Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-02-26 / 9. szám
időből merítettt legfőbb mozzanatok egy iskolai jelentésben nyerjenek kifejezést. Az említett iskolai év szeptember elején kezdődött és junius vége felé záratott be. A 31 tanuló közül, kik az év végéig megmaradtak, 7-en végezték a rendes három évi tanfolyamot és a kellő kereskedelmi bizonyítványokkal ellátva bocsáttattak el. A zárvizsga alkalmával a társulat s elnöksége és a szép számmal megjelent vendégek meggyőződtek arról, hogy ezen tanulók általában a kellő érettséget érték el. Kiemelést érdemel különösen azon körülmény, hogy a tanulók szép és figyelemre méltó haladást birtak fölmutatni a váltóisméből, kereskedelmi levelezésből, kereskedelmi számtanból, könyvvitelből és más egyéb kereskedelmi tárgyakból. A kereskedelmi társulat t. elnöksége ez alkalommal érdemkönyveket osztogatott ki a jó és szorgalmas tanulók között és elvárható, hogy az így kitüntetettek mindenkor az iskola díszére fognak válni. Az iskola a lefolyt évben bensőleg ekképen fejlődvén áldásos működésével más irányban is figyelemreméltó eredményt bir fölmutatni, amennyiben már a jelen iskolai évben az iskola látogatására kötelezett kereskedelmi tanulókon kívül még egyes kiválóbb iparosok tanulói is járnak föl, hogy itt a szükséges keresk, ismereteket elsajátíthassák. Az iskolalátogatás is a lefolyt évben rendesnek nevezhető, amennyiben a tanulók részéről csak kevés és ez is igazolt — mulasztás volt följegyezhető és a tanulók szorgalmában és viseletében szintén némi haladást lehetett észre venni. Schön Lipót tanító úr, kire a keresk. ismétlő iskolában nyújtandó oktatás már első ízben bízatott volt és ki ezen iskola újjá szervezéséhez közreműködött, az iskolai év elején ismét egészen rendelkezésre állván, a keresk. társulatnak erre vonatkozó határozatának értelmében az egész oktatás vezetésével újra megbizatott. A lefolyt iskolai év mutatta, hogy ezen iskola a kezdet néhézségeiu már túl van és biztosítékot nyújt arról, hogy ezen intézmény a kellő gondozás mellett évről-évre mindinkább fejlődni és nagyobb körökre kiterjedni fog. De ezen kedvező körülmények mellett még sem lehet hallgatással mellőzni azon állandó bajt, melylyel ezen iskola már fennállása óta küzdeni kénytelen. Ugyanis az eredeti tervezetben mindegyik osztály számára hetenként 4 órányi minimális szorgalmi idő lett kitűzve; de az időmegtakarítás miatt jelenleg is az I-ső és Il-ik osztály hetenként együttesen csak 3 óra alatt nyeri az oktatást. Ezen szűkmarkú időmegtakarításnak ama kedvezőtlen eredménye van, hogy olyan tanulók, kik kevés előké- szültséggel lépnek ezen iskolába — és ilyenek képezik a túlnyomó részt — nem szerezhetik meg kellőképen a kereskedelmi ismeretek elsajátításához elkerülhetetlenül szükséges előismereteket minden tárgyból. Az iskolában nyújtott oktatás tehát sok tanulónál a véletlen szerencsére van bizva. Más különben a mindinkább fejlődő tanügy az ismétlő iskolákat is kezdi körébe vonni és elérkezik lassanként azon idő, midőn a keresk. ismétlő iskolától is — és méltán — nem viszonylagos, hanem pozitív jó eredményeket fognak követelni. Ezen és más egyéb körülmények eloüázhatatlanul szükségessé teszik, hogy a tek. kereskedelmi társulat által fönntartott ismétlő iskola oly szervezést nyerjen, mely erőteljes életet biztosíthat számára és benső fejlődése elé akadályt nem vet. Az eddigi szervezet mellett a legnagyobb megerőltetéssel az iskolában elérendő főeredmények csak viszonylagosak maradhatnak, mert a tanításra szánt legszükségesebb idő hiányában egy tanintézet sem bírhat egészséges és erőteljes élettel. Hogy ez a veszprémi keresk- ismétlő