Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-11-12 / 47. szám
VIII. évfolyam. 1882. 47-ik s/ám. Veszprém, nov. 12.-JL-~-----s--------------------— _ M égj ele n e lap a „HIVATALOS ÉRTESÍTŐ".vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kii- lSnlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 frt; egész évre fi frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásért külön 30 kr. állami bólyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal; Kransz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reel am átió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekli MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. ■ Magánvitáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogadéi. Szerkesztőségi iroda: Vár 1. sz. a. — Ide ezimzeudó' a lap szellemi részét illető minden közlemény, 1 Résen legyünk. Nap nap után mind jobban meg kell arról győződnünk, hogy a társadalmat komoly veszély fenyegeti. Francziaországban szövetkezet alakult, az anarchistáké, a mely minden létezőnek háborút üzen. Semmivel, ami van, nincs megelégedve. Korunk erkölcsi, társadalmi, állami fogalmai, intézményei, rendszerei mind semmik előtte ; előtte sem isteni, sem emberi törvény nem szent többé, sem isteni, sem emberi tekintély nem kötelező többé. Ily felfogással szemben az ember azt hinné, hogy hát e szövetkezet meg akarja javítani azt, ami rósz, helyessé tenni azt, ami helytelen, szóval hogy tökéletesebbet tesz a tökéletlennek helyébe. Távol legyen. Nem akar ő a javítás fárasztó munkájával bibelődni; nem akarja a természetes egymásutánt a dolgok, események fejlesztésében követni. Egyet akar csak — rombolni, pusztítani, rombolni, pusztítani mindent, ami létezik és az egész világból tabula rasát csinálni. Veszélyes, következményeiben borzasztóan veszélyes szándék, mely előbb-utóbb lángba boríthatja az egész világot. Már maga az a körülmény, hogy roszat tenni módfelett könnyű, kényelmesebb munka volt mindig, mint építeni, már ez elég, hogy gondolkodóbbakká legyünk. A legtisztább forrás vizét egy pillanat alatt zavarossá teheti a buta gyerek egy marok iszap bedobása által. Egy nyomorult gyufa elég, hogy egy város a lángok martaléka legyen, mig évtizedek kellenek, hogy épületeket, utcza- sorokat, szóval, hogy falvat, várost láthassunk. A tudomány vívmányai érzéketlenek ; a vegytan ép úgy szolgáltatja mérges és robbantó szereit az emberszerető nemes- szivü tudósnak, ki sziklákat repeszt, hogy A „Veszprém“ tárczája. PETŐFI SZOBRÁRA. Mindent rombol, enyészt az idő. Nincs semmi kímélet t Romba diil egykoron, óh, romba e szép szobor is. Ámde Petőfi hírét az idő nem bántja: örökké Pönmad az, mit nagy szelleme létre hozott. ARANY SÍRJÁRA. Bár kicsiny a sirhant: nagy költő nyugszik alatta, A ki az éposz, dal, ballada mestere volt. Szent álmát ne zavard könyeiddel, honfi, s halottként Meg ne sirasd : hiszen él lángeszű műveiben. Thewrewk Árpád. Budapesti levél. Budapest, 1882. nov. 9. Elhangzottak a gyászbeszédek, a pislogó mécsek tündéri fénye lassan-lassan kialudt, a koszorúk virágai hervadásnak indultak, a kények, melyek rajtok gyöngyharmatként csillogtak, íelszáradtak, az élők mögött bezárultak a sirkert kapui, melyekre az van irva: „Feltámadunk.