Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-11-12 / 47. szám
át meszes gödörben feküdt, egy távirat pedig azt akarja bebizonyítani, hogy a dadai hulla csakugyan Solymosi Eszteré volt!? (Tehát az orvosi látlelet után is!) Városi közgyűlés. Veszprém, nov. 8-án. Duu9zt Ferencz polgármester súlyos betegsége által akadályoztatva volt a megjelenésben, helyette Kovács Imre tanácsos nyitotta meg az elég népes közgyűlést, felhiván a város atyáit, hogy szokott higgadtsággal tárgyalják le az ügyeket. Kopácsy Árpád interpellálja az elnököt, vajon beadta-e már a jogügyi bizottság jelentését a tüz- rendőri szabályzatról, továbbá miben áll a tűzoltóknak adandó ló-erő. Az elnök az első kérdésre tagadólag válaszol, a másodikra kijelenti, hogy igenis a szeméthordó és utczaöntöző lótulajdonosok- kal történtek tárgyalások, hogy lovaik a tüzesetek alkalmával rendelkezésre álljanak. Kopácsy Árpád a válasz első részét nem hajló tudomásul venni és kéri annak tárgyalásra tűzését. Ugyancsak ő interpellál tovább, vajon beadta-e a gazdasági bizottság jelentését a város pajtahelyiségének tornacsarnokká való átengedése, illetőleg közös városi tornacsarnok létesítéséről, továbbá érkezett-e jelentés a közgyűlés azon határozatáról, mely a város köztereinek és utczáinak fokozatos javítása és gondozása tárgyában hozatott és bizottságnak kiadatott? Az elnök sajnálattal jelenti, hogy nem érkezett sem egyik-, sem másikra. Midőn az interpelláló képviselő méltán elégedetlenségét fejezi ki a város ügyeinek ilyen menete fölött, a közgyűlés nevezett ügyeknek megsürgetését határozta. Pap Jerenc\ jelzi, hogy a számonkérő bizottság, melynek oly nemes és szép feladata van, mindez ideig nem működött, pedig ennek feladata lenne minden közgyűlés előtt, nehány héttel legalább, pontról pontra megvizsgálni, számonkérni, vajon a közgyűlés minden egyes határozata foganatosíttatott-e vagy sem. Miután a számonkérő bizottság hatáskörét többen újólag fejtegették, a közgyűlés a jövőre is megsürgeti e bizottság működését is. Androvits Imre kérdést intéz, vajon miért nem töltetett be eddig a rendőrbiztosi állás. Elnöklő Kovács Imre kijelenti, hogy két Ízben is hirdette- tett pályázat, de alkalmas egyéniség nem jelentkezett és igy eddig nem volt az állás betölthető. A közgyűlés tekintve a személy- és vagyonbiztonság könnyű veszélyeztethetöségőt, utasítja a tanácsot, hogy esetleg egy harmadik pályázat utján is iparkodjék mielőbb betölteni a rendőrbiztosi állást. Csolnoky László városi ügyész indítványára a közgyűlés a betegen fekvő polgármester helyett a községi bíráskodásban helyettesnek ugyancsak Kováts Imre tanácsost választja meg, Kovács Imre helyetteseiül különösen az árva-ügyekben Balogh Károly és Rosenthál Nándor tanácsosokat. Ezek után következett a napi rend és azon a városnak 1883. évre szóló költségvetési előirányzata, mely Kőrössy Antal ügyész indítványára kiadatott a pénzügyi bizottságnak és annak jelentésével együtt fog egy 14 nap múlva összehívandó városi közgyűlésen tárgyaltatni, hogy a deczemberi megyei közgyűlésre még felterjeszthető legyen. A város árvapénztára a helybenhagyott szabályok értelmében 1883. év ápril 16-án fog megnyittatni. A vásártéri Tallián-kut ügye meglehetős ízetlen mederbe terelte a tárgyalást, minek legfőbb oka az volt, hogy Dunszt Ferencz, aki az egész kutflgyben a legavatottabb, nem lehetett