Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-12-25 / 53. szám
VII« évfolyam. 1§§1 53-ik sxaiii. Yoszprém, deez. 555. közgazdasági», tfirsadalmi-, helyi- s általános érdekű megyei hivatalé* heti közlöny. Nyilatkozat. Alulirttnak, »„Veszprém“ tulajdonosával t. Krausz Ármin úrral a szerkesztés iránt egy évre kötött szerződése ez év végével lejárván: midőn kijelenteném, hogy jelen lappal a „Veszprém“ szerkesztőségétől szerkesztőségi tagjaimmal együtt visszalépnék, kérem mind e lap szives olvasóit, mind t. munkatársaimat: fogadják tanúsítóit nagybecsű jóindulatukért s támogatásukért őszinte szívből való hálás köszönetemet s kérem tartsanak meg továbbra is szives jó emlékezésükben. Isten velünk! Veszprém, 1881. decz. 24. Kompolthy Tivadar. Pro domo. — A »kiigazítás* kiigazításául. — Parturiunt montes, et nascitur ridiculus mus. E lapok előző számában „Veritas“ aláírással egy közlemény jelent meg, melynek szerzője czélul tűzte ki magának a „6 év óta fennálló“ és sikeresen működő“ Talmud Tóra ellen intézett kifakadások élét a czátolatok és „neih valóságok“ egész sorozatával maga a támadó ellen irányítani. Czikkiró ur 4 pont alá szedte „kiigazításait“, melyek által azt igyekszik bebizonyítani, hogy az említett hitközségi intézet ellen felhozott állításaim „nem valók“, magyarán mondva, hogy azoknak minden szava: hazugság. Ugylátszik, „kiigazító“ ur nem szokta kifejezéseit megválogatni és elfeledi a heves kritika tüzében, hogy nem a magyar kormányelnökkel polemizál. Bölcseségének öntudatában keblére üt és herosi önérzettel áll trombitájával Jericho falai elé, hogy hatalmas harsogásával romba döntse azokat. Jó lesz vigyáznia, nehogy magamagát temesse azok romjai alá... Sokkal fontosabbnak tartom mind a szóban lévő intézet, mind a saját erkölcsi becsületem érdekében, az általa felhozott czáfolatok megvilágítását, semhogy azokat minden válasz nélkül hagyhatnám. Luther nagyon okosan cselekedett, midőn a tintás üveget vágta az ördög fejéhez, mert valóban csak tinta által lehet azt elűznie az embernek magától. .. Tehát, mint mondom, kényszerítve vagyok „kiigazító“ úrral, ki bár az „igazság“ (veritás) köpenyébe burkolta magát, tógája alul nagyon is kilátszik a „nem igazság“ lólába, egy kis polémiába ereszkedni. A „nem valóságok“ halmazának 4 pontjára külön-külön válaszolandok. És pedig: 1. Hogy (már) a Talmud-Tórát látogató tanulók nem 12—18, hanem heti 4 órán keresztül tanulmányozzák a héber tantárgyakat, ezennel tudomásul veszem, megjegyzem azonban, hogy ennek ellenkezője, a jelen rendszer mellett, inkább szolgálna a tanulók előnyére. 2. Protestálok „kiigazító“ ur azon szavai ellen, hogy „nem való“ azon állításom, mely szerint száz tanuló közül kettő tette le a felvételi vizsgát a rabbi-képzőben ; mert csakugyan látogatta már az intézetet 100 tanuló a 6 év alatt, kik azonban a már tudva lévő oknál fogva lassan- kint odahagyták azt. Téves és „nem való“ tehát czikkiró ur azon czáfolata, hogy az intézetet fennállása óta csak 16 tanuló látogatta. (Tán végezte?) Hasonlókép nem „tiszta valóság“, hogy annak k é t tanulója sikerrel tette le a vizsgát, miután azok egyike az első kísérletnél visszavettetett és a másodiknál is csak egy hatalmas pro- tekczió utján léphetett a rabbiszemináriumba. Czikkiró továbbá újból kiemeli, hogy az intézetre nézve elégtételnek tekinthető, ha vagy 100 tanulója közül 2 a rabbiszemináriumba lépett, miután mi történnék, ha ezen arányban készülnének hazánk többi hitközségeiből is a rabbinusi pályára?