Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1882 (8. évfolyam, 1-54. szám)
1882-01-29 / 5. szám
3. §. Ha valamely esztendőben nem lépne ki két oly tanuló, va^y esetleg egy seai. ki az ösztöndíj élvezetére szükséges kellékekkel (2. §.) bírna, akkor mindkét ösztöndíj vagy az egyik, oly tanulóknak is adható, kik már a közép iskola valamely felsőbb osztályába járnak és kitűnő bizonyítványt mutathatnak fel. 4. § Ez ösztöndíjakra pályázok iskolai bizonyítványokkal is fölszerelt folyamodásáikat az ösztöndíjak kiosztásával megbízott bizottsághoz küldik. E bizottság az iskola igazgatójánál is a legfelsőbb osztály tanítójánál felvilágosítást szerez magának az iránt, fog-e előre láthatólag egy, kettő vagy több oly tauuló az iskolából kilépni, kik ez ösztöndíj elnyerésére szükséges és a 2. §-ban megszabott kellékekkel bírnak. Ez esetben elegendő, ha a kiosztandó ösztöndíjakról való hirdetés s a pályázatra való felszólítása legfelsőbb osztály zárvizsgálatánál történik meg. Ha ellenben a bizottságnál az esett volna tudtára, hogy a helybeli izr. népiskolából nem lépnek ki alkalmas pályázók, s az ösztöndíjak tehát olyanoknak volnának odaítélendők, kik a múlt iskolai évben valamely középiskolának már bejegyzett tanulói voltak, akkor az ösztöndíjakra való pályázat az idevaló hélyi lapban, vagy ilyennek híján a bizottság főikérésére, a helybeli felsőbb intézetek igazgatóságai által az osztályokban hirdetendő és a zsidó templom csarnokában kifüggesztendő. 5. §. Az ösztöndíjak odaítélésével megbízott bizottság tagjai: az idevaló izr. hitközség elnöke, a rabbi vagy rabbi-helyettes, és azou tanító, ki az iskolai szakosztálynak szavazattal biró tagja. A bizottság szótöbbséggel dönt;. Ha a rabbi nem volna egyszersmind az iskolának igazgatója is, akkor a rabbi és az iskola-igazgató egyaránt tagjai a bizottságnak, melyben egyenlő szavazatok esetében az elnök szavazata dönt. 6 § Az ösztvndijak odaítélése a középiskolába való beírás befejezése után történik és legfőbb September közepéig, tehát az első szorgalmi hónap közepéig halasztható. Ha az ösztöndíjak, mint előre látható (4. §.) a helybeli izr. iskolából kilépő szegény tanulóknak adatnak, akkor kiosztásuk már a beírások kezdetekor történhetik, föltéve, hogy a pályázók megejtett beírásukat igazolják. 7. §. Veszprémben született pályázók elsőbbségben részesülnek s csak ilyeneknek híján ítélhetők oda az ösztöndíjak a helybeli izr. iskolát látogató nem veszprémi származású kitűnő tanulóknak. 8. §. A bizottság belátása és akarata szerint vagy kiszolgáltatja az ösztöndíjat a pályauyertes szüleinek, gondnokainak, hogy ezek az ösztöndíjasokat mindenek előtt a szükséges könyvekkel és tiszességes ruhával ellássák- vagy esetleg szives lesz egyik bizottsági tagja által a nevezett dolgok beszerzéséről gondoskodni s ez esetben a szülőknek vagy gondnokoknak csupán az összegből fenn maradt részt adja. 9. §. Ha a helybeli izr. népiskola feloszolnék és községi iskolává lenne, akkor a pályázatról való hirdetés minden évben minden idevaló községi iskolában tudomásul adandó (4 §.) és valameunyi pályázó a bizottsághoz adja be és intézi folyamodását (5, §.) Ez esetben a bizottság tagjai: áz izr. hitközség elöljárója a rabbi, és a városi iskolaszéknek egy e czélra kiküldött képviselője. VIDÉKÜNK, Romáiul, 18S2. január 22. Tekintetes S{erkes{tő úr ! Engedje meg, hogy becses lapja legközelebbi számában a veszprémi t. kir. telekkönyvnél dívó eljárás ellen felszólalást