jelen, hogy minden egyes fázisát a kút létesítésének kifejtette és indokolta volna, igy azután a tájékozatlanság tért uyert és olyan irányba veszett, amely nagyon közel állott ahhoz, amit nem szeretfluk néven nevezni. A gazdasági bizottság jelentésében a kút létesítésének történetét adja és a kut-alapot 229 frt 78 kr. pénztármaradvány ellenében 1000 írt A lelkiismeret hatalma. (Folytatás és vége.) Történetünk színtere ismét Amerika. Albert annyira megnyerte a nép szeretetét, hogy békebirói tisztes állásra emelték. E tisztséget már 20 ér óta viselte. Hivatalát pontosan, lelkiismeretesen vitte. A közönség szerette, tisztelte. De maga még sem volt megelégedve magával. Mikor a bűnösre az ítéletet ki kellett mondania, a szuny- nyadő lelkiismeret fölemelte szavát, le nem csillapítható nyugtalanság szállta meg lelkét. Egy ízben a törvényszék előtt — melynek ő volt az elnöke — egy lopással és gyilkolással vádolt állott. A bírók egyhangúlag kimondták rá a halálos ítéletet. Feszült figyelemmel várták az ő szájából a végzést. Ő néma maradt, arczvonásai eltorzultak, szemeiből mintha megfagyott könycseppek hullanának — mozdulatlan ült ott. Hosszú szünet után felkelt, elhagyta az elnöki széket, a vádlott mellé áll s igy szól: «Uraim önök szemléljék rajtam az igazság büntető kezeit. '25 évig titkolom bűnömet; tovább már nem bírom, erőt vesz rajtam a lélekiismeret. Ekkor elbeszélte,- hogy miként jutott ama hazába, mint lopta meg főnökét. Tán gyilkos is vagyok, mert ha életben maradt szeretett főnököm, később az éhhalál kínjainak dobtam oda; nem volt mivel hova mehessen.“ 25 hosszú éven keresztül törekedtem lecsillapítani jó cselekedetekkel a nyugtalanító lelkiismeretet. De nem lehetett. Szeretett nőm a múlt évben meghalt, a családi boldogságba az első csorba ejtetett. Kedves leányom, apád vétkéért te is lakolni fogsz; isteu megbünteti az apák vétkeit a fiákban. tartozással tűnteti fel, majd rendszabályokat javasol a kút mikénti megóvása tárgyában, de e rendszabályok nem alkalmasak arra, hogy elfogadtassanak, maga a tanács sem fogadta azokat el ób igy Kenessey Móricz képviselő indítványa fogadtatott el, hogy a Tallián-kut szakértő által tüzetesen vizsgáltassák meg és a további teendők ezen vizsgálat eredményétől tétessenek függőkké. Még nehány folyó ügy elintézése után a közgyűlés véget ért és mi bennünk azt a kívánságot ébresztette, hogy a közügyeket édes mindnyájunk kötelessége mindig nyíltan végezni és végeztetni, úgy hogy az eljárás minden egyes mozzanata bárki által is, bármikor is tudható és átlátható legyen. A nyilvánosság legyen mindig minden közügynek a\ iga^i ellenőre. Közigazgazgatási bizottság ülése. — november 6-án. Az alispáni iktatóba érkezett okt. hóban 1478 ügydarab, szeptemberről marad 338, összesen 1811. Elintéztetett 1356, megyebizottságba tétetett 94, nyilvántartásba 20, elintézetlen 341. — A pénztár forgalma volt: 1. javadalmazás . . 2. közmunka váltság 3. 4. betegápolás f. évi 5. , régi 6. vadászati jegyek 7. térítmény . . 8. különféle . . . f. évi régi G300 frt 1242 , 239 , 2439 , 168 , 93 , 820 „ 644 . — kr. 72 , 40 , 97 , 14 „ 53 ’ 18 . és 2 drb. arany. 9. jegyző-nyugdíj ................... 5 frt — kr. 10 . katona-beszállásolási pótadó . 1276 , 43 „ Összesen: 13229 frt 37 kr. A közbiztonsági állapot október hóban kielégítő volt. Tüzeset 15 ízben volt 30,670 frt 84 kr. kárral, melyből csak 16,951 frt volt biztosítva. C4 megyei kir. tanfelügyelő jelentése szerint a sz.