iskola számára, mely úgy szólván gyermekkorán túl van, biztosítassék, szükséges lenne, hogy a tek. keresk. társulat mindegyik osztályának üetenkint külön-kü- lön 4 órányi tanidőt engedjen. Nem szenvednének a t. üzletfőnökök ezen gyakorlat mellett annyit, mint a hogyan némelyik első tekintetre talán gondolja. Mert didaktikai tekintetből is a négy órányi tanidőt két-két óráig tartó leczkékre kellene beosztani és csak egy-egy oszály növendékei maradnának hetenként egyszerre csak két órára távol az üzletből. Nevelés-oktatási szempontból pedig ilyen szervezet mellett nagyon sokat nyernének a tanulók és ez által az iskola is. Miután pedig városunkban egy felsőbb iskola hiányát sokan különösen érzik, remélhető, hogy nemcsak kereskedő tanulók, hanem ez iskola látogatására épen nem köteleztethető gyermekek is járnának föl. Ebből kifolyólag a tek. keresk. társulat iskolájának ilyennemű szervezése által nem lenne sokkal nagyobb mértékben terheltetve, jóllehet, hogy még egy tanerőt kellene alkalmazni, ki állandóan az I-ső osztályban tanítana. És ha kellene is áldozatokat hozni, úgy azon iskola javára teendi, melyre mindeddig bizonyos büszkeséggel és mégelégedéssel tekinthet. A szorgalmi idő szaporítására és megváltoztatásra vonatkozó teendők fölemlítése után át kell térnük a helyiségre is. Eddig a kegyesrendfí nagy- gymnasium főt. igazgatóságának szívessége engedte át ezen iskolának egyik tantermét és a szükséges tanszereket. De miután már a lefolyt iskolai évben a helyiséget különböző okok miatt fölmondani kénytelen volt, azon kényszerűség állott be, hogy a tek. kereskedelmi társulat iskolája számára egy^ másik alkalmas helyiséget szerezzen. Ezt pedig még a jelen iskolai évben kell megtennie, miután a gymna- siumi helyiség tovább nem marad rendelkezésre... Minden esetre jobb lenne, ha a tek. keresk társulat iskolája számára saját helyiséget bírna szerezni; de miután az ez idő szerint alig teremthető elő, czélszerű lenne a tek. városi hatóságot megkérni, hogy a régi városi épületben egy alkalmas termet ezen ismétlő iskola számára rendelkezésre bocsátani szíveskedjék. Ezen termet azután a szükséges szerekkel még idejében kellene ellátni, hogy a jövő iskolai évben a tanítás e miatt fönnakadást ne szenvedjen. Ha ilyformán ezen ismétlő iskola uj helyiséggel és uj szervezettel a jövő iskolai évét megkezdheti, akkor a tek. társulat elnöksége, mely már eddig is kiváló érdemeket szerzett magának ezen is kola gondozásával a népnevelés terén, valamint a tek. társul t mindegyik tagja azon édes öntudattal fognak bírni, hogy egy olyan nevelés-oktatási inté zetet segítenek virágzásnak indítani, melyért a nyilvános életbe lépő és kiképeztetését ebben nyert számos ifjú és az utókor áldani fogják. VIDÉKÜNK. Pápa, 1882. februárlió 25. Tekintetes szerkesztő ur! Ez évi farsangunkon három nagyobb szabású tánczvigalmunk volt, s mind a három fényesen sikerült, de mégis elmondhatjuk, hogy a koronát a kaszinónak f. hó 20 án tartott fényes s a mellett kedélyes tánczvigalma tette Carneval fejére. Kilencz óra után érkezett meg a kaszinó-egylet főigazgatója Gróf Esterházy Móricz cs. kir. kamarás ur bájos sógornője Stockau Mária grófnő és vendége Stach- vvicz Móricz gróf társaságában, s ő méltóságaikat ünnepélyesen fogadta a rendezőség, élén Osváld Dániel elnökkel. — A négyeseket 34—36 pár tán- czolta. A jelenlevő hölgyekről következő névsort sikerült egybeállítanunk. — Antal Gáborné, Ács Ilona, Békássy Gyuláné, Barthalos Istvánná, Belcsák Vilma, Bogyay Ida, Bereczk Kornélia (Kaposvár), Dávid Jolán, Hanauer Jenőné, Hanauer Berta, Horváth Elekné, Horváth Ilon és Margit (Csönge), Horváth Lajosné, Kapossy Lucziánné, Kiss Gyuláné (Szt.