Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)

1882-01-29 / 5. szám

VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Vili, évfolyam. IWWg. ______________ S-ik szám. Veszprém, jail. 89. Me gjeleli e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ“.™1 együtt minden vasárnap reg­gel. Rendkívüli esetekben kü­lön lap adatik ki. - Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 fit 50 kr. ; félévre 3 frt; egész évre 6 fi t. Egyes példá­nyok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere ü kr.; nyilttérben ‘20 kr.; min­den beiktatásért külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz a. könyvkereskedése Veszprém­ben. Ide küldendő minden elő­fizetés, hirdetés, melléklet, s reelamátié. — i ______________________L Hagánvitáfcnak s szemé­lyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vé­tethetnek figyelembe, ha való­diságuk iránt bizonyíték sze­reztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogadéi. Szerkesztőségi iroda: Vár 4. sz. a. — Ide ozim^endő I a lap szellemi részét illető minden közlemény. A vörös-kereszt-egylet. Régi dolog, de azért mindig meg-meg- ujúl, hogy az emberiség egyik kezével ön­testén sebet üt, a másik kezével arra a sebre gyógyírt tapaszt. így volt ez mindig, igy lesz ez min­dig. Örök béke, általános lefegyverkezés, rgyrém, höherer Wahnsinn, semmi egyéb. 1 Y Ha valamikor, most van alkalmunk e ft*ott elmélkedni, midőn Europa minden zugában nyakig felfegyverkezett hadsere­gek állnak fegyverben és csak a vezény­szót várják, hogy rohanjanak egymást pusz- tftni, egymást ülni, mert igaz az, hogy az embernek legnagyobb és legelkeseredettebb ellensége, nem az elemek, nem a vadálla­tok, hanem maga az — ember. A szeretet nem nézi, ki ütötte a sebet; a szeretet nem okoskodik a beteg kór- ágyáuál, mi volt a baj oka; a szeretet nem philosophál, vajon jogos volt-e vagy jog­talan az eljárás, hogy ez igy és nem más­kép történt; nem, hanem fogja a gyógyírt, rátapasztja a szenvedő sebére, óvja, gon dozza, ápolja azt, míg a várt gyógyulás be nem áll. Ily szeretetre vállalkozott a vörös-ke­reszt-egylet, mely a múlt év vége felé vá­rosunkban is megalakult, hogy szeretettel­jes és önfeláldozó működését háborúban úgy, mint békében egyaránt kifejtse. Sokan azon téves felfogásban vannak, mintha a vörös-kereszt-egylet kizárólag csak háború esetére tartaná fenn működését. Az egylet hivatásának ismeri béke idejében is ugyanezen szeretet tényét gyakorolni, ahol azt a szenvedő emberiség megkívánja, Ép ezen kettős, humánus czélja a vö- rös-kereszt-egyleinek az, ami kell, hogy vá­rosunk és megyénk lakosait tömegesen ezen egylethez vezérelje. Az anyagi áldozat oly csekély, hogy figyelmet, alig érdemel és A „Veszprém“ tárczája. Bakony-vidéki élet. Veszprém, jan. hó '25-éu. Ha valahol, úgy megyénk bakouy-vidékén ta­pasztalja az ember, hogy a régi patriarchalis élet s ezzel kapcsolatban a magyar emberrel vele szü­letett vendégszeretet, még most is, mint régen volt, virágzásban van, akárhová vigye az embert útja, dolga, avagy hivatása, mindenütt feltalálja a ba­rátságos, sőt testvéries arczokat s ha történetesen az idő rövidsége miatt, amely alatt több előre ki­tűzött dolgokat végezni az utas tervbe vett, a min­denki előtt tiszteletben álló családok házait alkal­milag a látogatások