-király-szabadjai róm. kath. iskola leégése folytán az oktatásról akként lett gondoskodva, hogy a lelkészi lakás egyik része rendeztetett be ideiglenesen iskolának. Intézkedés is tétetik alkalmas telek- és háznak iskolai czélokra való beszerzése iránt. A vallás- és közokt. m. kir. ministerium több tanítót jutalmazott a magyarnyelv sikeres és buzgó tanításáért, ami lapunkban már jelezve is volt. A kerekteleki községi iskolaszék utasíttatott, hogy a megüresedett tanítói állomást töltse be és ideiglenes tanhelyiségről gondoskodjék. A megyei főorvos jelentése szerint a köz- egészségi viszonyok október hóban általánosan kedvezők voltak. A heveny fertőző kütegek közöl csupán Szilas-Balháson uralgott még a vörheny. Ovintézkedési szempontból az iskolák a betegülések megszűntéig a törvény értelme szerint bezáratva tartatnak. A hasznos házi állatok egészségi állapota kedvező volt. Szórványosan lépfenében elhullott Lepsényben 1 tehén, béllobban Ugodon 1 borjú; takonykór miatt kiirtatott Oszlopon I ló, Veszprémben a gyöpmesteri helyiségben 1 ló, Péterden 5 drb. ló. Az árvaszéki elnök szükségesnek tartotta jelenteni, hogy a kimutatásában jelzett irodai hátralék fi 149) oly nagy, miszerint annak feldolgozására még e hó elején szükséges leend két díjnokot két havi időtartamra felfogadni, mert ellenkező esetben az nemcsak a fogalmazási szak tevékenységét fogja hátráltatni, hanem a mellett a legnagyobb bonyodalmak oka is lehet. VIDÉKÜNK. Pápa, 1882. november 8*án. Amily látogatott volt a múlt városi közgyűlés, oly üres volt a november 4-iki, pedig a legfontoMost, hogy a halálos ítéletet oly ember felett kellett volna kimondanom, a kivel egy bűnben lé- lekzem, megújult mardosó lelkiismeretem, mintha mennydörgő szavát hallanám: „én a vádlottnál bü- nösebb vagyok.* A bírók a jelenlevők bámulása leirhatlan volt. Nem tudták mire magyarázni a dolgot. Kérték, esengtek, foglalja vissza előbbi helyét. Kérlelhetlen maradt, kérte mondják ki rá az ítéletet. Vagyonát mint igaztalan szerezményt osszák ki a város szegényei közt. A testben lélekben megtört öreg leánya váilaira nehezedett, kit a váratlan eset annyira megrendített, hogy egy vigasztaló szó nem jött ki száján; elfogódott, csak omló könyei mutatták,5 hogy a lélek hurczol a testtel. E pereczben megnyílt a terem ajtaja, minden szem oda irányul. Egy ifjú lépett a terembe, körül néz s egyenesen az apa és leánya felé tart, kezét nyújtja a leány felé, Albert fejemeli fejét, iszonyú félelem szállja meg, felkiált: Ü az! a sírból jő számon kérni gaz tettemet Uram irgalmazz! Élettelen hanyatlik alá. Az ifjú s leány fogják fel Albert testét. Tudják-e Önök, ki volt az ifjú, megjelenése miért idézett elő oly végzetes hatást P A szerencsétlen Albert főnökének a fia, ki egészen apjához hasonlított, Ninettének a vőlegénye B. Andor, ki a leány kezét jött megkérni. A holttest fölött fogtak kezet. — A vagyon megkétszerezve jogos tulajdonosára visszaszáll — B. Andor. — Ninette mint férj és feleség a gyászos emlékű helyet odahagyták, M. országba jöttek. A pohár betelt! Nemde a gondviselés utjai kimérhetlenek! Németh Gerő. sabb tárgyak voltak napirenden. Horváth Lajos a napirendre térés előtt felszólalt, mert úgy értesült, hogy a helybeli két honvédzászlóaljat Győrbe akarják áthelyezni; mivel