tehessek. Fájdalommal kell tapasztalnom, hogy községem szegéuy lakosai bármiféle okiratokat a t. kir. telekkönyvi hatósághoz beküldeuek világosan kiírt neveik alatt, p. o. ha István név alatt beadatik, az bizonyosan Jánosra vagy más hasonnévre átkeresztelve adatnak vissza, és akkor a szegény nyomorult ember ismét folyamodni kénytelen, hogy, kérem, ne tessék körösztelni, mert nem István, hanem János vagyok, vagy nem János, hanem István vagyok, pedig a szentírásból is világosau kiolvasható, hogy csak vízzel szabad keresztelni, de amint veszem észre, ezt a t. kir. telekkönyvnél létező urak! -úgy értelmezik, hogy ő nekik tintával Í3 szabad, mert hiszen azt is vízből csinálják, de azt nem tudják elgondolni hogy az ily tinta-keresztelések a szegény kérvénybeadó embernek mily sok pénzébe kerülnek, vagyis a keresztelés kiigazítása. Igen kívánatos volna, hogy ezen jogtalan kereszteléseket a tekintetes kir. telekkönyv elhagyná, de akarom is hinni, hogy ezentúl még majd az Írnok urakat a telekkönyvi megmutatásokért kívánni szokott 20 krról is letiltják. A kit e sorok nem illetnek, ne vegye magára. Kérésem ismétlése után maradtam tekintetes Szerkesztő úrnak alázatos szolgája. Nyúl István, mészáros mester és köz. elöljáró. Nyúl István községi elöljáró fenti sorait hírlapírói kötelességünknek tartottuk a telekkönyvi hivatallal előlegesen közölni; mert senkit ok nélkül, se személyt, se hivatalt addig lapunkban váddal vagy gyanúsítással illetni nem engedünk, mig azt, ha csak tehetjük, erről nem tudósítjuk. Szerkesztő. Tekintetes szerkesztő úr! Nyúl Istvánnak a .Veszprém“ tek. szerkesztőségéhez intézett levele érdemében tanúsított tapintatos és loyalis eljárásért fogadja az én és hivataltársaim hálás köszönetét; — valóban igen szomorú dolog volna, ha minden ilynemű vádasko- kás, alapos kipuhatolása nélkül a valóságnak, nyilvánosságra hozatnék, ez esetben a hivatalnokok folytonos insultálásának mi sem állná útját. A levél érdemére térve , tény az, hogy a t. kir- törvényszék, mint tkvi hatóság, számos esetben kénytelen a ltomándról beérkező kérvényeket elutasítani, és pedig azért, mert részben az okiratok, melyeknek alapján telekkönyvi jogon szerzése czé- loztatik szabálytalanul vannak szerkesztve; részben pedig, mert a kérvények sem felelnek meg a tkvi rendeletben előirt kellékeknek; végre mert legtöbb esetben a kérvények a telekkönyvi állapot figyel menkivül hagyásával készíttetnek. Ha emez elutasításokat figyelemmel kisérjük, tapasztalni fogjuk, hogy az ily elutasított kérvényeket majd kivétel nélkül mindnyáját Zugirászok készítik, akik elég rosszlelküek minden képzettség és szakismeret nélkül vállalják magukra e felek ügyeinek elintézését. Ily körülmények között a romándiak önönmaguk okai, ha további költségeik merülnek fel; — miért nem bízzák ügyeiket szakemberekre. A mi a nevek elmásítását illeti, biztosíthatom t. szerkesztő urat, hogy ily hiány 1000 eset közül egy ha előadta magát, de az ily hiány is, ha valamely leiró által követtetik el, nem kórvényezéssel orvosolható; — hanem bármely fél kórtéré rövid utón eszközöltetik a kiigazítás. A mi a levélnek a zsarolásra vonatkozó részét illeti, erre nézve kijelenthetem, hogy 15 évi hivataloskodásom alatt még nem adta magát elő ily eset. Hisz igen lekötelezne bennünket levélíró úr, hacsak egy concret esetet is felhozna, legalább mó fiunkba állna az ily kihágást elkövető hivatalnokot, esetleg személyzetet szigorú felelősségre vonni. Mivel