-Iván, Fehérmegye), Kiss Lászlóné, Kiss Vilma, Könczöl Jánosné, Könczöl Józsefné, Könczöl Gizella, Makara Győrgyné, Makara Mariska, Mészáros Károlyné, Mikovinyi Ödönné, Noszlopy Gyuláné, Pencz Józsefné, Kelle Jolán (Győr), Rencz Antónia (Esztergom), Rózsa Bertalanné, Reguly Nándorné, Stockau Mária grófnő (Napagedl), Saáry Lajosné, nítók 17-12%-a oklevéllel nem bírt, továbbá 9-92%-a olyanokból állott, kiknek szolgálati évei a 40-et meghaladják. De azon, hogy még aránylag sok a nem okleveles tanítók száma, éppen nem lehet csodálkozni, ha meggondoljuk, miszerint még találtatnak — leginkább a r. kath. iskoláknál — olyan tanítói állomások, melyeknek évi jövedelme a 200 frtot nem haladja meg. Yállalkozhatik-e ily jövedelmű állomásra képesített egyén? — Annak oka pedig, hogy a tanítók majdnem 10%-a elaggott, egyedül azon körülményben található, miszerint e tanítók már 1875-ben az orsz. tanítói nyugdíj-intézetbe túlkoru- ságuk miatt nem vétettek fel, tehát őket a fennálló szabályrendeletek értelmében nyugdíjjal ellátni azon községek lennének kötelesek, melyeknél utolsó szolgálati évüket teljesítették. — Tagadhatlan, hogy én ezek folytán az illetőknek nyugdíjba helyezését szorgalmazhatnám, de nem teszem azért, mert nagyon jól tudom, hogy a mostani viszonyok közt, midőn általános a panasz, hogy a működő rendes tanítók is csak kivételesen kapják meg illetményeiket rendes időkben is teljesen, akkor a nyugdíjazott tanítókra vajmi sanyarú sors várna. Azt pedig előidézni, hogy az elaggott néptanítók hosszú évi fáradozásuk utána nagyon is kiérdemelt nyugalom helyett koldustarisznyát vegyenek nyakukba, őszintén megvallva, lelkiismeretes kötelességemnek nem tartom. 7. Igaz, hogy a fentebb kimutatott átlagos összegek, u. m- hogy egy tanítóra 64, egy tanteremre 63 tanuló esik, továbbá, hogy egy tanítónak átlagos fizetése 372 frt, népoktatási viszonyainkat ha nem is a legkedvezőbb, de kielégítő színben tüntetik elő, s ha e számok minden egyes népiskolára nézve állanának, úgy vajmi kevés kívánni való lenne hátra; de miután tudvalevőleg, s a mint azt az 1878. évi jelentésemben részletesen kimutattam, vannak megyénkben olyan iskolák is,melyekben a tanító fizetése nem megy 150 írtra, továbbá melyekben egy tanítóra s tanteremre 100-nál több gyermek is, — be kell látnunk, hogy itt nem csak megállapodnunk nem lehet, sőt népoktatásunk észszerűleg lassú bár, de folytonos javításán és emelésén összetett erővel kell munkálkodnunk. S ezt — véleményem szerint, annál inkább megtehetjük, mert megyénk, mint fentebb megjegyeztem, egyenes adójának csak 15%-ával járúl iskoláinak fentartásához, holott a szomszéd Vasmegye, 18, Szepes és Szörény megye 24, de különösen Csik megye 29%-át áldozza egyenes adójának iskolai czélokra. 8. A lefolyt tanévben betegség vagy más csapás miatt Varga Ferencz, mezőlaki r. kath. tanító 50, Vemfortner Ferencz, németbányái r. k. tanító 30, és Takács Lajos, nyárádi tanító 40 frt. államsegélyben részesítettek. 9. Borbély Sándor, nemes szalóki ev. tanító 50 éves szolgálati jubileuma alkalmából koronás ezüst érdemkereszttel tüntethetett ki. 10. Eddig az orsz. tanítói nyugdíjalapból a következő tanítók, tanítói özvegyek és árvák évi segélyt nyernek: — Döbrössy Mihály, volt kardosréti és Schönberger lg., volt devecseri tanítók 100—100 frt. évi nyugdijat; az előbbi elhalván, özvegye húz 84 frt. nyugdijat. Berky Sándor, megvakult néptanító 250 frt. végkielégítést nyert. — Tanár Antal, volt csőszí tanító özvegye 84 frt, Horovicz Samu, volt pápai tanító özvegye és 6 árvája 168 frt, Lehner Dávid, volt pápai tanító özvegye 84 frt, Nagy