ez városunkra nézve nagy anyagi kár és veszteség volna, egy bizottság választását hozza javasalatba, melynek feladata lesz e tárgyat éber figyelemmel kisérni és mindent elkövetni, hogy városunk ne károsodjék. Az indítvány közhelyesléssel fogadtatott és e bizottságba polgármester ur elnöklete alatt beválasztattak: Antal Gábor, Horváth Lajos, Kis László, Pap János és Szvoboda Venczel. — Az 1883 ik évi költségvetés a tanács eló'terjesz tése szerint változatlanul elfogadtatott. Pótadó lesz kivetendő 30.673 forint. A város adóssága után járó kamat-tételnél polgármester ur felemlíti, hogy a becses lapjában foglalt azon hir, hogy a város adósságának legnagyobb része ismeretlen származású volna, teljesen alaptalan, miről mindenki a számvevői hivatalban meggyőződhetik. Egyelőre tudomásul vesszük e czáfolatot, adandó alkalommal e tárgyra visszatérünk. Polgármester ur felemlíti a közpénztár szomorú állapotát, mely miatt a város adóssága kamatait nem fizetheti, a kamat-hátralék már is tetemes összegre megy; az év végéig a pótadó */, része nem folyik be, oly adózók is vannak hátralékban, kik fizethetnének. Egy tett indítvány következtében határozatba ment, hogy jövő évi január hóban tartandó közgyűlésen az adózóknak névsora fel fog soroltatni, kik 1882-ik év végéig 10 forinttal vagy azon fölül hátralékban vannak. — A kofa adó, mert csekély összeget jövedelmezett és a legszegényebb osztályt terhelte, eltöröltetett. — A bur- czolkodási idő eddig régi szokás szerint Szt.-György és Szt.-Miháiy napján történt. Ez által az egyes évnegyedek igen egyenlőtlenek voltak. Ezen segítendő egy szabályrendelet terjesztetett elő, mely szerint a házbérfizetési a hurczolkodási idő január, aprii, julius és október 1-je lenne. E szabályrendelet változatlanul elfogadtatott. Több tárgy a jövő gyűlésre halasztatott. Polgár. Jásd, 1882. nov. 7-én. Tekintetes S\erkes\tő ur ! Hogy a közerkölcsök a mai fölvilágosult korban mennyire sülyedtek alá, még a falvakban is, — azonban szerencse mégis, hogy nem mindenütt; — mutatja a következő brutális eset: T é s bakonyi községben f. hó 2-án, tehát halottak napján, — midőn a hívek a templomból kijöttek, a káutortanítóra orozva neki rontott hátulról a község derék (?) harangozója — és bakterja, (mert két hivatalt viselt,) agyba-főbe verte, aki az ütések alatt összerogyott, mire ismét neki ment ütlegelni. Hogy agyon nem verte, csak a templomból haza- menő asszonyoknak köszönhető; mert ezek ellenálltak a bőszült embernek. A derék vitéz neve, Uranc^heiss György. — Amint tudom, a tett oka boszu volt; a tanító fizetése, követelése adta részben az okot a brutális tett elkövetésére. De bármi okozta legyen az esetet, csak egyetlen a maga nevében. Midőn az elöljáróság kérdőre vonta gonosz tettéért, azt válaszolta: „Mert magam akartam magamnak bírája lenni;* — mondá tovább: „hadd csukjanak be, azt akarom, legalább kiteleltetnek!!! Az igazság érdekében elvárható, hogy a t. hatóság a megátalkodott gonoszt érdeme szerint fogja sújtani. Hát a szegény, tekintélyét vesztett tanító, hol veszi azt, amit gyalázatos módon tőle nyilvánosan elrabolt a falu utolsó embere?! Erre felelni nem vagyok képes. Már pedig igen tiszt, olvasóim, ami a kereskedőnek a hitel, az a tanítónak a tekintély. — A kereskedő hitelének, a tanító tekintélyének megtámadása a legérzékenyebben sebző oldal. Hogy a tanító nagy