pedig levélíró ur levelében épen 20 kr. említ, ezen körülményből azt kell gyanítanom, hogy azon 20 krok miatt vádaskodik, melyeket némely esetben a tkvi hit. másolatok elküldésekor felmerült posta- költség fejében szednek a felektől. Erre nézve következőket említem fel: Megtörténik némely napon, hogy 15—20 telrkköuyvi másolat is rendeltetik meg a felek által, már most a tkvi apparatus nem olyan, hogy azzal bármily terjedelmes munkálatokat egy nap alatt el lehetne végeztetni; ily körülmények közt szabadságában áll a félnek, ha tetszik, várni addig, mig a kívánt másolat elkészül, de ezt a felek nem akarják, hanem kérik, hogy a tkvi másolat részükre posta utján küldessék meg, mely czélból 20 kr. postaköltségét fizetnek. Ebből áll tehát az incrimiuált zsarolás. . Midőn ezen körülményeket tekintetes^ szerkesztő ur tudomására hoznám, kérem a 168/882. sz. a. érkezett levélben foglaltakat, fölvilágosítá- saimmal egybevetve, a kellő értékükre leszállítani. Maradva tekintetes szerkesztő úrnak Veszprém, 1882. január 24-én kész szolgája ‘Próder József. Pápa, január 25. Tűzoltó egyletünk 22-én tartotta rendes közgyűlését. Mióta javadalmazása a városi közpénztárból történik, biztos alapon nyugszik, mert nem szorult többé tagsági és pártoló díjakra. A múlt évben bevett: régi tagsági díjak hátralékaiból 18 írt 50 kr. adományokból 269 frt 85 kr; a városi pénztárból 1249 frt összesen a pénztári maradványnyal 2135 frt 10 kr. Ugyaneunyi volt a múlt évi kiadás is, levonva belőle az év végén levő pénztári maradványt 38 frt 21 krral. A január 28-ikán a nőegylet által rendezendő házias tánczestély igen népes lesz, mert folynak rá az előkészületek. Számos év óta valameunyi költséges bál megbukik nálunk, mert vajmi kevés olyan ember van, ki fényes bálra kölhtet. Mivel a nőegylet házias tánczestélyt rendez biztos lehet, hogy számosán fogják látogatni. Főtiszt. Ocsovszky Kázmér gymnasiumi igazgató úr, az iskolaszék elnökséget nem fogadta el, tegnap Antal Gábor tanár úr, választatott meg elnöknek. A pápa városi jótékony nőegylet működéséről érdekes a kővetkezőket kivonatban közölni. Az egy- lütnek volt 374 tagja. Bevétel volt: tagsági díjakból 746 frt; felülfizetésekből 62 frt 10 kr; ajándékokból 101 frt 40 kr. és 10öl fa; rendezett mulatságokból 511 frt 53 kr. Összes bevétel 1507 frt 1 kr. Segélyeztetett 68 szegény 9000 adag élelmi szerrel 10 öl fával és 101 frt áru gyógyszerrel; nevelt saját felügyelete alatt 14 árvát; 3 árvát adott a B.-füredi szeretetbázba; egyet a Vasmegyei árvaházba Szombathelyre. Összes tőkéje 7007 írt 93 kr. "Polgár. Teás, január 25-én. Tek. szerkesztő úr! Engedje meg, hogy becses lapja hasábjait igénybe vehessem szerény soraimmal. A teési ev. dalárda testület fennállásának II. évfordulóját folyó hó 21-én ülte meg; a midőn a teési nagyvendéglő termében saját alaptőkének gyarapítására zártkörű tánczvigalmat rendezett. Nagy örömmel ragadom meg az alkalmat, mint jelen volt czikkiró, tudatni a vidékkel, a Teési ev. dalárda testület tánczvigalma sikerét. A mulatság 8 órakor vette kezdetét a szépen kivilágított fényeseu feldíszített nagy teremben; éjféli 12 órakor énekelte a dalárda testület Sipós János ev. tanító egyszersmind a dalárda testületnek vezetője segítségével a „Hymnust“ mely nagyon sikerült, a Hymnus után után következett egy társas játék és tartott 1 óráig, ekkor újra tánczra keltek és kiviradtig reggel 7 óráig tartott. Megérdemli a kedves collegánk a dicséretet