* Most már nyugodhatnak az elhunytak ismét egy évig, nem háborgatjuk őket. Hiszen sietnünk kell az élettel, nem több az arasznyinál. A nyugalomra marad úgy is elég idő azután. # * * Visszavonult Raupach papa obligat „Molnár és gyermeke,* (Bécsben szegényeket csak 11-szer siratták el egy napon) hogy helyet adjon Almássi használjon, mint a szívtelen összeesküvőnek, ki száz meg ezer embertársát akarja épületestől együtt a levegőbe röpíteni. Valóban aggasztó állapot. Ideje, hogy résen legyünk, nehogy egyesek szívtelensége milliókat döntsön végveszélybe ; nehogy egy pár pillanat alatt megsemmisüljön az, a mit egy nemzet évszázadokon át keservesen kivívott. Hála a magyarok istenének, hogy az a borzasztó elem nem hazánkban, hanem a külföldön ütötte fel véres tanyáját. De ha a szomszédban ég, ne dugjuk mi se össze kezeinket, a láng átcsaphat mihoz- zánk is. Szele már megütötte határvárosainkat, Pozsony és Temesvár környéke borzasztó tanúságot tehet erről, hogy az ember szenvedélytüzével nem jó könnyelműen játszani. Mi bizunk a magyar ember higgadt és józan gondolkozásmódjában. Bizunk in- nen-onnan egy ezred év óta annyi szenvedés és veszély által megtisztult ítélő tehetségében, hogy résen lesz és az ár által magát elsodortatni nem engedi. Különösen nem most, mikor még az a gyanú is fennforoghat, hogy a társadalmat teljes felforgatással fenyegető anarchista elem mögött oly hatalmas erő lappang, amely csak nem régen is hazánkat, nemzetünket egy kanál vízben meg akarta fojtani. Magánál a veszélynél nagyobb veszélyt képzelni sem lehet, mint azt, ha valaki azt a veszélyt fel nem ismeri, amelyben van. Nekünk magyaroknak első dolgunk tehát helyzetünkkel tisztába jőni és azután mindazokat az eszközöket és módokat megragadni, amelyeket a veszély elhárítására czélszeriiek- nek találunk. A magyar iparos és munkás osztályt tartja a külföld a legkönnyebben megközelíthető elemnek, amelyet czéljainak kiTibamér uj szülöttének „A tót leáuy*-nak. Hanem úgyis éppen költözés évadján vagyunk, aligha a darab is el nem költözik a repertoire-ról. Hogy eddig nem cselekedett ilyesmit, az csak annak az istenadta tót dialektusnak köszönhető, melyben Blaha Lujza asszony oly ennivaló módon tördeli a magyar szót az ismert stylusban: „Ha nincs pin- zuug, máj elmegyünk* . . . stb. Ilyen tót lányokba aztán nem csoda, ha belebolondul a tősgyökeres magyar fiú is, és ilyen tót lányok volnának véleményem szerint a legegyszerűbb és legközvetet- lenebb mogoldásai a magyar-tót egybeolvasztási problémának. Volt a népszínháznak még egy mágnese a múlt hét folyamában, egy kedves apró művésznő, Signorina Terezina Tua képében (A legolcsóbb élez, melyet e hét folyamában széliében hallottunk, az volt, hogy: Bárcsak mea volna.) Ez a bájos jószág, a mint odaállt a lámpák elé, bűvös hangokat csalva ki gyors vonójával hegedűje öbléből, annyira megigézte a közönséget, mely minden fürge mozdulatát leste, hogy az menten a kezeivel kezdett el beszélni, oly lelkesülten értetve azokat egymáshoz, hogy az egész ház csak úgy rengett bele. De meg is kapták érte a jutalmat. Egy kecses mosolyt a kis Tua eper ajkairól, és kell-e ennél több? Egy fiatal, bajusztalan jogásznak plane annyira megtetszett a művésznő, hogy mikor a színfalak közé visszatért, nyakába ugrott és ugyancsak kezdte innen is, onnan is össze-vissza csókolgatni. Szegény ártatlan Tuának se kellett több. ügy elpirult, úgy megijedt, hogy tán sírni is lett volna kedve. Már a kacsóját is ráemelte a szerelmes jogászra, mikor nagy derültség közepette kitűnt, hogy az urfi senki más, mint — Pálmai Ilka, a ki éppen Cseresnyés Alfréd szerepét adta a „Szélháziak“-ban. vitelére eszközül akar felhasználni. Ki tagadhatná, hogy csakugyan ép a munkás osztály az, amely legelégedetlenebb és Amelynek helyzetén ekvetetlenül segítenünk kell, hacsak ki nem akarjuk azt az izgató külföldnek ép maga ellen a magyar nemzet ellen szolgáltatni. Szükség, hogy a tanítás és nevelés rendszere gyökeres átalakításon ejtessék át. Szakítani kell a külföld majmolásával; nekünk magyar nemzeti, észszerű tanítás és nevelés kell, amely a gyermekek elméjét nem teszi