Lajos, volt toósoki tanító özvegye 84 frt, Tompa Zsigmond, pápai volt tanító özvegye és árvája 109 frt, Neubauer Lajos, volt borsosgyőri tanító özvegye és 2 árvája 134 frt. évi segélyben részesült. Stáhly György, kir. tanfelügyelő. (Vége köv.) A veszprémi keresk. ismétlő iskola. = A veszprémi kereskedelmi társulat ismétlő iskolája az 1880/81. iskolai évben fönállásának ötödik évét töltötte be. Mint minden évben, úgy most is ezen iskolának életére vonatkozó és a lefolyt mindez a jó veszprémieket! Van őnekik báljuk elég, mulathatnak, ha akarnak, s azt hiszem, hogy éppen olyan formán, mint másutt, legfeljebb nem a Rácz Pali, vagy Berkes csiklándozása mellett s nem is a Redoute-ban vagy Hungáriában, ami mgyan egy kis kiilömség lehet, de éppen nem elbusító. Aztán Írhattam volna sok másról is, magam sem tudom már, mikről, de — hogy teljes vallomást tegyek — egész levelezői szótáramat arra a nagy dologra készítettem már hetek óta, — mely miatt a főváros közönsége éppen ez idő szerint a szó teljes értelmében ünnepel. Ünnepel, mióta Mun- kácsyt keblére ölelte, remekművét meg a műcsarnokban csodálja. S lássa szerkesztő úr s szánakozzék is rajtam, hogy felsültem én az én előre ké- szítgetett levelezői szótárammal!.. . Olyan szépen, olyan lelkesen, olyan igazán írtak és írnak a nagy lapok a Munkácsy itt időzéséről, hogy nevetséges dolog volna tőlem hasonlót csak megkisérleni is, — főkép mikor még nem is láttam a mestert. Mit keresne annyi igazi nagyság közt egy vidéki lap igénytelen levelezője, még ha módjában állhatna is oda jutni!... Le is mondottam róla, s abból táplálkozom magam is, amit a lapokból olvasok és a beszédből értek. De a lelkesedés egyik imposáns nyilvánulatának mégis tanúja voltam s láttam az egyetemi ifjúság vasárnapi fáklyás-menetét, s a 4 500 fáklya világánál tova hullámzó óriási sokaságot látni, az igazi, kitörő lelkesedést tapasztalni — csakugyan szép dolog volt. A nemzet nevében ünnepelt az ifjúság s vele együtt a főváros az előtt a férfiú előtt, ki oly szívesen vallja hazája dicsőségének a maga dicsőségét. El tudja-e képzelni, szerkesztő úr, mennyire nyugtalanul vártam azt a pillanatot, mikor végre beléphetek a műcsarnokba ? S most mikor onnan kijöttem, most látom be, milyen helyesen cselekedtem én, mikor a remekmű első ismertetésének elolvasása után lemondtam arról, hogy a „Veszprém* számára valamicskét is írjak róla. Vakmerő vállalkozásnak tekintettem ezt részemről. Mübirálónak egy cseppet sem mondhatom magamat, de ha valamennyire értenék is az efféléhez, itt lemondanék e szerepről, mert úgy hiszem, olyan oktatásról, mint a „Krisztus Pilatus előtt“, hivatott mű- birónak is csak hosszas tanulmány után lehet kimerítően szólania. Mikor a terem ajtaján beléptem, lehetetlen volt pillanatokig meg nem állanom, sajátságos vegyült hatás állított meg, s úgy láttam később, hogy majd minden belépővel ugyanaz történt: a meglehetősen elsötített teremben a legtöbben némán, mozdulatlanul állnak, itt-ott két három alak csoportot képez, mások lassú léptekkel állást változtatnak, néhanyan a terem hátterében ülnek, szótlanul — s ebben a csendben az, ami a belépőnek váratlanul szemébe ötlik, a mozgó, tolakodó, szenvedélyes arczczal lármázó tömeg közepette „Fehér ruhában, megkötött kezekkel, Nyugodtan áll a legnemesb alak ; Arczán s egész valóján — emberénél Fönségesebb vonások látszanak.