afáradhatlan szorgalomért, mert nem csak dalárdis ták, hanem a köznéppel is megkedvelték az olvasást. Most benyújtotta kérvényét a soproni népkönyvtárhoz, hol el is nyerte kérelme utján egész díjmentesen a könyveket. Az ily embert lehet is szeretni, tisztelni és becsülni, aki a szünidejét mind arra áldozza, hogy miként művelje a kör népét. Káváuom, hogy számos éveken át is vezethesse a dalárda testületét és azt is kívánom, hogy minden évben oly sikert arasson, miut folyó évben aratott. Éljen tehát a dalárda testületnek vezetője, zés után utamat Bák felé vevóm; úgy itt, mint az előbbi községekben hivatásomnak megfelelőleg tett Intézkedéseim után visszafelé utazám és sötét este volt már, midőn Zirczre megérkeztem. ideg kell említenem Magyar János bánki hű orvos ur páratlan ügy buzgalmát, amelyet az érintett községekben a legközelebb uralgott vörheny és himlő betegedések alkalmával a betegek ápolása, azok szorgalmas látogatása és a szükséges óvóiutézkedé- sek érdekében a járvány egész folyama alatt kifejtett. Valóban méltányos volua ezen derék ügybuzgó férfiú, nemes keblű ügybarat és jó orvos iránt a közönség elismerő nyilatkozatának kifejezést adui, egyébként azt hiszem, hogy ő is úgy van, mint mas öntudatos orvos, aki annak az elvnek embere, hogy a lelkiismeretes cselekedet nem szorul dicsőítésekre. többnyire megnyugszik a hű kötelesség teljesítés öntudatában. Azonban az ily önmegnyugvás jövedelem hiány mellett csupán száraz kenyér! A közöuség csak akkor látja szünségél az orvosnak, mikor baj van, s mikor uincs baj, azt mondja a köznép: minek az orvos! pedig tapasztalhatta minden ídószakbau, főkép járványok idejen, mint jelenleg is, a jó, lelkiismeretes s az emoenség érdekében buzgón fáradozó orvos hasznos voltát, aki betegségekben őt felkeresi, felgyógyulása érdekében miuden lehetőt megtesz mit a tudomáuy kezébe adott, jó tanácsokat osztogat, intézkedik a ragályzó betegség megszüntetése ellen stb. — A körorvosi intézménynek tehat megvan a hasznos czélja, kár hogy az időtől váijukeaz orvoslást! Mint fentebb is emíítém késő este lévén, mi dőn a zirczi cisterci rendűek zárdájába megérkezém, helyén látom itt e rend erényeit órdeklóleg röviden megemlíteni a kővetkezőket: A cisterei rendűek nagyszerű kolostora a tudományok valódi kincstára; az itt uralgó vallási és hazafiui erkölcsös szellem ékességét maga a rend felkent apátja képezi, szemfénye ő az érdemes rendnek, vidor kedélye, szívélyes és szellemes társalgása, leereszkedő jósága, fényes erényei visszatükröződnek a rendtagok vallásos és hazafiui erényeiben és tudományos műveltségében. Maradjanak a tudós rendnek állandó örökségül e szép erények, mert akkor hazánk szellemi felvirágzását is biztosítva látjuk. Veritas. VISSZAEMLÉKEZÉS eg-y régri 'b'á.n.tettre, a várpalotai rablógyilkosság alkalmából. Ha mélyebb lélektani tanulmány nélkül, csupán önmagunkon tett némi psychologiai észlelés eredményeként meg kell vallanunk, miszerint a dolgok képzeteinek szerzésénél vagy a megszerzettek, de más képzetek hatályosságánál fogva háttérbe szorított, a tudatból kiesett s egyedül a lélekben maradt mint homályos képzetek fölszinre jutására, a tudatba idézésére az úgynevezett képzettársulás nagy szerepet játszik, akkor igaznak keli tartanunk azt, hogy egyik eszme szüli a másikat, ép úgy, mint egy jó műnek a megjelenése a többé-kevésbé jó és rossz termékek egész sorát szüli: akkor s igy per associationem idarum nagyon természetesnek fogja találni