sorából kihagyni kényszerül, bízvást számíthat arra, hogy a mellőzésért avagy mulasztásért gyengéden kérdőre vonatik. — Ekkor azután mentsd magad bárhogyan tudod, de ezeu lovagias, nemes érzésű, vendégszerető úri házaknál mentséged nem sok érvénynyel bir, mulasztásodat helyre kell hoznod! Ez jellegzi egy oldalról ezen családok igazi patriarchiális életét, és a velők járó őszinte ven­dégszeretet magyar emberhez illő sajátságait. De nem árt egy kevéssé részletezni e sorok bójának legközelebbi utazása alkalmával tett él­ményeit. Utazásom czélja nemcsak engemet, de a nagy közönséget is érdeklő fontos ügyben történvén, elő­ször is utam Olaszfaluba vezetett. Itt midőu meg­győződtem arról, hogy az előlegesen velem tuda­tott fontos és kényes természetű hír téves volt, mégis — a parányok, az atomok alkotjuk a világegyetemet. A vörös-kereszt-egylet a napokban fog felhívásával, kérésével a jószivfí emberek ajtaján kopogtatni. Tárják fel neki tisztelt olvasóink ne csak ajtaikat, hanem egyúttal sziveiket is, hogy abból a csekély tagdí­jakból a szeretetnek meunél nagyob, men­nél nemesebb áldozatát tehesse le a szenve­dő emberiség oltárára. Mi újság a nagy világban? Oroszországban nagy buzgalommal folynak az az előkészületek a czár ünnepélyes koronázására. Az ünnepek néhány hetet fognak igénybe venni, noha sokkal szűkebbre vaunak szabva, mint a leg­utóbbi koronázás fénye, pompája. A czári koroná­zás előtt nagyobb miniszteri változások helyeztetnek kilátásba. Poroszországban a parlamentben a január 4-iki rendelet is szóba kerülvén ennek védelmezésében Bismarck szeúvedélyes izgatottsággal kikelt a ha­ladó-párt vezérszónokai ellen, kik azt hangsúlyoz­ták, hogy a január 4-diki államcsíny vagy a német parlamentari8must vagy a porosz királyságot fogja áldozatul ejteni. Francziaországban minden szem Gambetta felé fondúl, ki az alkotmányrevisió kérdésében a lajstro- mos szavazáshoz mereven ragaszkodik, mely nagy- fontossága kérdésnek sorsa legközelebb el fog dőlni. Lapunk zártakor már azt á hirt vesszük, hogy Gambetta megbukott. Az egyptomi kérdésre vonatkozólag az a hír kering, hogy a hatalmak abban állapodtak volna meg, hogy Angliának és Francziaországnak nem engednek teljesen szabad kezet Egyptomban, — s mihelyt a helyzet úgy kivánja, vegyes hajóhadat indítanak Alexandriába. A porta és Angolország közt a sürgönyváltás néhány nap óta igen élénk. A magyar képviselőházban a költségvetés 73 szótöbbséggel elfogadtatott a részletes tárgyalás alapjául. A 446 igazolt képviselő közül, elnök nem szavazván, a kormány mellett szavazott 234, a kor­mány ellen pedig 161, távol volt 50. A király által január 28-ikára Bécsbe össze­hívott delegácziónak lényeges tárgya lesz a meg­kezdett hadügyi operácziókra szükséges milliók előirányzása, megnyugodtam és megnyugvásomat osztani szeret­tem mindenkivel; ezeu szerencsés öntudatomhoz já­rult az ottani közkedvességü lelkész úrral való ör­vendetes összejövetelem, ki azonnal vendégének ma­rasztalt; nem felejtem el soha azon pár érát, ame­lyet az ősz lelkész kedves társaságában tölteni sze­rencsém volt, megtestesült patriarchalis tekintély, telve kifogyhatlau szívélyességgel, kellemes társal­gásában azonnal feltűnt a tudományos műveltség s az igazi oraculumi bölcseség, nem mondom meg miről beszéltünk a legtöbbet, de