“ — Igenis t. czikkiró úr, nagyon is óhajtandó volna, hogy oly magyar vidékről, mint a milyen a veszprémi, a zsidó ifjak hivatottabbjai mind a rabbinusi pályára szentelnék magukat, hogy lehetséges legyen a Felvidéket tiszavirágként ellepő és Polyákországból oda- csöpörödött csodarabbikat kiszorítani hazánkból, melyben amúgy is sok az idegen elem. A mi az izr. tanítóképzőt illeti, ide nem 2, hanem 4 veszprémi születésű ifjú lépett be, a héber tantárgyakat illetőleg azonban az ismert ok miatt nagyon is sovány eredmény nyel. 3. „Nem való“ továbbá czikkiró ur azon állítása, hogy a szóban levő iskolában a bibliát mindig magyarul tanították. S ha most igy van, úgy csak uj berendezés az. Hogy pedig czikkiró ur oly hazafias lelkesedéssel hozza a nagy közönség elé, miszerint a veszprémi izr. elemi iskolában már a legrégibb időktől fogva magyar nyelven tanítanak, engedje meg, hogy kalapot emeljek az ő bölcsesége és a veszprémi izr. tanítók ily hazafias áldozatkészsége előtt és egyszersmind abbeli csodálkozásomnak is kifejezést adhassak, hogy az említett iskolában nem bin- dosztán, hanem a haza nyelvén folyik az előadás és annak tanulóival nem az egyptomi pyramisok hieroglypháit betüztetik, hanem anyanyelvükön, magyarul irt könyveket olvastatnak. Mondom, kalapot emelek a veszprémi zsidók hazafisága előtt! 4. Czikkiró „szerénytelenségről“, „öntelt büszkeségről“ tesz említést, azt hívén, hogy evvel a rettentő két szóval „ledorongoz“. Csalódik ! A két, ellenem felhozott tulajdonság csak hiba, de az, a mit én czikkiró szemébe vetek, b ü n, és ez : az igazság szándékos elferdítése. Kifogásolt állítását korántsem az említett értelemben gondoltam és abbeli megnyugtatásául, hogy az én czikkeimnek magam sem tulajdonítok oly nagy hatást, ezennel kijelentem, hogy azon alkalommal, midőn egy fővárosi lapban a rabbiszeminárium ügyét szellőztettem, a már 25 év óta fennálló magyar, kir. izr. orsz. tanítóképző ellen is kikeltem, hol a magyar nemzet történetét németül adja elő oly tanár, ki 20 év óta magyar kenyeret eszik. És még A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. Mikor először láttalak. (E ... hez.) ' Mikor elögíöi láttalak, A csalfa képzelet Azt augá, hogy picziny szived, Nem engem — mást szeret. De már azóta meggyőzött Engemet a való, Hogy szived szent szerelme csak, Éltemnek iidvhozó. Látom arczodból, hogy szeretsz, Elárulá szemed, Amint titokban olykoron Pillantva rám veted. Szemednek tüzes szikrája Kgö lángokra gyújt, Mi, nem tudom még menybe-e Vagy kárhozatba sújt? Mennyet teremthetsz szép leány Szerelmeddel nekem, Szeretni, ha viszont szeretsz ITgy, mint azt én teszem. Szeretlek agy... én azt hiszem Nem kell azt mondani, Tekints reára s arczom fogja ____ Azt kikiáltani. Po kollá életem tevéd, E föld itt kín tanya, Ha nem szeretsz te kis leány, Te égnek angyala. Szeress, miként én azt teszem, lldvöt hozasz nekem, Szeretni úgy nem fog soha E földön senkisem ! KISS SÁNDOR. Trézsi asszony. — Rajz. — (Vége.) Szép asszony volt. Szerette is őt András gazda százszorta jobban, mint első feleségét, Zsófi anyját, és lehetett is szeretni Trézsi asszonyt! Bogárfekete haja és azok <a hamis szemek levették a legelső embert is lábáról! . . András gazda tehát jól választott, — igy gondolta