, mely az 1874. XX. t. ez., végrehajtásából a közigazgatási hatóságokra hárul, az id. t. ez. és az annak végrehajtása tárgyában 1064/875. szám alatt kiadott miniszteri utasítás alapján ezennel utasítom a czíraet, mikép minden község bíráját körlevél utján kötelezze, hogy: 1. minden község bírája a marhacsordát kihajtás előtt vegye számba, azt darabról-darabra a pásztornak adja át s a pásztort kötelességeiről kitanítván, figyelmeztesse, hogy a községi elöljáróság Í udta nélkül marhát a csordába fölvenni nem szalad, s ha ezt mégis megtenné, avagy a csordába »etévedt idegen marhát a község elöljáróságának be nem jelenten#, ái 1874. XX. t. ez. 60. §-a érteimében egész 500 forintig terjedhető pénzbírsággal, be nem hajtás esetén pedig megfelelő fogsággal íog fetíyíttétui. (1874. XX. t. ez. 26, 28. §-a az utasítás ide vonatkozó szakaszai.) 2. Minden pásztor figyelmeztetendő, hogy a mint egyik vagy másik marhán betegség jeleit veszi észre, azt a község elöljáróságának és a marha tulajdonosának az 1874. XX. t. ez. 60 §-ában előirt büntetés terhe alatt azonnal bejelenteni köteles. A községi elöljáróság feladata ezen jelentés vétele után a beteg marha hazaszállításáról esetleg elkülönítéséről a körülményekhez képest intézkedni (1874. XX. t. ez. 26, 28. §. és az utasítás idevonatkozó szakaszai.) 3. Hogy a pásztor azon kifogással ue élhes- seu, hogy beteg marha hajtatott ki a legelőre, köteles a bíró az egész marhaállományt a téli állásokból a legelőre való kihajtás előtt lehetőleg állatorvos, annak hiányában pedig ahhoz értő községi tagok által megvizsgáltatni és a megvizsgálásról szóló jelentést a községi bíró, a vizsgálatot teljesített állatorvos, esetleg községi tagok által aláírva és számszerűleg megjelelve, hogy a községi marhaállomány hány darabból áll, ápril hó 15-ig a járási szolgabíróhoz főiterjeszteni. (1874. XX. t. ez. 26, 28. §. és az utasítás ide vonatkozó szakaszai.) ! Ezen községi jelentések hozzám áprilhó 25-ig bemutatandók. Veszprém, 1882. februárhó 19-éu. Véghely De\ső, Körrendelet a járások s{olgabiráiho%. A községek rendezéséről szóló 1871: XVIII. t. ez. 132. és 138. §§-ai azt rendelik, hogy minden község az általa fenntartott jótékony és közművelődési intézetek igazgatására rendesen felügyelni és azoknak számadásait évenkint a tavaszi közgyűlésen pontosan megvizsgálni köteles, továbbá, hogy a községek a kezelésük alatt levő alapítványokat is rendeltetésüknek megíelelőleg, mint saját vagyonukat, gonddal kezelni kötelesek és végre, hogy ezekről évenkint a közgyűlés elé rendes kimutatás és számadás is terjesztendő. A hivatkozott törvényezikk ezen intézkedéseiből származó és igen szükséges ellenőrzésre való tekintetből felhívom a t. szolgabiró urat, hogy a járása területén létező községek elöljáróitól az iránt, vajon jótékony és közművelődési intézeteket tartanak-e fent ? — kezelésük alatt alapítványok vannak-e? s ha igen, melyek azok? és ezekre nézve a számadások ez időig rendesen megvizsgáltat- tak-e? és különösen az 1881. évet érdeklőleg minő eredménynyel? — körülményes jelentést követeljen s az igy beérkezett érdemleges vagy nemleges jelentéseket hozzám f. é. aprilhó 25-ig terjeszsze be. Ezen intézkedésemmel Összefüggőig és miután hivatalos tapasztalataim folytán arról győződtem meg, hogy a községek háztartási ügyeinek törvényhatósági felülvizsgálatánál a