a tárgy olyan volt, ami iránt ez idő szerint úgy fent mint alant min­denki nagyon érdeklődik. Kellemesen eltöltött rövid de jó és ízletes kis ebéd alatt voltak apró, csöprő kis doromboló vendégecskék is a szobában, melyek azonban minket az ízletes kis ebéd elköltésében és érdekes beszélgetéseinkben legkevesbbé sem za­vartak, sőt mondhatom íőkép engem nagyon mu­lattattak; de nem akarom hosszúra nyújtani e tár­gyat érdekő közléseimet, röviden szívem mélyéből csak azt kivánom: hogy adjon az ég a kedves, jó lelkész úrnak még igen hosszú életet! Ebéd végeztével búcsút vettem a vendégsze­rető házi úrtól s elutaztam Zirczen és Kardosréten át Csesznekre, mielőtt azonban az ottani élményei­met röviden ecsetelném, meg kell mindenekelőtt említenem azt, hogy épen az nap volt megtartandó Nagy E .........on A. T. földbirtokos urnái egy fé­ny es házi mulatság. Midőn útközben láttam a mesz- szebb vidékről is oda tartó úri családokat csinos fogataikon, szívem az öröm azon öntudatával do­bogott, hogy a régi magyar szokás még nem halt ki e vidéken!... A ki nem ismeri még az igazi magyar lova­gias jellemet1 a valóbau lekötelező, bizalmas, há­zias, fesztelen, őszinte szíves vendég szeretettől ra­Yeszprém, 1882. január 27. Tekintetes Szerkesztő úr! Becses lapjának 4-ik számában „Rendőri ál­lapotunk* czimon megjelent — H. F. betűvel jel­zett, — czikkre vonatkozólag, melynek hamis, ha­zug és túlságig illustrált szövegezése, városi ható­ságunkat és rendőrségünket a porba tiporni igyekszik, — legyen szabad a következőkben válaszolnunk: Hogy országszerte mennyire meg van ingatva a vagyon- és közbiztonság, azt mindnyájan tudjuk. Meglehet, hogy ezt nagyon sokan a rendőrség te- véketlenségének vagy ügyetlenségének tulajdonítják; azonban az ellenkezőről a legközelebbi számban fogjuk az illetőket tényekkel meggyőzni. Ami városunkban a vagyon- és közbiztonsá­got illeti, korántsem való czikkiró állítása, mert megyénkben több kis-község van, hol éven át több lopás történik, mint városunkban. A múltkori ékszerlopás alkalmával hanyagság­gal senki sem vádolhat bennünket, mert mindazon intézkedések, melyek ily esetnél megtehetők, foga­natosíttattak. Hogy hány csavargó és kolduló lesz elfogva városunkban, azt mutatják a toloncz-kimutatások; ezeknek száma a múlt évben is a 400 at megköze­líti Hogy mégis akadnak koldulók, csavargók, ezen fennakadni nem is lehet, mert minden egyes em­ber mellé őrt állítani lehetetlenség. Ott is, hol kellő számú rendőrség vau a kapitányság rendelkezése alatt, történik gyilkolás, rablás, lopás stb. nálunk pedig esetleg nincs is rendőrség, hanem 8 város- hajdú,— kikkel minden tisztviselő parancsol — teljesíti az összes szolgálatot. Hogy évről-évre városunkban mennyire sza­porodik a koldusok száma, azt szomorúan kell itt feljegyeznem. ÖOO szegény részesül a városnál heti segélyben, mig az összes szegények száma a 2000-et meghaladja. Nem csekély figyelmet érdemel azon körül­mény, miszerint számtalan szegény szülők halnak el s nem ritkán 4—5 apró gyermeket hagynak ma­guk után, vagy némelykor a szülők a kórházban, vagy nyomorult lakásukon feküsznek betegen, falat kenyér nélkül, apró gyermekeik azután — mert mindnyája a városi magánpénztárból sem tartható, könyörülő ember-barátok jótékonyságát veszik igénybe; hogy visszaélés is történik