horderejű munkájának, — a népnevelés fontos kötelmeinek eleget tehessen, mindenekelőtt tekintélyre van szüksége. — A tanító tekintélyét első sorban a családok vannak hivatva tiszteletben tartani, mintán a tanító a szülőket helyettesíti, és épen azok közt támad egyén annak — még pedig az iskolás gyermekek előtt — megalázására. A pórul járt tanító nevezett községben 18-adik éve bivataloskodik még pedig szorgalom — és odaadással felelt meg hivatásszerű feladatának. E tett, e brutális tett eléggé igazolja azt, hogy — különösen a falusi tanító — nem elég védelemben részesül még; mert kevé9 hely, holnapjainkban bántalmazásoknak nem volna kitéve. Nevezetesen 1881-ben is történt a tanítóval szemben brutális eset. A goromba bántalmazásokra legtöbbször okot szolgáltat az, ha a tanító fizetését sürgeti és követeli. — Ezen volna szükség mindenekelőtt segíteni! Adjunk békét — s nyugalmat a néptanítóknak, úgy fogják aztán hivatásszerű fontos kötelmeiket szerencsésen megoldani! A tekintetes Szerkesztő urnák hódoló tisztelettel maradtam Cívis. Az örvényesi búcsú. Balaton-Füred, nov. 8-án. Nagy és nevezetes napra viradtak tel Örvényes (Balaton melletti) község német-ajkú lakosai f. hó 5-én. Nagy nap volt ez reájok nézve annyiból, hogy ma tartották templomuk védszentjének ünnepét vagyis templomuk búcsúját, amely alkalommal a közel s távoli rokonok, komák és ismerősök leginkább össze szoktak seregleni és csapnak oly napot, melyre egész éven át örömmel s a jövendőre vágyakozva emlékeznek. Nevezetes napot képez ez fent nevezett község derék polgárainak emlékében annyiból, hogy e napon hangzott fel Isten dicsőítésére, templomuk fenállása óta, a\ első magyar ének. Kérdezik t. olvasók: miként történhetett ez? Tán a szentlélek szállta meg német ajkú hon- fiaink szivét és magyar-énekre nyílott meg ajkuk? Vagy az Ur angyalai szálltak le közéjök mint egykoron a pásztorok közé s dicsérék édes hazánk nyelvén a Mindenek alkotóját! ? — Nem! ezt (bár magyarul is jól beszélnek) nem De hát kik voltak azok, kik merészkedtek egyedül az Istentisztelet nyelvében őseikhez híven ragaszkodó és a német nyelvet magyarral felcserélni még erőszakkal sem biró atyafiakat ősi szokásaikban háborgatni és templomukban magyar nyelven zengeni az Urnák hálaimadalt! ? Ezek a balatonfüredi „Szeretetház* növendékei voltak; és hogy ez történhetett, nagy elismerés és köszönet illeti meg Örvényes község hazafias jegyzőjét Molnár János urat, aki a szeretetház összes növendékeit tanítóikkal együtt ez alkalomra meghívta. A véletlen épen úgy hozta magával, hogy a növendékek szent mise alatt érkeztek meg s azonnal egész csendben a templomba vonultak; igy tehát csakis a templom-ajtónál állók vették észre az érkezetteket, kik azután a szt. mise urfelmutatás utáni részében két gyönyörű dallamu éneket, egyik tanítójuk orgona-kísérete mellett, három hangon énekeltek. A meglepett atyafiak a kar énekében gyönyörködtek, most bámulva hallgatták az árva fiuk összhangzó magyar énekét s aligha gondoltak ama szentségtörésre, melyet e fiuk régi hagyományos szokásaikon elkövettek, hanem e helyett némelyikük még secundálni is segített. A szent mise végezte után M. J. jegyző ur a község lakóinak szives vendégszeretetébe ajánlá a fiukat és kifejté előttök, kogy vendégszeretetüket igazán csak úgy mutathatják ki, ha kiki anyagi vagy más egyéb körülményei szerint 1, 2 fiút a mai napon megvendégel. Volt most sürgés-forgás! Egyik 1, másik 2, 3 at, a harmadik egész egy csapatot akart magával vinni. De hogy minden polgár kimutathassa vendégszeretetét, minden házhoz került 1, 2, kis gyermek, kikkel aztán úgy bántak, mint a kis gyermek az ő jószágával t. i.