községi vagyon leltárára és a községeket bármily szempontból illető szerződésekre is igen gyakran szükség van s a köz- ■ ségek háztartási ügyeinek törvényszerű ellenőrzése biztos eredménynyel csak oly módon érvényesülhet, ha a most jelzett leltárak és szerződések hivatalomnál nyilvántartás mellett kezeltetnekfelhívom a t. szolgabiró urat, hogy a községek ingó és ingatlan vagyonának leltárát a községi elöljáróságok által hiteles alakban állíttassa össze, és ezeket, valamint a községet érdeklő s még érvényben levő ' szerződések hivatalos másolatát is bekövetelvén, hozzám f. évi áprilhó 25-ig minden bizonyossággal terjeszsze be. Veszprém, 1882. évi febrüárhó 20-án. Véghely De^ső, alispán. A veszprémmegyei kir. tanfelügyelő jelentése a közigazgatási bizottság február 6-iki ülésén. (Folytatás.) A magyarnyelv tanítása körül élismerésre- méltó buzgalmat tanúsított tanítók pénzbeli jutalomban is részesültek, nevezetesen: államiban: Würth B. Gábor zirczi tanító 100 frt és Verger Mihály akai tanító 50 frt. A tek. megye bizottsága által jutalmaztattak: Bittmann Antal, szűcsi tanító 6 db. aranynyal. Altman Brúnó, őskfíi „ 5 „ , ‘ SzámLőrincz,csingervölgyi„ 4 „ „ Kari Ágoston, n.-vázsonyi » 4 » , Téczeli János, kislődi „ 3 „ „ Váldinger M. b.-sz.-iváni » 2 „ , Szemerey József p. áklii » 2 „ „ Schmidmayer József, porvai „ 2 „ „ Dieber György, herendi , 2 » „ Vuts Mátyás, esztergán , 2 „ „ Keller Lőrincz, ajkarendeki „ 1 „ „ Pfendesack L. l. komáromi „ 1 „ „ 6. A tanítók száma a lefolyt tanévben keve- sedett egygyel, minek oka a fentebb nevezett iskolák beszüntetése. — S habár a nem okleveles tanítók száma 8-al apadt, azért még mindig az összes taA „Veszprém“ tárczája. Venite Adoremus! Munkácsy Mihály „Krisztus Pilátus előtt“ képénél. Harangoznak, — a liir világra szóló Harangja buzdít, bűvöl, lázba hoz, És lelkesedve hívó szózatára Hivő, hitetlen menni nem haboz. Templomba hiv tán e csodás harangszó ? . . . Oh annyiféle nézet, érzelem, Kevély tudás, hiúság, élvezet-vágy Templomba igy rohanva nem megyen. Csarnokba megy, — művészet csarnokába Az emberek e nagy áramlata, Hol már a véglet, a szép s rát, erény s bűn Egymásnak sok találkozót ada. Egy társaságba kozza sokszor őket A művészet jó vagy rósz szelleme . . . A szép alak mentségre kész hatalma Oly bűvölő, ki állhat ellene ? Feszült kebellel megy az uj csodának Csodálatára a kiváncsi nép; Belép, megdöbben, oly szokatlan érzést Fakaszt szivében a művészi kép. Művészi kép ? — nem, nem kép ... ez valóság . . , Vért szomjazó ádáz embercsoport, Emberalakban sátán szenvedélyek, Minőket a pokol örvénye hord. A törvényházba tódul bősz dagálya, Hol a biró most törvényszéket ül, Bíró — a gyáva, félénk ingatagság, Igaz ügy itt elvesz menthetlenül. Mögötte áli a megvető kevélység, Alatta a számító cselszövény, Töprengve ül körében az irigység, Vészt hord kajánul szikrázó szemén. Ott szónokol a megsértett tekintély, Mint egy oroszlán a bőszült öreg; Viszhangul, mint tigrishad, tombol, ordít Az olcsó áru, a nyers néptömeg. Csak egy alak van e szörnyű tömegben, Kis gyermekével karján gyönge nő; Előtte mind vért szomjaz, mind halált kér, Csak benne van a szív, ő a részvevő. Csak ő néz szánva a nagy szenvedőre, Kit e rettentő vész-ár ostromol . ■. Ki mint hótiszta kőszál tengerárban, Nyugodtan áll, mint egy márvány-szobor. Fehér ruhában, megkötött