ily eseteknél, azon nincs mit csodálkozni, de ez nemcsak váro­sunkban van igy, hanem az egész világon. Azt hiszem, ezen leszámolás után most már áttérhetünk azon névtelen — vagy ha 'úgy tetszik H F. — ozikkiró fotográfiájának megteremtésére. Minden gondolkozás nélkül kitalálhatjuk, ho^y az illető nem magyar ember, hanem valami szelcsapi fiatal uracska, ki ezen czikkével vörös nadrágra akart szert tenni. Magyar ember nem szo­kott a névtelenség leple alá nyomorúlt, gyáva mó­don rejtőzni; ezt csak aféle emberek teszik, kik mások dolgait ócsárolni és fitymálni szeretnék; az gyogó családi életet, az otthont, a sző nemes ér­telmében, ahol minden hivatott egyén otthon érzi magát, az menjen bárhová a bakony-vidék földbir­tokos uraihoz, ott megtalálja mind azt, mit a szí­vélyességről s nemes jó indulat fogalmáról magának a képzelet alkotott. Hosszúra nyúlna közlésem, ha az érdeklett úri házak hervadhatatlan s kedves csa­ládi koszorúját egyenként dicsőíteni megkisérleném, elég legyen ezúttal annyit szentelnem a méltó di­csőítéseknek : hogy a magyarok Istene mindannyiát végtelen boldogsággal áldja meg, soha ne hagyják őseiktől öröklött nemes tulajdonaikat feledésbe menni hauem ápolják az egymás közti baráti érzelmekéi úgy, hogy azok tartósak és állandóak legyenek! Üdvözölnöm kell pedig az összetartó szellemi erői ama díszes házi mulatság szervezőiben, amely épen a fentebb elősoroltak értelmének adott örvendetes Kifejezést! Csesznekre érve, esteledőben volt már a nap lent a völgyben a kinél egyébkor egész bizalomma megszállni szoktam, ezen kedves úri család ez ab kálómmal távol volt, s igy történt, hogy a régi vár falakhoz valamivel közelebb, egy magasabb helyei fekvő házacskában, egy a nép és más mindenk előtt szeretve tisztelt úri egyén vendégszereteté vettem igénybe, ki mint régebbi ismerősét éjjel szállásra szívesen fogadott1 Előre kell bocsátanoc itt először is azt, hogy bemenetelemkor a konyháb egy különben tisztességes éltes anyóka a kályha nyílás körül dolgozott, kinek nyers, flegmatikus mc dórát az ismeretlen látva, nem tudja, hogy a szó kásáról, természeténél fogva nyers kifejezési! anyá nak keblében mily sok jóakarat és jószívűség rejlik hallottam róla különben több mesét is a rendsz« retet és morál vasszigoráról, melyet a hozzá leg közelebb állóra gyakorol, ki azonban a jő anya sa Lapunk mai számához télív melléklet van csatolva. ily nyomorékokban rendesen a természet megbéní­totta a teremtő erőt s a társadalom őket meg nem látván, hogy feltűnhessenek^ tollat vesznek mocskos kezükbe a először is a közrendészetet támadják meg, gondolva, hogy a rendőrségnek mindent tűr­nie kell. Neveiket aláírni már csak azért sem me­rik, mert tudják, hogy akkor az olvasó minden il­lúziója elvész. Volt szerencsénk ezen jó madárral ezelőtt vagy hat évvel is „A“ alatt találkozhatni s bármi butáknak is tart bennünket, mégis az első pilla­natra felismertük a madarat nemcsak tolláról, de csiripeléséről is. Leszámolt-e czikkiró magával akkor, midőn mások becsületében akar turkálni ? — nem tudja-e, hogy még a légy is védi magát ellenségeivel szem­ben? — gondolt-e arra, hogy önnek kétszínű álar- czát le fogjuk rántani? — tudja-e, hogy ön a tár­sadalomban ez ideig legcsekélyebb hasznára sem volt senkinek? — s ilyen ember akar erkölcsbíró­nak