a t. olvasó közönség azt, amiért lelkemben egy, közel 55 év előtt történt eseménynek képe fölmerült. Fölmerült oly világosan, oly élethűen, hogy az akkor okozott hatását, ha nem is oly I mennyiségben, de határozottan oly minőségben, mint ezelőtt félszázaddal éreztem, ma sem vesztette el. Még mindig élénken lebeg szemeim előtt az egész tett, a főesemény a maga lényegében, sőt némely mellékkörülmények is. A kép tehát lelkemben teljes azon parányi, lényegtelen elmosódáson kívül, melytől az idő senkit és semmit sem szokott megkímélni. Ifjúkori emlékeinkre amint legszívesebben, úgy a múltba visszatekiutve, ezekre a leghívebben is emlékezünk vissza. S ez igen természetes lélektani tünemény, ügy hiszem, ha másban igen, ebben nem lehetünk mindnyájan skeptikusok. Tamásra talán senkiben sem találok e tekintetben. S igy könnyen érthetővé válik, mikép lehet egy félszázaddal előbb történt eseményre hűen visszaemlékezni előrehaladott korban is. A múlt év október derekán a szomszéd Vár- Palotán lakó, békés lelkületű család tagjain elkövetett amily vakmerő ép oly megdöbbentő mészárlás hire midőn hozzám is eljutott, — igy kezdé beszédét a napokban egy ősz tiszteletet érdemlő öreg úr, kinek múltja és jelene, kora és jelleme, a tiszta és igaz meggyőződés hangján ejtett szavai bárkiben is bizalmat keltettek volna inkább, mint bennem, ki óvatos, bizonyos meglehetős mértékben skeptikus vagyok mintsem könnyenhivő, — ezen hírre — úgymond ő — mintegy varázsütésre villant meg agyamban, egy deákkoromban történt szintén ily vad gyilkolás, melyhez hasonlót csak képzelem teremthet. E megtörtént dolog — bár ne történt volna meg, az ártatlan vérétől mindig irtózom — realitással, tárgyi valósággal bir. Látván szemeimben és arczomon a kevésbé elnyomható kétkedés, bizalmatlanság kifejezését, eloszlatni igyekezett gyanúmat, a mely minden uj — hogy ugymondjam hir — hallatára belsőmből hogy több izbeu is példát példát vehessünk róla mi ifjabb tanítók. A rendezőség nevében nyilvánítom a legforróbb köszönetemet a tisztelt előfizetőknek. Tehel Dávid bérlő 50. Kohn Jakab 50. Mer- Koványi Lajos 50. Tek. Wach Antal 50. Stärk S. izr. tanító 50. N. N. 1 frt. Borbás Jáuo3 20 kr. Nánay József 20. Mihok Dániel 10. Borbás Lajos 10. Kiss Márton 20. Kiss János 20. Marczal M. 50. Zugor Lajos 30. Ifj. Nanai Mihály 20. Zugor Gábor 30. Szabó János 20. Kiss Imre Ferencz 10. Sáfár Mihály 50. Kiss Márton 20. Kiss Mihály 10. Simon Dániel 10. Zugor Ferencz 30. Szilvágy S. 20. SzecsŐdi Imre 20. Stanka József 50. Buda Erzsébet 20. Süveges Erzsébet 1 frt. A legmélyebb tisztelettel vagyok alázatos szolgája Stärk Sándor izr. tanító.! Leányfalu, 1882. január 24. Szegény, jobbsorsra méltó E ö cs!.. . Mintha Isten átka nehezülne e szerencsétlen községre, hogy csaknem minden 5 — 10 év lefolyása közben egy- egy nagyobbszerű tűzvész pusztításainak van kitéve. Még jól ki sem épül a lakosság az egyik szerencsétlenségből, már a másik sújtja őt s teszi koldussá! 