zavarttá az örökös kísérletek Bábele által, nem teszi a korát haladó követelések által fogékonytalanná. Szükség, hogy az erkölcsök fenn is, lenn is ápoltassanak, és a vallás magasztos elvei helyét ne foglalják el holmi sociál- demokratikus, meg nihilista nézettelenségek, amelyek könnyen oda vihetik az embert) hogy a vérfürdő fölött úgy mosolyog, mint mosolygott most az a gyarmatai két nazarénus socialdemokrata, akik éles késsel feleltek a törvénynek. Szükség, hogy a törvény és a rend, a becsület és az illem és mindezeknek az őrei tiszteletben tartassanak és ne liurczoltassa- nak, meg a nyilvánosság előtt minden pipotyaságért, mint, fájdalom, ép napjainkban történik. Veszélyes a tűzzel játszani. A jobbak a higgadtabbak, akik még akarják, hogy a magyar az ezredév után is éljen, kell, hogy résen legyenek, mert a nagy Toldy Ferencz tudósunk jóslata kezd tejesülni: *A külföld örökségünkre tör.t Mi újság a nagy világban? A magyar országgyűlésen beterjesztette a pénzügyi-bizottság az 1883. évi költségvetés előirányzatát. Kell összesen: 322 millió és 771 ezer forint, remélhető jövedelem 301 millió és 29 ezer frt. A hiány tehát 21 millió és 681 ezer frt. QA delegációkban mindkét részről a hadügyi költségvetést tárgyalták. A jövő évi hadi-budget Hogy visssakapta-e aztán csókjait, azt a hallgatag színfalak senkivel sem közölték. Nem is volna rossz, ha akadna ilyen Tuánk, a ki Reményihez hasonlóan szobrot hegedülne ki hangszeréből annak a másik nagynak, kit nem rég kisértünk ki utolsó útjára. Annál vigasztalóbb azonban ránk nézve az, hogy meglesz az e nélkül is, legalább erre enged következtetni a mindenütt megindult nagymérvű adakozás. Mivel éppen színházról szólok, megemlítem azt is, hogy a helybeli német színház igazgatója magyarból fordított jeles darabokat szándékozik előadni, mely czélból már néhány darab ki is van tűzve. Az igazgató külömben nagyon magyaros érzelmű ember. Koszorúkat küldött Petőfi szobrára, Arany koporsójára; a színházban magyar feliratokat alkalmaz és Ridegvári-Brüll (ezelőtt a népszínház tagja) által magyar népdalokat énekeltet a színpadon. Hogy aztán még valamikép meg ne feledkezzem róla, mindjárt ide jegyzem a nagyfontos- ságu és érdekes hirt: az agancs-kiállitás és a delegáczió megnyílt. Gonosz nyelvek azt rebesgetik, hogy az előbbi gyűjteményben néhány megcsalatott férj is állított ki igen díszes és nagyratermett példányokat. A logutóbbi napok a botrányoknak is kedvezted Nyomban egymás után kettőben is gyönyör* ködhettünk. Szereplők az elsőben Thaisz Elek kapitány és az egyetemi ifjúság. Összeütközés Arany temetése alkalmával az akadémia előtti téren, .a holott is néhány — különben lassú — rendőri láb kissé udvariatlan érintkezésbe jő pár nagyreményűnek — tyúkszemeivel. Ebből fejlődik a bonyadalom, majd a katasztrófa, mely itt macska- zene alakjában nyilvánul, természetesen Thaisz ur ablakai alatt. 118% millió forint, a miből Boszniára 8,988,000 frt van előirányozva. Igen érdekesen vázolta Kállay közös pénzügyminister a boszniai felkelés okait, mely nagyobbára félrevezetés eredményekép bizonyult be. Nem kevésbhé fontos némely lapok hire, mely szerint Boszniát valóban annektálni akarják. Az interpellátiókra adott válaszokból kiemelendő, hogy a hadsereg nemzetiségi beosztása csakugyan életbe lép. Az egységes monarchia hívei, mint Sturm, Pener hevesen kikeltek ez uj intézkedés ellen, mely nemzeti hadseregek alakulására vezet s veszélyezteti az összes monarchia állását. Bylandt- Beith minister hadászati okokból és a mozgósítás gyorsításának szempontjából védte a területi felosztást. Midőn a keleti vaspályák kiépítését is emlegették a delegáczióban, érdekes kiegészítésül