feltolakodni, sajnálva az apró porontyokat és a serdülő leánykákat, — szíveskedjék az elsőket magas pártfogásával a bfüredi szeretetházba jut­tatni, vagy az elkorcsosodott kiskorúakat a dolog­házba ajánlani; ezzel ugyan tenne szolgálatot: ami a serdülő leányokat illeti, kikről — ön szerint — kórházaink beszélnek, hm! meghisszük, hogy ezt tapasztalásból tudhatja. Ha ez nem volna elég, akkor szívesen szol­gálunk a czikkiró kalandjaiból — a kevésbbé botrá­nyosak közül nóhánynyal, melylyel ön benünket vá­dol, talán még sem egészen illik ránk. Ezek után kiváló tiszteletem nyilvánítása mel­lett maradtam a tek. szerkesztő úrnak alázatos szolgája Fejes Q4ntal, r. kapitány. Dr. Pillitz Benő-féle ösztöndíj. Tisztelt olvasóinknak vau tudomásuk azon ösztöndíjalapról, melyet tudós főorvosunk, dr. Pil­litz Benő úr iskolai czélokra a múlt évben tett. Ma azon helyzetben vagyunk, hogy olvasóinkat az alapítványi oklevéllel megismertethetjük. • - Szerkesztő. 1. §. Az alapítványi tőke a helybeli takarék- pénztárba fektetett kétezer forintból áll, mely ösz- szegnek évi kamatja minden esztendőben két egyenlő részből álló ösztöndíjra fordíttatik. Ez 'alapítvány Dr Pillitz Benő-féle ösztöndíj nevet visel. Az ala­pítványi tőkéről valö takarékpénztári könyvecskét az idevaló izr. hitközség őrzi. 2, §. E két ösztöndíj első sorban valláskü­lönbségre való tekintet nélkül, oly szegény sorsú, szorgalmas és tehetséges két tanulónak adatik, kik a helybeli izr. népiskola legutolsó osztályából va­lamely felsőbb tanintézetbe (gymnasiumba, real- polgári vagy felsőbb népiskolába; lépnek és már tényleg be is írattak. játságos, egyenes, őszinte szavait, sőt dorgálásait is mindenkor kellő gyengédséggel fogadja és ezzel iránta igen szép kegyeletet tanúsít; de sok hasz­nát is veszi az ifjú házi gazda a hű gazdálkodás­nak a szűk jövedelem mellett, amelylyel idegen gaz­dálkodással kijönni alig lehetne. Meg van tehát mindenpek a jó oldala is. A sötét est beköszöntött, a szíves házi gaz­dával az unalmas perczeket beszélgetéssel és egyéb foglalkozással töltöttük, mely után mi is a nap "fá­radalmait kipihenni Morpheus karjaiba vezettettük magunkat. Másnap reggel dolgaim végezte után Isten hozzádot mondva úgy a vendégszerető házi gazdá­nak, valamint a phlegmájából magát kisodortatni nem engedő öreg anyókának, utamat Magyar- és Német-Szentkirályra, innen pedig rövid időzés után Péterdre folytatám. Ismeretes talán mindenki előtt ezen csinos kis falu, melynek takaros, szép, tisztán gondozott s lakóinak rendszereiét tanúsító két hosszú sorház képezi széles utczáját, a nép a jobb módúak közé tartozik, a családtagok nagyobb része szépen fejlő­dött csinos, egészséges alakok; a lelkészi hivatal a pannonhalmi benezések sorából töltetik be, kiket dolgom végezte után meglátogattam. A lelkészben egy régebbi jó ismerősömre találván, örvendve üdvöz­lőm a tanári pályán több éven át valódi ügybuz- gósággal működött tudományos férfiút, kinek, mint alig félév óta itt lelkészkedő jeles és tudós férfi­únak faivei méltán örvendhetnek és iránta a leg­őszintébb hódoló tisztelettel lehetnek. Így is legyen szivemből óhajtom! E szép kis faluban a derék lelkész ur szíves vendégszeretetével élve, a ház gondozását vezető nővérének kedves társaságában eltöltött rövid idő-

Next

/
Thumbnails
Contents