1881-ik évben majdnem az egész falu porrá égett, most ismét annak egyik része, s ezúttal már az harmadszor lett a lángok martalékává! Folyó hó 18-án este 7 óra felé kezdődött a borzasztó szerencsétlenség, s kevés idő múlva 18 lakóház, számos gazdasági épület, temérdek takarmány, közte az uradalomé is, több sertés, apró majorság és gabona szállott füstbe, lett semmivé! Sőt még egy gyermek-élet is esett áldozatúl. Menteni nem lehetett. Mert itt a házak a legsűrűbben állottak, s a szél, mely ekkor dühöngött, egyszerre egész tfíz- tengerrel borította be az épületek tetőit, s lángnyelvével, mint 'óriás tűzkígyó, csapkodva rohant tovább-tovább mindaddig, mig fel nem emészté'-mi előtte vala. Most kellett és lehetet volua iá a tüzet oltani. Azonban a szomszéd községekből kevesen jöttek a vész helyére, s akik ott voltak is, viz- és fecskendő hiányában nem sokat segíthettek. Legtöbbet tettek mégis a pulyai és t-dörögdi polgárok. Köszönet nekik! Biztosítva csak három épület volt. Mint beszélik, hogy e tűzvész abból eredt, hogy egy szegéuy ember konyhájának padlása ku- koriczaszár- és szalmából lévén, az ott rakott Jtüz- től a szalma lángot kapott s bekövetkezett —. az oly sok csalódott koldusbotra juttatott szerencsétlenség. . . . Vájjon nem bántja-e az eöcsi elöljáróságot a kötelességmulasztás keserű érzete ? ! A leányfalui »Olvasókör* által saját javára rendezett zártkörű tánczestélye, melyet f. hó 21-éu a helybeli nagy vendéglőben tartott meg, igen jól sikerült; daczára annak, hogy mind a helybeli, mind a vidéki közönség nagy részvétlenséget taittu- sított; mert azok közül, kik a inult évben körüükbe megjelenni szívesek valónak, most sokan elmaradtak. A vidékiek elmaradása sajnálandó, de a helybeli tagoké megrovandó; kik azon ügyet, mely a nép szellemi felvilágosodását czélozza, ily hidegen és közönyösen veszik. Jövőre nagyobb részvétet, több buzgóságot s lelkesedést várunk s reményiünk! Az összes bevétel 21 frt 50 kr. Felülfizettek1, t. Mező Imre körjegyző és t. Deuts Lipót urak.. Fogadják itt kifejezett köszönetünket! . Hazafias üdvözlettel ’’ Magyar Soma. A tejtermelés s annak főbb kellékei. ni. Az előbbi két fejezetben a mennyire a rendelkezés alatti térszüke megengedte, lehetőleg röviden elősoroltattak mind azon két főbb tényezők Folytatás a melléklapon. kívül letükröződik, s a melynek azon egy előnyét nem titkolhatom el, hogy a közlő tartózkodó lesz, szavaiban, beszédében a valót a meseszerűvel vegyíteni, s én a mennyire annyira való történetnek jutok ily módon, traditionalis közlés által birtokába. Hitelesek — úgymond — szavaim. Az eseményben mint közvetlen, mint szem- s fíiltanu vettem részt, részint a körülmények által gátolva s igy a távollétemben történteknek beigazolására, mint közvetett tanú azon korból, az egykorú tanuk vallomására appellálok. Szavai felköltötték bennem a bizalmat, szivem mcgnyilt, s miután megnyerte szivemet, az észnek is meg kellett hajolnia, hinni kezdtem őszintesége és nyíltsága által diétáit szavainak, eszembe jutván a még igen kis gyerek koromban az elemi iskolában a katekizmusban eme kérdésre: mit tesz hinni? a tanult felelet: hinni tesz, igaznak tartani azt, amit — de hiszen nem akarom én itt akkori leczkémet elmondani.... Mint közvetlen tanú, mint szem- s fültanu, azon időből, amelyben az esemény meglett úgy hiszem — szólt a jó öreg úr, hitelt érdemelek. S folytató beszédét. Azonban legyünk annyi tiszteletparancsolta méltányossággal az aggkor iránt, s ne kénytelenjük a jó öreget, hogy ugyanazt, mit nekem már egyszer elmondott, itt a t. olvasóközönségnek még egyszer elmondja. Elmondom, magamra vállalom — én, s ha toliam többel ima s tintám többet fogna, föntartom a jogot,a jó öreg úr számára, tiltakozásával szállítsa le valódi értékére. Igyekezni fogok, lehetőleg a tárgy mellett maradni, a képzelet játékából nem teszek e papírra, holmi szellemi röppentyűkkel nem akarok senkit is meglepni. Nem »teszek hozzá,' hisz már magában