tudni, hogy valamennyi orosz katonai parancsnok és tábornok tanácskozó gyűlésre Pétervárra behivatott, Kisenevben és Odesszában pedig intézkedések történtek katonai csapatok gyors tovaszállithatására. Bécsben munkás-zavarok törtek ki. Az utczai csőcselék lerombolta a rendőr-szobát, több rendőrt megsebesített. Prágában pedig a németek hajszával és fejbe kólintásával mulattatják magukat az egyetemi diákok és iparoslegények. Zágrábban a Starcsevics- párt lármás botrányaira korlátozó törvényt hoztak, melylyel az illetlenkedő képviselőt néhány napra kitilthatják a tanácskozásból. Boszuból erre a belügyi osztálytanácsos becsületét hurczolták meg a radikálisok a tartománygyülésen, hivatkozva egy szerb lap koholmányaira. Mivel egy ily fajta becsületrágó oláh lap a „Poporul* meg az oláh királyt rágalmazta volt, Bukarestben a Bratianu-kabinet a féktelen sajtó korlátozását hozta szóba. Francziaországban az anarchisták a telekkönyvek megsemmítósét hirdetik, hogy a magánbirtokot megszüntessék és a templomok, keresztek lerontását harsogtatják, hogy a vallást kiöljék. Czéljuk általános, bestiális felforgatás, czélnálküli pusztítás, megsemmisítése a jelen társadalmi rendnek, a nélkül, hogy jobbat ajánlnának helyébe. Ilyen hangulatúak voltak falragaszaik, melyeket a rendőrök nem győztek leszaggatni Páris falairól. Hírlik, hogy a rendőrfőnök elbocsáttatik, mivel nem tudja védeni a köztársaságot az auarchistáktól. Svajczban annyi lázongó hir közepette a békés munkának és mívelődésnek hoznak újabb áldozatot. A nagy szent Bernát-hegyen át vaspályát akarnak épiteui. Az alagút 7 km. hosszú lesz és 50 millió frtba kerül, 4 év alatt pedig elkészül. Az uj vaspályának czélja szorosabban összekötni Közép-Európát a földközi tenger kereskedésével és Kelet-Indiával. Németországban a választások a conservativek- nek kedveztek, mig Italiában a köztársaság elemeit szaporították. Ugyanitt Káinoky minister nyilatkozata folytán ministerválság ütött ki. qA tisza-eszlári ügyben újabb mystificatiók- kal mérgesítik el a dolgot. Csongrádon állítólag fej nélküli női hullát fogtak ki, mely több hónapou Még ez a serenade képezte a közbeszéd tár gyát, midőn már is egy uj „merénylet* hire terjedt el villámgyorsan a fővárosban mely ma már ily képet mutat: Bartba contra Verhovay, Bartók contra Verbovay, Eötvös contra Verhovay, Horáuszky contra Verhovay, Nagy Sándor contra Verhovay és Dr., Kenedy contra Verhovay. És most, nyílj meg oh Helicon, hogy megénekeljem a kilátásban levő rettenetes harezot. Jós szemekkel látom a jövendőt. Látom magam előtt elvonulni a házmesterek nagy csapatját, komor, zord tekintettel, amint csatasorban tömörülnek szent jogaik sérelmének érzetében. Szent Kapukulcsra, nem, ők nem engedik magukat megfosztani azon, évtizedek óta könyörtelenül behajtott adótól, mely naponkint, vagy inkább esténkiut ,5 krajezáros sperrgeld* alakjában vándorol zsebük titkos homályába. Ezer seprőnyél!! Inkább ők maguk fizetik le a Tartarusban a sperrgeldet, mintsem egy hajszálnyit is engedjenek cerberusi jogaikból. Még abba sem egyeznek bele, hogy a kapuzárás órája ezentúl 10-re tétessék. Hát nem látják be a hálátlan emberek, hogy éppen ők a közerkőlcs őrei, a mennyiben minden halandó menekülni akarván a piezula lefizetésének kötelezettsége alól, igyekezni fog % 9-kor otthon lenni családja körében. Ha később jön, fizessen! Nos, ez az érv sem használ? Jaj neked fővárosi tanács, ha vissza nem vonod javaslatodat. Iszonyú lévén a házmesterekben az ő keblüknek az haragja, nagy baj keletkezik belőle, mert hiszen .............................A század viseló's. Születni fognak nagyszerű napok, Élet-halálnak vészes napjai. Füredi Mór,
