Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1881 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1881-10-16 / 43. szám
VII« évfolyam. 1§81. 43-!k §Kám. Veszprém* oki. 16. X Megjelen e lap a „HIVATALOS É8TESÍT0“-Vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben külön lap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra: negyedévre 1 fi t 50 kr.; félévre 3 fit; egész évre 6 frt. Egyes példáuyok ára 15 kr. Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr. ; minden beigtatásért kiiliin 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Krausz A. könyvkereskedése Veszprémben. Ide kül- I dendö minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. 0 II e3k Magánvitáknak S személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. - Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. - Bérmentetlen, vagy német czim- zetü leveleket a szerkesztőség nem fogad el. A szerkesztőségi iroda: Horgos-utcza 105. sz. a. — Ide czimzendo a lap szellemi részét illető minden közlemény. közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdelíá megyei hivatalos heti közlöny. Az Amerikába kivándorlók. Veszprém, okt. 15. A most folyó felirati vita alkalmából ismét szőnyegre került ez az ügy, mely hovabamarább tengeri kígyóvá kezd kifejlődni. .Előbukkan, mikor senki sem sejti s eltűnik pár napi rémítés a után parliamentből s a sajtóból egyaránt., nyomtalan. A „New-York Herald“ most újabban hozza a hirt, hogy 750 felvidéki tót atyafi érkezett az Ígéret földére s hahogy a Castle-Gardenben nem kapnak vala ingyen-eleséget — ében halnak vala. Az „Egyetértés“ egyik amerikai levelezője pedig arról értesít, hogy Philadelphiában ugyancsak nagyszámú magyarság tengődik kolduske- nyeren, Cleweland-ben pedig csaknem éhen vesznek atyánkfiái. Eközben pedig a hazai lapok nem szűnnek meg újabb s újabb híreket hozni a hazai kivándorlás mérvéről, hogy azt lehetne hinni, mikép maholnap már alig leljük honunkat a hazában. Hogy a kivándorlás hazánkból Amerikába, folyton tart, az szomorú tény s hogy atyafiaink ott nem valami briilans napokat élnek, az is bizonyos s baj, de mégsem oly iszonyú, amilyennek azt itthon képzelik; vala- miut áll az is, hogy ez események legkevésbbé arra valók, hogy szenzá- tiós közleményekre alkalmas tőkéül szolgáljanak. A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Arany János „Toldi“ és „Toldi szerelme.“ (Folytatás.) Igen mert megígérte Tar Lörincznek, hogy neki szerzi meg a lányt. Pedig Toldi lovagias ember volt. Szavát teljesíteni akarta, habár ez Ígéret teljesítése által szivét tépte volna is ki gyökerestől. Azalatt követ érkezett a királyhoz s az ebből származó zavart föl- hesználva Toldi, elvágtatott sátorába, hol Tar Lőrincz várt reá. Itt lehányta magáról vas öltözetét, levágta magát a földre s keservesen kezdett zokogni Toldi, a kit eddig kőszívűnek tartott mindenki. Miután már szive fájdalmát némileg kisírta, mély nyugodt hangon igy szólott Tar Lőrinczhez, ki nem értette meg a uagy hős oroszláni fájdalmát. .........° Lőrincz! van már szép feleséged, De becsüld meg osztán javaslam tenéked. Elmondja azutan, hogy érte beszennyezte, Meggyalázta lovagi pánczélját. Még egyszer mondja, hogy becsülje meg Piroskát, kiért ő szerelmében megtudna halni. Azután lóra kapott és sebes vágtatással nyargalt édes anyja házához, Nagyfaluba, hogy annak résztvevő' keblén sirhassa el szivének nagy bánatát, hogy föltárhassa sebeit, melyet önkezével ütött saját szivén. — Tar Lőrincz pedig az alatt magára vette a Toldi által elhányt vas öltözéket s ment, hogy a menyasz- szonyi gyűrűt Piroska kezéből elfogadja. Piroska, aki bajnoka érkeztét bizalommal várta, Hogy a kivándorlódnak amaz első időben, mikor amerikai partra száll, nem megy valami fényesen a dolga, az természetes, s a ki, mint e sorok Írója, éveken át lakott Amerikában, bőségesen meggyőződhetett erről. Részemről számtalanszor Írtam erről a „Vasárnapi újság“ „Pesti N.