“ Valóban Tárkányi szavait tovább folytatva: ,a megváltó igazság, az Istenember szent, hű képe áll ott „Venite adoremus*! Közelebb lépünk szemügyre veszszük a mű minden alakját, majd állást foglalunk, hogy az ösz- szest áttekinthessük, aztán elnézzük soká, soká, elmerengünk rajta hosszasan s mindegyre azt képzeljük, hogy nem festmény az, hanem mozgó, cselekvő, beszélő, lármázó alakoknak valóságos, élő jelenete. S milyen kínos hatású ez a jelenet! Nincs okom rá, hogy valótlanságot írjak, mert csakugyan úgy volt, hogy tekintetem minduntalan visszafordult arra az isteni alakra, a legszentebb igazság fenséges megtestesülésére, mintegy megkönnyebbülni, vigaszt keresni még a festményen is, mikor annak a képnek egyes alakjai a félelem bizonyos nemével hatottak reám. Ebben az alakban talál nyugvópontot a szemlélőnek felizgatott lelke. Ezt az alakot nem magyarázni, csak szent áhítattal csodálni lehet. Ez az alak teszi szentélylyé a műcsarnoknak azt a termét, melybe a főváros közönsége éppen most, a nagy böjt kezdetén, imádkozni siet; mert azokkal a gondolatokkal, aminőket ez a kép a szemlélők lelkében fölkelt, csak az imádság lehet rokon. Látogató látogató után jön, megy, meghatva lép a terembe mindenki, s meghatottan, szótlanul távozik el onnan, még egy hosszú tekintetet vetve a kijáratnál arra a műremekre, melynek hatását soha sem fogja elfelejteni. Nem akartam többet írni e képről, mint csak annyit, amennyivel a reám tett hatást vázolhatnám, de belátom, hogy ez is lehetetlen. Pedig lett volna valami czélom ennek a hatásnak csak valamennyire hű vázolásával: szerettem volna oly szavakkal elmondani egyet-mást, melyek arra indítják vala t. szerkesztő urat meg az olvasó közönségét, — hogy vándoroljanak el az elé a nagy hatalmasság elé, amit igazi, valódi, ihletszülte műremeknek mondunk. Mert elviszik innen, — s ki tudja, látjuk-e viszont!... Szegény ez a mi országunk, s bármi élénk a vágy, hogy a művésznek legnagyobb müve is a miénk legyen mesterével együtt, 100—200 ezer forintot összeszedni a mai világban nem közönséges föladat. Ehhez a dologhoz, azt hiszem, szerkesztő , úr is hozzá lát egy kicsit? Most pedig, mulasztásomat némikép helyre ütvén, maradok újra hive Calamus, Steyer Istvánná, Szendy Lajosné, Szily nővérek, Szente Jánosné, Scholcz Minka (Kaposvár), Szeut- mihályi Margit (Győr), Sült Józsefné, Szép Irén, Steiner Paula, Tóth Ferenczné, Tóth Joláu (Csönge), Takács nővérek (Noszlop), Zimmerman Krisztina, özv. Zimmerman Antalné. A pápai „Lloyd“-társulat saját helyiségében könyvtára javára f é. márczius G-án tombolával egybekötött házias tánczestélyt rendez. Belépti díj: Családjegy 4 frt. Személjegy 1 frt 50 kr., melyek mindegyikéhez egy tombolajegy díjmentesen fog kiszolgáltatni. Hollán Ernő altábornagy és kerületi honvédparancsnok ur múlt szerdán érkezett városunkba s. tisztje Schreiner Imre százados ur kíséretében. 0 excellentiája itt léte alatt mindkét helybeli zászlóalj fölött csapat-szemlét tartott, megvizsgálta az altiszti és számvevőségi iskolákat, s mindezekről teljes megelégedését nyilvánította. — Csütörtökön délután az állomási tiszti kar előtt tudományos előadást tartott a harczászatból. A pápai kertészeti társulat múlt vasárnap tartotta alakuló közgyűlését, amelyen megejtett választás szerint tisztviselőkké lettek: elnök Jády József, alelnök Heykál Ede, vidéki másodalelnök Wasch - man János, pénztárnok Seböck Gyula, titkár P. Szabó Károly, vál. tagokká: Woita József, Puzdor Gyula, Kiss László, Hanauer Béla, a gyümölcsészeti szől- lőszeti szakosztályban, — Jámrich Sándor, Szvoboda Venczel, Supka Dezső, a konyhakertészeti szakosztályban, — Orbán Antal, Mattus György és Tsche- pen Alajos az ipar- és kereskedelmi szakosztályban. Színtársulatunk még 5 — 6 előadást fog városunkban tartani, azután Szombathelyen kezdik meg szereplősöket. Hisszük, hogy e bucsuzási napok kedves emléküek lesznek közönség és színtársulatra nézve egyaránt. A tolvaj lások nemcsak városunkban, de most már a vidéken is napi renden vannak, így Szeli György szűcsi lakosnak padlásáról több ruhanemű és félmérő bab lopatott el, — a tettes egy vörös fejkendőt hagyott hátra, mely árulója lett, — miután abban volt cselédjük tulajdonára ismertek a háziak. — Györke János dákai lakosnak pedig a napokban háza falát ismeretlen tettesek kibontották s a kamrából 6 db. füstölt sonkát és 20 itcze zsírt vittek el. Tisztelettel Kaktus. B.