#mindenét belé akarja tömni; ezek is ép igy jártak. Ily derék polgárok méltán megérdemlik az elismerést és az árvák hálás köszönetét, habár még- legalább az Isten tisztelet alkalmával németek is de él bennem a remény, hogy valamint más egyebütt (mint pl. a községházánál) magyarul fejezik ki gondolataikat, úgy az Isten házában is rövid idő múlva kedves honunk nyelvén kérik a Mindenható segedelmét és mondnak hálát az ő jótéteményeiért. Nem mulaszthatom el ezúttal a mindig hazafias érzelmet tanúsító veszprémi-egyházmegyei hatóság figyelmét tiszteletteljesen felhívni fenti eszmére t. i. a magyar nyelvnek Örvényes község templomában való behozatalára. Hisz a jég már a gondviselő által mintegy véletlenül megtöretett, most már annak csak egy kis melegítésre van szüksége, hogy az teljesen elolvadjon, mert amint észrevettem, német-ajkú honfiaink szívesen hallgatták a magyar éneket. Ebből folyólag következtetem, hogy egy kis dédelgetéssel csakhamar ki lehetne vinni azt, hogy egyelőre olykor-olykor magyarul is felhangozzék Örvényes templomában a dicsőítő ének! Tarái Pápa, 1882. nov. 9*én. A gőri színtársulat két előadásra átrándult hozzánk. Dicséretére kell, hogy szolgáljon ez a pápai műpártolóknak, kik a hagyományokhoz híven minden jó társulatot felkarolnak, s innét van, hogy Mándokynak vállalkozása, a költséges utazások mellett is kifizeti magát. Holnap lü-én Várady Antal 100 aranyos vigjátéka „A tőr* kerül színre, szombaton pedig; „Keresd az asszonyt* és „Fal tövében* adatnak. A tűzoltó egylet pedig jövő hóban segélyalapja gyarapítására tervez műkedvelői előadást, mely iránt városszerte élénk az érdeklődés. Egy 3 felvonásos eredeti vígjáték van tervben, czime „Jótékony czélra“ irta Bérezik Árpád. A rendezőség igen jó kezekben van, s ép azért hisszük, hogy bár 9 női szereplő szükséges, mégis sikerül vállalkozókat találni szépeink között, annyival inkább, mert a czél egyike a legszebbeknek t. i. segélynyújtás azoknak, kik épen másokat segélyezve szererencsétlenség vagy betegség által sujtatnak. HÍREINK. Veszprém, 1882. nov. 12. Gyászhir. — Ismét kidőlt a régi gárdának egy tiszteletet parancsoló oszlopa. Ismét megfogyott egygyel a száma azon keveseknek, akik egy jobb, egy jellemesebb, egy erkölcsösebb magyar kornak a képviselői közöltünk, akikre ha feltekintünk, fájón érezzük, mennyire nem vagyunk azok, akiknek lennünk kellene, magyarok külsőnkben, belsőnkben. Márton József, a jó öreg ur, nincs többé. Elszenderült, szépen, csendesen, mint aki pályafutását bevégezte. A kiadott gyászjelentés igy szól: Halász Gyuláné született Márton Hermina, úgy férje Halász Gyula szomorodott szívvel jelenti szeretett atyja, illetőleg ipa Márton József ur hites mérnöknek élete 75-ik évében Veszprémben, f. évi november 6-án esti 7 és % órakor végelgyengülésben történt gyászos elhunytét. A boldogultnak hült tetemei 1882. évi november hó 8. napján d. u. 4 órakor fognak a reformált egyház szertartásai szerint az alsó városi temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Veszprém, 1880. november 7. Áldás és béke hamvaira.