“ s „Fester Lloyd“ hasábjain. Liptay Pál, ki szintén többször utazta be Amerikát, a „Fővárosi Lapokban“ beszélte el a kivándorlók bajait, de hát Istenem arról sem ő, sem én, sem a „New-York Herald“ nem tehet, hogy Sárosban, Zemplénben az alvidéken nem értik meg. Ha valaki Amerikába kivándorol, a „Castle Garden“-ban 2 napi ellátást kap, munkát szereznek neki, vagy vasuton (rendszerint &t Erie-railway-n) kiviszik a countrifarmokra. Természetes, hogy az angolul beszélő legelőbb kap munkát; kevésbé szerencsés, de azért okvetlen kenyérhez jut a németül beszélő; de ha sem németül sem angolul nem tud, ez olyan baj, amin a „Castle-Garden“ sem segíthet, s rendszerint úgy rázza le nyakáról a tehetetleneket, hogy az ő nemzetük newyorki clubjához, vagy consulához utasítja. Arra pedig, hogy ezek k ö- telezve volnának az ő gyámolítá- sukra, sem törvény, sem casus nincsen. Mármost vegyük a 750 sárosi atyafi esetét. A „New-York Herald“ írja, hogy mikor az ő nyomoruságukamint Lőrinczet közeledni látja, összeroskad szegény lerogy elalélva. Ugyanaz a ló, melyen Toldi ült, ugyanaz a fegyver és pánczél melyet Toldi viselt; de Piroska mégis észre vette, hogy ez nem Toldi. — Piroskának csak egy szavába kerülne, hogy fölfödözze a csalást, de a leányi szemérem leköti a nyelvét. De ha erőt is tudna venni szemérmetességén, nem tudná legyőzni megbántódását Toldin, ki itt volt vitt érte s most — midőn elnyerte, oda dóba őt, mint egy laszakított virágot Tar Lörincznek. Ez a sértés Toldi részéről elfojtá Piroskában Toldi iránti szerelmét. Visssauta- sítá azok ajánlatát, kik elájulásából kitalálva, hogy Piroska nem akar Tar Lőrincz neje lenni, érte Tar Lőrinczczel megakarának vívni, Letörölte könnyeit, s azután nyugodtságot szinlelve igy szólt hozzájuk: Köszönöm, köszönöm. Nincs panaszom semmi, Akarok Tar Lőrincz felesége lenni. Ezzel a mátka gyűrűt Lőrincz ujjaira húzta. — Örült Lőrincz, azt gondolva, hogy jól járt, pedig de nem örülne, ha tudná, hogy ezzel a gyűrűvel nem csak Piroskának, hanem a halálnak is eljegyezte magát. Nem hiába kötötte Toldi oly nagyon a szivére Tar Lörincznek, hogy megbecsülje azt az asszonyt, kit ő szerzett neki. Meglehetünk arról győződve, hogyha Toldi megtudná, valamikor, hogy Tar Lőrincz méltatlanul bánik Piroskával, nem nézné azt elboszulatlanul. Pedig Tar Lőrincz nem szerelemből veszi el Piroskát, hanem elveszi mert gazdag. Piroska sem szerelemből megy hozzá Lőrinczhez, hanem bo- szuból. Pedig oly házasság nem szokott boldog lenni, melyet két oly veszedelmes indulat ról értesült s meglátogatta volna őket a lap egy magyar barátja nem értette meg őket, mert tótul beszéltek. Hogy aztán newyorki magyar egylet, melynek ma 96 tagja van mindössze (s ezek is napimunkájukból élnek) ezenfelül grand-streeti egyleti helyiségük is szűk (egy terem s egy szoba) nem gyámolíthattak 750 embert, az szintén természetes. Mi maradt egyéb hátra? Nem olvashatni ki a „New- York Herald “-ból, de bizonyos, hogy a „City“ közvetítésével vagy Európába fognak visszaszállíttatni város költségén, vagy kényszermunkára fogadttak. Az a sors ami e felvidéki embereinket éri, megérdemelt. Mert még a német nyelv ismerete nélkül is s pénz nélkül kivándorolni olyan őrültség, mint az, hogy ha valaki a 4-ik emeletről csak azért ugrik le, hogy hamarabb leérjen. Hát aztán nyakát szegi. A newyorki magyar egyletet ez ügyben senkisem vádolhatja könyörtelenséggel. Ez az egylet segélyez, istápol minden segélytelen honfitársunkat, ki hazájából közéjük bujdosott; de mikor egyszerre 750 emberrel gyűl meg a bajuk, hát nincs is más alternativa, mint az, hogy — nem értnek tótnl. Az sem áll, hogy minden kivándorlót ilyen sors érne. Ki az említettem nyelvismerettel s talán 40—50 forinttal lép ki amerikai partra s élidéz elő t. i a kincsvágy és a boszú érzete. — Előre is láthatjuk, hogy Piroska és Lőrincz nem lehetnek boldogok, de nem lehet boldog a szerencsétlen Toldi sem. Sebzett vadként bolvga mindenfelé, de fájdalmát nem tudá feledni s igazán megörült a hírnek, midőn meghallotta, hogy Lajos Csehország ellen indul fegyveres néppel. Itt a harczi lárma közt talán feledni tudja szive