magában, — mert Trézsi asz- szony hires volt a szépségéről meg a jámborságáról ! . . . Nem tudták elgondolni, miért jár olyan sokat Trézsi asszony a templomba! ? . . Gombos Imre — a kántor, András gazda legjobb embere is elmaradt a házból, az sem lépett többé ebbe a gyalázott hajlékba! Ezt sem bánja András gazda most már! Egyedül feleségében lelte menyországát, mindenét! Es amikor úgy megölelhette karcsú derekát boldogabb volt a királynál is!.. . _____ Trézsi asszony sirt! Mo st már András gazdának vigasztalója sincs ! A hol eddig vigaszt lelt, ott most neki dédelgetni, ahhoz pedig kevés ereje volt!.. Melléje állt, mindkét kezét a vállára tette és lágy hangon beszélt hozzá: „Trézsi! Se téged,se engem nem szeny- nyezett be! Rajtad nem fog ez a folt, tisztán állsz te, mint a nap fénye!“ Nem használt semmit. Ő tudta legjobban, hogy Zsófi ártatlan. Ki tudná jobban, mint ő! És ez a balálig kínozta őt! Milyen kegyetlen álmok zavarják őt egész éjjen át! Hányszor felriad álmában és lelke nyugalmat nem talál! Aki érte él, aki életét áldozza fel érte, aki úgy szereti őt mint gyermekét, akinek e világon csak ő képezi mindenét, azt csalja meg! Szegény András! Most látja csak Trézsi nagy bűnét! Most támadt fel benne a megbánás! Későn van! — Minden későn! — Csókjaival parazsat takar, mosolya titkot, bűnt rejteget, meleg szavai rút szándékot palástolnak el. Szegény András! Aki áldozata lett az ő bűnének, szenved az ő gyarlósága miatt, bujdosik az ő lelketlen cselekedete miatt és az ő hűtlenségét, csalfaságát az ő becstelenségét szenvedi szegény Zsófi, ártatlanul küzködik a mostoha sorssal! És ez mélyen szúrta Trézsi asszony lelkét! Miért is született erre a világra, vagy miért nem lett nyomorék, legalább utálattal fodultak volna tőle el és ez nem fájna neki úgy, mint a lelki furdalás, melyet talán szépLapunk mai számához a „Franklin Társulat“ előfizetési felhívása van mellékelve. sége szült! András gazda nem tudta mire venni Trézsi asszony zavarttságát. Mit tehetett mást, mint Gombos uramat meglátogatni, talán az mindkettejüket megnyugtatja, ő tudja az egész dolgot. Hej Trézsi asszony, de nagyot vétkeztél! Ha úgy egyedül volt, rémképek zavarták, iszonyú gondolata támadt, pedig Isten látja lelkét, ő nem tehet róla, a sors akarta igy! Minek is jött Gombos uram éppen ebbe a faluba, minek is zavarta fel a múlt idők emlékét? Vagy nem tudta szivéből kiverni Trézsit? Olyan mély szerelem támadt már benne Trézsi iránt? De hisz régen volt már, nem is volt! És Trézsi asszony embere volt volna adott szavánák, ha Gombos uram el nem maradt volna olyan sokáig. Tíz kérője is volt. Mind a tíznek kosarat adott. Furcsa volt a világ előtt és már már rósz hírét költötték, mert az igaz utou nem járhat, aki erre képes. Trézsi apja szegény ember volt, betevő falatjait két keze keresménye hozta, sírva borult lányára, hogy már nem akar neki nyugodt életet szerezni. Pedig szegre akaszthatná koldus tarisznyáját, kapáját is elvethetné, ha Trézsi Boglár uramhoz szánná magát, mert akkor úszhatnának a boldogságban. Négy esztendeig tűrt, szenvedett Trézsi, négy bosszú esztendeig, még mindig azt gondolta, hogy azé lehet aki neki és akinek ő hűséget esküdött. De hiába remélt, Gombos elmaradt, az apai könyörgés, a világ nyelve megtörték erejét, türelemolaját kifogyasztották és ő Boglár uram felesége lett. Minek jött most ide Gombos uram? Ki-