-Füred, febr. 22. Tekintetes Szerkesztő úr! „Molnár Aladár emlékszobrára“ a következő adományok érkeztek: B.-Füred savanyuvizi „Bálbizottság“ 814. sz. gyüjtőiven 16 frt. Felső Lövőről Neubauer János igazgató úr 195. sz. gyüjtőiven 1 frt. Tek. Bárdosy Gyula kir. tanfelügyelő ur96. sz. gyüjtőivén Szolnokról 3 frt. — Eddigi főösszeg 65 frt 40 kr. Egész tisztelettel maradtam a tek. szerkesztő úrnak alázatos szolgája Sváb Lajos, r. k. tanító, egyl. pénztárnok. Pápa, 1882. február 22. — A Chebra-Kadischa zsidótemetkezési egylet pénzügyi helyzete igen aggasztó, annyira, hogy ezen ügy megérdemli a hatóság figyelmét. A Chebra-Kadischa egyletet nem lehet párhuzamba hozni más privát egyletekkel, mert annak hatásköre a legmélyebben hat a társadalmi életbe. Ezen egylet van egyedül jogosítva a halottakkal elbánui, ezen egylet gondoskodik elnöksége és választmánya által a temetésekről, a temető az ő tulajdona, ezen egylet adja valamennyi szegény zsidó betegnek ingyen az orvosságot, és Pápán e század eleje óta kórházat tart fenn, melyben eddig 2 orvos működött. 15 év óta a gazdálkodás nem volt a legjobb, és midőn 1875 ben a helybeli zsidóhitközség kebelében szakadás jött létre, ennek káros hatását ezen egylet érezte meg legjobban- A megyei hatóságnak elég kellemetlensége volt ezen egylet tagjainak czivakodásai következtében. Nagy nehezen létrejött az egyezség, de a villongások alatt az egylet a linanczialis válság szélére jutott. Mióta ezt felismerték, az elnökség igen takarékosan vagy jobban mondva fösvényen gazdálkodik. A kórházba csak nagy szükség esetén vétetik föl beteg, mert a betegek ápolása igen költséges. Az orvosság ingyeni kiosztása sokkal szűkebb körre szoríttatott. A szolga- személyzet fizetése leszállíttatott. De ez nem volt elégséges. Még mindig maradt deficzit. Ezért a múlt heti közgyűlés — mely azonban nem volt határozatképes az alapszabályok értelmében — a következő radicalis határozatokat hozta; A kórház régi helyére visszatétetik; 2 orvos helyett ezentúl csak egy lesz, ennek is díjazása csaknem felényire leszállíttatik. Ezen határozatok következtében az eddigi kórházi épület lakbérbe adatik és a kórház a város közepén, egy erre sehogyan sem alkalmas szűk épületbe tétetik át, melylyel szemközt van egy zsúfolásig telt elemi iskola. Hogy ezen határozatok hozattak, annak főkép a veszprémi adófelügyelőség az oka. A dolog ugyan is igy történt.Két év óta oly elnöke volt az egyletnek, ki kitünően gazdálkodott. Az egylet adósságait részben törlesztette czélszerű megtakarítások által, és biztos kilátásban volt, hogy már 3—4 év múlva az egyenleg teljesen helyre áll, midőn pár hóval ezelőtt az egyletet megexequálták nehány száz forintig oly követelés fejében, a mivel nem tartozik. Most újévkor az egyleti házak lakosai a házbért az adóhivatalnak fizették, igy lesz ez a legközelebbi negyed ^oérével is. Mivel pedig a jövödelem mindsh krajczárja kell az egyletnek, nem volt képes szolgáit fizetni minek következtében az eddigi elnök sehogyan sem fogadja el többé e terhes tisztet. Az executiónak története ismét oly stikli, mely megérdemli a fel- említést. Ezelőtt vagy 20 évvel halt meg gyermek