nagy bánatát. Örömmel megy a csehországi háborúba, de nem azért, mint eddig, hogy dicsőséget, arasson hanem, hogy ott halálát megtalálja. De megbánta már, hogy még nem ismerte Piroskát, nem tartotta érdemesnek érte saját személyében megvívni a tornán. — De szívesen visszavenné most Tar Lörincznek tett ígéretét, hogy helyette megvív Piroskáért; de szívesen felütné sisakját, hogy magát megismertesse s oda borulna a lány lába elé tőle kérni s mátka gyűrűt, mely a győzőnek jutalma. Hauem lovagi becsülete sokkal nagyobb, az adott szó szentsége sokkal fontosabb Miklósnak, mint boldogsága. Tűrjön meg a szív, csak a becsület maradjon, ez az ő morálja- Azért Piroskát oda adja Tar Lörincznek, mint egy leszakított virágot, melyet oly nagyon óhajtana saját keblére tűzni. — A szegény menyasszony pedig mióta a leányi daczosságból eredt szót kimondta akarok Tar Lőrincz felesége lenni, Toldi iránti égő szerelmét, kész akarva törekszik elnyomni. A megsértett női büszkeség füllázadt a szív ellen, melynek egész birodalmát Toldi bírja. Szakadjon ketté bár a szív fájdalmának terhe alatt, de azért még is feleségül megy Tar Lőrinczhez. — Mennyi erő, mennyi elszántság egy kicsi rehet pár hétig mig beletalálja magát az uj világba s kellő munkakört talál azok közül ritka ember panaszkodik valaha. De persze a „hübelé“-nek mindig baj a vége. Itt a sajtó, ha kellőleg tájékoztatja magát, felvilágosításai által sokat segíthetne ez ügyben. De a kormánynak is elmellőzhetetlen kötelessége, hogy szigorú rendeletet bocsásson ki a törvényhatóságokhoz, hogy csak olyanoknak engedjék meg a kivándorlást, kik angol vagy német nyelvismerettel, munkaképzettséggel s némi pénzzel rendelkeznek. Mert, ha megannyi szegény tót vándorol is ki, természetes, hogy a yankeek kiverik Amerikából őket. A hírlapirodalomnak szükséges e szerencsétlen áramlattal szemben határozott állást foglalni, s a kormánytól megvárjuk, hogy hazánk fiait ne engedje továbbra is elbolondíttatni holmi „kivándorlási ügynökök“ által, kik csak a v i t e 1 d i j t dughassák zsebre, az emigrált nyomorulttal aztán odaát nem törődnek többé. Ezt megkívánja tőlünk úgy a hazafiasság, mint az emberi könyörület! Kompolthy Tivadar. =Veszprém, október 16-án (Hazai szemle.) Vernovay Gyula orsz. képviselőnek a józsefvárosi polgárok egy díszes küldöttsége átnyújtó az arany tollat, melyen a következő felirat olvasható: „Verhovay Gyulának a szabadság, egyenlőség és testvériség hű bajnokának maradandó emlékül adja a józsefvárosi megő kis női kebelben! Ne mondjátok tehát gyöngének a nőt ti férfiak, kik eró'tökben büszkélkedtek, s mégis midőn azokon a kis beszédes női ajkakon az a daczos tiltó hang megjelenik, akkor, — akkor minden hatalmatok megszűnik. Piroskának csak egy szavába kerülne kimondani azt, hogy a vitéz, ki a tornán kezéért harczolt, nem Tar Lőrincz volt, hanem Toldi, csak ruhája volt Tar Lőrinczé. Jól tudja ő azt, kilátta ő azt, hogy oly ügyesen, oly bátran csak Toldi karczolhat. A szerelmes szívnek elég egy mozdulat, hogy abból szive bálványát megismerje. És mégis, midőn az epedve várt Toldi helyett a gyáva Tar Lőrincz jő elébe, hogy tőle a mátka gyűrűt átvegye, bár szive elszorul, de még se tudja kimondani, hogy ez az ember nem az volt, ki érte megvívott, ez az ember csaló, ki amazt csak fölbérelte, hogy helyette elnyerje a lányt. Bár szive majd meghasad, mégis a női szemérem érzete elfojtja benne a szív hangját. — Azért se tudja meg a világ, hogy ő Toldit szereti. — Azért se tudja meg a büszke Toldi, hogy érette eped. — íme a női szemérem érzete a legmagasabb fokban nyilvánul Piroskában. — Bámuljuk akarat erejét, melylyel szivén uralkodni tud, még akkor is, midőn élte boldogsága vau kérdésben. Piroska jelleme Arany János költészetének legszebb alkotása. A női ideál mintaképe, kinek jellemében nincs egyetlen folt sem és mégis buknia kell, és mégis boldogtalan lesz és miért, mi az ő bűne, hogy a költő őt ily keményen la- koltatja? Hisz neki nem lehet más bűne, mint hogy a szív követelő hangját a fontolgató ész elnyomja.