kezekkel Nyugodtan áll a legnemesb alak; Arczán s egész valóján — emberénél Fönségesebb vonások látszanak. Az irgalom, szeretet és igazság Sugarit látjuk rajta fényleni, Úgy, mint nem látta még emberben embert, Mert a sugár, e fény — mind isteni. Szent ajka szóra áll nyitva, — megértjük A testté lett Igének szózatát ; Szeretet és igazság ez, — s a nagy szót Szív szívnek, ajk ajaknak adja át. És századokról századokra igy száll A megváltó igazság szózata ; A tudomány, költészet és művészet Ez igének lön hű apostola. A szentirás egy uj értelmezője. Most egy magyar uj Káldi szól nekünk ; Egész világ megérti, mit csodálva Művészházunkban most szemlélhetünk. Nem, nem müvészház, — Isten háza most ez, Hol egy művész-apostol prédikál . . . Előttünk im a megváltó igazság, Az Istenember szent, hű képe áll. Tarkanyi Béla, apát-kananok. Budapest, 1882. február 22. T. szerkesztő úr! Ha a kezem vouásairól véletlenül nem sejtené, hogy kivel van dolga — ami ugyan levelezői buzgalmamnak aligha válik dicséretére — vesseu, kérem, egy pillantást, az alább szerényen megvonuló névre és — bocsásson meg! Appellálok jó szivéhez s nagyon erős a hitem, hogy nem hiába. — Már csak megvallom, mert tartozom is tán vele, hogy amióta az előbbi levelemet írtam — egy kicsit régen volt biz a —• hát azóta olyan nem tudom ón milyen nyugtalanság, némi nemű gyönge vád-féle háborgatott, mintha abban a levélben azt ígértem volna, hogy majd máskor máskép lesz; szóval, hogy sokkal többet Ígértem, mint amennyit teljesítettem. Itt van az én nyugtalan voltomnak a bibéje. Volt I tárgy elég, s talán nagyon érdekes is; volt tinta, toll és papiros is a megírásukhoz, de kedvem, vagy bátorságom, vagy valami ilyesféle az nem sok volt. Hiszen írhattam volna például a színházakról; éppen most virágzik a saisonjuk; írhattam volna Viltnéről, — aki a budapestiek előtt a »Hunyadi László*-beli Erzsébet-je óta most már még nagyobb becsben áll, mint eddig; írhattam volna az eredeti és fordított új darabokról, melyek elég gyorsan követték egymást a színen, némelyikök a bukásban is; megírhattam volna, hogy milyen zamatos élvezető volt a »Rang és mód“ előadása, hogy lett ,Az első“-nek első előadása kicsi Inján az u t o 1 s ó is; hogy lenne egy kissé ominosussá amott, a népszínházban, »Árva Zsuská*-nak az első aeve, s hogy legújabban meg a „Körösi lány* Írója éppen csakhogy konstáblerek fedezetében nem ment megkérdezni, hogy ki irta az ő darabját (miként erről a ,B. J.“ értesül) — pedig — azt mondják — nem is olyan rossz — mondom, mindezekről írhattam volna, ha csak egyet is láttam volna. — Hanem tessék megpróbálni egy „Hunyadi L.* előadására az előtte való napon jegyet kapni. Igen, este a »hordókénál, ott kaphat. 8 úgy látszik, hogy erről a dologról még csak tenni sem lehet. Aztán meg, érdekes lehet ugyan egy új darab megbukásának szemtanúja lenni s ebben a szerencsében is csakis fővárosi ember részesülhet, de én, igazán mondom, nem vagyok ilyen kaján lelkületű. Egyszer, évekkel ezelőtt, elég malheuröm volt, — hogy éppen egy ilyen premiér-re vetődtem el, akkor elment a gusztusom ettől a sporttól. De hát akkor miért nem írtam pl. a bálokról, úgy-e? Volt az is s tán még el se fogyott. A jogászokét követte — a sorrendet ugyan biztosan nem tudom — a medi-, páti- és a technikusoké, majd aztán sok, sok másoké, — de hát érdekli-e
